Beharangozók

Nemzetközi bajnokság...

A szombathelyi furcsa meccs után ismét szombat van. Vissza kell találni a normális kerékvágásba, be kell gyűjteni a 3 pontot!

Lakosság: 16.084 fő (2018). Nemzetiségi összetétel: 99% magyar. A maradék 1% vegyes, a labdarúgócsapat összetételének függvényében változó. Nem is tudom, arrafelé soha nem volt hagyomány a labdarúgás? Dehogynem! Helyben az első fociklub Kisvárdai SE néven 1911-ben alakult. Alacsonyabb osztályokban szerepeltek, hiszen a megyében, és a Hajdúságban is volt van komolyabb csapat. Eddig a történelem. Ma a 30 fős keret 23 légióssal harcol az élvonalban! Ugye-ugye? A helyi erők tanultak a múltból. Lehet ócskázni, de a legjobb szezont Kisvárdán ez a világválogatott futja – napjainkban… Nekem ez rendkívül ellenszenves, de nézzük meg, hogy mi van nálunk! És ha már itt tartunk, teszek egy próbát arra, hogy a két csapat meccsén mi várható!

Azt már tudjuk, hogy a várdai vezérek pontosan felmérték a helyzetet, és arra jutottak, hogy saját nevelésű hazai játékosokkal nem jutnak messzire, maradnak ahol addig, a sokadik osztályban. Ha ez így megáll, akkor viszont van egy kérésem; nálunk nem volt siker soha, amikor hazai játékosok adták a keretet? Kinek a pap, kinek a papné, de én azt gondolom, hogy az Újpest cca. 25 fős keretében a 15 külföldi minimum nem logikus… Lehet azt mondani, hogy ez a világ rendje, meg hogy a nagy klubok is mindenfelől összevásárolt játékosokkal érnek el sikereket, de akkor meg az a kérdésem, hogy hol vannak a sikerek???

És még egy; amikor a hazai játékosok olyanok, hogy a mezüket mutogatják, magukat ünneplik, a szurkolókat ostoba körmondatokkal fikázzák, lehetnek nagy gólvágók, de soha nem lesznek ÚJPESTI játékosok. Nem lesznek olyanok, akiknek a nevét úgy emlegetik majd, mint mitikus nagyságokét szokás. Ma a hazai „kontingens” mindössze három-négy (!!!) olyan játékos, akiknek ereiben tényleg lila vér csordogál. A többiekben meg ott van… az x-faktor! Mi más magyarázat van arra, hogy biztos vezetés után vereséget szenvedünk a tökutolsótól? Mi lehet az oka annak, hogy a legkisebb vezetés is elégedettséggel tölti el a játékosokat?

Semmi más, csak az, hogy az elkötelezettség legkisebb szikrája sincs meg bennük! Nálunk, szurkolóknál alapvető (belső!) elvárás, hogy fanatikus szorgalommal buzdítsuk csapatunkat. Innen nézve ugye nem nagy truváj, ha némi elkötelezettséget kérek játékosainktól? És még csak nem is lila ködbe burkolt fanatizmust, csak legalább némi igényességet, vagy valami kötelesség-érzetet szeretnék… Furcsa egy világ; aki fizet érte, az fanatikus, akit fizetnek, az profi lelketlen gépként darál, jobbára csak túlél a pályán. Nos, az ellenfél bizonyítja mostanság, hogy nem feltétlen kell ennek így lennie, hiszen egész karakteres játékkal jelennek meg hétről hétre!

Igen, ezt kell mondanom a Kisvárdáról! Ilyen bolond egy világban élünk, ilyen zakkant a helyzet, ennyire feje tetejére áll minden a fociban (is). És ez nem csak egy érzés, sajnos számszerűsíthető tény… Nézzük csak meg; a tavaszi hat fordulót mindkét csapat 50%-ra hozta le:

A hat meccsen a Haladás és a Debrecen ellen mindkét együttes játszott, a Kisvárda továbbá a Paks, a Mezőkövesd, A Videoton és a Kispest ellen lépett pályára, míg mi a zöldek mellett a Felcsút, a DVTK és az MTK csapataival is megmérkőztünk. Ez a két lista szerintem cirka azonos játékerőt jelent, így semmit nem tudok felhozni a közeli múltból, ami biztos győzelmünk mellett szól! Sőt! Ha a várdai edző, Dajka László át tudja adni üzenetét játékosainak, az komoly lélektani előny lehet számukra. Az üzenet így szól; „Minden egyes mérkőzésen az életünkért küzdünk.”

És mit mondhat Vignjevic mester? Nem tudom, talán azt, hogy ha kimutogattok góljaitok után a szurkolóknak, akkor szóba jöhet a dél-koreai bajnokság második vonala? Mert nálunk az nem lényeges, hogy mi az eredmény, hanem csak az, hogy kit mennyiért lehet eladni… Nem tudom, de ez elég soványnak tűnik nekem, és mégis azt mondom, hogy jó előérzetem van! Sajnos ezt most nem tudom észérvekkel alátámasztani, de nem gondolom azt sem, hogy ez a „kötelező” szurkolói optimizmus.

Nos, a kezdőt szerintem ilyen lehet:

Pajo – Pauljevic, Bojovic, Litauszki, Burekovic – Onovo, Sankovic – Obinna, Zsótér, Beridze – Solomon

Ugye nem kell mondanom, hogy Ristevski miért maradt ki? És szerintem az sem igényel különösebb magyarázatot, hogy Nagy Danit miért nem jelölném a kezdőbe, ahogy azt sem kell szerintem magyarázni, hogy a Zsótér féle beadásokra komoly szüksége van a csapatnak. Csereként biztosan behoznám Simon Krisztiánt, illetve Traore-t, de szerintem ideje lenne kipróbálni Onovo helyett Kovács Lorántot is a védekező középpályás szerepében. Hogy áll fel az ellenfél? Azt nem tudom megmondani, de az szinte biztos, hogy náluk is csak mutatóban lesz egy-két magyar játékos…

A végeredmény? Szerintem 4:1-es, nagyarányú győzelem lesz a vége, mert –ez szintén megérzés, kéretik nem számon kérni! – szerintem Solomon jobb lesz, mint Soma. Nem biztos, hogy Vignjevic-nek tetszik majd a játéka, mert talán nem fog 99,9%-ban védekezéssel foglalkozni, de én a szurkoló egy pár gól okán biztosan megbocsátok egy ilyen „hiányosságot”… Miután szurkoló vagyok, most is azt várom, hogy zengjen a…

HAAAAAAAAAJRÁ LILÁK!!!

És persze nem maradhat el, hogy…

NEM KELL ÚJ CÍMER!!!