Beharangozók

Szombathelyi vasárnap

Jó helyen vagyunk? Jó időben? Meccs lesz? Lesz meccs??? Nem csodálkoznék, ha játékosainkat megzavarná a hely és idő furcsa összemosódása. És az sem lenne csoda, ha a Sevilla után a Hali elleni játékban nem találnának igazi kihívást… Ne is legyen az! Lépjük le a Halit egy olyan játékkal, olyan ritmussal, amit spanyolhonban tapasztaltunk! Azt viszont nagyon nem szeretném, ha a kihívás hiánya abban nyilvánulna meg, hogy önnön nagyságunktól megszédülve vesztesként zárjuk a meccset…

Tehát – ahogy ez nálunk már lassan hagyomány – helyzet van! Méghozzá lélektani! Az van ugyanis, hogy az Európa Liga meccsek egyszerre hasznosak és árthatnak is.

  • Ha játékosaink úgy élik meg, hogy teher egy további sorozatban hétről hétre pályára lépni, és a kinti vereségeket tragédiaként élik meg, akkor bajban vagyunk!
  • Ha viszont magukévá teszik a gondolatot, miszerint ezt a football nevű játékot bizony lehet pár fokozattal magasabb sebességen is űzni, lehet sokkal rövidebb idő alatt is jó döntéseket hozni, akkor már van némi pozitívum.
  • Ha pedig a gondolatről a gyakorlatba is átültetik azt, amit tanultak, láttak Sevilla-ban, akkor hazai szinten nem kell aggódnunk a pontok miatt – bárki is legyen az ellenfél!

Akkor most hogy is állunk? A bakui csapat elleni itthon lejátszott sikeres visszavágó után az MTK ellen nem nagyon láttam játékosainkon az ihletettséget, sokkal inkább valami sértettség-félét… Mintha a siker után kicsit elhitték volna magukról, hogy egy frissen felkerült csapat nem lehet ellenfél! Nem is az, de csak akkor, ha pont olyan lelkesen, odaadóan küzdenek a pályán, ahogy azt tették a Neftchi, vagy a Sevilla ellen.

Szerintem meg kell tanulni a leckét; minden mérkőzés 0:0-ról indul, mindegyik meccsen meg kell küzdeni a győzelemért, a korábbi sikerek semmit nem jelentenek! A sport maga a jelen! Csak ott, csak akkor kell jelen lenni! Nincs múlt, nincs jövő, csak egy van; MOST kell a legjobbnak lenni, MOST kell kiharcolni a győzelmet!

Nos, van egy jó hírem! Csapatunknak az elmúlt hetekben több alkalma is volt, hogy ezt a tudást – saját bőrén tapasztalva – megszerezze! Most semmi más nem számít, csak az, hogy a Halit fektessük két vállra! Ha valamit ér a múlt, hát annyit mindenképpen, hogy tanuljunk belőle…

Miért foglalkozom ennyit a lélektani tényezőkkel? Miért nem érdekel különösebben az, hogy sűrű a menetrend és fáradtak lehetnek játékosaink? Azért, mert ezt igenis bírni kell, azt, hogy ilyen intenzív lesz a program, előre tudtuk. Semmi meglepetés nincs ebben! És ha profik vagyunk, akkor készülni is tudunk, nem? Másrészt pedig; a fizikai állóképesség határa lélektani pluszok mozgósításával hihetetlen mértékben kitolható. Ez a két tényező nekem pont elég ahhoz, hogy a Haladás ellen győzelmet várjak!

Persze egy-két ténnyel is szolgálhatok, ami győzelmünk mellett szól;

  • A Haladás kerete a legöregebb az Nb1-ben, ami sebességükön is erőteljesen meglátszik.
  • Bár széles kerettel dolgoznak (31 fő), de a játékosok átlagértéke árulkodó; messze a legkisebb érték az Nb1-ben!
  • Ez utóbbi más olvasatban; játékosaink átlag értéke több mint 50%-kal magasabb, mint vasárnapi ellenfelünknél, és ez már minőségben is jelentkezik.

Ellenünk egyetlen kis momentum szól; mióta átadták az új stadiont a Rohonci úton, még nem szenvedtek vereséget saját bérelt arénájukban. De ez sem igazán válik előnyükre, mert – mint tudjuk – mi vagyunk az a csapat, aki megtöri az ilyen zöld sorozatokat!

Az sem kedvez persze, hogy az előző fordulóban – a szabálykönyv megcsúfolásával felérő módon! – Kassai kiszórta Pauljevic-et, és Balázst. Ezzel sebességünkből jelentősen vesztettünk, de talán egy meccsre pótolhatók igaztalanul kiszórt játékosaink. A másik oldalon Priskin is hasonló sorsra jutott, egyetlen különbség talán, hogy őt már nem is nagyon szabadna visszaengedni a pályára, mert a kocsmába való harcmodora egyszerűen nem oda való!

A mi sikereinkről, kudarcainkról volt szó, de a Hali mit tud felmutatni? A Kispest elleni produktum harmatgyenge volt, az eredmény messze hízelgő a foci helyett inkább favágásban jeleskedő vasi gárdára nézve. Szempontunkból pedig az a legjobb, hogy Királyék azt gondolják, jók voltak azon a meccsen…

Nos, kicsit bajban vagyok, amikor a kezdőt kell megjósolnom. A szűk keret viszont ilyenkor „kényelmes”; nem kell sokat gondolkodni, hogy egy adott posztra kit tegyek, mert maximum is csak egy játékost tudok egy adott posztra jelölni (vagy egyet se…). De azért – éppen a fent említettek okán – én most igenis megpróbálnék egy három védős rendszert! Lita, Bojo és Horj feladata lenne a kapu előtti terület tisztán tartása, de a szélekre is be kellene segíteni időnként, mert a jobb oldalon várhatóan pályára lépő Obinak erősszerepet szánnék támadásban is, a másik oldalon Burek pedig nem híres arról, hogy feltöri a hátát a háló…

A felállás 3-4-2-1, elképzelésem szerint a Lita, Bojo, Horj belső védők előtt szűrne Diallo és Sanko, a két szélén (a pálya teljes hosszát bejátszva!) Obi, és Burek, középpályán Zsótér és Dani, középcsatárként pedig Soma játszana. Ez a felállás csak akkor ütőképes, ha a szélsők visszazárnak védekezni, de a támadásokat is segítik. Sok-sok meló, de igen hatékony lehet ez a felállás (a Gerrard-féle Liverpool játszotta ezt).

Nos, nem vennék rá mérget, hogy ilyen merész átalakításba fog a Mester (bár mintha Sevilla-ban kissé hasonló lett volna a szitu, persze egy emberrel kevesebb volt a pályán…), ahogy az eredményre sem, de tippem az van: 3:0 arányban nyerünk!!!  Ezzel csattanóst választ adunk egy bizonyos orgánumnak, egy összeomlásról hadováló fake news gyártó ipari vállalkozásnak… De ami fontosabb, begyűjtjük a három pontot, és egy jóízű győzelemmel hangolunk az Európa Liga visszavágóra!

HAJRÁ LILÁK!!!

NEM KELL ÚJ CÍMER!!!