Beharangozók

Micsoda körülmények...

Micsoda körülményeknek köszönheti Debrecen létrejöttét, azt nem tudom, de azt sem fejthetem meg, mi bírhatott rá harmincezer embert, hogy olyan vidéket válasszon magának lakóhelyéül, ahol sem forrás, sem folyó, sem tüzelő, sem építőanyag nincs…
– Robert Townson angol utazó, 1793

Az angol nem értette... Mi értjük, pontosan tudjuk, hogy Debrecen egy nagy múltú város, fejlődése, gazdagsága már a XV. századtól híressé tették. De azt is értjük, hogy mire gondolt az angol utazó; most mi pontosan ugyanúgy nem értjük egyes csapatok szereplését az élvonalban, ahogy az angol nem tudta, miért lakik harmincezer ember Debrecenben. 

Abban viszont nagyon nem hiszek, hogy kétszáz év múlva ezeket a csapatokat a legnagyobbak között találjuk, sőt abban sem, hogy tíz-tizenöt év múlva fog még emlékezni bárki is a nevükre...

Na de hagyjuk ezt a soha véget nem érő évődést,  a focink visszásságain már éppen eleget nyammogtam! Most végre két olyan csapatot láthatunk élőben (!!!), akinek van háttere, van múltja, van bázisa. Ahogy fentebb említettem, Debrecen nem éppen egy múlt nélküli város, történetük jóval korábban kezdődött, mint a mi városunknak. Szerencsére ezt a hendikepet bőven pótolja football-múltunk! 

Szóval éppen ideje, hogy a depressziót elfelejtsük:

- végre méltó ellenféllel játszhatunk,

- végre kilátogathatunk a Szentélybe!

Már ebből is sejthető, hogy itt egy nem mindennapi meccs ígérkezik! És akkor még nem is említettem az előzményeket! A Debrecennél Herczeg András személyében ismét megtalálták azt a személyt, aki képes olyan játékot prezentálni, ami élvezhető, és eredményes. Az utóbbi öt meccsen aratott győzelmeket bizony nem a szerencsére alapozták! Sikeresen megszabadultak Holmantól, aki most már a felvidéken rontja a levegőt... Soha nem gondoltam volna, hogy egy egyébként nem rossz képességű, ámde emberi oldalát tekintve nem éppen csúcskategóriás játékos ilyen komoly károkat okoz egy csapat életében! Kezdem érteni, hogy pl. Suljic miért repült annak idején (ahogy a madarak csiripelik, most Fehérváron ugraszt össze másokat), de Szabi esete is be-beugrik... Pedig mindkettő letett valamit arra a bizonyos asztalra, de mégis; számomra bizonyítást nyert, hogy a csapat fontosabb, mint egy-egy tehetséges játékos, akit felnőttként is nevelni kellene... amikor - mint tudjuk -már nem lehet!

De nézzük a mi oldalunkon mit látunk! Egyre terjedelmesebb a vita arrol, hogy egy, vagy két csatárral játsszunk, mert az előző fordulóban a kétcsatáros játék nagyon bejött. De lássuk be; ez még csak egy meccs volt, és a valódi kérdés ne: is az, hogy egy vagy két csatár, hanem az, hogy - persze a csatárok számának függvényében! - milyen csapatszerkezettel lépünk pályára. Szerencsére van egy-két olyan játékos, aki kicsit mintha kifelé tartana abból a bizonyos gödörből. Ők jellemzően támadók, így arra szamítok, hogy egy nyíltsisakos harcmodort választunk. 

Miért gondolom ezt? Egészen egyszerű; arra nincs meg a képességünk, hogy egy erős védelemre épüljön játékunk, mert nekünk nincs olyan! Ha nem szeretnénk teret engedni az ellenflnek, akkor bizony magunknal kell tartani a labdát, mert a Debrecen lelkes fiataljai Tőzsér vezetésével bizony veszelyes robbanóelegyet alkotnak. De csak akkor, ha teret engedünk, ha hagyjuk, hogy kibontakozzanak. Szerintem ugyanis kicsiben sokkal gyengébbek, mint mi, nálunk több a labdaügyes játékos. 

Persze megvannak a kockázatok;

- A presszingelés sok esetben jelentős energiákat emészt fel. Jelzem, ez így egészen egyszerűen nem igaz! Csakis akkor fárad bele egy csapat a folymtos letámadásba, ha azt nem alkalmazza hatékonyan. Ha ugyanis jól csinálják, nagyon rövid idő alatt megszerzik a labdát, és máris kedvük szerint diktáljatják a tempót.

- Megfutják a védelmünket. Ennek kivédésésre jó lenne szerintem Csekét visszavonni középső védőnek, Salétrost pedig balhátvédnak, a jobb oldalon pedig a szintén gyors Pauljevic, vagy Balázst alkalmaznám. Ez nem egy kifejezett tőről metszett védő négyes, de talán fontosabb a gyorsaság, mint a szerelésekben mutatott képesség, mert a magam részéről ezen a területen versenyfutásra akarnak majd kényszeríteni.

Szóval, szerintem a kockázatok kezelhetők, de a fenti megoldásokkal újabb kockázatot vonzunk be; ez a védelem nem garantálhatja a kapott gól nélküli meccset... Ez pedig azt jelenti, hog minimum két gól kell a három ponthoz! Nekem ezen a ponton nem kérdés a két támadós felállás, a a két támadó személye; Novothny, Tischler. Mögöttük a két szélen Obinna (bal), Simon Krisztián (bal), középen pig Zsótért tenném fel. Fontos feltétel, hogy Zsótér és Obi zárjanak vissza, mert így csak egy szűrő marad, én Windeckerre szavaznék.

Tehát:

Pajovic

Pauljevic - Cseke - Lita - Salétros

Simon - Windecker - Zsótér -Obinna

Tischler - Novothny

Ezt godolom én, de majd meglátjuk, mert egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy ez jó lenne így. Ahogy rakosgattam a játékosokat így elméletben, bizony megértem Vignjevic mestert, amikor azt mondja, hogy a kétcsatáros játékhoz nem teljesûlt minden feltétel... Én ezt abban látom, hogy a védelmünk nem megbízható, ezért nehéz egy szűrővel kielégítő összetételt találni.

De! Szerintem most jó passzban lehet a csapat, végre biztatni is tudjuk majd őket, most már tudják, hogy képesek gólt, gólokat szerezni, ezért győzelmet várok. A Debrecen pedig így is elégedett lehet eddigi meccseivel, az elező szezonhoz mérten még úgy is sokkal jobbak lesznek, ha sorozatuk most megszakad. A sorozatok sokfélék lehetnek ugyanis, de van egy közös tulajdonságuk; egyszer mind megszakad! 

Bízom tehát a jó eredményben, és különösen a jó játékben, élvezetes meccset láthatun majd az biztos! Szerintem 4:1 arányban meg is nyerjük a meccset! Szurkoljunk minél többen, hogy sokan átélhessük a győzelmet itthon olyan hosszú idő után! 

HAJRÁ LILÁK!!!

És mivel semmilyen eredmény nem feledteti a minket ért provokatív támadást;

NEM KELL ÚJ CÍMER!!!