Beharangozók

„A jövő még a múltnál is bizonytalanabb.” Bár az 1800-ban született George Perkins Marsh nem tudhatta, mondata mégis tökéletesen illik a Kispest elleni mérkőzésünk bevezetőjébe. A két klub múltját ismerjük, mára viszont a valamikori csillogás csak átdereng a jelen középszer porleplén. És a jövő? A dolog természeténél fogva sokat nem tudunk róla, de hiszem, hogy egy meccs erejéig biztosan igaz Kossuth idevágó mondata: „A múlt a jövendő tükre”. A kérdés csak az, hogy ez most jó nekünk?

Mielőtt a meccsre rákanyarodnék, meg kell említenem, hogy – szokás szerint… - megint az igazolási periódus végén igazoltunk olyan játékosokat, akik erősítést jelenthetnek. Mert eddig bizony csak olyanok kerültek a keretbe, akikben maximum a potenciál van – feltéve, hogy képes egy sportigazgató nélküli klub kibányászni csiszolatlan gyémántokat a futball kincsesbányájából… Az utolsók között Heris, Szakály, illetve Feczesin személyében kész játékosok érkeztek, itt „csak” az a probléma, hogy fizikális felkészültségük kérdőjeles. Ez a körülmény, valamint a csapatba illesztés időigénye miatt most még szinte biztosan nem számolhatunk velük.

Talán Heris esetében lesz a leggyorsabb a folyamat, hiszen ismeri a csapat játékát (ez évek alatt sem változott…), és fizikálisan is rendben lehet, hiszen előző csapatánál részt vett az edzésmunkában, egészen az utóbbi napokig. Mellette szól továbbá, hogy a Kisvárda elleni meccsen a belső védőpáros kabaréba illő jelenetekkel szórakoztatta azellenfél szurkolóit… Ellene viszont azt tudom felhozni, hogy a belga védő különösen igényli a meccsrutint, ennek hiányában képes komoly szarvashibákra. De ezt az Onovo-Ristevski páros is tudja, tehát sokkal rosszabb biztosan nem lenne.

Nálam a kezdő így nézne ki:

Pajovic – Pauljevic, Heris, Ristevski, Burekovic – Onovo, Sankovic – Obinna, Zsótér, Simon - ???

A kérdőjelek helyére szívesen írnám Feczesint, de róla aztán végképp nem lehet tudni, hogy milyen állapotban van. Az viszont tény, hogy rajta kívül nincs még egy olyan játékos, aki képes az ék pozíciójában maradandót alkotni. És persze még ő is kérdéses, de megint azt tudom mondani, hogy rosszabb nem lesz, mint az eddigi szükségmegoldások… Szívesen elfelejteném már a Rácz, és Kovács jelentette balekolásokat, de lássuk be, ebben a keretben perememberként még mindig szükség lehet rájuk…

Na de mi van az ellenféllel? Nos, ott eddig nem termett babér, és éppen ez teszi őket különösen veszélyessé. Azt tudjuk, hogy keménységért nem mennek a szomszédba, de azt is, hogy védelmük közepe meglehetősen lassúcska, így az Obi, Zsótér, Simon hármas bármikor megfuthatja őket. Igen ám, de ott van a simlis olasz, aki mindig képes váratlant húzni, és rajta kívül is van még legalább két olyan játékos, aki szintén futballistának tekinthető.

Nem lesz tehát egyszerű a dolog, de ha végre az előrejátékot kicsit felgyorsítjuk, akkor nem kérdés a végeredmény, biztosan győztesként hagyja el a pályát csapatunk. Ha viszont belemegyünk a statikus birkózásba, akkor garantáltan bukás lesz a vége… A magam részéről örök optimistaként azt mondom, hogy egy gólra talán jó lehet a talján, de ez kevés lesz, a három pontot itthon tartjuk. Tippem tehát 2:1-es hazai győzelem!

 

HAJRÁ LILÁK!!!
NEM KELL ÚJ CÍMER!!!

Emlékezetes lehet, Szivics Tomiszláv (így, mert „megmagyarodott előző paksi edzősége idején…) diósgyőri produkciója. Emlékeim szerint egy Haladás elleni meccsen lengette be zakóját, majd nyilatkozatában pontos magyarázatot adott formagyakorlatára. Egy ruhadarab volt az ok: bunda. Ma már ilyen eset nem fordulhat elő, így a Paks elleni meccs egyenlő felek küzdelme lesz (?). Nekem mégis bajom van ezzel! Mi van már megint? Mit morgolódok már megint itt az éteren keresztül? Olvass tovább, elmondom.

A baj ott kezdődik, hogy ez a találkozó tényleg egy ki-ki meccs lesz! Az nem zavar(na), ha pártatlan (lenne) a bíráskodás, de az már igen, hogy egyre több helyről hallom: az Újpestet nézni olyan, mint a Paksot… Ezt persze „hivatalból” el kell, hogy utasítsam, de be kell látni, van benne némi igazság. Relatív gyenge keret jól megszervezett védekezéssel, esetleges támadásvezetéssel. Csakhogy! A zakólengető érkeztével az ellenfél mintha minőségi ugrást hajtott volna végre, mi meg beragadtunk a sok éve erőltetett, és egyre fantáziátlanabb „stílusunkba”.

Felejtős tehát a Csertői-féle antifoci, én ezúttal egy sokkal játszóbb csapatra számítok. ÉS ha valaki azt gondolja, hogy kilátástalannak ítélem meg a győzelmet, az nagyot téved. Merthogy éppen a nyíltabban játszó ellenfél lehet a legnagyobb esélyünk! A múlt héten, a Diósgyőr elleni találkozóra fordulva azt gondoltam, hogy mindegy hogyan, de be kell húzni a meccset. És lőn… Ezúttal már egy kis játékot is szeretnék látni! Tudom, hogy ez az utóbbi időkben elég komoly elvárás, de ha folyamatosan azt hallom, hogy „fejlődünk”, meg „kezd összeállni”, akkor szeretném, hogy a szavak ne csak szavak maradjanak.

Különösen fontos, hogy győzelemmel zárjunk. Túl azon, hogy kellenek a pontok, azért is, mert a Paks ellen bizony még mindig negatív az örökmérleg. Az eddigi 30 bajnoki meccsből csak hét alkalommal nyertünk (tizenkét döntetlen mellett), és az is igaz, hogy majd’ négy éve kaptunk ki tőlük utoljára, de ez semmit nem jelent, egyszerűen nyerni kell!

Ha jól sejtem Böde „Százkilóvagyokbamme” Dániel kezdőként lép majd pályára, amit nem is bánok nagyon, mert Hahn a múlt héten két gólt is szerzett - Nagy Dani passzaiból… Miért? Mert Lita már több alkalommal is bizonyította, hogy képes semlegesíteni a madocsaiszumózót, szerintem most sem lesz másként. A transfermarkt szerint – bármilyen furcsa is… - a Paks kerete értékesebb. A különbség hibahatáron belüli, de jól mutatja, hogy itt és most nem a keretek minősége, hanem a választott stratégia lesz döntő. Én már megelőlegeztem egy forgatókönyvet (az eddiginél nyíltabb Paks, és a „megszokott” Újpest), ebből pedig azt gondolom, hogy győzelem lesz, ha a az a bizonyos téli ruhadarab nem szól bele a dolgok rendes menetébe… Mert bizony aki lenget, az tudja miért teszi!

Szóval: ha nem barátságos, döntetlenre játszó csapatokat látunk, akkor az esélyek minket hoznak ki győztesnek. Ellenkező esetben pedig a két döntetlen-király csapat szokásos produkcióját láthatjuk majd. Ebben az esetben csak attól függ, hogy mennyire lesz élvezhető a meccs, hogy a játékosok milyen színészi vénával rendelkeznek… De ezt az eshetőséget inkább felejtsük is el, legyünk pozitívak, hiszen szurkolni csak így lehet!

A tippem tehát 2:1 arányú Újpest győzelem! És akkor majd lehet lengetni a zakót, mint a vereség jelképét, és lógó orral távozni!

HAJRÁ LILÁK!!!

NEM KELL ÚJ CÍMER!!!

„A földmágnesség pólusainak megcserélődése átlagosan millió évenként pár alkalommal fordul elő, de a megfordulások közti időtartam nagyon szabálytalan, és akár több tízmillió év is eltelhet egy-egy csere közt.”  A földmágnesség anomáliái komoly károkat okozhatnak a Föld népességének, azaz nem vicc! Nekem legalább ennyire nem vicces, hogy míg a borsodiak erőt mutatva fordítottak első meccsükön, addig mi – „hazai” környezetben – csak kínlódtunk 90 percen keresztül. Ettől aztán azonnal fel is borult a magyar élvonal polaritása; a Diósgyőr dobogós, mi pedig tökutolsók…

A helyzet abszurditását csak fokozza, hogy azok a csapatok, akik halasztások miatt nem játszottak, szintén előttünk vannak… Az első forduló tehát ment a levesbe, és nem, hogy haszna nem volt, de inkább csak mínuszt jelentett. Vignjevic minden felelősséget a játékosokra tolt, Doni nem értette, hogy mi nem tetszik a szurkolóknak… és ugye a 12. hely! Én meg ezt az egészet nem értem! Azaz: ha nem is értem, de sok részletében ismerem annyira, hogy ki tudom rakni a puzzle-t, ami az Újpest mélyrepülését ábrázolja. De nem ez most a téma, haladjunk el gyorsan!

Sok focista – mint botcsinálta orátor – vesztes meccs után szokta volt mondani, hogy a következő meccsen javítanak. Nem, a következőn nem lehet javítani, az, ami egyszer megtörtént, az a múlt, azt megváltoztatni nem lehet! Ellenben meg lehet mutatni, hogy az első meccs csak egy kisiklás volt, hiba a mátrixban, egy véletlen blama, akármi, csak nem az a játék, és eredmény, amire az én szeretett csapatom képes! Nos, én ezt várom, mert ha ezt nem kapom meg, akkor megint egy fokkal alacsonyabb értéket fog mutatni rajongásom hőmérője…

De én senki vagyok, nem számít, hogy hány fok van nálam! Az már viszont komolyabb kérdés, hogy összességében milyen hőmérsékleten ég a szurkolótábor szíve! Ez pedig minden tévedés, és gellert kapott nyilatkozat ellenére bizony nagyon nem mindegy! Lehet úgy is üres lelátók előtt játszani, ha z MLSz Fb. nem oszt ostoba büntetéseket! De az kinek jó? Kinek jó, ha nincs igazi szurkolás? Kinek jó, ha odalesz a nagyság, ha feledésbe merül mindaz, amik voltunk? És nyomokban még ma is vagyunk…

Szóval, én most nem fogok semmiféle taktikai, felállás, kezdő tizenegy, és hasonló kérdésekbe belemenni. Ennek nincs sok értelme mindaddig, amíg nincs egy olyan játékunk, ami egyáltalán elemezhető. Amit most látok, azt az évek alatt ezer meg egyszer leírtam már, nincs kedvem újra, meg újra a 4-2-3-1 rejtelmeit felfedezni! Más meg nincs…

Tehát:

Nem érdekel, hogy milyen kezdővel, milyen hadrendben, milyen módon, de egyszerűen MEG KELL SZEREZNI A HÁROM PONTOT! Nincs mese, győzni kell, mert – és ezen a ponton gyorsan nyelje le a nyelvét az, aki azt mondja, hogy „sok van még hátra, nem gáz!” – ha ez nem sikerül, akkor már most olyan hátrányban leszünk, ami szinte a végéig determinálja a középszar helyezést… Még egy; nem érdekel, hogy ha hazudnak a dobogó, meg a kupagyőzelem kérdésében! Nem nekem kell megmagyaráznom, hogy miért nem sikerül! Még akkor sem, ha a klub, meg a játékosok, és edzőjük helyett engem (helyesebben; minket, szurkolókat!) tesz tönkre lelkileg.

A tippem tehát: 0:3 (azaz három gólos Újpest győzelem!)

HAJRÁ LILÁŰK!!!

NEM KELL ÚJ CÍMER!!!

Nehéz lenne most hitelesen megtippelni a végeredményt a Felcsút elleni nyitómeccsen. Ennek oka az, hogy az ellenfél megint sor- és edzőcserével készült az új bajnokságra. Amit tudunk; keretük értéke éppen a duplája a miénknek.

Nálunk természetesen nem számoltam bele Traore becsült értékét.
Ennek két oka van; a 1,5 millió euró nyilvánvaló tévedés, illetve még a mai napig nem derült ki, hogy mi lesz vele, de az biztos, hogy nem látjuk többet csapatunk mezében. De akkor milyen csapat-összeállításra számíthatunk? Szerintem – de ez most még erősen tipp-kategória… - így:

Pajovic – Pauljevic, Litauszki, Ristevski (Máté) – Onovo, Sankovic – Obinna, Zsótér, Mészáros (Bjarnason) – Koszta

A két zárójelbe tett játékos feltüntetését azért tartottam fontosnak, mert Máté jó benyomást tett a felkészülési meccseken, de – mint tudjuk – az MLSz újratöltött fiatal-ajánlásának nem felel meg. Ez utóbbit azért tartottam fontosnak megjegyezni, mert ha bekerül, akkor az tényleg a teljesítményének köszönhető, nem pedig csak szimpla pénzkeresetet jelent a klub számára. Ezen túlmenően azt is fontos megjegyezni, hogy Kire kisebb sérüléssel bajlódott a felkészülés során, és egyelőre nincs hír arról, hogy harckészsége milyen szinten áll. Bjarnason – a másik zárójeles játékos – azért került be, mert róla nem sok hír van, de én felteszem, hogy fizikálisan nincs sok problémája, ezért – ha Vignjevic mestert meggyőzte – bőven elképzelhető a kezdőben való szerepeltetése.

Az, hogy pontosan milyen lesz a kezdő, nyilván nem tudom, de az már most biztos, hogy nem lesz több hazai játékos, mint eddig… Ez még nem lenne baj, de nekem ez önmagában még kevés! A légiósoknak – és a hazai új érkezőknek – még bőven bizonyítaniuk kell ahhoz, hogy elfogadottakká váljanak. Ez pedig nem semmi feladat, mert – pontosan tudjuk! – vannak olyanok ma is a keretben, akik évek óta nálunk vannak, a szurkolói társadalom egésze mégsem tekinti valódi ÚJPEST játékosnak őket. A feladat tehát nem kicsi, de most is él a remény; bizonyítanak majd, és végre több sikernek tapsolhatunk!

Az ellenfélről most csak azt tudom, hogy jelentősen erősített, a kispadra pedig Hornyák Zsolt személyében egy olyan edzőt igazoltak, akitől azt remélik, hogy képes gatyába rázni a társaságot. Az edző a csehszlovák-szovjet foci hagyományait hozhatja magával, ami harcos-küzdős játékot jelenthet.

Ez nem biztos, hogy ízlik majd nekünk, ugyanakkor nekem most úgy tűnik, hogy a jelenlegi keretből gyorsabb csapatot tud most összerakni Vignjevic, mint amit tavaly láttunk. Zsótér, Obinna, Mészáros, Pauljevic, Bjarnason, Simon Krisztián bőven a hazai átlag feletti sebességgel rendelkezik, így támadásban tudunk meglepetést okozni. A védekezés más kérdés, de két szélső védőnk sem lassú, középen pedig stabilak vagyunk, amit a tavalyi kevés kapott gól példáz a legjobban.

Ezzel együtt nekem mégis a támadójáték, a gólszerzés a legnagyobb kérdés továbbra is. Az ugyanis kevés, hogy gyorsak vagyunk, ha nem tudjuk megszervezni a támadójátékot, nem focit, csak atlétikai versenyt láthatunk… De ez most egy új bajnokság, új reményekkel, így bízom benne, hogy látunk majd előrelépést ezen a téren is! Tippem így - nagy-nagy megelőlegezett bizalommal! – 3:1 arányú győzelem!

 

HAJRÁ LILÁK!!!

NEM KELL ÚJ CÍMER!!!

Egy bajnokság nem más, mint annak a megfejtése, hogy hol tartunk, mit érünk, kik vagyunk, azaz hol van a helyünk a világban.  Nos, a felkészülési mérkőzések már jeleznek valamit. Ha nem is „áraznak be”, szerintem igenis van jelentősége az eredménynek. Miért gondolom? Olvass tovább!

Nos, nekem az semmiképpen nincs rendben, hogy a bajnoki rajt előtt egy héttel még próbázók vannak, nincs teljesen kész a csapat, és igazából a keret sem alakult ki. Ennek oka a sokszor emlegetett augusztus végi időszak, amikor – mint tudjuk – „a legjobb üzletek köttetnek”. Értem én, a pénzügyekhez van is némi közöm, de azt már kevésbé értem, hogy akarja feloldani a klub vezetése azt a nem kis ellentmondást, hogy drágán eladni kívánt játékosokat egy arctalan, robotfocit játszó csapatból akjarnak értékesíteni. Akiket egyébként ingyen szereztek be a „szezon végi kiárusítás” során…

Nekem tehát ismét nincs jó érzésem a kezdődő bajnoksággal kapcsolatban. Nincs kész a csapat, és engem az sem vígasztal különösebben, hogy lesznek még érkezők! Hogy miért? Mert egy nem kész csapat nyilván gyengébben fog teljesíteni, mint ahogy az elvárt lenne, akik pedig augusztus végén beesnek, azok jellemzően nincsenek top-formában sem fizikailag, sem meccsrutint tekintve. Beépítésük tehát minimum egy hónapot igénybe vesz, és akkor máris ott tarunk, hogy október eleje van.

Az előző években ennek már láttuk folyományait; szeptember végére jellemzően a középmezőny alján találtuk magunkat, ahonnan aztán végig kapaszkodni kellett. Ilyen hátrány után persze nem meglepő, hogy a végére jobbára csak az ellenfelek egymás elleni eredményei függvénye lett az elért helyezés! És ne feledkezzünk meg arról a nem elhanyagolható lélektani momentumról sem, hogy amikor ilyen előnyt adunk a riválisoknak, nehezen áll át a társaság fullgázra, mert a szoros mezőny miatt egy-két elvesztett meccs könnyen a kiesőzónába sodorhat. Jönnek tehát a döntetlenek…

De nehogy azt gondoljuk, hogy ez a stratégia csak nekünk szurkolónak rossz! Bizony-bizony ott tartunk, hogy mára elfogytak azok a fiatal, ám komoly tehetségnek számító játékosok, akiket aztán jó pénzért lehet értékesíteni. Ha úgy tetszik, vagyonfelélés zajlik; a keret értéke egyre szerényebb, de közben már a játékos-eladásokból befolyó összeg is közelíti a nulla értéket… Ha jobban belegondolunk, most olyan játékosok távoztak, akikkel – ezért, vagy azért – a vezetés nem volt elégedett, és/vagy lejárt a kölcsön-szerződésük. Esetleg talán a gólyalábért lehet még pénzt kérni, de az sem biztos, hogy pozitív szaldóval zárható üzleti tranzakció lesz.

A klub tehát ma már nem csak a szurkolók, hanem önmaga ellensége is. Azt nem gondolom, hogy valaki beindította az önmegsemmisítő funkciót, de azt már egyre magabiztosabban állítom, hogy a vezetés amatőr módon próbálkozik egy számára megoldhatatlan feladattal... Mi lesz ennek a vége? Háááát… semmi jó, de én azért még mindig maradok, a mindenkori csapatnak szurkolok, kötődésem komolyabb annál, mint hogy primitív szerencselovagok apátiába süllyesszenek!

És – sajnálatos, de ettől még tény! – a hazai foci egésze olyan szinten van, hogy nem kizárt még így sem egy dobogó (annak legalsó foka…)! Bár vannak, akik hivatalból ámítanak, mások meg elámulnak a habostorta édességű szavaktól, de ha igazán őszinték akarunk lenni, az amatőrizmus pénz és klubfüggetlen jelenség Magyarországon!

Mindent összegezve tehát helyünk valahol a 3.-5. körül van az Nb1 világában. Helyesbítek; ma egyes döntési pozícióban lévő emberek ide helyeznek minket. Természetes helyünk persze valahol egészen máshol lenne, de az a szint most utópisztikus látomásnak tűnik…

HAJRÁ LILÁK!!!   NEM KELL ÚJ CÍMER!!!