Beharangozók

Károsanyag. Kibocsátás.

"A földet nem apáinktól örököltük, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön." A dakota mondás szerint tehát óvnunk, védenünk kell környezetünket. Fontos, mert gyermekeink, unokáink testi-, lelki egészsége múlik rajta. Ez persze globális kötelezettség, ezt mutatja egy másik földrész, másik népcsoportja (magukat Animal Cannibals-nak nevezik) szállóigévé nemesedett dalszövege:

„Irtsd a koszt irtsd a koszt

Velünk irtsd a koszt!”

Így hát barátaim, nincs más teendő - utódaink testi-, lelki épülését szem előtt tartva - védeni kell környezetünket. Győzelemre hát!!!

Na de most aztán az allegorikus magasságokból huppanjunk gyorsan vissza a magyar rögvalóságba! Adott egy klub az élvonalban, amit 2005-ben alapítottak. Ez nem erény, vagy bűn, de tény. Ahogy az is, hogy 2012-ig a Videoton második csapataként fungált. Ekkor egy komoly változás történt; a fehérváriak „B” csapataként kiharcolta a jogot a második vonalban való szereplésre. A szabályok azonban nem engedik meg, hogy egyazon klub két csapata azonos, vagy csak egy osztályt jelentő különbséggel induljanak a bajnoki sorozatokban.

Így tehát a Felcsút megvásárolta az indulás jogát, majd – hogy, hogy nem… - meg is nyerte a másodosztály küzdelmeit. Ahhoz képest, hogy ez a klub egy akadémia, elég gyorsan sikerült a produkció, csak éppen egy dolog maradt el; az akadémia nem termelt kiemelkedő tehetségeket, a klub felnőtt csapatában nem hogy kevés a saját nevelés, de magyarból is csak mutatóba maradt… Amikor tehát valaki azt gondolja, hogy bármiféle politikai okok miatt tartom fontosnak legalább az élvonal tisztábbá tételét, akkor nagyot téved! Egyszerűen csak azt szeretném, hogy minden kerüljön oda, ahova való, amire hivatott, amiért létrejött, ami a célja a létezésének!

Most az a faramuci helyzet van, hogy nekünk az éremesély, az ellenfélnek pedig a kiesés fenyegetettsége a tét! Mindkettő fontos, a kérdés az, hogy vajon a sikeréhség, vagy a félelem az erősebb? Igen, megint lélektani tényezőket említek, mert a Felcsút játékáról sokat nem mondhatok, hiszen edzők jönnek, mennek, meccsről meccsre sorokat cserélnek az átutazóban lévő trénerek, és egyébként sincs kiforrott stílusa a klubnak.

Így nem csoda, ha ellenük nehéz felkészülni, de ez nem lehet alap semmiféle utólagos mentegetőzésre, mert „csak” az a feladat, mint rendesen; a megszokott játékost kell produkálni, arra kell koncentrálni, hogy mi mit akarunk a pályán, és azt hogyan valósítjuk meg!

Itt csak egyetlen kérdés lehet; vajon a mi játékunk az, amit a Debrecen ellen mutattunk, vagy az, amit a Videoton ellen, amikor két góllal sikerült helyére tenni a dolgokat? Nagyon remélem, hogy az utóbbi, már csak azért is, mert ebben a bajnokságban végre sikerült kétszer is győzelmet aratni a Felcsút ellen. Figyelem, a mérlegünk csak ezzel a két utóbbi győzelemmel fordult pozitívba aktuális ellenfelünkkel szemben! Ezzel most 4 győzelmünk mellett öt döntetlen (miért nem lepődöm meg???), és 3 vereség a mérlegünk a nem túl nagy múltra visszatekintő meccstörténelemnek…

Ez a meccs egyszerre egy utolsó esély, és főpróba is egyben az utolsó utáni esélyt jelentő mérőzéshez! Most a kiesés ellen harcoló ellenfél rúghat, haraphat, de a megsebzett vadként, a gladiátorok halált megvető bátorságával küzdő csapat majd csak az utolsó fordulóban vár ránk! Most sajnálhatjuk igazán azt rengeteg döntetlen mérkőzést, ahol vezetés után adtunk le két pontokat… Én lennék a legboldogabb, ha ezeket a meccseket lazán elengedhetnénk, és mondjuk egy B-csapattal kísérletezhetnénk, pályára küldve a jövő nagy ígérteit! De ez nincs így…

De ez megint csak az álom kategóriája, így gyorsan vissza a földre; nem hiszem, hogy jelentős változás lenne a kezdő tizenegyet tekintve. Talán – ha felépül – Obinna kap szerepet, de attól tartok, hogy ebben az esetben Zsótér kimarad… Pedig nekem most sokkal jobban tetszene, ha Traore pihenne kicsit és Solomon játszana helyette, és Obi Nagy Dani helyett szerepelne. Nem tudom, hogy mik a mester gondolatai, de most – ha nem lenne semmi megkötés -, akkor én így állnék fel a kezdő sípszóra:

Pajovic – Pauljevic, Ristevski, Litauszki, Burekovic – Onovo, Sankovic – Zsótér, Beridze, Simon – Solomon

Előre tudható persze, hogy ez nem reális, azt viszont biztosra veszem, hogy győzelmet aratunk! Az utolsó forduló legyen majd az ellenfél problémája, amikor majd otthon játszik egy Petrjak-mentes csapattal, akik három ponttal leróhatják tiszteletüket a  (kereskedelmi) akadémia előtt. Nem elég, hogy győzelmet várok, ebből is egy komolyabbat; ha komolyan gondoljuk a bronzérmet, hárommal „fával” kell nyerni. Ha kapunk is egyet (a kapanyél is bármikor elsülhet…), közte akkor is meg kell, hogy legyen a három, így a tippem; 4:1.

 

HAJRÁ LILÁK!!!

NEM KELL ÚJ CÍMER!!!