Beharangozók

Field-Follow!

Kénytelen voltam lefordítani a szombati ellenfél nevét, mert ugye manapság már nemzetközi szinten is illik számolni Magyarország akár legkisebb településének csapataival is! Itt tartunk; hamarosan pár ezer fős falvaink, városaink csapatai tartják rettegésben a világ futballját. Hamarosan megtanulja a világ ezeket a neveket:

  • FC UpStump nevet - magyarul; FelCsut(ka),
  • FC FF (ejtsd;efcéöföf) – a címbéli FieldFollow!
    város csapata,
  • FC BalmTheNewCity.

Az utóbbi az a hely, ahol télen vagy fürdenek, vagy fociznak.Mert ha meccs van, nem is kell a brűgölőbenmelegvíz, mert mindenki a meccsen csápol… Nem is csoda, hogy full teltházzal mennek a meccsek! Na meg ugye – mint fentebb írtam – most van születőben a magyar futballforradalom. Reszkessen Barcelona, Madrid, Manchester, Münchenben pedig jobb, ha fel is hagynak a football nevű játék gyakorlásával!

De amíg majd kitör a pánik a ma (még) Európát domináló klubok háza táján, van még pár feladata ezeknek a hazánkban méltán világhírű kluboknak! Mindjárt itt van például a szombati meccsünk; az FC FF ellen! Szegény fiaink, egyébként sincsenek nagy formában, erre egy ilyen sorcsapással felérő ellenféllel kell megküzdeniük!!!

Ne tévesszen meg senkit 18 kapott góljuk, ahogy éppen kieső pozíciójuk sem, mi sajnos időnként felhozó meccseket játszunk. Értem ezalatt, hogy a mögöttünk állókat képesek vagyunk felhozni a középmezőnybe mindössze 90 perc alatt.

De félre a tréfát, mert bizony a tények makacs dolgok; a két csapat bizony nem mutat olyan különbséget, ami papírforma győzelmet vetítene előre. A két csapat transfermarkt szerinti érték 5,05 mEUR (FF), illetve 5,98 mEUR. Ez a különbség nem haladja meg a forrás hibahatárát, kimondhatjuk (micsoda szégyen!!!), hogy a két keret pénzben mérhető értéke bizony azonos…

Na, azért nem ennyire rossz a helyzet, mert ha végre sikerülne visszatalálni az idény elején összerakott játékhoz – és persze az nem csak formás, hanem hasznos is lenne, úgymint gólszerzés! -, nem sok esélye van az ellenfélnek. Optimista szeretnék lenni, és természetesen szurkolok a srácoknak, de az utóbbi időszak megingatta hitemet; nehéz szívvel gondolok arra, hogy egy szinte soha nem volt csapat ellen kell pályára lépnünk idegenben!

Nem sorolom az okokat, mindannyian tudjuk! Remélem, hogy Vignjevic mester rácáfol azokra a hangokra, amelyek az ő felelősségét firtatják (teljes joggal!), és tényleg látjuk végre azt a stílust, amit játszatni szeretne. Az utóbbi időben ugyanis sem stílus, sem eredmény nem volt, pedig – szerintem -. egyik a másik nélkül nincs, és nem is lehet! Korábban sokpasszos, labdabirtoklásra épülő támadójátékunk mellett, folyamatosan alkalmaztuk a le- és visszatámadás fegyverét a védekezésben, és ebből gyakran már az ellenfél térfelén támadásba fordítottuk a játékot.

Sajnos tavasszal nem volt értékelhető csatárunk, így aztán nem volt vége ezeknek a támadásoknak, de most már ez megoldottnak tekinthető, hiszen hazai mércével mérve két egész jó középső támadót tudunk sorainkban! A probléma ott van, hogy közben mögülük veszett ki a labdabirtoklás, a kombinatív, sokpasszos játék, valamint a letámadás… Sajnos az egyensúlytalanság továbbra is fennáll, csak most éppen más irányban!

Ezzel együtt reménykedem benne, hogy végre megtalálja a Mester az ideális összetételt – még akkor is, ha a szélső védők posztja nem megoldott! -, mert ha már nem fért bele, hogy ide igazoljunk, akkor taktika, felállás, stratégia kérdése, hogy ezt a hátrányt hogyan tudjuk ellensúlyozni. Nekem továbbra is a 3/5 védős rendszer tűnik a legjobb megoldásnak, de egy igencsak szigorú kitétel mellett; magasan védekezve, különösen erősen koncentrálva a letámadásra, és alapvetően támadó szellemben kell ezt megvalósítani. Ellenkező esetben ebből a hadrendből csak egy amolyan hali-féle antifoci kerekedhet ki, ami Újpesten egyszerűen nem elfogadható!

Ahogy a mostani helyezés sem, így most arra számítok, hogy Vig ezúttal tényleg húz majd egy olyat, ami tőle lehet akár szokatlan is. Én azt tenném, hogy…

Hátsó alakzat:

Pajovic előtt három belső védőnk Kálnoki, Litauszki, valamint Mohl lenne. Kálnoki jobbra, Mohl balra segítene ki, a két szélső védőnek, akik támadó szellemű játékosként Salétros, illetve Pauljevic lennének.

Középpálya:

Egy szűrőt mindenképp alkalmazni kell, én ezúttal Sankovic-ra tenném a voksom, de neki kizárólag azt a feladatot adnám, hogy középen, a kaputól lehetőleg 25 méteren kívül tördelje a játékot (lehetőleg szabályos eszközökkel), a megszerzett labdát pedig azonnal passzolja le a hozzá legközelebbi támadó középpályásnak!

A támadók pedig – balról jobbra): Zsótér, Nagy Dani, Simon Krisztián. Nem alkalmaznék most tükörszélsőt, de nem zárnám ki annak lehetőségét, hogy a meccs során – ha az jobban bontja az ellenfél védekezését – akár többször is helyet cseréljenek. De nem ám csak a szélsőkre, hárman nyugodtan rotálhatnak úgy, hogy Krisztián mindig valamelyik szélen marad (de azt váltogatja!), Nagy Dani, és Doni pedig hol szélen, hogy középen rohamoznak. Szerintem ez még nem bonyolítja el annyira a képletet, hogy ne lehetne lejátszani. Követni viszont nem is olyan biztos, hogy egyszerű…

Az egyszem csatár ezúttal Tischler lenne, de ha a helyzet úgy kívánja (vagy éppen megengedi!), az egyik támadó középpályás, vagy a szűrő helyett bejöhet Soma is, így pedig két támadóval is tudnánk támadásokat végigvinni. Nem lenne rossz, ha ez azért történne meg, mert nem kell már tartanunk attól, hogy az ellenfél behozza előnyünket, de az biztos, hogy ha a csapatban egyensúlytalanság van, vagy valaki kifog egy rossz napot, azt gyorsan, még a félidő környékén le kell reagálni, mert láttuk, hogy most nincs olyan játékosunk, aki 5-10 percekre beszállva érdemben tudná befolyásolni a meccs végeredményét! Persze nem árt, ha mindenkinek ott van az igazolása, az kicsit könnyebbé teszi a Mester dolgát is abban, hogy kit játszasson…

Tippem az eredményre; 0-3, mert egyszer már a mi rossz sorozatunk is megszakad, és mert az ellenféltől (sem) láttam semmi olyat, ami cáfolná, hogy megverheti őket bárki az NB1-es mezőnyből.

A történelem, bár nem túl hosszú, de a mi fölényünket mutatja. Egyelőre veretlenek vagyunk, s döntetlenből is csak egy született, az éppen a legutóbbi meccsen. Nem csak a tabellára pillantva, de az elmúlt néhány meccsre is emlékezve elmondható, a győzelem ezúttal létfontosságú!

HAJRÁ LILÁK!!!
 

NEM KELL ÚJ CÍMER!!!