Beharangozók

A rituális gyilkosságok manapság nem éppen mindennapjaink részeként élnek velünk, de van, ahol állítólag már csak ez segít… Horváth Ferenc szerint legalábbis ez kell ahhoz, hogy csapata, a Haladás – következő ellenfelünk – győzelmet arasson. Nem vagyok híve a barbárságnak, így én azt javasolnám inkább, hogy – ha már a Hali fan-ok legnagyobb örömére! – Király Gabit kirakta a kezdőből, akkor áldozza fel a veterán kapuvédő szürke maci-naciját! Egy mackó feláldozása mégiscsak ütősebb, mint egy ártalmatlan kecske lemészárlása, nem?

De mit adok én tippeket? Van nekünk éppen elég bajunk, nem kell nekem azon gondolkodnom, hogy miként is kellene felhozni az ellenfelet élvonalbeli szintre. Mert ugye nem gondolja senki, hogy a 24 kapott gól mellé kikínlódott 13 lőtt gól, és a mindössze 5 pont 12 forduló alatt megüti azt a szintet, amit ma Magyarországon Nb1-nek nevezünk! Talán csak a legelvakultabb vasi szurkerek vitatkoznának kicsit, de érzésem szerint ők sem tennék ezt komoly meggyőződéssel. Hacsak…

Nézzük meg, hogy mit tudunk mi! A vasiak ellen az első körben, idegenben „sikerült” egy meccsen kétszer is elkótyavetyélni előnyünket. 1:0-ra, majd 2:1-re is vezettünk, de a vége 2:2 lett. Sajnos a matek kegyetlen; a Haladás pontjai 20%-át ellenünk szerezte… Nagyon nem szeretném, ha megint mi lennénk azok, akik a nagy bajban lévő klubokat megmentjük kilátástalan helyzetükből! Mi kell ehhez? Nos, például az, amit a hétközi kupameccsen láttunk! Lehet, hogy furcsának tűnik, de a másodosztályú ETO-val szemben a hosszabbításban kivívott továbbjutással végződő meccsen hosszú idő után először fedeztem fel egy olyan tényezőt, ami elengedhetetlen a sikerhez! Ez pedig nem más, mint a szív!

Igen, a kupában sikerült végre forró szívvel, és hideg fejjel megoldani azt az egyáltalán nem könnyű feladatot, amit a győriek róttak ki ránk. Az ellenünk lassan megszokottá váló „told be a buszt!” stratégiából ellentámadásokkal próbálták megbontani védelmünket, de ezúttal egy pillanatig nem lehetett érezni, hogy játékosaink lemondtak volna a győzelemről, ahogy azt sem, hogy nem hittek volna a továbbjutásban. Pedig az ETO igencsak nemes ellenfél volt, harcoltak, küzdöttek utolsó leheletükig, de még ez is kevés volt!

Apropó! Nemes ellenfél. A pályán látottakra nem lehetett panasz, látszott, hogy egy Nb2-es, ámde komoly múlttal rendelkező csapat ellen sokkal jobbat lehet meccselni, mint a frissen alapított „újtörökök” ellen. Reményeim szerint utóbbiak csak átmenetileg rontják a színvonalat az Nb1-ben! Na de! A komolyabb hagyományokkal rendelkező klubokat sem jogosítja fel semmi arra, hogy a vendégszektorban egyetlen ülőhely sem legyen, ahogy arra sem, hogy a büfé egy ajtónyílásba tolt asztalt jelentsen, ami a félidő utáni ötödik percben bezár, mondván, elfogyott az áru… Ezt se Győrben, se máshol – így nálunk sem! – engedheti meg magának egy magára valamit is adó klub! Megérne egy kört a szövetségnél végre az is – ha már fűtött, hűtött a gyep, meg csilivili minden, ami az aránylábú fiúk kényelmét szolgálja -, hogy miért nem tartatja ba saját infrastruktúra szabályzatát a klubokkal akkor is, ha az „csak” a szurkolóknak lenne érdeke!

De vissza a bajnokihoz! Nos, azt várom, hogy mi fordítva csináljuk; szíves vendéglátók leszünk a nézőtéren. Minden Hali-drukker mulathat kedvére, feltéve, hogy van kedve hozzá, mert csapatunk a pályán nem lesz ilyen szívélyes, nem teszi kényelmessé az újpesti kirándulást, és végül útravalónak sem kapnak semmit, pont nélkül engedjük őket útjukra. Ezek után pedig majd edzőjük gondolkodjon rajta, hogy milyen állatot küld a másvilágra a siker érdekében!

Ha már áldozat; remélem, hogy a meccsen nem lesz ilyen, és erre jó esély is mutatkozik, mert ha minden igaz, Bosnjak nem lesz pályán az előző meccsen történt kiállítása okán. Azt csak remélni tudom, hogy a másik nyugalmazásra rég megérett erdőgazdálkodási szakmunkás (lm.: favágó), Halmosi sem lép pályára. Ha így lesz, számíthatunk arra, hogy komolyabb sérülés nélkül hozzuk le a meccset, ellenkező esetben viszont semmire nincs garancia… De várjunk csak! Az Alpok-alján, a dús erdők lankáin van ám utánpótlás; ha csak kölcsönzött munkaerőként, de Priskin „Pepe-ölő” Tamás is tagja a keretnek.

Szerencsére focizni még mindig mi tudunk, így az eredmény nem is kérdéses, még akkor sem, ha az ETO ellen ráadással nehezítettük meg saját dolgunkat. Igaz ez akkor is, ha a Haladás a megyei első osztályban vitézkedő Szarvas ellen feltehetően sokkal könnyebb feladatot oldott meg hét közben. Mire alapozom mindezt? Arra, hogy ha nem tudnak a földbe döngölni, ha a bíró engedi, és támogatja, hogy foci, és ne ketrecharc legyen a pályán, akkor egyszerűen nem lehet más eredmény! Na meg persze, ha nem ad meg az ellenfélnek lesgólt, ahogy azt megtette a kupameccsen a Kovács Gergely, Becséri Gergely, Huszár Balázs által fémjelzett játék(el)vezető társaság…

Ezúttal egy 2:0 arányú győzelmet várok, amit a fenti tényezők figyelembevételével azonnal módosítok is; egy gól mindig benne van a bírókban, ahogy a durvaság is lehet eredményes, ha nem követi azt megfelelő büntetés, ezért a 2:1 reálisabbnak tűnik.

A kezdőre most azt tippelem, hogy;

Pajo – Pauljevic, Bojovic, Ristevski, Burekovic – Onovo, Sankovic – Berindze, Zsótér, Obinna – Novothny

Sajnos úgy érzem, hogy Litauszki kihagyására most lesz érve Vignjevic-nek, mert a második kapott gólban bizony benne volt, formája sem az igazi. Az más lapra tartozik, hogy neki kell a meccs, mert különben nagyot hanyatlik a formája, mert szerintem ezzel nem különösebben foglalkozik az mester. Mindezt nem kritikaként írom, de tény, hogy a mester lélektani tényezőkkel nem nagyon szeret foglalkozni.

A lényeg ezzel együtt a győzelem, ami elérhető, és egyben kötelező is!

HAJRÁ LILÁK!!!

NEM KELL ÚJ CÍMER!!!

Az első körben az MTK elleni beharangozóban két gólos győzelmet jósoltam… A meccs kétgólos lett, de sajnos úgy, hogy nem értünk el egyetlen találatot sem! Most itt a lehetőség a javításra: ha nem is itthon játszunk, szerintem ez nem nagy akadály. Biztos vagyok benne, hogy az Új Hidegkutiba megérkezünk annyian, hogy azzal máris hazai környeztet teremtünk. Szurkolásban pedig nincs sok rivális, így nem látom akadályát annak, hogy győzelemmel zárjuk a meccset. Hacsak nem az ellenfél…

Az első körben az MTK első ránézésre jobban teljesített, de egy elmaradt meccsünk miatt nem pontos az összehasonlítás. Ha a papírformát (a tabellán elfoglalt helyezést) tekintjük, akkor a fehérvári alakulat ellen nem szerzünk pontot, de – annak ellenére, hogy az utóbbi években nem jó a mérlegünk a fejér-megyeiekkel szemben – ezt soha nem jelenthetjük ki 100% biztonsággal! Már csak azért sem, mert most úgy vagyunk nyolcadikak, hogy a dobogó mindössze két pontra van, a kieső viszont egyenesen tíz pontra! Nem is tudom, hogy ebben az összevetésben mikor volt ilyen kedvező a kép, és mégis; a nyolcadik hely az nagyon nem az eleje…

A győzelem több okból is nagyon fontos:

  • Ez a 216. bajnoki mérkőzése a két csapatnak,
  • Ezeken a bajnokikon azonos (81) a győzelmek száma,
  • Az első körben itthon nem sikerült a három pontot itthon tartani,
  • A tabellán a 2.-tól a 8.-ig mindössze 4 pont különbség van.

Azt talán nem is kell külön kiemelnem, hogy a mai Nb1-ben ez a meccs azon kevesek egyike, amikor olyan ellenféllel találkozunk, akinek a legyőzése érdem, és nem kötelező ujjgyakorlat. A mai élvonal sajnos csak nyomokban tartalmaz történelmi távlatokban mérhetően is igazán komoly csapatokat. Aki még áll a nagyok közül, azok – az én szememben – egy külön bajnokságot játszanak, így ez a meccs is különösen fontos mindkét fél számára!

Látható, hogy a két csapat egymás ellen vívott harcai milyen kiegyenlített párharcot jelentenek. Hosszabb-rövidebb időszakokra ugyan jellemző volt egyik, vagy másik csapat egyértelmű fölénye, de a több mint száz éves, közös bajnoki múlt leginkább a közel azonos erők összecsapásairól szóltak. Most itt a lehetőség, hogy a mérleg nyelvét a magunk javára billentsük!

Mert bizony az utóbbi időkben elég gyengén muzsikáltunk bajnoki meccseken… Legutóbb 2015.05.16-án nyertük meg ezt az összecsapást, idegenben pedig még régebben (2014.11.02-án) sikerült bezsebelni a három pontot! Ez utóbbi majdnem pontosan négy (!!!) éve volt, ami még akkor is sok, ha tudjuk, hogy az MTK egy évet a másodosztályban szerepelt, így az Nb1-ben nem találkozhattunk velük. Van az a csorba, amit most már kiköszörülni!!!

Hogy mit is hozhat egy győzelem? Egészen elképesztő ugrást is jelenhet! Ha számunkra szerencsésen (és szerintem ennek van realitása!) alakul a többi meccs eredménye, akkor könnyen odaérhetünk a negyedik helyre (a harmadikkal azonos pontszámmal, de kevesebb győzelemmel)! Mindezt úgy, hogy egy meccsel kevesebbet játszottunk! Ezt pedig november 21-én pótoljuk, az eredményt pedig majd meglátjuk… Minden esetre, szeretjük az első hazai vereséget rámérni az új stadiont avató csapatokra!  J

Ja, az ellenfél: szerintem aaz MTK most kicsit kifogyott a kezdeti lendületből, egy jól szervezett játékkal el lehet őket kapni. Nagyon fontos azonban, hogy most nem (sem) elég az, hogy jelentős fölénnyel birtokoljuk a labdát! Nem, mert az ellenfél kapujától távol ennek bizony sok értelme nincs, és sejtésem szerint az idei gólínséget az okozza, hogy nem tudunk a támadó-harmadba úgy belépni, hogy előnybe (sebesség, létszám, vagy mindkettő) legyünk a védőkkel szemben. Ha ezen sikerül változtatni (miért nem sikerülhetne, hiszen a gyors embereink megvannak ehhez!), akkor újra azt kell mondanom, mint az első fordulóban: 2:0-s győzelmünket várom. Ha nem, vagy csak döcögősen megy a dolog, abban az esetben még mindig találhatunk egy gólt, de a győzelem akkor is meglesz!

A kezdő:

Pajovic – Pauljevic, Bojovic, Ristevski, Burekovic – Onovo, Sankovic – Beridze, Zsótér, Obinna – Novothny

Itt azért elidőznék egy kicsit… Az, hogy két magyar van a kezdőben, jól mutatja, hogy mire képes a magyar utánpótlás, de nekem ettől függetlenül is hiányzik Litauszki! Lehet, hogy van képzettebb, gyorsabb védőnk, de igazabb ÚJPESTI aligha… Már csak ezért is remélem, hogy hamarosan visszaküzdi magát, mert kissé visszás az a helyzet, hogy a válogatott széles keretébe meghívót kap, klubjánál pedig csere.

Onovo-t sok kritika érte mostanság, és bizony nem ok nélkül. Mostanában igen sok labdát szór el veszélyes helyeken, ami erősen csökkenti egyre jobb védőmunkájának értékét. Nem tudom, mi lehet az oka, de sérülése előtt mintha jobban ment volna a játék. Ezzel együtt nem nagyon látom a helyettesét (Diallo még nem kész a játékra), talán esetleg Horj-t lehetne ezen a poszton alkalmazni. De nem az a meccs lesz az, ahol ezt Vignjevic mester meghúzza!

Nagy Dani igazán meggyógyulhatna már, mert hiányzik a játéka, és nekem valahogy nem kerek az, hogy ilyen gyakran sérült. Egy minőségi játékos esetében ez azért különösen nagy probléma, mert akarva, akaratlanul rá épül játékunk egy jelentős része, amikor pedig kiesik, annál nehezebb a pótlása, minél több feladatot lát el egészséges periódusaiban. És amíg átáll a csapat… majd pedig vissza, amikor felgyógyul… Mind idő, energia, és sok esetben pontok elvesztése!

Novothny. Őt is sok kritika érte, de ugye az van, hogy nincs helyettese… Ezt a fantasztikus húzást még egyszer nem szeretném látni, bárki is legyen a regnáló tulajdonos, de ezzel együtt sem hiszem, hogy nem lenne alternatíva! Sokan láthattátok, hogy az Inter Dzeko hiányában (klasszik középcsatár) a Dybala-C. Ronaldo kettős bevetésével totálisan leépítette a MU védekezését, a meccset nyerte is az olasz csapat! Ne a neveket nézzétek, hanem a taktikai lehetőséget: ha nincs jó formában a klasszikus középcsatár, nem feltétlen csak egy azonos poszton szerepeltetett játékossal lehet versenyhelyzetbe hozni, hanem azzal is, hogy egy kissé más hadrendet alkalmazva kihagyja őt az edző! Itt például ki lehetne próbálni a 4-2-3-1 helyett egy olyan 4-2-2-2-őt, avagy 4-2-4-et, hol nincs dedikált középcsatár, de van az ő területét is (!!!) bejátszó két mozgékony középpályás!

Ebben az esetben valami ilyet tudnék elképzelni:

Talán kicsit elkalandoztam a fantázia ösvényein… Nagyon kis esélyt látok egy ilyen felállásra, de szerintem nem lenne kevésbé ütőképes a csapat. Szerencsére nem én vagyok az edző, Vignjevic mester pedig meccsről meccsre nem hajt végre nagy változtatásokat. De nem is ez a lényeg! Az itt van:

HAJRÁ LILÁK!!!

NEM KELL ÚJ CÍMER!!!

...aki gyengébb a góltermelésben, mint mi. Ez pedig szombati ellenfelünk, aki nem más, mint a DVTK. Nem nagyon értem, hogy mit művelnek arrafelé élvonalbeli futball címén, de úgy tűnik, hogy módszeres alapossággal, határozottan menetelnek az Nb2 felé! Akkor tehát ez egy könnyű meccs lesz? Biztosan nem! Az van ugyanis, hogy mi sem vagyunk évszázados formában… Hogy mást nem mondjak; az eddigi kilenc meccsen szerzett nyolc gól régen látott gyenge támadójátékot jelez. Ez annyira kevés, hogy a nevünk mellett szereplő legkevesebb kapott gól sem igen vígasztal.

A Diósgyőr ezzel szemben bőven termel az ellenfeleknek; lejátszott tíz meccsükön a tizenhat kapott ugyan nem a legtöbb, de akik ebben „beelőzik” őket, azok olyan csapatok, akik egyértelműen kilógnak az élvonalból! Hogy mi lesz ezen az összecsapáson, azt nem a támadójáték ereje, hanem a védekezés gyengesége fogja eldöntetni. Nem ismerek olyan körülményt ugyanis, ami azt mondatná velem, hogy bármelyik csapat is gyökeresen mást játszana, mint eddig. Nem az a kérdés tehát, hogy ki mennyi gólt szerez majd, hanem az, hogy ki mennyit kap!

Miután nem gondolom, hogy a játékban nagy változás lenne, a kapott gólok számát a következőképpen vezetem le; a mi 0,77 átlagunk kevesebb, mint fele a diósgyőri 1,66-nak, így a legvalószínűbb eredmény az 1:2-es Újpest-győzelem. A helyzet azonban az, hogy én a két csapat között egy gólnál nagyobb különbséget látok. Ugyanis míg a B-A-Z megyei csapat játékosai azt sem tudják, hogy mit kellene játszaniuk, addig nálunk „csak” az a baj, hogy nem tudjuk lejátszani azt az elég egyértelműen meghatározható játékot, amit Vignjevic mester megkövetel csapatától.

Miért ér ez meg egy gólt? Mert, ha tisztázott a stratégia, a játékosokkal szembeni elvárások, akkor idővel csiszolódik a játék, az egyes posztok megtalálják a megfelelő embert, a megfelelő ember pedig egyre közelíti a poszt által megkövetelt mozgásokat, játékelemeket. Ahol viszont még csak a játék alapjait sem sikerült lerakni, ott csak annyit láthatunk, hogy időnként változik a csapatjáték, de eredményben ez nem mutatkozik meg. Véleményem szerint mi ezt az útkeresést lezártuk, így előnyünk – amíg az ellenfél meg nem találja saját játékát – csak fokozódik, és most szombaton ez elég lesz három gól megszerzésére.

És a kapott gól? A statisztika, és a „kapanyél is elsülhet” elve alapján soha nem zárható ki, egy-egy hiba benne van a játékban még akkor is, ha csapatunk élete formáját mutatja. Ezt sajnos játékosaink hajlamosak elfelejteni, amit a 45%-os döntetlen-arány ékesen bizonyít! És hogy szerezzük meg azt a három gólt, amivel „beterheltem” a Diósgyőrt? Nos, azért ne feledjük, hogy Zsótér, Nagy Dani, vagy Novothny (szerintem kikecmereg lassan a kátyúból!), de Obinna is képes gólt, gólokat szerezni. Ha a játék rendben lesz, a gólok sem maradnak el!

Ez utóbbiról még pár gondolat; eddig sem volt különösebb gond azzal, hogy sokat birtokoltuk a labdát, de ezt a „fölényt” a pálya olyan részén tudtuk csupán érvényesíteni, ami gólszerzés szempontjából indifferens. Ha tényleg összeáll az, amit Vignjevic mester elképzelt, akkor a labdabirtoklás nem meddő (avagy impotens) daralálás lesz, hanem valódi értelmet nyer; végre gólokat eredményez! Én pedig arra számítok, hogy – mint korábban többször is volt már rá példa – a gyenge kezdés után, az ősz közepétől kicsit felpörgünk.

Mi van, ha nem? Nos, ha ezt a meccset nem tudjuk behúzni, akkor nincs sok okunk arra, hogy a tavalyi eredményhez hasonlóra számítsunk a végén. Nem hiszem ugyanis, hogy az ún. élcsapatok ellen minden esetben behúzzuk a győzelmet! Ez – tetszik, vagy sem! – bizony egy kötelező győzelem, nem más! Ezért persze nehéznek is nevezhetném, de nem teszem, mert aki úgy gondolkodik, hogy egy feladat azért nehéz, mert könnyű, az majd mit gondol egy valóban nehéz feladatról???

Nem is folytatom tovább, mert a lényeget már leírtam. Ha esetleg nem fogalmaztam volna pontosan: 1:3-as eredményt, Újpest győzelmet várok!

HAJRÁ LILÁK!!!

NEM KELL ÚJ CÍMER!!!

Számos nagy drámaíró nevét még ma is ismerjük, darabjaikat manapság is műsoron tartják a színházak. A színház világában kevésbé jártasak számára nem mond sokat Γεώργιος Εδος (ejtsd: Geórgios Édosz) ókori szerző neve, pedig Ηττα (Vereség) című műve immár műve immár a 61 előadást élt meg! A két felvonásos dráma főszerepében a darab immár évszázados története során - többek között - Priboj István, Zsengellér Gyula, Szusza Ferenc, Bene Ferenc, Fazekas László, valamint Törőcsik András alakítását csodálhattuk meg. A rendkívüli sikerek méltó folytatója az utóbbi idők két nagy alakja: Simon Krisztián, Mbaye Diagne (vendégművészként!).

Most - a 62. előadás előtt pár nappal – már szinte kézzel tapintható a műértő közönség feszült várakozása! Annak ellenére is így van ez, hogy tudják; a főszereplő ismét győztesként ünnepelhet csapatával. A zöldszemű szörny, a féltékenység démona pedig ezúttal is porba hull…

Ha kicsit lehozzuk ezt az előadást a földre, akkor azt látjuk, hogy a főhősnek nincs ám egyszerű dolga! Az ellenfél ugyan nem tűnik minden korábbinál erősebbnek, jobbnak, de nem szabad elbizakodottnak lenni: még sosem mutatta meg valódi erejét. Rebrov mester ugyanis egy olyan játékrendszert, olyan harcmodort kíván meg csapatától, ami itthon nem megszokott, és – szerintem – elég távol is áll a magyar lelkülettől. Ettől persze még lehet veszélyes, akár komoly gondjaink is lehetnek, ha fizikálisan sikerül legalább csak megközelíteniük az edző által elképzelt szintet!

De! Ha jobb erőkből is áll most az ellenfél, akkor sem szabad egy pillanatig sem kételkedni győzelmünkben! Ugyanis azok az erők még (?) nem hatnak egy irányba, a játékosok most azzal vannak leginkább elfoglalva, hogy egyéni feladataikat képesek legyenek elvégezni. A csapatjáték így elsikkad, de figyelnünk kell, mert a gyors, együtemű támadásaik így is veszélyesek lehetnek! A jellemzően kissé visszavontan játszó csapat jó sebességgel tud kirobbanni saját térfeléről, így most biztosan nem szabad elengedni a kétszűrős felállást!

Mivel sebességben mi sem állunk rosszul, vannak olyanok, akik képesek felvenni a verseny ebben a műfajban, nem aggódom, ugyanakkor az már kissé bizonytalan, hogy a sebességet meddig tudjuk fenntartani. Ha ebben felvesszük a versenyt, és biztosítjuk a hátunkat egy masszív védelemmel, akkor csapatjátékunk elég lehet pár szerzett gólra. Most arra számítok, hogy három ponttal térünk haza a meccs után. Ahogy fentebb is igyekeztem érzékeltetni; csapatjátékban jobbak vagyunk, így ha gyorsasági erőnlétben felvesszük a versenyt, nem lehet gond!

A kezdő tizenegy témája ezúttal elég rázós… Komoly dilemmáim vannak ugyanis Novothny-val kapcsolatban, ahogy nekem a Nagy Dani vs. Beridze sem egy rendezett kérdés, meg ugye itt van pár új igazolás is. Utóbbiakra nem számítanék a kezdőben, de – ha játékengedélyük rendben van – csereként számításba jöhetnének. Ha számíthatnék rájuk, én minden bizonnyal a meccs-stratégia részeként számítanék rájuk, ami pedig visszahathat a kezdőre is. Biztosan 4-2-3-1-ben fogunk felállni. A védelem jobb oldala most biztosan Pauljevic-é lesz, mert kell a sebesség (más esetben talán Balázson is elgondolkodnék), így tehát;

Pajovic – Pauljevic, Litauszki, Bojovic, Burekovic – Onovo, Sankovic – Obinna, Zsótér, Nagy D. – Lukács D.

Ahogy látszik, én most Novothny-t kihagynám, de ő lenne az egyik első számú cserém. Tervezetten Beridze bejönne Nagy Dani helyére az 50-60 perc körül, és ha szükséges, Diallo-val erősíteném a középpálya védekező-képességét.

Eredmény? 0:2, azaz két gólos győzelmünket vizionálom. És a főszereplő? Nem tudni, több szereposztás is van, az pedig, hogy kié lesz a főszerep, csak az előadás estéjén derül ki. De ezúttal ez talán mindegy is; a lényeg, hogy a győzelem ismét a miénk legyen!

HAJRÁ LILÁK!

NEM KELL ÚJ CÍMER!

Már régóta keresem okát annak, hogy miért vagyunk ilyen hektikusak, miért van az, hogy egyszer csodálatos dolgokra vagyunk képesek, máskor pedig olybá tűnik, hogy az alapokkal sem vagyunk tisztában… Nos, általánosságban továbbra sem értem, de szeretett klubunk esetében megtaláltam a miértre a választ! Az van ugyanis, hogy a legelső hullámvasutat 1885. január 20-án szabadalmaztatta egy LaMarcus Adna Thompson nevű feltaláló. Úgy tűnik, hogy ez az év sok mindent determinált… Mielőtt gyorsan átnavigálsz egy téged érdeklő cikkre, ami fociról szól, elmondom, hogy most DVSC elleni meccsről lesz. Hogy még tovább is olvasd, előre elárulom, hogy a hullámvasút-effektus ezúttal nekünk kedvez!

Igen, a helyzet az, hogy a hullámvasutak legtöbbjét Frederick Ingersoll építőipari cége építette, aki 1902-ben alapította vállalkozását…. Nocsak, úgy tűnik, hogy nem csak nálunk okoz néha eufóriát, néha meg nihilt az örökös fel- és leszáguldozás!

Nos, a DVSC szerintem most egy lefelé szálló ágban van. A bajnoki rajtnál azonnal legyőzték a Felcsút gárdáját. Erre még mondhatjuk, hogy „Ki nem?”… De ugye mi tavaly egy bajnokin sem, a Kupa-döntőn is csak tizenegyesek döntöttek. De vissza a debreceniekhez! A második fordulóban Kövesden ikszeltek, ahogy a Videoton ellen is döntetlent játszottak egy egész jó kis meccsen. Az MTK elleni 3-3-as meccsen már akadozott a gépezet, a Kispest ellen meg egyenesen beleállt a falba a lokomotív, és a Hali elleni hazai döntetlen sem tekinthető komoly eredménynek!

Egy szó, mint száz, szerintem a Loki most éppen lefelé tartott. Jól jött nekik a válogatott szünet, de – véleményem szerint – nekünk jobb a pozíciónk, mert mi egy javuló trendben jöttünk el egy kis szünetre! Biztosabb alapokon tudtunk ezekben a napokban tovább építkezni. Ha ezt jól használtuk ki, nincs mese, a mérkőzésnek egyetlen esélyeseként lépünk pályára! Szerintem ez nem véletlen, hogy a Kispest ellen betliző Debrecen (3-0-s sima vereség) után egy héttel mezőnyben lenulláztuk ugyanazt a csapatot, esélyt sem adva az ellenfélnek a gólszerzésre.

Ja, hogy mi sem szereztünk gólt? Igen, kicsit nagy falatnak bizonyult a betömörülő kispestiek védelmének feltörése, de a Loki szeret nyíltabban focizni, ki mernek jönni kapujukból. Ezért is van az, hogy nem ritkán kifejezetten szórakoztató meccseket játszanak. ÉS ez nekünk fekszik, hiszen gyors embereink képesek lehetnek megfutni a széleken a védelmüket. És nem lennék meglepve, ha Vignjevic mester pont az elfutásokat, na meg a centerezést gyakoroltatta volna az elmúlt két hétben! Van/volt mit javulni ezen a téren…

Várakozásaim szerint tehát egy igen szórakoztató meccset láthatunk, ahol akár kaphatunk is gólt, de mi mindenképpen többet szerzünk! Ergo, győzelmet várok! És ez nem holmi elfogult optimizmus, hanem az előzményekből levezetett logikus következtetés eredménye!

Milyen összetételben lépünk pályára?

Nos, egy-két helyen volt némi bizonytalanság, amikor ezen gondolkodtam, de aztán abban maradtam, hogy nem sok jobb megoldás van. És ez igaz még azokra is, akik az utóbbi időkben nem teljesítettek úgy, ahogy az elvárható lett volna tőlük.

Pajovic – Pauljevic, Litauszki, Bojovic, Burekovic – Onovo, Sankovic – Obinna, Zsótér, Beridze – Novothny

Nem lennék meglepve, ha Beridze helyett Nagy Dani kapna helyet a kezdőben, de én most (is) bevetném a grúz srácot. Ha pedig nagyon nem akarna működni a támadó-gépezet, lehet, hogy Danit nem is Beridze helyett, hanem Soma helyett hoznám be, de nem a kilences helyére, hanem újra kipróbálnám a hat középpályás játékot. De erre nem kerül sor a várakozásaim szerint, mert biztos vagyok benne, hogy kifejezetten jó támadójátékkal fogunk előrukkolni!

Persze nem ez az egyetlen lehetséges kezdő, és a frissen igazolt Rossy Lubakiról kiváló véleményeket hallottam, így – ha rendben az igazolása – igazán be lehetne vetni őt is. Csereként mindenképpen, mert minél gyorsabban át kell esni az akklimatizáció időszakán.

Summa summarum, 3:1-es győzelmet várok! Ja, még egy; remélem, hogy ez az eredmény nem jelenti azt, hogy a hullámvasúton innen lefelé vezet az út, szurkolok, hogy a felfelé ívelő szakasz még jó ideig tartson ki! Már csak azért is, mert szeptember 29-én jön a derby!!!

 

HAJRÁ LILÁK!!!

NEM KELL ÚJ CÍMER!!!