Beharangozók

Agrárpercek: „A dión közel ötven betegség és kórokozó jöhet számításba. Ebből persze csak néhány okozhat komolyabb károkat.” Igen, ahogy láttuk, ilyen-olyan edzők sűrű váltogatása, játékosok furcsa körülmények közötti távozása, a tulaj és a város ellentétei sem tudtak olyan károkat okozni, ami a másodosztályba űzte volna következő ellenfelünket. Ilyen megközelítésben a félelmetes dióburok-fúrólégy smafu, attól több kell, hogy tényleg feltörjük őket! Hogy mi? Olvass tovább!

Aki azt gondolja, hogy a kérdés-feltevés eleve nevetséges, hiszen az évek óta kiesési szinteken küzdő vasgyáriak nem lehetnek komoly ellenfelek, az bizony téved! Másról sem szólnak ugyan a hírek, mint hogy a diót még ága is húzza, közben pedig mindössze 4 ponttal vagyunk előttük… Ez bizony nem túl acélos, és mondanom sem kell, hogy egy esetleges vereséggel már mi is ott leszünk, ahol a part szakad…

És úgy általában: az elsőtől 9, a kiesőtől 6 pont választ el, így nincs itt kérem semmi látnivaló, lehet hazamenni… Csak az történik, amit már az elmúlt évek lassan hagyománnyá tesznek: középszar szint, nem esünk ki, és az sem fenyeget különösebben, hogy teveháton kelljen ellátogatni következő nemzetközi kupaselejtezőnkre (a ló ugye sokkal drágább…). Na jó, ennyire azért nem szörnyű a helyzet, mert mostanság azért ad némi életjelet a csapat, vannak gólok, támadásként értelmezhető megmozdulások, és nem csak a vegytiszta darálás megy!

Na meg: ne felejtsük el, hogy a Diósgyőr gólképtelensége második helyezett a szinte teljesen reménytelen Kaposvár mögött, így fergeteges támadójátékra nem kell számítunk, de a nagy kérdés nem is ez, hanem az, hogy mi mit tudunk majd nyújtani ezen a téren! Az utóbbi két meccsen szerzett 6 gól egyáltalán nem rossz még akkor sem, ha kaptunk mellé 3-at! Sokkal inkább nézhetők az ilyen meccsek, mint a nagy brusztolás közepette elért 0:0, az egyetlen, semmire se jó ponttal!

Igen ám, de ha az utóbbi 5 meccset nézzük, teljesen azonos pontszámot látunk hiszen a két csapat 2 győzelem és 2 vereség mellé gyűjtött döntetlenjével egyaránt 7 pontot gyűjtött. Van tehát mindenféle érv és (talán) ellenérv is a győzelemmel kapcsolatban, de én most azt mondom, hogy ezúttal egy olyan csapattal nézünk szembe, aki alapértelmezetten gyengébb, mint mi, ugyanakkor az utóbbi fordulók eredményei alapján látható, hogy nem elég csak kitenni a csukát a pályára, így arra számítok, hogy teljes erőbedobással fogunk küzdeni!

Ez pedig megint jó lehet arra, hogy 3 góllal terheljük az ellenfelet, az ezévi produkció alapján viszont nem tudok kizárni soha legalább egy kapott gólt, így a tippem ismét a 3:1 arányú győzelem!

 

HAJRÁ LILÁK!!!

NEM KELL ÚJ CÍMER!!!

Kaposvárra nem nyerni járunk? Mumus lenne? Szerintem nem, de azért van némi kétségem a meccs kimenetelét illetőn. Az van ugyanis, hogy csapatunk jól játszik, de nem feltétlen nyer jobbak ellen, míg a relatív gyengék ellen „nincs megfelelő motiváció”. Nos, az a helyzet, hogy én egyikben sem hiszek! Nem is nagyon tudom, hogy ebben az egész történetben hol a helyünk… De a remény hal meg utoljára!

Lehet, hogy vannak, akiket elhagyott a hite, akik azt mondják, hogy a hit megvan, de nincs az, akiben/amiben hinni lehetne, én mégis azt gondolom, hogy a derbin látott játék nem a véletlen műve! Ahogy – sajnos – az Egerszeg elleni sem… Mi lehet a megoldás? Erre maga Vignjevic adta meg a választ; játékosai nem tudnak ugyanúgy „működni” a pályán a gyengébb csapatok ellen, mint az erősebbekkel szemben. Nem látok sem fizikai, sem technikai okokat (lehet, hogy a hazai bajnokság nem a világ eleje, de ez csak annyit jelent, hogy nem a világ eleje ellen kell megmutatnunk, mit is tudunk valójában), annál inkább lélektani okokat… Erre célzott a mester is, aki – nem tudom, hogy értesült róla, vagy sem… -, de pontosan tudhatja, hogy pszichés felkészítés is edzői feladat, de minimum a stáb az, akinek ezt helyes mederbe kell terelni!

Nem gondolom, hogy minden bajunk okozója Vignjevic, de azt igen, hogy nem tesz meg mindent, vagy nem képes megtenni mindent, ami ahhoz (lenne) szükséges, hogy tartósan magas színvonalon játsszon csapatunk. Volt már ezer meg egy verzióm, de a végén csak mindig az maradt, hogy – bár nem méltó az Újpesthez a keret minősége… - képességeik korlátját nem a játékosokban kell keresni! A sok kilátástalan meccs mellett ugyanis mindig vannak olyanok, ahol azt látom, hogy egy emberként küzdenek, egy irányba húznak, és időnként még a játék képe is olyan, ami igenis előremutató.

Hogy miért dilemmázok ezeken a kérdéseken? Azért, mert most a tökutolsó ellen lépünk pályára, és nem tudom, hogy csapatunk melyik arcát mutatja: azt, amelyik képes a végletekig harcolni, vagy azt, amelyik tetszőleges idő alatt sem képes gólt rúgni, vagy azt, amelyik magabiztosan hozza azt, amit jó focinak nevezünk? De – a remény, ugye…- azt gondolom, hogy ezúttal sikerül végre egy egészséges egyensúlyt megtalálni, és azt az ellenfelet, akit a papírforma szerint is le kell győznünk, végre komoly gólaránnyal le is győzzük!

Nem is akarom tovább részletezni, mert egész egyszerűen nincs értelme szakmai kérdésekbe bonyolódni. Várakozásom szerint  a Kaposvárt nagy arányú győzelemmel lepjük meg otthon, így tippem: 0:4!

HAJRÁ LILÁK!!!

NEM KELL ÚJ CÍMER!!!

A két csapat legutóbbi találkozóján 1:1-es döntetlen született, de azért nem mondom, hogy nincs miért visszavágni! Ugyanis majdnem pontosan kilenc évvel ezelőtt, 2010 októberében – ellenünk utolsó győztes – meccsükön otthagyott három pontunk éppen elég volt hozzá, hogy a 2009/10-es szezon végén lecsússzunk a dobogóról. Mielőtt bárki azt mondaná, hogy egy harminc fordulós bajnokság végeredménye nem egy meccsen múlik, el kell mondanom, hogy ha tudták volna, hogy ezzel a Győré lesz a bronzérem, akkor talán kevésbé lettek volna lelkesek…

Ma persze már más a helyzet, de a pillanatnyi helyezésük ellenére sem gondolom, hogy a zalaiak ne lennének veszélyesek. Igen komoly erősítést hajtottak végre – még egy 50-es lábú légióst is igazoltak! - és néha meglepően hatékonyak ellentámadásaik, így nem ígérkeznek könnyű ellenfélnek.

Hacsak nem úgy játszunk, mint a derbin, ahol bizony már nem csak dédelgettük a labdát, fölényünk nem csak önmagáért való volt, hanem ténylegesen nyomás alatt tudtuk tartani az örök riválist! Ha ezt tudjuk folytatni, akkor nem lesz probléma, ha viszont csak egy meccsre vagyunk képesek magas szintű csapatjátékra, akkor igen nehéz dolgunk lesz!

Elég csak ránézni a tabellára: a Felcsút, Kisvárda és Mezőkövesd hármas ellenünk (is) szerzett három pontjával előz, miközben nekünk ez a kilenc pont éppen annyit jelent, hogy a mostani hetedik pozíció helyett a harmadik helyen lennénk a bajnokságban. De ezeket már buktuk, javítani nem lehet, csak azt tudjuk megtenni, hogy újra nem követjük el azokat a szarvashibákat, amiket ezeken a meccseken.

És erre most minden adott: ahogy már említettem, megtaláltuk a játékot, amit immár hónapok óta csak keresgettünk, és amiről már nyáron tudtuk, hogy csak mostanra fog összeállni… Talán nem kell említeni, hogy „előre szóltunk”, mert igazán nem volt agysebészi magasság felismerni a nyilvánvalót, azt, hogy a keret összetétele és minősége nem volt megfelelő! Ezt „csak” a klubházban nem ismerték fel…

De ez már a múlt – mondhatnánk, és legyinthetnénk, ha nem tudnánk, hogy a klubvezetés bizony képes sorozatban elkövetni ugyanazon hibákat, és ha nem tudnánk, hogy a három „öreg” szerződése csak nyárig érvényes. Persze, ha más most előre gondolkodnak a „hogyan tovább” örök kérdésén, nem lesz probléma, de ki tudja, mikor éppen milyen más fontosabbnak vélt dolgon ügyködik a menedzsment?

De vissza a meccshez, mert ahogy mondani szokás, mindig csak a következőre kell koncentrálni! Részemről semmi extra elvárás nincs a derbihez képest, csak annyi, hogy most már lépjük meg azt a szintet, ami az utolsó lépcső a győzelemhez, nevezetesen, hogy a mezőnyfölényt végre váltsuk gólokra, és mutassuk meg, hogy „ki az úr a háznál”! Magyarul: a kezdőn nem változtatnék, a lőtt gólok számán viszont drasztikus változást várok.

És továbbra is várom a bizonyítását annak az állításnak, hogy jobbak, többek vagyunk, mint azt a tabellán elfoglalt helyünk mutatja, és szeretném látni, hogy van perspektíva még egy ilyen nyögvenyelősen indult bajnoki sorozatban is!

Milyen eredményt tekintenék bizonyítéknak? Egy 3:0 már erős bizonyíték lenne – feltéve, hogy továbbra is folyamatos nyomás alatt tudjuk tartani az ellenfelet, és góljaink akciókból születnek. Ez egyben a tippem is az eredményre, hiszen most látom a képességet a csapatban, és – hacsak nem sikerült lerombolni… - a lélektani előny is nálunk van!

 

HAJRÁ LILÁK!!!

NEM KELL ÚJ CÍMER!!!

Az utóbbi négy évben – egy kivétellel – egyik csapat sem tudott egynél több góllal nyerni. A sokgólos meccsek rendre döntetlennel végződtek, de összességében – mi tagadás… - nem a mi győzelmeinktől volt hangos a sajtó a 2015 utáni időszakban. Van erre sok-sok magyarázat, de én most csak egyre keresem a választ: hol van az az egy gól, amivel megnyerjük a most következő derbyt?

A két csapat összevetését kezdem azzal, hogy most hozzávetőleg azonos nekifutással kell venni az akadályt, mivel válogatott szünet volt, és – mint láttuk – Lovrencsicset kivéve nem volt a két csapatban olyan játékos, aki értelmezhető időt töltött a pályán. Ez az egy kivétel sem lehet döntő, hiszen Ristevski Észak-Macedónia válogatottjában kétszer kilencven percet játszott a Szlovénok elleni 2:1-es győzelem, és a lengyelek elleni 2:0-s vereség alkalmával. 

Na meg ezek a meccsek már lassan egy hete voltak, így szó sem lehet fáradtságról, ezzel most a meccs utáni nyilatkozatokban nem lehet takarózni… És ez kinek lesz kínos? Hááát…. nem tudom megmondani, mert a szívem egyértelműen azt mondatja velem, hogy az ellenfélnek kell majd magyarázkodnia. Közben pedig tudom, hogy pénzügyi, szakmai, vagy eredményesség szempontjából jelentős lemaradásban vagyunk…

Igen ám, de SOHA nem lesz előrelépés, ha nem sikerülnek olyan meccsek, ahol borítjuk a papírformát! Volt már ilyen nem egyszer, és nem is kell olyan sokat visszalépni az időben: szeptember végén Fehérváron kinulláztuk a helyi erőket, akik pedig 100%-osan készülhettek, hiszen már réges-rég kiestek az európai kupa selejtezőiből…

Most sincs nagyon más helyzet, és azt gondolom, hogy egy meccsen bárki ellen van esélyünk, még akkor is, ha a tulajdonos tescogazdaságos, ha az edző fásult, sőt, még akkor is, ha netán nincs hangos buzdítás… Ennek egyetlen feltétele van: a játékosok 110%-on pörögjenek, és tartson ki a koncentráció az elejétől a végéig.

Ha jól emlékszem, van valami rekord-szerű képződmény a IX. kerületben, ami a hazai meccseiket illeti: a bajnokikon elég régen veretlenek, talán a Vasas (?) tudta legutóbb elverni őket. Ezt – ne haragudjatok – nem fogom kikutatni, mert olyan nagyon nem érdekel, azt viszont pontosan tudom, hogy az új csirkeólban annak idején mi győztünk elsőként még 2015 decemberében egy Diagne góllal…

Most itt az ideje, hogy a csapat bizonyítson szurkolóinak, na meg annak a „szakmának” ami rendre becsmérlően ír és nyilatkozik, amikor szeretett klubunk kerül szóba (idézőjel, mert a tehetségtelen firkászok tömkelege épp csak a szakmájához nem ért…). Nem utolsó sorban pedig önmagának tartozik bizonyítani a csapat! Van is mit, ugyanis a Mezőkövesd, Felcsút, Kisvárda micsurin-triumvirátus elleni vereségek egyszerűen nem férnek bele!

Nincs lehetőség a javításra, nem magyarázza semmi a genetikai zsákutcát jelentő csapatok elleni vereségeket, de meg lehet (mit lehet? kell!) mutatni, hogy képesek vagyunk focit játszani is, nem csak mímelni azt!

Ezúttal nem foglalkozom hadrenddel, de azt el kell, hogy mondjam, nekem tetszik a mostanság alkalmazott 4-1-4-1, mert ha eddig egyértelműen nem is bizonyított, hogy ez a felállás eredményesebb, azt ki merem jelenteni, hogy nézhetőbb csapat, ha az az egy szem összekötő a védelem és a támadók között képes megoldani a rá bízott feladatot!

És végül: hol az az egy? Nos, szerintem Fecze lábában, és imádkozom, hogy ne maradjon benne!

 

HAJRÁ LILÁK!!!

NEM KELL ÚJ CÍMER!!!