Beharangozók

Csak egy csapat van... avagy a vendégszektor szemszögéből

...aki gyengébb a góltermelésben, mint mi. Ez pedig szombati ellenfelünk, aki nem más, mint a DVTK. Nem nagyon értem, hogy mit művelnek arrafelé élvonalbeli futball címén, de úgy tűnik, hogy módszeres alapossággal, határozottan menetelnek az Nb2 felé! Akkor tehát ez egy könnyű meccs lesz? Biztosan nem! Az van ugyanis, hogy mi sem vagyunk évszázados formában… Hogy mást nem mondjak; az eddigi kilenc meccsen szerzett nyolc gól régen látott gyenge támadójátékot jelez. Ez annyira kevés, hogy a nevünk mellett szereplő legkevesebb kapott gól sem igen vígasztal.

A Diósgyőr ezzel szemben bőven termel az ellenfeleknek; lejátszott tíz meccsükön a tizenhat kapott ugyan nem a legtöbb, de akik ebben „beelőzik” őket, azok olyan csapatok, akik egyértelműen kilógnak az élvonalból! Hogy mi lesz ezen az összecsapáson, azt nem a támadójáték ereje, hanem a védekezés gyengesége fogja eldöntetni. Nem ismerek olyan körülményt ugyanis, ami azt mondatná velem, hogy bármelyik csapat is gyökeresen mást játszana, mint eddig. Nem az a kérdés tehát, hogy ki mennyi gólt szerez majd, hanem az, hogy ki mennyit kap!

Miután nem gondolom, hogy a játékban nagy változás lenne, a kapott gólok számát a következőképpen vezetem le; a mi 0,77 átlagunk kevesebb, mint fele a diósgyőri 1,66-nak, így a legvalószínűbb eredmény az 1:2-es Újpest-győzelem. A helyzet azonban az, hogy én a két csapat között egy gólnál nagyobb különbséget látok. Ugyanis míg a B-A-Z megyei csapat játékosai azt sem tudják, hogy mit kellene játszaniuk, addig nálunk „csak” az a baj, hogy nem tudjuk lejátszani azt az elég egyértelműen meghatározható játékot, amit Vignjevic mester megkövetel csapatától.

Miért ér ez meg egy gólt? Mert, ha tisztázott a stratégia, a játékosokkal szembeni elvárások, akkor idővel csiszolódik a játék, az egyes posztok megtalálják a megfelelő embert, a megfelelő ember pedig egyre közelíti a poszt által megkövetelt mozgásokat, játékelemeket. Ahol viszont még csak a játék alapjait sem sikerült lerakni, ott csak annyit láthatunk, hogy időnként változik a csapatjáték, de eredményben ez nem mutatkozik meg. Véleményem szerint mi ezt az útkeresést lezártuk, így előnyünk – amíg az ellenfél meg nem találja saját játékát – csak fokozódik, és most szombaton ez elég lesz három gól megszerzésére.

És a kapott gól? A statisztika, és a „kapanyél is elsülhet” elve alapján soha nem zárható ki, egy-egy hiba benne van a játékban még akkor is, ha csapatunk élete formáját mutatja. Ezt sajnos játékosaink hajlamosak elfelejteni, amit a 45%-os döntetlen-arány ékesen bizonyít! És hogy szerezzük meg azt a három gólt, amivel „beterheltem” a Diósgyőrt? Nos, azért ne feledjük, hogy Zsótér, Nagy Dani, vagy Novothny (szerintem kikecmereg lassan a kátyúból!), de Obinna is képes gólt, gólokat szerezni. Ha a játék rendben lesz, a gólok sem maradnak el!

Ez utóbbiról még pár gondolat; eddig sem volt különösebb gond azzal, hogy sokat birtokoltuk a labdát, de ezt a „fölényt” a pálya olyan részén tudtuk csupán érvényesíteni, ami gólszerzés szempontjából indifferens. Ha tényleg összeáll az, amit Vignjevic mester elképzelt, akkor a labdabirtoklás nem meddő (avagy impotens) daralálás lesz, hanem valódi értelmet nyer; végre gólokat eredményez! Én pedig arra számítok, hogy – mint korábban többször is volt már rá példa – a gyenge kezdés után, az ősz közepétől kicsit felpörgünk.

Mi van, ha nem? Nos, ha ezt a meccset nem tudjuk behúzni, akkor nincs sok okunk arra, hogy a tavalyi eredményhez hasonlóra számítsunk a végén. Nem hiszem ugyanis, hogy az ún. élcsapatok ellen minden esetben behúzzuk a győzelmet! Ez – tetszik, vagy sem! – bizony egy kötelező győzelem, nem más! Ezért persze nehéznek is nevezhetném, de nem teszem, mert aki úgy gondolkodik, hogy egy feladat azért nehéz, mert könnyű, az majd mit gondol egy valóban nehéz feladatról???

Nem is folytatom tovább, mert a lényeget már leírtam. Ha esetleg nem fogalmaztam volna pontosan: 1:3-as eredményt, Újpest győzelmet várok!

HAJRÁ LILÁK!!!

NEM KELL ÚJ CÍMER!!!