Beharangozók

Micsoda körülményeknek köszönheti Debrecen létrejöttét, azt nem tudom, de azt sem fejthetem meg, mi bírhatott rá harmincezer embert, hogy olyan vidéket válasszon magának lakóhelyéül, ahol sem forrás, sem folyó, sem tüzelő, sem építőanyag nincs…
– Robert Townson angol utazó, 1793

Az angol nem értette... Mi értjük, pontosan tudjuk, hogy Debrecen egy nagy múltú város, fejlődése, gazdagsága már a XV. századtól híressé tették. De azt is értjük, hogy mire gondolt az angol utazó; most mi pontosan ugyanúgy nem értjük egyes csapatok szereplését az élvonalban, ahogy az angol nem tudta, miért lakik harmincezer ember Debrecenben. 

Abban viszont nagyon nem hiszek, hogy kétszáz év múlva ezeket a csapatokat a legnagyobbak között találjuk, sőt abban sem, hogy tíz-tizenöt év múlva fog még emlékezni bárki is a nevükre...

Na de hagyjuk ezt a soha véget nem érő évődést,  a focink visszásságain már éppen eleget nyammogtam! Most végre két olyan csapatot láthatunk élőben (!!!), akinek van háttere, van múltja, van bázisa. Ahogy fentebb említettem, Debrecen nem éppen egy múlt nélküli város, történetük jóval korábban kezdődött, mint a mi városunknak. Szerencsére ezt a hendikepet bőven pótolja football-múltunk! 

Szóval éppen ideje, hogy a depressziót elfelejtsük:

- végre méltó ellenféllel játszhatunk,

- végre kilátogathatunk a Szentélybe!

Már ebből is sejthető, hogy itt egy nem mindennapi meccs ígérkezik! És akkor még nem is említettem az előzményeket! A Debrecennél Herczeg András személyében ismét megtalálták azt a személyt, aki képes olyan játékot prezentálni, ami élvezhető, és eredményes. Az utóbbi öt meccsen aratott győzelmeket bizony nem a szerencsére alapozták! Sikeresen megszabadultak Holmantól, aki most már a felvidéken rontja a levegőt... Soha nem gondoltam volna, hogy egy egyébként nem rossz képességű, ámde emberi oldalát tekintve nem éppen csúcskategóriás játékos ilyen komoly károkat okoz egy csapat életében! Kezdem érteni, hogy pl. Suljic miért repült annak idején (ahogy a madarak csiripelik, most Fehérváron ugraszt össze másokat), de Szabi esete is be-beugrik... Pedig mindkettő letett valamit arra a bizonyos asztalra, de mégis; számomra bizonyítást nyert, hogy a csapat fontosabb, mint egy-egy tehetséges játékos, akit felnőttként is nevelni kellene... amikor - mint tudjuk -már nem lehet!

De nézzük a mi oldalunkon mit látunk! Egyre terjedelmesebb a vita arrol, hogy egy, vagy két csatárral játsszunk, mert az előző fordulóban a kétcsatáros játék nagyon bejött. De lássuk be; ez még csak egy meccs volt, és a valódi kérdés ne: is az, hogy egy vagy két csatár, hanem az, hogy - persze a csatárok számának függvényében! - milyen csapatszerkezettel lépünk pályára. Szerencsére van egy-két olyan játékos, aki kicsit mintha kifelé tartana abból a bizonyos gödörből. Ők jellemzően támadók, így arra szamítok, hogy egy nyíltsisakos harcmodort választunk. 

Miért gondolom ezt? Egészen egyszerű; arra nincs meg a képességünk, hogy egy erős védelemre épüljön játékunk, mert nekünk nincs olyan! Ha nem szeretnénk teret engedni az ellenflnek, akkor bizony magunknal kell tartani a labdát, mert a Debrecen lelkes fiataljai Tőzsér vezetésével bizony veszelyes robbanóelegyet alkotnak. De csak akkor, ha teret engedünk, ha hagyjuk, hogy kibontakozzanak. Szerintem ugyanis kicsiben sokkal gyengébbek, mint mi, nálunk több a labdaügyes játékos. 

Persze megvannak a kockázatok;

- A presszingelés sok esetben jelentős energiákat emészt fel. Jelzem, ez így egészen egyszerűen nem igaz! Csakis akkor fárad bele egy csapat a folymtos letámadásba, ha azt nem alkalmazza hatékonyan. Ha ugyanis jól csinálják, nagyon rövid idő alatt megszerzik a labdát, és máris kedvük szerint diktáljatják a tempót.

- Megfutják a védelmünket. Ennek kivédésésre jó lenne szerintem Csekét visszavonni középső védőnek, Salétrost pedig balhátvédnak, a jobb oldalon pedig a szintén gyors Pauljevic, vagy Balázst alkalmaznám. Ez nem egy kifejezett tőről metszett védő négyes, de talán fontosabb a gyorsaság, mint a szerelésekben mutatott képesség, mert a magam részéről ezen a területen versenyfutásra akarnak majd kényszeríteni.

Szóval, szerintem a kockázatok kezelhetők, de a fenti megoldásokkal újabb kockázatot vonzunk be; ez a védelem nem garantálhatja a kapott gól nélküli meccset... Ez pedig azt jelenti, hog minimum két gól kell a három ponthoz! Nekem ezen a ponton nem kérdés a két támadós felállás, a a két támadó személye; Novothny, Tischler. Mögöttük a két szélen Obinna (bal), Simon Krisztián (bal), középen pig Zsótért tenném fel. Fontos feltétel, hogy Zsótér és Obi zárjanak vissza, mert így csak egy szűrő marad, én Windeckerre szavaznék.

Tehát:

Pajovic

Pauljevic - Cseke - Lita - Salétros

Simon - Windecker - Zsótér -Obinna

Tischler - Novothny

Ezt godolom én, de majd meglátjuk, mert egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy ez jó lenne így. Ahogy rakosgattam a játékosokat így elméletben, bizony megértem Vignjevic mestert, amikor azt mondja, hogy a kétcsatáros játékhoz nem teljesûlt minden feltétel... Én ezt abban látom, hogy a védelmünk nem megbízható, ezért nehéz egy szűrővel kielégítő összetételt találni.

De! Szerintem most jó passzban lehet a csapat, végre biztatni is tudjuk majd őket, most már tudják, hogy képesek gólt, gólokat szerezni, ezért győzelmet várok. A Debrecen pedig így is elégedett lehet eddigi meccseivel, az elező szezonhoz mérten még úgy is sokkal jobbak lesznek, ha sorozatuk most megszakad. A sorozatok sokfélék lehetnek ugyanis, de van egy közös tulajdonságuk; egyszer mind megszakad! 

Bízom tehát a jó eredményben, és különösen a jó játékben, élvezetes meccset láthatun majd az biztos! Szerintem 4:1 arányban meg is nyerjük a meccset! Szurkoljunk minél többen, hogy sokan átélhessük a győzelmet itthon olyan hosszú idő után! 

HAJRÁ LILÁK!!!

És mivel semmilyen eredmény nem feledteti a minket ért provokatív támadást;

NEM KELL ÚJ CÍMER!!!

Kénytelen voltam lefordítani a szombati ellenfél nevét, mert ugye manapság már nemzetközi szinten is illik számolni Magyarország akár legkisebb településének csapataival is! Itt tartunk; hamarosan pár ezer fős falvaink, városaink csapatai tartják rettegésben a világ futballját. Hamarosan megtanulja a világ ezeket a neveket:

  • FC UpStump nevet - magyarul; FelCsut(ka),
  • FC FF (ejtsd;efcéöföf) – a címbéli FieldFollow!
    város csapata,
  • FC BalmTheNewCity.

Az utóbbi az a hely, ahol télen vagy fürdenek, vagy fociznak.Mert ha meccs van, nem is kell a brűgölőbenmelegvíz, mert mindenki a meccsen csápol… Nem is csoda, hogy full teltházzal mennek a meccsek! Na meg ugye – mint fentebb írtam – most van születőben a magyar futballforradalom. Reszkessen Barcelona, Madrid, Manchester, Münchenben pedig jobb, ha fel is hagynak a football nevű játék gyakorlásával!

De amíg majd kitör a pánik a ma (még) Európát domináló klubok háza táján, van még pár feladata ezeknek a hazánkban méltán világhírű kluboknak! Mindjárt itt van például a szombati meccsünk; az FC FF ellen! Szegény fiaink, egyébként sincsenek nagy formában, erre egy ilyen sorcsapással felérő ellenféllel kell megküzdeniük!!!

Ne tévesszen meg senkit 18 kapott góljuk, ahogy éppen kieső pozíciójuk sem, mi sajnos időnként felhozó meccseket játszunk. Értem ezalatt, hogy a mögöttünk állókat képesek vagyunk felhozni a középmezőnybe mindössze 90 perc alatt.

De félre a tréfát, mert bizony a tények makacs dolgok; a két csapat bizony nem mutat olyan különbséget, ami papírforma győzelmet vetítene előre. A két csapat transfermarkt szerinti érték 5,05 mEUR (FF), illetve 5,98 mEUR. Ez a különbség nem haladja meg a forrás hibahatárát, kimondhatjuk (micsoda szégyen!!!), hogy a két keret pénzben mérhető értéke bizony azonos…

Na, azért nem ennyire rossz a helyzet, mert ha végre sikerülne visszatalálni az idény elején összerakott játékhoz – és persze az nem csak formás, hanem hasznos is lenne, úgymint gólszerzés! -, nem sok esélye van az ellenfélnek. Optimista szeretnék lenni, és természetesen szurkolok a srácoknak, de az utóbbi időszak megingatta hitemet; nehéz szívvel gondolok arra, hogy egy szinte soha nem volt csapat ellen kell pályára lépnünk idegenben!

Nem sorolom az okokat, mindannyian tudjuk! Remélem, hogy Vignjevic mester rácáfol azokra a hangokra, amelyek az ő felelősségét firtatják (teljes joggal!), és tényleg látjuk végre azt a stílust, amit játszatni szeretne. Az utóbbi időben ugyanis sem stílus, sem eredmény nem volt, pedig – szerintem -. egyik a másik nélkül nincs, és nem is lehet! Korábban sokpasszos, labdabirtoklásra épülő támadójátékunk mellett, folyamatosan alkalmaztuk a le- és visszatámadás fegyverét a védekezésben, és ebből gyakran már az ellenfél térfelén támadásba fordítottuk a játékot.

Sajnos tavasszal nem volt értékelhető csatárunk, így aztán nem volt vége ezeknek a támadásoknak, de most már ez megoldottnak tekinthető, hiszen hazai mércével mérve két egész jó középső támadót tudunk sorainkban! A probléma ott van, hogy közben mögülük veszett ki a labdabirtoklás, a kombinatív, sokpasszos játék, valamint a letámadás… Sajnos az egyensúlytalanság továbbra is fennáll, csak most éppen más irányban!

Ezzel együtt reménykedem benne, hogy végre megtalálja a Mester az ideális összetételt – még akkor is, ha a szélső védők posztja nem megoldott! -, mert ha már nem fért bele, hogy ide igazoljunk, akkor taktika, felállás, stratégia kérdése, hogy ezt a hátrányt hogyan tudjuk ellensúlyozni. Nekem továbbra is a 3/5 védős rendszer tűnik a legjobb megoldásnak, de egy igencsak szigorú kitétel mellett; magasan védekezve, különösen erősen koncentrálva a letámadásra, és alapvetően támadó szellemben kell ezt megvalósítani. Ellenkező esetben ebből a hadrendből csak egy amolyan hali-féle antifoci kerekedhet ki, ami Újpesten egyszerűen nem elfogadható!

Ahogy a mostani helyezés sem, így most arra számítok, hogy Vig ezúttal tényleg húz majd egy olyat, ami tőle lehet akár szokatlan is. Én azt tenném, hogy…

Hátsó alakzat:

Pajovic előtt három belső védőnk Kálnoki, Litauszki, valamint Mohl lenne. Kálnoki jobbra, Mohl balra segítene ki, a két szélső védőnek, akik támadó szellemű játékosként Salétros, illetve Pauljevic lennének.

Középpálya:

Egy szűrőt mindenképp alkalmazni kell, én ezúttal Sankovic-ra tenném a voksom, de neki kizárólag azt a feladatot adnám, hogy középen, a kaputól lehetőleg 25 méteren kívül tördelje a játékot (lehetőleg szabályos eszközökkel), a megszerzett labdát pedig azonnal passzolja le a hozzá legközelebbi támadó középpályásnak!

A támadók pedig – balról jobbra): Zsótér, Nagy Dani, Simon Krisztián. Nem alkalmaznék most tükörszélsőt, de nem zárnám ki annak lehetőségét, hogy a meccs során – ha az jobban bontja az ellenfél védekezését – akár többször is helyet cseréljenek. De nem ám csak a szélsőkre, hárman nyugodtan rotálhatnak úgy, hogy Krisztián mindig valamelyik szélen marad (de azt váltogatja!), Nagy Dani, és Doni pedig hol szélen, hogy középen rohamoznak. Szerintem ez még nem bonyolítja el annyira a képletet, hogy ne lehetne lejátszani. Követni viszont nem is olyan biztos, hogy egyszerű…

Az egyszem csatár ezúttal Tischler lenne, de ha a helyzet úgy kívánja (vagy éppen megengedi!), az egyik támadó középpályás, vagy a szűrő helyett bejöhet Soma is, így pedig két támadóval is tudnánk támadásokat végigvinni. Nem lenne rossz, ha ez azért történne meg, mert nem kell már tartanunk attól, hogy az ellenfél behozza előnyünket, de az biztos, hogy ha a csapatban egyensúlytalanság van, vagy valaki kifog egy rossz napot, azt gyorsan, még a félidő környékén le kell reagálni, mert láttuk, hogy most nincs olyan játékosunk, aki 5-10 percekre beszállva érdemben tudná befolyásolni a meccs végeredményét! Persze nem árt, ha mindenkinek ott van az igazolása, az kicsit könnyebbé teszi a Mester dolgát is abban, hogy kit játszasson…

Tippem az eredményre; 0-3, mert egyszer már a mi rossz sorozatunk is megszakad, és mert az ellenféltől (sem) láttam semmi olyat, ami cáfolná, hogy megverheti őket bárki az NB1-es mezőnyből.

A történelem, bár nem túl hosszú, de a mi fölényünket mutatja. Egyelőre veretlenek vagyunk, s döntetlenből is csak egy született, az éppen a legutóbbi meccsen. Nem csak a tabellára pillantva, de az elmúlt néhány meccsre is emlékezve elmondható, a győzelem ezúttal létfontosságú!

HAJRÁ LILÁK!!!
 

NEM KELL ÚJ CÍMER!!!

„Bíborbanszületett Kónsztantinosz a magyar fejedelmekkel kapcsolatban feljegyezte a megasz arkhón, Querfurti Brúnó a magnus senior címet. Magyarul ez valószínűleg nagyúr lehetett, ami a törzsek élén álló – törzsfő – urak közül az elsőt, a mindenki felett állót jelentette. Ma ezt sokan nagyfejedelemnek mondják… Géza megtiltotta a külföldi kalandozásokat. A nagyfejedelmi hatalomtól függetlenségüket megőrizni vágyó törzsi vezetők ellen kíméletlenül lépett fel, ezért az egykorú feljegyzések „véres kezű”-nek nevezik. De ezen belső harcok részleteiről semmit sem tudunk.”
forrás: wikipédia
A történelem ismétli önmagát?  Azt tudjuk, hogy mire Géze megjelölte utódjául Vajkot, már csak három törzsfő (Koppány, Prokuj gyula, Ajtony) nem hajlott meg a fejedelmi akarat előtt. És mit hoz a XXI. század? Nem hiszem, hogy a kalandozások tiltás alá estek volna, de a törzsi vezetők ezúttal bizony véget vetettek Géza uralkodásának. Azt nem tudhatjuk, hogy a történelem e modern-kori újrajátszásában Vajk máris színre lépett, vagy éppenséggel most játszották el az utolsó lehetőségét is a törzsek vezetői annak, hogy valaha is nagy Királyuk legyen, nem tudom…
Lehet, hogy nekik nem kell István, inkább azonnal Béla királysága következik. Nem lehetetlen, hiszen már régóta szervezkedik a háttérben! Lehet, hogy sokan nem tudják, de Béla mindenütt ott van, minden történés mozgatórugója, de eddig még nem lépett színre. Lehet, hogy most látta idejét a trón elfoglalásának? Kíváncsi lennék, hogy mit gondol erről a „nép, az Istenadta nép”…
A kis történelmi felvezetés után – megérkezve a jelenbe – be kell vallanom, hogy nehéz helyzetben vagyok. Ennek oka az, hogy tényleg nem lehet tudni; Pacsi Bálint személyében megérkezett a következő nagy uralkodó Szombathelyre, vagy csak most kezdődnek igazán a komolyabb trónviszályok. Király Gábor a 2017-18-as szezon első fordulója után nem véletlenül jelezte kétségeit klubja jövőbeni nb1-es tagságával kapcsolatban; amit az ősszel eddig mutat a gárda, az még itthon is nagyon kevés az élvonalhoz…
Mi van, ha most az új edző személyében megtalálták azt a hiányzó láncszemet, ami eddig akadályozta a szombathelyi gárdát abban, hogy a korábbi évek erőn felüli teljesítményét hozzák? És mi van akkor, ha nem megfelelő kezekbe került az irányítás? Bizony a dilemma pontosan ugyanaz, mint annak idején; a megmaradás, fényes jövő következik, vagy marad az örökkévalóságnak tűnő bolyongás a semmi szélén, amibe végül beletántorodik a soha el nem jövő jövő…
Vegyük észre tehát, hogy ellenfelünk – aki rendes körülmények között otthon erős (hiszen a kalandozásokhoz már rég nem elég erős…) – most élet és halál kérdéseként foghatja fel szombati meccsét! Ehhez akár kaphattak is megfelelő impulzusokat, krónikus problémáikat pedig maguk mögött is tudhatják akár. Mindig veszélyes ellenfél az, aki nem ismerünk, és most egy ilyennel állunk szemben. Nem tudjuk, hogy mikor és hol támad, mikor, és mit lép, milyen harcmodorban lép fel. De azt tudjuk, hogy mi – sanyarú helyzetünk ellenére is! – jobb helyzetből vágunk neki a mérkőzésnek!
Mire gondolok? Nos, az van, hogy a „történelmi” előzmények mellettünk állnak, ahogy a keretek képességi is a mi javunkra billenti a mérleg nyelvét, de a közelmúlt eredményei is mi győzelmünket vetítik előre. De éppen ebbe a csapdába nem szabad beleszaladni! Miért? Mert most túl könnyűnek ígérkezik a préda, most túlságosan is magabiztosak lehetünk… De ahhoz, hogy ne koppanjunk a végén, tudni kell azt, amit fentebb már pedzegettem; ellenfelünket – ellentétben a korábbiakkal – nem ismerjük eléggé, nem tudjuk minden ízében játékukat, mert ott van egy személy, egy edző, aki ebben az idényben a mennyekbe egy, vagy a pokolra jut majd a végelszámolásánál!
Szóval; figyelem, összpontosítás kell, nem szabad egy pillanatig sem elhinnünk, hogy jobbak vagyunk, viszont minden pillanatban bizonyítanunk kell azt! A legfontosabb máris itt van; az ellenfél a mostani friss impulzusok okán erős motivációval léphet pályára, míg mi – elbizakodottságunkban, és a klub körüli problémák okozta elkeseredésünkben – bizony nem biztos, hogy tudunk olyan tűzzel a lelkünkben játszani, ami szükséges a magabiztos győzelemhez.
Sajnos ezek lelki tényezők, amiket nem nagyon lehet megfogni számokkal, egzakt mérésekkel, de hiszek benne, hogy az előző két meccsünk kisiklás volt, az ott látott nihil gödréből végre kimászik csapatunk. Legyen tehát önbizalmunk, de nem bízzuk el magunkat, véssük be, hogy szinte minden mellettünk szól, ami meg mégsem, azon mi magunk tudunk változtatni! Sorsunk most is a kezünkben van tehát!
Az utóbbi 10 év 31 meccséből 16-ot nyertünk, 9 alkalommal döntetlenre adtuk a meccset, és csak 6 alkalommal hagytuk el vesztesen a pályát. Idegenben azért kicsit rosszabb a helyzet, de így is fölényben vagyunk; a 15 meccsből 7 győzelem, 3 döntetlen, és 5 vereség volt a jussunk. Ez nem mutat túl nagy fölényt, és hiszem, hogy tudni kell ezt játékosainknak is; az ellenfél nem túl acélos összteljesítménye ellenére otthon azért még mindig képes meglepetésekre! 
Az összeállításra már nem is nagyon merek tippelni, de szerintem nem fogunk nagy változásokat látni; Pajo kapus előtt a négy védő ismét a Puljevic-Bojovic-Lita-Mohl lehet, előttük szűrőként Windecker és Salétros fog kezdeni, támadó középpályásként pedig a Simon-Nagy D.-Zsótér hármast nevezi Vignejevic mester, az egy szem támadó pedig Novothny lehet. Ez talán csak abban különbözik az előző meccsen látottaktól, hogy Obinna helyére érkezik Simon Krisztián, de szerintem felfogásában is egy más csapatra van szükség! 
Azért gondolom ezt, mert most pontosan ugyanazt az antifocit várom, mint amit a magyar nyelvművelők réme hintett tankcsapdaként a pályára egy héttel ezelőtt. A betömörülő, semmit nem akaró csapatokkal szemben bizony nem elég a taktikai fegyelem, a pontosan begyakorolt elemek ismételgetése, kell még hozzá jó nagy szív is, és jó adag kreativitás is! Mivel mindkettő ott van csapatunkban, nem lesz gond, de ne gondoljuk, hogy egyszerű menet lesz ez! Bizony meg kell majd szakadni a pályán, de ha így lesz kijönnek a képességbeli különbségek!
Tippem az eredményre 0:3, mivel szerintem az a csapat, aki ebben az idényben eddig egy kezemen megszámolható lövést eresztett el az ellenfél kapujára, ellenünk nem lehet gólszerző! Hiszek a győzelemben, de most komolyan félek is, mert aggódom az ellenfél eddig esetlegesen nem ismert arcától!


HAJRÁ LILÁK!!!
NEM KELL ÚJ CÍMER!!!

Akadémia:

  1. „A XVIII. század előtt egyetem, később művészeti főiskola. Ma főleg: az ország legrangosabb tudósainak testülete”
  2. „Magas rangú irányító intézmény. Főként művészeti, katonai főiskolák elnevezése.”

forrás: Tudományos és Köznyelvi Szavak Magyar Értelmező Kéziszótára

 

Puskás Ferenc:

 

1927. április 1-jén született Budapesten, Purczeld Ferenc néven. Apja 1927-ben Kispestre igazolt, ahol aktív pályafutása után edzőként tevékenykedett. 1952-ben 2:0-s győzelemmel az Aranycsapat tagjaként megszerezte a magyar labdarúgás első olimpiai aranyérmét.

A következő évben az olaszok legyőzéséve Magyarország megnyerte az Európa-bajnokság elődjét, majd otthonában legyőzte az angol válogatottat, az „évszázad mérkőzésén”. A csapat Puskás csapatkapitánnyal az élen sorra nyerte a meccseit, de az 1954-es VB döntőjében váratlanul, rendkívül balszerencsés módon vereséget szenvedett…

Szüleivel együtt ’56-ban elhagyta az országot, Bécsben, és Olaszországban vészelte át a FIFA eltiltását. Mindenkit meglepve szerződést kapott a Real Madridtól, ahol csaknem tíz évig a világ élvonalában tudott maradni.

 

forrás: www.puskas.com

 

Maradjunk tehát annyiban, hogy szombaton a Felcsút csapatát látjuk vendégül… Annak a falunak a csapatát, ahol 8 millió euró a játékosok összértéke (cca. 2,5 milliárd forint), ahol nevelnek játékosokat, de csak egy szem maradt belőle felnőtt csapatukban, ezért a keret átlagéletkora 25,7 év (köszönöm a gyűjtést Oszi kollégának!). Még egy definíció kimaradt, méghozzá, hogy mit is jelent az „organikus” szó! Mert bizony a stadionjuk az organikus építészet jegyében fogant, gondolom, ez ennek filozófiai értelme is lehet, mert az ilyen épületeknek nem véletlenszerűen markáns stílust is a funkcionalitás mellé.

 

Organikus:

 

„Organikus építészet (más néven szerves építészet) az építészet azon irányzata, amelynek programjában az szerepel, hogy az épület „természetesen” nőjön ki abból a helyből, ahová tervezték, alkosson azzal harmonikus, „szerves” egységet mind a felhasznált anyagok, mind az épület mérete, alakja és gondolatisága szempontjából.”

forrás: wikipédia

 

Nasszóval barátaim, tényleg a felcsúti csapattal játszunk, vagy én nem értem a filozófiát? Ez a klub természetes úton nőtt ki abból a helyből, ahová tervezték? Nagyon nem, de lépjünk túl ezen, hiszen ez csak játék, az csak foci…

 

A nyáron mindkét csapat sokat erősített; nálunk inkább a fiatalokkal próbálkozik a vezetés, akikben van játék (és pénzügyi) potenciál, míg a soros ellenfélnél inkább kész játékosokat vettek. Na persze, ahogy a latin mondja; easy come, easy go… De sebaj, a tizenegy (sőt, most éppen huszonöt) jó játékos még nem jó csapat, ahhoz jó edző is kell! Van nekik olyan is – azt hiszik…

 

Tőlünk Heris és Balogh Bubu tette át székhelyét falura, de sokan mások is követték példájukat. Biztos nagyon jó a levegő arrafelé, nem lehet véletlen, hogy a mai aktív magyar futball-elit pont ott akar focizni! Cserébe kaptunk ám mi is valakit: azt a Tischler Patrikot, aki még 2015-ben négy gólt is gurított nekünk Felcsúton, ahol ennek ellenére 5:4-es győzelmet arattunk. Középcsatárunknak tehát van mit törlesztenie velünk szemben! Nem is kérdés, hogy most őt kell játszatni, mert meg kell mutatnia, hogy az a négy gól nem volt véletlen, és azt is, hogy bizony a nemzet nyelvzsenije is tévedhet!

 

Sajnos kisebb hátránnyal indulunk, ugyanis az ellenfélnek pont annyian szurkolnak majd, mint ahányan otthon ahhoz hozzászokhattak; a cserepad, stábtagok, a kommentátor, és rosszabb esetben a pintéri elvek szerint 100%-on teljesítő bírók. Ezt nálunk zártkapunak nevezik, arrafelé teltháznak, de ez már csak ilyen bicikli!

 

A lelátóról vissza a pályára: a középcsatár már megvan, de ki játszik majd mögötte? A kapus személye nálam nem kérdés, ahogy a két középső védő sem, viszont a két szélső védő még mindig kérdéses… Szerintem Salétros – tetszik neki vagy sem… - kell, hogy a bal oldalt megoldja, a jobb oldalon pedig Pauljevic lehet a kezdőben. A két védekező középpályás Windecker és Diallo lehetnek, középpályán pedig Nagy Dani, Zsótér, és Simon Krisztián szereplésére számítok.

Tehát a kezdő 11:

  •  

Pauljevic, Bojovic, Litauszki, Salétros

Windecker, Diallo,

Simon Krisztián, Zsótér, Nagy Dani

  •  

 

Nem véletlenül tettem Donit középre, szerintem ott, vagy éppen a jobb oldalon hasznosabb lehet, mint a baloldalon kb. vonalszélsőként, neki jobb a pálya belső részein játszani, a nagyobb teret jobban tudja használni, innen jobban tud kapu irányába mozogni. Krisztián szintén jól tudja a tükörszélső szerepét, de őt jól fogja támogatni Salétros is a bal oldalon. Nagy Dani pedig a jobb oldalon, vagy középen jó játékokat játszhat le Pauljevic-csel, de Zsótért is be tudják venni! Ezzel máris van három futógép, akik képesek lehetnek a kissé nehézkesen forgolódó Herist átjátszani egy-egy beindulással.

 

Nekem tetszene ez a felállás, de soha nem lehet tudni, hogy Vigjevic mester milyen új ötlettel áll elő, és a válogatott szünet alatt milyen új elemket iktattak be a játékba. Nem tartom elképzelhetetlennek, hogy marad a múltkor látott 3 belső védős rendszer, de ebben az esetben szerintem két csatár kell a csapatba, akik közül az egyik gyűjtögeti a labdákat elől, a másik meg bevágja a kínálkozó lehetőségeket. Ebben az esetben Windeckert kivenném a képből és Mohl-t tenném be harmadik középső védőnek, Diallora bíznám a mélységi irányító feladatát, Zsótért pedig kifejezetten feltolnám Tischler mögé/mellé.

 

Csereként jöhet Novothny, meg a többi új igazolás – hacsak már nem tartunk ott, hogy máris a kezdőben kapnak szerepet. Sajnos róluk nem tudok sokat, így megítélni nem tudom erre az esélyt, de majd kiderül mindez szombaton!

 

És ami még kiderül; az eredmény! Addig persze még várni kell, de van egy tippem: 3-1, ide, úgy, hogy talán az első gólt nem is mi rúgjuk…

A történelem ugyan rövid a két csapat közös életében, de érdekességek vannak bőven. Az első találkozóra Fehérváron került sor, ahol a Felcsút szerzett vezetést annak a Lencsének góljával, aki később nálunk is megfordult. A találkozót végül Kabát és Balogh Bubu góljaival megfordítottuk és meg is nyertük.

Ennél sokkal őrültebb meccset játszottunk egymással az első felcsúti meccsen. Hihetetlen fordulatok, gyönyörű és szerencsés gólok után úgy nyertünk 5-4-re, hogy a szurkolók egyik ámulatból estek a másikba. Az egy varázslatos este volt, érdemes ismét megnézni.

.

 

HAJRÁ LILÁK!!!

 

NEM KELL ÚJ CÍMER!!!

 

 

 

Csütörtökön a sportlapok kiskegyedje hangzatos címmel jelentette meg az aktuális forduló bíróküldéseiről szóló információkat. Azonnal bajba kerültem, mert a cikk szerint (pontosan idézek):

„Az MLSZ-ben elkészítették az élvonal ötödik fordulójának játékvezetői küldését.”

Majd a minket érdeklő meccsről a következő információt olvastam:

„Augusztus 26., szombat:

Balmazújváros – Újpest, helyszín: Groupama Aréna, játékvezető: Kassai Viktor”

Azt még fel tudtam dolgozni, hogy az első mondat magyarul nem jelent semmit, de a többi! Olyannyira elbizonytalanodtam saját elmeállapotom épségében, hogy próbáltam emlékeimben kikutatni, mit ettem, mit ittam az elmúlt pár órában! Mert vagy nem látok jól, vagy nem értem, amit olvasok…Miután semmi pszichoaktív cuccot nem toltam, rájöttem, hogy az élvonal alatt feltehetően nem az NB1-et értette a szerző (ez sajna jogos is…), ezért rákerestem, hogy ki is lesz az ellenfél. És itt koppantam; valszeg máris a nemzetközi mezőnyben rúgjuk a bőrt, ugyanis Grande Balmaz a Francia Alpokban található!

Miután ez már igazán nyugat, nem gond, hogy a magasan fekvő pálya éghajlata meglehetősen hideg, biztosan van szuper pályafűtés, patinás, de szépen rendben tartott aréna, ahol bizonyára Balmaz fan-ok tízezrei szurkolnak minden egyes mérkőzésen! Kicsit ugyan furcsa, hogy még nem hallottam a csapatról, de a francia bajnokságot nem figyelem annyira, így simán benne van, hogy húsz-szoros bajnokok az élvonalban!

Ja, nem… Csak annyi történt, hogy egyes orgánumok színvonala konvergál az NB1 szintjéhez, olyannyira, hogy a bajnokság már körhátrányba is került minőségromlás tekintetében! Nem tudom, mi történik arrafelé, de ideje lenne talán olyan kollégákat foglalkoztatni még ott is (!), akiknek képzettségük, és szakmájuk újságíró, érdeklődésük pedig nyomokban kimutatható a foci iránt!

De elég a zsörtölődésből, nem az én dolgom, h egy nagy múltú lap igénytelensége miatt sikeresen lenullázza olvasói számát. Biztos ez is része a szurkoló nélküli magyar foci ideálnak; ha nem olvas, meccsre se megy, ha meg olvas, totál más helyre érkezik meccset nézni, így aztán nem zavarja majd az aranylábú gyerekeket munkájuk elvégzésében! Zseniális…

Na de a meccs! Sajnos sokat nem tudok mondani az ellenfélről, hiszen;

  • mindössze ez lesz a 7. meccsük az élvonalban,
  • tulajdonosukat mélységesen felkavarja a tény, hogy játékosai pénzért játszanak,
  • edzőjük egy nyilatkozó-zseni, aki edzőként kevésbé csillogtatja meg tudását, mint orátorként,
  • Andric-on, és Uzoma-n kívül csak egy-két játékost ismerek (inkább csak a nevüket),

Megmondom őszintén, hogy a várost sem nagyon tudom hova tenni, ahol vagy fűtött pálya van a stadionban, vagy brűgölés a pancsolóban (szerencsére a pályafűtés nem azért kell, hogy használják – legalábbis az NB1 lebonyolítási rendje erre utal), de együtt a kettő nem megoldható. Ahogy azt sem nagyon értem, hogyan kerültek fel egyáltalán a magyar labdarúgás térképére. Elnézést kérek a Balmaziaktól, valójában a helyet pontosan ismerem, rendkívül vendégszerető emberek lakják a várost, de a helyismeretem csak fokozza értetlenségemet…

Na de mit tudunk a csapatról? Leginkább az eredményeiket, és mi lehet fontosabb? Nos, ugyanúgy 9 lőtt, és kapott góljuk van, mint nekünk, de ez esetükben két ponttal kevesebbet ér.

  • Az első fordulóban a tévégyárral ikszeltek,
  • aztán egy Vasas elleni vereség következett,
  • de a Honvéddal idegenben újabb remi jött,
  • a Diósgyőr viszont alaposan beleszaladt a késbe a Balmaz ellen (4:0),
  • viszont a Hali „ellenállhatatlan” rohamait nem bírták, vesztettek 3:1-re,
  • végül a felcsúti nyelvész professzor észjátékával nem bírtak, és 2:1 arányban maradtak alul.

Mi következik ebből? Az égadta egy világon semmi, hacsak nem az, hogy egy kiszámíthatatlan, ámde gyengécske csapat lesz az ellenfél. A mi eredményeinket nem sorolom fel, mert az – annak ellenére, hogy több pontunk van, mint a Balmaznak – egyszerűen nem méltó az Újpest névhez (de lesz jobb!!!). Csak egyetlen adatot szeretnék említeni: 3.000!!!

Bizony ez lesz az ÚJPEST 3.000. meccse az élvonalban. Ugye említettem, hogy az ellenfél ebben a mutatóban hogy áll? Igen-igen, ennek a dicső 3.000-nek bizony a 0,23%-ánál (!!!) tartanak majd… Nos, én ehhez méltó hozzáállást várok csapatunktól! Na nem ám a nagyképűséget, a leereszkedést, nem bizony!!! Azt várom, hogy csapatunk megmutatja, hogy miért, és hogyan érte el ezt a komoly számot, és megmutatja, hogy még minimum ennyi benne is van!

A csapat összetétele most kicsit változhat, de

  • Pajovic előtt védősorban szerintem marad a Szűcs-Lita-Bojo-Mohl összetétel (Szűcs helyett esetleg Pauljevic),
  • a két védekezőnk Windecker és Sankovic lehet (ide Diallo beugorhat),
  • előttük viszont végre Simon Krisztiánt a kezdőbe várom - Nagy Danival, és Zsótérral,
  • elől pedig Tischlerrel számolok.

A cseréket illetően elég nagy a bizonytalanság, de ha a papírjaik rendben vannak, szerintem ki kell próbálni Selmani-t (Zsótér helyett?), illetve Salétros-t (Nagy Dani helyén?). Szerencsére Vignjevic mester lehetőségei bővülnek, így most sok variációt kipróbálhat, és ha még esetleg Völgyi Dániel szakítása után bővül a keret, további lehetőségek adódnak. Utóbbi név inkább kérdés, semmint valid infó, kérem a helyén kezelni!

És a lényeg; szerintem végre kiszakad a gólzsák, a tippem: 0:4, gólszerzőink pedig Tischler, Zsótér, Simon Krisztián, csereként pedig Novothny!

 

HAJRÁ LILÁK!!!

NEM KELL ÚJ CÍMER!!!