Beharangozók

József Attila verse ugrott be, amikor – mély elkeseredéssel… - láttam, hogy a Paks elleni harmincadik meccs következik, és mi eddig csak hat alkalommal nyertünk. Tehát; kell a Hetedik! A vers brutális őszinteségével kérem, hogy ezúttal könyörtelenül végezzük el dolgunkat! Ideje végre rendet tenni; kerüljön mindenki a maga helyére! Ehhez minden készség adott, csapatunk bizonyította, hogy képes jó játékkal csapást mérni ellenfelére. A hetes egy mitikus számjegy. Üzenete ezúttal nem más, mint hogy a győzelmet egyedül a hét fő bűn hetedikje, a jóra való restség akadályozhatja meg… De figyelem! A bűn az elkövető hibája! Lássuk be; az eredmény ebben az összevetésben egyedül tőlünk függ!

Miért gondolom, hogy minden adott? Miért vagyok ebben olyan biztos, amikor a válogatott szünetben – a kupa-kiesés után ismét – vereséget szenvedtünk egy másodosztályú csapattól? Nos, azért gondolom, mert ugyan a Paks az egyike azon kevés csapatoknak, akik ellen negatív a mérlegünk, de ez nem külső körülmények okán állt elő! A szombati ellenfél pénzügyi, szakmai lehetőségei, támogatottsága mindig is gyengébb szintet képviselt, így a negatív mérlegért csakis magunkat okolhatjuk.

A fentiek okán nyilvánvaló, hogy nem csak a bajnoki szereplés, hanem a magunkkal szembeni igényesség okán is kötelező győzelmet aratnunk!

Csakhogy! Nincs kétségem; azok a szurkolók, akik olvassák ezt a beharangozót, pontosan értik miért tartom különösen fontosnak, hogy győzelemmel zárjuk ezt a mérkőzést. A megszerzendő pontok fontossága a józanész érve, de én ezzel minimum azonos fontosságúnak érzem, hogy játékosaink ne csak értsék, hanem érezzék is, mennyire fontos ez a mérkőzés ez szurkolóik számára! Régen talán úgy hívták ezt, hogy „becsületbeli ügy”. Ez is egy ilyen eset; akár törvényeken, racionalitáson felüli erkölcsi kötelesség kell, hogy vezérelje játékosaink cselekedeteit!

És ez az a pont, amikor kissé elbizonytalanodom. Vajon érzik ezt, vagy legalább a klub tesz kísérletet arra, hogy az Újpest név jelentette kötelezettségeikkel tisztában legyenek a játékosok? Sajnos nem vagyok benne biztos… Ahogy abban is, hogy a paksi keret többsége egy összetartó mag, ami összetartó, alacsony a fluktuáció, jól összeszokott a társaság. Ezért szervezettek, tervezettek, ami még akkor is sokat jelent, ha képességeiket tekintve nyilván nem érik el a mi keretünk szintjét.

A lényeg tehát; ha a szív és a lélek a helyén van, nem kétséges, nyerünk. Abban az esetben azonban, ha nem tudjuk ezt a pluszt hozzátenni, könnyen elbukhatunk! Mert bizony azt kell mondanom, hogy ha jobbak is vagyunk a képességek tekintetében, ez számunkra nem biztosít minden körülmények között behozhatatlan előnyt!

Nem is kérdés ezek után, hogy amikor a kezdő tizenegyet próbálom összerakni, küólönös figyelemmel vagyok arra, hogy kitől várható ez a fajta hozzáadott érték. Első körben tehát nem kérdés; Litauszkit, Simon Krisztiánt, és Zsótér Donit is kezdőként szerpeltetném! Részletesebben;

Pajovic – Pauljevic, Litauszki, Bojovic, Burekovic – Diallo, Sankovic – Simon, Zsótér, Obinna – Traore

Onovo helyett most akkor is Diallo-t tenném be, ha utóbbi képes kissé szertelenül játszani. Ennek oka az, hogy az utóbbi időben – amikor nem ment a játék – azt vettem észre, hogy hiányzik a védelem elejéről egy olyan összekötő, aki a támadó középpályásokat használható labdákkal látja el. Sajnos Onovo inkább csak hátrafelé hatékony, jó szerelései után nem tud fordítani, támadásaink rettentő lassan indulnak, a védekezés-támadás átmenete igen sok időt vesz igénybe.

Persze egy változás önmagában nem értelmezhető, ugyanis, ha védekező középpályásunk néha kicsit szétesik, akkor a támadó középpályásoknak oda kell figyelni arra, hogy egy-egy elvesztett labda neki is feladatot jelenthet, ahogy a szélső védőkre is komolyabb feladat hárulhat. De valamit valamiért! Meg kell próbálni!

Simon Krisztiánt nagyon jó lenne már a kezdőben látni, mert az ő lelkesedése, és dinamikája igen fontos lenne; Zsótérral, és Obival képesek lehetnek arra, hogy a Paks lassabb védőit faképnél hagyva forintos labdákkal tömjék Traoe-t, vagy akár átlövésekkel vegyék be az ellenfél kapuját.

És mire számítok a végén? Mit mutat majd az eredményjelző? A tippem 1:3, tehát három gólt szerzünk, ezzel pedig három pontot!

 

HAAAAAAAAJRÁ LILÁK!!!

NEM KELL ÚJ CÍMER!!!

A szombathelyi furcsa meccs után ismét szombat van. Vissza kell találni a normális kerékvágásba, be kell gyűjteni a 3 pontot!

Lakosság: 16.084 fő (2018). Nemzetiségi összetétel: 99% magyar. A maradék 1% vegyes, a labdarúgócsapat összetételének függvényében változó. Nem is tudom, arrafelé soha nem volt hagyomány a labdarúgás? Dehogynem! Helyben az első fociklub Kisvárdai SE néven 1911-ben alakult. Alacsonyabb osztályokban szerepeltek, hiszen a megyében, és a Hajdúságban is volt van komolyabb csapat. Eddig a történelem. Ma a 30 fős keret 23 légióssal harcol az élvonalban! Ugye-ugye? A helyi erők tanultak a múltból. Lehet ócskázni, de a legjobb szezont Kisvárdán ez a világválogatott futja – napjainkban… Nekem ez rendkívül ellenszenves, de nézzük meg, hogy mi van nálunk! És ha már itt tartunk, teszek egy próbát arra, hogy a két csapat meccsén mi várható!

Azt már tudjuk, hogy a várdai vezérek pontosan felmérték a helyzetet, és arra jutottak, hogy saját nevelésű hazai játékosokkal nem jutnak messzire, maradnak ahol addig, a sokadik osztályban. Ha ez így megáll, akkor viszont van egy kérésem; nálunk nem volt siker soha, amikor hazai játékosok adták a keretet? Kinek a pap, kinek a papné, de én azt gondolom, hogy az Újpest cca. 25 fős keretében a 15 külföldi minimum nem logikus… Lehet azt mondani, hogy ez a világ rendje, meg hogy a nagy klubok is mindenfelől összevásárolt játékosokkal érnek el sikereket, de akkor meg az a kérdésem, hogy hol vannak a sikerek???

És még egy; amikor a hazai játékosok olyanok, hogy a mezüket mutogatják, magukat ünneplik, a szurkolókat ostoba körmondatokkal fikázzák, lehetnek nagy gólvágók, de soha nem lesznek ÚJPESTI játékosok. Nem lesznek olyanok, akiknek a nevét úgy emlegetik majd, mint mitikus nagyságokét szokás. Ma a hazai „kontingens” mindössze három-négy (!!!) olyan játékos, akiknek ereiben tényleg lila vér csordogál. A többiekben meg ott van… az x-faktor! Mi más magyarázat van arra, hogy biztos vezetés után vereséget szenvedünk a tökutolsótól? Mi lehet az oka annak, hogy a legkisebb vezetés is elégedettséggel tölti el a játékosokat?

Semmi más, csak az, hogy az elkötelezettség legkisebb szikrája sincs meg bennük! Nálunk, szurkolóknál alapvető (belső!) elvárás, hogy fanatikus szorgalommal buzdítsuk csapatunkat. Innen nézve ugye nem nagy truváj, ha némi elkötelezettséget kérek játékosainktól? És még csak nem is lila ködbe burkolt fanatizmust, csak legalább némi igényességet, vagy valami kötelesség-érzetet szeretnék… Furcsa egy világ; aki fizet érte, az fanatikus, akit fizetnek, az profi lelketlen gépként darál, jobbára csak túlél a pályán. Nos, az ellenfél bizonyítja mostanság, hogy nem feltétlen kell ennek így lennie, hiszen egész karakteres játékkal jelennek meg hétről hétre!

Igen, ezt kell mondanom a Kisvárdáról! Ilyen bolond egy világban élünk, ilyen zakkant a helyzet, ennyire feje tetejére áll minden a fociban (is). És ez nem csak egy érzés, sajnos számszerűsíthető tény… Nézzük csak meg; a tavaszi hat fordulót mindkét csapat 50%-ra hozta le:

A hat meccsen a Haladás és a Debrecen ellen mindkét együttes játszott, a Kisvárda továbbá a Paks, a Mezőkövesd, A Videoton és a Kispest ellen lépett pályára, míg mi a zöldek mellett a Felcsút, a DVTK és az MTK csapataival is megmérkőztünk. Ez a két lista szerintem cirka azonos játékerőt jelent, így semmit nem tudok felhozni a közeli múltból, ami biztos győzelmünk mellett szól! Sőt! Ha a várdai edző, Dajka László át tudja adni üzenetét játékosainak, az komoly lélektani előny lehet számukra. Az üzenet így szól; „Minden egyes mérkőzésen az életünkért küzdünk.”

És mit mondhat Vignjevic mester? Nem tudom, talán azt, hogy ha kimutogattok góljaitok után a szurkolóknak, akkor szóba jöhet a dél-koreai bajnokság második vonala? Mert nálunk az nem lényeges, hogy mi az eredmény, hanem csak az, hogy kit mennyiért lehet eladni… Nem tudom, de ez elég soványnak tűnik nekem, és mégis azt mondom, hogy jó előérzetem van! Sajnos ezt most nem tudom észérvekkel alátámasztani, de nem gondolom azt sem, hogy ez a „kötelező” szurkolói optimizmus.

Nos, a kezdőt szerintem ilyen lehet:

Pajo – Pauljevic, Bojovic, Litauszki, Burekovic – Onovo, Sankovic – Obinna, Zsótér, Beridze – Solomon

Ugye nem kell mondanom, hogy Ristevski miért maradt ki? És szerintem az sem igényel különösebb magyarázatot, hogy Nagy Danit miért nem jelölném a kezdőbe, ahogy azt sem kell szerintem magyarázni, hogy a Zsótér féle beadásokra komoly szüksége van a csapatnak. Csereként biztosan behoznám Simon Krisztiánt, illetve Traore-t, de szerintem ideje lenne kipróbálni Onovo helyett Kovács Lorántot is a védekező középpályás szerepében. Hogy áll fel az ellenfél? Azt nem tudom megmondani, de az szinte biztos, hogy náluk is csak mutatóban lesz egy-két magyar játékos…

A végeredmény? Szerintem 4:1-es, nagyarányú győzelem lesz a vége, mert –ez szintén megérzés, kéretik nem számon kérni! – szerintem Solomon jobb lesz, mint Soma. Nem biztos, hogy Vignjevic-nek tetszik majd a játéka, mert talán nem fog 99,9%-ban védekezéssel foglalkozni, de én a szurkoló egy pár gól okán biztosan megbocsátok egy ilyen „hiányosságot”… Miután szurkoló vagyok, most is azt várom, hogy zengjen a…

HAAAAAAAAAJRÁ LILÁK!!!

És persze nem maradhat el, hogy…

NEM KELL ÚJ CÍMER!!!

A szombathelyiek elleni mérkőzés két, hosszabbítással kapcsolatos kérdésre ad majd választ a lefújást követően. Az első a Hali szurkolóinak fontosabb; ellenfelünk képes lehet még meghosszabbítani Nb1-es tagságát? A másik viszont nekünk fontos; érdemes volt meghosszabbítani a Vignjevic mester vezette stáb szerződését? Nos, ez utóbbira nem ez az egy meccs ad majd választ, de ha nem sikerül győzelemmel zárni a meccset, az majd komoly kérdéseket vet fel! Győzelem esetén nem történik semmi más, csak az, ami mindenkivel megtörtént már, elveri a kieső helyre bérletet váltó csapatot. De! A helyzet nem ilyen egyszerű, ugyanis a matematikai esély ellenére kimondhatjuk, hogy a Hali kiesett az Nb1-ből, így játékosaiknak rengeteg érve lehet amellett, hogy mostantól meglepetés eredményeket hozzanak!

Mire gondolok? Egyrészt arra, hogy ha a matematikai esélyt meg akarják ragadni, ahhoz csak a győzelmek elfogadhatók, tehát mindenképpen támadó jellegű játékkal kell kijönniük. Ha már lemondtak erről a lehetőségről, akkor viszont az hajthatja a játékosokat, hogy jó játékkal még lehet esélyük megragadni az Nb1-ben. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, szétkapják a kiesőt, a jobbakat a többiek kiszemezgetik. Ezt éppen mi kezdtük el Rácz Barnabás és Kovács Loránt szerződtetésével, de a folyamat nyáron biztosan felgyorsul. Van még pár játékos – főleg a külföldiek – akik keresettek lehetnek. És végül ott van a „sebzett vad szindróma”, ami szintén plusz (soha nem látott!) energiák felszabadulását támogatja.

De ezzel még nincs vége; a teher tulajdonképpen lekerült, ma már a Hali szurkolói is nyíltan beszélnek a tuti másodosztályról, így – bármilyen furcsa – felszabadultan játszhat a szombathelyi gárda. Ezt láthattuk a Kispest ellen is, ahol egy meglehetősen képességei alatt játszó fővárosi gárda gyakorlatilag kapitulált az addig mindössze 10 pontot, és 22 forduló alatt mindössze 15 gólt szerző biztos kieső előtt! Hogy történhetett ez? Egyszerű a válasz; a fent részletezett, a Hali játékosainak motivációit egyszerűen figyelmen kívül hagyták! Azt hitték, ha eddig nem szereztek pontokat, akkor majd ellenük sem fognak… Nem gondolták át, hogy megváltozott a szituáció!

Nos, ezért különösen fontos, hogy a stáb, és játékosaink felmérjék a Haladás helyzetéből fakadó következményeket! Ha ugyanis egy könnyű meccsen aratott nagyarányú győzelemre készülnek, könnyen pofára esés lehet a vége! Ha viszont alázattal, az elvégzett munkában bízva, végig komoly koncentrációval küzdünk ezen a mérkőzésen, könnyen lehet újra több gólos győzelem az eredmény! Nem ellentmondás, hogy a nagy győzelem akkor jön össze, ha nem diadalra, hanem a feladatra koncentrálunk. Méghozzá arra a feladatra, amit pontosan felmértünk, és tisztában vagyunk a ránk váró nehézségekkel!

Minden lehetőség adott ahhoz, hogy a lehető legjobb összeállításban lépjünk pályára, ugyanis sem sérülések, sem lapok nem zavarnak a képbe, egyedül Traore játékengedélye kérdéses, ugyanis a hivatalosnak tekinthető MLSz adatbázisban még mindig nem találom, mint kerettag. És persze Ristevski sérülése is gond lehetne, de Bojovic kiválóan helyettesíti, így ez sem okoz komolyabb problémát. De most nem is ő lesz/lehet a kulcsa ennek a meccsnek, hanem – bármilyen furcsa is ez tőlem – szerintem ez a védelmen fog múlni a végeredmény! Ezúttal – vessetek rám egy mázsa fekáliát! – én magam is a Vignjevic által rendre követett maximális óvatossággal nyúlnék a meccshez. Lássuk be; a Hali nem túl acélos támadásainál csak a védekezése gyengébb, de a fentiekben felsorolt lélektani tényezők mind-mind a támadások erőltetése irányába terelik őket!

Nos, adott egy csapat, ami tőle nem megszokott erővel, és támadó-játékkal lép pályára. A keretük, az edzőjük nyilvánvalóan gyengébb, mint a miénk, így a helyesen megválasztott stratégián múlik a siker! Nekem most ez azt jelenti, hogy a kitámadó, sokat futó ellenfelet hagynunk kell elfáradni a saját tempójától, biztos védekezés mellett kontrákra építve. A meccs későbbi szakaszában pedig kicsit támadóbb összeállítással be lehet vinni a megsemmisítő találatokat.

Ezért én most az MTK elleni kezdőt erőltetném, de – szemben a hivatkozott meccsel – korábban cserélném be azokat, akik inkább a támadásokat erősítik. A kezdő tehát:

Pajovic – Pauljevic, Bojovic, Litauszki, Burekovic – Onovo, Sankovic – Nagy D,. Rácz, Obinna – Novothny

Lehet, hogy Nagy D. helyett inkább Beridzét erőltetném, de nagyon a lelkére kötve, hogy a védekezésre is figyeljen! Szerintem ezzel az összetétellel az első félidő egy 0:0, vagy 0:1 lehetne, a második játékrész elején azonnal behoznám Zsótért (Rácz helyére), Solomont (Nagy D. helyett, tehát nem posztra!), az utolsó negyed órára pedig Sankovic helyett Simon Krisztiánt (megint csak nem posztra!). Ezzel szerintem a második játékrészt le tudjuk hozni egy 3:0-ás, vagy 3:1-es eredménnyel, a vége tehát 3:0, vagy 4:1 lehet.

Tudom, hogy elég meredek ilyen szinten konkrétumokat leírni a meccs előtt, de ez csak egy forgatókönyv, bár szerintem megvalósítható, és reális! Persze az is lehet, hogy Traore is pályára léphet, meg az sem kizárt, hogy Ristevski játszhat, de az alapvető stratégiai elgondolás szerintem működőképes, és ezúttal nem mond ellent a Vignjevic-féle koncepciónak.

Szombathelyen a legutóbbi hazai meccsen 1.930 szurkoló buzdította csapatát, szerintem – a helyzet ellenére – ezúttal sem lesznek kevesebben, csakhogy akkor a Mezőkövesd volt a vendég, most pedig mi, így a hazai/vendég arány minden bizonnyal teljesen másképp alakul! Biztos vagyok benne, hogy ezúttal is erősebb lesz a…

HAAAAAAAJRÁ LILÁK!!!

és nem marad el a…

NEM KELL ÚJ CÍMER!!!

… a félszemű! A tavasz nem igazán úgy kezdődött, ahogy azt elképzeltük. A megszerzett 5 pont sem üti meg a szintet, de a pályán látott produktum egyenesen idegen mindattól, amit Újpestként ismerünk. Ezzel szemben jön egy olyan ellenfél, aki az utóbbi időkben halmozza a győzelmeket, így – bár ezzel is csak egy ponttal kerültek a léc fölé… - sokan favorizálják őket! Én meg azt mondom, hogy egyszer minden sorozat megszakad, így könnyen lehet, hogy vesztesként távozik a vendég, és még az is elképzelhető, hogy jó játékkal, gólokkal nyerjük meg ezt a mérkőzést!

És ez még nem minden! A valószínűség egy meglehetősen képlékeny valami, így nem biztos, hogy bármit is alapozhatunk rá. Szerencsére vannak kicsivel könnyebben kezelhető számok, amik sokkal jobban szemléltetik, mire is gondolok!

Igen, a miskolci veretlenségi sorozatnak komoly a híre, de - figyelem! – a mi nem minden feltétel nélkül elfogadható játékunk ugyanezen időszakban a tabella második helyére volt elég! Tehát; az lehet, hogy csapatunk játéka csak kisebb ráhagyással nézhető, de a többiek még erre sem képesek. Mert végül akárhogy is, de a pontokért megy a verseny. Azt csak halkan jegyzem meg; a két állami támogatott olyannyira kinőtte az Nb1-et, hogy ezen időszak alatt egyenesen a középmezőnybe süllyedtek…

Ez nekem két dolgot jelent; egyrészt a két csapat meccse igenis egy rangadó, másrészt viszont ez nem egy komoly dolog egy ilyen színvonalú versenysorozatban!

De vissza a meccshez! Ha jól gondolom Solomon akkor sem játszhatna, ha csúcsformában lenne… viszont Soma biztosan helyet kap a kezdőben. Egyéb helyeken nem számítok nagy meglepetésre – még akkor sem, ha szerintem éppen itt lenne az ideje, hogy Zsótér bekerüljön a kezdőbe. Nézzük tehát:

Pajovic – Pauljevic, Ristevski, Litauszki, Burekovic – Onovo, Sankovic – Obinna, Nagy D., Beridze – Novothny

Ha az előző meccsen sem adtuk fel a 4-2-3-1-et, most sem fogjuk. Ez önmagában nem feltétlen rossz, de ha a támadás-védekezés arányain nem változtatunk, akkor nem számíthatunk pozitív eredményre! Mégis miért gondolom, hogy nyerünk? Mert bizony szerintem egy 2:0-s győzelemmel zárunk, mégpedig azért, mert a negyedik tavaszi meccsre már nem lehet odaállni úgy, hogy ha nem kapunk gólt, az nekünk jó, a többi viszont csak ajándék az élettől…

Na meg; ha komolyan gondolja bárki is a klubnál a dobogós helyezést, akkor nagyon nem árt, ha a második kanyar végén tényleg ott is tudunk lenni. Figyelem, most a két első nincs olyan komoly távolságba, mint az  előző évben, nem nagyon lehet a végén arra számítani, hogy ott majd pontokat engednek el, ahogy a kieső oldalon sem lefutott a meccs, a biztos kieső Hali mellett még négyen vannak „versenyben” az Nb2-ért. Szóval most nem lehet belepunnyadni a középmezőny-státuszba, mert az igaz ugyan, hogy a dobogó csak egy pontra van, de a kieséstől is csak tíz pontra vagyunk, amit bizony a még hátra lévő 12 forduló alatt nem lehetetlen elvesztegetni!

Persze nincs komoly veszély, nem kell ettől tartani, de azért én elvárnék annyi igényességet a játékosoktól, és különösen edzőjüktől, hogy előrukkolnak végre valami nézhető produktummal! Az ellenfélről nem írok most semmit, mert azt gondolom, hogy most nem (sem) kell foglalkoznunk azzal, ki ellen lépünk pályára. Na, nem azért, mert úgyis csak egyféle játékra vagyunk képesek, hanem azért, mert ha végre a megszokott hadrendet sikerül érdemi tartalommal megtölteni, akkor megszerezzük a győzelmet függetlenül attól, hogy ki ellen lépünk pályára az Nb1-ben.

Mivel tudom, hogy a diósgyőri tábor nagyon készül, mindenkit arra biztatok, hogy jöjjön el, szurkoljon! Lehet, hogy a pályán nem azt látjuk, ami elvárható lenne, d mutassuk meg, hogy a lelátó urai mi vagyunk, zúgjon tehát a…

HAAAAAAAAJRÁ LILÁK!!!

… és nem maradhat el, hogy…

NEM KELL ÚJ CÍMER!!!

"Ejh, döntsd a tőkét, ne siránkozz,

ne szisszenj minden kis szilánkhoz!

Ha odasujtsz körül a sorshoz,

az úri pusztaság rikoltoz -

a széles fejsze mosolyog."

József Attila Favágó című, allegorikus költeménye erős politikai üzenetet hordoz. Itt és most politikáról nem lesz szó! Arról viszont annál inkább, hogy az anomáliát, amit a fociban Felcsút jelent, meg kell szüntetni. Ez a feladatot pedig azoknak a csapatoknak kell elvégezniük, amelyeket múltjuk kötelezi erre. Mindezt a pályán, sportszerű keretek között. Még akkor is, ha a csilivili stadionban állítható dőlésszögő pályán kell vereséget mérni a falu csapatára. Nos, az elvárt eredményt már tudjuk, csapatunknak ezt a feladatot kötelező jelleggel meg kell oldania! Ha jelenünk nem is a legfényesebb, múltunk okán egyszerűen nem engedhetjük meg magunknak, hogy egy nem egészen kétezer lakosú település csapata eredményt érjen el ellenünk.

Igen ám, de… Szinte hallom, hogy sokaknak máris azon kattog az agya, hogy lélekszám ide, történelem oda, olyan jelentős a financiális különbség, hogy azt nehéz lesz áthidalni. Igen, ez egy komoly feladat, de ha Heris esetleg játszik (és nem távozik Diósgyőrbe), bizton számíthatunk egy szerzett gólra akkor is, ha át sem lépünk az ellenfél térfelére! Bár… nem is tudom. Ugyanis a valamikor Újpesten játszó belga és Hadziev bizony a Kispest ellen olyan hibákat vétett, amiket látva nehéz elhinni, hogy mindössze ennyit tudnak. A fene meg tudja mi történt, de ha ők ellenünk is a pályán lesznek, nincs mitől tartanunk.

Az is mellettünk szól, hogy Radoki mester még csak tanulja, hogy játsszák a focit magyarul. Láthatóan sok mindent nem ért, nem igazán érti a bíráskodást, és játékosai motivációs problémáit, sőt még azt sem pontosan tudta (bár azóta biztosan szóltak neki…), hogy a fehérvári egyesületnek nem szólhat be Felcsútról… Mindezek ellenére nem írnám le az ellenfelet, és nem lenne jó, ha játékosaink biztosra vennék a győzelmet. Ezzel szemben viszont tudniuk kell a LILA-FEHÉR színekből következő kötelességüket, és mindenek előtt győzelemre kell játszani.

Itt pedig jön a kisördög, és azt kérdezi; hogy gondolod, hogy támadó lesz a foci, amikor egyre defenzívebben játszotok, elől meg minden mindegy alapon vagytok??? Jogos, sajnos az a baj az ördöggel, hogy felvetései nem alaptalanok ám! Nos, nem gondolom, hogy ezúttal sokkal támadóbbak lennénk, mert ezt akkor sem tesszük meg, ha az ellenfél látványosan átadja a területet. Gyakorlottan nyilatkozó edzők erre azt mondják; „Mi nem foglalkozunk az ellenféllel, a saját játékunkat játsszuk!”. Nos, nálunk ez nem egy szónoki fordulat, hanem a puszta valóság; a támadás/védekezés arányát minden körülmények között (!!!) 5/95 arányon tartja csapatunk. Csakhogy ezúttal az a bizonyos 5% is elég lesz a győzelemhez!

A kezdőben nem számítok jelentős változásokra a derby-hez, talán csak annyi lesz, hogy Obinna felépül, így Rácz a cserepadon foglal helyet. Na de!!! Most van egy olyan szitu, amit én lehetőségként élek meg;

Novothny Soma ötödik sárgája okán nem léphet pályára. Én persze nem vagyok döntő tényező, a nagy kérdés ott van, hogy vajon Vignjevic mester mit gondol? Erre sajnos nem tudok választ adni, a megoldás ott van a mesternél. És erről azért már tudok ide idézni:

Balajcza - Forró, Heris, Litauszki, Vadász - Balogh, Bardhi, Vasiljevic, Nagy G., Suljic, Simon

Nos, a recept adott, a keret pedig behatárolja a választási lehetőségét. Mire gondolok? Nos, ezzel a kezdővel tizenegy 2014. szeptember 21-én, a Szusza Ferenc Stadionban 2:1 arányú győzelmet arattunk! Akkor sem volt középcsatár, akkor is tele voltunk középpályásokkal, és akkor is meg lehetett oldani, hogy a középpályán kialakított fölény győzelmet ért!

Most is erre számítok; ha Radoki mester tud is készülni belőlünk, akkor sem azt fogja kapni, amire számít! Az persze nagy kérdés, hogy miként is építjük fel támadásainkat, mert ezúttal nincs a cselgép Suljic, nincs a mélységi irányítóként működő Balogh Bubu, és nincs Vasiljevic sem, aki talán a leglassabb játékos volt az Nb1-ben, akit valaha is láttam, de rendre jó labdákkal indította támadóinkat. Van viszont Ristevski, aki egyre jobban összeszokik Litauszkival, van egy Burekovic, aki tonnaszámra képes szállítani a beadásokat (ha nem is minőséget, de sokat!), és van azért Beridze, Nagy D., vagy éppen Zsótér, akik átlövésekben erősek (ha éppen nincsenek róla letiltva…), és van egy Obinna, akinél viszont kevés gyorsabbat láttam a hazai élvonalban. Hogy állhatunk fel? Nos, szerintem… (aztán persze meglátjuk):

Banai – Pauljevic, Ristevski, Lituszki, Burekovic – Onovo, Sankovic – Simon K., Nagy D, Beridze, Obinna

Ez persze nem pontosan ugyanaz a leosztás, de azt látni kell, hogy 2014-es csapat középpályásai is tagolódtak, a támadás és védekezés feladatait tekintve nem volt mindenkinél azonos az arány.

Persze van még egy lehetőség, de én azt nem szeretném; Lukács is lehetne középcsatárként a kezdőben, de – bármilyen meglepő! – én a felkészülési meccseken jobb oldali védőként sokkal jobbnak éreztem, mint csatár pozícióban. Persze ebbe nagyon benne van, hogy nem tudom pontosan felmérni képességeit, hiszen nagyon nálunk keveset játszott ehhez, és nem lesz baj, ha ő lép be centerbe és lő pár gólt!

Ami pedig a legfontosabb; a végeredményként 3:1-es győzelemmel számolok! És azzal, hogy ezen a meccsen lesz végre hangulat abban a stadionban, ahol a hazaiak (ha vannak egyáltalán…) még soha nem tudtak football-meccshez illő hangulatot teremteni. Biztos vagyok benne, hogy megtölti majd a stadiont, a…

HAJRÁ LILÁK!!!!

és…

A NEM KELL ÚJ CÍMER!!!

… sem marad el!