Beharangozók

Ötből 5!

Egyszerű matek szerint az eredmény nulla. De ahogy kétszer kettő néha öt, úgy ebben az esetben sem helyes a triviális megfejtés. Mert bizony az ötből öt helyes eredménye kettő! Azaz egy kupa, és egy érem. Erre minden esélyünk megvan ugyanis, ha a 2017/18-as idény legtöbbet látott ellenfelét az eddigi három meccsünk után sem hagyjuk nyerni. A látszat ellenére azonban ez egy több-ismeretlenes egyenlet, ráadásul nem csak egy helyes megfejtése lehet! A bajnokin kizárólag a győzelem az elfogadható eredmény, a kupában ugyanakkor elég lehet egy döntetlen is.

Nos, akkor mit is kell tenni? Mert ugye nem gondoljuk komolyan, hogy ha már eddig elértünk, akkor most majd feladjuk egyik, vagy másik célunkat? Ha ez így van, akkor most a bajnokin mindenekfelett a győzelem a fontos, utána pedig nincs mese, az Nb1-es tagságáért küzdő alakulat már fel kell, hogy adja kupareményeit. A bajnoki tehát nem „csak” önmagáért, nem „csak” a bajnoki bronzért fontos, hanem egyben utat nyit a kupadöntő felé is!!!

Ezek szerint – hogy kicsit tovább bonyolítsam a matekot… - ez a meccs felér kettővel, győzelem esetén pedig a két meccs valójában egy. A sors régen volt annyira kegyes, hogy ennyire a kezünkbe adta volna az irányítást, most csakis rajtunk múlik, hogy álmaink megvalósulnak, vagy elbukunk. Ez utóbbival nem tervezek, és ez nem egyfajta kötelező optimizmus ám! Az a csapat, aki meccsenként 1,75 gólt kap, miközben éppen csak többet gurít, mint 1, az bizony nem érdemes az adott osztály tagságára!

Persze nem árt az óvatosság, mert nyilván az utolsó szalmaszálba kapaszkodva erejük megtöbbszöröződhet, az élet-halál harc soha nem látott energiákat szabadíthat fel. Aggódni azért mégsem kell, hiszen hitem szerint az a többlet-erő, az a küzdés sem elég arra, hogy az ÚJPEST ellen sikert érjenek el. Miért gondolom? Mert a 7. forduló előtt (harmadmagával) szintén utolsóként álltak, és vertük őket, a 18. forduló előtt csak egy pont híján nem voltak a kiesőzónában, de az első meccsen idegenben nyertünk, míg a másodikon is csak egy döntetlenre futotta.

Az ott elhullajtott két pont mindkét csapatnak hiányzik, de a Balmaznak jobban fáj! Most viszont az a kérdés, hogy ki akarja jobban a célt; ők tesznek többet a bennmaradásért, vagy mi mozgósítjuk minden energiánkat a bajnoki éremért! És itt bizony nagyon vigyázni kell, mert a negatív érzelmek nagyobb amplitúdóval mozdítják ki a lélektani szituációt normál állapotából. Tudatosabbnak, ugyanakkor éberebbnek kell lennünk, mert ha okosan használjuk erőinket, a veszély érzetével megtámogatott ellenfél szétforgácsolja magát, és könnyen hoz elsietett, rossz döntéseket. És nem szabad abba a hibába esni, hogy egy meccs egyetlen félidő…

Lehet, hogy megint éppen ellentétes stratégián van Vignjevic mester, lehet, hogy teljesen máskoordináták közt gondolkodik. De ha tényleg akarjuk az érmet, és minden további spekulációt (azaz a kupameccset) is kihagyjuk a képletből, akkor is nyernünk kell! Hát még ha azt nézem, hogy ezzel a kupában is lépéselőnybe kerülünk… De ezt majd meglátjuk, minden esetre a magam részéről a legerősebb kezdővel lépnék pályára, ami most nálam ez;

Pajovic – Pauljevic, Bojovic, Litauszki, Burekovic – Sankovic, Onovo – Obinna, Nagy D., Zsótér – Novothny

Részletesen:

Ha Bojo sérült, akkor komoly bajban vagyunk, mert Kálnoki játékában olyannyira benne van a hiba, hogy nem szívesen látnám belső védőként a csapatban. Nem a képességeiben kételkedem, viszont amit a legutóbbi meccsen láttam tőle, az egész egyszerűen ide most kevés lesz. Az meg valószínűleg az öltözőben marad, hogy azért nem játszik, mert rossz formában van, vagy azért van rossz formában, mert nem játszik. Bojovic – párban Litával – hazai szinten jó páros, velük elképzelhető egy érem!

Pauljevic az egyik legjobbunk mostanság, elkapta a fonalat, bizonyítja, hogy tényleg erősítést jelent! Korábban hasonlókat láttam tőle, ezért örültem leigazolásának, és úgy tűnik, hogy beérett a munka. Jó ilyet is látni végre!

Lita mostanában nem nyújt kiemelkedőt, de rá mindenképpen szükség van, mert összefogja, irányítja a védelmet, kiélezett szituációkban pedig mindig lehet rá számítani – nem utolsó sorban pedig Simon Krisztián kidőlése óta az egyedüli ős-újpesti, hiszen 2004 óta egy év megszakítással klubunk oszlopos tagja.

Burekovic óriási tehetség, de néha kissé hajlamos „marcelózni”. Értem ezalatt, hogy a rendkívüli rúgótechnikájú balhátvéd néha bizony elfeledkezik alap-feladatáról, és hajlamos elkalandozni, fent maradni a támadásokkal. Ha azonban jól elkapja a meccs ritmusát, húzóemberré válik, remélem, hogy ez most is így lesz!

Sanmovic, és Onovo egyaránt jól rombol, mindketten a pitbull szorgalmával, és kitartásával őrölik az ellenfelet. Ugyanakkor Onovo tért ölelő indításai, ritka elfutásai további jelentős potenciált sejtetnek! Ha én lennék döntési helyzetben, őt kicsit hagynám játszani, és Sankovictól kizárólag a vízhordó szerepének hibátlan alakítását kérném.

Obinna: ha van területe, nincs az Nb1-ben olyan védő, aki képes lenne megállítani szabályos keretek között. Az lehet, hogy sok hibával játszik, de figyeljük meg, hogy azon a szélen, ahol ő játszik, az ellenfél védőjátékosa nem nagyon mer feljönni a támadásokkal, így – ha éppen nem is lő gólt, vagy ad gólpasszt – játéka hasznosabb, mint amit látványban nyújt.

Nagy Dani. Na, ő az, akit nehéz akárhová is besorolni, mert láthatóan elég emocionális alkat. Ha jól érzi magát a pályán, akkor olyan megoldásokra képes, amire csak kevesen Nb1 szerte, de ha fogytán az ereje, vagy kizökken a megfelelő lelkiállapotból, mintha a pályán sem lenne… Továbbra is tartom, hogy jobb fizikai felkészítéssel fittebben kellene tartani őt, mert – de lehet, hogy tévedek! – szerintem a koncentráció, a szép megoldások, a gólok addig jönnek, amíg van erő, utána már fejben sem tud a top-on lenni. Mindezt nem fikázásnak szánom, sokkal inkább a jobbítás szándékával írom, mert van benne bőven potenciál!

Zsótér egy kicsit döcögősen abszolválja ezt a szezont, valahogy nem találja a helyét, de azért mindig benne van a gól, mindig benne van egy-egy kiugrás, vagy távoli bomba, és arra számítok, hogy így a végére neki is kijön a lépés! Türelemmel kell lenni, fiatal még, láthatóan meg kell találni a neki megfelelő lélektani kontaktust ahhoz, hogy a pályára tudja vinni azt, amit tud, amire képes volt, és ma is az.

Mit is mondhatnék Somáról? Ha valaki kíváncsi arra, hogy mire képes, de nincs lehetősége kilátogatni a meccsekre, nézze meg a góllövő listát! 16 góljával második helyezett, összes bajnoki gólunk 45%-át ő szerezte! Tavaly, a bajnokság 33 meccse után ennyi góllal lett Eppel gólkirály, és szintén tavaly Soma mindössze négy gólt jegyzett az egész idény során. Az igaz, hogy a DVTK-nál nem pontosan a csúcsék szerepét rótták rá, de azért a góljai számát megnégyszerező játékos minden vitán felül óriásit fejlődött ebben az idényben! És még csak 24 éves, van még benne jó pár gól, és – ne feledjük el! – Vignjevic mester Tischler Patrikkal szemben nem csak a góljai, hanem mezőnymunkája miatt is preferálja.

Csak halkan jegyzem meg, hogy ő az aki nálunk sokkal többet, jobbat nyújt, mint előző klubjainál – azon szurkolók legnagyobb örömére is, akik szerint azok, akik eligazolnak tőlünk, mindig jobbak lesznek új klubjuknál. Van erre ellenkező példa is; Heris, Bubu, akik elmentek, de jobbak bizony nem lettek, és itt emelkedett ki a „tömegből” Diarra, Bardhi, vagy éppen Suljic, Diagne pedig nálunk talált ugródeszkát jól fizető későbbi klubjaihoz. Az meg egy más kérdés – és semmivel sem kisebb fontosságú! -, hogy sporteredményeket (értem ezalatt érmeket) velük sem tudtunk elérni, inkább csak a pénzügyi oldalon van kimutatható hasznuk ma már… De ez egy másik cikk témája lesz!

Ezután a kis kalandozás után vissza a meccshez! Jó játékot, és jó eredményt várok, mert az utóbbi időben előbbivel bizony adós maradt csapatunk, de most arra számítok, hogy kijön a lépés, összeáll a játék, mert az előző meccsekből sikerült végre levonni a tanulságokat, és mindenkinek meglesz a helyes a pályán! Nekünk nem kell félnünk, nincs mitől/kitől tartanunk, felszabadult (de nem fegyelmezetlen!!!) játékot játszhatunk, kicsit megengedhetjük magunknak, hogy kevésbé legünk görcsösek. Győzelmet, méghozzá nagyarányút várok, mert az ellenfél kénytelen lesz támadni, a buszt ki kell tolniuk a kapu elől, ami kedvez majd a gyors játékosainknak (Obi, Zsótér, Pauljevic) a széleken. Ha pedig itt megbontjuk az ellenfelet, középen Soma biztosan érkezik! Ha meg nem ő, akkor más is képes erre, nincsenek kétségeim!

 

HAJRÁ LILÁK!

NEM KELL ÚJ CÍMER!