Beharangozók

Kövesd a példát...

a párt szavát! És győzni fogsz, te büszke ifjúság!

Soros J ellenfelünk igen fiatal, akkor került az első osztályba, amikor az Újpest éppen 100 éve – megszakítás nélkül! – szerepelt ott (és előtte is volt már hét idénye az Nb1-ben). A sorozat azóta sem szakad meg – nálunk. Mert a mezőkövesdi alakulat a 2013/14-es idényt csak átutazóként töltötte köreinkben. Az egy év másodosztály alatt megerősödtek, nem is olyan régen kaptak új stadiont, és most éppen úgy áll a dolog, hogy azonos pontszám mellett több lőtt góljukkal éppen előttünk állnak a tabellán. És… idén bizony beérett a címben idézett „követő magatartás”: idén március elején, hazai pályán ugyan kétszer is előnyhöz jutottunk ellenük, de végül 3:2-re megnyerték azt a meccset…

Szerencsére ez volt az egyetlen ilyen indokolatlan eredmény! A többi meccsen 2 döntetlen és 6 Újpest győzelem született. Ez utóbbiak között én nem emlékszem olyanra, amit külön ki kellene emelnem. Ez nem csoda, nekünk az a feladatunk, hogy az ilyen ifjú titánokat alaposan helyben hagyjunk, ezért ezek a győzelmek nem különösebben kiugró, hanem csak egyszerűen normális eredmények! És ez egy kicsit baj is, mert ha mi szurkolók sem tartunk egy matyók elleni meccset különösebben nagyra, akkor a játékosok sem biztos, hogy életük meccsére készülnek a meccs hetében… Pedig nem ártana!

Az ellenfél a nyáron komoly erősítésbe fogott, nem kevesebb, mint 13 új igazolást jelentettek be. Köztük persze vannak zsákbamacska jellegű labdarúgó-ígéretek is, de vannak azért olyanok is, akik – szigorúan hazai szinten értelmezve – képesek jó teljesítményre. Ilyenek Patrick Mevoungou, vagy Vajda Sándor, a visszatérő Molnár Gábor, és Anrdé Alves is, de a korábban érkezők között is van egy-két használható játékos, mint Tóth Bence, Cseri Tamás, Vadnai Attila, vagy éppen Koszta Márk.

Az érem másik oldala, hogy – szerencsénkre! - a keret tagja, sőt rendszeresen a kezdőben kap helyet Dombó Dávid is, aki nem egyszer okozott már számunkra örömöt nem mindennapi alakításaival… A burleszk-filmekbe illő bénázások nem csak rá jellemzők, van még pár további kerettag, aki bármikor képes örömkönnyeket csalni az ellenfél szurkolóinak szemébe! Itt azért meg kell jegyeznem, hogy Kuttor Attila edző tavaly őszi érkezése után ezeknek a vicces momentumoknak a száma azért jelentősen csökkent.

És milyen eredményei vannak idén? Ebben a bajnokságban meglepetéseket nem nagyon okoztak, de az első körben a Paks 3:1 arányú legyőzése, vagy a Hungária körútról elvitt egy pontjuk, valamint a Debrecen elleni két döntetlen azt mutatja, hogy stabil középcsapatként működnek. Jellemzően az 5-7 helyek körül lavíroznak, nagyon komoly félnivalójuk se a kieséstől, se a nemzetközi szerepléstől nincs. Ez olyan se hal, se hús, de fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy az ifjú titánokra jellemző harcmodor itt sem marad el; betonvédekezésből előrevágott labdák. Igen, ilyen egyszerűen leírható az, amit játszanak, de mint korábban említettem, van egy-két olyan játékosuk, akik képesek meglepetést okozni – hol az ellenfélnek, hol saját csapatuknak…

De most már rátérek saját csapatomra! Ez nem lesz olyan hosszú, mert azt gondolom, hogy a többség látja azt, amit én is; a mezőnyjáték rendben, ott egész jól alakul a dolog, sokat javult a passz-pontosság nyár óta, és ebből már formás támadásokat is indítunk… csak hát nincs eleje a csapatnak!!! Nekem az a véleményem, hogy ha egyszer nincs eleje, akkor ezzel együtt kell tudni élni, nem kibekkelni kell a szituációt, hanem előnyt kovácsolni belőle! Hogyan?

Nekem tetszett a Soma – Nagy Dani csere, de én nem posztra hoztam volna be Nagyot, hanem a szokott helyére, a középpályára. Ennek két oka van; egyrészt Dani nem tud klasszikus csatárt játszani, másrészt pedig a középpályán kialakuló fölény okán egy időben több játékosunk is lendülettel érkezhet a kapu elé azokra a beadásokra, amiket ipari mennyiségben produkálunk az utóbbi mérkőzéseken.

A csapat többi része szerintem rendben van, nekem a védősor a Pauljevic, Litauszki, Bojovic, Burekovic négyes mellett tűnik a leginkább stabilnak, de ha középen Lita, vagy Bojo helyett Ristevski játszik, akkor sem követek el seppuku-t. Középpálya már érdekesebb terep, de a két védekező Diallo, és Sankovic. Onovo az utóbbi meccseken kissé halványabb volt, most Diallo jobb megoldásnak tűnne. Előttük (balról jobbra): Beridze, Zsótér, Nagy D., Obinna négyest szerepeltetném, ahol Beridze és Obi a pályan szélességében, Nagy D. és Zsótér pedig a tengelyben cserélgethetné pozícióját. A két szélső többször is válthat, míg a két középső középpályás a hamiskilences, és a klasszikus középső középpályás szerepkörét variálhatnák.

A négy variációt jelentő szerepcserékkel olyan flexibilis támadójátékot alakíthatnánk ki, amire az ellenfél meglehetősen statikus hátsó alakzata biztosan nem tudna reagálni, és biztos vagyok benne, hogy átjáróházat csinálnánk belőlük! Persze ez csak az én képzeletem szüleménye, de ha Somát kihagyom a képletből (mert én bizony most már érettnek tartom a helyzetet időleges mellőzésére!), akkor ez lehet a legjobb elgondolás. És – egy cserével – még mindig vissza lehet állni a megszokott hadrendre! Ez most lehet, hogy egy műkedvelő rossz elképzelése, de érdemesnek tartanám egy próbára. Nyugodtan szánhatunk rá egy félidőt! Különösen úgy, hogy a hagyományos felállásunkkal is rendre adunk fél órákat egy-egy félidőket az ellenfélnek…

És itt van még egy nagyon fontos, a végeredményt döntően meghatározó tényező! Nem szeretném még egyszer azt látni, mint amit a Paks ellen tapasztalhattunk; 70-75 percig lefocizzuk az ellenfelet, majd pedig úgy teszünk, mintha ilyen nem is lett volna, mintha soha nem is tudtunk volna focizni, és soha nem hallottunk volna még arról, hogy mit kér a stáb, milyen taktikát határozott meg Vignjevic, és mi kell ahhoz, hogy győzelemmel zárjuk a meccset! Nos, ha ilyet látunk, abban tökéletesen biztosak lehetünk, hogy semmiféle pontról szó nem lehet! Nagyon bízom benne, hogy játékosaink visszanézték produkciójukat és belátják, hogy a meccs vége az nem vállalható, nem méltó sem a klubhoz, sem edzőjükhöz, de magukhoz a játékosokhoz sem!

Az eredmény tekintetében az a várakozásom, hogy 3:0 arányban nyerünk. Persze, nekem van egy forgatókönyvem, ami – bevallom férfiasan! – nem biztos, hogy a realitás szilárd talaján áll… Ezzel együtt bízom a sikerben, mert igenis látok némi fejlődést; az őszi őskáoszból előbb lett egy kis tötyi-lötyi labdatartás, majd mostanra megjöttek a szép támadások is, most már a gólokat várom, és ha ezek is jönnek, akkor azt mondom, hogy esélyes a felzárkózás végre az elejéhez! Ennek elérése érdekében;

 

HAJRÁ LILÁK!!!

NEM KELL ÚJ CÍMER!!!