Beharangozók

Jó helyen vagyunk? Jó időben? Meccs lesz? Lesz meccs??? Nem csodálkoznék, ha játékosainkat megzavarná a hely és idő furcsa összemosódása. És az sem lenne csoda, ha a Sevilla után a Hali elleni játékban nem találnának igazi kihívást… Ne is legyen az! Lépjük le a Halit egy olyan játékkal, olyan ritmussal, amit spanyolhonban tapasztaltunk! Azt viszont nagyon nem szeretném, ha a kihívás hiánya abban nyilvánulna meg, hogy önnön nagyságunktól megszédülve vesztesként zárjuk a meccset…

Tehát – ahogy ez nálunk már lassan hagyomány – helyzet van! Méghozzá lélektani! Az van ugyanis, hogy az Európa Liga meccsek egyszerre hasznosak és árthatnak is.

  • Ha játékosaink úgy élik meg, hogy teher egy további sorozatban hétről hétre pályára lépni, és a kinti vereségeket tragédiaként élik meg, akkor bajban vagyunk!
  • Ha viszont magukévá teszik a gondolatot, miszerint ezt a football nevű játékot bizony lehet pár fokozattal magasabb sebességen is űzni, lehet sokkal rövidebb idő alatt is jó döntéseket hozni, akkor már van némi pozitívum.
  • Ha pedig a gondolatről a gyakorlatba is átültetik azt, amit tanultak, láttak Sevilla-ban, akkor hazai szinten nem kell aggódnunk a pontok miatt – bárki is legyen az ellenfél!

Akkor most hogy is állunk? A bakui csapat elleni itthon lejátszott sikeres visszavágó után az MTK ellen nem nagyon láttam játékosainkon az ihletettséget, sokkal inkább valami sértettség-félét… Mintha a siker után kicsit elhitték volna magukról, hogy egy frissen felkerült csapat nem lehet ellenfél! Nem is az, de csak akkor, ha pont olyan lelkesen, odaadóan küzdenek a pályán, ahogy azt tették a Neftchi, vagy a Sevilla ellen.

Szerintem meg kell tanulni a leckét; minden mérkőzés 0:0-ról indul, mindegyik meccsen meg kell küzdeni a győzelemért, a korábbi sikerek semmit nem jelentenek! A sport maga a jelen! Csak ott, csak akkor kell jelen lenni! Nincs múlt, nincs jövő, csak egy van; MOST kell a legjobbnak lenni, MOST kell kiharcolni a győzelmet!

Nos, van egy jó hírem! Csapatunknak az elmúlt hetekben több alkalma is volt, hogy ezt a tudást – saját bőrén tapasztalva – megszerezze! Most semmi más nem számít, csak az, hogy a Halit fektessük két vállra! Ha valamit ér a múlt, hát annyit mindenképpen, hogy tanuljunk belőle…

Miért foglalkozom ennyit a lélektani tényezőkkel? Miért nem érdekel különösebben az, hogy sűrű a menetrend és fáradtak lehetnek játékosaink? Azért, mert ezt igenis bírni kell, azt, hogy ilyen intenzív lesz a program, előre tudtuk. Semmi meglepetés nincs ebben! És ha profik vagyunk, akkor készülni is tudunk, nem? Másrészt pedig; a fizikai állóképesség határa lélektani pluszok mozgósításával hihetetlen mértékben kitolható. Ez a két tényező nekem pont elég ahhoz, hogy a Haladás ellen győzelmet várjak!

Persze egy-két ténnyel is szolgálhatok, ami győzelmünk mellett szól;

  • A Haladás kerete a legöregebb az Nb1-ben, ami sebességükön is erőteljesen meglátszik.
  • Bár széles kerettel dolgoznak (31 fő), de a játékosok átlagértéke árulkodó; messze a legkisebb érték az Nb1-ben!
  • Ez utóbbi más olvasatban; játékosaink átlag értéke több mint 50%-kal magasabb, mint vasárnapi ellenfelünknél, és ez már minőségben is jelentkezik.

Ellenünk egyetlen kis momentum szól; mióta átadták az új stadiont a Rohonci úton, még nem szenvedtek vereséget saját bérelt arénájukban. De ez sem igazán válik előnyükre, mert – mint tudjuk – mi vagyunk az a csapat, aki megtöri az ilyen zöld sorozatokat!

Az sem kedvez persze, hogy az előző fordulóban – a szabálykönyv megcsúfolásával felérő módon! – Kassai kiszórta Pauljevic-et, és Balázst. Ezzel sebességünkből jelentősen vesztettünk, de talán egy meccsre pótolhatók igaztalanul kiszórt játékosaink. A másik oldalon Priskin is hasonló sorsra jutott, egyetlen különbség talán, hogy őt már nem is nagyon szabadna visszaengedni a pályára, mert a kocsmába való harcmodora egyszerűen nem oda való!

A mi sikereinkről, kudarcainkról volt szó, de a Hali mit tud felmutatni? A Kispest elleni produktum harmatgyenge volt, az eredmény messze hízelgő a foci helyett inkább favágásban jeleskedő vasi gárdára nézve. Szempontunkból pedig az a legjobb, hogy Királyék azt gondolják, jók voltak azon a meccsen…

Nos, kicsit bajban vagyok, amikor a kezdőt kell megjósolnom. A szűk keret viszont ilyenkor „kényelmes”; nem kell sokat gondolkodni, hogy egy adott posztra kit tegyek, mert maximum is csak egy játékost tudok egy adott posztra jelölni (vagy egyet se…). De azért – éppen a fent említettek okán – én most igenis megpróbálnék egy három védős rendszert! Lita, Bojo és Horj feladata lenne a kapu előtti terület tisztán tartása, de a szélekre is be kellene segíteni időnként, mert a jobb oldalon várhatóan pályára lépő Obinak erősszerepet szánnék támadásban is, a másik oldalon Burek pedig nem híres arról, hogy feltöri a hátát a háló…

A felállás 3-4-2-1, elképzelésem szerint a Lita, Bojo, Horj belső védők előtt szűrne Diallo és Sanko, a két szélén (a pálya teljes hosszát bejátszva!) Obi, és Burek, középpályán Zsótér és Dani, középcsatárként pedig Soma játszana. Ez a felállás csak akkor ütőképes, ha a szélsők visszazárnak védekezni, de a támadásokat is segítik. Sok-sok meló, de igen hatékony lehet ez a felállás (a Gerrard-féle Liverpool játszotta ezt).

Nos, nem vennék rá mérget, hogy ilyen merész átalakításba fog a Mester (bár mintha Sevilla-ban kissé hasonló lett volna a szitu, persze egy emberrel kevesebb volt a pályán…), ahogy az eredményre sem, de tippem az van: 3:0 arányban nyerünk!!!  Ezzel csattanóst választ adunk egy bizonyos orgánumnak, egy összeomlásról hadováló fake news gyártó ipari vállalkozásnak… De ami fontosabb, begyűjtjük a három pontot, és egy jóízű győzelemmel hangolunk az Európa Liga visszavágóra!

HAJRÁ LILÁK!!!

NEM KELL ÚJ CÍMER!!!

A nyár közepén tartunk, de kezdődik és folytatódik! Kezdődik a 2018/19-es bajnokság, folytatódik egy párharc, ami 1905-ben vette kezdetét. Jó, hogy van még pár olyan csapat, amit nem mostanában gründoltak a nagy tao-nekibuzdulás hevületében! Az MTK ezért olyan csapat, aki ellen tényleg értékes a győzelem – nem csak a pontok miatt… Nézzük meg, hogy milyen esélyeink vannak!

Az örökmérleg szoros meccsre mutat: az eddigi 214 mérkőzésen az ellenfél öt góllal többet szerzett (365), ugyanakkor – 53 döntetlen mellett – eggyel több győzelemnek örülhettünk (71). A foci viszont olyan, hogy már a tegnap lejátszott meccs sem sokat számít, így ezek a számok nem feltétlen mérvadók. Vagy mégis? Ha a történelmi messzeségbe vesző meccsek nem is számítanak ma már sokat a várható eredmény tekintetében, a napokban játszott meccsek igenis mégis döntőek lehetnek.

Nos, az MTK az előző bajnoki idényt az Nb2-ben töltötte, miután az előző évben kipottyant az első osztályból. Nem sokat kellett várnia szurkolóiknak, a bajnokságot csont nélkül nyerték. A felkészülés során a KFC Komarno, a Michalovce FC, a Vasas, a Nyitra, a Csákvár, az FK Szenice, a Monor, a Slovan ellen is pályára léptek. Összességében jó eredményeket értek el, de a tét nélküli meccsek inkább csak gyakorlásra jók, az igazi próba tétmeccsen következik. A sok játékperc oka, hogy az MTK-nál 13 érkező volt (mellettük 8 távozó, és nem kevesebb, mint 20!!! kölcsönbe távozót számoltam össze, akik között persze nem nagyon volt meghatározó játékos).

Mi ismét Ausztriában készültünk, ahol mindössze két felkészülési meccset vívtunk meg. Gondolom, ennek oka az volt, hogy a bajnoki küzdelmek befejezése után elég rövid idő állt rendelkezésre, illetve az, hogy a keretben nem történt érdemi változás. A mi főpróbánk már megvolt; a Neftchi ellen másodikra már olyan játékot láthattunk, ami még riválisaink elismerését is kivívta!

Ezen a mérkőzésen tehát alapos átalakuláson átesett vendéget egy stabil kerettel rendelkező hazai csapat fogad. Egy éve hasonló helyzetben voltunk, mint ellenfelünk, amikor a regisztrációs tiltás után aktivizálhatta magát klubunk a játékos-piacon. A csapatjáték csak valamikor az ősz végére állt össze… Most viszont – látványosan bizonyították a srácok! – megvan az a játék, ami győzelemhez segíthet, kétséget kizáróan összeállt a csapat. Sokan tartanak attól, hogy a sorozat-terhelés a szűk kerettel nem fog jót tenni az eredményességnek, de szerintem most még nem kell ettől tartanunk. Sőt!

Az azeriek elleni hazai meccs megmutatta, hogy nem csak fizikálisan, hanem mentálisan is rendben vagyunk, tétmeccsen olyan fölényes magabiztossággal intéztük el az előnyben lévő ellenfelet, amit hazai pályán ritkán látni! Az MTK jól erősített, sok felkészülési meccset játszott, bő a keretük, nálunk pedig stabil alapokon sikerült tovább csiszolni a csapatjátékot, és tétmeccsen bizonyítottunk!

A fentiek figyelembe vételével azt gondolom, hogy ezt a meccset nem a fizikum fogja eldönteni, hanem lélektani tényezők! Miért gondolom ezt? Mert – ahogy a horvátok ékesen bizonyították – a kondi is addig tart, amíg fejben minden rendben van. Márpedig nálunk most olyan lélektani szituáció alakult ki (helyesebben; olyan szituációt alakított ki csapatunk!), ami – ha jól használjuk – újabb magabiztos győzelmet hoz! Arra semmi garancia nincs, hogy ismét négyet vág a csapat, de abban biztos vagyok, hogy a játék képe alapján nem kell majd sokat izgulnom a három pontért.

Csak egy olyan tényező van, ami döntően befolyásolhatja az eredményt. Ez pedig az nem mellékes kérdés, hogy milyen kezdővel állunk fel. Ha tartalékolni akarunk, akkor bizony elég kemény dió lehet az MTK… A keret szűkössége, és a keretben még mindig jelentős minőségi különbségek bizony megbosszulhatják magukat! Én úgy gondolkodnék, hogy az előny kiharcolására alkalmas kezdővel lépnék pályára, majd - a meccs menetétől függően – relatív hamar pihenni küldeném azokat a kulcsjátékosokat, akiknél problémás lehet a sűrű meccselés.

A kezdő tehát:

Gundel-Takács – Pauljevic, Litauszki, Bojovic, Burekovic – Sankovic, Diallo - Nagy D., Zsótér, Obinna – Novothny

„Kisgundi” szerepeltetése mellett szól, hogy neki is játékban kell lennie, és persze az, hogy korábban megmutatta, helye van pályán. Ellene szól talán, hogy Pajovic kicsit mintha nehezen pörögne fel, kell a meccsterhelés a jobb teljesítményhez.

Tervezett csereként – nálam… - Bojovic helyett bejönne az új szerzemény, Horj, feltéve, hogy a papírmunkát rendezte a klub. Lehoznám Nagy Dani, és Zsótért is, mert rájuk komoly feladat vár Sevilla-ban, és hajlamosak befáradni idő előtt. Hogy ki jönne be helyettük? Nos, Csekével és Balázs Benjivel vezetés mellett nem aggódnék különösebben.

De – mit tudjuk – Vignjevic mester teljesen más stratégiát folytat, mint ahogy azt én tenném (tegyük hozzá, hogy tavaly az eredmények maximálisan őt igazolták!), de most nem hiszem, hogy nagyon mást húzna. Talán Balázs lesz kezdő, és Nagy Dani, vagy Zsótér cserpadon kezd. Az eredmény? 2:0 arányú győzelmet várok, ha a stratégia a fenti lesz. Ha nem, akkor is meglesz a győzelem, ebben az esetben 2:1-et várok.

HAJRÁ LILÁK!!!

Nem kérdés, hogy vissza kell vágni! Mi szurkolók ezt úgy képzeljük, hogy a bakui 3:1-es vereség szégyenét kell lemosni ezzel. Mások azonban kizárólag a költségek visszavágásában gondolkodnak… Őket most felejtsük el, elég róluk annyi, hogy üljenek a pénzükön, hátha kikel! Többet nem érdemelnek, így ezt a beharangozót úgy írom meg, mintha máris kotlós tyúkként gubbasztanának valahol Európa másik felén.

Az első meccsen, Bakuban sajnos nem sikerült megvalósítani a célt… Ez a finomkodó mondat azt jelenti, hogy az általam vélt (és csak nyomokban felfedezhető…) stratégia semelyik elemében sem valósult meg. Ennek okait okozóit pontosan ismerjük, de a bevezetőben megfogadtam, hogy egy leütést sem pazarolok rájuk. Már csak azért sem, leütést előbb-utóbb valaki foganatosítja…

Az első meccset teljes értékelését nem szeretném megejteni, mert sok pozitívumot nem tudok, de egy furcsa – ámbár ezúttal értelmet nyerő – elemzési megközelítést megkísérelek. Az értelmi szerző Urbányi István, aki azt találta mondani, hogy a meccseket a gólok nélkül kell értékelni. Hoppá! Ez azért elég komoly - mondhatnátok… De! Állítom, hogy ha nem tudjuk ki mennyi gólt szerzett, és kizárólag csak a mezőnyjátékot látjuk az egész meccsből, akkor bizony nagyobb arányú vereségre tippelnénk…

Mit jelent ez? Azt, hogy egy csapat volt a pályán, akinél volt látható koncepció, amit így-úgy megvalósított, mi pedig mindig úton voltunk, miközben ők építgették támadásaikat. Fizikai és szellemi gyorsaságban egyaránt alulmaradtunk! Ha pedig aztán a gólokat is megnézzük, azt a furcsaságot látjuk, hogy a mi szépen felépített, egy érintésekre felépített támadásunkból szerzett gólunkkal szemben kapitális egyéni hibákból kaptuk a gólokat! Sajnos mindez ez azt jelenti, hogy nem csak csapatként, hanem egyénileg is megbuktunk!

De erről ennyit! Lehet siránkozni, karikírozni, kiröhögni, vagy bármi mást tenni ezzel a meccsel, az már a múlt, megtörtént, lefújták, vége lett… Szerencsére azonban ez kupa-párbaj, így van lehetőség visszavágni! Mi kell a továbbjutáshoz? Nézzük:

  • a legjobb tizenegy,
  • két lőtt gól,
  • nulla kapott gól,
  • frenetikus szurkolás.

Nos, mire számíthatunk, mi van meg – és mi nincs? A legjobb tizenegyre jó esélyünk van, hacsak Lita esetleg „valamiért” nem játszhat… De erre ne is gondoljunk, nélküle a védelem sebezhető, és egy kapott gól már szinte reménytelen helyzetbe hozna minket. Gondoljunk bele; három szerzett gól is csak a hosszabbításra lenne elég. Ez nem pálya, sajnos nincs bennünk ennyi gól… Még akkor sem, ha itthon biztosan játszik majd két afrikai illetőségű játékosunk. Hiába, Magyarország az egyik legbefogadóbb ország a világon. Ja, nem… De mégis van rá mód, hogy profi sportolókat alkalmazzunk – jöjjenek a világ bármely tájáról is. És viszonylag egyszerű vízumhoz jutni is!

Két gól? Igen, erre esélyesek vagyunk, ha nem leszünk fizikálisan nullán, mert esznek a játékosok, nem utaznak egész nap, és még edzésre is lesz lehetőségük. Az tény, hogy a kinti meccsen fásultak lassúk voltunk, de arra számítok, hogy frissebb, jobban mozgó és gondolkodó játékosokkal eltűnik ez a különbség.

A nulla kapott gólra nincs ugyan garancia, de Litával, Bojoval középen, és egy nem csak támadó Burekkel, és Pauljevic-csel a széleken nem lesz gond! Mert bizony, én Pauljevic-et most beáldoznám szélső védőben, a középpályát ráhagynám Donira, Danira, és Obira.

Frenetikus szurkolás… Hát igen, az van, hogy ez a 2:0 csak akkor érhető el, ha a szurkolás – a megszokott módon – profibb lesz, mint a mérkőzés maga. Erre most nem tudom mennyi az esély, mert azok, akiket ebben a cikkben nem említek meg, újfent sokat tettek azért, hogy sok vérbeli szurkert távol tartsanak a stadiontól! Szerintem pedig most kell a lehető legtöbben kint lenni, és nyíltan szurkolni, és nyíltan tiltakozni! Még a végén azt hihetik egyesek, hogy áldatlan tevékenységükkel célt értek…

Összességében tehát egyáltalán nem látom elveszettnek a továbbjutást, de ezt most komolyan kell venni! A klubnak legalább próbát kell tenni arra, hogy az amatőrizmus helyett most profi üzemmódba kapcsol, a játékosoknak pedig meg kell mutatniuk – a reményeim szerint szép számú fanatikus szurkoló előtt, hogy a bakui szereplés tényleg nem rajtuk múlt! Ha hitelesek akarnak maradni, most olyat kell nyújtani, mint még soha!

A felállás:

Gundel-Takács – Pauljevic, Litauszki, Bojovic, Burekovic – Sankovic, Diallo - Obinna, Zsótér, Nagy D. – Novothny

Nálam nem kérdés, hogy Pajovic-nak most időt kell adni arra, hogy formába lendüljön, helyette Gundel-Takács egy jó alternatíva. Csereként el tudnám képzelni Angelovot, mert teljesen más típusú játékot játszik, mint Soma, még akkor is, ha a minőséggel kapcsolatban vannak kételyeim… És nem ártana, ha egy ilyen cserével egy időben a csapat is szerkezetet váltana. Balázs szintén jó csere lehet, mert a sebesség benne van, ha az kell, érdemes lehet hozzányúlni. Sajnos ezzel a végére is értem azoknak a felsorolásának, akik megütik a szintet és egészségesek. Nagyon hiányzik Simon Krisztián és Onovo, de ők most csak szurkolni tudnak. Én meg annak szurkolok, hogy épüljenek fel minél hamarabb!

A lényeg tehát az, hogy igenis elérhető az a két gól, és egyéni hibák nélkül kivédekezhető az ellenfél támadójátéka!

Előre a továbbjutásért!

 

HAJRÁ LILÁK!

NEM KELL ÚJ CÍMER!

Itt az idő...

... toljad Soma! Megint győzni kell, megint, és megint... De most nem ám azért, mert egyszer majd valamikor jól jönnek a pontok, most újra “egy meccs az élet” hangulatban kell megszerezni a győzelmet, amimután máris következhet az eredményhirdetés! Nyernünk kell, mert nyerni akarunk! Igen, így többes szám harmadik személyben, mert nem “csak” a pályán van szükség hideg fejre és forró szívre, hanem a lelátón is szükség van minden hangra, minden kézre, minden LILÁRA! 

Szerencse, hogy itt tartunk? Körbeverések, rivalisok érthetetlen pontvesztései, bírói tévedések, szerencsés gólok okán játszuk le a bronzmeccset? Lehet, hogy így látszik, de szerencse nincs, vagy ha van, annak olyan a természete, hogy csak az lehet a kegyeltje, aki megharcol érte, a szerencsét is ki kell érdemelni! És ezt nem más, mint aza csapat érte el, aki tizedszer is elhozta a kupát, aki bizonyította, hogy ki-ki meccseken helyén van a szíve. 

Utolsó bajnoki ebben a szezonban, utolsó nagy erőpróba. Nincs értelme tartalékolni, most a legjobbakkal a legjobbat kell nyújtani, ezért a legjobb tizenegyet várom a kezdőbe, azzal a kitétellel, hogy Nagy Dani nem biztos, hogy végig bírja sérüléséből visszatérve. És persze Simon Krisztián ezúttal sem lesz jelölve a keretbe, de már nagyon várjuk vissza, szükség van hitére, góljaira, és arra a rosszcsont-kölyök mosolyra, amit egy-egy találata az arcára varázsol, örömbombákat lődözve a szurkolótábor felé!

Nálam a kezdő így nézne kim

Pajovic - Pauljevic, Litauszki, Bojovic, Burekovic - Onovo, Sankovic - Obinna, Zsótér, Nagy D. - Novothny

Ezúttal hátravonnám Pauljevicet, de lenne azért támadó feladata bőven, mert a nálam jobb oldalon játszó Obinnával gyorsaságukkal sokszor a védelem mögé érhetnek, és ezen a ponton szerintem egyébként is sebezhető a Loki védelme. Nagy Dani viszont nem középen, hanem kicsit bal szélre húzódva helyezkedne nálam, ezzel biztosítva egy kicsit több teret Zsótérnek a megindulásokhoz, és átlövésekhez. Nemkülönben azért, mert Dani a bal oldalról indulva, befelé cselezve a bal összekötő pozíciójából már nem egy gyönyörű találatot jegyzett! 

Persze Obival lehet cserélgetni a széleket, és nem feledjük, hogy Burekovic beadásaira is komoly szükség van, így neki alapvonaltó alapvonalig kell bejátszania a pályát - ahogy a másik oldalon Pauljevicnek is. Ennek a játékrendszernek ugyanis a két legfontosabb eleme a két szélső védő, nem véletlen tehát, hogy ezeken a posztokon folyamatos a kísérletezés. A jelenlegi keretből azonban - szerintem - az én kezdőmbe jelölt két játékos a legjobb választás. 

Ez a kezdő - elképzelésem szerint - összetételében elég offenzívre sikerült, de a két védekező középpályást most nem nagyon engedném nagyon felmenni, mert adott esetben komoly szükség lehet szélső védekezésre is részükről. Vignjevic mester persze total másként gondolkodik, ő lehet, hogy kicsit óvatosabban kezdene, és inkább a második félidő elejére, közepére összpontosítja majd a totális támadófocit. Nem tudhatom, de abban joggal bízhatunk, hogy ezúttal sem fog rosszul meccselni, még akkor sem, ha Herczeg András is kifejezetten jó taktikusnak számít!

Eredmény? A bronz a biztos, de hogy milyen arányú győzelem lesz, azt most nincs komolyabb megérzésem, de ha tippelnem kell, akkor 2-0-t mondok. Mi lendületben vagyunk, itthon játszunk, akarunk, mi lehetne más, mint győzelem??? De! A hazai pálya csak akkor ér valamit, ha mindenki úgy szurkol, mint a pupadöntőn, ahol már csak ezért sem győzhetett az ellenfél! MINDEKI A SZUSZÁBA!

HAJRÁ LILÁK!!!

 

NEM KELL ÚJ CÍMER!!!