Beharangozók

Üzenet a zűrből...

Nem kérdés, hogy vissza kell vágni! Mi szurkolók ezt úgy képzeljük, hogy a bakui 3:1-es vereség szégyenét kell lemosni ezzel. Mások azonban kizárólag a költségek visszavágásában gondolkodnak… Őket most felejtsük el, elég róluk annyi, hogy üljenek a pénzükön, hátha kikel! Többet nem érdemelnek, így ezt a beharangozót úgy írom meg, mintha máris kotlós tyúkként gubbasztanának valahol Európa másik felén.

Az első meccsen, Bakuban sajnos nem sikerült megvalósítani a célt… Ez a finomkodó mondat azt jelenti, hogy az általam vélt (és csak nyomokban felfedezhető…) stratégia semelyik elemében sem valósult meg. Ennek okait okozóit pontosan ismerjük, de a bevezetőben megfogadtam, hogy egy leütést sem pazarolok rájuk. Már csak azért sem, leütést előbb-utóbb valaki foganatosítja…

Az első meccset teljes értékelését nem szeretném megejteni, mert sok pozitívumot nem tudok, de egy furcsa – ámbár ezúttal értelmet nyerő – elemzési megközelítést megkísérelek. Az értelmi szerző Urbányi István, aki azt találta mondani, hogy a meccseket a gólok nélkül kell értékelni. Hoppá! Ez azért elég komoly - mondhatnátok… De! Állítom, hogy ha nem tudjuk ki mennyi gólt szerzett, és kizárólag csak a mezőnyjátékot látjuk az egész meccsből, akkor bizony nagyobb arányú vereségre tippelnénk…

Mit jelent ez? Azt, hogy egy csapat volt a pályán, akinél volt látható koncepció, amit így-úgy megvalósított, mi pedig mindig úton voltunk, miközben ők építgették támadásaikat. Fizikai és szellemi gyorsaságban egyaránt alulmaradtunk! Ha pedig aztán a gólokat is megnézzük, azt a furcsaságot látjuk, hogy a mi szépen felépített, egy érintésekre felépített támadásunkból szerzett gólunkkal szemben kapitális egyéni hibákból kaptuk a gólokat! Sajnos mindez ez azt jelenti, hogy nem csak csapatként, hanem egyénileg is megbuktunk!

De erről ennyit! Lehet siránkozni, karikírozni, kiröhögni, vagy bármi mást tenni ezzel a meccsel, az már a múlt, megtörtént, lefújták, vége lett… Szerencsére azonban ez kupa-párbaj, így van lehetőség visszavágni! Mi kell a továbbjutáshoz? Nézzük:

  • a legjobb tizenegy,
  • két lőtt gól,
  • nulla kapott gól,
  • frenetikus szurkolás.

Nos, mire számíthatunk, mi van meg – és mi nincs? A legjobb tizenegyre jó esélyünk van, hacsak Lita esetleg „valamiért” nem játszhat… De erre ne is gondoljunk, nélküle a védelem sebezhető, és egy kapott gól már szinte reménytelen helyzetbe hozna minket. Gondoljunk bele; három szerzett gól is csak a hosszabbításra lenne elég. Ez nem pálya, sajnos nincs bennünk ennyi gól… Még akkor sem, ha itthon biztosan játszik majd két afrikai illetőségű játékosunk. Hiába, Magyarország az egyik legbefogadóbb ország a világon. Ja, nem… De mégis van rá mód, hogy profi sportolókat alkalmazzunk – jöjjenek a világ bármely tájáról is. És viszonylag egyszerű vízumhoz jutni is!

Két gól? Igen, erre esélyesek vagyunk, ha nem leszünk fizikálisan nullán, mert esznek a játékosok, nem utaznak egész nap, és még edzésre is lesz lehetőségük. Az tény, hogy a kinti meccsen fásultak lassúk voltunk, de arra számítok, hogy frissebb, jobban mozgó és gondolkodó játékosokkal eltűnik ez a különbség.

A nulla kapott gólra nincs ugyan garancia, de Litával, Bojoval középen, és egy nem csak támadó Burekkel, és Pauljevic-csel a széleken nem lesz gond! Mert bizony, én Pauljevic-et most beáldoznám szélső védőben, a középpályát ráhagynám Donira, Danira, és Obira.

Frenetikus szurkolás… Hát igen, az van, hogy ez a 2:0 csak akkor érhető el, ha a szurkolás – a megszokott módon – profibb lesz, mint a mérkőzés maga. Erre most nem tudom mennyi az esély, mert azok, akiket ebben a cikkben nem említek meg, újfent sokat tettek azért, hogy sok vérbeli szurkert távol tartsanak a stadiontól! Szerintem pedig most kell a lehető legtöbben kint lenni, és nyíltan szurkolni, és nyíltan tiltakozni! Még a végén azt hihetik egyesek, hogy áldatlan tevékenységükkel célt értek…

Összességében tehát egyáltalán nem látom elveszettnek a továbbjutást, de ezt most komolyan kell venni! A klubnak legalább próbát kell tenni arra, hogy az amatőrizmus helyett most profi üzemmódba kapcsol, a játékosoknak pedig meg kell mutatniuk – a reményeim szerint szép számú fanatikus szurkoló előtt, hogy a bakui szereplés tényleg nem rajtuk múlt! Ha hitelesek akarnak maradni, most olyat kell nyújtani, mint még soha!

A felállás:

Gundel-Takács – Pauljevic, Litauszki, Bojovic, Burekovic – Sankovic, Diallo - Obinna, Zsótér, Nagy D. – Novothny

Nálam nem kérdés, hogy Pajovic-nak most időt kell adni arra, hogy formába lendüljön, helyette Gundel-Takács egy jó alternatíva. Csereként el tudnám képzelni Angelovot, mert teljesen más típusú játékot játszik, mint Soma, még akkor is, ha a minőséggel kapcsolatban vannak kételyeim… És nem ártana, ha egy ilyen cserével egy időben a csapat is szerkezetet váltana. Balázs szintén jó csere lehet, mert a sebesség benne van, ha az kell, érdemes lehet hozzányúlni. Sajnos ezzel a végére is értem azoknak a felsorolásának, akik megütik a szintet és egészségesek. Nagyon hiányzik Simon Krisztián és Onovo, de ők most csak szurkolni tudnak. Én meg annak szurkolok, hogy épüljenek fel minél hamarabb!

A lényeg tehát az, hogy igenis elérhető az a két gól, és egyéni hibák nélkül kivédekezhető az ellenfél támadójátéka!

Előre a továbbjutásért!

 

HAJRÁ LILÁK!

NEM KELL ÚJ CÍMER!