Beharangozók

Kedves olvasóink! Arra törekszünk, hogy minél több és színesebb hiteles információhoz juthassanak hozzá azok akik látogatják oldalunkat.

Új kezdeményezésünk az infografika a mérkőzések előtt. Reméljük mindenkinek tetszeni fog!

Végre folytatódik.

Egy igazi futballdrukker így februárban már bőven ki van éhezve a hazai futballra, legyen az akármilyen szinvonalú is. Nálam is így megy ez már közel 40 éve. Pláne hiányzik csapatunk játéka, ha hosszú idő után végre előkelő, dobogós helyen tölthettük a telet, és még élénken él bennünk a Ferencváros ellen aratott idegenbeli győzelmünk. Még egyszer köszönjük a fiúknak!

Remek mérkőzésen vertük a Diósgyőrt, gratula a csapatnak, nagyot küzdöttek. Külön köszönet Mbaye Diagne-nak, aki sokadik alkalommal bizonyította, hogy remek döntés volt leigazolása.

Egészen más úgy figyelni csapatunk meccseit, hogy van gólfelelősünk, a csapat eséllyel számíthat gólra, ha kitartóan ostromolja az ellenfél kapuját. Elszoktunk ettől a helyzettől Rajczi Petiék illetve Kabát Petiék óta, de ami a legfontosabb, hogy a Fradi elleni idegenbeli mérkőzésen is számíthatunk Mbaye (továbbiakban Mario) játékára, pedig félhettünk, hogy 5. sárga lappal kipontozódik a számunkra oly fontos mérkőzésről.

A szezon eleji beharangozómban „Savanyú a szőlő„ címmel, azon keseregtem többek között, hogy nagy valószínűséggel nem fogjuk megverni a Fradit egyszer sem ebben a szezonban, hiába játszunk ellenük háromszor,  (igaz kétszer idegenben).

Mégis bizakodom, vettem is jegyet a mérkőzésre, és igyekszem most arról gondolatokat megosztani, hogy hogyan is nyerhetünk.

Nem gondolom, hogy azt a taktikát fogjuk választani mint a Videoton vagy az MTK. Tehát nem fogunk kontrára játszani, már csak azért sem, mert nem igen rendelkezünk ehhez a taktikához megfelelő, elegendően gyors játékosokkal. Ráadásul van két jól begyakorolt taktikánk is. Az egyik a labdatartáson, és az agresszív letámadáson alapuló és a labdát az ellenfél térfelén visszaszerző taktika, amelyet az elmúlt két évben alkalmaztunk, főleg a kifejezett csatár nélküli időszakainkban.

A másik taktikánk az elmúlt 4-5 meccsen visszaköszönő taktikánk, amikor a labdát minél gyorsabban kívánjuk feljátszani Mariónak illetve a mellé felzárkózó támadóinknak. E taktika előnye, hogy az ellenfél védelmének nincs ideje visszarendeződni a gyors indítások miatt, így Marió rendezetlen védelemmel tud megküzdeni, nyilvánvalóan nagyobb esélyekkel, mint amikor két védő is a nyakában lóg. Ez utóbbi esetben, ellenkező (rossz láb) oldalon játszanak szélső középpályásaink, nagyobb megadva a lehetőséget az átlövéseknek, illetve alapvetően támadásban segíteniük kell Mariót, lehetőség szerint gólpasszal, vagy a csapatot góllal.  Ezen taktika során sokkal több kockázatos (nyerő) passzot kell bevállalni, így értelemszerűen több a rossz passz, viszont nagyobb az esély, hogy Marió előbb-utóbb a meccs során gólhelyzetbe kerüljön.

Bizonyára nem lesz túl sok helyzetünk, így nagy jelentősége lesz a helyzetkihasználásnak.

Némi magassági fölényben is lehetünk a pontrúgásoknál, így eséllyel szerezhetünk gólt rögzített helyzetből történő beívelések után. Visszafelé is igaz lehet, hogy a szögleteket talán jobban le tudjuk védekezni.  Külön felhívom a figyelmet Ramirezre aki az egyik mozgatója a zöldeknek, múltkor megnyerte Herris ellene a csatát. Középen Bödét kell sokkal szorosabban fogni (ugye Kálnoki, Lita) mert múltkor két alkalommal is pillanatra hagytuk őt szabadon, és két kapott gól lett a vége.

Nem akarom felsorolni és egyenként elemezni valamennyi játékosunkat, mert mindegyiknek maximálisat kell nyújtani ahhoz, hogy ponttal, pontokkal távozzunk.

Remélem, hogy a kb. 1000 fős vendégtábor megmutatja a Grupi stadionban hogyan kell hangosan és lelkesen szurkolni, hogy műveljük ezt a műfajt mi újpestiek, „központi irányítás nélkül.”

Tippem:

Ha következetes vagyok magamhoz: vereség.

Ha az eszemre hallgatok: döntetlen.

Ha a szívemre hallgatok: győzelem és tollfosztás lesz a vége.

Én most a szívemre fogok hallgatni: 1-0-ra győzünk.

Hajrá Lilák! És csak az Újpest!