Beharangozók

Újabb fontos állomás következik a tavaszi hadjáratban! Ezúttal Magyar Kupa a tét, az ellenfél pedig az MTK, akik relatíve kedvező helyzetben várják az otthonukban rendezett mérkőzést. Hogy lehet ez, hiszen ők a másodosztályban vitézkednek, mi pedig eggyel feljebb versenyben vagyunk a dobogóért?

Nos, az egyik megközelítés szerint az első mérkőzésen a feszített menetrend miatti rotáció következtében egy erősen tartalékos csapattal kezdünk, a győzelmet pedig csak a sztenderd kezdőnek számító Obi, ás Nagy Dani beállásával sikerült megszerezni.

A másik megközelítés szerint az MTK gólját szabálytalanság előzte meg, de – eltekintve az első tíz perctől – valójában esélytelenek voltak gólt szerezni. A 2:1-re végződő első meccs tehát egyáltalán nem mérvadó, az egy lehetséges továbbjutó csakis az Újpest lehet!

Hol itt az igazság? Miután a két állítás egyszerre igaz, nem kétséges, hogy továbbjutóként kell tekintenünk csapatunkra. De! Ez nem azt jelent, hogy nem kell a buzdítás, azt meg különösen nem, hogy játékosainknak elég csak kimenni, és sütkérezni egyet a tavaszi napsütésben!

Már csak azért sem, mert;

  • Az MTK a Dorog ellen egy olyan csapattal állt fel, ami valódi tétmeccsen teljes egészében lehetetlen. A jobbak, a húzóemberek pihentek, Hrepka, és Kanta Józsi is csak épp annyit játszott, hogy nehogy nagyon elmacskásodjon a lábuk.
  • A derbi elég komoly fizikai terhelést jelentett. Ha nem is volt csilivili a játék, azt semmiképpen nem mondhatjuk, hogy játékosaink csak őgyelegtek a pályán!
  • Szurkolói szempontból pedig; jó lenne, ha el tudnánk mondani magunkról, hogy nem az ellenféltől függ a létszámunk a lelátón… Persze ez az Új Hidegkútiban eleve lehetetlen, mert a vendég-szektor mindössze 694 férőhelyes…

Igen ám, de a jelek szerint a házigazda nem ragaszkodik ahhoz, hogy a vendégek kizárólag ebben a kis részben zsúfolódjanak össze! A VIP, és hazai szektorként fenntartott helyek levonásával lenne ám lehetőség kb. 3.500 Újpest szurkoló megjelenésére! Kérlek szépen Titeket, legyünk minél többen!Szegény LégiSanyi hadd játsszon már egyszer otthoni körülmények között egy olyan meccset, aminek tényleg focimeccs hangulata van, olyan kedves gyerek! Ja, nem… Egye fene! Éppen elég, ha a mieinket toljuk meg egy fergeteges szurkolással!

A fórumon sokan megfogalmazták várakozásaikat, elvárásaikat a meccsel kapcsolatban, innen idézel most (így írtok ti!):

  • „A kupában Trollgeller Sanyit és Lencsét kell kiiktatni, akkor nyerhetünk is . Nélkülük annyi az MTK mint tegnap 0-0. Bár az is vicc hogy egy lassan 37 éves fazontól kell félni.”
  • „Veszélyes eredmény ez a 2-1. Mondjuk a mostani erős védelmünkkel már esélyes a 0-0-lal való továbblépésünk.”
  • „Ráadásul 240 perce nem rúgtak gólt, s ugye az ilyen sorozatok megszakadnak... Én úgy gondolom, ha mi nem rúgunk gólt, akkor kiesünk, mert ők szerintem most már fognak (persze ne legyen igazam), s még tartson ki ez a rossz sorozatuk.”
  • „Sanyi jelenleg egy "gyenge Böde", szóval elméletileg nem kéne, hogy sok gondot okozzon. Lencse meg a féléves ittléte alatt összesen nem jelentett annyi hasznot számunkra, mint az odavágós teljesítményével 70 perc alatt.”

 

Kiragadtam egy-két gondolatot, de azt hiszem, érezhető, hogy van egy kis egészséges drukk, de alapvetően csak a továbbjutás az elfogadható eredmény! Én is így vagyok ezzel, és nem hiszem, hogy a stáb, és játékosaink másképp gondolnák. Ez persze egy kisebb csapdahelyzet, de nem kezelhetetlen! Mentálisan rendben kell lenni, és a saját játékunkat játszani, és egy percig sem szabad átvenni az ellenfél langyoska, passzolgatós játékát!

Valljuk be; az esélyesség, illetve az ellenfél bevett játékstílusa könnyen bealtathat, ezért fokozott koncentrációra van szükség ahhoz, hogy uraljuk a meccset. És persze ennek a fölénynek gólokban is meg kell mutatkoznia, mert LégiSándor, Lencse, vagy éppen Józsika nem éppen ma kezdte a szakmát, képesek egy-két meglepő húzásra! Nem kell ám ettől megijedni, mert van egy pár dolog, amit viszont nem tudnak… Nekünk éppen elég, ha azt a gyenge pontjukat használjuk ki, hogy az említettek egyike sem képes az elejétől a végéig teljes erőbedobással küzdeni, hajtani!

 

Szóval; szerintem az a szitu, hogy ha mi rá tudjuk kényszeríteni az Nb1 sebességét a részben nagyon fiatal, részben kiöregedőben lévő ellenfélre, akkor több góllal jobbak lehetünk! Ellenkező esetben viszont izgalmas lehet a végjáték, de – mivel a két csapat között jelentős különbséget látok a javunkra – ebben a helyzetben is mi leszünk a továbbjutók.

Fontos megemlíteni, hogy az előző meccsen kipróbált két csatáros játék nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mert az ellenfél a középpályán relatíve erős, és sűrű. Sajnos a sebességkülönbség ellenére sem vagyunk képesek a középpálya létszámhátrányát ellensúlyozni, könnyen kipasszolnak, saját támadásainknál pedig ívelgetésekkel próbáljuk a középpályán átrugdalni a labdát. Egyik sem a mi játékunk, tehát nem szabad erőltetni!

A kezdő tizenegy érdekes kérdés, mert a derbin – Krisztián kiesésével – egy egész érdekes húzást láttunk Vignjevic mestertől; az eredetileg szélső támadó (de egy ideje jobb oldali védőként is bevetett) Balázs került Pauljevic helyett jobbhátvédbe, a rendszeresen jobb oldali védőként szerepeltetett Pauljevic viszont előtte, a középpályán kapott szerepet. És láss csodát, ez a kettős működött! Mivel ez a kettős elég gyors, és a sebességben vélem felfedezni a győzelem kulcsát, én most is őket játszatnám ezen a két poszton.

A védelem közepe adott, Lita és Bojo tanári módon lekezelték a derbin adódó kisebb-nagyobb szituációkat! A védelem bal oldalán játszó Burekovic-ot pedig sokan egyenesen a meccs legjobbjaként emlegették – nem is alaptalanul! A védelem tehát kész, d mi lesz a középpályán?

Nos, itt a két védekező/szűrő szerintem Onovo és Diallo lesznek, de egyenértékesként Sankot is el tudom képzelni. Támadóbb feladattal a jobb oldalon a már említett Pauljevic, középen Nagy Dani, a bal szélén pedig Obinna kezdene, ha én állítanám össze a kezdőt. Csatár egyértelműen Soma, mert az ő munkája akkor is előkészíti a terepet az esetlegesen beálló Tischlernek, ha éppen gólt nem is tud szerezni. Leköt két embert, és közben rendesen le is fárasztja őket, miközben azért az előre lőtt/ívelt labdákat is képes megtartani, letenni a szélekre, kiszolgálni a mélységből érkezőket.

Szóval a kezdő:

Pajovic – Balázs, Litauszki, Bojovic, Burekovic – Onovo, Diallo – Pauljevic, Nagy D., Obinna – Novothny

Nem ártana, ha Obi, és Branko időnként cserélgetnék a széleket, mert – emlékeim szerint – Pauljevic kevésbé egylábas, mint Obi, így nem kizárólag a befelé cseleket erőltetné, Obi meg a jobb összekötő pozícióból zseniálisan tud indulni!

Még egy fontos dolog; ha én lennék Vignjevic mester (ahogy nem…), akkor szent fogadalmat tennék, hogy a cserékkel nem várok a végéig, hanem a 60. perc környékén két friss emberrel dobom fel a csapatot, de úgy, hogy az eredeti szerkezet (ha az beválik a meccsen!) ne változzon! Tehát végig megtartanám a 4-2-3-1-et, de Nagy Dani helyett Zsótért bizony behoznám. A másik tervezett mozzanat a Pauljevic-Sankovic csere lenne, de mindezt úgy, hogy;

  • Obi jobb szélen maradna,
  • Diallo kimenne bal oldali középpályára,
  • Sankovic pedig valójában Diallo helyét foglalná el a pályán.

 

A szerkezet tehát marad, de kicsit megkavarnám a lapokat a végéra, hogy továbbra is benne maradjon a sebesség a csapatban! Fontos, hogy Pauljevic cseréjére azért tervezném be előre, mert azt kérném tőle, hogy tolja üveghangon, ami csak belefér, nyomja meg ezerrel, nem baj, ha elfárad, ne ossza el a teljes 90 percre az erejét! A cserként beálló Donitól ezt nem kell kérni, ő a rá jutó fél órában biztosan jól pörög majd, Sanko pedig jó szaki, neki nem nagyon kell elmesélni, hogy mi a feladat…

120 perccel eleve nem is számolnék, de – az állás függvényében – ezúttal nem terveznék harmadik cserét. Persze, ha sérülés miatt meg kell lépni, nincs mese, de alapvetően csak akkor cserélnék hármat a rendes játékidőn belül, ha megnyugtató előnyben vagyunk, vagy ellenkezőleg marhára kell hajtanunk egy gólért! Minden más esetben tartalékolnék a hosszabbításra. De – és ez fontos! – reálisan nem számolok 120 perccel!

Akkor hogy is kalkulálok? Azt gondolom, hogy 3 góllal nyerünk (0:3), méghozzá egy Novothny, egy Pauljevic, és egy Zsótér góllal! Miért vagyok ilyen biztos ebben? Hááát… ha már ilyen alaposan elterveztem, akkor nincs mese, az eredmény egyszerűen nem lehet más! Ja, halkan jegyzem meg, hogy ha én lennék az edző, biztosan nem kötném az orrukra, hogy én máris tudom az eredményt! Még a végén elhiszik, hogy tényleg elég sütkérezni…

HAJRÁ LILÁK!

NEM KELL ÚJ CÍMER!

Sokan, sok helyen (túl sokan, túl sok helyen…) mutatják be a derbyk történetét. Azzal együtt, hogy a Derby két csapatának adatott meg a legtöbb egymás elleni összecsapás, ezekből az összesítésekből jelentős vendég-előny rajzolódik ki. De ne felejtsük el, hogy a 223. derby egyben a 110. újpesti rendezésű összecsapás is!

Ezért most azzal foglalkozom, hogy itthon milyen eredmények születtek:

Nos, itt aztán egyértelmű, hogy ez tényleg egy szoros párharc, ahogy az is, hogy az utóbbi időszak pár veresége az ellenfél felé billegteti a mérleg nyelvét. Na, nem billen el az a mérleg, erről szó sincs, de itt az ideje, hogy – még ebben az évben! – egalizáljunk. Volt már olyan, hogy úgy tűnt, nagyon ellépnek… De nézzük meg, hogy az idők során hogyan is alakult ki ez a szoros állás!

Nem meglepő, nem kezdtük túl jól még az 1900-as évek elején, de 1916-tól egészen 1954-ig olyan sorozatot produkáltunk, hogy azt ellenfelünk még csak megközelíteni sem tudta!

Érdekes azonban, hogy a híres-neves ’70-es évek nem voltak ilyen erősek, sok vereség is becsúszott. Ebből is látszik, hogy hosszabb távon ez a két csapat az, amelyik – a tabellán elfoglalt pillanatnyi helyezések ellenére is! – tényleg igazi riválisoknak tekinthetők a hazai labdarúgásban!

’98-tól 2013-ig volt ismét egy szép szériánk, de mostanság elég vegyes a dolog, és a korábbi időszaknál kicsit gyengébb a produktum. De most itt az alkalom, hogy ezen javítson csapatunk, hiszen mostanság egész jó formát mutatunk, állunk a kupában, a bajnokságban pedig harmadik helyen várjuk a meccset. Az igaz ugyan, hogy a pontok tekintetében jelentős (17…) a lemaradásunk, de ezen a meccsen – mint tudjuk! – ez az égadta egy világon semmit nem jelent!

Szóval tudjuk, hogy mi volt a derbik eredménye, amikor itthon játszottuk a meccseket, de vajh a lelátón mi volt a helyzet? Nos, ott is voltak korszakok, amik elég komoly összefüggésben vannak az eredményességgel! Igen, vannak ilyen összefüggések, de lássuk be, hogy itt sok más tényező is hat. Nem utolsó sorban a klub szeretete, az a hűség, amivel még ma is sokan kitartanak!

Ha a kezdeti időket kivesszük a képből – mert nem elég pontosak az adatok, és mert nem volt igazán komoly stadion -, akkor azt látjuk, hogy kb. az a 10.000-es nézőszám az a minimum érték, ami mellett derbyt szokás rendezni. Igen, voltak, vannak olyan meccsek, ahol ez nem jön össze, na meg a stadion farigcsálása közben egyre csak csökken a beengedhető nézők száma, valamint a zárva tartott szektorok is csökkentik a nézőszámot…

A lényeg itt nem is a pontos számokon, hanem azon van, hogy töltsük meg csordultig a stadionunkat, és szurkoljuk le a zöldek haját olyan erővel, olyan kitartással, amit máshol meg se parittyáznak szerte e honban!!!

Szakmai szempontokat ebben a beharangozóban nem fogok különösebben boncolgatni, viszont vannak várakozásaim! Imé;

A kezdő:

Pajovic - Pauljevic, Bojovic, Litauszki, Burekovic – Onovo, Sankovic – Obinna, Nagy D., Zsótér – Novothny

Szerintem ez most Móci kiesésével a legjobb kezdő, de Vignjevic mestertől nem állnak távol az olykor meglepő megoldások, így van némi bizonytalanság bennem. Az eredmény? Nos, erre azt szokták mondani, hogy minden lehet… Nos, egyáltalán nem lehet minden, csakis egy eredmény, ami lehet, az pedig a győzelem!!! Tippem is van (mély egyetértésben a legnagyobb általam ismert szurker hölgy ismerősömmel!):

2:1

Nehogy megkérdezze valaki, hogy kinek a javára! Az egyértelmű, de ha valaki nem annyira jártas a fociban, az első szám mindig a hazai csapat által elért gólok számát jelöli…

Ami az infografikán a legszembetűnőbb, az a két csapat értéke közötii különbség. Ha innen nézzük, akkor a zöldeknek 50 ponttal kellene előttünk haladni a tabellán.

 

HAJRÁ LILÁK!

NEM KELL ÚJ CÍMER!

Kezdem unni, hogy mindig ugyanazt a csapatot kell megvernünk, de ugye így jár az, aki két pofon után bejelentkezik egy harmadikra is… Kezdhetném így is, de nem teszem, mert egy kicsi kétségem sincs afelől, hogy a Paks ezúttal sokkal komolyabb erőket fog mozgósítani, mint a kupában!

Mire alapozom ezt? Arra, hogy a kupában elért eredményük a kieséssel együtt is történelmi tett volt. Még soha nem jutottak el a nyolcad-döntőig sem, és egy olyan társaság, ahol soha nincsenek komolyabb célok, máris elégedett lehetett. Nem gondolom, hogy nem tették oda magukat, de fejben talán nem voltak 100%-ban meccsben. A bajnokin viszont nem engedhetik meg maguknak, hogy egy kicsit is lankadjon a figyelmük, mert ha Herczeg András, a harmadik helyezett DVSC edzője is úgy érzi, hogy hátrafelé is figyelnie kell, akkor a tabella ötödikje (aki csak egyetlen ponttal gyűjtött kevesebbet!) is érzi, hogy iszkolnia kell az üldözők elől.

Azzal együtt, hogy - szerintem - ez az edzői para nem reális, mégis hajtóerőt jelenthet egy klubnál, ahol – ha van egyáltalán… - csakis egy cél lebeg a szemek előtt, a bentmaradás. Korábbról láthattuk, hogy ha a matek szerint ez a „cél” megvolt, akkor el is engedték a football nevű játékot, mint potenciális győzelmi lehetőséget. De most ez még nagyon nincs így! Olyannyira nem, hogy a kupát sem nagyon sajnálta senki a vezetőik közül, mert ugye az Nb1 nyújtotta kényelmes financiális körülmények mindennél fontosabbak…

Na meg; most azt érezhetik, hogy végre elkaphatnak, mert most az MTK elleni újabb kupameccsünkkel egy összecsapással több van az újpesti lábakban. Ez újabb olyan lélektani tényező, ami bizony ellenünk szól! Helyesebben, csak szólna, ugyanis a keddi kupameccsen egy alaposan felforgatott csapat lépett pályára. Véleményem szerint Vignjevic mester ezzel a rotációval elkerülheti, hogy játékosai fásultak legyenek, biztos vagyok benne, hogy fizikai szinten nem leszünk hátrányban! Arról nem is beszélve, hogy a győzelmek pozitívan hatnak csapat egészére, és különösen a korábban kevesebb lehetőséget kapó, ezért talán kevésbé motivált játékosok is új lendületet kaphattak!

Nos, akkor mindent összevetve, adott két csapat, amelyek a következőket tudják a maguk győzelme mellett érvként felsorakoztatni:

Paks:

  • kevesebb meccset játszottak az utóbbi két hétben,
  • az előző bajnoki mérkőzésen az Nb1 allstar-t (Felcsút) 3:1 arányban legyőzték,
  • a bentmaradás biztosításához szükséges pontok motivációt jelentenek (más cél nincs),
  • más taktikával lépnek pályára, ettől azt várják, hogy meglepi az ellenfelet,
  • biztosan van egyfajta revans-hangulat.

Újpest:

  • a csapat-egység rég látott magas szinten van,
  • a tavaszi hat tétmeccsen öt győzelem mellett mindössze egy vereség azt mutatja, hogy lendületben van a csapat,
  • két gólképes centerünk is van, akik sorra szerzik a gólokat,
  • a védekezés és a támadás relatív jó egyensúlyát mutatja a tavaszi tétmeccsek 11-5-ös gólaránya,
  • az előző két meccsen nem engedtünk egyetlen gólt sem a Paksnak (ez vissza is üthet, mert elkényelmesítheti játékosainkat!),
  • jól megoldott a rotáció, nem fáradt a csapat, a kulcsjátékosok több-kevesebb pihenőt kaptak,

 

Ami inkább csak én teszek hozzá; ha tartani akarjuk az ajánlásokat, akkor is van a korábbinál jobb megoldásunk, de erre majd később visszatérek még. Nos, akkor melyik érvrendszer tűnik kerekebbnek? Melyik csapat győzelmére fogadna inkább a semleges (mert én biztosan a mi győzelmünkre fogadnék, ez biztos!) szurkoló?

Azt látom, hogy a Paks esetében maximum lélektani tényezőket lehet említeni pozitívumként, míg nálunk a jó mentális állapot mellett a fizikai tényezők is rendben vannak, és az eddigi eredmények is mellettünk szólnak! Véleményem szerint tehát szombaton az lesz a fő feladat, hogy végig koncentráltak maradjunk, egy kicsit se lankadjon a figyelem, és vezetés esetén okosan, az ellenfél térfelén tartva a labdát kigurigázzuk az egyre fáradó ellenfelet! Ezt persze egyszerű leírni, pályára vinni már sokkal bonyolultabb feladat! Kik tehát azok, akik ezt megvalósítják? Nos, megint két kezdőm van…

„Ajánlás” csapat:

Gundel-Takács – Pauljevic, Lita, Bojovic, Burekovic – Obinna, Cseke – Simon, Nagy D., Zsótér – Novothny

Legjobb csapat:

Pajovic - Pauljevic, Lita, Bojovic, Burekovic – Obinna, Sankovic – Simon, Nagy D., Zsótér – Novothny

Tudom, nem kell ezt nagyon túlgondolni, a lényeg az, hogy nyerjünk. Most viszont azt mondom, hogy a két csapat között nincs olyan nagy különbség, hiszen van két olyan játékos, aki egyikben sem szerepel, és ez – legalábbis úgy tűnik – már majdnem garancia a sikerre!

Most azt várom, hogy az erősebbik csapattal fogjuk veretni, mert ez bizony egy olyan kulcsmeccs, ami mindennél fontosabb. Ne feledjük, egy hasonlóan fontos meccset már elbuktunk a Mezőkövesd ellen, és ha nem vagyunk képesek élni a lehetőséggel, ami most a többi összecsapás eredményével az ölünkbe hullott, akkor nem is érdemelhetünk érmet a végén… Bár, a fene tudja, sok van még hátra, és hektikus a csapatok teljesítménye, de én biztosan nem hagynám a végére a legnagyobb küzdelmet! Most van lendület, van csapategység, vannak lehetőségek a keretben, ezért most kell megragadni a lehetőséget!

Szóval, szerintem a legjobbnak nevezett csapat kezd, és győzelmet várok! Méghozzá úgy, hogy ezúttal sem kapunk gólt, és minimum kettőt szerzünk, azaz folytatódik a sorminta; 2:0, 2:0, 2:0!!!

Ránk is férne a győzelem a hazaiakkal ellen, ugyanis azon kevés csapatok egyike, akiknek pozitív az örökmérlegük velünk szemben...

HAJRÁ LILÁK!

NEM KELL ÚJ CÍMER!

 „Az MTK, 1901. március 12-én alapította meg labdarúgócsapatát, nem egészen egy héttel az első bajnokság rajtját követően. Első mérkőzésüket, abban az évben ősszel játszották a BTC vegyes ellen. Az eredmény 0–0 lett. A következő bajnokságban már indult a klub is. Igaz, újoncként csak a második osztályba nyertek besorolást, ott viszont remekül helytállt a csapat: második helyen zárta a szezont. Ennek eredményeként 1903-ban már az első osztályban szerepelhetett a kék-fehér gárda, méghozzá nem is akárhogyan.”

Szóval, végre egy olyan ellenfél skalpját gyűjthetjük be, akit legyőzni dicsőség! OK, erre sokan mondhatnák, hogy egy Nb2-es alakulat, de azért én itt óvatosságra intenék. Jó-jó, szerintem még mindig inkább a Hungária körúton vannak riválisaink, nem pedig apró falvak alvégein… Nem is beszélve arról, hogy végre újra láthatjuk AirSanyit, minden levegők legfőbb urát! :-)

De ne menjünk ilyen messzire! Amit tudunk az ellenfélről; az Nb2-es bajnokságból magasan kiemelkedik, a kupában pont ott tart, mint mi, így egy percig sem szabad elhinnünk magunkról, hogy elég kitenni a csukát a pályára! Már csak azért sem, mert az ellenfél (magabiztos elsősége birtokában) a bajnokságban pár meccsen nyugodtan kiállhat az U12-esekkel, míg mi nem nagyon engedhetjük meg magunknak még azt sem, hogy az ajánlásokat betartsuk. Legalábbis a bajnokikon!

És itt van kérem a kulcs! Amennyiben lehetőség adódik a legjobb felállással kezdeni, nem lehet probléma. Véleményem szerint sebességben nagyságrendi különbség van, az MTK mostanság nincs különösebb kapkodásra kényszerítve, az Nb1 pedig évről évre gyorsul (ezzel pedig egyre több a hiba, de ez más lapra tartozik!), amit csapatunk jól lekövet! Gondoljunk bele; Obinna, Zsótér, Simon Krisztián, vagy éppen Burekovic, és Pauljevic is gyorsabb, mint a kupaellenfelünk keretének bármely tagja!

Persze a sebesség nem minden, mert a levegő félelmetes urán kívül ott van azért Lencse, Kanta, Hrepka, akik minden hájjal megkent öreg rókák! Tapasztalatuk sok gondot okozhat, de az ő semlegesítésükre megvannak a megfelelő játékosaink! Litát nem fogja megingatni Légi Sanyi agresszivitása, Obi, Sanko nem feltétlen eszi meg „Józsika” cseleit, Lencse, és Hrepka pedig nem tudja megfutni szélső védőinket!

Nos, én most a következő kezdőt várom:

Pajovic – Pauljevic, Litauszki, Bojovic, Burekovic – Obinna, Sanko – Diallo, Nagy D., Simon – Tischler

Gondolom, hogy feltűnik, de külön megemlítem, hogy Zsótért a kispadra szánom ezúttal, illetve Novothny is ott kezdené a meccset. Nekik akkor szánnék komolyabb szerepet, ha nagyon kell, de most lehetőséget adnék nekik egy kis pihenésre, Diallonak, meg Tischlernek pedig újabb bizonyításra! Diallot egy új, kicsit szabadabb szerepkörben szívesen látnám, Tischler pedig minden bizonnyal jó passzban van csodálatos győztes gólja után! Hadd érezze, hogy a kupában ő rúgja be a csapatot a döntőbe!

Ha minden rendben megy (megszerezzük a vezetést, rá rúgunk egy másikat, és magabiztosan irányítjuk a meccset), egy tervezett menetrend szerint behoznám Nagy D. helyére Zsótért, Diallo helyett Selmanit, vagy Németh Gegét is kipróbálnám. Szerintem erre sor kerülhet majd, mert a feltétel teljesül, ugyanis eredmény-tippem:

3:0 arányú győzelem az első, hazai mérkőzésen, és magabiztos továbbjutás egy 1:1-es második meccsel.

Van mit javítanunk, ugyanis a bajnoki örökmérleg éppencsak billeg a mi javunkra, (81 győzelmünk van a 80 vereséggel szemben, 53 döntetlen mellett), de a kupában most kell nyernünk, mert három Magyar Kupa döntő mindegyikét elbuktuk az MTK-val szemben. Bár vesztes mérkőzések voltak, de mégis jó leírni, hogy az első kettő meccs 1923-ben, illetve 1926-ban került megrendezésre. Na kérem, ezért van az, hogy a győzelem, a továbbjutás dicsőség ezeken a meccseken!

 

HAJRÁ LILÁK!

NEM KELL ÚJ CÍMER!

Se virág, se karneváli hangulat nincs mostanság a Hajdúságban… Nincs mese, jobb kedvre kell deríteni a helyi erőket! A magam részéről mindent megteszek! Intézek egy lila karnevált a Hajdúságba, DE! PONTOT NEM HAGYUNK DEBRENECENBEN!

Szóval, ha most valaki azon lamentálna, hogy a Loki hány góllal nyer majd ellenünk, azt tanácsolom, most inkább tartsa magát távol a fogadástól! Ugye jófej vagyok, hogy előre szólok? Hogy mire vagyok én ennyire magabiztos? Nos, arra, hogy végre azt látom, hogy csapatunk végre egy CSAPAT! Igen, csupa nagybetű, mert végre képes leküzdeni olyan alakulatokat, amelyek az utóbbi években mindig nagy gondok okozói voltak. Igaz, hogy közben volt egy nem várt vereség is, de ott bukszára ment a dolog, nem volt igazi sportértéke…

Nappesze! – mondhatjátok – Most is pénzes meccs lesz, így közelbe sem lesz a legerősebb összeállításunk! Én meg azt mondom, hogy a kupameccsen a Paks ellen volt négy igen komoly jelzés Vignjevic mester részéről:

  • A klubnak címezve: Pávkovicsot a keretbe se jelölte, ezzel pedig masszív szakmai véleményt mondott…

  • Zsótér Doninak címezve: az ő kihagyása arra figyelmezteti játékosunkat, hogy többet vár tőle a mester, mert több van benne!

  • Tischlernek: az ő beállítása arra volt jó, hogy ismét bizonyíthasson középcsatárunk, és arra, hogy megmutassa, nem duzzog, hanem igenis megharcol a helyéért!

  • Saját magának (talán kicsit nekünk is): kiderült, hogy Nagy Dani nélkül is létezik élet a pályán, így nyugodtan lecserélhető azután a 60-70 perc után, amíg bírja az iramot.

 

Véleményem szerint ezt most meg lehet tenni, mert ezek az edukatív jellegű lépések most nem egy egyébként is szétesőben lévő társaságot találtak be, hanem egy olyat, ami képes építkezni ezekből az edzői húzásokból is! Ha jobban belegondolok, a Paks elleni meccsen, a vezető gólig az ellenfél becsülettel tette a dolgát, és sokak állításával ellentétben nem láttam rajtuk, hogy előre feladták volna. Sokkal inkább az volt a helyzet, hogy megtörtük őket, láthatóan felőrölte a lelkesedésüket az, hogy minden próbálkozásukat csírájában elfojtottuk.


Arra számítok tehát, hogy ez a harcosság, szervezettség továbbra is megmarad. De jöhet ismét a kérdés, hogy miért gondolom, hogy most a legjobb csapattal állunk fel? Nos, azért, mert a klubevezetésnek küldött jelzést talán fogják ott, ahol kell, meg azért, mert ez egy tipikus 6 pontos meccs! Egy győzelem esetén ugyan nem előzzük be a debrecenieket, de pontazonosság lesz a harmadik helyen maradó ellenféllel szemben. A Kispest most nem veszélyes, mert elmaradt meccse nem tartogat számukra pontokat, de azért még mindig érdemes kicsit hátrafelé is figyelni; a tömör mezőnyben a kieső helytől még mindig csak nyolc pont választ el ugyanis. Nem gondolom, hogy reális esély lenne egy necces végjátékra, de nem ártana végre, ha az utolsó fordulókban örömfocit láthatnánk, nem pedig görcsös kapaszkodást!

Szóval; ha létezik kegyelmi pillanat, akkor most ez az! Ez a győzelem stratégiai szempontból szinte minden eddiginél nagyobb jelentőséggel bír, nem csak a bajnokság, hanem a kupa további eredményeire is döntő hatással lehet. Ezt pedig bűn lenne kihagyni, és veszni hagyni egy újabb 10 milliós alamizsnáért cserébe!

A Debrecennek kicsit kényelmes a helyzet, hiszen mindenképpen megmarad a helyezésük, ettől pedig akár lankadhat is a figyelmük! Nekünk ezt ki kell használnunk, oda kell tennünk magunkat. Ha ugyanis most sikerül nyernünk, akkor jó variációs lehetőség adódik a szakmai stábnak arra, hogy értelme legyen rotálni a társaságot a kupa és a bajnoki meccseken. Ami szintén mellettünk szól, az, hogy a Debrecen most sem kezdett jól, az eddigi két bajnoki fordulóban nem szerzett gólt, a kupában pedig az Nb2 középmezőnyében vitézkedő Dorog ellen csak idegenben lőtt góllal jutott tovább, miközben otthon is, idegenben is két-két gólt kapott. A Felcsút ellen már látható volt némi javulás, de azt gondolom, hogy most mi sokkal kedvezőbb lélektani szituációban fordulunk rá a 22. fordulóra!

Tudom, hogy sokan vannak, akik nem látják ilyen optimista szemüvegen át a világot. Sokan lehetnek, akik azt gondolják, hogy ha a Mezőkövesd ellen sem sikerült megragadni a lehetőséget, akkor most sem lesz másként. Én viszont bízok abban, hogy a legjobb felállás (vagy ahhoz közeli) kezdővel lépünk pályára szombaton, 14:30-kor a Nagyerdei Stadionban! Ezek szerint a kezdő:

Pajovic – Pauljevic, Litauszki, Bojovic, Burekovic – Obinna, Sankovic – Simon Krisztián, Nagy D., Zsótér – Novothny

Amennyiben Doni kihagyása a kupacsapat keretéből esetleg egy sérülés eredménye, vagy Vignjevic mester ismét kissé szokatlant akar húzni, akkor megkockáztathat egy Zsótér-Diallo cserét. Ebben az esetben a következő hadrendet tudom elképzelni:

Pajovic – Pauljevic, Litauszki, Bojovic, Burekovic – Diallo, Sankovic – Simon Krisztián, Nagy D., Obinna – Novothny

És az eredmény? Elégedett lennék egy 1:0-s aprócska győzelemmel is, de én ezúttal – fordulatos meccsen – 3:1-es győzelmet várok!

Ha a történelemre hagyatkozunk, az minket erősít. Több, mint kétszer annyi a győzelmünk, mint a hajdúságiaknak, a gólokról ne is beszéljünk...

HAJRÁ LILÁK!

NEM KELL ÚJ CÍMER!