Beharangozók

A bajnokság közben sokszor hallhattuk vezetőktől, játékosoktól, hogy „a következő meccsre koncentrálunk, javítjuk hibáinkat”. Nagyságrendekkel kevesebbszer hangzott el, hogy „a most elvesztett pontok hiányozni fognak a végelszámolásnál”... Nos, a helyzet az, hogy egy lejátszott meccs eredményén nincs mit javítani, azt nem lehet nem megtörténtté tenni, az viszont biztos, hogy egy botlás - a bajnokság bármely szakaszában! – hiányozni fog a végén! Véleményem szerint azok a klubok, ahol évről évre az utolsó meccs dönt bennmaradásról, vagy a kitűzött célok eléréséről, valami nincs rendben! Most tehát két olyan csapat meccsét láthatjuk BAZ-megye székhelyén, akiknél valami bizony nincsen rendben…

Az első, amit gondolhatunk az, hogy nem volt reális a célkitűzés, a másik pedig az, hogy a csapat és vezetői nem tettek meg mindent céljaik elérése érdekében. Nézzük meg, hogy mit tudunk erről a két csapat vonatkozásában!

Illendőségből a vendéglátóval kezdem. Diósgyőrben egy idő óta meglehetősen szerény pénzügyi keretet szab meg a tulajdonos, ami meg is mutatkozik a játékosállomány szintjén. Szurkolóik baját tetézi, hogy a „személyzeti politika” nem csak a keretre, hanem a stábra is igaz; a tavaly tavasszal elküldött Bódog Tamás helyére érkező Fernando Miguel Fernández Escribano csak nevében hozza a spanyol ritmikát, csapata játéka elképesztően darabos, eredményessége pedig minimum megkérdőjelezhető. Nem tudni, hogy „mi lett volna, ha…”, de ilyen gyenge produkciót régen láthattunk (ha egyáltalán…) az Nb1-ben, mint Fernando alatt.

Most, a végére azért kicsit kiegyenesedtek, mert az utolsó 5 meccsen a megszerezhető 15 pontból 8-at behúztak. Ez nem tűnik ugyan kimagasló eredménynek, de ha egy kicsit utánanézünk, kiderül; ha az eddig lejátszott 32 meccsen folyamatosan ilyen arányban hozták volna a pontokat, 51 ponttal, stabilan a harmadik helyen lennének! Persze a meglehetősen szerény képességű társaság nem képes permanens jó teljesítményre, így nem meglepő a helyezésük sem… Bár azt szoktuk mondani, hogy a pénz nem minden, de az élvonal legkisebb értékű keretétől senki nem várhatja el, hogy az élmezőnyben szerepeljen.

Összességében tehát azt látom, hogy a klub anyagi lehetőségei által behatárolt személyi keretek nem engednek meg sokkal jobb szereplést. Amikor egy-egy jobb periódus okán mégis lehetőség lett volna egy szusszanásnyi előnyre, akkor a riválisok is jobban teljesítettek, ezért él a klub állandó fenyegetettségben.

Nálunk is lehet valami, ami nem smakkol… A keret 7,75 mEUR értéke ugyanis több mint 50%-kal magasabb, mint a szombati ellenfélé, és a két kiemelt után – azok közül, akik versenyben lehetnek a dobogóért – közvetlenül a legmagasabb. Persze, ha leveszem a torony becsült értékét, akkor a különbség jelentősen csökken, és alig haladja meg a 20%ot…

És bizony itt van az első pont, ami miatt az elmarad a teljesítmény attól, amit mi szurkolók várunk; a csapat összetétele kevésbé sportszakmai, semmint kereskedelmi célokat szolgál (és akkor most nagy finoman fejeztem ki magam). De a kereskedelmi tevékenység nem csak ezen a ponton árt! Az is porszem (ha nem egyenesen szikladarab!) a gépezetben, hogy a keretben nagyítóval kell keresni az újpestiség iránt mélyen elkötelezett labdarúgókat! És ez sajnos igaz a stábra is. De mit várhatunk, ha a tulajdonos szintén nem érez semmit az Újpest iránt, kizárólag csak befektetése megtérülésével van elfoglalva. Ezt viszont annyira túltolja, hogy végső soron magának is árt vele (helyesebben a zsebének, mert mindent csak pénzben mér).

Az utolsó öt meccsen bizony sokkal, de sokkal rosszabb a kép, mint ellenfelünknél! Az elérhető pontok mindössze 13%-át söpörtük be (3 vereség, 2 döntetlen!), ami igazán kritikán aluli! De nem véletlen ám, mert ha a colost kivesszük a matekból, bizony a keret értéke valahol pont a tabella közepére mutat. Ahhoz képest… Nos, ahhoz képest sem elfogadható ez a teljesítmény! És itt van az a pont, amiért az idegenszívűeket emlegettem az imént; azokon a meccseken, ahol kellett volna a szív is, bizony csapatunk nem tudta hozni az elvárt eredményt. Lelketlen darálásra futotta csak…

Az eddigiek alapján bizony nincs jó hírem! Ha a trend marad (nem látom, hogy miért változna…), akkor nincs sok esély arra, hogy elhozzuk idegenből a három (agy akár az egy) pontot! Az ellenfél adrenalinja most többet ér, mint a mi semmire sem jó, egyszem csatárunk, aki miatt hetek óta tíz emberrel állunk ki. Ha nem lesz gyökeres változás a kezdő tizenegyben, és a játékfelfogásban, akkor biztos vereség vár ránk. Esély csak akkor van, ha Vignjeciv valami forradalmi változásra határozza el magát. Erre sajnos nem látok komoly esélyt…

Miután nem látom azt, hogy miként is lehetne megnyerni ezt a meccset, nem tippelek eredményt, mert nem szeretném még csak leírni se! Ettől függetlenül, és csak azért is;

HAJRÁ LILÁK!!!!

NEM KELL ÚJ CÍMER!!!

"A földet nem apáinktól örököltük, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön." A dakota mondás szerint tehát óvnunk, védenünk kell környezetünket. Fontos, mert gyermekeink, unokáink testi-, lelki egészsége múlik rajta. Ez persze globális kötelezettség, ezt mutatja egy másik földrész, másik népcsoportja (magukat Animal Cannibals-nak nevezik) szállóigévé nemesedett dalszövege:

„Irtsd a koszt irtsd a koszt

Velünk irtsd a koszt!”

Így hát barátaim, nincs más teendő - utódaink testi-, lelki épülését szem előtt tartva - védeni kell környezetünket. Győzelemre hát!!!

Na de most aztán az allegorikus magasságokból huppanjunk gyorsan vissza a magyar rögvalóságba! Adott egy klub az élvonalban, amit 2005-ben alapítottak. Ez nem erény, vagy bűn, de tény. Ahogy az is, hogy 2012-ig a Videoton második csapataként fungált. Ekkor egy komoly változás történt; a fehérváriak „B” csapataként kiharcolta a jogot a második vonalban való szereplésre. A szabályok azonban nem engedik meg, hogy egyazon klub két csapata azonos, vagy csak egy osztályt jelentő különbséggel induljanak a bajnoki sorozatokban.

Így tehát a Felcsút megvásárolta az indulás jogát, majd – hogy, hogy nem… - meg is nyerte a másodosztály küzdelmeit. Ahhoz képest, hogy ez a klub egy akadémia, elég gyorsan sikerült a produkció, csak éppen egy dolog maradt el; az akadémia nem termelt kiemelkedő tehetségeket, a klub felnőtt csapatában nem hogy kevés a saját nevelés, de magyarból is csak mutatóba maradt… Amikor tehát valaki azt gondolja, hogy bármiféle politikai okok miatt tartom fontosnak legalább az élvonal tisztábbá tételét, akkor nagyot téved! Egyszerűen csak azt szeretném, hogy minden kerüljön oda, ahova való, amire hivatott, amiért létrejött, ami a célja a létezésének!

Most az a faramuci helyzet van, hogy nekünk az éremesély, az ellenfélnek pedig a kiesés fenyegetettsége a tét! Mindkettő fontos, a kérdés az, hogy vajon a sikeréhség, vagy a félelem az erősebb? Igen, megint lélektani tényezőket említek, mert a Felcsút játékáról sokat nem mondhatok, hiszen edzők jönnek, mennek, meccsről meccsre sorokat cserélnek az átutazóban lévő trénerek, és egyébként sincs kiforrott stílusa a klubnak.

Így nem csoda, ha ellenük nehéz felkészülni, de ez nem lehet alap semmiféle utólagos mentegetőzésre, mert „csak” az a feladat, mint rendesen; a megszokott játékost kell produkálni, arra kell koncentrálni, hogy mi mit akarunk a pályán, és azt hogyan valósítjuk meg!

Itt csak egyetlen kérdés lehet; vajon a mi játékunk az, amit a Debrecen ellen mutattunk, vagy az, amit a Videoton ellen, amikor két góllal sikerült helyére tenni a dolgokat? Nagyon remélem, hogy az utóbbi, már csak azért is, mert ebben a bajnokságban végre sikerült kétszer is győzelmet aratni a Felcsút ellen. Figyelem, a mérlegünk csak ezzel a két utóbbi győzelemmel fordult pozitívba aktuális ellenfelünkkel szemben! Ezzel most 4 győzelmünk mellett öt döntetlen (miért nem lepődöm meg???), és 3 vereség a mérlegünk a nem túl nagy múltra visszatekintő meccstörténelemnek…

Ez a meccs egyszerre egy utolsó esély, és főpróba is egyben az utolsó utáni esélyt jelentő mérőzéshez! Most a kiesés ellen harcoló ellenfél rúghat, haraphat, de a megsebzett vadként, a gladiátorok halált megvető bátorságával küzdő csapat majd csak az utolsó fordulóban vár ránk! Most sajnálhatjuk igazán azt rengeteg döntetlen mérkőzést, ahol vezetés után adtunk le két pontokat… Én lennék a legboldogabb, ha ezeket a meccseket lazán elengedhetnénk, és mondjuk egy B-csapattal kísérletezhetnénk, pályára küldve a jövő nagy ígérteit! De ez nincs így…

De ez megint csak az álom kategóriája, így gyorsan vissza a földre; nem hiszem, hogy jelentős változás lenne a kezdő tizenegyet tekintve. Talán – ha felépül – Obinna kap szerepet, de attól tartok, hogy ebben az esetben Zsótér kimarad… Pedig nekem most sokkal jobban tetszene, ha Traore pihenne kicsit és Solomon játszana helyette, és Obi Nagy Dani helyett szerepelne. Nem tudom, hogy mik a mester gondolatai, de most – ha nem lenne semmi megkötés -, akkor én így állnék fel a kezdő sípszóra:

Pajovic – Pauljevic, Ristevski, Litauszki, Burekovic – Onovo, Sankovic – Zsótér, Beridze, Simon – Solomon

Előre tudható persze, hogy ez nem reális, azt viszont biztosra veszem, hogy győzelmet aratunk! Az utolsó forduló legyen majd az ellenfél problémája, amikor majd otthon játszik egy Petrjak-mentes csapattal, akik három ponttal leróhatják tiszteletüket a  (kereskedelmi) akadémia előtt. Nem elég, hogy győzelmet várok, ebből is egy komolyabbat; ha komolyan gondoljuk a bronzérmet, hárommal „fával” kell nyerni. Ha kapunk is egyet (a kapanyél is bármikor elsülhet…), közte akkor is meg kell, hogy legyen a három, így a tippem; 4:1.

 

HAJRÁ LILÁK!!!

NEM KELL ÚJ CÍMER!!!

A 226. derbire készülve egyáltalán nem jut eszembe ünnepelni. Nem gondolom, hogy örülnöm kellene annak, hogy… a három körös bajnoki rendszer bevezetése óta szinte mindig kétszer játszunk idegenben a magyar foci legfontosabb összecsapásain. De ez csak a jéghegy csúcsa, az egyenlőtlen feltételek minden fronton jelentkeznek, így gratulálni is csak sportemberi mivoltom megerőszakolása árán tudok! De semmi nem elég, ugyanis most a sajtót teleokádva sorfalállást követel magának a bajnok. Mindezt a mélységes személyiségtorzulás diktálta „nekem jár” hozzáállást egyszerűen nem tudom tolerálni! Orvosi eset, javallott kezelése pedig az albán második ellen lejátszandó mérkőzés. De – mint tudjuk… - ez is csak egy átmeneti hatású beavatkozás, a torzulás visszafordíthatatlan folyamatként már rég elhatalmasodott a betegen…

Addig is ajánlom dr. Alban örökérvényű slágereit tartalmazó bakelit, annak is második kiadását! Külön figyelmet kérek a Cah Money című szerzemény egyik sorának; „With cash money you can get anywhere you want” (Készpénzzel bárhova eljuthatsz, ahova csak akarsz).

De elég ennyi, sőt már így is sok erről a témáról! A lényeg; nekünk az csak jó, ha az ellenfél térdre borul önnön nagysága előtt, és a tömjénfüsttől elvakulva fogalma sincs, hogy milyen rendezvényen van… Sorfal pedig lesz, nem kell aggódni, hiszen minden épeszű kapus kér pár csapattársat egy közeli szabadrúgáshoz. Tessék kérem megpróbálni ilyen szituba kerülni!

A drámaszakkört nyugodtan tolja csak az ellenfél, nekünk „csak” a focival kell foglalkoznunk. Ezzel azért sajnos van némi kétségem; az előző héten szintén jó lélektani pozícióból indultunk neki a mérkőzésnek. Az első félidőben még éreztem, hogy ki is tart, de a második játékrészben totálisan elvesztettük a fonalat… Ami még talán ennél is rosszabb, hogy végig tízen voltunk a pályán, mert a középcsatárként nevezett torony ezúttal nem tudott hozzátenni semmit.

Nem gondolom azonban, hogy ezt fogjuk ismételni! Az ellenfél jóllakott, nagyképű, már előre ünnepel, és ez nekünk óriási lehetőség! Neki kell menni a meccsnek már az elején, és igenis ki kell harcolni a vezető gólt! Ez még önmagában kevés, viszont abban 100%-ig biztos vagyok, hogy ha rárúgjuk a másodikat, akkor már nem lesz képes váltani az ellenfél.

Most sokan azt gondolják, amit én is… Arról van szó, hogy ugyan ki lesz az, aki gólt lő, és hogyan fogunk fölényben játszani, ha a keretek értéke közt egy laza háromszoros szorzó van? Ez az égadta egy világon semmit nem jelent ezen a meccsen, mert itt csak az számít, hogy ki képes jobban küzdeni a három pontért!

És itt visszakanyarodok az elejére; az ellenfél biztosan nincs motiválható állapotban, nekünk viszont mindennél fontosabb (kell, hogy legyen…) ez a mérkőzés. A meccs tehát a kezünkben van; ha megértjük, hogy milyen komoly lehetőség előtt állunk, és ennek megfelelően cselekszünk, valamint csak a játékra koncentrálunk, nem lesz probléma, a három pontot elhozzuk!

Most kezdőt nem is „hirdetek”, mert mindegy, ki lép pályára, a hozzáállás, a lélektani előny jó kihasználása a lényeg! Győzelmet várok, és ennek az egyetlen útja, hogy két gólt lövünk, és ezt az előnyt meg is tartjuk. Tehát 2:0 arányban nyerünk, és elhozzuk a három pontot!

 

HAAAAAAJRÁ LILÁK!!!!

 

NEM KELL ÚJ CÍMER!!!

 

Ui.: a bakelitnek ugyanúgy semmi köze az elithez, mint azoknak, akiknek meghallgatásra ajánlottam…

Gyakran hallhatjuk mostanság a címben idézett mondatot olyan csapatok vezetőitől, akik a kiesés szélén táncolnak. Érthető aggodalmuk, hiszen az Nb2-ben nagyon más az élet… A presztízsen túl, talán komolyabb problémaként élik meg a finanszírozási kérdéseket és a játékosok szerepeltetésére vonatkozó, pénzzel megtámogatott MLSz-ajánlásokat. De ez legyen az ő problémájuk! A miénk meg az, hogy mintha a csapat és vezetői nem értenék, hogy a dobogós hely megszerzése is hasonló szituáció; minden egyes meccsnek egyre nagyobb jelentősége van, ha úgy tetszik, minden meccs döntő! Remélem, hogy a Debrecen elleni mérkőzés fontosságát nem kell külön kitárgyalni!

Ezzel máris érintettem azt a lélektani momentumot, ami erős hatással lehet a mérkőzés kimenetelére. Az van ugyanis, hogy a két csapat erősségei és gyengéi könnyen kiolthatják egymást, de a lélektani helyzet jó feldolgozása könnyen kibillentheti a mérleg nyelvét. Kicsit jobban belegondolva, azt látom, hogy a Debrecenről lekerült egy teher a kupából való kieséssel, és igaz ugyan, hogy már mi sem vagyunk érdekeltek az MK-ban, de ez nálunk már nem hat… Ez utóbbi komoly szerencse, mert a kiesés körülményei miatt a hatás nem igazán erősítene.

Ha tehát eltekintünk az utolsó fordulók nagyobb lélektani terhelésétől, kiindulási állapotként azt detektálhatjuk;

  • A Loki számára a kiesés pozitív hatású lélektani szempontból, fizikálisan azonban nem a legjobb, mert szerintem ez utóbbi termén egyébként sem a legjobb a Hajdúsági alakulat.
  • Nekünk inkább negatív, hogy a közvetlen riválisnak számító, nem éppen ideális kezdővel, eltiltását töltő vezető edzővel felálló Kispest ellen itthon csak egy szerény, gól nélküli x-re futotta.

Szerintem tehát fejben kissé hátrányban lehetünk így a meccs előtt. Hogy mi történik majd a meccsen, melyik csapat lesz mentálisan erősebb? Ezt bizony az fogja eldönteni, hogy ki akarja jobban, és ki hiszi el, hogy meg is tudja szerezni a dobogó harmadik fokát! Nagyon úgy néz ki, hogy ez döntés kérdése!!! Szerintem ezen lehet még dolgozni, ezért érdemes lesz (lenne?) kicsit komolyabban foglalkoznia témával az újpesti stáb illetékes tagjainak. Ha ezt meg tudjuk lépni, akkor a fizikális része nem hiszem, hogy gondot okoz majd.

Ha megnézzük, akkor azt látjuk, hogy a Loki védelme nem éppen acélos, ugyanakkor Herczeg András mindig képes előrántani valakit/valamit a cilinderből, aki kirángatja a szekeret a sárból. A „valakik” Tőzsér és Bódi, illetve a mostanság berobbant Zsóri Dániel. A „valami” pedig az a stratégia, ami úgy is működik, hogy a DVSC kevesebbet birtokolja a labdát, és látszólag nem dominálja a mérkőzést.

Mi lehet ennek az oka? Egyrészt a „lőtávolban” kierőszakolt szabadrúgások, másrészt pedig az egyenes támadásvezetés. A szabadrúgásokra különösen komolyan kell készülni, a debreceni rohamokat még ideje korán meg kell állítani, mert ha a két nagylövő 20-30 méterre több lehetőséget is kap, nem ússzuk meg kapott gól nélkül! Az együtemű, gyors támadások szerintem nem okoznak majd komolyabb problémát, mert a mélységében és szélességében is jól felépített védelmünk ezt le tudja kezelni, de sajnos az egyéni hibák nem zárhatók ki 100%-ra.

Vignjevic mesternek most lesz lehetősége a szerinte legjobb tizenegyet pályára tenni, így szerintem most a következő kezdőre számíthatunk:

Pajovic – Pauljevic, Ristevski, Litauszki, Burekovic – Onovo, Sankovic – Zsótér, Nagy D. (Beridze?), Obinna – Traore

Szerintem ehhez képest nem lesz nagy meglepetés, de – aki olvassa a beharangozókat, tudja, hogy a legritkább esetben sikerül kitalálnom Vignjevic mester gondolatait… Az eredmény tippelése talán jobban megy (de nem mondanám, hogy vátesz lennék, jaj, nagyon nem!!!), de most azt gondolom, hogy megoldjuk! Nem biztos, hogy kapott gól nélkül, de az biztos, hogy többet lövünk, szám szerint egyenesen hármat! Így 3:1 a vége – szerintem.

Az biztos, hogy fizikálisan jobbak vagyunk, ez döntő tényező, de – visszautalva az elejére -, azt gondolom, hogy ezúttal a lélektani kérdéseket is sikerül megoldani! És ami garantált, most is fogjuk hallani, kiabálni, hogy;

 

HAAAAAAJRÁ LILÁK!!!

 

Na meg ezt is…;

NEM KELL ÚJ CÍMER!!!

Az emberiség ősi vágya, hogy megtudja, mi van az általa látható világon túl. A hemiszféra (értsd: félgömb, félteke, a földgömb fele, az égbolt fele) kutatások java része erre irányult, és napjainkban is népszerű kutatási területnek számít. Nos, a világegyetem nem kínálja tálcán megismerését! Csak példaként; az Einstein által leírt, de soha, senki által nem látott ún. fekete lyukról csak napjainkban sikerült az emberi szem számára látható képet kreálni. Nos, a mi törpe mikrokozmoszunkban is vannak ilyen fekete lyukak; a Hemi-szféra után senki nem tudja, hogy ki és mi jön a Kispest csapatánál… Ennek legkevésbé a kispesti szurkolók örülnek, de ez a bizonytalanság nem tesz jót a magyar foci egészének sem. Ezzel szemben nekünk most, ebben a pillanatban kapóra jöhet…

Azt csiripelik a madarak, hogy ezzel a lépéssel most már egyedüliként maradtunk azon klubok közül, amelyeket nem a politika ural. Ha tehát a pillanatnyi felfordulás számunkra kedvező, akkor ezt a hatást máris elfelejthetjük. Ha van rá akarat, akkor lehet olyan helyzetet teremteni, hogy a hazai pálya sem jelent előnyt… De ne menjünk ilyen messzire, csak rögzítsük; a kispesti változások hatásai javarészt semlegesítik egymást, így a várakozásokat inkább szakmai alapon érdemes kibontani.

Bár a Kispest 6 ponttal kevesebbet szerzett, mint mi, mégsem egyszerű eset ellenük meccselni. Az eddigi 28 mérkőzés alatt mindössze 3 góllal szereztek kevesebbet, ami nem tekinthető releváns különbségnek. Bár a kapott gólokban nagyobb az előnyünk (8 góllal kaptunk kevesebbet), én mégis mindkét mutatót fenntartással kezelem. Ennek oka az, hogy Kispesten Ban Hatira és N’Gog még nem mutatta meg képességei legjavát, viszont mellettük (előttük) Holender egyre jobb formát mutat. Igazából ez utóbbinak köszönhető, hogy a kispestiek a tabella első felében foglalnak helyet!

Ezért most azt gondolom, hogy ez a meccs a mi védő-harmadunkban fog eldőlni. Ha sikerül a fent említett három játékost (vagy aki pályára lép közülük) semlegesíteni, akkor nagy baj nem lehet, mert elől tudunk találni egy gólt még akkor is, ha Traore rossz napot fog ki, hiszen Zsótér Doni mostanság kezdi megtalálni helyét – és góllövő cipőjét! - a csapatban. És – ne feledjük! –, hogy Obinna kényszerű mellőzése bebizonyította, hogy sokkal több variációs lehetőség van a csapatban, mint korábban gondoltuk. Szerintem ugyanis a Videoton ellen egy egész jó játékkal rukkoltunk ki, pedig mindössze két igazi támadó szerepelt a kezdő tizenegyben!

Most nem ártana, ha Obi hadrafogható lenne, mert a magam részéről a Kispest védelmét elég statikusnak gondolom, oda bizony gyors emberek kellenek a hatékony támadásokhoz. Nálunk ilyen Zsótér, Obinna, Pauljevic, illetve Simon Krisztián is. Utóbbi – tartok tőle… - megint nem lesz bent a keretben, mert újra sérült, de bizony a múlt heti produkció alapján Pauljevic-et bent hagynám a kezdőben. Én így állítanám össze a csapatot:

Pajovic – Balázs, Ristevski, Litauszki, Burekovic – Sankovic, Onovo – Pauljevic, Zsótér, Obinna – Traore

Az egyáltalán nem biztos, hogy Vignjevic mester hasonlóan gondolkodik, hiszen ott van még Beridze és Nagy Dani is, akik szintén erősek támadásban, ugyanakkor egyikük sem egy vízhordó típus! Márpedig szerintem most ilyenekre nagyobb számban van szükség, mivel a Kispest egy elég rakkolós, és jól megszerkesztett csapat benyomását kelti. Nekünk most az a feladat, hogy folyamatosan robogjanak, de mindezt labda nélkül, a mieinket üldözve tegyék! Ebbe aztán belefáradhatnak, mi pedig a 60. perc után szinte ellenfél nélkül játszhatjuk saját játékunkat.

Persze addig nem szabad gólt kapni, még egyszer nem eshetünk abba a hibába, hogy nekünk kelljen loholni az eredmény után! Ez különösen fontos, mert ha az ellenfél beáll védekezni, akkor mindennél nehezebb dolgunk lesz. Mert bár statikusak hátul, de hazai szinten talán a legjobban védik a területet. Erre tehát igen komoly figyelmet kell szentelni! Nos, a végén azt gondolom, hogy ezt most megoldja a csapat, és egy 2:0-s vereséggel küldjük haza a fővárosi riválist!

 

HAJRÁ LILÁK!!!

 

NEM KELL ÚJ CÍMER!!!