Beharangozók

Az utolsó megmérettetés

A bajnokság közben sokszor hallhattuk vezetőktől, játékosoktól, hogy „a következő meccsre koncentrálunk, javítjuk hibáinkat”. Nagyságrendekkel kevesebbszer hangzott el, hogy „a most elvesztett pontok hiányozni fognak a végelszámolásnál”... Nos, a helyzet az, hogy egy lejátszott meccs eredményén nincs mit javítani, azt nem lehet nem megtörténtté tenni, az viszont biztos, hogy egy botlás - a bajnokság bármely szakaszában! – hiányozni fog a végén! Véleményem szerint azok a klubok, ahol évről évre az utolsó meccs dönt bennmaradásról, vagy a kitűzött célok eléréséről, valami nincs rendben! Most tehát két olyan csapat meccsét láthatjuk BAZ-megye székhelyén, akiknél valami bizony nincsen rendben…

Az első, amit gondolhatunk az, hogy nem volt reális a célkitűzés, a másik pedig az, hogy a csapat és vezetői nem tettek meg mindent céljaik elérése érdekében. Nézzük meg, hogy mit tudunk erről a két csapat vonatkozásában!

Illendőségből a vendéglátóval kezdem. Diósgyőrben egy idő óta meglehetősen szerény pénzügyi keretet szab meg a tulajdonos, ami meg is mutatkozik a játékosállomány szintjén. Szurkolóik baját tetézi, hogy a „személyzeti politika” nem csak a keretre, hanem a stábra is igaz; a tavaly tavasszal elküldött Bódog Tamás helyére érkező Fernando Miguel Fernández Escribano csak nevében hozza a spanyol ritmikát, csapata játéka elképesztően darabos, eredményessége pedig minimum megkérdőjelezhető. Nem tudni, hogy „mi lett volna, ha…”, de ilyen gyenge produkciót régen láthattunk (ha egyáltalán…) az Nb1-ben, mint Fernando alatt.

Most, a végére azért kicsit kiegyenesedtek, mert az utolsó 5 meccsen a megszerezhető 15 pontból 8-at behúztak. Ez nem tűnik ugyan kimagasló eredménynek, de ha egy kicsit utánanézünk, kiderül; ha az eddig lejátszott 32 meccsen folyamatosan ilyen arányban hozták volna a pontokat, 51 ponttal, stabilan a harmadik helyen lennének! Persze a meglehetősen szerény képességű társaság nem képes permanens jó teljesítményre, így nem meglepő a helyezésük sem… Bár azt szoktuk mondani, hogy a pénz nem minden, de az élvonal legkisebb értékű keretétől senki nem várhatja el, hogy az élmezőnyben szerepeljen.

Összességében tehát azt látom, hogy a klub anyagi lehetőségei által behatárolt személyi keretek nem engednek meg sokkal jobb szereplést. Amikor egy-egy jobb periódus okán mégis lehetőség lett volna egy szusszanásnyi előnyre, akkor a riválisok is jobban teljesítettek, ezért él a klub állandó fenyegetettségben.

Nálunk is lehet valami, ami nem smakkol… A keret 7,75 mEUR értéke ugyanis több mint 50%-kal magasabb, mint a szombati ellenfélé, és a két kiemelt után – azok közül, akik versenyben lehetnek a dobogóért – közvetlenül a legmagasabb. Persze, ha leveszem a torony becsült értékét, akkor a különbség jelentősen csökken, és alig haladja meg a 20%ot…

És bizony itt van az első pont, ami miatt az elmarad a teljesítmény attól, amit mi szurkolók várunk; a csapat összetétele kevésbé sportszakmai, semmint kereskedelmi célokat szolgál (és akkor most nagy finoman fejeztem ki magam). De a kereskedelmi tevékenység nem csak ezen a ponton árt! Az is porszem (ha nem egyenesen szikladarab!) a gépezetben, hogy a keretben nagyítóval kell keresni az újpestiség iránt mélyen elkötelezett labdarúgókat! És ez sajnos igaz a stábra is. De mit várhatunk, ha a tulajdonos szintén nem érez semmit az Újpest iránt, kizárólag csak befektetése megtérülésével van elfoglalva. Ezt viszont annyira túltolja, hogy végső soron magának is árt vele (helyesebben a zsebének, mert mindent csak pénzben mér).

Az utolsó öt meccsen bizony sokkal, de sokkal rosszabb a kép, mint ellenfelünknél! Az elérhető pontok mindössze 13%-át söpörtük be (3 vereség, 2 döntetlen!), ami igazán kritikán aluli! De nem véletlen ám, mert ha a colost kivesszük a matekból, bizony a keret értéke valahol pont a tabella közepére mutat. Ahhoz képest… Nos, ahhoz képest sem elfogadható ez a teljesítmény! És itt van az a pont, amiért az idegenszívűeket emlegettem az imént; azokon a meccseken, ahol kellett volna a szív is, bizony csapatunk nem tudta hozni az elvárt eredményt. Lelketlen darálásra futotta csak…

Az eddigiek alapján bizony nincs jó hírem! Ha a trend marad (nem látom, hogy miért változna…), akkor nincs sok esély arra, hogy elhozzuk idegenből a három (agy akár az egy) pontot! Az ellenfél adrenalinja most többet ér, mint a mi semmire sem jó, egyszem csatárunk, aki miatt hetek óta tíz emberrel állunk ki. Ha nem lesz gyökeres változás a kezdő tizenegyben, és a játékfelfogásban, akkor biztos vereség vár ránk. Esély csak akkor van, ha Vignjeciv valami forradalmi változásra határozza el magát. Erre sajnos nem látok komoly esélyt…

Miután nem látom azt, hogy miként is lehetne megnyerni ezt a meccset, nem tippelek eredményt, mert nem szeretném még csak leírni se! Ettől függetlenül, és csak azért is;

HAJRÁ LILÁK!!!!

NEM KELL ÚJ CÍMER!!!