Beharangozók

YETI!!! ÚJPEST – ZALAEGERSZEG BEHARANGOZÓ

A két csapat legutóbbi találkozóján 1:1-es döntetlen született, de azért nem mondom, hogy nincs miért visszavágni! Ugyanis majdnem pontosan kilenc évvel ezelőtt, 2010 októberében – ellenünk utolsó győztes – meccsükön otthagyott három pontunk éppen elég volt hozzá, hogy a 2009/10-es szezon végén lecsússzunk a dobogóról. Mielőtt bárki azt mondaná, hogy egy harminc fordulós bajnokság végeredménye nem egy meccsen múlik, el kell mondanom, hogy ha tudták volna, hogy ezzel a Győré lesz a bronzérem, akkor talán kevésbé lettek volna lelkesek…

Ma persze már más a helyzet, de a pillanatnyi helyezésük ellenére sem gondolom, hogy a zalaiak ne lennének veszélyesek. Igen komoly erősítést hajtottak végre – még egy 50-es lábú légióst is igazoltak! - és néha meglepően hatékonyak ellentámadásaik, így nem ígérkeznek könnyű ellenfélnek.

Hacsak nem úgy játszunk, mint a derbin, ahol bizony már nem csak dédelgettük a labdát, fölényünk nem csak önmagáért való volt, hanem ténylegesen nyomás alatt tudtuk tartani az örök riválist! Ha ezt tudjuk folytatni, akkor nem lesz probléma, ha viszont csak egy meccsre vagyunk képesek magas szintű csapatjátékra, akkor igen nehéz dolgunk lesz!

Elég csak ránézni a tabellára: a Felcsút, Kisvárda és Mezőkövesd hármas ellenünk (is) szerzett három pontjával előz, miközben nekünk ez a kilenc pont éppen annyit jelent, hogy a mostani hetedik pozíció helyett a harmadik helyen lennénk a bajnokságban. De ezeket már buktuk, javítani nem lehet, csak azt tudjuk megtenni, hogy újra nem követjük el azokat a szarvashibákat, amiket ezeken a meccseken.

És erre most minden adott: ahogy már említettem, megtaláltuk a játékot, amit immár hónapok óta csak keresgettünk, és amiről már nyáron tudtuk, hogy csak mostanra fog összeállni… Talán nem kell említeni, hogy „előre szóltunk”, mert igazán nem volt agysebészi magasság felismerni a nyilvánvalót, azt, hogy a keret összetétele és minősége nem volt megfelelő! Ezt „csak” a klubházban nem ismerték fel…

De ez már a múlt – mondhatnánk, és legyinthetnénk, ha nem tudnánk, hogy a klubvezetés bizony képes sorozatban elkövetni ugyanazon hibákat, és ha nem tudnánk, hogy a három „öreg” szerződése csak nyárig érvényes. Persze, ha más most előre gondolkodnak a „hogyan tovább” örök kérdésén, nem lesz probléma, de ki tudja, mikor éppen milyen más fontosabbnak vélt dolgon ügyködik a menedzsment?

De vissza a meccshez, mert ahogy mondani szokás, mindig csak a következőre kell koncentrálni! Részemről semmi extra elvárás nincs a derbihez képest, csak annyi, hogy most már lépjük meg azt a szintet, ami az utolsó lépcső a győzelemhez, nevezetesen, hogy a mezőnyfölényt végre váltsuk gólokra, és mutassuk meg, hogy „ki az úr a háznál”! Magyarul: a kezdőn nem változtatnék, a lőtt gólok számán viszont drasztikus változást várok.

És továbbra is várom a bizonyítását annak az állításnak, hogy jobbak, többek vagyunk, mint azt a tabellán elfoglalt helyünk mutatja, és szeretném látni, hogy van perspektíva még egy ilyen nyögvenyelősen indult bajnoki sorozatban is!

Milyen eredményt tekintenék bizonyítéknak? Egy 3:0 már erős bizonyíték lenne – feltéve, hogy továbbra is folyamatos nyomás alatt tudjuk tartani az ellenfelet, és góljaink akciókból születnek. Ez egyben a tippem is az eredményre, hiszen most látom a képességet a csapatban, és – hacsak nem sikerült lerombolni… - a lélektani előny is nálunk van!

 

HAJRÁ LILÁK!!!

NEM KELL ÚJ CÍMER!!!