Beharangozók

Stadion-Avatár

Avatár:

Eredeti jelentése szerint testet öltés. A hindu vallásban egy szellemi lény, avagy istenség testet öltése ember vagy állat formájában. Mai, modern értelmezése az internet világában; kép, vagy jelkép. Honlapokon, fórumokon a felhasználót, fórumozót jelképező, maga választotta kicsi kép. A sóstói stadion-avató mérkőzésben mindkét jelentés jelen van; a létesítmény az istenségként kezelt állami gondozott egyesület materiális megvalósulása, ami egyben jelkép is. Jelképe egy klub lelkivilágának, aki/ami el akar szakadni saját gyökereitől, ki akar szakadni abból a közegből, ami kitermelte. Miért fontos ez? Mert ami a helyieknek egy stadion avató, az nekünk csak egy soron következő meccs. Mert az ő ünnepükön nekünk az áldozat szerepét szánták…

Ha most valaki azt gondolja, hogy nehezen emésztek meg adottságnak tekintendő dolgokat, akkor igaza is van, de ezeket a sorokat nem a stadion-program számunkra kedvezőtlen visszásságai íratják velem! Mi több, kifejezetten örülök minden olyan beruházásnak, ami szeretett sportom fejlesztését, fejlődését célozza. Nem a létesítménnyel, hanem a benne rendezett mérkőzéssel vannak problémáim; ha vereséget szenvedünk, biztosan lesznek hangok, miszerint meg volt beszélve, hogy „lefekszünk”. Akár folytathatnám is az indoklást; azért vagyunk mi az első vendég, mert mi vagyunk azok, akiket dicsőség megverni, vereségünk pedig tovább emeli fényét annak a csapatnak, aki egyébként is a legfényesebben ragyog 2010 óta. És mi vagyunk azok, akiken lehet ütni még egyet, meg még egyet, meg akármennyit is…

Nos, ha ezt a megközelítést tovább fejtegetném, gyorsan eljutnék oda, hogy megnézni, vagy utazni teljesen felesleges, mert semmi jóra nem számíthatunk, és egyébként is csak kellékei vagyunk annak a komédiának, amin csak mi nem mulatunk jól. De nem gondolom így! Van ugyanis egy remek megoldás arra, hogy a mi (is) ünnepelhessünk; játékosainknak érezniük kell – ha nem érzik, beléjük kell oltani! -, hogy ez nem egy mindennapi meccs. Nem az ellenfél okán (ahhoz még évtizedek kellenek, hogy az ellenük játszott meccsek különlegességnek számítsanak!) hanem azért, mert az ellenfél éppen minket nézett ki egy hálátlan szerepre. Be kell bizonyítanunk, hogy a - szándék szerinti - mellékszereplő mindig képes élete összes tapasztalatával nagyot alkotni! Ebben az esetben az előadás végén a főszerepben tetszelgő ifjú titán jutalma az lesz, hogy meghajol a nézők, majd az addig bizony jócskán lesajnált mellékszereplő előtt… és mindig emlékezni fog: „Tisztelet!”.

Nos, a feladat adott. Nincs mást tenni, győzelmet kell aratni az Európa Ligában régen látott eredményeket elérő fehérváriak ellen. Ezt meg mégis hogy lehet? Mindenek előtt magunkban kell bízni, a magunk játékát kell játszani; az utóbbi meccseken a relatív pontos csapatjáték mellé most is oda kell tenni a támadások végén a befejezést. Nem szabad sokat foglalkozni azzal, hogy az ellenfél mire készül, de ha már szóba kerültek; nem hiszem, hogy motivációs problémáik lesznek, de azt igen, hogy most nem ez a meccs az, ami a legfontosabb számukra, ahogy azt sem gondolom, hogy a betonvédekezést választják harcmodorul!

És bizony, ha igaz lesz a megérzésem, és egy olyan ellenféllel találkozunk, aki nem totálisan koncentrált, de alapvetően támadólag lép fel, akkor bizony a saját játékunkkal komoly meglepetést okozunk! A támadó csapat mögött olyan területek keletkeznek, amit be tudunk futni, a széleken meg tudjuk húzni, és – ahogy az utóbbi meccseken láthattuk – most már megvan az ütem az érkezésre! Hiszek benne, hogy ha mi a saját játékunkat képesek vagyunk pályára vinni, győzelmet aratunk. Ellenkező esetben azonban…

Egyrészt eszembe fognak jutni a hiábavalóságról szóló korábbi gondolataim, másrészt rém mérges leszek, mert ha ezen a meccsen a mutatott játék nem hasonlít majd a most pár meccse egészen jól alakulóhoz képest, akkor játékosaink valószínűleg nem értik, hogy mit jelent LILA-FEHÉR-ben pályára lépni! Örök optimistaként erre a lehetőségre nem számítok, azt várom ugyanis, hogy ha nem is sikerül győzelmet aratnunk, akkor sem kell szégyenkeznünk a látottak miatt! De sajnos… akkor is bennem lesz a kisördög, ami nem az én, vagy éppen a mi hibánk, hanem azé a közegé, ami ezeknek a lappangó gyanúknak remek a táptalajt jelent…

A legerősebb tizeneggyel kell pályára lépnünk, ahol nekem most igazán csak az a kérdés, hogy a kisebb-nagyobb sérülésekkel bajlódók hogy állnak, milyen állapotban vannak, és mennyire készek egy várhatóan komoly meccs megvívására. Szintén kérdés (da sajnos sejtem a választ…) Litauszki Robi szereplése; nem hiszem, hogy kezdőként kapna szerepet.

De nézzük a lényeget: amennyiben felismerhetően egy jó passzban lévő Vignjevic -féle Újpestet látunk, az eredmény sem marad el. Mondhatnám; ami szép, az jó is! Tehát, ha szemünknek tetsző játékot látunk, az eredményjelzőre rajzolt végeredmény is örömöt okoz majd! Tippem egy 2:1-es győzelem!

Ugye emlékeztek; volt már olyan, hogy nekünk kellett ellátogatni az aktuális arcgenerátorhoz, hogy elveszítse hazai szüzességét… Nos, ennek szellemében:

 

HAJRÁ LILÁK!!!

NEM KELL ÚJ CÍMER!!!