Beharangozók

A szeszélyes és a szerencsétlen...

Kaposvárra nem nyerni járunk? Mumus lenne? Szerintem nem, de azért van némi kétségem a meccs kimenetelét illetőn. Az van ugyanis, hogy csapatunk jól játszik, de nem feltétlen nyer jobbak ellen, míg a relatív gyengék ellen „nincs megfelelő motiváció”. Nos, az a helyzet, hogy én egyikben sem hiszek! Nem is nagyon tudom, hogy ebben az egész történetben hol a helyünk… De a remény hal meg utoljára!

Lehet, hogy vannak, akiket elhagyott a hite, akik azt mondják, hogy a hit megvan, de nincs az, akiben/amiben hinni lehetne, én mégis azt gondolom, hogy a derbin látott játék nem a véletlen műve! Ahogy – sajnos – az Egerszeg elleni sem… Mi lehet a megoldás? Erre maga Vignjevic adta meg a választ; játékosai nem tudnak ugyanúgy „működni” a pályán a gyengébb csapatok ellen, mint az erősebbekkel szemben. Nem látok sem fizikai, sem technikai okokat (lehet, hogy a hazai bajnokság nem a világ eleje, de ez csak annyit jelent, hogy nem a világ eleje ellen kell megmutatnunk, mit is tudunk valójában), annál inkább lélektani okokat… Erre célzott a mester is, aki – nem tudom, hogy értesült róla, vagy sem… -, de pontosan tudhatja, hogy pszichés felkészítés is edzői feladat, de minimum a stáb az, akinek ezt helyes mederbe kell terelni!

Nem gondolom, hogy minden bajunk okozója Vignjevic, de azt igen, hogy nem tesz meg mindent, vagy nem képes megtenni mindent, ami ahhoz (lenne) szükséges, hogy tartósan magas színvonalon játsszon csapatunk. Volt már ezer meg egy verzióm, de a végén csak mindig az maradt, hogy – bár nem méltó az Újpesthez a keret minősége… - képességeik korlátját nem a játékosokban kell keresni! A sok kilátástalan meccs mellett ugyanis mindig vannak olyanok, ahol azt látom, hogy egy emberként küzdenek, egy irányba húznak, és időnként még a játék képe is olyan, ami igenis előremutató.

Hogy miért dilemmázok ezeken a kérdéseken? Azért, mert most a tökutolsó ellen lépünk pályára, és nem tudom, hogy csapatunk melyik arcát mutatja: azt, amelyik képes a végletekig harcolni, vagy azt, amelyik tetszőleges idő alatt sem képes gólt rúgni, vagy azt, amelyik magabiztosan hozza azt, amit jó focinak nevezünk? De – a remény, ugye…- azt gondolom, hogy ezúttal sikerül végre egy egészséges egyensúlyt megtalálni, és azt az ellenfelet, akit a papírforma szerint is le kell győznünk, végre komoly gólaránnyal le is győzzük!

Nem is akarom tovább részletezni, mert egész egyszerűen nincs értelme szakmai kérdésekbe bonyolódni. Várakozásom szerint  a Kaposvárt nagy arányú győzelemmel lepjük meg otthon, így tippem: 0:4!

HAJRÁ LILÁK!!!

NEM KELL ÚJ CÍMER!!!