Beharangozók

Derbyre készülve...

A 226. derbire készülve egyáltalán nem jut eszembe ünnepelni. Nem gondolom, hogy örülnöm kellene annak, hogy… a három körös bajnoki rendszer bevezetése óta szinte mindig kétszer játszunk idegenben a magyar foci legfontosabb összecsapásain. De ez csak a jéghegy csúcsa, az egyenlőtlen feltételek minden fronton jelentkeznek, így gratulálni is csak sportemberi mivoltom megerőszakolása árán tudok! De semmi nem elég, ugyanis most a sajtót teleokádva sorfalállást követel magának a bajnok. Mindezt a mélységes személyiségtorzulás diktálta „nekem jár” hozzáállást egyszerűen nem tudom tolerálni! Orvosi eset, javallott kezelése pedig az albán második ellen lejátszandó mérkőzés. De – mint tudjuk… - ez is csak egy átmeneti hatású beavatkozás, a torzulás visszafordíthatatlan folyamatként már rég elhatalmasodott a betegen…

Addig is ajánlom dr. Alban örökérvényű slágereit tartalmazó bakelit, annak is második kiadását! Külön figyelmet kérek a Cah Money című szerzemény egyik sorának; „With cash money you can get anywhere you want” (Készpénzzel bárhova eljuthatsz, ahova csak akarsz).

De elég ennyi, sőt már így is sok erről a témáról! A lényeg; nekünk az csak jó, ha az ellenfél térdre borul önnön nagysága előtt, és a tömjénfüsttől elvakulva fogalma sincs, hogy milyen rendezvényen van… Sorfal pedig lesz, nem kell aggódni, hiszen minden épeszű kapus kér pár csapattársat egy közeli szabadrúgáshoz. Tessék kérem megpróbálni ilyen szituba kerülni!

A drámaszakkört nyugodtan tolja csak az ellenfél, nekünk „csak” a focival kell foglalkoznunk. Ezzel azért sajnos van némi kétségem; az előző héten szintén jó lélektani pozícióból indultunk neki a mérkőzésnek. Az első félidőben még éreztem, hogy ki is tart, de a második játékrészben totálisan elvesztettük a fonalat… Ami még talán ennél is rosszabb, hogy végig tízen voltunk a pályán, mert a középcsatárként nevezett torony ezúttal nem tudott hozzátenni semmit.

Nem gondolom azonban, hogy ezt fogjuk ismételni! Az ellenfél jóllakott, nagyképű, már előre ünnepel, és ez nekünk óriási lehetőség! Neki kell menni a meccsnek már az elején, és igenis ki kell harcolni a vezető gólt! Ez még önmagában kevés, viszont abban 100%-ig biztos vagyok, hogy ha rárúgjuk a másodikat, akkor már nem lesz képes váltani az ellenfél.

Most sokan azt gondolják, amit én is… Arról van szó, hogy ugyan ki lesz az, aki gólt lő, és hogyan fogunk fölényben játszani, ha a keretek értéke közt egy laza háromszoros szorzó van? Ez az égadta egy világon semmit nem jelent ezen a meccsen, mert itt csak az számít, hogy ki képes jobban küzdeni a három pontért!

És itt visszakanyarodok az elejére; az ellenfél biztosan nincs motiválható állapotban, nekünk viszont mindennél fontosabb (kell, hogy legyen…) ez a mérkőzés. A meccs tehát a kezünkben van; ha megértjük, hogy milyen komoly lehetőség előtt állunk, és ennek megfelelően cselekszünk, valamint csak a játékra koncentrálunk, nem lesz probléma, a három pontot elhozzuk!

Most kezdőt nem is „hirdetek”, mert mindegy, ki lép pályára, a hozzáállás, a lélektani előny jó kihasználása a lényeg! Győzelmet várok, és ennek az egyetlen útja, hogy két gólt lövünk, és ezt az előnyt meg is tartjuk. Tehát 2:0 arányban nyerünk, és elhozzuk a három pontot!

 

HAAAAAAJRÁ LILÁK!!!!

 

NEM KELL ÚJ CÍMER!!!

 

Ui.: a bakelitnek ugyanúgy semmi köze az elithez, mint azoknak, akiknek meghallgatásra ajánlottam…