Beharangozók

Legyen inkább szar játék, de 3 pont...

Egy nehezen elképzelhető párosítás és helyszín!

Ezt sem gondoltam volna úgy jó húsz, tíz, de talán még 5 évvel ezelőtt sem, hogy egyszer Gyirmóton fog az Újpest Nb1-es bajnoki mérkőzést játszani, mint Győr városának első osztályú reprezentánsa ellen. Valójában nem is igen hallottam Gyirmótról korábban… de ez betudható a túlzottan egyirányú földrajzi érdeklődésemnek is (Csak az Újpest…).

Mindez persze nem jöhetett volna össze Horváth úr és Alcufer csoport nélkül, akik valóban elkötelezett támogatói a gyirmóti labdarúgásnak. Hogy ezt miért nem inkább Győr városának ETO nevű csapatának kiemelt támogatójaként teszik, az már egy más tészta. Pedig ott lenne néző, van modern stadion, van múlt, hagyomány…

Ez is a mai, modern, irracionális, magyar labdarúgás… ne is akarjuk megérteni! Ez olyan mint a NŐ! Kísérletet tehetünk rá, de úgy sem fog menni…

Kezdjük rögtön a statisztikával.

Amit általában hanyagolni szoktam, de most ez itt tényleg egyszerű. Maga a számmisztika… Száz százalékos a mutatónk a kiscsapat ellen, egyből-egy. Ezt sem sok NB1-es csapat ellen mondhatjuk el (a Mezőkövesd ellen elmondható, hisz 3/3), ezt a 100 %-os mutatót kellene most megtartani.

Egyszerű a feladat: győzni kell csupán. Egyszerű? Egy Újpestnek? 2016-ban?

 A legnagyobb esélye egy döntetlennek van. Mert mi fog történni nagy valószínűséggel? Nyomasztó újpesti labdatartási fölény, számos ziccer, megszerezzük a vezetést az első félidőben, majd egy könnyelműen kapott gól és máris egyenlít az ellen. Mert mit nem csinálunk? Amit a bokszolóknak tanítanak.  Ha már megroggyant, üsd ki. Sorozd meg, ne hagyd élni, üsd ki. Na, azt nem tesszük mi meg a padlón lévő ellenfeleinkkel. Padlóra visszük őket, rájuk számoltatunk, majd segítünk nekik felállni, még jól orrba is ütjük magunkat, majd a végén döntetlen. Pedig ha már a bokszhasonlatnál maradnánk, néhány esetben már bedobta volna az ellenfelünk edzője a törülközőt….

Pszichológusunk, erőnléti edzőnk, a vezető edző, a szertáros, a buszvezetőnk, de még talán a terapeutánk is tudja, mit kell tennünk szombaton. Gólra gólt rúgni, és a rúgottnál kevesebbet kapni. A kapusedzőnk pedig elkezdhetne végre foglalkozni kapusaink kifutásainak, kijöveteleinek a gyakorlásával, mert azért az elég szomorú látvány, amikor a kapusunk csupán annyit tesz a beíveléseknél, hogy a gólvonalon imádkozik, hátha nem talál kaput az ellenfél.

Az, hogy idegenben játszunk, biztos nem jelent hátrányt, lévén, hogy idén még a hazai pályánk is Angyalföldön, majd később Kecskemétre költözött. Ebből a szempontból nekünk aztán tök mindegy, hogy hol rendezik a meccset, ha már egyszer nem a jó öreg „Szuszában”.

A játékosaink teljesítményére kitérve, mindenféleképpen említést érdemel Cseke Benjámin, aki lassan válogatott formában robotol, szerel, szerzi a számtalan labdát a középpályán, amiket egyre jobban játszik meg, én biztos, hogy legalább annyi esélyt adnék neki Storck helyében, mint a Vasas néhány fiataljának. Múltkor sajnos sérülés miatt cserélni kellett őt, talán a kéthetes szünet alatt felépülhetett, mert nélküle nem ugyanaz a középpályánk. Én megpróbálnám Perovicsot elől.

Végül: Győzelmet várok mindezek ellenére, mert nem lehet, hogy a jó játék nem párosul végre győzelemmel. Hiába vannak az ellenfélnél tehetséges játékosok, hiába játszanak otthon,  a mi játékunk érettebb, gólra törőbb, egyszerűen jobb. És egy győzelem jót tenne végre a lelkeknek, a lábaknak, a szíveknek, és nem utolsó sorban a tabellán lévő helyezésünknek is.  

Nem nagyon van olyan szempont, amely szerint ne az Újpest lenne az esélyesebb. A két csapat "történelme" ugye már meg lett említve, de a csapatok értéke is és a tabella is mellettünk szól.

Hajrá Lilák és Csak az Újpest! Koccintsunk a végén egy jófajta 8-3-as fehér borral a győzelemre! Mert megérdemeljük. Pláne akik le is utaznak a meccsre.