Beharangozók

Eljött ez a nap is! Végre megmérettetünk a Puskás Akadémia felnőtt csapatával is, melyet “Öcsi bá’” tett világszerte ismertté. Ja, a felcsúti nyelvész prof csapata idősebb, mint a névadójuké??? Akkor itt valamit nem értek; az akadémia felnőtt-képzést folytat, ez még csak-csak, de akkor meg honnan a név??? Ki volt az a buzgó mócsing, aki (nem kicsit) túltolta a névadást? Na jó, maradjunk annyiban, hogy most lépünk pályára Puskás Ferenc csapata ellen, amit történetesen Honvédként ismerünk. Ennek a csapatnak még történelme is van, ugyanis a mostani az első egymás elleni meccs után 102 évvel veszi kezdetét, az időközben lejátszott 205 megmérettetés után.

Mire számíthatunk? Mi szól mellettünk, és mi nem? Elkoptatott szófordulat, hogy egy ilyen meccsen bármi lehet, már csak azért is, mert ez minden meccsre igaz... A kivételt talán a magyar válogatott mérkőzési jelentik, de ez egy másik történet. Nos, mostanság fociban inkább az import erősebb (korábban jelentős exportőrök voltunk...), így most jellemzően a külföldről hazánkba szakad légiósok (bevándorlók?) teljesítményére kell odafigyelnünk.

Ez nalunk megtörtenik... ezért (is) lesz zártkapus a meccs, de ne gondoljuk, hogy ez csak nálunk van így; a Honvéd tábora az előző meccsen szintén bagolyként “ társalgott” az ellenfél egyik játékosával, tehat tekintsük úgy, hogy ezúttal bizony jogos, hogy az ellenfél szurkolói sem tekinthetik meg a mérkőzést a helyszínen. De vissza a meccshez!

Nem titok, sokan, sokszor leírták, hogy Lanzafame a kulcsa a kispesti csapat játékának. Ő ugyanis képes meglepő, már-már focira emlékeztető megoldásokra, míg a többiek rendes iparosként csak robotolnak. De őket sem szabad persze lenézni, mert ezzel “robot-focival” hatekonyan rontják el az ellenfél játékát, bízva abban, hogy majd a többit az olasz megoldja. Ez olyannyira így van, hogy Eppel (tavalyi gólkirály...) önmagában veszélytelen, így ha nala a labda, akkor nyugodtak lehetünk, semmi veszély nincs - ha Lanzafame-t nem lehet megjátszani!

Szóval, ez az egyszereplős csapat elvileg könnyen megfogható (a gyakorlatban persze ez nem is olyan egyértelmű!), gólszerzésüket egy emberen keresztül meg lehet akadályozni, viszont gólt szerezni... na az komoly nehézséget jelenthet. Mar csak azért is, mert nálunk nem nagyon látom azt a kiemelkedő játékost, akiben mindig benne van a gól, es jellemzően nem is marad benne! 

Persze nem szabad leírni senkit, hiszen ha figyelmesen megnézzük az idei eredményeket, akkor lathatjuk, hogy az ellenfél az eddigi 16 fordulón 25 gólt kapott, míg mi csak 19-et, ugyanakkor figyelmeztető jel, hogy nullás gólkülönbségünk mellett az ellenfél 9 (!!!) góllal többet hintett! Izgalmas meccset várok tehát, biztosan sok akció lesz, de sok gólra mégsem számítok! Tőlünk ez nem is meglepő, ahogy az sem, hogy ezúttal a döntetlent tartom a legreálisabb kimenetelnek...

Ezzel persze nem leszünk beljebb, nem tudunk érdemben előre lépni, és megint ott tartunk, hogy a tabella közepéhez a vége felé tartózkodók további botladozása is kell... Nem túl szép ez, sőt rettenet rossz látni, hogy ezzel kell beérnünk, de most a meccs előtt ezzel nem foglalkozom. Szerintem most van egy olyan védelem, ami az adott körülmények között a legkisebb rossz, a két szélén gyors emberekkel (akik nem tipikus védők...), a közepén egy egyre magabiztosabb Litauszkival, és egy robotolós, de óriási bakikra képes fiatallal... 

Ha így nézem, akkor ez a meccs egy Pávkovics-Lanzafame páros csata lesz, ami nem eppen jó előjel, de szerencsére a foci egy csapatjáték, így védőink kisegítik majd egymást. Védekező középpályásként Windeckerre és Sankovicra számítok, mert szerintem most defenzívek leszünk. Két szelén kipróbalnám egy időben Obit es Simont, közepre pedig Zsótért azzal, hogy Doni 60 perc alatt hajtsa szénné magát, mert helyette az utolsó 30 percre a fáradtabb ellenféllel szemben hatékonyabb lehet a nem éppen gyors Nagy Dani. Elől Novothny, vagy Tischler nekem most kb. azonosnak tűnik, de ahogy ismerem Vignjevic mester preferenciait, inkább az első kezd majd. A kapus nem kérdés, Pajovic stabil kezdő, és nincs mögötte olyan, aki veszélyeztetné helyét. 

Ha konkrét eredményt kellene mondanom, en 1:1-et tippelnék, a 0:0 kisebb esélyű, míg a 2:2-es döntetlen kicsivel esélyesebb. Ezzel együtt természetesen a győzelemért szurkolok, nem kérdés, hogy nyernünk kell!!! 

HAJRÁ LILÁK!!!

NEM KELL ÚJ CÍMER!!!

 

Utóirat;

Nem lenne teljes a kép, ha nem néztem volna utána a bevezetőben leírt buzgalom tulajdonosábak. Rejtő Jenő Piszkos Fred, a kapitány című regényében szereplő Buzgó Mócsing figurája nem csupán az írói fantázia szüleménye, hanem alakját valóságos, létező személy ihlette. Bár az igazi Trebitsch, azaz Trebitsch-Lincoln Timotheus Ignác kalandos, meglepő, fordulatokban bővelkedő élete regényes túlzásnak is tűnhetne, de ami kiderült róla, az alapján okkal nevezte magát a XX. század legnagyobb kalandorának... Ennyit a nevadókról, ės nevekről...

 

 

…vagy elválaszt! Igen, a Pentele-híd az…

Nem tudom, milyen megfontolás vezette a Vasas (és az ÚFC) vezetőségét, amikor Dunaújvárosba vitték a szombati meccset. Az sem szép dolog, hogy annak az Újpest szurkolónak, aki Budapesten lakik, 70-80 kilométert kell utaznia a meccsre, de az kifejezett rosszindulatról tanúskodik, hogy ezt az utat a Vasas saját szurkolóinak is meg kell tenniük! Elvileg hazai meccsen…

Nem tudok másra gondolni, csak arra, hogy két szurkolótábor legendásan jó kapcsolata zavarja a tulajdonosokat! Azt már tudjuk, hogy nálunk nincs szükség a nézőkre, de nekem újdonságként hat, hogy az a szomszéd kerületben sincs másként… De sebaj, a klubok csak folytassák a szurkolókat elüldöző kreténségeiket, a szomszédvár elleni meccs mindenképpen fontos, és remélem, hogy ennek megfelelően sokan elutaznak csapatuk támogatására! És a klubtulajdonosok legnagyobb bosszúságára…

Elnézést kérek, hogy megint egy pályán kívüli idiotizmussal kellett kezdenem, de a hazai foci már csak olyan, hogy minden a feje tetején áll. Ez nem ma kezdődött, de megszokni nem lehet, ha ezredszer is ezzel kell foglalkoznunk, akkor ezredszer is meg kell tenni! A végén még azt gondolják majd, hogy ez nekünk így megfelel! Ezért szólok; ez nagyon nem felel meg nekünk, szurkolóknak! És jelzem; mindenféle tévhit, és félreértelmezett pénzügyi érdek ellenére is mi vagyunk azok, akikért a foci van! Ha nincs így, nem is feltétlen beszélhetünk footballról…

Ennek ellenére is teszek egy kísérletet arra, hogy fociként kezeljem azt, amit sokan már nem bírnak nézni, hallani se! Mert – minden visszásság ellenére – bizony még most is vannak olyan pillanatok, amikért érdemes kilátogatni a meccsekre! Persze, amennyiben éppen nincs zártkapu büntetés…

Hogy fociról is legyen szó, képzeljük azt, hogy egy nemzetközi meccset játszunk, méghozzá valamelyik európai kupa döntőjét, a helyszín pedig a méltán világhírű Donauneustadt városi aréna! OK, kicsit nehéz ilyen még csak elképzelni is, de lássuk az esélyeket!

Mostanában egyre hangosabb a bírókkal kapcsolatos mindenféle téma. Ezzel kezdtem tehát, utánajártam, hogy Iványi Zoltán milyen statisztikát mutat a nekünk vezetett meccsek során. 

- Az összes küldései száma 268,

- A szombati meccse lesz a 198. élvonalbeli játékvezetőként,

- Az utóbbi 100 meccsén, ahol játékvezetőként szerepelt, 15 meccsünkön dirigált (14 NB1, 1 MK),

- A száz meccses szériában az első meccsünket 2014 márciusban vezette, az utolsót pedig 2017.20.21-én,

- Az NB1-es meccseken 3 győzelmünk mellett 6 döntetlen, és 5 vereség volt az eredmény. 

- A DVSC és a Videoton ellen 3-3 alkalommal vezetett, míg a Honvéd és az FTC ellen pedig 2-2 alkalommal. 

- A megszerezhető pontok (42) mindössze 35,71%-át zsebelhettük be.

Kezdem a végén; a 35,71%-os „teljesítmény” épp csak elmarad az idei első 14 meccsen elért 38,1%-os adattól, a különbséget mindössze egy vereség helyett elért döntetlen jelenti. Ez azt jelenti, hogy a bírónál elért eredményünk megfelel a nagy átlagnak? Közel sem! Ugyanis a vizsgált 14 meccs ideje alatt a következő eredményeket hozta a csapat:

- 2014/15: 56,67%

- 2015/16: 46,46%

- 2016/17: 42,42%

Minimál következtetés (a többit mindenki gondolja hozzá!): a játékvezető személye nem jó ómen, de nem felejtsük el, hogy önmagában a bíró (hacsak tényleg nem alkalmaz mindenki számára világos, nem megengedett eszközöket) nem elegendő ahhoz, hogy a bajnokság egészére kiható döntéseket hozzon egy meccsen. Esetünkben legalábbis nem, hiszen nem leszünk – idén sem – a bajnoki elsőségért…

 

Nézzük akkor az ellenfelet, hiszen mégiscsak őket kell legyőzni, nem a bíró! Az örökmérleg kedvező, a 89 győzelmünk és 41 döntetlen mellett a Vasas csak 45 alkalommal nyert. Most a jöhetne – mint rendszerint sajnos szokott is… -, hogy az utóbbi időszak már nem hozott túl sok dicsőséget. Pedig de! 

 

Mint tudjuk, a Vasas NB2-es „kalandja után 2015-ben tért vissza. 

- A 2015 óta azóta lejátszott 7 meccsen 5 győzelem mellett egy döntetlent értünk el, és csak egy vereséget szenvedtünk el,

- A megszerezhető pontok 76,2%-át szereztük meg (!!!), amivel bajnokságot lehet nyerni…

Ehhez képest a 2016-ban épp csak bent maradó Vasas (10. hely) tavaly már bronzérmet ünnepelhetett, míg mi egy szerény 6., illetve 7. helyezéssel egerésztünk a középmezőnyben. Most kissé összeért a két csapat, mert a Vasas meglehetősen hektikus produkciót mutat ebben az évben: egy idegenbeli, Honvéd elleni 4:1-es kiütéses győzelem után, a következő fordulóban a Diósgyőr 5:0-ra lemosta őket a pályáról!

Ez a kiszámíthatatlanság megmutatkozik a tabellán is; most inkább a középmezőnyhöz tartoznak (lemaradásuk 5 pont a dobogótó), de nem ez, hanem a meccseredmények árulkodók! A 6 győzelem megsüvegelendő, hiszen a 4. helyezett Honvéd is ennyivel rendelkezik, de emellett éppen ennyi vereséget is összehoztak. Döntetlenjeik száma mindössze 2, amit viszont éppen csak nem kieső Haladás „produktumával” megegyező.

Bár a táblázaton nem vagyunk messze egymástól, mégis, mintha az Újpest éppen ennek ellenkezőjét mutatná: nálunk a mindössze 3 győzelem hajaz a szombathelyiek kínlódásához, 4 vereséggel mi is a 4. helyen lehetnénk, de a 7 döntetlen miatt igazából se fel, se le nem tudunk mozogni, így az első forduló után a színtiszta középmezőnyt jelentő 5. és 9. hely között punnyadunk. 

A múltbéli események semmilyen garanciát nem jelentenek a jövőre nézve, így amikor esélylatolgatásra kerül sor, inkább csak a megérzésekre hagyatkozhat az ember. Na meg, tud a múltból olyan példákat, momentumokat felidézni, amelyek befolyással lehetnek az eredményre. Tehát a múlt mégis fontos, mert abból merítve felkészülhetünk a jövőre! Ahogy láttuk, Vignjevic jól meccsel Oenning ellen, ezért merem remélni, hogy a Vasas játékának megfejtése ott lapul a zsebében, így ismét elhozhatjuk a 3 pontot!

De mi kell ehhez? Elsősorban az a fajta harcosság, ami az utóbbi két meccsen már nyomokban felfedeztető volt, még akkor is, ha ez 6 pontból csak 1-hez volt elég. De ne feledjük, hogy a Vasas kerete közel sincs olyan erős, mint a két előző meccsen ellenünk pályára lépő házi kedvenceké! 

Ami különösen érdekessé teheti a meccset; véleményem szerint mindkét csapat hátul van bajban, azért a labdabirtoklásra kell törekedniük. Ez a Vasas esetében nagyon változékony; vagy nagyon bejön, vagy egész egyszerűen széthullik a csapat játéka, felteszem, hogy ez az a pont, ahol a minőség hiánya jelentkezik. Nálunk kicsit más a helyzet; a mezőnyben rendre dominálunk, ezzel nincs is különösebb baj, de a támadásaink lassúk, és igen kevés a használható centerezés a szélről, miközben Tischler, és Novothny is az a fajta erőcsatár, akinek lábhoz/fejhez betett labdák kellenek a gólszerzéshez!

A kulcs tehát az, hogy miként tudjuk megoldani az egyes csapatrészek összekötését, milyen sebességgel tudunk támadásokat építeni – de mindez csak azután válik fontosság, ha a labdabirtoklásban is fölényt tudunk kiharcolni. Ez persze egy nehéz kérdés, mert ha elől jelentős fölényben vagyunk, és nem fejezzük be lövéssel a támadást, akkor könnyen leindíthatják nem éppen acélos védelmünket! Erre mindenképpen oda kell figyelni!

A magam részéről kicsit újra megvariálnám a kezdőt, de ezúttal nem bántanám a védelmet, mert szerintem az előző meccsen relatíve jól szerepelt. Mondom; relatíve! Mert sajnos most mintha nem lenne jobb opció, így nálam maradna a védelem (jobbról balra):

Pauljevic- Pávkovics-Lita-Balázs

Ezzel a védelemmel esélyes, hogy a szélén nem futnak meg, ha Lita pedig eleget tud futni, és képes végig koncentrálni, belső párja gyengeségeit képes lehet ellensúlyozni. Hogy miért tettem be Pávkovicsot? Ennek oka az, hogy – ha igaz a feltételezés a fiatal-ajánlással kapcsolatban – ő mindenképpen a kezdőben kapna helyet, erre készülni kell. Ha mégsem, akkor viszont nem tudom, hogy a hektikus Bojovic, vagy a jelentős meccshiánnyal küzdő Kálnoki lenne a jobb megoldás. Én most az előbbi mellett tenném le a voksom… Aztán reménykednék, hogy nem kell tartanom miatta a hátam!

Középpálya:

Védekezőként Windecker mellett Diallo biztosan bekerülne, mert a csapatrészek közti átkötésekben biztosan jobb, mint Sankovic, bár tény, hogy nem olyan verekedős. Ja, Sanko-nak most jobb lenne, ha nem lenne szem előtt, mert ugye elég rendesen bekóstolták…

A támadó részt továbbra is másként szervezném, mint Vignjevic mester, ugyanis Zsótért középre, Nagy Danit jobb oldalra, míg Simon Krisztiánt baloldalra állítanám be. 

Csatár:

Nálam most mindenképpen Tischler kerülne be, de tartok tőle, hogy a mesterrel történt sajtóbeli adok-kapok után ez nem lehetséges… Nem olyan nagy baj ez, mert Soma és Tischler majdnem csereszabatosak, igazán viszont úgy veszélyesek, ha mindketten pályán vannak, de mellettük van két villám-szélsőnk! 

Ez viszont felvet egy problémát a csapat egészét tekintve; ki fog védekezni, ha mondjuk Obi, és Krisztián, valamint Tisi, és Soma egyszerre vannak fent a pályán? Én minden esetre behúznék egy ilyet is akár! Persze csakis akkor raknám így össze a csapatot, ha akár már az első 30 percben – egy cserével, és/vagy helycserével – képes lennék visszarendezni a csapatot, egy védekezőbb felállásra. Szerintem erre meg lenne a lehetőség, de abban már nem vagyok olyan biztos, hogy Vig merne valaha is ennyi kockázatot felvállalni! De majd meglátjuk! 

Szerintem ezzel a csapattal nyerhető a meccs, mert a széleken tudunk futni a kontrára játszó ellenféllel (persze, ha sikerül a mezőnyfölényt kiharcolni, mert csak ebben az esetben kontrázgathat a Vasas), szélről jöhetnek be labdák, így a megszerzett gólok száma csakis a beadások minőségén múlik majd. Ezzel kapcsolatban vannak kételyeim, de az előző meccsen Pauljevic, Simon Krisztián például egész jó labdákkal szolgálták ki a közepét, így bizakodó vagyok!

Az eredmény; 1:3! Nyerünk, de szoros lesz végé, az egész meccsen nagyon ott kell lennie minden pályára lépő játékosunknak, csak akkor sikerülhet!

 

HAJRÁ LILÁK!!!

NEM KELL ÚJ CÍMER!!!

Belgrád eredeti magyar nevea XIV. század eleje óta Fehérvár, szerbül 'Fehérvár' jelentéssel Београд / Beograd, Szerbia fővárosa. Szerbia??? Az semmi, hozzánk a jugók jönnek! Lazovic, Scsepovic szerb, Hadzic, Suljic bosnyák, Maric pedig horvát, ők játszanak a csapatban!

Rendben, a történelem már csak olyan, hogy déli szomszédunkat időről időre alaposan átrendezi… Már csak ezért sem meglepő, hogy nálunk is elég erős a dél-szláv kontingens! Pajovic, Pauljevic szerb, Bojovic montenegrói, Sankovic horvát, Selmani, és Angelov pedig macedón, és ezt még megfejeljük Vignjevic mesterrel, aki szintén szerb illetőségű!

A kilencven perc alatt tehát nem lehetetlen, hogy 11 jugó lép pályára! Komolyan mondom, mintha Tito exportorientált gazdasági modellje bőven túlélte volna magát a politikust!

A fentieket nem csak érdekességként említem, hanem azért, mert az MLSZ törekvése a légiósok számának visszaszorítására nem tűnik hatékonynak, így könnyen előfordulhat, hogy két, a magyar fociban meghatározó klub mérkőzése egy dél-szláv rangadó lesz. A tévedések elkerülése végett; nincs semmi kifogásom déli szomszédaink ellen, de nekem erős kérdés, hogy miként is akarjuk kirángatni focink sárba ragadt szekerét, ha csapataink meghatározó játékosai légiósok?

De most már a meccsről, mert mégiscsak ez a legfontosabb most! A mérleg negatív, az eddig 103 meccsből csak 38-at nyertünk… De ne feledjük el,hogy hazai pályán játszunk, és – milyen „érdekes”, hogy ezt külön ki kell emelni… - ki is mehetünk szurkolni! Hazai pályán azért nem olyan rossz a helyzet! Ime:

Szóval, ha ebből indulok ki, akkor egyáltalán nem vagyunk rosszabb helyzetben! Ha pedig abból, hogy a két csapat déli kontingense milyen erősségű, akkor bizony azt kell, hogy mondjam, nem lesz egyszerű a meccset három ponttal zárni! Sokak véleményével szemben nekem tetszett a mezőnybeli játék az előző héten, a kapu előtti impotencia pedig lassan alapelemévé válik csapatunk játékának, így elsőre annyira nem is volt feltűnő számomra…

A mezőny egészében tehát biztosan fel tudjuk venni a versenyt, de két ponton kényes a helyzet:

  • Ellenfelünk támadói minden hájjal megkent, egyébként sem tehetségtelen játékosok, míg védelmünkben a rendszeresen lehetőséget kapó Pávkovicsnem pont ilyen… ahogy a védelmünk két oldala sem túl acélos.
  • Számomra nagy kérdés, hogy ezen a meccsen majd megeszi a bíró a „lazovicing”-et, vagy kiosztja a jogos sárgát, ahogy az is kérdéses, hogy mikor jön el az a szép nap, amikor Juhász rendszeresen elkövetett fizikai és verbális erőszaktevéseit büntetik végre.

Ha erre a két dilemmára tudnám a választ, akkor bizony már elég jó közelítéssel meg tudnám mondani az eredményt is. Csak most veszem észre, hogy saját csapatommal kapcsolatban mintha nem lennének dilemmáim… Pedig de! Kérdés például, hogy Mohl játszik, vagy sem, ahogy az is kérdés számomra, hogy Kálnokit mikor veti be a mester. Ennek nem most lenne itt az ideje, mert emlékeim szerint a Videoton ellen védőnk különösen nagy hibákra képes… de akkor meg hogy is állunk fel a meccsen?

Nos, szerintem:

Pajovic – Nem kérdés, ő az első számú kapusunk, Banai sajnos még mindig nem tűnik ésszerű alternatívának.

Pauljevic – A védelem jobb oldalán a legkisebb rossz, elég gyors, agresszív, de beadásai nem igazán pontosak. Ezzel együtt az előre-játékban nem rossz.

Lita – Nem kérdés, ő a legjobb védőnk, de ha túl sokszor kell testi erejét használnia, mert egy-egybe kényszerítik, könnyen kaphat lapot – különösen az ellenfél tehetséges színészei ellen…

Pávkovics – Sajnos gyenge pont, pedig szurkolok neki, hiszen alapvetően nem lenne rossz alapanyag, de rendre nagy hibákat vét, a gyorsasága pedig fiatal kora ellenére sincs meg igazán. Tévedés ne essék; hajt, küzd, odateszi magát, de eddig nem láttam tőla tényleg NB1-es szintet. Én megpróbálnám itt Csekét, de lehet, hogy csúnyán befürödnék ezzel a húzással.

Mohl/Balázs – Nekem tetszett az előző meccsen Balázs bal oldali védőként, nagyokat nem hibázott, ugyanakkor a szélekről történő beadások, a centerezés neki sem erőssége. Ha Mohl kezd, ebben valamivel jobban állunk, de egyértelműen lassul a csapat. Nem tudom, de ha Mohl egészséges, akkor inkább ő kazd szerintem.

Windecker – A mester láthatóan nem szívesen mellőzi, mint vízhordó szerintem beválik, de meg kell oldani, hogy a helyzetek ne rá jöjjenek ki, mert a kapu előtt nem hatékony. Ezért kell mellé egy olyan szűrő, aki támadásban jobban működik, neki pedig kicsit hátravontan kellene maradnia.

Diallo – Nálam ő lenne a kezdő a második szűrő posztján, mert szerintem ő technikailag jobb, mint Sankovic, jobban is tudja osztani a labdákat, de tény, hogy nem feltétlen harcos annyira, mint Sanko. Ezzel együtt megkockáztatnám.

Zsótér – a középpálya közepét adnám neki, mert ebből a pozícióból – szerintem – jobban képes lendülettel érkezni, vagy a labdát átvinni a védelmen, mint ha szélről érkezik. Neki kifejezett feladata lenne érkezni is, tehát kissé az árnyékék irányába tolnám, mert a mélységi irányítást Diallo elintézhetné.

Nagy Dani – A jobb oldal lenne az övé nálam, de úgy, hogy Pauljevicnek feladatként kiosztanám, hogy neki minden támadásnál fel kell érni a szélén, mert Danitól nem várhatunk komoly versenyfutást a vonal mellett. Ha ez nem működne, már az első félidőben behoznám Simon Krisztiánt, a döntést nem halogatnám sokáig!

Obinna – Biztató volt a játéka a kupameccsen, de végre szeretném ezt jobb ellenfelekkel szemben is látni tőle. Gyorsasága nem kérdés, és mintha a baloldalon jobban működne, mint jobbon, ezért tehát ő lenne a bal szélen rohamozó játékosom.

Tischler – Végre hagyni kell, hadd fusson az a szekér, ha a kupában beindult, nem korlátoznám! OK, kicsit nehezebb a feladat, de nem baj, ha Juhász ellen egy olyan játékos kerül a pályára, aki nem nagyon szeret adós maradni a testi kontaktusok alkalmával! Cseréjeként szóba jöhetne Novothny, de az is lehet, hogy bátran behúznám a két csatáros játékot.

Az összeállításnál direkt nem vettem figyelembe lapokat, sérülést, mert arra gondoltam, hogy itt most egy ideális(nak tűnő) csapatot próbálok meg összerakni – figyelembe véve, hogy Vignjevic mester milyen stratégiát, felállást preferál.

Eredmény? Remélem, hogy lesz! Hogy ez miért nem biztos? Mert eredménynek kizárólag a győzelmet tekintem, ugyanis most már itthon nem lehet odaadni pontokat, ha nem akarjuk magunkat pár fordulóval később a kieső-zónában találni! Remélem, hogy ez a helyzet végre felébreszti a csapatot, és végre meglepjük azokat, akik elhiszik, hogy az ellenfél verhetetlen! Mert bizony ott sem mindig működik a gépezet!

Szóval, én 2:1-es győzelmet várok, de ebben – nyilván – van némi elfogultság, illetve van egy olyan várakozás is, hogy végre kikecmergünk az utóbbi időszak kilátástalan játéka által magunknak ásott gödörből!

 

HAJRÁ LILÁK!!!

NEM KELL ÚJ CÍMER!!!

Micsoda körülményeknek köszönheti Debrecen létrejöttét, azt nem tudom, de azt sem fejthetem meg, mi bírhatott rá harmincezer embert, hogy olyan vidéket válasszon magának lakóhelyéül, ahol sem forrás, sem folyó, sem tüzelő, sem építőanyag nincs…
– Robert Townson angol utazó, 1793

Az angol nem értette... Mi értjük, pontosan tudjuk, hogy Debrecen egy nagy múltú város, fejlődése, gazdagsága már a XV. századtól híressé tették. De azt is értjük, hogy mire gondolt az angol utazó; most mi pontosan ugyanúgy nem értjük egyes csapatok szereplését az élvonalban, ahogy az angol nem tudta, miért lakik harmincezer ember Debrecenben. 

Abban viszont nagyon nem hiszek, hogy kétszáz év múlva ezeket a csapatokat a legnagyobbak között találjuk, sőt abban sem, hogy tíz-tizenöt év múlva fog még emlékezni bárki is a nevükre...

Na de hagyjuk ezt a soha véget nem érő évődést,  a focink visszásságain már éppen eleget nyammogtam! Most végre két olyan csapatot láthatunk élőben (!!!), akinek van háttere, van múltja, van bázisa. Ahogy fentebb említettem, Debrecen nem éppen egy múlt nélküli város, történetük jóval korábban kezdődött, mint a mi városunknak. Szerencsére ezt a hendikepet bőven pótolja football-múltunk! 

Szóval éppen ideje, hogy a depressziót elfelejtsük:

- végre méltó ellenféllel játszhatunk,

- végre kilátogathatunk a Szentélybe!

Már ebből is sejthető, hogy itt egy nem mindennapi meccs ígérkezik! És akkor még nem is említettem az előzményeket! A Debrecennél Herczeg András személyében ismét megtalálták azt a személyt, aki képes olyan játékot prezentálni, ami élvezhető, és eredményes. Az utóbbi öt meccsen aratott győzelmeket bizony nem a szerencsére alapozták! Sikeresen megszabadultak Holmantól, aki most már a felvidéken rontja a levegőt... Soha nem gondoltam volna, hogy egy egyébként nem rossz képességű, ámde emberi oldalát tekintve nem éppen csúcskategóriás játékos ilyen komoly károkat okoz egy csapat életében! Kezdem érteni, hogy pl. Suljic miért repült annak idején (ahogy a madarak csiripelik, most Fehérváron ugraszt össze másokat), de Szabi esete is be-beugrik... Pedig mindkettő letett valamit arra a bizonyos asztalra, de mégis; számomra bizonyítást nyert, hogy a csapat fontosabb, mint egy-egy tehetséges játékos, akit felnőttként is nevelni kellene... amikor - mint tudjuk -már nem lehet!

De nézzük a mi oldalunkon mit látunk! Egyre terjedelmesebb a vita arrol, hogy egy, vagy két csatárral játsszunk, mert az előző fordulóban a kétcsatáros játék nagyon bejött. De lássuk be; ez még csak egy meccs volt, és a valódi kérdés ne: is az, hogy egy vagy két csatár, hanem az, hogy - persze a csatárok számának függvényében! - milyen csapatszerkezettel lépünk pályára. Szerencsére van egy-két olyan játékos, aki kicsit mintha kifelé tartana abból a bizonyos gödörből. Ők jellemzően támadók, így arra szamítok, hogy egy nyíltsisakos harcmodort választunk. 

Miért gondolom ezt? Egészen egyszerű; arra nincs meg a képességünk, hogy egy erős védelemre épüljön játékunk, mert nekünk nincs olyan! Ha nem szeretnénk teret engedni az ellenflnek, akkor bizony magunknal kell tartani a labdát, mert a Debrecen lelkes fiataljai Tőzsér vezetésével bizony veszelyes robbanóelegyet alkotnak. De csak akkor, ha teret engedünk, ha hagyjuk, hogy kibontakozzanak. Szerintem ugyanis kicsiben sokkal gyengébbek, mint mi, nálunk több a labdaügyes játékos. 

Persze megvannak a kockázatok;

- A presszingelés sok esetben jelentős energiákat emészt fel. Jelzem, ez így egészen egyszerűen nem igaz! Csakis akkor fárad bele egy csapat a folymtos letámadásba, ha azt nem alkalmazza hatékonyan. Ha ugyanis jól csinálják, nagyon rövid idő alatt megszerzik a labdát, és máris kedvük szerint diktáljatják a tempót.

- Megfutják a védelmünket. Ennek kivédésésre jó lenne szerintem Csekét visszavonni középső védőnek, Salétrost pedig balhátvédnak, a jobb oldalon pedig a szintén gyors Pauljevic, vagy Balázst alkalmaznám. Ez nem egy kifejezett tőről metszett védő négyes, de talán fontosabb a gyorsaság, mint a szerelésekben mutatott képesség, mert a magam részéről ezen a területen versenyfutásra akarnak majd kényszeríteni.

Szóval, szerintem a kockázatok kezelhetők, de a fenti megoldásokkal újabb kockázatot vonzunk be; ez a védelem nem garantálhatja a kapott gól nélküli meccset... Ez pedig azt jelenti, hog minimum két gól kell a három ponthoz! Nekem ezen a ponton nem kérdés a két támadós felállás, a a két támadó személye; Novothny, Tischler. Mögöttük a két szélen Obinna (bal), Simon Krisztián (bal), középen pig Zsótért tenném fel. Fontos feltétel, hogy Zsótér és Obi zárjanak vissza, mert így csak egy szűrő marad, én Windeckerre szavaznék.

Tehát:

Pajovic

Pauljevic - Cseke - Lita - Salétros

Simon - Windecker - Zsótér -Obinna

Tischler - Novothny

Ezt godolom én, de majd meglátjuk, mert egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy ez jó lenne így. Ahogy rakosgattam a játékosokat így elméletben, bizony megértem Vignjevic mestert, amikor azt mondja, hogy a kétcsatáros játékhoz nem teljesûlt minden feltétel... Én ezt abban látom, hogy a védelmünk nem megbízható, ezért nehéz egy szűrővel kielégítő összetételt találni.

De! Szerintem most jó passzban lehet a csapat, végre biztatni is tudjuk majd őket, most már tudják, hogy képesek gólt, gólokat szerezni, ezért győzelmet várok. A Debrecen pedig így is elégedett lehet eddigi meccseivel, az elező szezonhoz mérten még úgy is sokkal jobbak lesznek, ha sorozatuk most megszakad. A sorozatok sokfélék lehetnek ugyanis, de van egy közös tulajdonságuk; egyszer mind megszakad! 

Bízom tehát a jó eredményben, és különösen a jó játékben, élvezetes meccset láthatun majd az biztos! Szerintem 4:1 arányban meg is nyerjük a meccset! Szurkoljunk minél többen, hogy sokan átélhessük a győzelmet itthon olyan hosszú idő után! 

HAJRÁ LILÁK!!!

És mivel semmilyen eredmény nem feledteti a minket ért provokatív támadást;

NEM KELL ÚJ CÍMER!!!

Kénytelen voltam lefordítani a szombati ellenfél nevét, mert ugye manapság már nemzetközi szinten is illik számolni Magyarország akár legkisebb településének csapataival is! Itt tartunk; hamarosan pár ezer fős falvaink, városaink csapatai tartják rettegésben a világ futballját. Hamarosan megtanulja a világ ezeket a neveket:

  • FC UpStump nevet - magyarul; FelCsut(ka),
  • FC FF (ejtsd;efcéöföf) – a címbéli FieldFollow!
    város csapata,
  • FC BalmTheNewCity.

Az utóbbi az a hely, ahol télen vagy fürdenek, vagy fociznak.Mert ha meccs van, nem is kell a brűgölőbenmelegvíz, mert mindenki a meccsen csápol… Nem is csoda, hogy full teltházzal mennek a meccsek! Na meg ugye – mint fentebb írtam – most van születőben a magyar futballforradalom. Reszkessen Barcelona, Madrid, Manchester, Münchenben pedig jobb, ha fel is hagynak a football nevű játék gyakorlásával!

De amíg majd kitör a pánik a ma (még) Európát domináló klubok háza táján, van még pár feladata ezeknek a hazánkban méltán világhírű kluboknak! Mindjárt itt van például a szombati meccsünk; az FC FF ellen! Szegény fiaink, egyébként sincsenek nagy formában, erre egy ilyen sorcsapással felérő ellenféllel kell megküzdeniük!!!

Ne tévesszen meg senkit 18 kapott góljuk, ahogy éppen kieső pozíciójuk sem, mi sajnos időnként felhozó meccseket játszunk. Értem ezalatt, hogy a mögöttünk állókat képesek vagyunk felhozni a középmezőnybe mindössze 90 perc alatt.

De félre a tréfát, mert bizony a tények makacs dolgok; a két csapat bizony nem mutat olyan különbséget, ami papírforma győzelmet vetítene előre. A két csapat transfermarkt szerinti érték 5,05 mEUR (FF), illetve 5,98 mEUR. Ez a különbség nem haladja meg a forrás hibahatárát, kimondhatjuk (micsoda szégyen!!!), hogy a két keret pénzben mérhető értéke bizony azonos…

Na, azért nem ennyire rossz a helyzet, mert ha végre sikerülne visszatalálni az idény elején összerakott játékhoz – és persze az nem csak formás, hanem hasznos is lenne, úgymint gólszerzés! -, nem sok esélye van az ellenfélnek. Optimista szeretnék lenni, és természetesen szurkolok a srácoknak, de az utóbbi időszak megingatta hitemet; nehéz szívvel gondolok arra, hogy egy szinte soha nem volt csapat ellen kell pályára lépnünk idegenben!

Nem sorolom az okokat, mindannyian tudjuk! Remélem, hogy Vignjevic mester rácáfol azokra a hangokra, amelyek az ő felelősségét firtatják (teljes joggal!), és tényleg látjuk végre azt a stílust, amit játszatni szeretne. Az utóbbi időben ugyanis sem stílus, sem eredmény nem volt, pedig – szerintem -. egyik a másik nélkül nincs, és nem is lehet! Korábban sokpasszos, labdabirtoklásra épülő támadójátékunk mellett, folyamatosan alkalmaztuk a le- és visszatámadás fegyverét a védekezésben, és ebből gyakran már az ellenfél térfelén támadásba fordítottuk a játékot.

Sajnos tavasszal nem volt értékelhető csatárunk, így aztán nem volt vége ezeknek a támadásoknak, de most már ez megoldottnak tekinthető, hiszen hazai mércével mérve két egész jó középső támadót tudunk sorainkban! A probléma ott van, hogy közben mögülük veszett ki a labdabirtoklás, a kombinatív, sokpasszos játék, valamint a letámadás… Sajnos az egyensúlytalanság továbbra is fennáll, csak most éppen más irányban!

Ezzel együtt reménykedem benne, hogy végre megtalálja a Mester az ideális összetételt – még akkor is, ha a szélső védők posztja nem megoldott! -, mert ha már nem fért bele, hogy ide igazoljunk, akkor taktika, felállás, stratégia kérdése, hogy ezt a hátrányt hogyan tudjuk ellensúlyozni. Nekem továbbra is a 3/5 védős rendszer tűnik a legjobb megoldásnak, de egy igencsak szigorú kitétel mellett; magasan védekezve, különösen erősen koncentrálva a letámadásra, és alapvetően támadó szellemben kell ezt megvalósítani. Ellenkező esetben ebből a hadrendből csak egy amolyan hali-féle antifoci kerekedhet ki, ami Újpesten egyszerűen nem elfogadható!

Ahogy a mostani helyezés sem, így most arra számítok, hogy Vig ezúttal tényleg húz majd egy olyat, ami tőle lehet akár szokatlan is. Én azt tenném, hogy…

Hátsó alakzat:

Pajovic előtt három belső védőnk Kálnoki, Litauszki, valamint Mohl lenne. Kálnoki jobbra, Mohl balra segítene ki, a két szélső védőnek, akik támadó szellemű játékosként Salétros, illetve Pauljevic lennének.

Középpálya:

Egy szűrőt mindenképp alkalmazni kell, én ezúttal Sankovic-ra tenném a voksom, de neki kizárólag azt a feladatot adnám, hogy középen, a kaputól lehetőleg 25 méteren kívül tördelje a játékot (lehetőleg szabályos eszközökkel), a megszerzett labdát pedig azonnal passzolja le a hozzá legközelebbi támadó középpályásnak!

A támadók pedig – balról jobbra): Zsótér, Nagy Dani, Simon Krisztián. Nem alkalmaznék most tükörszélsőt, de nem zárnám ki annak lehetőségét, hogy a meccs során – ha az jobban bontja az ellenfél védekezését – akár többször is helyet cseréljenek. De nem ám csak a szélsőkre, hárman nyugodtan rotálhatnak úgy, hogy Krisztián mindig valamelyik szélen marad (de azt váltogatja!), Nagy Dani, és Doni pedig hol szélen, hogy középen rohamoznak. Szerintem ez még nem bonyolítja el annyira a képletet, hogy ne lehetne lejátszani. Követni viszont nem is olyan biztos, hogy egyszerű…

Az egyszem csatár ezúttal Tischler lenne, de ha a helyzet úgy kívánja (vagy éppen megengedi!), az egyik támadó középpályás, vagy a szűrő helyett bejöhet Soma is, így pedig két támadóval is tudnánk támadásokat végigvinni. Nem lenne rossz, ha ez azért történne meg, mert nem kell már tartanunk attól, hogy az ellenfél behozza előnyünket, de az biztos, hogy ha a csapatban egyensúlytalanság van, vagy valaki kifog egy rossz napot, azt gyorsan, még a félidő környékén le kell reagálni, mert láttuk, hogy most nincs olyan játékosunk, aki 5-10 percekre beszállva érdemben tudná befolyásolni a meccs végeredményét! Persze nem árt, ha mindenkinek ott van az igazolása, az kicsit könnyebbé teszi a Mester dolgát is abban, hogy kit játszasson…

Tippem az eredményre; 0-3, mert egyszer már a mi rossz sorozatunk is megszakad, és mert az ellenféltől (sem) láttam semmi olyat, ami cáfolná, hogy megverheti őket bárki az NB1-es mezőnyből.

A történelem, bár nem túl hosszú, de a mi fölényünket mutatja. Egyelőre veretlenek vagyunk, s döntetlenből is csak egy született, az éppen a legutóbbi meccsen. Nem csak a tabellára pillantva, de az elmúlt néhány meccsre is emlékezve elmondható, a győzelem ezúttal létfontosságú!

HAJRÁ LILÁK!!!
 

NEM KELL ÚJ CÍMER!!!