Beharangozók

...aki gyengébb a góltermelésben, mint mi. Ez pedig szombati ellenfelünk, aki nem más, mint a DVTK. Nem nagyon értem, hogy mit művelnek arrafelé élvonalbeli futball címén, de úgy tűnik, hogy módszeres alapossággal, határozottan menetelnek az Nb2 felé! Akkor tehát ez egy könnyű meccs lesz? Biztosan nem! Az van ugyanis, hogy mi sem vagyunk évszázados formában… Hogy mást nem mondjak; az eddigi kilenc meccsen szerzett nyolc gól régen látott gyenge támadójátékot jelez. Ez annyira kevés, hogy a nevünk mellett szereplő legkevesebb kapott gól sem igen vígasztal.

A Diósgyőr ezzel szemben bőven termel az ellenfeleknek; lejátszott tíz meccsükön a tizenhat kapott ugyan nem a legtöbb, de akik ebben „beelőzik” őket, azok olyan csapatok, akik egyértelműen kilógnak az élvonalból! Hogy mi lesz ezen az összecsapáson, azt nem a támadójáték ereje, hanem a védekezés gyengesége fogja eldöntetni. Nem ismerek olyan körülményt ugyanis, ami azt mondatná velem, hogy bármelyik csapat is gyökeresen mást játszana, mint eddig. Nem az a kérdés tehát, hogy ki mennyi gólt szerez majd, hanem az, hogy ki mennyit kap!

Miután nem gondolom, hogy a játékban nagy változás lenne, a kapott gólok számát a következőképpen vezetem le; a mi 0,77 átlagunk kevesebb, mint fele a diósgyőri 1,66-nak, így a legvalószínűbb eredmény az 1:2-es Újpest-győzelem. A helyzet azonban az, hogy én a két csapat között egy gólnál nagyobb különbséget látok. Ugyanis míg a B-A-Z megyei csapat játékosai azt sem tudják, hogy mit kellene játszaniuk, addig nálunk „csak” az a baj, hogy nem tudjuk lejátszani azt az elég egyértelműen meghatározható játékot, amit Vignjevic mester megkövetel csapatától.

Miért ér ez meg egy gólt? Mert, ha tisztázott a stratégia, a játékosokkal szembeni elvárások, akkor idővel csiszolódik a játék, az egyes posztok megtalálják a megfelelő embert, a megfelelő ember pedig egyre közelíti a poszt által megkövetelt mozgásokat, játékelemeket. Ahol viszont még csak a játék alapjait sem sikerült lerakni, ott csak annyit láthatunk, hogy időnként változik a csapatjáték, de eredményben ez nem mutatkozik meg. Véleményem szerint mi ezt az útkeresést lezártuk, így előnyünk – amíg az ellenfél meg nem találja saját játékát – csak fokozódik, és most szombaton ez elég lesz három gól megszerzésére.

És a kapott gól? A statisztika, és a „kapanyél is elsülhet” elve alapján soha nem zárható ki, egy-egy hiba benne van a játékban még akkor is, ha csapatunk élete formáját mutatja. Ezt sajnos játékosaink hajlamosak elfelejteni, amit a 45%-os döntetlen-arány ékesen bizonyít! És hogy szerezzük meg azt a három gólt, amivel „beterheltem” a Diósgyőrt? Nos, azért ne feledjük, hogy Zsótér, Nagy Dani, vagy Novothny (szerintem kikecmereg lassan a kátyúból!), de Obinna is képes gólt, gólokat szerezni. Ha a játék rendben lesz, a gólok sem maradnak el!

Ez utóbbiról még pár gondolat; eddig sem volt különösebb gond azzal, hogy sokat birtokoltuk a labdát, de ezt a „fölényt” a pálya olyan részén tudtuk csupán érvényesíteni, ami gólszerzés szempontjából indifferens. Ha tényleg összeáll az, amit Vignjevic mester elképzelt, akkor a labdabirtoklás nem meddő (avagy impotens) daralálás lesz, hanem valódi értelmet nyer; végre gólokat eredményez! Én pedig arra számítok, hogy – mint korábban többször is volt már rá példa – a gyenge kezdés után, az ősz közepétől kicsit felpörgünk.

Mi van, ha nem? Nos, ha ezt a meccset nem tudjuk behúzni, akkor nincs sok okunk arra, hogy a tavalyi eredményhez hasonlóra számítsunk a végén. Nem hiszem ugyanis, hogy az ún. élcsapatok ellen minden esetben behúzzuk a győzelmet! Ez – tetszik, vagy sem! – bizony egy kötelező győzelem, nem más! Ezért persze nehéznek is nevezhetném, de nem teszem, mert aki úgy gondolkodik, hogy egy feladat azért nehéz, mert könnyű, az majd mit gondol egy valóban nehéz feladatról???

Nem is folytatom tovább, mert a lényeget már leírtam. Ha esetleg nem fogalmaztam volna pontosan: 1:3-as eredményt, Újpest győzelmet várok!

HAJRÁ LILÁK!!!

NEM KELL ÚJ CÍMER!!!

Számos nagy drámaíró nevét még ma is ismerjük, darabjaikat manapság is műsoron tartják a színházak. A színház világában kevésbé jártasak számára nem mond sokat Γεώργιος Εδος (ejtsd: Geórgios Édosz) ókori szerző neve, pedig Ηττα (Vereség) című műve immár műve immár a 61 előadást élt meg! A két felvonásos dráma főszerepében a darab immár évszázados története során - többek között - Priboj István, Zsengellér Gyula, Szusza Ferenc, Bene Ferenc, Fazekas László, valamint Törőcsik András alakítását csodálhattuk meg. A rendkívüli sikerek méltó folytatója az utóbbi idők két nagy alakja: Simon Krisztián, Mbaye Diagne (vendégművészként!).

Most - a 62. előadás előtt pár nappal – már szinte kézzel tapintható a műértő közönség feszült várakozása! Annak ellenére is így van ez, hogy tudják; a főszereplő ismét győztesként ünnepelhet csapatával. A zöldszemű szörny, a féltékenység démona pedig ezúttal is porba hull…

Ha kicsit lehozzuk ezt az előadást a földre, akkor azt látjuk, hogy a főhősnek nincs ám egyszerű dolga! Az ellenfél ugyan nem tűnik minden korábbinál erősebbnek, jobbnak, de nem szabad elbizakodottnak lenni: még sosem mutatta meg valódi erejét. Rebrov mester ugyanis egy olyan játékrendszert, olyan harcmodort kíván meg csapatától, ami itthon nem megszokott, és – szerintem – elég távol is áll a magyar lelkülettől. Ettől persze még lehet veszélyes, akár komoly gondjaink is lehetnek, ha fizikálisan sikerül legalább csak megközelíteniük az edző által elképzelt szintet!

De! Ha jobb erőkből is áll most az ellenfél, akkor sem szabad egy pillanatig sem kételkedni győzelmünkben! Ugyanis azok az erők még (?) nem hatnak egy irányba, a játékosok most azzal vannak leginkább elfoglalva, hogy egyéni feladataikat képesek legyenek elvégezni. A csapatjáték így elsikkad, de figyelnünk kell, mert a gyors, együtemű támadásaik így is veszélyesek lehetnek! A jellemzően kissé visszavontan játszó csapat jó sebességgel tud kirobbanni saját térfeléről, így most biztosan nem szabad elengedni a kétszűrős felállást!

Mivel sebességben mi sem állunk rosszul, vannak olyanok, akik képesek felvenni a verseny ebben a műfajban, nem aggódom, ugyanakkor az már kissé bizonytalan, hogy a sebességet meddig tudjuk fenntartani. Ha ebben felvesszük a versenyt, és biztosítjuk a hátunkat egy masszív védelemmel, akkor csapatjátékunk elég lehet pár szerzett gólra. Most arra számítok, hogy három ponttal térünk haza a meccs után. Ahogy fentebb is igyekeztem érzékeltetni; csapatjátékban jobbak vagyunk, így ha gyorsasági erőnlétben felvesszük a versenyt, nem lehet gond!

A kezdő tizenegy témája ezúttal elég rázós… Komoly dilemmáim vannak ugyanis Novothny-val kapcsolatban, ahogy nekem a Nagy Dani vs. Beridze sem egy rendezett kérdés, meg ugye itt van pár új igazolás is. Utóbbiakra nem számítanék a kezdőben, de – ha játékengedélyük rendben van – csereként számításba jöhetnének. Ha számíthatnék rájuk, én minden bizonnyal a meccs-stratégia részeként számítanék rájuk, ami pedig visszahathat a kezdőre is. Biztosan 4-2-3-1-ben fogunk felállni. A védelem jobb oldala most biztosan Pauljevic-é lesz, mert kell a sebesség (más esetben talán Balázson is elgondolkodnék), így tehát;

Pajovic – Pauljevic, Litauszki, Bojovic, Burekovic – Onovo, Sankovic – Obinna, Zsótér, Nagy D. – Lukács D.

Ahogy látszik, én most Novothny-t kihagynám, de ő lenne az egyik első számú cserém. Tervezetten Beridze bejönne Nagy Dani helyére az 50-60 perc körül, és ha szükséges, Diallo-val erősíteném a középpálya védekező-képességét.

Eredmény? 0:2, azaz két gólos győzelmünket vizionálom. És a főszereplő? Nem tudni, több szereposztás is van, az pedig, hogy kié lesz a főszerep, csak az előadás estéjén derül ki. De ezúttal ez talán mindegy is; a lényeg, hogy a győzelem ismét a miénk legyen!

HAJRÁ LILÁK!

NEM KELL ÚJ CÍMER!

Már régóta keresem okát annak, hogy miért vagyunk ilyen hektikusak, miért van az, hogy egyszer csodálatos dolgokra vagyunk képesek, máskor pedig olybá tűnik, hogy az alapokkal sem vagyunk tisztában… Nos, általánosságban továbbra sem értem, de szeretett klubunk esetében megtaláltam a miértre a választ! Az van ugyanis, hogy a legelső hullámvasutat 1885. január 20-án szabadalmaztatta egy LaMarcus Adna Thompson nevű feltaláló. Úgy tűnik, hogy ez az év sok mindent determinált… Mielőtt gyorsan átnavigálsz egy téged érdeklő cikkre, ami fociról szól, elmondom, hogy most DVSC elleni meccsről lesz. Hogy még tovább is olvasd, előre elárulom, hogy a hullámvasút-effektus ezúttal nekünk kedvez!

Igen, a helyzet az, hogy a hullámvasutak legtöbbjét Frederick Ingersoll építőipari cége építette, aki 1902-ben alapította vállalkozását…. Nocsak, úgy tűnik, hogy nem csak nálunk okoz néha eufóriát, néha meg nihilt az örökös fel- és leszáguldozás!

Nos, a DVSC szerintem most egy lefelé szálló ágban van. A bajnoki rajtnál azonnal legyőzték a Felcsút gárdáját. Erre még mondhatjuk, hogy „Ki nem?”… De ugye mi tavaly egy bajnokin sem, a Kupa-döntőn is csak tizenegyesek döntöttek. De vissza a debreceniekhez! A második fordulóban Kövesden ikszeltek, ahogy a Videoton ellen is döntetlent játszottak egy egész jó kis meccsen. Az MTK elleni 3-3-as meccsen már akadozott a gépezet, a Kispest ellen meg egyenesen beleállt a falba a lokomotív, és a Hali elleni hazai döntetlen sem tekinthető komoly eredménynek!

Egy szó, mint száz, szerintem a Loki most éppen lefelé tartott. Jól jött nekik a válogatott szünet, de – véleményem szerint – nekünk jobb a pozíciónk, mert mi egy javuló trendben jöttünk el egy kis szünetre! Biztosabb alapokon tudtunk ezekben a napokban tovább építkezni. Ha ezt jól használtuk ki, nincs mese, a mérkőzésnek egyetlen esélyeseként lépünk pályára! Szerintem ez nem véletlen, hogy a Kispest ellen betliző Debrecen (3-0-s sima vereség) után egy héttel mezőnyben lenulláztuk ugyanazt a csapatot, esélyt sem adva az ellenfélnek a gólszerzésre.

Ja, hogy mi sem szereztünk gólt? Igen, kicsit nagy falatnak bizonyult a betömörülő kispestiek védelmének feltörése, de a Loki szeret nyíltabban focizni, ki mernek jönni kapujukból. Ezért is van az, hogy nem ritkán kifejezetten szórakoztató meccseket játszanak. ÉS ez nekünk fekszik, hiszen gyors embereink képesek lehetnek megfutni a széleken a védelmüket. És nem lennék meglepve, ha Vignjevic mester pont az elfutásokat, na meg a centerezést gyakoroltatta volna az elmúlt két hétben! Van/volt mit javulni ezen a téren…

Várakozásaim szerint tehát egy igen szórakoztató meccset láthatunk, ahol akár kaphatunk is gólt, de mi mindenképpen többet szerzünk! Ergo, győzelmet várok! És ez nem holmi elfogult optimizmus, hanem az előzményekből levezetett logikus következtetés eredménye!

Milyen összetételben lépünk pályára?

Nos, egy-két helyen volt némi bizonytalanság, amikor ezen gondolkodtam, de aztán abban maradtam, hogy nem sok jobb megoldás van. És ez igaz még azokra is, akik az utóbbi időkben nem teljesítettek úgy, ahogy az elvárható lett volna tőlük.

Pajovic – Pauljevic, Litauszki, Bojovic, Burekovic – Onovo, Sankovic – Obinna, Zsótér, Beridze – Novothny

Nem lennék meglepve, ha Beridze helyett Nagy Dani kapna helyet a kezdőben, de én most (is) bevetném a grúz srácot. Ha pedig nagyon nem akarna működni a támadó-gépezet, lehet, hogy Danit nem is Beridze helyett, hanem Soma helyett hoznám be, de nem a kilences helyére, hanem újra kipróbálnám a hat középpályás játékot. De erre nem kerül sor a várakozásaim szerint, mert biztos vagyok benne, hogy kifejezetten jó támadójátékkal fogunk előrukkolni!

Persze nem ez az egyetlen lehetséges kezdő, és a frissen igazolt Rossy Lubakiról kiváló véleményeket hallottam, így – ha rendben az igazolása – igazán be lehetne vetni őt is. Csereként mindenképpen, mert minél gyorsabban át kell esni az akklimatizáció időszakán.

Summa summarum, 3:1-es győzelmet várok! Ja, még egy; remélem, hogy ez az eredmény nem jelenti azt, hogy a hullámvasúton innen lefelé vezet az út, szurkolok, hogy a felfelé ívelő szakasz még jó ideig tartson ki! Már csak azért is, mert szeptember 29-én jön a derby!!!

 

HAJRÁ LILÁK!!!

NEM KELL ÚJ CÍMER!!!

Spongyabob Kockanadrág a Rozsdás Rákolló nevű műintézmény konyhafőnöke. Régen tudja, hogy Rák uram - a Rákolló tulajdonosa - egy végtelenül fukar teremtés, de mivel ingyen ehet-ihat (méghozzá finom energiacsökkentett ételeket!), és egyedül övé a konyha, igencsak jól érzi magát. Főztje nem egy világszám… Pedig a vendégek nap, mint nap szurkolnak, hogy végre sikerüljön legalább valami egyszerű kis szendvicset összerakni! Korábban ez többször összejött, de jó ideje már nem volt formában. Ezzel együtt is elégedettebb, mint Csillag Patrik! Ő ugyanis – helyettes szakácsként – sokkal kisebb figyelmet kap, hiszen alig-alig van lehetősége tehetségét megmutatni Spongyabob mellett. Addig-addig, hogy Patrik felajánlotta szolgálatait Tintás Tunyacsápnak (aki magát igen tehetséges művésznek tartja, de a kívülállók egészen más véleményen vannak…). És láss csodát, megszületett az egyezség! A Tunyacsáp chéf-jévé avanzsált Patrik végre boldog, mert biztos benne, hogy majd a Tintás éttermében megmutathatja mire képes! Meg is fogadta, hogy lenyomja egykori kenyéradóját, és a Rozsdás Rákolló ellen mindent elkövet, amit csak tehetsége enged!

Nos, ez a meseszerű történet nem ám a fantázia szüleménye, ahogy a valósággal való minden egyezés sem a véletlen műve! Csak röviden; a Kispest elleni bajnoki mérkőzésen könnyen előfordulhat, hogy a tőlünk frissen távozott (kölcsönbe adott) Tischler Patrik lő gólt ellenünk a Szusza Ferenc Stadionban!!! Ehhez csak gratulálni lehet… Igen, gratulálni Patriknak, hogy ő – mert játszani akar! – inkább kölcsönzött munkaerőként dolgozik tovább, mintsem kikezdje a hátsóját a kispad! No, azért annak nem drukkolok, hogy ellenünk játszott bemutatkozó meccsén gólt szerezzen, de ugye ebben a helyzetben még akár ez elő is fordulhat.

Megoszlanak a vélemények a tekintetben, hogy Patrik kellene a keretbe, vagy sem. Nagy a felháborodás, pro és kontra érvek és ellenérvek (na meg személyességig fajuló érv-nélküliségek) repkednek az éterben. Véleményem szerint, hogy ha egy jelentősen jobb csatár érkezik a helyére, akkor helyes a stratégia (mert akkor Patrik még többet padozna). Ha viszont nem igazol ilyet a klub, akkor csak a nettó butaság lehet az, amivel ez az egész cirkusz megmagyarázható!

Szó mi szó, Tischler távozása nem nagyon változtatja meg az elképzelésem a kezdőről, a probléma – mint tudjuk – nem csak itt van. De ez egy másik cikk témája lehetne (talán lesz is), a kezdőt illetően más problémák vannak. Mindjárt ott van Nagy Dani, akit látványosan mellőz (pihentet, kímél?) Vignjevic mester. De ott van a két érkező is, Horj és Beridze, akiknek lehet, hogy nagyobb szerepet szán edzőjük, hiszen volt két egész hete a csapatnak arra, hogy beillessze az újakat. De vajon megtörtént ez, vagy ez az idő csak arra volt elég, hogy az eddigi pályára lépők játékát tegyék rendbe? Mert bizony erre is komoly szükség van, hiszen az utóbbi pár bajnokin csapatunk meglehetősen alulteljesített… Ja, ne feledjem; Burekovic esetleges elszerződése is felmerült a napokban. Nem tudom, de az ő posztján mintha évek óta komoly bajok lennének, ugyanakkor – a jelek szerint – a játékos-politika nem innen közelít az adás-vételek során.

Minden bizonytalanság ellenére azért teszek egy kísérletet a kezdő megjóslására:

Pajovic – Pauljevic, Litauszki, Bojovic, Burekovic – Onovo, Sankovic – Beridze, Zsótér, Obinna – Novothny

Ha netán Burekovic kimarad, nem leszek túlzottan vidám… Nem csak azért, mert ebben az esetben Balázsnak kell beugrania helyére, hanem azért is, mert akkor lehet, hogy már soha többé nem látjuk csapatunk tagjaként pályára lépni. Nem zárom ki, hogy Onovo helyett Diallo lép pályára, ahogy szintén nem lehetetlen Nagy Dani kezdőként való szerepeltetése (Beridze helyett). Egyedül a csatár-poszton nincs ilyen bizonytalanság; ott kizárólag egy játékos jöhet szóba…

Ez a beharangozó bizony nem sikerült túl pozitívra, de minden jó, ha a vége jó, ugyanis az eredmény tekintetében maximálisan pozitív vagyok! Véleményem szerint 2:1-es győzelemmel zárjuk ezt a mérkőzést!

 

HAJRÁ LILÁK!!!

NEM KELL ÚJ CÍMER!!!

1885. augusztus 23-a nagy nap volt az Esztergomi Helyi Gőzhajózási Társulat életében, ugyanis ezen a napon vehették át a Kövesd nevű csavargőzöst az újpesti Schoenichen Hermann-féle Hajógépgyártól! A tulajdonosa után elnevezett hajóépítő vállalkozás ma már szinte ismeretlen a laikusok körében. Ennek oka, hogy később a Danubius Gépgyár, majd a Ganz Vállalat érdekkörébe került. A hajó azonban ma is létezik, bár 1948-ban jóvátételként az akkori Jugoszláviába került. Ma - Kovin név alatt – a belgrádi Tudomány és Technika Múzeumban látható. A sok megpróbáltatás ellenére a közben védetté nyilvánított technika-történeti műremek mind a mai napig üzemképes! De ugye 1885-ben történt még egy ’s más… Az UTE megalakult! A történelem őt is dobálta ide-oda, de nem csak működőképes, hanem ma is él, szeli a sport néha igencsak viharos vizeit! A fociban mostanság éppen langymeleg áramlatok uralkodnak, egy hosszasan elnyúló hullámvölgyben evickélünk. Nem tudni, hogy ez most a vihar szeme a Sargasso-tenger állóvize felett, vagy egy nagy nekirugaszkodás előtti erőgyűjtés időszaka, de a radarok jelzik; a Kövesd közeledik! Nem a történelmi hajó-remek, hiszen a decken csilivili rozsdamentes veretek, csúcs-szuper navigációs berendezés, orrsugár kormányzás, és minden, amit ma be lehet építeni egy luxus yachtba! De vajon a kapitány érti a dolgát???

Eddig úgy tűnik, hogy fel tud ülni a kedvező áramlatokra, a kisebb ellenállás irányában kiváló időkkel teljesíti a hosszabb etapokat is. Nem kétséges; amíg kedvező a széljárás, nehéz dolga lesz minden öreg tengeri medvének ezzel a csodaladikkal szemben, de ha a foci Bermuda Háromszöge felett elül a vészterhes nyugalom időszaka, akkor mutatkozik meg igazán, hogy melyik hajó mire képes a vízen és melyik kapitány marad a hídon! Addig meg… Hát addig is bizonyítani kell, hogy a messzi tengereken, az óceánok legtávolabbi vidékein is megfordult hajók, és kapitányaik mégiscsak érnek valamit! Bizonyítani kell, hogy nem csak múltjuk, hanem jövőjük is van! A kikötőkben csak legendaként emlegetett szökőárhullámot ők nem csak látták, hanem át is kormányozták hajójukat a rohanó víz habot vető fergetegén. „Nem mese az gyermek!”

A hosszas bevezető után akár le is jöhetnék a rögvalóság puszta síkjára, de ezúttal nem teszem! Miért? Mert a sportszakmai fejtegetéseknek sok értelmét nem látom akkor. Ha a sport inkább szakma, még inkább munka, mintsem a felszabadult test és lélek szárnyalása. Akkor maradjunk inkább kicsit az éteri lebegésben, mártózzunk meg emlékeink keserédes balzsamában… A következő meccstől pedig csak azt várjuk, amit minden jó kapitány vár kezdő társától; gratuláljunk a 100. folyamkilométer megtételéhez innen a 3094.-től, kívánjunk jó szelet, majd növeljük tovább előnyünket annak rendje és módja szerint!

Eredmény? Nos, 3:3! Azaz; három gólt adunk, és három pontot kapunk. Ehhez persze teljesítenünk kell a pályán kívül is! A két számnál maradva:

Példabeszédek 3:3; A szeretet és hűség ne hagyjon el téged: kösd azokat a nyakadba, írd fel a szíved táblájára!

Illetlen, de mégis kiegészítem a Biblia szavait: Ami a szíveden, a szádon!

 

HAJRÁ LILÁK!!!

NEM KELL ÚJ CÍMER!!!