Beharangozók

Egy Újpest-Fradiról mi mást lehetne írni, mint hogy legalább 3 esélyes.

Végre ismét a Szuszában bajnokin is! Szokatlan lesz a vándorélet után ez kétségtelen. Ugyanakkor örömteli is, hogy ismét otthon leszünk otthon. Bizonyára megint lesznek olyanok, akik a rozsdát, meg a repedéseket keresik, de ezúttal tényleg nem ez a lényeg.

A játékvezető személye egy ilyen mérkőzésen kiemelten fontossá válhat. Egyrészt azért, mert az elmúlt időszakban több klubtól is elhangzottak kritikák a sípmesterek teljesítményével kapcsolatban (különös, hogy épp az Újpest volt viszonylag visszafogott ebben a kérdésben, holott Solymosi 1 fordulóbeli teljesítménye még a derbire is kihat). Másrészt az FTC hisztije Kassai teljesítményével kapcsolatban (elsősorban a Vasas ellen megítélt büntetők miatt). Sajnos a kritikáknak volt némi alapjuk, saját bőrünkön is gyakran érezzük, hogy különösebben látványos hiba nélkül is hogyan lehet befolyásolni mérkőzéseket. Ugyanakkor mindenkinek meg kell értenie azt, hogy a játékvezetők szemléletét vagy azok ítéletét megrendelni nem lehet, így a zöldek hisztije megint azt az érzést kelti a többi csapat szurkolói közt, hogy az Üllői úton még mindig nem értik azt, hogy kiváltságos egyesület nem létezik. Mármint elvileg. Mert ugye azt mindenki látja, hogy gyakorlatilag létezik. Tudjuk, hogy hogyan ömlik a zöldekhez a pénz, tudjuk, hogy ha rámutatnak valakire, akkor nincs az az összeg, ami magyar szinten ne teremtődne elő. Az viszont már a pofátlanság határa, hogy nyilvánosan játékvezetőket és ítéleteket rendelnek maguknak (Legalábbis akarnak). Ezért rendkívül fontos, hogy Farkas Ádám hogy vezeti majd ezt a meccset. Van-e vajon vele szemben elvárás, vagy hiszi-e azt, hogy van. Mert ha bármelyik feltételezésre igen a válasz, akkor legalább 2 góllal kell többet rúgni ahhoz, hogy nyerjünk.

Aztán a holnapi meccsel kapcsolatban volna még egy kis zavaró tényező. Túllépve (ideiglenesen) azon, hogy milyen lett a ráncfelvarrás, ez a stadion most elvileg 12000 férőhelyes. Akkor, amikor a bajnoki meccsek nézőszáma rohamosan csökken, amikor a Nemzetisport olyan (más farkával csalánt verni mondjuk nem rossz dolog, de a szándék értékelendő) akciókat hirdet, hogy visszacsalogassák a szurkolókat a meccsekre félpénzért, amikor vannak találkozók, ahol 2-300 ember lézeng, nos minimum érthetetlen, hogy az egyetlen olyan magyar bajnoki találkozóra, ahol kimenne akár 15000 ember is, a stadion egyes szektorait lezárják. Sopánkodunk, hogy nincs szurkoló, de ha lenne, akkor minden létező eszközzel megnehezítik azt, hogy kimenjenek az emberek a meccsre. Kezdve a felesleges és frusztráló utaztatásoktól, folytatva a nehezített pályás jegyértékesítési procedúrán át egészen a szektorok lezárásáig sokáig lehetne folytatni a sort.

Képzeljük el, hogy Angliában, mondjuk egy Liverpool-Man UTD meccsen, vagy egy Tottenham-Arsenal találkozón azt mondja a rendőrség, hogy 10.000 helyet lezár, mert akkor neki kevesebbet kell dolgozni. Mert ez van itt a háttérben, csak bebújtatják a biztonság/felelősség köntösébe a kérdést.

Néhány hete, amikor ment a herce-húrca a Szusza Ferenc stadion vs Kecskeméten lesz a derbi ügyben, még maga a klub is úgy nyilatkozott, hogy „érdekes lenne egy derbivel nyitni újra a Szuszát”.

Máshol ezt éppen fordítva fogalmazták volna meg. Valószinüleg bárhol a világon azt mondták volna, hogy „csodálatos lenne egy derbivel kezdeni újra itthon”.

Szóval itt van nekünk ez az Újpest –Fradi, ami a hazai labdarúgás egyetlen megmaradt bástyája. És „mi” ezt a bástyát is szépen bontogatjuk le.

Mindezek ellenére még mindig ezt a meccset várja mindenki, mert ez a találkozó egy reménysugár. Összeköti a dicső múltat, a kevésbé dicső jelent és reményeink szerint a fényesebb jövőt is.

A mai nap történése, hogy elkészült a kupasorsolás.

Számunkra tökéletesen alakult a párosítás, mert kétszer játszhatunk hazai pályán, hiszen a Vasas a Szuszában nyomja otthoni meccseit. Lehetett volna persze „kérni” Fortunától a Budafokot, de azért kihívás is kell az életben, muszáj néha a férfiasabb úton haladni. A szerencse egyébként is éppen el volt azzal foglalva, hogy holnapi ellenfelünket az éppen edzőváltás sorozaton áteső, és a kiesés szélén kapálódzó Diósgyőrrel boronálja össze.

Szóval a holnapi meccs…

Az ellenfél a bajnokságot úgy kezdte, mintha el sem kezdte volna, ugyanis még gólt sem nem lőtt, sem nem kapott, pedig lezajlott két forduló is. Érdekes, hogy két olyan csatát vívtak meg, ahol elvileg számítható lett volna találat, hiszen a Videotonnal elvileg a bajnoki címért csatáznak a zöldek. Márpedig a két államilag kiemelten gondozott csapat meccsén helyzet sem volt sok, nemhogy gól.

Aztán más furcsaság is van a zöldek háza táján. A legutóbbi fordulóban a pályán veszett össze Duritricin azzal a Kleinheislerrel, akit 2 éve Zsótérral együtt Újpestre akart hozni Vignjevic a Suljic transfer keretén belül, csak akkor valami „magasabb szempont” keresztülhúzta a tervet. Szóval nincs összhang az ellenfélnél, Doll körül is vannak bőven negatív hangok, kérdés, hogy a rangadó előtt mennyire tudják ezeket a problémákat félretenni.

A mieink rosszul kezdték, de jól folytatták a bajnokságot. A Haladás ellen áttértünk célfocira, de ez egy nagyon érthető és racionális döntés volt Vignjevic részéről, meg is leptük vele a szombathelyieket. Nem tudtak velünk mit kezdeni, látható volt, hogy nem erre készültek. Mi persze belekényszerültünk ebbe a szerepbe, mert nem játszhatott egyik kreatívunk sem, hisz Bardhi sérült (volt?) Diarra meg el van tiltva. Ezzel az eltiltással kapcsolatban jut az észbe az, amit Mr Boo, alias Subzero kér hónapok óta, vagyis nyilvános, egyértelmű és következetes fegyelmi büntetési „étlapot” beárazva. Mert így, hogy a sorsolás nyilvános, a kisördög felébred, és köcsög módon sugallja, hogy a FB tagjai nem véletlenül választottak 2 meccset…sicc.

Hogy Vignjevic milyen taktikát választ a zöldek ellen, nyilván függ attól is, hogy Bardhi tud-e játszani.

Ami örömteli a csapat háza táján (azon felül, hogy ismét otthon játszunk) az az, hogy Hazard, Kecskés és Heris is visszatért, valamint a fiatal Szűcs felfedezése. (erről később még egy gondolat)

Angelov is meggyógyult, de nagy meglepetés lenne, ha ő szerephez jutna, mert elöl Perovic 2/2-es mutatója valamint Lázok rutinja legfeljebb a 3. számú pozícióra taksálja őt.

Fontos tényező lesz a szurkolás. Az nem kétséges, hogy a nagyobb hangerő nálunk lesz, de a nyomást 90 percen keresztül kell az ellenfélre helyezni.

Egy sikeresen megvívott derbi sok mindenre jó lehet. Egyrészt az ősi rivális elé kerülnénk, másrészt a rémálom (kiesés) szele is messze kerülne tőlünk. A tabella első 6 helyezettje ugyanis egymás ellen játszik így értelemszerű, hogy a hátsó régió is belharcot vív. A 3 pont ebben a fordulóban tehát pozíció tekintetében kincset érhet.

Hajrá Lilák mindörökké!!!

Visszatérünk a Szuszába, ez tegnap eldőlt. Természetesen örülünk a hírnek, ezért imádkoztunk minden nap, de hogy ezzel az ügy nem zárult le, az biztos. A nyilvánosságra került képek alapján, olyan felháborítóan silány munka készült el a stadionban, hogy garantált a cirkuszt.

Megnyugtató megoldás a kérdésben még csak nem is körvonalazódik, az egyetlen örömteli információ az annyi, hogy a kecskeméti romhalmaz helyett a Megyeri útiban fogjuk játszani a meccseinket.

Hétvégén egyelőre idegenben kell vitézkednünk. Nem nézünk könnyű kirándulás elé, mert vannak bizony nehezítő körülmények bőven. A hatalmas igazságérzettel, de kora miatt sokkal kevesebb bölcsességgel megáldott Diarra kizárta magát erről a meccsről, és lehet, hogy a derbiről is, s a hírek szerint Bardhi sem játszik. Valószínűleg kisebb sérülés állhat a háttérben, mert furcsa lenne, ha pihentetni kellene egy lejátszott meccs után egy játékost ahhoz, top formában maradjon.

Ha innen nézzük, akkor a Haladás megkönnyebbülhet. Nagy kérdés, hogy Kecskés és Heris közül valamelyik (vagy mindkettő?) visszatérhet-e, hisz a héten edzettek, sőt, Ákos játszott az NB3-ban már. Az ő munkájukra nagy szükség lenne, a Videoton ellen nem volt sem összeszokott, sem határozott a védelmünk. A harmadik kérdőjel az, hogy milyen taktikát tud kitalálja Nebojsa úgy, hogy a két kreatív nincs a csapatban, így a masszív Szombathely védelmének feltörésére valószínűleg egyszerűbb eszközöket fogunk majd használni. Ha Kecskés és Heris játszik, akkor a védelem úgy állhat fel, hogy Heris-Kecskés-Kálnoki-Mohl, így Balázs előrébb kerülhet és Hazarddal a gyorsaságukra építve bontogathatja a szélen a hazaiak védelmét. Kylian vidámnak és terhelhetőnek tűnt a héten, ha nem is 90 percet, de játszani fog. Ehhez azonban kell Sankovic és Windecker szűrni és Balogh osztogatni. Bubu így bekerülhet középre, ami neki jobban fekszik, mint a szélen jönni-menni. Elöl Vignjevic választhat Lázok és Perovic között. Ebben a verzióban Andric maradna ki, de őszintén szólva a felcsúti teljesítménye alapján ő most nem fog hiányozni.

A Haladás az első fordulóban a nálunk albérlő Vasassal kellett volna hogy találkozzon, de a Szusza stadion jeges talaja miatt a meccs elmaradt, így nem tudjuk, hogy milyen állapotban vannak. Ez lehet előny számunkra, nincsenek még élesítve, nem tudtak még felpörögni igazán.

Érdekesség, hogy keretükből a télen távozott az a Hegedűs János, aki az őszi meccsen öngóljával megszerezte számunkra a vezetést. Visszatért azonban egy másik öngól „specialista”, egy bizonyos Devecseri, aki a Mezőkövesdnél volt kölcsönben az elmúlt szezonban. Mészöly Géza csapata egyébként éppen a mi hátunk mögött toporog 1 ponttal és 1 meccsel kevesebbel.

Nézegetve a forduló meccseit, egyedül a Vasas-Gyírmót találkozó tűnik lefutottnak, a többi mind legalább 3 esélyes, de a hazai játékvezetők képességeit az utóbbi időben jobban megismerve még akár ezen is tudnak fokozni egyet, szóval ha nyerünk, megint jól jöhetünk ki ebből a körből. Ha nem, akkor marad a topogás. Legnagyobb esélye az 1-1-nek van, de cáfoljanak meg a fiúk és legyen haladás!

A múlt alapján egyértelmű a fölényünk, több meccset nyertünk mint nem, s nagyjából 2x több gólt szereztünk, mint ellenfelünk.

 

Kezdődik! Minden szezon kezdetét úgy várjuk, mintha örömforrás lenne a meccsre járás, pedig ezzel ellentétben egyre kevesebben mennek ki. Az idei tavasz talán más lesz egy kicsit, mert…

-        ha minden jól megy, visszatérhetünk otthonunkba, a Szusza Ferenc stadionba. Még leírni is nevetséges, hogy vannak (voltak?) olyan verziók, miszerint nem Újpesten játszott volna a csapat, s ez a kérdés nem alapvetés, hanem zsarolási stratégia része.

-        A korábbiakkal ellentétben a felkészülési időszak eredményei bíztatóak voltak, ráadásul a ZTE elleni kupameccset magabiztosan hozta a csapat, ráadásul idegenben.

Ami miatt kicsit aggódnunk kell, az a csapat vezéregyéniségének, Enis Bardhinak kisebb sérülése. Bardhi Újpesten egy egyenletesen emelkedő fejlődési pályát járt be, mára nem csak a csapatból, hanem gyakorlatilag az egész mezőnyből ki tud emelkedni. Joggal bízhatunk abban, hogy a tavasszal olyan teljesítményt tud produkálni, mely hatással lesz az egész csapatra, és 3-4 helyet emelkedhetünk a zárásra. Bardhi az egerszegi meccsen le kellett, hogy jöjjön a pályáról, de remélhetőleg ez mindössze elővigyázatosság volt a stáb részéről. Gólja élményszámba ment, látszott, hogy jó erőben van és az önbizalma is rendben.

A szombati ellenfél, a jelenkori hatalom egyik kegyelt csapata, a Videoton lesz. Van miért visszavágni, ugyanis a fehérváriak az őszi, Fay utcában rendezett meccsen úgy győztek 4-3-ra, hogy a meccs nagyobb részében mi domináltunk, s a győzelmet jelentő góljukat inkább mi hoztuk nekik össze, mint ők dolgoztak meg érte. Ráadásul egykori játékosunk, Loic Nego szerezte azt, s bár a végén Bardhi (ki más?) bődületes gólt ragasztott szabadrúgásból, sajnos ez kevés volt.

A Videoton a honi viszonylatban bivalyerős játékoskerettel rendelkezik, igaz, bőven van miből kufárkodni. Legnagyobb változás a csapatukban, hogy az egykor újpesti Feczesin Kínába szerződött, helyette érkezett Mirko Maric a Dinamo Zagrebtől.

Nálunk az ismert okok miatt nagy változás nem volt, mindössze Nagy Tibort passzoltuk el Diósgyőrbe. Sok könnyet nem hullattunk érte, reméljük az ifjú Szűcs hozza az elvárt szintet a posztján.

Ha a hírek igaznak bizonyulnak, a vendégszektor csordultig lesz lilákkal, így a támogatás meg kell legyen a lelátóról. Bízhatunk az NB 1 legjobb edzőjének tudásában, valamint az összeszokottságunkban, hisz ismét nem kellett új csapatot építenünk. Reméljük ez most az akarattal együtt erényünk lesz, s akkor acélosabb lesz a csapat, mint az ősszel volt.

Ami a múltat illeti, a Videoton egyike azon kevés csapatoknak, akikkel szemben negatív az örökmérlegünk.

Ha az összeállítást nézzük, nagy kérdés, hogy a kupameccsen kezdő Kovács megkapja-e a bizalmat Vignjevictől a bajnokságban is, vagy újra Balajcza állhat a gólvonalra.

A hátvédsor várhatóan Balázs, Kálnoki-Kis, Pávkovics, Mohl összetételben kezd majd, középen a Balogh, Diarra, Bardhi, Sankovic, Hazard, elöl pedig Lázok vagy Perovic kezdhet.

Valószínűleg nagy csata lesz a pályán. Gól biztosan fog születni, és nem lesz unalmas találkozó. A megérzések alapján a legvalószínűbb eredmény az 1 gólos győzelem valamelyik oldalon lehet, de –talán elfogultságból- inkább vendégsiker következhet.

Kicsit nem is baj, hogy egy időre vége.

Lesz idő feltöltődni, lejár az albérlet is tán, és igazolni sem tudunk majd. Ezek mind olyan dolgok, amik nem fogják borzolni a kedélyeket. Az a helyzet, hogy kicsit belefáradt a csapat a harcba. Túl kevés emberrel tudunk a csatákba menni, nem volt elég rotációs lehetőség, mindössze néhány húzás maradt a sakktáblán. Nagy zajok még nem hallatszódtak ki az öltözőből, de kicsik már igen.

Itt van végszóra ez a Loki meccs. Már az első körben is olyat játszottunk velük, amilyet csak mi tudunk. Ők vezettek sokáig, de sokat tettünk az egyenlítésért, és amikor az megszületett, nem volt labdarúgásban jártas ember, aki ne ránk fogadott volna a meccs képe alapján. Oszt' mind benézte, mert egy kontrát bevertek és kikaptunk. A Debrecen hasonló problémákkal kűzd, mint amikkel mi, csak ők nem hiába várják a piac nyitását. Fásultnak, megtörtnek látszódnak, a pontokat csak csipegetik, nem érezni rajtuk olyan elánt, amitől néhány éve még érdemes volt tartani.

Ezért, ha Vignjevic mester talál egy utolsó csatadalt, mellyel harcba tudja dobni a mieinket, akkor ezt a meccset megnyerjük. Utoljára megyünk Kecskemétre, kellene ünnepelni végre egy jót, feltéve, hogy lesz néző is hozzá. Megérne az is egy misét, hogy a vezetőségben nem akadt egyetlen olyan ember sem, aki küldött volna meghívót az általános iskolásoknak egy 120.000 lakosú városban és környékén, ahol az egész megyében nincs NB 1-es klub.

A héten öröm volt újra edzeni látni Hazard-t, ő még bizonyára nem játszik, de egy picit könnyebb helyzetben van vezetőedzőnk mint általában, mert a Loki ellen használhat 5 légióst, még ha akar is figyelni az ajánlásra. Pályán lehet egyszerre Heris, Bardhi, Diarra, Andric és akár Perovic is.

Sankovic még nem 100%-os, Kálnoki egyelőre rehabilitál, reméljük a tavaszi rajtra mindenki hadrafogható lesz.

Azokra a hírekre, amiket Eszterke generálgat, nem is érdemes reagálni sem. Aki járt a stadion környékén manapság, az látta, hogy van ahol már elbontották a kerítést is, a hiányzó székek pótolva lettek, s bár még dolgozgatnak, de januárban át lesz adva, csak az az Andrade ügyről ne kelljen beszélni, mert arról nem akar...

Visszatérve a Lokira, a két csapat közös múltja nagyon a mienk. A nyugodtabb téli pihenő, valamint a hagyományok miatt is verjük már el őket alaposan!

 

Emlékezzünk meg mindenekelőtt a szerencsétlenül járt brazil labdarúgócsapatról és utastársaikról valamint a személyzetről is. Szörnyű tragédia. A föld legyen könnyű nekik! Nyugodjanak békében!

Ez az igazi tragédia, egy ilyen szörnyű esemény kapcsán jut eszembe, hogy néhányan tragédiaként élik meg csapatunk helyzetét, játékát, szereplését.

Pedig nem ez a tragédia. Ez csupán egy múló állapot egy több mint 130 éves klub életében, történelmében, és biztos vagyok abban, hogy hamarosan újabb örömben lesz részünk és közösen élhetünk át boldog perceket órákat csapatunkkal. Hogy miért? Mert optimista vagyok? Hogy mikor? Nem tudom. Lehet, hogy már szombaton, de lehet, hogy csak a jövő héten. Vagy lehet, hogy csak 2018-ban. A mi sorsunk a reménykedés és a szurkolás.

Mint most szombaton az MTK ellen idegenben. Továbbjutottunk a kupában, veretlenek vagyunk hónapok óta. Ráadásul a mai nap egy NBII-es csapatot a Zetét sorsoltak nekünk. Újabb esély a legjobb 8 közé kerülni.

Diarra újra játszhat, és az MTK új stadionja, valamint a vélhetően szuper gyep, és ráadásul a hangos nagyszámú újpesti szurkolótábor mind-mind  olyan tényező, ami a mi győzelmünket vetíti elő. Csapatunk játéka stabil, ha elől végre nagyobb szerencsénk lesz, két rúgott gólunkra nem fog tudni válaszolni az ellenfél. Ráadásul kicsit reménykedem abban, hogy nem csak sportélményben lesz részünk. Biztos mindenki emlékszik még arra, hogy a stadion műszaki átadásakor milyen képekkel tesztelték a két eredményjelzőt. Abban bízom, hogy "Vad" kisasszony szerepét a hazaiak fogják eljátszani...

Banai – Nagy, Heris, Kecskés, Mohl – Windecker, Cseke – Diarra, Balogh, Bardhi – Perovics.

Ez a kezdő megfelelően kreatív és harcos, és végre győzelemmel örvendezteti meg szurkolóseregét.

Akik között én is ott leszek…

A tekintélyesnek mondható múlt újpesti fölényt mutat, igaz mindössze 4x győztünk többször, mint az MTK, viszont az összesített gólokat tekintve az MTK jobb.

A döntetlen egyik csapat számára sem lenne igazán kedvező, vendéglátóink még nálunk is nagyobb slamasztikában vannak, s bár még nagyon sok van hátra a bajnokságból, azért az a gárda, amelyik meg tudja szerezni a 3 pontot, sokkal nyugodtabb Karácsonyra számíthat.

A tabellára pillantva jól látható, hogy győzelmünk esetén eltávolodhatunk tisztes távolságra a kieső helyektől és talán lőtávolra kerülhet az élboly is. Most rövidebb voltam a szokásosnál. Babonából, hátha ez hozza meg a győzelmet?

Hajrá Lilák és Csak az Újpest!

Van még pár jegy a vendégbe, vegyük meg, töltsük meg a vendégszektort.

Avassuk fel a pályájukat!

fotó: WallsDesk.com