Beharangozók

AURA

Az atommagot - mint embert az aurája – körbeöleli az elektronok pályája. Valahogy így veszi körbe fegyelemre szoktató szeretetével a jó Aurél is csapatát; óvja, védi őket, egységet teremt, nehogy a maghasadás szétvesse az atombiztos társaságot! És van is eredmény; atombiztosanott tartja az Nb1 közepén a Paksot évek óta, de gondosan ügyel rá, hogy se lejjebb, se feljebb ne kerüljenek! A közeg neki kedvez, a középszerűség az ő pályája. Ne kárhoztassuk ezért, nem ő a hibás; az a sportág, ahol ilyetén módon sikereket lehet elérni, az maga a hibás, ott a sportág beteg! 

De! De most valami mást hallani, mint eddig! Imé, idézet egy március 01-i nyilatkozatból:

„Elértünk egy szintet, amit sikerült is megtartanunk az elmúlt esztendőkben, stabil középcsapattá váltunk. De szeretnénk fejlődni, szeretnénk ismét eggyel feljebb lépni. Ez egyáltalán nem könnyű feladat, de a klub és a szakmai stáb is azon dolgozik, hogy ez sikerüljön.”

Nos, nem hiszem, hogy a Paks azonnal világverő lenne, de nem hagyható figyelmen kívül, hogy a 21. fordulóban a fővárosi zöldek ellen parádés játékkal nyerő Diósgyőrt a 20. fordulóban otthon két vállra fektették, a jó szériában lévő (hét veretlen meccs!) Balmaz ellen pedig a 21. fordulóban idegenben is jók voltak egy döntetlenre. Mindezt azután, hogy a Magyar Kupa nyolcad-döntőjének első meccsén 2:0 arányban vereséget mértünk rájuk!

Nálunk mi volt azóta? Nos, volt egy igen üdítő győzelmünk a Paks ellen, ahol a bunkerfocit játszó ellenfelet végre sikerült okos, taktikus játékkal megverni, méghozzá kapott gól nélkül. Ezután viszont jól megvendégeltük, és útravalónak három pontot is adtunk a Mezőkövesdnek. Ez utóbbi csapat szintén veretlenségi szériát építget (6 meccs), de amit láttunk tőlük, az alapján nem mondhatjuk, hogy ezt zseniális focijuknak, hanem sokkal inkább a gyenge Nb1-nek köszönhetik… Amibe – ezen a meccsen – sikerült nekünk is belesimulni.

Nos, ezek után azt gondolhatnánk, hogy necces lesz a helyzet a visszavágón Pakson. Ez így is van sajnos… Egyrészt, mert az időjárás most megint nem éppen focibarát arcát mutatja (dél-nyugati irányból egy front felhőzete komolyabb csapadékot zúdít a pályára), és bár a meccs kezdetére nem lesz fagy, az eső is eláll, de a pálya talaj biztosan nem lesz ideális. Másrészt pedig látni kell, hogy senki ellen nem mehetünk biztosra, egyszerűen nincs olyan játékbeli, és/vagy játékos-állománybeli fölényünk, hogy előre bejelenthessük győzelmünket. Szóval, vannak akadályok, amiket le kell győzni, de ezek korántsem leküzdhetetlenek!

Mire gondolok? Nagyon, de nagyon bízom benne, hogy – miután nem kötelező… - egy 20 évnél fiatalabb sem fog a csapatban játszani (különösen nem belső védő poszton!!!). Nagyon bízom abban is, hogy a játékosok – a Kövesd elleni produkció után különösen! – bevésték örökre, hogy nem elég kitenni a csukát a pályára, abba bele is kell állni, de még mozogni is kell, nem is keveset, és az első másodperctől az utolsóig!!!

A kezdőn nem változtatnék, mert látható volt, hogy a Paks elleni összetétel volt a legütőképesebb:

Pajovic – Pauljevic, Litauszki, Bojovic, Burekovic – Obinna, Sankovic – Simon Krisztián, Nagy D., Zsótér – Novothny

Szerintem ez a csapat képes elkerülni azt, hogy egynél több gólt kapjon, és képes arra is, hogy megszerezze azt az egy gólt, ami véleményem szerint azonnal el is dönti majd továbbjutás sorsát! Ehhez persze sok minden kell, leginkább az, hogy a legutóbbi vesztes bajnoki után a játékosok képesek legyenek ledobni a vállukról azt a lélektani terhet, amit a csapat kényszerű felforgatása jelent…

A végén mi fogunk örülni, akkor is, ha az eredmény eldöntetlen marad. Tippem szerint 1:1 lesz a lefújáskor a kijelzőn, ami azt jelenti, hogy máris készülhetünk a Hungária körúti hétközi látogatásra, egy komoly kis szurkolásra!

 

HAJRÁ LILÁK!

NEM KELL ÚJ CÍMER!