Beharangozók

Második kanyar

Az első körben az MTK elleni beharangozóban két gólos győzelmet jósoltam… A meccs kétgólos lett, de sajnos úgy, hogy nem értünk el egyetlen találatot sem! Most itt a lehetőség a javításra: ha nem is itthon játszunk, szerintem ez nem nagy akadály. Biztos vagyok benne, hogy az Új Hidegkutiba megérkezünk annyian, hogy azzal máris hazai környeztet teremtünk. Szurkolásban pedig nincs sok rivális, így nem látom akadályát annak, hogy győzelemmel zárjuk a meccset. Hacsak nem az ellenfél…

Az első körben az MTK első ránézésre jobban teljesített, de egy elmaradt meccsünk miatt nem pontos az összehasonlítás. Ha a papírformát (a tabellán elfoglalt helyezést) tekintjük, akkor a fehérvári alakulat ellen nem szerzünk pontot, de – annak ellenére, hogy az utóbbi években nem jó a mérlegünk a fejér-megyeiekkel szemben – ezt soha nem jelenthetjük ki 100% biztonsággal! Már csak azért sem, mert most úgy vagyunk nyolcadikak, hogy a dobogó mindössze két pontra van, a kieső viszont egyenesen tíz pontra! Nem is tudom, hogy ebben az összevetésben mikor volt ilyen kedvező a kép, és mégis; a nyolcadik hely az nagyon nem az eleje…

A győzelem több okból is nagyon fontos:

  • Ez a 216. bajnoki mérkőzése a két csapatnak,
  • Ezeken a bajnokikon azonos (81) a győzelmek száma,
  • Az első körben itthon nem sikerült a három pontot itthon tartani,
  • A tabellán a 2.-tól a 8.-ig mindössze 4 pont különbség van.

Azt talán nem is kell külön kiemelnem, hogy a mai Nb1-ben ez a meccs azon kevesek egyike, amikor olyan ellenféllel találkozunk, akinek a legyőzése érdem, és nem kötelező ujjgyakorlat. A mai élvonal sajnos csak nyomokban tartalmaz történelmi távlatokban mérhetően is igazán komoly csapatokat. Aki még áll a nagyok közül, azok – az én szememben – egy külön bajnokságot játszanak, így ez a meccs is különösen fontos mindkét fél számára!

Látható, hogy a két csapat egymás ellen vívott harcai milyen kiegyenlített párharcot jelentenek. Hosszabb-rövidebb időszakokra ugyan jellemző volt egyik, vagy másik csapat egyértelmű fölénye, de a több mint száz éves, közös bajnoki múlt leginkább a közel azonos erők összecsapásairól szóltak. Most itt a lehetőség, hogy a mérleg nyelvét a magunk javára billentsük!

Mert bizony az utóbbi időkben elég gyengén muzsikáltunk bajnoki meccseken… Legutóbb 2015.05.16-án nyertük meg ezt az összecsapást, idegenben pedig még régebben (2014.11.02-án) sikerült bezsebelni a három pontot! Ez utóbbi majdnem pontosan négy (!!!) éve volt, ami még akkor is sok, ha tudjuk, hogy az MTK egy évet a másodosztályban szerepelt, így az Nb1-ben nem találkozhattunk velük. Van az a csorba, amit most már kiköszörülni!!!

Hogy mit is hozhat egy győzelem? Egészen elképesztő ugrást is jelenhet! Ha számunkra szerencsésen (és szerintem ennek van realitása!) alakul a többi meccs eredménye, akkor könnyen odaérhetünk a negyedik helyre (a harmadikkal azonos pontszámmal, de kevesebb győzelemmel)! Mindezt úgy, hogy egy meccsel kevesebbet játszottunk! Ezt pedig november 21-én pótoljuk, az eredményt pedig majd meglátjuk… Minden esetre, szeretjük az első hazai vereséget rámérni az új stadiont avató csapatokra!  J

Ja, az ellenfél: szerintem aaz MTK most kicsit kifogyott a kezdeti lendületből, egy jól szervezett játékkal el lehet őket kapni. Nagyon fontos azonban, hogy most nem (sem) elég az, hogy jelentős fölénnyel birtokoljuk a labdát! Nem, mert az ellenfél kapujától távol ennek bizony sok értelme nincs, és sejtésem szerint az idei gólínséget az okozza, hogy nem tudunk a támadó-harmadba úgy belépni, hogy előnybe (sebesség, létszám, vagy mindkettő) legyünk a védőkkel szemben. Ha ezen sikerül változtatni (miért nem sikerülhetne, hiszen a gyors embereink megvannak ehhez!), akkor újra azt kell mondanom, mint az első fordulóban: 2:0-s győzelmünket várom. Ha nem, vagy csak döcögősen megy a dolog, abban az esetben még mindig találhatunk egy gólt, de a győzelem akkor is meglesz!

A kezdő:

Pajovic – Pauljevic, Bojovic, Ristevski, Burekovic – Onovo, Sankovic – Beridze, Zsótér, Obinna – Novothny

Itt azért elidőznék egy kicsit… Az, hogy két magyar van a kezdőben, jól mutatja, hogy mire képes a magyar utánpótlás, de nekem ettől függetlenül is hiányzik Litauszki! Lehet, hogy van képzettebb, gyorsabb védőnk, de igazabb ÚJPESTI aligha… Már csak ezért is remélem, hogy hamarosan visszaküzdi magát, mert kissé visszás az a helyzet, hogy a válogatott széles keretébe meghívót kap, klubjánál pedig csere.

Onovo-t sok kritika érte mostanság, és bizony nem ok nélkül. Mostanában igen sok labdát szór el veszélyes helyeken, ami erősen csökkenti egyre jobb védőmunkájának értékét. Nem tudom, mi lehet az oka, de sérülése előtt mintha jobban ment volna a játék. Ezzel együtt nem nagyon látom a helyettesét (Diallo még nem kész a játékra), talán esetleg Horj-t lehetne ezen a poszton alkalmazni. De nem az a meccs lesz az, ahol ezt Vignjevic mester meghúzza!

Nagy Dani igazán meggyógyulhatna már, mert hiányzik a játéka, és nekem valahogy nem kerek az, hogy ilyen gyakran sérült. Egy minőségi játékos esetében ez azért különösen nagy probléma, mert akarva, akaratlanul rá épül játékunk egy jelentős része, amikor pedig kiesik, annál nehezebb a pótlása, minél több feladatot lát el egészséges periódusaiban. És amíg átáll a csapat… majd pedig vissza, amikor felgyógyul… Mind idő, energia, és sok esetben pontok elvesztése!

Novothny. Őt is sok kritika érte, de ugye az van, hogy nincs helyettese… Ezt a fantasztikus húzást még egyszer nem szeretném látni, bárki is legyen a regnáló tulajdonos, de ezzel együtt sem hiszem, hogy nem lenne alternatíva! Sokan láthattátok, hogy az Inter Dzeko hiányában (klasszik középcsatár) a Dybala-C. Ronaldo kettős bevetésével totálisan leépítette a MU védekezését, a meccset nyerte is az olasz csapat! Ne a neveket nézzétek, hanem a taktikai lehetőséget: ha nincs jó formában a klasszikus középcsatár, nem feltétlen csak egy azonos poszton szerepeltetett játékossal lehet versenyhelyzetbe hozni, hanem azzal is, hogy egy kissé más hadrendet alkalmazva kihagyja őt az edző! Itt például ki lehetne próbálni a 4-2-3-1 helyett egy olyan 4-2-2-2-őt, avagy 4-2-4-et, hol nincs dedikált középcsatár, de van az ő területét is (!!!) bejátszó két mozgékony középpályás!

Ebben az esetben valami ilyet tudnék elképzelni:

Talán kicsit elkalandoztam a fantázia ösvényein… Nagyon kis esélyt látok egy ilyen felállásra, de szerintem nem lenne kevésbé ütőképes a csapat. Szerencsére nem én vagyok az edző, Vignjevic mester pedig meccsről meccsre nem hajt végre nagy változtatásokat. De nem is ez a lényeg! Az itt van:

HAJRÁ LILÁK!!!

NEM KELL ÚJ CÍMER!!!