Beharangozók

1885. augusztus 23-a nagy nap volt az Esztergomi Helyi Gőzhajózási Társulat életében, ugyanis ezen a napon vehették át a Kövesd nevű csavargőzöst az újpesti Schoenichen Hermann-féle Hajógépgyártól! A tulajdonosa után elnevezett hajóépítő vállalkozás ma már szinte ismeretlen a laikusok körében. Ennek oka, hogy később a Danubius Gépgyár, majd a Ganz Vállalat érdekkörébe került. A hajó azonban ma is létezik, bár 1948-ban jóvátételként az akkori Jugoszláviába került. Ma - Kovin név alatt – a belgrádi Tudomány és Technika Múzeumban látható. A sok megpróbáltatás ellenére a közben védetté nyilvánított technika-történeti műremek mind a mai napig üzemképes! De ugye 1885-ben történt még egy ’s más… Az UTE megalakult! A történelem őt is dobálta ide-oda, de nem csak működőképes, hanem ma is él, szeli a sport néha igencsak viharos vizeit! A fociban mostanság éppen langymeleg áramlatok uralkodnak, egy hosszasan elnyúló hullámvölgyben evickélünk. Nem tudni, hogy ez most a vihar szeme a Sargasso-tenger állóvize felett, vagy egy nagy nekirugaszkodás előtti erőgyűjtés időszaka, de a radarok jelzik; a Kövesd közeledik! Nem a történelmi hajó-remek, hiszen a decken csilivili rozsdamentes veretek, csúcs-szuper navigációs berendezés, orrsugár kormányzás, és minden, amit ma be lehet építeni egy luxus yachtba! De vajon a kapitány érti a dolgát???

Eddig úgy tűnik, hogy fel tud ülni a kedvező áramlatokra, a kisebb ellenállás irányában kiváló időkkel teljesíti a hosszabb etapokat is. Nem kétséges; amíg kedvező a széljárás, nehéz dolga lesz minden öreg tengeri medvének ezzel a csodaladikkal szemben, de ha a foci Bermuda Háromszöge felett elül a vészterhes nyugalom időszaka, akkor mutatkozik meg igazán, hogy melyik hajó mire képes a vízen és melyik kapitány marad a hídon! Addig meg… Hát addig is bizonyítani kell, hogy a messzi tengereken, az óceánok legtávolabbi vidékein is megfordult hajók, és kapitányaik mégiscsak érnek valamit! Bizonyítani kell, hogy nem csak múltjuk, hanem jövőjük is van! A kikötőkben csak legendaként emlegetett szökőárhullámot ők nem csak látták, hanem át is kormányozták hajójukat a rohanó víz habot vető fergetegén. „Nem mese az gyermek!”

A hosszas bevezető után akár le is jöhetnék a rögvalóság puszta síkjára, de ezúttal nem teszem! Miért? Mert a sportszakmai fejtegetéseknek sok értelmét nem látom akkor. Ha a sport inkább szakma, még inkább munka, mintsem a felszabadult test és lélek szárnyalása. Akkor maradjunk inkább kicsit az éteri lebegésben, mártózzunk meg emlékeink keserédes balzsamában… A következő meccstől pedig csak azt várjuk, amit minden jó kapitány vár kezdő társától; gratuláljunk a 100. folyamkilométer megtételéhez innen a 3094.-től, kívánjunk jó szelet, majd növeljük tovább előnyünket annak rendje és módja szerint!

Eredmény? Nos, 3:3! Azaz; három gólt adunk, és három pontot kapunk. Ehhez persze teljesítenünk kell a pályán kívül is! A két számnál maradva:

Példabeszédek 3:3; A szeretet és hűség ne hagyjon el téged: kösd azokat a nyakadba, írd fel a szíved táblájára!

Illetlen, de mégis kiegészítem a Biblia szavait: Ami a szíveden, a szádon!

 

HAJRÁ LILÁK!!!

NEM KELL ÚJ CÍMER!!!

„NEM a köcsögmentesítésről elhíresült polgármester szállíttatott és daraboltatott fel egy 15 milliós bronzszobrot, hanem a csertői.” Eddig az idézett hír még 2014-ből. Történt, hogy a helyi polgármester a „Fiú mozdonnyal” című szobrot (Rétfalvi Sándor Munkácsy Mihály-díjas szobrászművész alkotása) közmunkásokkal feldaraboltatta! De hogy az összes csertői olyan, hogy szép dolgokat miszlikbe aprít??? Kérdezem, mert állítólag van egy ilyen Pakson is; sokak szerint a focit igyekszik eltüntetni a pályáról…

De ne legyek igazságtalan, a tisztelet igenis mindenkinek kijár, akárcsak az ártatlanság vélelme a bíróság előtt – a példa okáért, mondjuk becsületsértési ügyben. Téma lezárva, tyúkperekkel meg foglalkozzon Kukori! Már csak azért is, mert a Paks elleni mérlegünk bizony negatív, így aztán van mit törleszteni, persze a szabályok adta kereteken belül, sportszerű mérkőzésen. Mi már csak olyanok vagyunk, hogy ragaszkodunk a hagyományokhoz; egyenlő felekként pályára lépve akarjuk megszerezni a győzelmet. Ehhez néha azért van másnak is beleszólása, de ezt tényként elfogadva adottságnak tekintve győzelemre kell törekednünk!

Nem lesz feltétlen egyszerű helyzetünk, mert Pakson jellemzően igen gyenge meccseket sikerül produkálnunk… Ennek okát viszont ne keressük másban, sokkal inkább tennünk kell azért, hogy minőséget vigyünk a pályára – és a lelátóra is. Ha ott nincs meg, vigyük el magunkkal!

Előre tudható, hogy megint egy olyan ellenfél lesz a pályán, aki átadja a területet antifocit játszik, betolja a buszt a kapu elé, és ebből aztán gyors támadásokkal vaktában előrevágott labdákkal próbál operálni. További nehezítés, hogy a Paks eddig mindössze egyetlen pontot hozott össze, így most a középszerűségre való törekvés győzelmi kényszerbe sodorja őket. További probléma, hogy az előző idény legjobb edzőjének választott tréner… nem ülhet le a kispadra, mert négy meccses eltiltását tölti. Úgy tűnik, a bíróság nevelő szándékú határozata nem használt. Mielőtt bárki is az MLSZ-t hibáztatná ezért a titulusért, szögezzük le, hogy a választásnál az Nb1-es klubok csapatkapitányai és vezetőedzői mellett a keretek legfiatalabb és a legidősebb játékosai szavaztak. Miért hátrány ez? Mert helyettese, Németh Zoltán még a végén majd focizni akar…

És akkor mit tudok mellettünk felsorolni? Azt, hogy az előző, Kisvárda elleni meccsen, meglehetősen fáradtan, egy hasonló habitussal megáldott csapat ellen győzni tudtunk, és azt, hogy – sajnos nem meglepetésre – a Sevilla elleni meccsekkel búcsút inthettünk az európai kupa-küzdelmeknek. További pozitívum, hogy Obinna kiváló formát mutat, sebessége – pedig egyébként sem volt lassú eddig sem! – sokat javult tavasz óta, Lita kapott egy kis extra pihenőt, és Pauljevic pedig végre visszatérhet a csapatba. Furcsa lehet, de azt mondom, hogy Soma eddig visszafogottabb teljesítménye is előnyt jelent, mert ezúttal – ha kezd, ha csereként érkezik a pályára – gólra számítok tőle, egyszer ugyanis minden sorozat megszakad! Talán még Onovo is beszállhat lassan, de Horj is erősítést jelent, szerintem még nem mutatta meg úgy igazán, hogy mire képes (pedig eddig sem volt rossz). És ami talán a legfontosabb; most – a Magyar Kupa indulásáig – nem kell tartalékolni, nem kell az egyébként is szűkös kerettel hiánygazdálkodást folytatnia Vignjevic mesternek. A legjobb tizenegyet tudja pályára küldeni! Ez nálam így néz ki (arra számítva, hogy Onovo, és Simon Krisztián még nem tud beszállni):

Pajovic – Pauljevic, Litauszki, Horj, Burekovic – Sankovic, Diallo – Nagy D., Zsótér, Obinna – Novothny

Nem lepődnék meg, ha Soma helyett most Tischler kezdene, ahogy azt sem tartom kizártnak, hogy a két belső védő egyike Bojovic lesz. Pillanatnyilag ezzel a két változással nem látok komoly minőségi különbséget, ezért náluk feltehetően a pillanatnyi forma, a fittségi állapot fog dönteni, na meg az, hogy melyikük felel meg jobban az aktuális ellenféllel szembeni játékra a Mester szerint.

Eredmény? Nagyon nem tudom, hogy hány gól esik, de a győzelem meglesz! Azt nem tudom, hogy kiszakad a gólzsák, vagy nyögvenyelősen egy aprócska gól fog dönteni, de inkább az első mellett tenném le a voksom, ha mindenképpen mondanom kellene valami olyat, amit persze nem tudok, de valahogy megérzés szintjén mégis elképzelhetőbbnek tartok. Mindezt annak ellenére, hogy logikusan gondolkodva talán semmi nem szól az ilyetén emóció mellett. A lényeg, hogy ha esetleg szoborba öntik a meccs után a hazai csapatot, az alkotás legtalálóbb címe a „Fiúk, gól nélkül” legyen.

 

HAJRÁ LILÁK!!!

NEM KELL ÚJ CÍMER!!!

… kedvesem, mert hosszú lesz a tél, én azt hiszem… A Sevilla után a Kisvárdával meccselni, bizony nem éppen a legfelemelőbb érzés. És még mennyi ilyen lesz. De az út Európába rajtuk keresztül vezet, minden pontot, minden találatot, minden egyes párharcot ezért kell behúzni! A lépcső tetejére úgy érhetünk fel, ha szép sorban mindig fellépünk a következőre utunk során. Ez most egy ilyen mérkőzés lesz; újra vissza a rögvalóságba, megint az aprómunka következik. De ne gondoljuk, hogy ezt a munkát könnyedén el lehet majd végezni!

Ne tévesszen meg senkit a Várda két meccsen kapott nyolc (!) gólja, ez egy alig öt (!) éve alapított klub eredménye a neki világújdonságként ható Nb1-ben. Most persze lehetne azzal jönni, hogy mi egy spanyol élcsapat ellen sem kaptunk két meccsen ennyit, de ez most nem számít. Nem számít, mert ez a meccs is 0:0-ról indul, és az ellenfél semmiképpen nem lebecsülendő. Ennek két oka is van; keretük értéke csak kissé marad el a miénktől, csapatuk tapasztalt, minden hájjal megkent, rutinos játékosokat vonultat fel. Ha az edzőváltás után csapatként is tudnak működni, okozhatnak még meglepetéseket!

És mi mit tudunk szembeállítani? Azt a tapasztalatot, ami ott van a játékosok fejében, lábában, és remélem, hogy minden mozdulatában is. Igen, nekünk most tanulnunk kellett egy olyan csapattól, aki/ami jelenleg sokkal magasabb szintet képvisel. Az élmény friss, ropogós, most jött ki az európai football kemencéjéből, de van még más ütőkártyánk is! A több mérkőzés a lábakban nem csak a most játszott találkozók jelentik, hanem az is, hogy a keret egésze – az egy kivétel csak Horj – nagyrészt együtt dolgozik immár egy teljes éve, és egyre többször látom azt, hogy nem csak értik, de érzik is egymást a pályán játékosaink.

Ebben a helyzetben azt várom, hogy a két vereség után új vezető-edző irányította csapat foggal-körömmel védekezik majd, így nekünk az a feladat adódik megint, hogy felállt (jobb kifejezés a beállt!) védelem ellen kell elrendeznünk a három pont sorsát. A meccs ilyetén módon a kezünkben van, nekünk kell kezdeményezni, játszani a focit, és – természetesen – nyerni! Képesek vagyunk rá? Igen, képesek vagyunk győzelmet aratni, sokkal több szól mellettünk, mint ellenünk, de igenis komolyan oda kell tenni magunkat!

A pályán, és a pályán kívül is… Utóbbi területen kaptunk egy kis gellert, de hiszek az Újpest erejében, hiszek abban, hogy megoldjuk problémáinkat. Ezt nem a „mindig volt valahogy, ezután is lesz” elve, hanem az mondatja velem, hogy tudom; elkötelezett hívek vagyunk, csapatunk mellett mindig kitartunk! Az utóbbi időkben bizony megtépázott pár vihar, de álltuk a sarat! Nem lenne jó hagynunk kárba veszni a magunk, és mindenekelőtt elődeink áldozatos munkáját!

De vissza a földre! Ha sérülés, esetleg rotáció nem bontja meg a csapatot, arra számítok, hogy marad a 4-2-3-1, és marad a megszokott játékstílus is, azzal a megkötéssel, Pauljevic-et sajnos még mindig ki kell vennünk a képletből…

A kezdő tehát:

Pajovic – Balázs, Litauszki, Bojovic, Burekovic – Diallo, Sankovc – Nagy D., Zsótér, Obinna – Novothny

Amennyiben forgatja a csapatot a Mester – lehetőségeihez mérten… - Horj jöhet Bojovic helyett, de a többieket illetően csak azt tartanám jó megoldásnak, ha cserékkel adna Vignjevic mester pihenőt a következő forduló előtt. Ki kell emelnem Doni játékát, aki az utóbbi időkben úgy tűnik, hogy megtalálta azt a posztot, és játékot, ami neki a legjobb. A kupadöntő egy olyan lélektani fordulópont volt, ami láthatóan kisegítette a gödörből (ha volt ilyen egyáltalán, és nem csak én vártam többet tőle, mint elvárható lett volna…). Ő az, aki képes a „told be a buszt” stratégiát átlövésekkel lenullázni, és ő az, aki lendületével, lelkesedésével magával tudja húzni a többieket is. Ez utóbbit kicsit hiányolom másik – egyébként az Nb1-ben kiemelkedő tehetségű – középpályásunktól. Ő Nagy Dani, aki azért képes hasonló produkciókra! Obinna pedig végképp meggyőzött; sebessége nem csak itthon, hanem nemzetközi szinten is sebesség. A Sevilla ellen is átrohant a védőkön, és – bár a labda néha dadog nála – ez gólpasszt ért az EL-ben is!

Nos, akkor mi lesz a vége? Szerintem egy biztos 2:0. Győzelem, három pont, még akkor is, ha nem feltétlen lesz csillogó-villogó a játék.

HAJRÁ LILÁK!!!

NEM KELL ÚJ CÍMER!!!

Ezt a két csillagot sok csillag rakta össze, nem egy-két év van benne, nem kevés öröm – és volt persze bánat is, valljuk be. Örökké emlékezetes derbik, a világ-elit elleni nagy meccsek, mind-mind örökre bevésődtek! Megint a múlt, megint a nosztalgia? Abból nem élünk meg, tartja a mondás. És milyen igaz! Szép időkre emlékezni mindig jó, de most megadatott, hogy részesei legyünk egy olyan mérkőzésnek, ami méltó elődeinkhez!

Végre egy olyan meccs, ami felpezdíti egy kicsit az ember vérét! Végre egy olyan este, amikor telt ház és kupahangulat fogadhatja csapatunkat. Azok, akik szeretnek kicsit nosztalgiázni, azt mondják, legutóbb a Benfica, a Bilbao, vagy az Aberdeen ellen érezték azt, amit a holnapi találkozó előtt éreznek.

Nekünk – csapatunkkal egységben! – az a feladatunk, hogy a pályán, a lelátón sportszerű körülmények között tegyük pokollá a spanyol csapat augusztus 2-i napját!

Mit várok? Azt, hogy a tömött lelátókról végig olyan erő, energia árad játékosaink felé, hogy a kétségkívül meglévő különbséget eliminálni tudják abban a kilencven percben, amikor végre itthon is láthatjuk, hogy az európai elittel meccselünk. Eredmény? A pályán pedig azt szeretném látni, amit Sevilla-ban – egy nem kis bírói tévedés miatt… - nem tudtunk megmutatni. Nehezebb lesz, mert az a tévedés (ez egy erősen nagyvonalú megközelítés!) a hazai meccsre is hátrányba hozott minket.

Ezen már nem érdemes tépelődni (ettől még tény!), nézzük meg, hogy mivel főzhet Vignjevic mester;

  • A védelemnek mindenképpen szüksége van Litára, mellette pedig ezúttal vagy még két védővel kezdünk (Bojo és Horj), vagy csak utóbbi lép pályára, ha a szokott 4-2-3-1-es hadrendet követjük.
  • Ha 3-5-2-vel kezdünk, a szélső védők személye nem, csak feladataik lesznek kissé mások; jobb oldalon Balázs, bal oldalon pedig Burek lehet az, aki a kezdőben kap helyet.
  • Két szűrő mindenképpen kell, nálam nem kérdés, hogy ez a két játékos Sanko, illetve Diallo lesz.
  • A támadó középpályások nálam Doni, Dani, na meg Obi, itt nincs sok variációs lehetőség. Ha a szokott hadrendben állunk fel, akkor klasszik középpályás feladatokat kell megoldaniuk, de ha esetleg a fentiek szerint változtatunk, akkor egyikük (Dani, vagy Doni) árnyékék szerepet fog betölteni.
  • A kapuban Pajo most jó helyen van, a kinti meccsen tapasztalhatta, hogy mire kell számítania és a kapott gólok ellenére is elmondhatjuk róla, hogy megállta helyét.

Azt sajnos nem nagyon tudom, hogy Tisin kívül ki lenne az a cserepadon, aki érdemben képes lenne hozzátenni a meccshez, ha – tervezetten, vagy kényszerűségből – be kell szállnia. Persze én leszek a legboldogabb, ha egy csere után újabb lendületet kap csapatunk, és az addigi jó játékunk még jobb lesz!

Az eredmény? Azért szurkolok első körben, hogy megmutassuk a kétkedőknek, szó nincs összeomlásról, nem mondunk csődöt. Nekem fontos lenne ez az elégtétel (érzésem szerint nem vagyok ezzel egyedül), jó lenne látni a máskor lesajnáló arckifejezéssel fikázók arcán a csodálatot! Lehet ám, hogy tévedek, de legalább ennyire fontos az is, hogy jó eredményt érjünk el. Ennek fokozatai; gólszerzés, döntetlen, győzelem! Melyik sikerül? Az elsőre mindenképpen számítok, a második már megszépítené a nyáridőt, utóbbi pedig soha el nem múló mennyei öröm lenne!

Nem tudom, nem tudhatom, hogy mi lesz az eredmény. Ezért (is) szép játék a foci; minden megtörténhet, és mindennek az ellenkezője is! Mi nézőtérről tudunk hatni, onnan tudjuk az eseményeket az általunk kívánt irányba befolyásolni! Nekünk egy igazán fontos feladatunk van tehát; elejétől a végéig, töretlen lendülettel, lelkesedéssel, és persze hangerővel biztatni, hajtani csapatunkat! Zúgjon tehát a…

HAAAAAAAAAAAAJRÁ LILÁK!!!

 

És továbbra is;

NEM KELL ÚJ CÍMER!

Jó helyen vagyunk? Jó időben? Meccs lesz? Lesz meccs??? Nem csodálkoznék, ha játékosainkat megzavarná a hely és idő furcsa összemosódása. És az sem lenne csoda, ha a Sevilla után a Hali elleni játékban nem találnának igazi kihívást… Ne is legyen az! Lépjük le a Halit egy olyan játékkal, olyan ritmussal, amit spanyolhonban tapasztaltunk! Azt viszont nagyon nem szeretném, ha a kihívás hiánya abban nyilvánulna meg, hogy önnön nagyságunktól megszédülve vesztesként zárjuk a meccset…

Tehát – ahogy ez nálunk már lassan hagyomány – helyzet van! Méghozzá lélektani! Az van ugyanis, hogy az Európa Liga meccsek egyszerre hasznosak és árthatnak is.

  • Ha játékosaink úgy élik meg, hogy teher egy további sorozatban hétről hétre pályára lépni, és a kinti vereségeket tragédiaként élik meg, akkor bajban vagyunk!
  • Ha viszont magukévá teszik a gondolatot, miszerint ezt a football nevű játékot bizony lehet pár fokozattal magasabb sebességen is űzni, lehet sokkal rövidebb idő alatt is jó döntéseket hozni, akkor már van némi pozitívum.
  • Ha pedig a gondolatről a gyakorlatba is átültetik azt, amit tanultak, láttak Sevilla-ban, akkor hazai szinten nem kell aggódnunk a pontok miatt – bárki is legyen az ellenfél!

Akkor most hogy is állunk? A bakui csapat elleni itthon lejátszott sikeres visszavágó után az MTK ellen nem nagyon láttam játékosainkon az ihletettséget, sokkal inkább valami sértettség-félét… Mintha a siker után kicsit elhitték volna magukról, hogy egy frissen felkerült csapat nem lehet ellenfél! Nem is az, de csak akkor, ha pont olyan lelkesen, odaadóan küzdenek a pályán, ahogy azt tették a Neftchi, vagy a Sevilla ellen.

Szerintem meg kell tanulni a leckét; minden mérkőzés 0:0-ról indul, mindegyik meccsen meg kell küzdeni a győzelemért, a korábbi sikerek semmit nem jelentenek! A sport maga a jelen! Csak ott, csak akkor kell jelen lenni! Nincs múlt, nincs jövő, csak egy van; MOST kell a legjobbnak lenni, MOST kell kiharcolni a győzelmet!

Nos, van egy jó hírem! Csapatunknak az elmúlt hetekben több alkalma is volt, hogy ezt a tudást – saját bőrén tapasztalva – megszerezze! Most semmi más nem számít, csak az, hogy a Halit fektessük két vállra! Ha valamit ér a múlt, hát annyit mindenképpen, hogy tanuljunk belőle…

Miért foglalkozom ennyit a lélektani tényezőkkel? Miért nem érdekel különösebben az, hogy sűrű a menetrend és fáradtak lehetnek játékosaink? Azért, mert ezt igenis bírni kell, azt, hogy ilyen intenzív lesz a program, előre tudtuk. Semmi meglepetés nincs ebben! És ha profik vagyunk, akkor készülni is tudunk, nem? Másrészt pedig; a fizikai állóképesség határa lélektani pluszok mozgósításával hihetetlen mértékben kitolható. Ez a két tényező nekem pont elég ahhoz, hogy a Haladás ellen győzelmet várjak!

Persze egy-két ténnyel is szolgálhatok, ami győzelmünk mellett szól;

  • A Haladás kerete a legöregebb az Nb1-ben, ami sebességükön is erőteljesen meglátszik.
  • Bár széles kerettel dolgoznak (31 fő), de a játékosok átlagértéke árulkodó; messze a legkisebb érték az Nb1-ben!
  • Ez utóbbi más olvasatban; játékosaink átlag értéke több mint 50%-kal magasabb, mint vasárnapi ellenfelünknél, és ez már minőségben is jelentkezik.

Ellenünk egyetlen kis momentum szól; mióta átadták az új stadiont a Rohonci úton, még nem szenvedtek vereséget saját bérelt arénájukban. De ez sem igazán válik előnyükre, mert – mint tudjuk – mi vagyunk az a csapat, aki megtöri az ilyen zöld sorozatokat!

Az sem kedvez persze, hogy az előző fordulóban – a szabálykönyv megcsúfolásával felérő módon! – Kassai kiszórta Pauljevic-et, és Balázst. Ezzel sebességünkből jelentősen vesztettünk, de talán egy meccsre pótolhatók igaztalanul kiszórt játékosaink. A másik oldalon Priskin is hasonló sorsra jutott, egyetlen különbség talán, hogy őt már nem is nagyon szabadna visszaengedni a pályára, mert a kocsmába való harcmodora egyszerűen nem oda való!

A mi sikereinkről, kudarcainkról volt szó, de a Hali mit tud felmutatni? A Kispest elleni produktum harmatgyenge volt, az eredmény messze hízelgő a foci helyett inkább favágásban jeleskedő vasi gárdára nézve. Szempontunkból pedig az a legjobb, hogy Királyék azt gondolják, jók voltak azon a meccsen…

Nos, kicsit bajban vagyok, amikor a kezdőt kell megjósolnom. A szűk keret viszont ilyenkor „kényelmes”; nem kell sokat gondolkodni, hogy egy adott posztra kit tegyek, mert maximum is csak egy játékost tudok egy adott posztra jelölni (vagy egyet se…). De azért – éppen a fent említettek okán – én most igenis megpróbálnék egy három védős rendszert! Lita, Bojo és Horj feladata lenne a kapu előtti terület tisztán tartása, de a szélekre is be kellene segíteni időnként, mert a jobb oldalon várhatóan pályára lépő Obinak erősszerepet szánnék támadásban is, a másik oldalon Burek pedig nem híres arról, hogy feltöri a hátát a háló…

A felállás 3-4-2-1, elképzelésem szerint a Lita, Bojo, Horj belső védők előtt szűrne Diallo és Sanko, a két szélén (a pálya teljes hosszát bejátszva!) Obi, és Burek, középpályán Zsótér és Dani, középcsatárként pedig Soma játszana. Ez a felállás csak akkor ütőképes, ha a szélsők visszazárnak védekezni, de a támadásokat is segítik. Sok-sok meló, de igen hatékony lehet ez a felállás (a Gerrard-féle Liverpool játszotta ezt).

Nos, nem vennék rá mérget, hogy ilyen merész átalakításba fog a Mester (bár mintha Sevilla-ban kissé hasonló lett volna a szitu, persze egy emberrel kevesebb volt a pályán…), ahogy az eredményre sem, de tippem az van: 3:0 arányban nyerünk!!!  Ezzel csattanóst választ adunk egy bizonyos orgánumnak, egy összeomlásról hadováló fake news gyártó ipari vállalkozásnak… De ami fontosabb, begyűjtjük a három pontot, és egy jóízű győzelemmel hangolunk az Európa Liga visszavágóra!

HAJRÁ LILÁK!!!

NEM KELL ÚJ CÍMER!!!