Beharangozók

Hogy ne legyen feltámadás!!! A viccből kölcsönsmittelt szójáték azért ugrott be elsőként, amikor a hétvégi, Diósgyőr elleni meccsre gondoltam. Az ellenfélnél helyzet van! Bódog Tamás gusztustalan kirúgása, utódjának azonnali kinevezése ugyanis most minden eddiginél kiszámíthatatlanabbá teszi a diósgyőrieket.

A bajnokság során eddig egy hazai döntetlent (1:1), és egy idegenbeli győzelmet (1:2) tudtunk alkotni, de most egy olyan ritka lélektani pillanatban vagyunk, aminek hatását egyszerűen nem lehet felmérni. Ha a játékosok nyomására tették lapátra edzőjüket, akkor a kirúgás plusz energiákat szabadít fel, és a miskolci körökben népszerű spanyol utódnak mindenképpen bizonyítani akarnak majd. Csak halkan teszem hozzá, mielőtt még a borsodi focisták odáig lennének maguktól; azzal a játékkal, amit Bódog Tamástól tanultak meg…

Abban az esetben, ha pedig a játékosok inkább marasztalták volna edzőjüket, egyértelmű a negatív hatás, de a bizonyítási vágy így is veszélyessé teheti az ellent! Vigyáznunk kell tehát, mert soha nem lehet tudni, hogy a sebzett vad mikor, és hogy támad! Ezzel együtt a 44 kapott góljuk azt mutatja, hogy nem túl acélos a védelmük, jól felépített támadójátékkal könnyen verhetők. A kérdés, hogy miként építjük fel a játékot… Már csak azért is, mert a sok kapott gól mellett sok rúgott gól is szerepel a nevük mellett. Támadásban a tabella második felében messze a legjobbjai, a lőtt gólok rangsorában utánuk következő mindössze 32 gólt jegyez.

Nálunk meg mintha kicsit fordított helyzet lenne; a harmadik helyünkhöz képest a gólkülönbségünk mindössze +1, a 35 lőtt gól a legkevesebb a tabella első felében. De! A kapott gólok számát tekintve csak a két élcsapat mutat jobb teljesítmény! És mi van a lélektani helyzetet tekintve? Hááát… Vegyes, mert jó helyzetben várjuk a kupa és a bajnoki finist is, de az utóbbi meccseken mintha máris túlságosan elégedettek lettek volna játékosaink. Az eredmény még csak-csak…. na de a mutatott játék! Nem részletezem, mindenki láthatta.

Nagyon nem szeretném, ha megint „felhozó-csapat” lennénk, mint a Felcsút elleni hazai (1:3), vagy a Hali elleni idegenbeli vereség (1:0), na meg a Mezőkövesd elleni vereség (2:3) alkalmával!!! A szoros tabella egyre másra kínálja fel a „soha vissza nem térő” alkalmakat arra, hogy végre kicsit meglógjunk az üldözők elől, de mi nem tudunk élni a felkínált lehetőséggel. Fordítsunk ezen végre;

FEL! TÁMADÁS!

A Diósgyőr kemény játékot produkál, gólerősek, de a védelmük elég hányaveti, ezért támadni, letámadni kell, mindenképpen meg kell szerezni a vezetést, ha nyerni akarunk. Optimista vagyok, nem gondolom, hogy ez a meccs rosszul sülne el, de ha most sem élünk a lehetőséggel, akkor talán nem is érdemeljük meg, hogy a dobogóért harcoljunk! Én a támadásban látom a megoldást, a korábbiaknál ugyanis nyíltabban játszó ellenfelet kaptunk, aki hátul instabil. Lehet, hogy ez hordoz magában némi kockázatot, de kockázat nélkül nincs nyereség!

Az alábbi kezdővel célt lehet érni szerintem:

Pajovic – Pauljevic, Bojovic, Litauszki, Burekovic – Sankovic, Diallo – Obinna, Nagy D., Zsótér – Novothny

Ebben a felállásban hiba lehet, hogy talán kicsit kevés a „verekedős” játékos, ezért - és ha még nem épült fel – Diallo helyett Onovo is jó megoldás lehet. Eredmény? Nos, szerintem – a kevés kapott gól ellenére is! – a védelmünkben egy jól támadó csapat ellen benne van a gól, ugyanakkor biztosan tudjuk hozni a nagy átlagot, azaz tudunk 2 gólt gurítani (egészen pontosan 1,63 a kapott gólok átlaga az ellenfélnél), ezzel pedig 2:1 arányú győzelmet aratunk!

 

HAJRÁ LILÁK!

NEM KELL ÚJ CÍMER!

Hemingway úr frappáns válasza a neki írt nyílt levélre az volt, hogy már a Kispest, Debrecen elleni meccsét hirdeti az óriásplakátokon, vagyis még bőven a Honvéd-Újpest találkozó előtt letakartatta a wc deszkát Európa egyetlen szponzor nélküli bajnokcsapatának tulajdonosa. Bölcs döntés volt, érzi ő is, hogy ez a címer ügy nem volt rendben. Annál is inkább jó lépés volt részéről ez, hisz ez a két klub –nem csak a történelmi múlt miatt- harcostárssá vált az elmúlt időszakban. Ameddig mi az egyetlen szimbólumunkért küzdünk, addig ők a Puskás név jogszerűtlen, de minimum etikátlan használata ellen.

Szombaton 17.00 egymásnak feszül a két csapat, s bár a tabellán jelenleg csak 1 pont és helyezés választja el egymástól a küzdő feleket, azért az elmondható, hogy az esélyek inkább felénk billennek. Rossi távozásával a hazaiak nem igazán találják tavalyi önmagukat, s ennek ékes jele, hogy a tavaszi szezonra lecserélték holland edzőjüket egy –nyilván olcsóbb –hazai megoldásra, de ezúttal nem igazolódott az „új seprű, jól seper” mondás, hiszen Supka Attila vezetésével sem kezdett szárnyalásba a Kispest. A Debrecen ellen kipottyantak a Magyar Kupából, kikaptak néhány hete a Vasastól is, legutóbbi 2 meccsükön pedig mindössze egy pontot gyűjtöttek. Azt sem egyszerűen, mert bár számukra élet-halál meccs a Felcsút elleni, mindössze a legvégén sikerült megkaparintani legalább az egyik pontocskát.

A Kispest nem fut nagy szériát tehát, mi azonban mintha elindultunk volna valamerre. A legutóbbi bajnokin hazai pályán a Vasast sikerült legyőzni úgy, hogy Novothny vágott kettőt, a Balmaz elleni hétközi kupaelődöntőn pedig az előző hétvégén pihentetett Nagy Dani vállalt ugyanennyit. Ami ellenünk szól, az két tényező. Az egyik az, hogy a Bozsik stadionban fogunk játszani, a másik épp a hétközi terhelés. Ami viszont mellettünk, az az, hogy egyszerűen jobbak vagyunk az idei Kispestnél. A tavaszra szépen összeállt a játékunk, Obinna és Diallo kifejezetten szellemesen, és ami ennél is fontosabb, nagyon eredményesen irányít, Soma továbbra is harcban a gólkirályi címért (és a dobogóért), Lita nagyon jól irányítja a védelmet. Ami kicsit aggasztó, az az egyébként igen jó képességű Pajovic időnkénti kihagyásai. Nem lenne nagy meglepetés, ha Vignjevic mester ismét gólvonalra küldené az MTK ellen már kipróbált és bevált, fiatal Gundit. A mezőnyben túl sok rotációra nincs lehetősége, nem elég hosszú a padunk. Elől talán lehet számítani Tischler játékára, egyszer már neki is ki kell jönnie a lépésnek. Inkább küzdelmes játékra számíthatunk, mintsem szemet gyönyörködtető akcióra, szellemes cselekre, gólesőre. Az időjárás viszont gyönyörű lesz, ha másért nem egy kis napozásért biztos érdemes kilátogatni a stadionba.

Bár még van hátra bőven, ez a meccs nagy mértékben befolyásolhatja a dobogós helyezést, vagyis az automatikus kupaszereplést. Ha komolyan gondoljuk a bronzérmet, akkor győzni kell és képesek is vagyunk rá a mostani, kicsit fásultnak tűnő ellenféllel szemben.

Ami a történelmet illeti, már több mint 100 győzelmet arattunk a Honvéd ellen, ők még csak alig több mint a felénél járnak. Korábban bajnoki címek dőltek el az egymás elleni meccseken, tömegeket vonzott ez az összecsapás. Reméljük, ezúttal összejön 4-5000 ember.

Hajrá Lilák mindörökké!!!

A feladat adott, és – elsőre – nem is nehéz. A kupában két meccsen tovább kell jutni egy kiesés ellen harcoló ellenféllel szemben, hogy a döntő résztvevői lehessünk. Erős kérdés, hogy mi lesz a stratégia; egy éppen elégséges kezdő után akkor jönnek a meccset eldönteni képes játékosok, ha addig nem sikerül megfelelő eredményt elérni, vagy teljes erővel győzelemre törünk az első másodperctől?

Egyik pontból a másikba rengeteg úton el lehet jutni. Vannak könnyebbek, vannak nehezebbek, de sok lehetséges megoldás van. Sőt – hogy ne legyen olyan egyszerű a helyzet! – vannak olyan lehetőségek is, amik csalókák; így lehet csúnyán benézni a dolgokat egy nem teljesen átgondolt útitervvel! Mint kiderült, hajlamos vagyok a tutista álláspontra, legalábbis Vignjevic mester általában sokkal inkább kicentizi a meccseket, mint azt én előre feltételezem.

Erre jó példa az MKT elleni továbbjutás, de a legutóbbi, Vasas elleni bajnoki is. Nem remegett meg a keze akkor sem, amikor nem mi voltunk a továbbjutók, és akkor sem, amikor a második vezetésünk után is egyenlített az ellenfél, az előre tervezettekhez ragaszkodva vitte végig a meccseket. A kérdés az, hogy hol van az a pont, amikor az ember belemerevedik egy álláspontba, pedig az már rég nem állja meg a helyét? Mi van, ha ez a pontot nem ismeri fel?

De ne menjünk ennyire filozofikus magasságokba, nézzük meg, hogy mit mutat a két csapat az utóbbi időkben. A Balmaz a Békéscsaba ellen kettős győzelemmel (5:0, 2:1) jutott tovább az előző fordulóban. A békésiek az utóbbi időkben igen jól szerepelnek az Nb2-ben, ezzel felértek immár a harmadik helyre! Nem tudom, mennyire gondolják komolyan a feljutást, de tény, hogy a Kisvárda botladozik. Ha komolyak a szándékaik, akár azt is el tudom képzelni, hogy elengedték a kupát.

De mi van, ha nem így van?

Az Nb1-es küzdelmekben az utóbbi tíz meccsen otthon négy döntetlen mellett a legutóbbi meccsen a DVTK ellen sikerült nyerniük, idegenben viszont legutóbb még 2017 novemberében sikerült nyerniük a DVSC ellen, emellett pedig egy döntetlenjüket éppen ellenünk realizálták, a többi meccsen vereséget szenvedtek. Ezzel összességében a forma alapján is pont a 10. helyen vannak, csakúgy mint pontjaikat értékelése alapján. Összességében azonban mégsem mondanám egy futottak még csapatnak a Balmazt, mivel az utóbbi öt meccsükön a tavalyi bajnok Kispesttől, illetve a 26. forduló utáni két listavezetőtől kaptak ki, míg a Vasassal remiztek (a DVTK elleni győzelem mellett). Ha innen nézem, a társaság elég jó felszívta magát – és ha vezetőik tudnak valamit az MLSz jövő évi létszámteveit illetően… -, még az is lehet, hogy nincs rajtuk különösebb nyomás, a legjobb tizeneggyel is küzdhetnek bátran.

De mi van, ha nem így van?

Ugye mennyire nem egyszerű feladat kicentizni azt a minimálisan szükséges teljesítményt, ami még kíméli a csapatot, ugyanakkor a megcélzott eredményeléréséhez is elég? A magam részéről a nagyon kiszámolt, milliliterre adagolt teljesítményt nem tartom jó ötletnek, mert – korlátozott információk birtokában, korlátozott szakmai hozzáértéssel… - ezt szerencsefaktorként élem meg. Persze az, hogy én ilyen alapon nem tartom tervezhetőnek a mérkőzést, semmit nem jelent, mindannyiunk nagy szerencséjére nem nekem kell kitalálni a stratégiát, és az ehhez szükséges kezdőt!

Viszont remekül plagizálok, így most az általam jónak tekintett felállást is a fórumról csenem be ide:

„Szóval lassan hangolódjunk rá a mi kis kupa elődöntőnkre. Szerintem nem lehet kérdés, hogy a legerősebb kezdővel kell kiállnunk. Naggyal, Obinnával, Burekkel, Pauljeviccsel a kezdőben, elől kezdhet éppen Tischler. A védelmet sem bolygatnám, maradjon a Vasas elleni.

Jó lenne egy olyan eredményt elérni, hogy a visszavágót már "elengedje" Horváth Feri.

Igen, pontosan így gondolom! Szerintem győzelem lesz az első mérkőzésen, ugyanis eddig – bár nem hibátlanul… -, de mégiscsak jól működött a Balmaz elleni játékunk a bajnokikon. Idegenben 1:0-ás győzelem, itthon pedig 2:2-es döntetlen. Ez most továbbjutást jelentene, de nem szeretném látni, hogy a Balmaznak egy percig is van esélye a továbbjutásra. Márpedig egy ilyen 2:2-es eredmény után erősen bizakodnának… Ne fessük az ördögöt a falra, szó nem lehet róla, hogy ilyen előnyt adjunk! Most már a döntő előtti utolsó lépcsőfoknál nem engedhető meg semmiféle megingás!

Nos, a tippem 3:0 az első meccsre! Megint benézném? Nem, most nagyon bízom abban, hogy a hétvégén kiszakad gólzsákot még senki nem tudta befoltozni! A második meccset elengedem egy döntetlennel – de csak az első meccs ilyetén eredményével!

 

HAJRÁ LILÁK!

NEM KELL ÚJ CÍMER!

Az előző három meccset csúnyán benéztem… Sajnos rettenet ellentmondás van az elért eredmények, és a vízióim közt. Nézzük sorba, az utóbbi három meccs beharangozójának címeit! Derbi: Legyen nagyon boldog a Húsvét minden lilának! Kupa-visszavágó: Álmaink útján. Az előző heti bajnoki: Felcsúti fellépés a Fehérvár ellen. Nos, az egész jól sikerült Húsvét után majdnem rémálom következett, majd jött a felcsúti fellépésből ballépés lett… De! A Vasas ellen tehát nem csak a győzelemért, hanem ennek a lefelé tartó tendenciának a megszakításáért is küzdenie kell csapatunknak!

Mit tudunk a két csapatról? Azt, hogy az utóbbi meccseken egyikük sincs éppen bombaformában, így nem kétséges, hogy az angyalföldiek is hasonlóan gondolkodnak; egy rossz sorozat végére szeretnék odatenni azt a bizonyos pontot! Az utóbbi öt bajnoki mérkőzés eredményei kísérteties azonosságot mutatnak; a legutóbbi vereséget sorrendben két döntetlen, egy győzelem, és egy újabb vereség előzte meg… Csak egy – mérsékelten lényeges… - különbséget tudtam felfedezni; mivel a Vasas a Szusza Ferenc Stadionban rendezi a meccseit az idegen-hazai meccsek periodicitása éppen ellentétes. Ezért a Vasas három hazai mellett csak két idegenbeli meccsen ért el azonos eredményt, míg mi éppen fordítva, három idegenbeli meccsel abszolváltunk az utóbbi öt bajnoki meccsen összesen öt pontot…

Az jelen esetben nem sokat nyom a latba, hogy míg mi a dobogóért, addig a Vasas a kiesés ellen harcol, mert ebben a tömörödő mezőnyben ez mindössze nyolc pontnyi különbséget jelent. Már csak azért sem mérvadó, mert a győzelmek tekintetében mindössze eggyel vagyunk jobbak, a számbeli különbség – nem meglepő módon – a döntetlenek tekintetében jelentős, mintegy kétszer annyi, azaz tíz döntetlennel állunk.

Nézzük meg kicsit alaposabban, hogy mik azok a mérhető különbségek, amelyek támpontot adnak a várható végeredmény tekintetében, nézzük meg az utóbbi öt forduló ellenfeleit is! Szombati ellenfelünk sorrendben:

  • Haladás (idegenben, vereség: 3-0, 25 meccs után 9. a tabellán),
  • a Kispest (otthon, győzelem: 2-1, 24, 4),
  • a DVTK (otthon, döntetlen: 1-1, 25, 7),
  • a Balmaz (idegenben, döntetlen: 1-1, 15, 12 ), valamint
  • a Felcsút (otthon, vereség: 2-1, 25, 8) ellen játszott.

Mi a következő ellenfelekkel mérkőztünk meg:

  • a M.kövesd (itthon, v.: 2-3, 25, 11),
  • a DVSC (idegenben, gy: 1-2, 25, 3),
  • a Paks (idegenben, d.: 0-0, 25, 5),
  • a Ferencváros (itthon, d.: 0-0, 25, 1),
  • a Fehérvár (idegenben, v.: 3-0, 24,2).

Matematikai szempontból nincs sok értelme, de a különbség érzékeltetésére azért mindenképpen idekívánkozik, hogy az ellenfelek 25. forduló utáni helyezése alapján a Vasas ellenfeleinek átlaghelyezése 8, míg a mieinknek 4,4. Ezt tényleg csak az előzmények különbözősége okán számoltam ki, mert megmutatja, hogy a csontra azonos pontok mennyire mást jelentenek a két csapat esetében!

A megszerzett öt-öt pont mellett a gólok számában is van némi különbség; bár mindkét csapat támadójátéka gyenge, mert mindössze négy gól esett az öt meccsen, viszont míg mi „csak” hat gólt kaptunk, addig a Vasas kapusainak kilencszer kellett a hátuk mögül, a hálóból kivenni a labdát.

De menjünk tovább, és nézzük meg, hogy mi a helyzet a hazai és idegenbeli meccsek tekintetében! Azaz, dehogyis nézzük! Mindkét csapat otthon játszik ugyanis, mint említettem, és 25 forduló után már elmondható, hogy az ellenfél is pontosan ismeri a pálya minden egyes négyzetcentiméterét, a szurkolók pedig dettó.

A számok tehát azt mutatják az utóbbi öt forduló tekintetében, hogy relatíve erősebb ellenfelekkel szemben, több idegenbeli szerepléssel, kevesebb kapott góllal vagyunk jobbak, ugyanakkor figyelmeztető jel, hogy a Vasas az utóbbi négy mérkőzésén mindig szerzett gólt, mi viszont az utóbbi három mérkőzésünkön gólképtelenek voltunk a bajnokságban…

Sajnos nem tudom, hogy mi a helyzet az állítólagos sérültekkel, de ha vannak is, ebben sem hiszem, hogy komolyabb különbséget lehetne tenni, hiszen az angyalföldiek közül is többen sérüléssel bajlódtak az utóbbi hetekben. Ezért – na meg nehogy rám cáfoljon ismét a Mester – nem is jelölök meg kezdőt, inkább csak a végeredményre fokok elereszteni egy tippet. Szerintem 2:0-ra megnyerjük ezt a hazai-hazai rangadót! Ennek indoka a korábbi, a formát bemutató számokban keresendő; szerintem a fentiek alapján ennyivel jobbak vagyunk!

 

HAJRÁ LILÁK!

NEM KELL ÚJ CÍMER!

Biztosak lehetünk benne, hogy ha nincs időnk eljutni Székesfehérvárra (az oda vezető hasi úton…), akkor még van egy lehetőségünk; biztosan közvetíti a tévé a meccset, ezúttal nem kell az akadozó stream-től agyvérzést kapni! Győzelmet ünnepelni igazán csak a helyszínen lehet, ezt az élményt nem tudja visszaadni a technológia… Nem titkolom - in medias res - győzelmet várok!

Mielőtt nekifogtam a beharangozónak, kicsit elmélyedtem a meccstörténelem adataiban, és azt találtam, hogy vendéglátónk kicsivel jobban áll. Az jól látható az infó-panelen, de lehet azért további érdekességet is találni. A tévések az általuk rendezett meccseken 87 pontot szereztek (mi 57-et), míg a mi rendezésünk mellett 86 szerzett pontunkkal szemben az ellenfél 65 pontja áll. Az összesítésbeli különbséget tehát az adja, hogy hazai pályán kicsit többet engedünk ellenfelünknek, mint ő fordított helyzetben…

Úgy tűnik, hogy történelmi messzeségbe tekintve ia a döntetlenek jelentik a problémát… Ha ugyanis csak minden harmadik idegenben játszott döntetlenünket sikerült volna győzelemre váltani, akkor a maradék 18 döntetlen mellett mindkét csapat 43 győzelemmel állna.De sajna nincs így, viszont az újabb meccs újabb lehetőség arra, hogy elmozduljunk ebből a helyzetből!

De mégis, mire alapozom optimizmusomat? Miért gondolom, hogy nyerünk az Nb1-ből hasonlóan kiemelkedő csapat ellen, mint ahogy az MTK kiemelkedik a másodosztályból, akitől viszont kikaptunk? Lehet, hogy kicsit körmönfont lesz a magyarázat, de érdemes átgondolni!

Szóval, az MTK ellen egy sima, 3:0-s győzelmet vizionáltam, mert abból indultam ki, hogy a legjobb csapattal állunk fel. Nos, az az Újpest, amelyik személyi összetételében, valamint az egyes posztokat tekintve úgy áll ki, mint szerdán, az a legkisebb jóindulattal sem nevezhető a legjobb tizenegynek. Játszott Mohl, aki tavasszal nem nagyon kap szerepet. Középpályán kezd, majd mintha helyet cserélne Burekovic-csal, de ott sem vesszük hasznát. Tischler szintén kezdett, ami quasi szokás a kupában, pedig az utóbbi időszakban a csúcsformában lévő Novothny biztosan jobb. Ezzel nem szeretném Tisit minősíteni, egyszerűen arról van szó, hogy a csapat egészének játékához jobban illeszkedik Soma játékstílusa.

A szerdai kezdőnek se irányítója, se góllövője nem nagyon volt, viszont a defenzív felállás ellenére nem sikerült összerakni a védekezést. A keret – minőségi szinten – továbbra is meglehetősen szűk, ez is kiderült, de ennél valami fontosabb is! Vignjevic mester ugyanis nem kizárólag egy meccsben gondolkodott, hanem egy meccsfolyam részeként kezelte. Mit értek ezalatt? Azt, hogy bekezdett egy gyengébb, de – elvileg – védekezésben erős csapattal, miközben kulcsembereket tudott pihentetni. Őket csak akkor hozta be – de még bőven időben! -, amikor tényleg szükség volt a gólokra!

Mit jelent ez? Annyit tesz, hogy a Mester igenis erősen kézben tartotta, kontrollálta a meccset, de most nem aktív, hanem reaktív módon tett mindezt. Ennek oka pedig egyszerű; előnnyel érkeztünk, még ha az elég karcsú is volt. Ennek az egy meccsnek az eredménye a fanyalgókat, a továbbjutás pedig Vignjevicet igazolja. És ez utóbbi mégiscsak fontosabb, és nekem arról szól mindenek előtt, hogy a Mester pontosan tudja, hogy kitől mit várhat, melyik felállás mit tud, és hibák esetén hogyan kell korrigálni!

Nos, a fentiekben vázolt „meccsfolyam-szemlélet” alapján azt gondolom, hogy most jött el az ideje a legjobb tizenegy pályára küldésének. A két legjobbunk csak egy félidőt játszott, ráadásul – mi sem igazolja jobban Vig elképzelésének helyességét! – Soma két góllal, Dani pedig egy gólpasszal további lélektani muníciót is kapott! A szűrők ezúttal nem voltak igazán hatékonyak, de a kupameccs jó volt arra, hogy ezek a hibák kijöjjenek! És – mint láttuk – a csapat képes a hibák kijavítására!

Ja, hogy van egy ellenfél is, pénzügyi kondícióit, és produkcióját tekintve kiemelkedik a hazai mezőnyből? Nem tartok ettől, mert a derbi meg azt bizonyította, hogy az elviekben jobb csapatok sem képesek ellenünk jól játszani, ha elkapjuk a fonalat, és játékosaink le tudják hozni a pályán az edzői elképzeléseket! Ha az MTK kapcsán igaz volt, itt most ezerszer fontosabb a koncentráció, ezt talán mondanom sem kell, de most ez nem is kérdés. A fehérváriak offenzív, nyílt játékával szemben jobban meg tudjuk találni saját játékunkat, mint a kék-fehérek ellen, amikor előnyben voltunk, elviekben egy gyengébb ellenféllel játszottunk, és játékstílusuk képes bealtatni az ellenfelet…

Nos, a legjobb tizenegy szerintem továbbra is ez:

Pajovic – Balázs, Litauszki, Bojovic, Burekovic – Onovo, Diallo – Pauljevic, Nagy D., Obinna – Novothny

Ha esetleg egyik szűrőnk fáradtabb lenne, akkor egyenértékesként Sankovic is bevethető ezen a poszton, és talán hajlanék is rá, hogy ezúttal Diallo, és Sanko kezdjen. Ezt a döntést a köztes edzéseken meg tudja hozni Vignjevic mester, így nincs kétségem, hogy a kezdő a pillanatnyilag legjobb formát mutatók csapata lesz!

Eredmény tekintetében én 2:1-es győzelmünket várom (1:2), mert:

  • Az ellenfél bárki ellen jó egy gólra (sokak ellen többre is), így nem hiszek a kapott gól nélküli meccsben,
  • Ez igaz ránk is, de most jobb szériában lévőnek gondolom a legjobb összeállításban pályára lépő csapatunkat, mert most – a korábbiaknál… - sokkal jobban teljesítünk,
  • Nagy Dani, és Novothny Soma játéka most is kulcsfontosságú lesz, és ők azok, akik a kupameccsen is extra motivációt kaptak, de a csapat egésze is pozitív lelkülettel lép pályára, hiszen a továbbjutást – mint előre megfogalmazott célt – sikeresen behúzták,
  • Az ellenfél – ha nem tudja saját játékát játszani – kizökken, a játék helyett minden mással foglalkozik, mentálisan igencsak labilis társaság.

Ezúttal nagyon remélem, hogy nem cáfol rám a Mester, de nem ám azért, hogy engem igazoljon, hanem azért, mert én nem nagyon látok más esélyt. Persze, azért nem (sem!) én vagyok az Újpest edzője! De – komolyra fordítva a szót – most tényleg meglepődnék, ha valami teljesen más koncepcióval állna elő Nebojsa!

Fontos még, hogy legyen támogatás, és szerencsés, hogy Fehérvárlcsút nincs messze, mindenkit biztatok egy Lila Ünneplésre!!!

 

HAJRÁ LILÁK!

 

NEM KELL ÚJ CÍMER!