Beharangozók

Rákoczi? A túróst!

A kaposvári foci nem a fénykorát éli. Amikor elindultak felfelé, vagy már sikerek is jöttek, mindig beütött a krach! A városban a ’20-as, ’30-as években több klub is működött, de az akkori támogatók nyomására végül 1934-ben Kaposvári Rákóczi Atlétikai Club néven egyesültek. A profik ebben az időben a Somogy FC-ben játszottak. Miután a profik csődöt jelentettek, az egykor kisebb csapatoktól (mint a KRAC) érkezett játékosok újra amatőr státuszba kerültek, ami az akkori szabályok szerint azt jelentette, hogy egy évet ki kellett hagyniuk…

1941-ben – hét újpesti év után - a csapathoz szerződött Avar István, a 21-szeres magyar válogatott. Új fejezet kezdődött a Rákóczi labdarúgó csapatának történetében. Ekkor azonban közbeszólt a II. Világháború…

A világégés után a Rákóczi (akkor Kinizsi néven) talpra állása a 60-as években kezdődött meg. Tehetségek sora bontakozott ki ebben az időszakban. Az Újpesttel világhírnévig jutó Bene Ferenc is itt futballozott bő egy évig. 1975-ben sikerült az Nb1-be kerülniük, de három év után kiestek. A ’80-as, és ’90-es években is fel-feltűntek a legjobbak között, majd 2004-től 2014-ig folytatólagosan az élvonalban szerepeltek. De ekkor… Az MLSz székházban elhangzott a szokásos kérdés-felelet; Rákóczi? A túróst!

„A Magyar Labdarúgó Szövetség olyan szigorításokat vezetett be a hazai bajnokságokban induló csapatok működtetésére vonatkozóan, amelyeket a Kaposvári Rákóczi sem tud vállalni. A tulajdonosi kör ezért nem tudja szerepeltetni a labdarúgó-csapatot a 2015-16-os NB III-as labdarúgó-bajnokságban.”

Czimmerman Árpád, akkori ügyvezető idézett mondatai körülbelül a véget jelentették! Egy év megyei következett, a harmadik vonalból pedig újabb két év után már az Nb2-be jutottak. Ennyit a történelemről, amit azért tartottam fontosnak kiemelni, mert – mint látható – Kaposvárral történetünk sok ponton találkozott az évek során. Magunkról „csak” annyit, hogy a fent bejárt történeti időszak (csak itthon!) alatt 20 bajnoki elsőség, 10 hazai kupagyőzelem ékesítette folyamatos első osztályú szereplésünket!

Az ellenfél tehát most a másodosztály harmadik helyen áll, és mindössze három pont választja el a feljutó helytől! Egy feltörekvő, az utóbbi években sikeresen építkező csapat lát tehát vendégül. Közben mi inkább csak helyben toporgunk, az élvonal elejéhez képest pedig nő a lemaradásunk. Az a nagy kérdés tehát; a lendületes építkezést folytató másodosztályú, vagy az egy osztállyal feljebb játszó, de a fejlődésben megállt csapat lesz erősebb? Szerintem erre a párharcra még nem készült fel az ellenfél, de arra azért számítanunk kell, hogy komoly problémákat okozhatnak! Vannak komoly élvonalbeli tapasztalattal bíró játékosaik (például Rajczi Peti, ugye ismerős?), vagy a jóval fiatalabb Beliczky Gergő. Mögöttük a csapat házi góllövő listáján Szakály Attila (kilencszeres U21 válogatott) góljaival szintén sokat tesz a győzelmekért.

A Kaposvár meccsein átlagban több, mint három gól esik (Nb2 átlag: 2,78), tehát a bátor támadójáték mellett azért kapnak is rendesen az ellenfelektől. Az a nagy kérdés, hogy ellenünk is felvállalják ezt a harcmodort, vagy ezúttal inkább defenzív focival rukkolnak elő. Szerintem inkább maradnak a járt úton, mert otthon játszanak, és egy ilyen jó szériában lévő csapat a kupában, magasabb osztályú ellenfelével szemben is meg akarja mutatni erejét!

Miért fontos ez a kérdés? Mert játékunk csak a mezőnyben, és a széleken való elfutásokig van igazán összerakva, az ellenfél kapuja előtti szituációkban bizony igencsak gyengék vagyunk… Olyannyira komoly problémává nőtt ez, hogy nálunk kevesebb gólt csak a kiesőzónában lévő csapatok szereztek kevesebb gólt! Ha viszont kapunk teret, az komoly lehetőség. Gyors játékosainknak köszönhetően a védővonal mögé kerülve kapuig úgy is el tudunk jutni, hogy nem kell kizárólag beadásokkal operálni…

Ennek értelmében én ezúttal egy gyors csapatot raknék fel a pályára, és megpróbálnék arra koncentrálni, hogy a középpályán is növeljem a labdaügyes játékosok számát. Persze, előre tudom, hogy a lejjebb következő felállásra gyakorlatilag semmi esély sincs, de – ha én döntenék – így raknám fel a kezdőt:

Pajovic – Pauljevic, Bojovic, Litauszki, Burekovic – Sankovic, Diallo – Obinna, Zsótér, Nagy D., Beridze

Az előző meccsen feltűnő volt, hogy Onovo elég sokszor fel tudott érni az ellenfél kapuja elé. Nos, ha az eredetileg főként védekező feladatot kapott játékosunk felérhet ide (mert megengedi a játékrendszer), akkor jobb választás Diallo, mert a kapu előtt, illetve lövések tekintetében mintha több potenciál lenne benne. Továbbra sem gondolom, hogy Novothny-t szerepeltetni kellene, mert a gyengébb szezon egyre rosszabb lélektani szituációba sodorja, így lehet, hogy kellene neki egy pár hét, hogy rendbe rakja magában a dolgokat… A támadó középpályások mozgásáról már írtam korábban, a lényeg, hogy szélességben és mélységben végrehajtott helycserékkel egy Kaposvár szintű csapat minden bizonnyal teljesen összezavarható lenne.

Még egy fontos tényező; ezúttal nem kell tartani attól, hogy a 75. perc után leállunk/fizikálisan elkészülünk, mert az ellenfél a másodosztályban egyszerűen nincs hozzászokva ahhoz az iramhoz, amit mi alapként le tudunk hozni. Ha a végére fogytán is lesz a levegő, ez nem lesz hátrány, mert a kaposváriak biztosan még inkább rászorulnak majd az oxigénsátorra! Így a végeredmény szerintem egy biztos 2:0-s győzelem lesz. Ha a kapu előtt is tudunk végre a mezőnymunkához hasonló szintet hozni, akkor több is lehet, de ezzel kapcsolatban nincsenek komoly illúzióim. De a lényeg; Ki jut tovább? A Rákóczi? A túróst!

 

HAJRÁ LILÁK!!!

NEM KELL ÚJ CÍMER!!!