Beharangozók

Ez most kavarja?

„Kavarja ez, vagy nem kavarja?” A Balmaz elleni kupa-elődöntő visszavágóját nézve Fülig Jimmy klasszikus dilemmája szabályosan berágta magát gondolataimba. Ezt akartuk? Így szerettünk volna játszani? Ez kellett a cél eléréséhez? A végén pedig arra jutottam, hogy a három kérdésre akár lehet „igen” is lehet a válasz, de akkor nagyobb a baj, mint gondoltam… És az újabb kérdés; a ’Csút ellen vajon hogyan, és mit akarunk majd játszani?

Ebből pedig azonnal jön a következő kérdés; mi a cél? A hivatalos verzió szerint a kupadöntő, és a bajnoki bronz. Ebből az előbbi megvan, ott, azon az egy meccsen pedig bármi lehet – különösen, ha a Balmaz elleni produkcióból indulok ki… A helyzet nem nagyon különbözik; egy Magyarországon méltán világhírű csapat ellen kell most a 30. fordulóban helytállni, és a kupában is ő lesz a következő ellenfél (ezúttal a döntőben).

Eddigi mérlegünk elég gyengécske, ugyanis azonos számú győzelem és vereség mellett a gólok számában eggyel elmaradunk. Ez tehát nem kifejezetten dönt a két csapat várható teljesítményét illetően, ahogy az sem különösebben releváns tényező, hogy itthon, vagy idegenben játszunk, mivel az ellenfél ott tart a klub-építésben, hogy „előbb-utóbb nekünk is lesz egy olyan szurkolótáborunk, 50-100 fő, amely otthon és idegenben is buzdítja a csapatot”, ezért egy fejér megyei fellépés alkalmával sincs különösebb nyomás játékosainkon.

De ezúttal itthon játszunk, és remélem, hogy végre JÁTSZUNK! Mert most már tényleg el kellene kezdeni focizni, és el kellene hagyni végre ezt a minimalista célfutballt! Szükség is lesz rá, mert az ellenfél komolyabb játékerőt képvisel, mint a „Blamaz”. Ne feledjük el, hogy legutóbb alaposan kiszemezgették az Nb1 klubjait, és befogadták az újpesti ajtók rémét is a nagytesó klubtól. A kupameccsen mutatott „játékot” el kell tehát felejteni, örülni kell a döntőbejutásnak, és tiszta lappal kezdve be kell bizonyítani, hogy mi vagyunk a jobb csapat!

Mi kell ehhez? Szerintem mindenek előtt vissza kell térni a sokpasszos, labdabirtoklásra épített valódi csapatjátékhoz, az ívelgetéseket, az előrevágott labdákat, a céltalan rugdalózást pedig sürgősen el kell felejteni. Sem az Újpest hagyományainak, sem pedig Vignjevic mester által korábban követett játékrendszernek nem elemei ezek, az Újpest szurkolóinak pedig a hideg futkos a hátán az ilyen kiscsapatokra jellemző, stílustalan „játék” láttán! Vegyük észre, hogy az Újpest egy olyan klub, ahol nem csak az eredmény fontos, hanem az is, hogy azt miként érjük el!

A kupa visszavágón látott játékot hagyjuk meg a ’Csútnak, legyenek ők az a kiscsapat, aki hősiesen küzd, mi pedig végre eresszük el egy kicsit a lovakat, támadjunk, mert nekünk a támadás a lételemünk. Hátul Knezevic-re, és Henty-re (szakavatott lakatosmester, Lazovic legtehetségesebb tanítványa!) kell figyelnünk, de Diallo is tud meglepetéseket okozni. Viszont ha őket kiiktatjuk, lehull a lepel, kiderül, hogy a jó pénzért a napon sütkérező zsoldosok hada nem túl veszélyes társaság!

De mi kell ehhez? Szerintem az, hogy ne maradjon a kispadon Zsótér, miközben egy neki idegen posztra csereként beáll Szűcs Kristóf, de az is kell, hogy Nagy Dani, és Obinna        elkapja a fonalat végre. A csapat egészét tekintve pedig azt gondolom, hogy kompaktabbnak, rövidebbnek kell lenni, mert a legutóbbi meccseken a védelem és a támadók között nem volt szerves kapcsolat. Legalábbis én ennek tudom be az ívelgetős, vagdalkozó játékot. A jó hír az, hogy ezt a szerkezeti problémát relatíve könnyű orvosolni, mert nem egyéni, hanem csapatszintű a megoldás!

És még egy; a legjobb tizeneggyel kell kezdeni, a cseréknek pedig nem csak a számbeliséget, hanem – a lehetőségekhez mérten – a minőséget is szolgálniuk kell! A védelem szerintem rendben van, de mégis változtatnék, mert Pauljevicet visszavinném jobb oldalra, hiszen Zsótért semmiképpen nem hagynám ki a kezdőből. A védelem előtt a Sankovic-Diallo párost játszatnám, a középpályán Nagy Dani, Obinna, Zsótér hármast vetném be, Novothny helye pedig nálam nem kérdés.

Azért is tenném fel így a csapatot, mert így – az állás függvényében – még mindig lenne lehetőség behozni jobb oldali védőbe Balázst, így Pauljevic feljebb tolódhatna. Ha Nagy Dani menne le ekkor, Zsótér középen irányíthatna, Obi és Pauljevic pedig váltogathatnák a széleket. Nekem ez így lenne kerek, de megint beugrik; „Kavarja ez, vagy nem kavarja?” Nos, akárhogy is motoszkál a fejemben Fülig Jimmy mondata, nem engedek teret a kétségeimnek, ezúttal tényleg a legjobb tizenegy fog kezdeni, és visszatér a játékunk is!

És ha már nincsenek kétségeim afelől, hogy mit is akarunk (és hogyan), akkor nem meglepő, hogy az eredmény tekintetében is határozott álláspontom! A győzelem egyértelmű, az arány pedig nem más, mint 3:1!

 

HAJRÁ LILÁK!!!

 

NEM KELL ÚJ CÍMER!!!