Beharangozók

Fel! Tàmadàs!

Hogy ne legyen feltámadás!!! A viccből kölcsönsmittelt szójáték azért ugrott be elsőként, amikor a hétvégi, Diósgyőr elleni meccsre gondoltam. Az ellenfélnél helyzet van! Bódog Tamás gusztustalan kirúgása, utódjának azonnali kinevezése ugyanis most minden eddiginél kiszámíthatatlanabbá teszi a diósgyőrieket.

A bajnokság során eddig egy hazai döntetlent (1:1), és egy idegenbeli győzelmet (1:2) tudtunk alkotni, de most egy olyan ritka lélektani pillanatban vagyunk, aminek hatását egyszerűen nem lehet felmérni. Ha a játékosok nyomására tették lapátra edzőjüket, akkor a kirúgás plusz energiákat szabadít fel, és a miskolci körökben népszerű spanyol utódnak mindenképpen bizonyítani akarnak majd. Csak halkan teszem hozzá, mielőtt még a borsodi focisták odáig lennének maguktól; azzal a játékkal, amit Bódog Tamástól tanultak meg…

Abban az esetben, ha pedig a játékosok inkább marasztalták volna edzőjüket, egyértelmű a negatív hatás, de a bizonyítási vágy így is veszélyessé teheti az ellent! Vigyáznunk kell tehát, mert soha nem lehet tudni, hogy a sebzett vad mikor, és hogy támad! Ezzel együtt a 44 kapott góljuk azt mutatja, hogy nem túl acélos a védelmük, jól felépített támadójátékkal könnyen verhetők. A kérdés, hogy miként építjük fel a játékot… Már csak azért is, mert a sok kapott gól mellett sok rúgott gól is szerepel a nevük mellett. Támadásban a tabella második felében messze a legjobbjai, a lőtt gólok rangsorában utánuk következő mindössze 32 gólt jegyez.

Nálunk meg mintha kicsit fordított helyzet lenne; a harmadik helyünkhöz képest a gólkülönbségünk mindössze +1, a 35 lőtt gól a legkevesebb a tabella első felében. De! A kapott gólok számát tekintve csak a két élcsapat mutat jobb teljesítmény! És mi van a lélektani helyzetet tekintve? Hááát… Vegyes, mert jó helyzetben várjuk a kupa és a bajnoki finist is, de az utóbbi meccseken mintha máris túlságosan elégedettek lettek volna játékosaink. Az eredmény még csak-csak…. na de a mutatott játék! Nem részletezem, mindenki láthatta.

Nagyon nem szeretném, ha megint „felhozó-csapat” lennénk, mint a Felcsút elleni hazai (1:3), vagy a Hali elleni idegenbeli vereség (1:0), na meg a Mezőkövesd elleni vereség (2:3) alkalmával!!! A szoros tabella egyre másra kínálja fel a „soha vissza nem térő” alkalmakat arra, hogy végre kicsit meglógjunk az üldözők elől, de mi nem tudunk élni a felkínált lehetőséggel. Fordítsunk ezen végre;

FEL! TÁMADÁS!

A Diósgyőr kemény játékot produkál, gólerősek, de a védelmük elég hányaveti, ezért támadni, letámadni kell, mindenképpen meg kell szerezni a vezetést, ha nyerni akarunk. Optimista vagyok, nem gondolom, hogy ez a meccs rosszul sülne el, de ha most sem élünk a lehetőséggel, akkor talán nem is érdemeljük meg, hogy a dobogóért harcoljunk! Én a támadásban látom a megoldást, a korábbiaknál ugyanis nyíltabban játszó ellenfelet kaptunk, aki hátul instabil. Lehet, hogy ez hordoz magában némi kockázatot, de kockázat nélkül nincs nyereség!

Az alábbi kezdővel célt lehet érni szerintem:

Pajovic – Pauljevic, Bojovic, Litauszki, Burekovic – Sankovic, Diallo – Obinna, Nagy D., Zsótér – Novothny

Ebben a felállásban hiba lehet, hogy talán kicsit kevés a „verekedős” játékos, ezért - és ha még nem épült fel – Diallo helyett Onovo is jó megoldás lehet. Eredmény? Nos, szerintem – a kevés kapott gól ellenére is! – a védelmünkben egy jól támadó csapat ellen benne van a gól, ugyanakkor biztosan tudjuk hozni a nagy átlagot, azaz tudunk 2 gólt gurítani (egészen pontosan 1,63 a kapott gólok átlaga az ellenfélnél), ezzel pedig 2:1 arányú győzelmet aratunk!

 

HAJRÁ LILÁK!

NEM KELL ÚJ CÍMER!