Beharangozók

Az áldozati kecske napja.

A rituális gyilkosságok manapság nem éppen mindennapjaink részeként élnek velünk, de van, ahol állítólag már csak ez segít… Horváth Ferenc szerint legalábbis ez kell ahhoz, hogy csapata, a Haladás – következő ellenfelünk – győzelmet arasson. Nem vagyok híve a barbárságnak, így én azt javasolnám inkább, hogy – ha már a Hali fan-ok legnagyobb örömére! – Király Gabit kirakta a kezdőből, akkor áldozza fel a veterán kapuvédő szürke maci-naciját! Egy mackó feláldozása mégiscsak ütősebb, mint egy ártalmatlan kecske lemészárlása, nem?

De mit adok én tippeket? Van nekünk éppen elég bajunk, nem kell nekem azon gondolkodnom, hogy miként is kellene felhozni az ellenfelet élvonalbeli szintre. Mert ugye nem gondolja senki, hogy a 24 kapott gól mellé kikínlódott 13 lőtt gól, és a mindössze 5 pont 12 forduló alatt megüti azt a szintet, amit ma Magyarországon Nb1-nek nevezünk! Talán csak a legelvakultabb vasi szurkerek vitatkoznának kicsit, de érzésem szerint ők sem tennék ezt komoly meggyőződéssel. Hacsak…

Nézzük meg, hogy mit tudunk mi! A vasiak ellen az első körben, idegenben „sikerült” egy meccsen kétszer is elkótyavetyélni előnyünket. 1:0-ra, majd 2:1-re is vezettünk, de a vége 2:2 lett. Sajnos a matek kegyetlen; a Haladás pontjai 20%-át ellenünk szerezte… Nagyon nem szeretném, ha megint mi lennénk azok, akik a nagy bajban lévő klubokat megmentjük kilátástalan helyzetükből! Mi kell ehhez? Nos, például az, amit a hétközi kupameccsen láttunk! Lehet, hogy furcsának tűnik, de a másodosztályú ETO-val szemben a hosszabbításban kivívott továbbjutással végződő meccsen hosszú idő után először fedeztem fel egy olyan tényezőt, ami elengedhetetlen a sikerhez! Ez pedig nem más, mint a szív!

Igen, a kupában sikerült végre forró szívvel, és hideg fejjel megoldani azt az egyáltalán nem könnyű feladatot, amit a győriek róttak ki ránk. Az ellenünk lassan megszokottá váló „told be a buszt!” stratégiából ellentámadásokkal próbálták megbontani védelmünket, de ezúttal egy pillanatig nem lehetett érezni, hogy játékosaink lemondtak volna a győzelemről, ahogy azt sem, hogy nem hittek volna a továbbjutásban. Pedig az ETO igencsak nemes ellenfél volt, harcoltak, küzdöttek utolsó leheletükig, de még ez is kevés volt!

Apropó! Nemes ellenfél. A pályán látottakra nem lehetett panasz, látszott, hogy egy Nb2-es, ámde komoly múlttal rendelkező csapat ellen sokkal jobbat lehet meccselni, mint a frissen alapított „újtörökök” ellen. Reményeim szerint utóbbiak csak átmenetileg rontják a színvonalat az Nb1-ben! Na de! A komolyabb hagyományokkal rendelkező klubokat sem jogosítja fel semmi arra, hogy a vendégszektorban egyetlen ülőhely sem legyen, ahogy arra sem, hogy a büfé egy ajtónyílásba tolt asztalt jelentsen, ami a félidő utáni ötödik percben bezár, mondván, elfogyott az áru… Ezt se Győrben, se máshol – így nálunk sem! – engedheti meg magának egy magára valamit is adó klub! Megérne egy kört a szövetségnél végre az is – ha már fűtött, hűtött a gyep, meg csilivili minden, ami az aránylábú fiúk kényelmét szolgálja -, hogy miért nem tartatja ba saját infrastruktúra szabályzatát a klubokkal akkor is, ha az „csak” a szurkolóknak lenne érdeke!

De vissza a bajnokihoz! Nos, azt várom, hogy mi fordítva csináljuk; szíves vendéglátók leszünk a nézőtéren. Minden Hali-drukker mulathat kedvére, feltéve, hogy van kedve hozzá, mert csapatunk a pályán nem lesz ilyen szívélyes, nem teszi kényelmessé az újpesti kirándulást, és végül útravalónak sem kapnak semmit, pont nélkül engedjük őket útjukra. Ezek után pedig majd edzőjük gondolkodjon rajta, hogy milyen állatot küld a másvilágra a siker érdekében!

Ha már áldozat; remélem, hogy a meccsen nem lesz ilyen, és erre jó esély is mutatkozik, mert ha minden igaz, Bosnjak nem lesz pályán az előző meccsen történt kiállítása okán. Azt csak remélni tudom, hogy a másik nyugalmazásra rég megérett erdőgazdálkodási szakmunkás (lm.: favágó), Halmosi sem lép pályára. Ha így lesz, számíthatunk arra, hogy komolyabb sérülés nélkül hozzuk le a meccset, ellenkező esetben viszont semmire nincs garancia… De várjunk csak! Az Alpok-alján, a dús erdők lankáin van ám utánpótlás; ha csak kölcsönzött munkaerőként, de Priskin „Pepe-ölő” Tamás is tagja a keretnek.

Szerencsére focizni még mindig mi tudunk, így az eredmény nem is kérdéses, még akkor sem, ha az ETO ellen ráadással nehezítettük meg saját dolgunkat. Igaz ez akkor is, ha a Haladás a megyei első osztályban vitézkedő Szarvas ellen feltehetően sokkal könnyebb feladatot oldott meg hét közben. Mire alapozom mindezt? Arra, hogy ha nem tudnak a földbe döngölni, ha a bíró engedi, és támogatja, hogy foci, és ne ketrecharc legyen a pályán, akkor egyszerűen nem lehet más eredmény! Na meg persze, ha nem ad meg az ellenfélnek lesgólt, ahogy azt megtette a kupameccsen a Kovács Gergely, Becséri Gergely, Huszár Balázs által fémjelzett játék(el)vezető társaság…

Ezúttal egy 2:0 arányú győzelmet várok, amit a fenti tényezők figyelembevételével azonnal módosítok is; egy gól mindig benne van a bírókban, ahogy a durvaság is lehet eredményes, ha nem követi azt megfelelő büntetés, ezért a 2:1 reálisabbnak tűnik.

A kezdőre most azt tippelem, hogy;

Pajo – Pauljevic, Bojovic, Ristevski, Burekovic – Onovo, Sankovic – Berindze, Zsótér, Obinna – Novothny

Sajnos úgy érzem, hogy Litauszki kihagyására most lesz érve Vignjevic-nek, mert a második kapott gólban bizony benne volt, formája sem az igazi. Az más lapra tartozik, hogy neki kell a meccs, mert különben nagyot hanyatlik a formája, mert szerintem ezzel nem különösebben foglalkozik az mester. Mindezt nem kritikaként írom, de tény, hogy a mester lélektani tényezőkkel nem nagyon szeret foglalkozni.

A lényeg ezzel együtt a győzelem, ami elérhető, és egyben kötelező is!

HAJRÁ LILÁK!!!

NEM KELL ÚJ CÍMER!!!