Beharangozók

"Ejh, döntsd a tőkét, ne siránkozz,

ne szisszenj minden kis szilánkhoz!

Ha odasujtsz körül a sorshoz,

az úri pusztaság rikoltoz -

a széles fejsze mosolyog."

József Attila Favágó című, allegorikus költeménye erős politikai üzenetet hordoz. Itt és most politikáról nem lesz szó! Arról viszont annál inkább, hogy az anomáliát, amit a fociban Felcsút jelent, meg kell szüntetni. Ez a feladatot pedig azoknak a csapatoknak kell elvégezniük, amelyeket múltjuk kötelezi erre. Mindezt a pályán, sportszerű keretek között. Még akkor is, ha a csilivili stadionban állítható dőlésszögő pályán kell vereséget mérni a falu csapatára. Nos, az elvárt eredményt már tudjuk, csapatunknak ezt a feladatot kötelező jelleggel meg kell oldania! Ha jelenünk nem is a legfényesebb, múltunk okán egyszerűen nem engedhetjük meg magunknak, hogy egy nem egészen kétezer lakosú település csapata eredményt érjen el ellenünk.

Igen ám, de… Szinte hallom, hogy sokaknak máris azon kattog az agya, hogy lélekszám ide, történelem oda, olyan jelentős a financiális különbség, hogy azt nehéz lesz áthidalni. Igen, ez egy komoly feladat, de ha Heris esetleg játszik (és nem távozik Diósgyőrbe), bizton számíthatunk egy szerzett gólra akkor is, ha át sem lépünk az ellenfél térfelére! Bár… nem is tudom. Ugyanis a valamikor Újpesten játszó belga és Hadziev bizony a Kispest ellen olyan hibákat vétett, amiket látva nehéz elhinni, hogy mindössze ennyit tudnak. A fene meg tudja mi történt, de ha ők ellenünk is a pályán lesznek, nincs mitől tartanunk.

Az is mellettünk szól, hogy Radoki mester még csak tanulja, hogy játsszák a focit magyarul. Láthatóan sok mindent nem ért, nem igazán érti a bíráskodást, és játékosai motivációs problémáit, sőt még azt sem pontosan tudta (bár azóta biztosan szóltak neki…), hogy a fehérvári egyesületnek nem szólhat be Felcsútról… Mindezek ellenére nem írnám le az ellenfelet, és nem lenne jó, ha játékosaink biztosra vennék a győzelmet. Ezzel szemben viszont tudniuk kell a LILA-FEHÉR színekből következő kötelességüket, és mindenek előtt győzelemre kell játszani.

Itt pedig jön a kisördög, és azt kérdezi; hogy gondolod, hogy támadó lesz a foci, amikor egyre defenzívebben játszotok, elől meg minden mindegy alapon vagytok??? Jogos, sajnos az a baj az ördöggel, hogy felvetései nem alaptalanok ám! Nos, nem gondolom, hogy ezúttal sokkal támadóbbak lennénk, mert ezt akkor sem tesszük meg, ha az ellenfél látványosan átadja a területet. Gyakorlottan nyilatkozó edzők erre azt mondják; „Mi nem foglalkozunk az ellenféllel, a saját játékunkat játsszuk!”. Nos, nálunk ez nem egy szónoki fordulat, hanem a puszta valóság; a támadás/védekezés arányát minden körülmények között (!!!) 5/95 arányon tartja csapatunk. Csakhogy ezúttal az a bizonyos 5% is elég lesz a győzelemhez!

A kezdőben nem számítok jelentős változásokra a derby-hez, talán csak annyi lesz, hogy Obinna felépül, így Rácz a cserepadon foglal helyet. Na de!!! Most van egy olyan szitu, amit én lehetőségként élek meg;

Novothny Soma ötödik sárgája okán nem léphet pályára. Én persze nem vagyok döntő tényező, a nagy kérdés ott van, hogy vajon Vignjevic mester mit gondol? Erre sajnos nem tudok választ adni, a megoldás ott van a mesternél. És erről azért már tudok ide idézni:

Balajcza - Forró, Heris, Litauszki, Vadász - Balogh, Bardhi, Vasiljevic, Nagy G., Suljic, Simon

Nos, a recept adott, a keret pedig behatárolja a választási lehetőségét. Mire gondolok? Nos, ezzel a kezdővel tizenegy 2014. szeptember 21-én, a Szusza Ferenc Stadionban 2:1 arányú győzelmet arattunk! Akkor sem volt középcsatár, akkor is tele voltunk középpályásokkal, és akkor is meg lehetett oldani, hogy a középpályán kialakított fölény győzelmet ért!

Most is erre számítok; ha Radoki mester tud is készülni belőlünk, akkor sem azt fogja kapni, amire számít! Az persze nagy kérdés, hogy miként is építjük fel támadásainkat, mert ezúttal nincs a cselgép Suljic, nincs a mélységi irányítóként működő Balogh Bubu, és nincs Vasiljevic sem, aki talán a leglassabb játékos volt az Nb1-ben, akit valaha is láttam, de rendre jó labdákkal indította támadóinkat. Van viszont Ristevski, aki egyre jobban összeszokik Litauszkival, van egy Burekovic, aki tonnaszámra képes szállítani a beadásokat (ha nem is minőséget, de sokat!), és van azért Beridze, Nagy D., vagy éppen Zsótér, akik átlövésekben erősek (ha éppen nincsenek róla letiltva…), és van egy Obinna, akinél viszont kevés gyorsabbat láttam a hazai élvonalban. Hogy állhatunk fel? Nos, szerintem… (aztán persze meglátjuk):

Banai – Pauljevic, Ristevski, Lituszki, Burekovic – Onovo, Sankovic – Simon K., Nagy D, Beridze, Obinna

Ez persze nem pontosan ugyanaz a leosztás, de azt látni kell, hogy 2014-es csapat középpályásai is tagolódtak, a támadás és védekezés feladatait tekintve nem volt mindenkinél azonos az arány.

Persze van még egy lehetőség, de én azt nem szeretném; Lukács is lehetne középcsatárként a kezdőben, de – bármilyen meglepő! – én a felkészülési meccseken jobb oldali védőként sokkal jobbnak éreztem, mint csatár pozícióban. Persze ebbe nagyon benne van, hogy nem tudom pontosan felmérni képességeit, hiszen nagyon nálunk keveset játszott ehhez, és nem lesz baj, ha ő lép be centerbe és lő pár gólt!

Ami pedig a legfontosabb; a végeredményként 3:1-es győzelemmel számolok! És azzal, hogy ezen a meccsen lesz végre hangulat abban a stadionban, ahol a hazaiak (ha vannak egyáltalán…) még soha nem tudtak football-meccshez illő hangulatot teremteni. Biztos vagyok benne, hogy megtölti majd a stadiont, a…

HAJRÁ LILÁK!!!!

és…

A NEM KELL ÚJ CÍMER!!!

… sem marad el!

Mindenek előtt elnézést kérek azoktól, akik a címbéli szójátékot ízetlen tréfának vélik. Nincs tudomásom róla, hogy a méh angol megfelelőjét német személyes névmással használnák, arról viszont rengeteg információm van, hogy miként is lett Derby a Derby. Van ugyanis egy csapat, amelyik naggyá tette a Derby-ket. Igen, ez a mi csapatunk, az ÚJPEST! És hogy jönnek ide a méhek? Nos, „csak” úgy, hogy elődeink – a pályán és a lelátókon egyaránt – a méhek szorgalmával érték el, hogy az örök ellenféllel szembeni mérkőzés lett - és marad mindörökké – a hazai sport legnagyobb eseménye.

Nálunk a szorgalom soha nem az amatőrök lelkesedését jelentette, legalábbis nem annak talán kissé pejoratív értelmében. Sokkal inkább azt, hogy a szorgalommal megszerzett tudás fölényes magabiztosságot adott a pályán – és természetesen azon kívül is. Ezúttal azonban nem a dicső múlt lesz a téma, arról, és annak ránk szabott kötelmeiről pár napja már írtam (itt!). Nézzük meg inkább, hogy ma mi szól mellettünk, és mi ellenünk!

Nos, a Derby-re készülni mindig ünnep, amit nem illik elrontani. Én mégis mindjárt kezdem egy olyan negatívummal, amit nem lehet nagyvonalú gesztussal elengedni. Mire gondolok? Az egyik oldalon egy a múltunkkal semmilyen szinten nem összeegyeztethető, kizárólag defenzív pénzügyi célokat kitűző tulajdonost látok, a másik oldalon pedig rengeteg pénzt látok. Nem mondom, a pénznek mindig ára van, de a zsugoriságra is benyújtják ám előbb-utóbb a számlát! Sajnos most úgy érzem, hogy ez utóbbit manapság kell megfizetni. Lehet, hogy az adófizetői, meg az állami cégek pénzeire keményebb kamatot számolnak majd fel, de a törlesztés úgy tűnik, még nem esedékes…

Rébuszok helyett; sajnos keretünk kevésbé ütőképes, így az egyéni képességekben jelentkező hiátust a csapatjáték erejével kell ellensúlyoznunk. Igen ám, de ezen a téren vajon van kimutatható – de legalább érezhető – előnyünk? Hiszek benne, hogy van, és ezt a hitemet a Debrecen elleni meccsem sem kezdte ki. Azon a meccsen a csapatjáték döcögősségét nem a taktikai kiforratlansága okozta, hanem sokkal inkább a felkészülés nagy fizikai terhelése utáni regenerációs időszak rossz időzítése. Játékosaink egyszerűen nem voltak fittek, nem volt sebesség, a passzokra nem tudtak megérkezi, ezért nem tudtunk komolyabb nyomást helyezni az ellenfélre. Ezúttal másképp lesz! A játék összeáll, a sokpasszos játék beindul, de itt jön a további kérdés; mire lesz ez elég? És az ellenfél mindezzel hogy áll?

Véleményem szerint ott sem jobb a helyzet. Rebrov mester az ukrán (inkább a szovjet) foci hagyományaira építve a télen valószínűleg csapágyasra hajtotta játékosait, az új szerzemények beépítése pedig minden bizonnyal több időt vesz igénybe, semmint már most is bevethetők lennének. Ezzel együtt náluk kicsit más a probléma; labdát tartani csak nehezen tudnak, ezért az egyenes támadásokra építenek. Velünk szemben azonban nehéz dolguk lesz, hiszen az eddigi 19 forduló alatt kapott 14 gól a kevesebb, mint ellenfelünk kapott góljai száma, és nem mellékesen a legkevesebb az Nb1 egészét tekintve is.

A védelem tehát össze van rakva, nincs különösebb gond. Na de! Meccset nyerni ezzel még nem lehet, ahhoz gólt, gólokat kell szerezni. Itt jön az újabb kérdés; ki fog gólt lőni? Nálunk erre a szerepre egyetlen játékost „delegál” a klub, még akkor is, ha vannak olyan lövőink, akikben szintén ott van a gól… Nem fogom most megénekelni újra, hogy ez mekkora szakmai hiba, maradjunk annyiban, hogy a keret összetétele és a választott hadrend nem feltétlen áll összhangban… És akkor még finoman fogalmaztam! Na de mi van a másik oldalon? Van egy valag beöntött pénz, de most úgy tűnik, hogy az nem sokat ér, ha nincs a pályán egy bizonyos madocsai illetőségű személy. Ő meg – a rebrovi elvek szerint – nem alkalmas 90 perces játékosnak… Bár az eddigiek alapján gólveszélyesebb a vendég-csapat, most mégsem gondolom, hogy túl sok esélyük lenne!

Mi, és ki maradt ki még? Talán a kapusokat kell még említeni. Szerintem Dibusz nem egy nagy szám, de ha jó napot fog ki, bizony tud bőven az átlag felett teljesíteni. Pajovic (szerintem ő véd majd) inkább a megbízható és a bakizó énjét cserélgeti meccsről meccsre, talán ritkább nála a bravúr, de egy meccsen minden lehet, így ezen a téren nem látok jelentős különbséget. Még egy fontos tényező maradt, ez pedig a pad. Érzésem szerint itt egyértelműen hátrányban vagyunk, sajnos nálunk kevesebb a minőség…

Összefoglalva tehát azt látom, hogy pénzügyi téren – és az ebből következő tényezőkben – hátrányban vagyunk, csapatjátékban felénk billen a mérleg nyelve, védekezésben is jobbak vagyunk, de támadásban már enyhe hátrányunk van. Mindezek eredőjeként mi lehet a végeredmény? Nos, a fentiek mind hosszabb távon értelmezhető trendek, megfigyelések eredményei, de egy meccsen, és főleg a Derby-n minden a feje tetejére állhat! Ezzel együtt győzelmet várok, szerintem két gólra jók vagyunk, és maximum egyet kapunk. De a legvalószínűbb a 2:0-s győzelem!

 

HAJRÁ LILÁK!!!

NEM KELL ÚJ CÍMER!!!

1885 – 1930 – 1969 – 2019

1885.

Megalakul minden idők legeredményesebb sportegyesülete, az Újpest Torna Egylet! Az alapítók már akkor tudhattak valamit, mert már az alakuló ülésen nagyszabású tervekkel álltak elő. És – láss csodát! – a tervből valóság lett, a veretes múltból pedig a hazai egyetemes sport történelme! Sok sportágban sikerült a csúcsra jutni, a football csak az egyik, de mind a mai napig a legnagyobb tömegeket megmozgató sportág.

1930.

Tombolt a nagy gazdasági világválság. Sok szörnyűség történt világszerte. Tőzsdekrach, hiperinfláció, fokozódó munkanélküliség… De még ezekben a vészterhes időkben is volt valami, ami már akkor milliók szórakozása volt. Igen, ez a football nevű játék! Ebben az évben Újpesten sem volt könnyű az élet, hiszen az itt megtelepedett iparvállalatokat is sújtotta a válság, de a football a város lakosság segítségére sietett! Az UTE ugyanis elnyerte első bajnoki aranyát, sőt a Genf-ben megrendezett Bajnokok Tornáját is megnyerte. A tornán tizenhat lőtt gól mellett mindössze egyet kapott a döntőben a Slavia Praha-t három góllal verő csapat. Mindhárom találatot csatárunk Köves (Kvasz) János jegyezte, Fogl (Fogoly) Károly már nem játszott, de öccse József még mindig ott volt a védelemben, és ezúttal sem volt „gátszakadás”…

Micsoda nevek, micsoda történetek, micsoda football!!! A hazaérkező csapatot óriási tömeg fogadta a pályaudvaron, a boldog szurkolók vállukon vitték ki a játékosokat az épületből, hogy további ünnepléssel köszöntsék őket! Igen, ez volt az az év, amikor a már addig is egyre erősödő klub olyan magasságokba emelkedett, ahol addig csak az MTK és az FTC járt! Addig ugyanis ez a két csapat uralta a hazai focit, nem nagyon hagyott beleszólást másnak a bajnoki címekért folyó versenybe. De akkor ott, abban az évben megtört ez az egyeduralom, az addig elnyomott Újpest végleg belépett abba az elitbe, ahova aztán az immár három nagy klub nem is nagyon engedett be mást. Vannak persze manapság is nagy garral nekigyürkőzők, nyeregetnek is érmeket, szerezgetnek bajnoki aranyakat, de – nem is igazán sajnálom… – az elit megtelt!

Az 1929/30-as bajnokságban itthon, 22.000 néző előtt egy 2:1-es vereség után idegenben, 1:1-es döntetlent értünk el (ez utóbbi 35.000 néző látta a helyszínen), amikor az I. Osztályú Professzionista Ligabajnokság átlag-nézőszáma 4.500 volt. Az örök rivális elleni relatív gyenge eredmény miatt ezt a bajnokságot mindössze 2 pont előnnyel nyertük, de a lényeg a bajnoki arany!!!

1969

A ’70 évek előszobájában vagyunk. Csapatunk május végén, június elején nem mindennapi meccsekre készül. A száraz tényeket közlő jegyzőkönyvek így emlékeznek:

1: St James’ Park, Newcastle, nézőszám: 60 000, játékvezető: Joseph Hannet.

2: Megyeri úti stadion, Budapest, nézőszám: 37 000, játékvezető: Joseph Heymann.

A VVK (Inter-Cities Fairs Cup) kupadöntő két meccsét összesen majd’ 100.000 szurkoló látta élőben, itthon 37.000 drukker szorongott a lelátókon. Bár a kupát nem nyertük el, de ebben az évben kezdődött egy olyan sorozat, amit szintén nem tud minden mai Nb1-es csapat; 1975-ig megszakítás nélkül 7 (!!!) alkalommal nyertük ez az NB1 aranyérmét! De a ’70-es éveket ezzel még nem zártuk le! ’78-ban és ’79-ben szintén a dobogó legfelső fokára léphettünk!

A hihetetlen sikerek ellenére se gondolja senki, hogy ebben az időszakban nem volt nagy jelentősége a Derbynek! Igenis, nagyon komoly jelentőséggel bírt, hiszen az ellenfél soha nem adta fel, mindig a nyomunkban loholt, mindig győzelemre törően játszott - még ha nem is sok sikerrel…

’69-ben két Derby volt a Nemzeti Bajnokságban; májusban, 45.000 néző előtt, idegenben 2:0_ás győzelmet arattunk, míg itthon októberben, 25.000 néző előtt 1:1-es döntetlennel zártunk. A bajnokságot – egyben a tizedik bajnoki aranyat a klub történetében - ezúttal 4 pont előnnyel nyertük az ’50-es évek után már gyengébb Honvéd előtt, a Derby másik résztvevője 9 pont hátránnyal harmadikként végzett…

2019

Igen, az Örökrangadó, és a Derby semmi máshoz nem hasonlítható! Ne feledjük, a Derby az elsőszámú football-esemény, ami létét leginkább az Újpest csapatának köszönheti. Igen, mert a mi csapatunk az, aki produkciójával, teljesítményével, és nem kevésbé fanatikus szurkolótáborának köszönhetően képes volt második helyre szorítani a nagy események sorában az Örökrangadót. Ez utóbbit manapság lélegeztető-gépen kell tartani, a Derby azonban köszöni szépen, jól van! Bár a Szusza Ferenc Stadiont egyre kisebbé teszik… mégis biztos vagyok benne, hogy ma is megtelne régi befogadóképessége mellett is! Ahogy a másik stadion is… Ez utóbbi persze nem annyira érdekel, de az csak abból a szempontból érdekel, hogy vendéglátóként túlzottan nagyvonalúak vagyunk, miközben vendégként még az MLSz szabályzataiban előírt mennyiségű jegy, és férőhely sem áll rendelkezésre.

A Derby története ma már történelmi távlatokat jelent, most éppen a 225. következik! Nos, ezt nem lehet elérni, ezt nem lehet megvenni, ezt nem lehet odahazudni, ilyen számokat csak a szűk elit tagjai tudnak felmutatni! És ha már Derby; a szó eredeti jelentése szerint egy város két rivális csapatának mérkőzése, így – bár ma már kiterjesztett értelemben használjuk a kifejezést – az 1950-es év fordulópont: Újpest a Főváros IV. kerületeként csatlakozik Budapesthez! Addig – figyelem, nem tévedés! – a Derby egy vidék-főváros rangadót is jelentett!

Beharangozó

Mindenki, aki szombaton a Stadionban, vagy akár a tévé előtt szurkol, ne feledje; az alapítók, az első bajnoki címet elhódító elődeink, a VVK döntős csapat, azok a tízezrek, akik a megidézett meccseken az Újpestért szurkoltak, mindahányan arra köteleznek, hogy minden körülmények között buzdítsuk, támogassuk csapatunkat! Most őket emeltem ki, de mindannyian tudjuk, hogy egy cikk keretei nem elegendőek azon sok-sok nagyságnak, legendának a felsorolásához, akiket az Újpest adott a sport világának, és mindenek előtt nekünk. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a bőség zavarával kell küzdenünk, ha meg kell neveznünk legjobbjainkat, csak bajnokaink felsorolása is több fejezet a sport nagy könyvében!

Kedves barátaim! Szombaton este múlt, jelen, és jövő eggyé válik.

A múlt kötelez, a jelenben tegyünk meg mindent a szebb jövőért!

Ennek szellemében szurkoljunk, támogassunk, hajtsuk győzelembe csapatunkat! A lelátóról ennyit tehetünk, ezért hát tegyük meg! Tudjuk, kellünk a győzelemhez!

És mi kell még? Semmi más, csak az, hogy játékosaink is értsék, tudják, hogy miért fontos a Derby, miért van az, hogy ezen a mérkőzésen mindennél fontosabb a győzelem! Talán ha elolvassák ezt a cikket, talán ha lefordítják nekik… Nem késő, van még két játékosunk, akik igazán újpestiek, akik még mindezt – és még sokkal többet – elmondhatják azoknak is, akik egy-egy távoli országban nőttek fel… Bízom benne, hogy Lita és Krisztián átadják az üzenetet, az hatni fog, amit tovább fog erősíteni a mindennél hangosabb;

HAAAAAAAAAAAJRÁ LILÁK!!!

… és tudni fogják, hogy nem nekik szól a…

NEM KELL ÚJ CÍMER!!!

Szombati ellenfelünk – akárcsak mi… - nem igazolt, ellenben igazoltan távol maradt… A transzferidőszakban beteget jelentő klubok csatája ezzel együtt is izgalmasnak ígérkezik, hiszen Debrecenben Herczeg András még az ősszel csak kölcsönben a keze alatt játszó Pávkovics Bencéből is focistához hasonlót varázsolt! Nálunk pedig a felkészülési meccseken időnként már gólok, kapu előtti kreativitás is elő-előbukkant, nem csak a szokásos meddő labdabirtoklást láthattuk…

Adott tehát a hazai csapat, ami kifejezetten hazai, fiatal játékosokra épít, és adott a miénk, ami vendég is munkás is vendég-munkás is, de hasonlóan fiatal kerettel vág neki 2019 tavaszának. A távolmaradás ellenére volt azért némi mozgás a két csapatnál; a valamikori újpesti középső védőn kívül csak Hrabina Alexet sikerült leigazolniuk a hajdúságiaknak – Cigándról, a harmadosztályból. Ehhez képest szinte űrugrás, ami nálunk történik; már az edzőtáborban is volt próbázó (Tode Dajkovic), míg az utolsó utáni percekben két Szombathelyről érkező szerzeményt is bejelentett a klub: Rácz Barnabást és Kovács Lóránt az új igazolások.

Persze ez az űrugrás valójában csak pár csak nano-milliméter „nagyságú”, sajnos kizárólag atomi méretű világban értelmezhető… Ha ugyanis megnézzük, hogy milyen játékosokkal erősítenek az állami gondozottak, akkor láthatjuk, hogy az egy másik kávéház… A körülményeket most inkább mellőzöm, de nem árt rögzíteni a tényt; van két csapat, ami anyagilag kb. azonos szintet képvisel, és mellettük (utánuk sajnos!) vannak a „futottak még”.  Mondjuk ki; minket ez utóbbi kategóriába sorolt valaki, és ott is tart! Ja, van még egy csapat, aki szerintem tavasszal hozni fogja azt a szintet, amit pénzügyi helyzete okán már régen hoznia kellene. Még akkor is, ha hagyományai alapján pedig a megyei szinteken kellene, hogy mozogjon…

Az előző pár sort azért rögzítettem most, még a tavaszi rajt előtt, mert a klub hivatalosnak tekinthető céljai szerint az ezüstérem a cél… Vagy a klubnál van valami elmezavar, vagy az én hitem kopott meg, de most én erre sok esélyt nem látok. Ezzel együtt, hajrá, menjünk, csináljuk, lépjünk egyet tavalyhoz képest a bajnokságban, ha már a kupától csúfos vereséggel búcsúztunk! Szóval; a kételkedésemet a bajnokság végeredménye ismeretében majd számon lehet kérni rajtam! Én leszek a legboldogabb, ha ezt visszaolvasva azt kell, hogy megállapítsam; az elmezavar nálam lépett fel…

De vissza a meccshez! A felkészülési meccsek alapján azt gondolom, hogy nálunk a passzpontosság, a labdabirtoklás az elsődleges prioritás, míg a debreceniek inkább a tömörülő védekezésből indított gyors támadásokra építenek. A két csapat stílusa tehát kedvez a jó játéknak, izgalmas, fordulatokban gazdag mérkőzésre számíthatunk. A kérdés az, hogy a pontosan kimért, és adagolt passzok, a mezőnyfölény elegendőek a győzelemhez, vagy inkább a gyors támadások vezetnek eredményre ezúttal.

A válasz pedig az, hogy ha a 6:2-re végződő felkészülési meccsünkön látottakat hozzuk, nagy baj nem lehet, de ha begörcsölünk, és a passzolgatás, a labdatartás öncélúvá válik, elbukunk… Milyen összeállításban lépünk pályára? Szerintem nem lesz komoly változás, az igazolások későn érkeztek, rájuk nem számítok, ahogy – szerintem – még Simon Krisztián sincs azon a szinten (de lesz, mert alázattal elvégezte a rá kirótt munkát, türelemmel viselte az újabb nehézséget, és együtt készült a többiekkel!!!), hogy kezdőként szerepeljen.

A kezdő tehát:

Pajovic – Pauljevic, Ristevski, Litauszki, Burekovic – Sankovic, Onovo – Beridze, Nagy D., Obinna – Novothny

Nekem egyébként tetszett a középső védőként tesztelt Tode (Djakovic), ahogy meglepően jól mozgott jobb oldali védőként Lukács is. Előbbi szerződéséről azonban nincs tudomásom, utóbbi esetében pedig lehet, hogy csak egy felkészülési meccsen egyszeri kényszermegoldás volt védőként való szerepeltetése. Lubaki nem győzött meg, ugyanakkor Zsótér játéka megtévesztő lehet a felületes szemlélő számára. Voltak góljai, de mezőnyben mintha haloványabb lett volna, ugyanakkor ő az, aki – szinte egyedüliként – képes gyorsan és pontosan forgatni a széleket, mozgatni a csapatot. Az ő kezdése tehát erős kérdés, és a korábbi időszakokban – már amikor Nagy D. egészséges volt - mintha nem Donit favorizálta volna Vignjevic mester…

A magam részéről inkább mindkét játékost egyszerre raknám fel, de azt hiszem, hogy Vignjevic mester nem fog olyan kockázatot felvállalni, hogy a Beridze, Nagy D. Zsótér triót egyszerre nevezze a kezdőbe. De ezek inkább csak elméleti kérdések, a lényeg, hogy mi lesz az eredmény! Nos, én egy 2:1 arányú győzelmet várok a mieinktől. Ha úgy tetszik, 1:2 lesz a vége!

Mivel minden jó, ha a vége jó, itt zárom soraimat, de azért nem maradhat ki, hogy…

HAJRÁ LILÁK!!!

NEM KELL ÚJ CÍMER!!!

Manapság egyre ritkább az olyan mérkőzés, aminek tényleg van presztízse, ahol   szerepelni, nyerni érdem, ahol van miért szurkolni (ha hagynak…)! A kispest 1950-ben szerezte első bajnoki címét. Ezt, és a következő hat Nb1-es elsőséget Puskás Ferenccel érte el a csapat. Vita tárgyát nem képezheti; a Kispest és a világ leghíresebb magyarja, az Évszázad gólkirálya egy és oszthatatlan egységet jelent. Csak jelzem; mi sem véletlenül ragaszkodunk hagyományainkhoz! Sajnos gyökértelen ember ezt nem értheti…

Puskás tehát a kispesti klub neveltje, a klub pedig Puskás által nyert identitást. Nem meglepő tehát, hogy nagy büszkeség minden Újpest szurkolónak, hogy a hosszú múltra visszatekintő bajnoki küzdelmek eredményét tekintve komoly az előnyünk! A győzelmeink számában mutatkozó dominancia (102 vs. 54) még bajnoki címek számában mutatkozó különbségnél (20 vs. 14) is jobban szemlélteti, hogy miért vagyunk büszkék csapatunkra. Az utóbbi időkben inkább a döntetlenek dominálnak, de ez nem csoda; az utóbbi három év 12 csapatos bajnoksága, valamint Vignjevic mester játékfelfogása is a döntetlenek számának növekedése irányába mutat. Ezt a nem túl jó tendenciát betetőzve az utóbbi két meccsünk egyaránt 0:0-re végződött…

Ha valaki esetleg a nem épp nézőcsalogató előjelek miatt esetleg elbizonytalanodott volna a meccslátogatást tekintve, előre jelzem, hogy ezúttal egy igen jó meccsre számítok! Miért?

  • Mert a Lanzafame-Eppel duó távozását Supka Attila jól szervezett csapatjátékkal képes volt pótolni, de a szigorú elvekre felépített, és fegyelmezetten betartott hadrend kiismerhetővé vált.
  • Mert Baráth Botond távozni készül, motivációja nem biztos, hogy teljes értékű lesz.
  • Mert utolsó idei meccsén mindkét gárda bizonyítani akar; a hazaiak feledtetni szeretnék az elmúlt hetek gyengébb produkcióit, a mieink pedig bizonyítani szeretnék, hogy a Videoton ellen nem volt véletlen a győzelem.
  • Mert nálunk is van pár játékos, akinek egyénileg is van mit bizonyítania.
  • Mert ez egy igazi rangadó, nem ám olyan, amit nem csak a lakáj-média kiált ki annak…
  • És mert arra számítok, hogy végre komoly szurkolás lesz mindkét részről egy olyan stadionban, amit minden bizonnyal meg fognak tölteni az elkötelezett szurkolók.

Ez utóbbival kapcsolatban azért van némi kétségem, ugyanis az utóbbi meccseken a szurkolókat ért atrocitások miatt lehet, hogy részünkről nem lesz népes közönség a vendégszektorban. Nem csodálkoznék ezen, ahogy azon sem, ha tömött vendégszektor esetén ismét provokációnak lennének kitéve a kilátogatók. Ne legye így, minél többen látogassunk ki, szurkoljunk egy jót a győztes meccsen! Kezdjük meg a téli pihenőt egy jó emlékkel a lelkünkben, a sok sérelem, és rengeteg csalódás mellé biztosan elfér majd ez is a polcra.

De vissza a pályára! Arra számítok, hogy a Kispest egy három védős rendszerrel áll fel. Pontosan tudható, hogy ez a formáció védekezésben valójába öt olyan játékost jelent, aki közvetlen védőfeladatot lát el. Az ellenfelünk által egyébként is preferált hadrendet az indokolja, hogy felállt védelem ellen kevésbé vagyunk hatékonyak, mert gyors játékosaink sebességét kevésbé tudjuk érvényesíteni, beadásaink hatékonysága pedig nem túl jó… Bár kapott góljaink számát tekintve az élvonal legjobbjai vagyunk (!), nem árt majd odafigyelni a kontrákra. Nem tartom kizártnak, hogy az ellenfél ezzel operál majd.

Nálunk nem hiszem, hogy komolyabb változást látunk majd; sok-passzos, labdabirtoklásra épülő játék, labdavesztés utáni letámadással. Úgy tűnik, hogy mi ezt az egy harcmodort ismerjük… Amikor ez nem működik (mert elfáradunk, és/vagy az ellenfél kioltja ennek hatékonyságát), akkor szenvedünk. Viszont ha eltaláljuk az ütemeket, passzaink nem csak oldal-irányba, hanem előre is sikerülnek, akkor egész élvezhető, eredményes meccseket játszunk. Nem tudom, hogy most melyik arcát mutatja majd a csapat, de nekem az az érzésem, hogy jobb formában, lélektani szempontból jobb pozícióban vágunk neki a mérkőzésnek.

Nem hiszem, hogy komolyabb innováció lesz a kezdő tizenegy tekintetében, az a feltételezésem, hogy nem lesz egetverő változás az előző meccshez képest. Ennek értelmében:

Pajovic – Pauljevic, Ristevski, Litauszki, Burekovic – Sankovic, Onovo – Obinna, Zsótér, Beridze – Novothny

Van ám azért variációs lehetőség, így könnyen lehet, hogy Balázs kezd Pauljevic helyett, védekező középpályásként bevethető Diallo is, ahogy középső védőként Bojovic, és nem zárnám ki azt sem, hogy Nagy Dani helyet kap a kezdőben. Elvileg nincs eltiltott (Bojovic, és Soma négy, Diallo, Onovo, és Ristevski pedig három sárgánál tartanak).

Eredmény? Én egy izgalmas meccsen 3:1 arányú győzelmünket várom, ahol Obinna, Zsótér, és Beridze messze az átlag felett teljesítenek majd!

 

HAJRÁ LILÁK!!!

NEM KELL ÚJ CÍMER!!!