Beharangozók

Kezdem unni, hogy mindig ugyanazt a csapatot kell megvernünk, de ugye így jár az, aki két pofon után bejelentkezik egy harmadikra is… Kezdhetném így is, de nem teszem, mert egy kicsi kétségem sincs afelől, hogy a Paks ezúttal sokkal komolyabb erőket fog mozgósítani, mint a kupában!

Mire alapozom ezt? Arra, hogy a kupában elért eredményük a kieséssel együtt is történelmi tett volt. Még soha nem jutottak el a nyolcad-döntőig sem, és egy olyan társaság, ahol soha nincsenek komolyabb célok, máris elégedett lehetett. Nem gondolom, hogy nem tették oda magukat, de fejben talán nem voltak 100%-ban meccsben. A bajnokin viszont nem engedhetik meg maguknak, hogy egy kicsit is lankadjon a figyelmük, mert ha Herczeg András, a harmadik helyezett DVSC edzője is úgy érzi, hogy hátrafelé is figyelnie kell, akkor a tabella ötödikje (aki csak egyetlen ponttal gyűjtött kevesebbet!) is érzi, hogy iszkolnia kell az üldözők elől.

Azzal együtt, hogy - szerintem - ez az edzői para nem reális, mégis hajtóerőt jelenthet egy klubnál, ahol – ha van egyáltalán… - csakis egy cél lebeg a szemek előtt, a bentmaradás. Korábbról láthattuk, hogy ha a matek szerint ez a „cél” megvolt, akkor el is engedték a football nevű játékot, mint potenciális győzelmi lehetőséget. De most ez még nagyon nincs így! Olyannyira nem, hogy a kupát sem nagyon sajnálta senki a vezetőik közül, mert ugye az Nb1 nyújtotta kényelmes financiális körülmények mindennél fontosabbak…

Na meg; most azt érezhetik, hogy végre elkaphatnak, mert most az MTK elleni újabb kupameccsünkkel egy összecsapással több van az újpesti lábakban. Ez újabb olyan lélektani tényező, ami bizony ellenünk szól! Helyesebben, csak szólna, ugyanis a keddi kupameccsen egy alaposan felforgatott csapat lépett pályára. Véleményem szerint Vignjevic mester ezzel a rotációval elkerülheti, hogy játékosai fásultak legyenek, biztos vagyok benne, hogy fizikai szinten nem leszünk hátrányban! Arról nem is beszélve, hogy a győzelmek pozitívan hatnak csapat egészére, és különösen a korábban kevesebb lehetőséget kapó, ezért talán kevésbé motivált játékosok is új lendületet kaphattak!

Nos, akkor mindent összevetve, adott két csapat, amelyek a következőket tudják a maguk győzelme mellett érvként felsorakoztatni:

Paks:

  • kevesebb meccset játszottak az utóbbi két hétben,
  • az előző bajnoki mérkőzésen az Nb1 allstar-t (Felcsút) 3:1 arányban legyőzték,
  • a bentmaradás biztosításához szükséges pontok motivációt jelentenek (más cél nincs),
  • más taktikával lépnek pályára, ettől azt várják, hogy meglepi az ellenfelet,
  • biztosan van egyfajta revans-hangulat.

Újpest:

  • a csapat-egység rég látott magas szinten van,
  • a tavaszi hat tétmeccsen öt győzelem mellett mindössze egy vereség azt mutatja, hogy lendületben van a csapat,
  • két gólképes centerünk is van, akik sorra szerzik a gólokat,
  • a védekezés és a támadás relatív jó egyensúlyát mutatja a tavaszi tétmeccsek 11-5-ös gólaránya,
  • az előző két meccsen nem engedtünk egyetlen gólt sem a Paksnak (ez vissza is üthet, mert elkényelmesítheti játékosainkat!),
  • jól megoldott a rotáció, nem fáradt a csapat, a kulcsjátékosok több-kevesebb pihenőt kaptak,

 

Ami inkább csak én teszek hozzá; ha tartani akarjuk az ajánlásokat, akkor is van a korábbinál jobb megoldásunk, de erre majd később visszatérek még. Nos, akkor melyik érvrendszer tűnik kerekebbnek? Melyik csapat győzelmére fogadna inkább a semleges (mert én biztosan a mi győzelmünkre fogadnék, ez biztos!) szurkoló?

Azt látom, hogy a Paks esetében maximum lélektani tényezőket lehet említeni pozitívumként, míg nálunk a jó mentális állapot mellett a fizikai tényezők is rendben vannak, és az eddigi eredmények is mellettünk szólnak! Véleményem szerint tehát szombaton az lesz a fő feladat, hogy végig koncentráltak maradjunk, egy kicsit se lankadjon a figyelem, és vezetés esetén okosan, az ellenfél térfelén tartva a labdát kigurigázzuk az egyre fáradó ellenfelet! Ezt persze egyszerű leírni, pályára vinni már sokkal bonyolultabb feladat! Kik tehát azok, akik ezt megvalósítják? Nos, megint két kezdőm van…

„Ajánlás” csapat:

Gundel-Takács – Pauljevic, Lita, Bojovic, Burekovic – Obinna, Cseke – Simon, Nagy D., Zsótér – Novothny

Legjobb csapat:

Pajovic - Pauljevic, Lita, Bojovic, Burekovic – Obinna, Sankovic – Simon, Nagy D., Zsótér – Novothny

Tudom, nem kell ezt nagyon túlgondolni, a lényeg az, hogy nyerjünk. Most viszont azt mondom, hogy a két csapat között nincs olyan nagy különbség, hiszen van két olyan játékos, aki egyikben sem szerepel, és ez – legalábbis úgy tűnik – már majdnem garancia a sikerre!

Most azt várom, hogy az erősebbik csapattal fogjuk veretni, mert ez bizony egy olyan kulcsmeccs, ami mindennél fontosabb. Ne feledjük, egy hasonlóan fontos meccset már elbuktunk a Mezőkövesd ellen, és ha nem vagyunk képesek élni a lehetőséggel, ami most a többi összecsapás eredményével az ölünkbe hullott, akkor nem is érdemelhetünk érmet a végén… Bár, a fene tudja, sok van még hátra, és hektikus a csapatok teljesítménye, de én biztosan nem hagynám a végére a legnagyobb küzdelmet! Most van lendület, van csapategység, vannak lehetőségek a keretben, ezért most kell megragadni a lehetőséget!

Szóval, szerintem a legjobbnak nevezett csapat kezd, és győzelmet várok! Méghozzá úgy, hogy ezúttal sem kapunk gólt, és minimum kettőt szerzünk, azaz folytatódik a sorminta; 2:0, 2:0, 2:0!!!

Ránk is férne a győzelem a hazaiakkal ellen, ugyanis azon kevés csapatok egyike, akiknek pozitív az örökmérlegük velünk szemben...

HAJRÁ LILÁK!

NEM KELL ÚJ CÍMER!

 „Az MTK, 1901. március 12-én alapította meg labdarúgócsapatát, nem egészen egy héttel az első bajnokság rajtját követően. Első mérkőzésüket, abban az évben ősszel játszották a BTC vegyes ellen. Az eredmény 0–0 lett. A következő bajnokságban már indult a klub is. Igaz, újoncként csak a második osztályba nyertek besorolást, ott viszont remekül helytállt a csapat: második helyen zárta a szezont. Ennek eredményeként 1903-ban már az első osztályban szerepelhetett a kék-fehér gárda, méghozzá nem is akárhogyan.”

Szóval, végre egy olyan ellenfél skalpját gyűjthetjük be, akit legyőzni dicsőség! OK, erre sokan mondhatnák, hogy egy Nb2-es alakulat, de azért én itt óvatosságra intenék. Jó-jó, szerintem még mindig inkább a Hungária körúton vannak riválisaink, nem pedig apró falvak alvégein… Nem is beszélve arról, hogy végre újra láthatjuk AirSanyit, minden levegők legfőbb urát! :-)

De ne menjünk ilyen messzire! Amit tudunk az ellenfélről; az Nb2-es bajnokságból magasan kiemelkedik, a kupában pont ott tart, mint mi, így egy percig sem szabad elhinnünk magunkról, hogy elég kitenni a csukát a pályára! Már csak azért sem, mert az ellenfél (magabiztos elsősége birtokában) a bajnokságban pár meccsen nyugodtan kiállhat az U12-esekkel, míg mi nem nagyon engedhetjük meg magunknak még azt sem, hogy az ajánlásokat betartsuk. Legalábbis a bajnokikon!

És itt van kérem a kulcs! Amennyiben lehetőség adódik a legjobb felállással kezdeni, nem lehet probléma. Véleményem szerint sebességben nagyságrendi különbség van, az MTK mostanság nincs különösebb kapkodásra kényszerítve, az Nb1 pedig évről évre gyorsul (ezzel pedig egyre több a hiba, de ez más lapra tartozik!), amit csapatunk jól lekövet! Gondoljunk bele; Obinna, Zsótér, Simon Krisztián, vagy éppen Burekovic, és Pauljevic is gyorsabb, mint a kupaellenfelünk keretének bármely tagja!

Persze a sebesség nem minden, mert a levegő félelmetes urán kívül ott van azért Lencse, Kanta, Hrepka, akik minden hájjal megkent öreg rókák! Tapasztalatuk sok gondot okozhat, de az ő semlegesítésükre megvannak a megfelelő játékosaink! Litát nem fogja megingatni Légi Sanyi agresszivitása, Obi, Sanko nem feltétlen eszi meg „Józsika” cseleit, Lencse, és Hrepka pedig nem tudja megfutni szélső védőinket!

Nos, én most a következő kezdőt várom:

Pajovic – Pauljevic, Litauszki, Bojovic, Burekovic – Obinna, Sanko – Diallo, Nagy D., Simon – Tischler

Gondolom, hogy feltűnik, de külön megemlítem, hogy Zsótért a kispadra szánom ezúttal, illetve Novothny is ott kezdené a meccset. Nekik akkor szánnék komolyabb szerepet, ha nagyon kell, de most lehetőséget adnék nekik egy kis pihenésre, Diallonak, meg Tischlernek pedig újabb bizonyításra! Diallot egy új, kicsit szabadabb szerepkörben szívesen látnám, Tischler pedig minden bizonnyal jó passzban van csodálatos győztes gólja után! Hadd érezze, hogy a kupában ő rúgja be a csapatot a döntőbe!

Ha minden rendben megy (megszerezzük a vezetést, rá rúgunk egy másikat, és magabiztosan irányítjuk a meccset), egy tervezett menetrend szerint behoznám Nagy D. helyére Zsótért, Diallo helyett Selmanit, vagy Németh Gegét is kipróbálnám. Szerintem erre sor kerülhet majd, mert a feltétel teljesül, ugyanis eredmény-tippem:

3:0 arányú győzelem az első, hazai mérkőzésen, és magabiztos továbbjutás egy 1:1-es második meccsel.

Van mit javítanunk, ugyanis a bajnoki örökmérleg éppencsak billeg a mi javunkra, (81 győzelmünk van a 80 vereséggel szemben, 53 döntetlen mellett), de a kupában most kell nyernünk, mert három Magyar Kupa döntő mindegyikét elbuktuk az MTK-val szemben. Bár vesztes mérkőzések voltak, de mégis jó leírni, hogy az első kettő meccs 1923-ben, illetve 1926-ban került megrendezésre. Na kérem, ezért van az, hogy a győzelem, a továbbjutás dicsőség ezeken a meccseken!

 

HAJRÁ LILÁK!

NEM KELL ÚJ CÍMER!

Se virág, se karneváli hangulat nincs mostanság a Hajdúságban… Nincs mese, jobb kedvre kell deríteni a helyi erőket! A magam részéről mindent megteszek! Intézek egy lila karnevált a Hajdúságba, DE! PONTOT NEM HAGYUNK DEBRENECENBEN!

Szóval, ha most valaki azon lamentálna, hogy a Loki hány góllal nyer majd ellenünk, azt tanácsolom, most inkább tartsa magát távol a fogadástól! Ugye jófej vagyok, hogy előre szólok? Hogy mire vagyok én ennyire magabiztos? Nos, arra, hogy végre azt látom, hogy csapatunk végre egy CSAPAT! Igen, csupa nagybetű, mert végre képes leküzdeni olyan alakulatokat, amelyek az utóbbi években mindig nagy gondok okozói voltak. Igaz, hogy közben volt egy nem várt vereség is, de ott bukszára ment a dolog, nem volt igazi sportértéke…

Nappesze! – mondhatjátok – Most is pénzes meccs lesz, így közelbe sem lesz a legerősebb összeállításunk! Én meg azt mondom, hogy a kupameccsen a Paks ellen volt négy igen komoly jelzés Vignjevic mester részéről:

  • A klubnak címezve: Pávkovicsot a keretbe se jelölte, ezzel pedig masszív szakmai véleményt mondott…

  • Zsótér Doninak címezve: az ő kihagyása arra figyelmezteti játékosunkat, hogy többet vár tőle a mester, mert több van benne!

  • Tischlernek: az ő beállítása arra volt jó, hogy ismét bizonyíthasson középcsatárunk, és arra, hogy megmutassa, nem duzzog, hanem igenis megharcol a helyéért!

  • Saját magának (talán kicsit nekünk is): kiderült, hogy Nagy Dani nélkül is létezik élet a pályán, így nyugodtan lecserélhető azután a 60-70 perc után, amíg bírja az iramot.

 

Véleményem szerint ezt most meg lehet tenni, mert ezek az edukatív jellegű lépések most nem egy egyébként is szétesőben lévő társaságot találtak be, hanem egy olyat, ami képes építkezni ezekből az edzői húzásokból is! Ha jobban belegondolok, a Paks elleni meccsen, a vezető gólig az ellenfél becsülettel tette a dolgát, és sokak állításával ellentétben nem láttam rajtuk, hogy előre feladták volna. Sokkal inkább az volt a helyzet, hogy megtörtük őket, láthatóan felőrölte a lelkesedésüket az, hogy minden próbálkozásukat csírájában elfojtottuk.


Arra számítok tehát, hogy ez a harcosság, szervezettség továbbra is megmarad. De jöhet ismét a kérdés, hogy miért gondolom, hogy most a legjobb csapattal állunk fel? Nos, azért, mert a klubevezetésnek küldött jelzést talán fogják ott, ahol kell, meg azért, mert ez egy tipikus 6 pontos meccs! Egy győzelem esetén ugyan nem előzzük be a debrecenieket, de pontazonosság lesz a harmadik helyen maradó ellenféllel szemben. A Kispest most nem veszélyes, mert elmaradt meccse nem tartogat számukra pontokat, de azért még mindig érdemes kicsit hátrafelé is figyelni; a tömör mezőnyben a kieső helytől még mindig csak nyolc pont választ el ugyanis. Nem gondolom, hogy reális esély lenne egy necces végjátékra, de nem ártana végre, ha az utolsó fordulókban örömfocit láthatnánk, nem pedig görcsös kapaszkodást!

Szóval; ha létezik kegyelmi pillanat, akkor most ez az! Ez a győzelem stratégiai szempontból szinte minden eddiginél nagyobb jelentőséggel bír, nem csak a bajnokság, hanem a kupa további eredményeire is döntő hatással lehet. Ezt pedig bűn lenne kihagyni, és veszni hagyni egy újabb 10 milliós alamizsnáért cserébe!

A Debrecennek kicsit kényelmes a helyzet, hiszen mindenképpen megmarad a helyezésük, ettől pedig akár lankadhat is a figyelmük! Nekünk ezt ki kell használnunk, oda kell tennünk magunkat. Ha ugyanis most sikerül nyernünk, akkor jó variációs lehetőség adódik a szakmai stábnak arra, hogy értelme legyen rotálni a társaságot a kupa és a bajnoki meccseken. Ami szintén mellettünk szól, az, hogy a Debrecen most sem kezdett jól, az eddigi két bajnoki fordulóban nem szerzett gólt, a kupában pedig az Nb2 középmezőnyében vitézkedő Dorog ellen csak idegenben lőtt góllal jutott tovább, miközben otthon is, idegenben is két-két gólt kapott. A Felcsút ellen már látható volt némi javulás, de azt gondolom, hogy most mi sokkal kedvezőbb lélektani szituációban fordulunk rá a 22. fordulóra!

Tudom, hogy sokan vannak, akik nem látják ilyen optimista szemüvegen át a világot. Sokan lehetnek, akik azt gondolják, hogy ha a Mezőkövesd ellen sem sikerült megragadni a lehetőséget, akkor most sem lesz másként. Én viszont bízok abban, hogy a legjobb felállás (vagy ahhoz közeli) kezdővel lépünk pályára szombaton, 14:30-kor a Nagyerdei Stadionban! Ezek szerint a kezdő:

Pajovic – Pauljevic, Litauszki, Bojovic, Burekovic – Obinna, Sankovic – Simon Krisztián, Nagy D., Zsótér – Novothny

Amennyiben Doni kihagyása a kupacsapat keretéből esetleg egy sérülés eredménye, vagy Vignjevic mester ismét kissé szokatlant akar húzni, akkor megkockáztathat egy Zsótér-Diallo cserét. Ebben az esetben a következő hadrendet tudom elképzelni:

Pajovic – Pauljevic, Litauszki, Bojovic, Burekovic – Diallo, Sankovic – Simon Krisztián, Nagy D., Obinna – Novothny

És az eredmény? Elégedett lennék egy 1:0-s aprócska győzelemmel is, de én ezúttal – fordulatos meccsen – 3:1-es győzelmet várok!

Ha a történelemre hagyatkozunk, az minket erősít. Több, mint kétszer annyi a győzelmünk, mint a hajdúságiaknak, a gólokról ne is beszéljünk...

HAJRÁ LILÁK!

NEM KELL ÚJ CÍMER!

Az atommagot - mint embert az aurája – körbeöleli az elektronok pályája. Valahogy így veszi körbe fegyelemre szoktató szeretetével a jó Aurél is csapatát; óvja, védi őket, egységet teremt, nehogy a maghasadás szétvesse az atombiztos társaságot! És van is eredmény; atombiztosanott tartja az Nb1 közepén a Paksot évek óta, de gondosan ügyel rá, hogy se lejjebb, se feljebb ne kerüljenek! A közeg neki kedvez, a középszerűség az ő pályája. Ne kárhoztassuk ezért, nem ő a hibás; az a sportág, ahol ilyetén módon sikereket lehet elérni, az maga a hibás, ott a sportág beteg! 

De! De most valami mást hallani, mint eddig! Imé, idézet egy március 01-i nyilatkozatból:

„Elértünk egy szintet, amit sikerült is megtartanunk az elmúlt esztendőkben, stabil középcsapattá váltunk. De szeretnénk fejlődni, szeretnénk ismét eggyel feljebb lépni. Ez egyáltalán nem könnyű feladat, de a klub és a szakmai stáb is azon dolgozik, hogy ez sikerüljön.”

Nos, nem hiszem, hogy a Paks azonnal világverő lenne, de nem hagyható figyelmen kívül, hogy a 21. fordulóban a fővárosi zöldek ellen parádés játékkal nyerő Diósgyőrt a 20. fordulóban otthon két vállra fektették, a jó szériában lévő (hét veretlen meccs!) Balmaz ellen pedig a 21. fordulóban idegenben is jók voltak egy döntetlenre. Mindezt azután, hogy a Magyar Kupa nyolcad-döntőjének első meccsén 2:0 arányban vereséget mértünk rájuk!

Nálunk mi volt azóta? Nos, volt egy igen üdítő győzelmünk a Paks ellen, ahol a bunkerfocit játszó ellenfelet végre sikerült okos, taktikus játékkal megverni, méghozzá kapott gól nélkül. Ezután viszont jól megvendégeltük, és útravalónak három pontot is adtunk a Mezőkövesdnek. Ez utóbbi csapat szintén veretlenségi szériát építget (6 meccs), de amit láttunk tőlük, az alapján nem mondhatjuk, hogy ezt zseniális focijuknak, hanem sokkal inkább a gyenge Nb1-nek köszönhetik… Amibe – ezen a meccsen – sikerült nekünk is belesimulni.

Nos, ezek után azt gondolhatnánk, hogy necces lesz a helyzet a visszavágón Pakson. Ez így is van sajnos… Egyrészt, mert az időjárás most megint nem éppen focibarát arcát mutatja (dél-nyugati irányból egy front felhőzete komolyabb csapadékot zúdít a pályára), és bár a meccs kezdetére nem lesz fagy, az eső is eláll, de a pálya talaj biztosan nem lesz ideális. Másrészt pedig látni kell, hogy senki ellen nem mehetünk biztosra, egyszerűen nincs olyan játékbeli, és/vagy játékos-állománybeli fölényünk, hogy előre bejelenthessük győzelmünket. Szóval, vannak akadályok, amiket le kell győzni, de ezek korántsem leküzdhetetlenek!

Mire gondolok? Nagyon, de nagyon bízom benne, hogy – miután nem kötelező… - egy 20 évnél fiatalabb sem fog a csapatban játszani (különösen nem belső védő poszton!!!). Nagyon bízom abban is, hogy a játékosok – a Kövesd elleni produkció után különösen! – bevésték örökre, hogy nem elég kitenni a csukát a pályára, abba bele is kell állni, de még mozogni is kell, nem is keveset, és az első másodperctől az utolsóig!!!

A kezdőn nem változtatnék, mert látható volt, hogy a Paks elleni összetétel volt a legütőképesebb:

Pajovic – Pauljevic, Litauszki, Bojovic, Burekovic – Obinna, Sankovic – Simon Krisztián, Nagy D., Zsótér – Novothny

Szerintem ez a csapat képes elkerülni azt, hogy egynél több gólt kapjon, és képes arra is, hogy megszerezze azt az egy gólt, ami véleményem szerint azonnal el is dönti majd továbbjutás sorsát! Ehhez persze sok minden kell, leginkább az, hogy a legutóbbi vesztes bajnoki után a játékosok képesek legyenek ledobni a vállukról azt a lélektani terhet, amit a csapat kényszerű felforgatása jelent…

A végén mi fogunk örülni, akkor is, ha az eredmény eldöntetlen marad. Tippem szerint 1:1 lesz a lefújáskor a kijelzőn, ami azt jelenti, hogy máris készülhetünk a Hungária körúti hétközi látogatásra, egy komoly kis szurkolásra!

 

HAJRÁ LILÁK!

NEM KELL ÚJ CÍMER!

 

Szombaton, az Nb1 21-ik fordulójában, hazánkban méltán világhírű együttest látunk vendégül ismét. A teljesség igénye nélkül, szemezgettem végeláthatatlan dicsőséglistájukról:

  • A Mezőkövesdi Munkás Sportegyesület 1975. január 31-én alakult meg.
  • A 2006/2007-es szezonban, bár bronzérmet nyert a gárda, lehetőséget kapott arra, hogy a következő évadban az NB II-ben szerepeljen.
  • A 2013/14-as idényben az NB I-ben szerepelhetett a csapat.
  • A 2013/2014-es NB I-es szereplés végül kieséssel végződött.

És az ehhez tartozó statisztika az eddigi közös történelem alapján...

 

Bevallom, meg is vagyok szeppenve, mert az igaz ugyan, hogy a félelmetes ellenfél – minden osztályt figyelembe véve… - össze-vissza 304 bajnoki meccset játszott, na de azok milyen meccsek voltak már??? Ja, nem emlékszem… Talán csak az a 6 rémlik, amit ellenünk, a kezdő amatőrök ellen játszottak. Igaz ugyan, hogy egyszer sem nyertek ellenünk, és döntetlent is csak egyet értek el, de hiszek benne, hogy ez csak altatás! Ha egyszer bemutatják a tutit… Na, attól nem kell tartani!!!

A mi nyomorult 3.059 bajnokink mellett csak 228 nemzetközi kupameccset, és szerény 23 hazai kupadöntőt tudunk felmutatni, nem is csoda, hogy pl. a Közép-európai kupát mindössze kétszer hódítottuk el, de itthon is csak potom 20 bajnoki aranyat szereztünk! Ugye érzi mindenki, hogy nem mindennapi erőpróba előtt áll csapatunk? Lehet, hogy jobb lenne, ha az MLSz mégis inkább úgy döntene, hogy elmarad a forduló…. Nagyon odavagyok, ilyen brutál ellenfelet kapni, és rögtön a második fordulóban! Kegyetlenség barátaim…

Ha a fenti sorokat röviden, és minden iróniától mentesen próbáltam volna megfogalmazni, akkor így nézne ki a bevezető:

Tele van mindenféle testrészem ezektől az újgazdag senkiházi kluboktól, akik mostanság bitorolják a helyet hagyományokkal, és ezekből értéket teremtő csapatoktól a helyet az Nb1-ben! Nem is csoda, hogy olyan a színvonal, mint amilyen… Lehetne így is, de én kifejezetten udvarias, kulturált bevezetőt akartam írni – és sikerült is! A címről; majd ha valami hasonlót sikerül elérni, vagy legalább elkezdeni azt, amit a mi klubunk elért (tessék követni a példát!), majd be lehet jelentkezni a nagyok közé! Addig meg… Hagyjuk inkább, jó?

Nos, a meccsre térve; ha lesz mérkőzés (és forduló) a hétvégén, akkor azt hiszem, hogy nagyon nagy koncentrációval kell felmenni a pályára, és azt végig tartani is kell! Ennek oka az, hogy az ellenfél annak ellenére, hogy kinéz egy újabb jópofa kiesés (ami felér majd az igazság pillanatával!), képes meglepetéseket okozni. És ami még ennél is fontosabb; a jó kezdés után nem szabad leeresztenünk akkor sem, amikor egy papíron gyengébb együttest kell megverni!

A Haladás és a Paks ellen bizonyította a csapat, hogy képes az antifutball pápái ellen is győzelmet aratni, így győzelmet várok a Paks gyengébb kiadása ellen is! De az ördög soha nem alszik, így nekünk is ébernek kell maradnunk! A Kövesd legutóbbi három tétmeccsén gól nélküli döntetlent játszott (sorban a DVTK, a Balmaz, és a Felcsút ellen), így nem egy elrugaszkodott megállapítás, ha gólképtelennek nevezem őket. De ahogy a paksi Haraszti lába elsült (vö.: kapanyél!), úgy egy Cseri, vagy Novák Csanád, vagy éppen Iszlaival is megeshet hasonló véletlen!

A kupameccsre kialakult kezdő szerintem hatékony csapat, nem is nagyon változtatnék rajta, ugyanakkor meg kell jegyeznem, hogy Zsótértól, valamint Simon Krisztiántól többet várok. Mielőtt számon kérnénk rajtuk a nagyobb aktivitást, meg kell jegyeznem, hogy az ő aktivitásuk szoros összefüggésben lehet azzal, hogy nincs egy igazi irányítónk, a kiváló formában játszó Nagy Dani - szuper góljai mellett! - nem nagyon tudja megoldani a csapat mozgatását. És ezt Zsótérra bíznám, helyet cserélve Danival a középpályán, de lehet, hogy ez a húzás nem jönne be, csak az én vesszőparipám ez a felállás…

Szóval a felállás:

Pajovic – Pauljevic, Litauszki, Bojovic, Burekovic – Obinna, Sankovic – Simon, Nagy D., Zsótér – Novothny

Ez eddig tiszta sor, de nem hagy nyugodni a gondolat, hogy „Mi van, ha most megint az ajánlásokból akarunk pénzt keresni”? Ott súg a kisördög, és nem hagy békén… Ha ez a helyzet, akkor bizony borul a dolog, de van pár ötletem! Burekovic mindenképpen kell a védelem bal oldalára, Mohlt nem szeretném látni arrafelé kóricálni, Bojovicot Kálnoki Kis válthatná. Pauljevic sajnos kimaradna, a helyét Balázs foglalná el. Na de mi lesz akkor a Sanko-Obi párossal? Hááát… van itt probléma bőven!!! Szóval, így állnék fel ebben az esetben:

Pajovic – Balázs, Litauszki, Kálnoki Kis, Burekovic – Obinna, Cseke - Simon, Nagy D., Zsótér – Novothny

Ugye nem is hangzik komolyan a kérdés, hogy akkor most melyik az erősebb tizenegy? Ott tartunk tehát, hogy sokkal kevésbé az ellenfél, mint az ajánlások (helyesebben azok betartása, vagy nem betartása) befolyásolják a meccsek végeredményét! Azon kívül, hogy itt persze a klub vezetése is hibázott a keret kialakítás során, nem tudom kihagyni - ezredszer sem! – az MLSz felelősségét ebben a kérdésben! Értem én azt, ha egy sportági vezetés alkalmatlansága okán nem képes megadni minden segítséget az általa vezetett sportágnak, de hogy kifejezetten ellene dolgozzon??? Na, ez az, ami több a soknál!!!

Sajnos az MLSz, az ajánlások, a klub tulajdonosa, mind olyan adottságok, amin nem tudunk változtatni, de ha már ez a helyzet, akkor azért nem hagyhatjuk szó, és figyelem nélkül. Így az eredményre – az összeállítás függvényében – két tippem is van:

  • A legjobb kezdővel 3:0-s győzelemre számítok,
  • Az „ajánlós csapattal” 2:1-es szenvedős, vagy 0:0-s (szintén szenvedős) eredményt valószínűsítek.

Szóval, ha minden rendben megy, és meglesz az a bizonyos koncentráció, akkor még akár a Mezőkövesdet is megverhetjük. Az irónia annak szól – ezúttal is -, hogy ilyen csapatokkal valójában csak a kupa küzdelmek első pár fordulójában lenne szabad találkoznunk, ha természetes helyükön, a megyeiben terelgetnék a labdát… De most nem ez van, ezt a meccset, és ez ellen a csapat ellen kell megoldani. Hinni kell benne, és akkor menni fog!

 

HAJRÁ LILÁK!

 

NEM KELL ÚJ CÍMER!