Beharangozók

A híd ami összeköt...vagy nem

 

…vagy elválaszt! Igen, a Pentele-híd az…

Nem tudom, milyen megfontolás vezette a Vasas (és az ÚFC) vezetőségét, amikor Dunaújvárosba vitték a szombati meccset. Az sem szép dolog, hogy annak az Újpest szurkolónak, aki Budapesten lakik, 70-80 kilométert kell utaznia a meccsre, de az kifejezett rosszindulatról tanúskodik, hogy ezt az utat a Vasas saját szurkolóinak is meg kell tenniük! Elvileg hazai meccsen…

Nem tudok másra gondolni, csak arra, hogy két szurkolótábor legendásan jó kapcsolata zavarja a tulajdonosokat! Azt már tudjuk, hogy nálunk nincs szükség a nézőkre, de nekem újdonságként hat, hogy az a szomszéd kerületben sincs másként… De sebaj, a klubok csak folytassák a szurkolókat elüldöző kreténségeiket, a szomszédvár elleni meccs mindenképpen fontos, és remélem, hogy ennek megfelelően sokan elutaznak csapatuk támogatására! És a klubtulajdonosok legnagyobb bosszúságára…

Elnézést kérek, hogy megint egy pályán kívüli idiotizmussal kellett kezdenem, de a hazai foci már csak olyan, hogy minden a feje tetején áll. Ez nem ma kezdődött, de megszokni nem lehet, ha ezredszer is ezzel kell foglalkoznunk, akkor ezredszer is meg kell tenni! A végén még azt gondolják majd, hogy ez nekünk így megfelel! Ezért szólok; ez nagyon nem felel meg nekünk, szurkolóknak! És jelzem; mindenféle tévhit, és félreértelmezett pénzügyi érdek ellenére is mi vagyunk azok, akikért a foci van! Ha nincs így, nem is feltétlen beszélhetünk footballról…

Ennek ellenére is teszek egy kísérletet arra, hogy fociként kezeljem azt, amit sokan már nem bírnak nézni, hallani se! Mert – minden visszásság ellenére – bizony még most is vannak olyan pillanatok, amikért érdemes kilátogatni a meccsekre! Persze, amennyiben éppen nincs zártkapu büntetés…

Hogy fociról is legyen szó, képzeljük azt, hogy egy nemzetközi meccset játszunk, méghozzá valamelyik európai kupa döntőjét, a helyszín pedig a méltán világhírű Donauneustadt városi aréna! OK, kicsit nehéz ilyen még csak elképzelni is, de lássuk az esélyeket!

Mostanában egyre hangosabb a bírókkal kapcsolatos mindenféle téma. Ezzel kezdtem tehát, utánajártam, hogy Iványi Zoltán milyen statisztikát mutat a nekünk vezetett meccsek során. 

- Az összes küldései száma 268,

- A szombati meccse lesz a 198. élvonalbeli játékvezetőként,

- Az utóbbi 100 meccsén, ahol játékvezetőként szerepelt, 15 meccsünkön dirigált (14 NB1, 1 MK),

- A száz meccses szériában az első meccsünket 2014 márciusban vezette, az utolsót pedig 2017.20.21-én,

- Az NB1-es meccseken 3 győzelmünk mellett 6 döntetlen, és 5 vereség volt az eredmény. 

- A DVSC és a Videoton ellen 3-3 alkalommal vezetett, míg a Honvéd és az FTC ellen pedig 2-2 alkalommal. 

- A megszerezhető pontok (42) mindössze 35,71%-át zsebelhettük be.

Kezdem a végén; a 35,71%-os „teljesítmény” épp csak elmarad az idei első 14 meccsen elért 38,1%-os adattól, a különbséget mindössze egy vereség helyett elért döntetlen jelenti. Ez azt jelenti, hogy a bírónál elért eredményünk megfelel a nagy átlagnak? Közel sem! Ugyanis a vizsgált 14 meccs ideje alatt a következő eredményeket hozta a csapat:

- 2014/15: 56,67%

- 2015/16: 46,46%

- 2016/17: 42,42%

Minimál következtetés (a többit mindenki gondolja hozzá!): a játékvezető személye nem jó ómen, de nem felejtsük el, hogy önmagában a bíró (hacsak tényleg nem alkalmaz mindenki számára világos, nem megengedett eszközöket) nem elegendő ahhoz, hogy a bajnokság egészére kiható döntéseket hozzon egy meccsen. Esetünkben legalábbis nem, hiszen nem leszünk – idén sem – a bajnoki elsőségért…

 

Nézzük akkor az ellenfelet, hiszen mégiscsak őket kell legyőzni, nem a bíró! Az örökmérleg kedvező, a 89 győzelmünk és 41 döntetlen mellett a Vasas csak 45 alkalommal nyert. Most a jöhetne – mint rendszerint sajnos szokott is… -, hogy az utóbbi időszak már nem hozott túl sok dicsőséget. Pedig de! 

 

Mint tudjuk, a Vasas NB2-es „kalandja után 2015-ben tért vissza. 

- A 2015 óta azóta lejátszott 7 meccsen 5 győzelem mellett egy döntetlent értünk el, és csak egy vereséget szenvedtünk el,

- A megszerezhető pontok 76,2%-át szereztük meg (!!!), amivel bajnokságot lehet nyerni…

Ehhez képest a 2016-ban épp csak bent maradó Vasas (10. hely) tavaly már bronzérmet ünnepelhetett, míg mi egy szerény 6., illetve 7. helyezéssel egerésztünk a középmezőnyben. Most kissé összeért a két csapat, mert a Vasas meglehetősen hektikus produkciót mutat ebben az évben: egy idegenbeli, Honvéd elleni 4:1-es kiütéses győzelem után, a következő fordulóban a Diósgyőr 5:0-ra lemosta őket a pályáról!

Ez a kiszámíthatatlanság megmutatkozik a tabellán is; most inkább a középmezőnyhöz tartoznak (lemaradásuk 5 pont a dobogótó), de nem ez, hanem a meccseredmények árulkodók! A 6 győzelem megsüvegelendő, hiszen a 4. helyezett Honvéd is ennyivel rendelkezik, de emellett éppen ennyi vereséget is összehoztak. Döntetlenjeik száma mindössze 2, amit viszont éppen csak nem kieső Haladás „produktumával” megegyező.

Bár a táblázaton nem vagyunk messze egymástól, mégis, mintha az Újpest éppen ennek ellenkezőjét mutatná: nálunk a mindössze 3 győzelem hajaz a szombathelyiek kínlódásához, 4 vereséggel mi is a 4. helyen lehetnénk, de a 7 döntetlen miatt igazából se fel, se le nem tudunk mozogni, így az első forduló után a színtiszta középmezőnyt jelentő 5. és 9. hely között punnyadunk. 

A múltbéli események semmilyen garanciát nem jelentenek a jövőre nézve, így amikor esélylatolgatásra kerül sor, inkább csak a megérzésekre hagyatkozhat az ember. Na meg, tud a múltból olyan példákat, momentumokat felidézni, amelyek befolyással lehetnek az eredményre. Tehát a múlt mégis fontos, mert abból merítve felkészülhetünk a jövőre! Ahogy láttuk, Vignjevic jól meccsel Oenning ellen, ezért merem remélni, hogy a Vasas játékának megfejtése ott lapul a zsebében, így ismét elhozhatjuk a 3 pontot!

De mi kell ehhez? Elsősorban az a fajta harcosság, ami az utóbbi két meccsen már nyomokban felfedeztető volt, még akkor is, ha ez 6 pontból csak 1-hez volt elég. De ne feledjük, hogy a Vasas kerete közel sincs olyan erős, mint a két előző meccsen ellenünk pályára lépő házi kedvenceké! 

Ami különösen érdekessé teheti a meccset; véleményem szerint mindkét csapat hátul van bajban, azért a labdabirtoklásra kell törekedniük. Ez a Vasas esetében nagyon változékony; vagy nagyon bejön, vagy egész egyszerűen széthullik a csapat játéka, felteszem, hogy ez az a pont, ahol a minőség hiánya jelentkezik. Nálunk kicsit más a helyzet; a mezőnyben rendre dominálunk, ezzel nincs is különösebb baj, de a támadásaink lassúk, és igen kevés a használható centerezés a szélről, miközben Tischler, és Novothny is az a fajta erőcsatár, akinek lábhoz/fejhez betett labdák kellenek a gólszerzéshez!

A kulcs tehát az, hogy miként tudjuk megoldani az egyes csapatrészek összekötését, milyen sebességgel tudunk támadásokat építeni – de mindez csak azután válik fontosság, ha a labdabirtoklásban is fölényt tudunk kiharcolni. Ez persze egy nehéz kérdés, mert ha elől jelentős fölényben vagyunk, és nem fejezzük be lövéssel a támadást, akkor könnyen leindíthatják nem éppen acélos védelmünket! Erre mindenképpen oda kell figyelni!

A magam részéről kicsit újra megvariálnám a kezdőt, de ezúttal nem bántanám a védelmet, mert szerintem az előző meccsen relatíve jól szerepelt. Mondom; relatíve! Mert sajnos most mintha nem lenne jobb opció, így nálam maradna a védelem (jobbról balra):

Pauljevic- Pávkovics-Lita-Balázs

Ezzel a védelemmel esélyes, hogy a szélén nem futnak meg, ha Lita pedig eleget tud futni, és képes végig koncentrálni, belső párja gyengeségeit képes lehet ellensúlyozni. Hogy miért tettem be Pávkovicsot? Ennek oka az, hogy – ha igaz a feltételezés a fiatal-ajánlással kapcsolatban – ő mindenképpen a kezdőben kapna helyet, erre készülni kell. Ha mégsem, akkor viszont nem tudom, hogy a hektikus Bojovic, vagy a jelentős meccshiánnyal küzdő Kálnoki lenne a jobb megoldás. Én most az előbbi mellett tenném le a voksom… Aztán reménykednék, hogy nem kell tartanom miatta a hátam!

Középpálya:

Védekezőként Windecker mellett Diallo biztosan bekerülne, mert a csapatrészek közti átkötésekben biztosan jobb, mint Sankovic, bár tény, hogy nem olyan verekedős. Ja, Sanko-nak most jobb lenne, ha nem lenne szem előtt, mert ugye elég rendesen bekóstolták…

A támadó részt továbbra is másként szervezném, mint Vignjevic mester, ugyanis Zsótért középre, Nagy Danit jobb oldalra, míg Simon Krisztiánt baloldalra állítanám be. 

Csatár:

Nálam most mindenképpen Tischler kerülne be, de tartok tőle, hogy a mesterrel történt sajtóbeli adok-kapok után ez nem lehetséges… Nem olyan nagy baj ez, mert Soma és Tischler majdnem csereszabatosak, igazán viszont úgy veszélyesek, ha mindketten pályán vannak, de mellettük van két villám-szélsőnk! 

Ez viszont felvet egy problémát a csapat egészét tekintve; ki fog védekezni, ha mondjuk Obi, és Krisztián, valamint Tisi, és Soma egyszerre vannak fent a pályán? Én minden esetre behúznék egy ilyet is akár! Persze csakis akkor raknám így össze a csapatot, ha akár már az első 30 percben – egy cserével, és/vagy helycserével – képes lennék visszarendezni a csapatot, egy védekezőbb felállásra. Szerintem erre meg lenne a lehetőség, de abban már nem vagyok olyan biztos, hogy Vig merne valaha is ennyi kockázatot felvállalni! De majd meglátjuk! 

Szerintem ezzel a csapattal nyerhető a meccs, mert a széleken tudunk futni a kontrára játszó ellenféllel (persze, ha sikerül a mezőnyfölényt kiharcolni, mert csak ebben az esetben kontrázgathat a Vasas), szélről jöhetnek be labdák, így a megszerzett gólok száma csakis a beadások minőségén múlik majd. Ezzel kapcsolatban vannak kételyeim, de az előző meccsen Pauljevic, Simon Krisztián például egész jó labdákkal szolgálták ki a közepét, így bizakodó vagyok!

Az eredmény; 1:3! Nyerünk, de szoros lesz végé, az egész meccsen nagyon ott kell lennie minden pályára lépő játékosunknak, csak akkor sikerülhet!

 

HAJRÁ LILÁK!!!

NEM KELL ÚJ CÍMER!!!