Beharangozók

 

Itt az idő a visszavágásra. A nyár derekán kezdődött idei bajnokság nyitó meccsén rögtön kikaptunk 2-0-ra a Kispesttől. Talán még mindanniyan emlékszünk a lezúduló sok eső miatti irreális pályakörülményekre, amihez csapatunk nem tudott alkalmazkodni. Valljuk be, futballra totálisan alkalmatlan pályán kellett volna futballoznunk, ami nem sikerült, nem sikerülhetett. Az ellenfélnek jobban feküdt az a talaj. Nagyon remélem, hogy most legfeljebb csak csúszós lesz a talaj és nem irreális, és tudjuk folytatni begyakorolt és szemre is tetszetős játékunkat. Ha valakinek jól jött a szünet azok mi vagyunk, védelmünk két meghatározó alapembere is sérült, az ő állapotuk vélhetően sokat javult az elmúlt 3 hétben. Jonathan Herris már pályára is tudott lépni felkészülési meccsen ami nagyon jó hír. Mihailo Perovic is játékra jelentkezhet, amire nagyon nagy szükségünk van, mert lássuk be, hogy nagyon nincs góllövő csatárunk. Ugyanakkor a lőtt gólok számára nem panaszkodhatunk, a Videoton és a Ferencváros ellen is egyaránt 3-3 gólt tudtunk rúgni, köszönhetően a remek formában futballozó középpályásainknak, Enis Bardhinak és Diarranak, valamint Balogh Balázsnak. A játékunk rendben. A védelmünk és a csatársorunk erősödik, a középpályánk szerintem eddig is a legjobb volt az Nb1-ben. Nagy kérdés marad a kapusposzt. Sajnos Szabi nagy hullámvölgybe került, én biztos megadnám az esélyt a mögötte lévő két kapus valamelyikének. Döntsön a kapusedző, nyilván ő tudja melyik kapus lehet, aki be tud segíteni a csapatnak. Remélem Szabi is segítségére lesz az új beugró kapusnak, hiszen eddig is sokat hangoztatta milyen jó az összhang a portások között. Lehet bizonyítani. Ha meg egyik kapus sincs olyan állapotban, hogy egy tartósan rossz formában lévő kapust kiszorítson, akkor felvetődik a kérdés, milyen kapusedzői szakmai munka folyik nálunk?? Ennyit erről...

Az ellenfélnél Lanzafame személyében egy vérbeli csatárral fogunk farkaszemet nézni, Herrisnek akarva sem lehetett volna ennél megfelelőbb debütálást szervezni. Nagy szükség lesz rutinjára, keménységére, határozottságára.

A Kispest idén stabil játékot játszik, úgy tűnik, fiataljaik egyre inkább elkapják a fonalat, Hollander, Botka, Zsótér (a mi játékosunk valahol) és a többiek kezdenek meggyőző felnőtt futballistává válni.A nagy munkabírású Zsótér különösen erősítést jelent nekik a középpályán. Nekünk pedig némi vigaszt jelent, hogy jövő nyártól már lila mezben száguldozhat majd a középpályán.

Mégis a csapatunkat tartom esélyesebbnek és remélem, hogy be tudjuk húzni a mérkőzést, és 3 ponttal gazdagodunk. Győzelmünk nagy lendületet adhatna az ősz hátralévő, könnyebbnek tünő sorozatához. Nagy szükségünk van a pontokra, hogy meg tudjunk maradni a dobogó közelében, és az első öt hely valamelyikén telelhessünk. Harcosságban, futómenniységben, kombinatív játékban eddig  szinte minden ellenfelünket felülmúltuk, de a védelemben és a kapuban elkövetett egyéni hibák miatt sajnos ez eredményben csak néhány meccsen tudott megmutatkozni. A mögöttünk hagyott 3 hétben nyilván nagy hangsúlyt fektetett a gárda ezen hibák kiküszöbölésére. A drukkereink is kiéheztek kellően annyira, hogy megtöltsék a vendégkanyart, és dalainktól zengjen a Bozsik stadion.

Az én kezdőm így nézne ki:

Banai – Nagy T, Herris, Kecskés, Mohl – Windecker, Sankovics – Diarra, Bardhi, Balogh – Perovics.

A két csapat gazdag történelmi múltra tekinthet vissza. A 202. mérkőzés következik, a párosítás eddigi mérlege az Újpestnek kedvez, 56 kispesti, 100 újpesti győzelem mellett 45 mérkőzés döntetlenre végződött.

Hajrá Lilák!   

Ismerős valakinek?

Jó játék, sok futás, sok passz, sok helyzet, megalkuvás nélküli küzdelem, sok labdaszerzés – még sem nyerünk.

Igen ez az Újpest NB1-es labdarúgó csapata.

Mert, hogy ez történt a Haladás ellen is.

És nagyon szeretnénk, ha most kevésbé jó játékkal, esetleg kevesebb helyzettel, de újra nyerjünk meg egy meccset, még ha egy apró pici öngóllal is.

Miért ne tehetnénk ezt meg már most a derbin, idegenben a Fradi ellen?

Láttuk valamennyi ellenfelünket, egy kivételével (Ferencváros) ellenünk is játszani, őket viszont meg tudtuk tekinteni többször is a TV-ben.

Ez alapján határozottan kijelenthetem, hogy nincs nálunk jobban, szervezettebben, látványosabban, harcosabban futballozó csapat ma az Nb1-ben.

Eredményesebben, szerencsésebben futballozó azonban akad néhány.

Írtam, írom és írni is fogom, hogy befejező csatár nélkül csak pontozásra lehet futballozni, gólokra nem.

Nekünk azonban több problémánk is van. Az évekig biztonságot nyújtó kapusunk Balajcza, sajnos gyengélkedik mostanában, ráadásul most még beteg is lett, ha hinni lehet a híreknek.

Banai tudja helyettesíteni, de egyelőre nem jelent még nagyobb biztonságot a csapatnak, mint Szabi.

Aztán ott a védelem, annak is a közepe. Litauszki elment, Heris még sérült, Kálnoki-Kis megsérült, marad a két fiatal Pávkovics és Kecskés.

Itt Vig bele tud nyúlni olyan formán, hogy mivel Böde valószínű nem játszik, kevésbé lesz veszélyes a fejjátéka a Fradinak, bemehet Mohl középre, és Balogh húzódhatna vissza baloldali védő pozícióba.

A védelmet úgyis meg lehetne erősíteni, ha marad a két fiatal középen és Mohl a bal oldalon, de 3 védekező középpályással kezdenénk. Mondjuk Balogh, Cseke, Windecker.

Így létszámfölényben tudnánk lenni a középpályán, jobban tudnánk blokkolni és megakadályozni a védelmünkre való felíveléseket.

Angelovot csereként hoznám, kezdenék Andriccsal és Lázokkal.

Persze kérdés Diarra helyzete. Az elmúlt meccsen indolensen, sok hibával játszott, aktuális lett volna a cseréje korábban is, így viszont végül sérülés miatt kellett lecserélni. A válla sérült meg, egyébként egy erősen 11-es gyanús szituációban. Őrá nagy szükség lenne a Fradi ellen, mert az egy-egy elleni játékban nagyon jó, Bardhival együtt ők tudnak legjobban rágyorsítani az ellenfél védelmére, ami viszont a támadásaink hatékonyságán javítana sokat. Cseke nagyon sokat futott, rengeteg labdát szerzett a Haladás ellen, szokásához híven, vele számolnék okvetlenül, főleg, hogy állítólag Sankovicsnak nehezen gyógyuló lágyéksérülése van.

Na, akkor nézzünk is egy kezdőt:

Egy kockázatkerülő, tutista  felállás:

 Balajcza – Nagy T, Mohl, Kecskés, Balogh – Cseke, Windecker – Bardhi, Diarra, Lázok – Andrics.

 

Egy bevállalósabb formáció:

Banai – Nagy T, Pávkovics, Kecskés, Mohl – Balogh, Cseke, Windecker – Diarra, Bardhi - Lázok   

Jó lenne ponttal vagy pontokkal elmenni az újabb érthetetlen hosszúságú szünetre, hogy aztán Herisszel kiegészülve tudjuk minél több ponttal abszolválni a második kör erre az őszi szezonra kiírt meccseit.

Én nagyon bízom abban, hogy a téli szünetre lesz 25 pontunk és nyugodtan tudunk nekivágni majd a tavasznak.

Az 1000-1200 Újpest drukker megnyeri a hangcsatát, ez nem kérdés.

Reméljük a csapat is a saját meccsét a zöld gyepen.

Ennek a párharcnak a múltja a zöldek mellett szól, elsősorban a háború előtti időknek köszönhetően. A két keret értéke jelentős különbséget mutat, de egyrészt nem a pénz fog pályára lépni, másrészt nem az egész keret kerül gyepre a Groupama Arénában. Így az erőviszonyok egy meccsre bőven kiegyenlíthetődnek, sőt felborulhatnak, ha a feltételek azonosak maradnak...

 

Hajrá Lilák!!

Van egy ilyen nevű focicsapat a IV. kerületben, de most nem róluk lesz szó. Jön a Haladás, amely megverte a listavezetőt.

A Videotonhoz és hozzánk hasonlóan ők is albérletben „sinylődnek”, így gyakorlatilag megint egy semleges pályás harc kezdődik mindkét gárda számára. Aki otthon fogja érezni magát leginkább, az nem más, mint a Haladás edzője, aki a Fay utcában nevelkedett labdarúgóként. Érdekes, hogy Mészöly Géza, ezer szállal kötődik az Újpesthez is, hiszen kétszer is volt szerencséje kispadunkat koptatni.

A legutóbbi meccsünk utolsó pillanatában szerzett Bardhi találatnak nem azért volt jelentősége, mert szebb lett vele az eredmény a fehérváriak ellen, hanem sokkal inkább a szerdai meccsre lehet hatással. Visszaadott hitet játékosoknak és szurkolóknak is egyaránt, mert most rendkívül fontos lenne egy győzelem. Az első kör zárásához közeledve ott van csapatunk ahol lennie kell, ennél lejjebb nem szabad csúszni, viszont a pozíció megtartásához feltétlenül kellenek a pontok, győzelmek.

Rossz előjel a szerdai meccs előtt, hogy Kálnoki megsérült, ráadásul elég ramatyul nézett ki a lába miközben levitték, így Csekével együtt már két olyan játékos maródi, aki szezon közben esett ki a sorból. Heris néhány hete azt mondta, hogy szeptemberben térhet vissza, sajnos úgy tűnik, hogy ezt inkább az edzésekre érthette, nem a meccsekre, így jelenleg nincs helyettese a Kecskés-Pávkovics belső párosnak. Ha mégis, akkor egy tavalyi Vasas elleni meccshez hasonlóan Mohl mehet be középre, akkor viszont Balogh a kézenfekvő megoldás a balhátvéd posztjára, de ez a húzás a támadójátékot gyengítené. Sajnos Lázoktól csak a helyzetek jönnek, a gólok nem, ha az ő hatékonysága javulna, azzal a csapat sokat tudna profitálni.

Most egy olyan sorozatot kaptunk el, amit nagyon nem kellene folytatni. Kétszer kikaptunk egymás után, harmadszor nem kellene.  A játék képe alapján nem kellett volna az elmúlt két meccsen sem kikapnunk, de ha a szép játék végén az ellenfél mindig eggyel többet lő, akkor bizony annak vereség a vége.

Pedig a csapat továbbra is jó úton jár, látványosan, harcosan, a labdát sokat birtokolva játszik, és megvannak a helyzeteink is. Sőt az elmúlt mérkőzésen a Videoton ellen lőttünk 3 olyan gólt, hogy bármelyik bajnokságban megirigyelhették volna.

Bardhi, Diarra, Balogh, Andrics, Lázok – 5 játékos akiktől várható a gól, a gólpassz. Azért ez jó hír.

Visszatért Kecskés ráadásul jó játékkal. Viszont megsérült Kálnoki-Kiss, a pályán úgy tűnt súlyosan.

Sajnos egyelőre nincs hír felőle, állapotáról.

Remélem a Videoton ellen letudtuk jó pár meccsre a pechszériánkat.

A Haladás elleni győzelemmel előzhetnénk és megszilárdíthatnánk helyünket a középmezőny élén, pláne annak ismeretében, hogy hétvégén az Üllői útra látogatunk, ahol nem mi vagyunk az esélyesek ismét.

Szóval rettentő nagy szükség lenne most a győzelemre, hogy a hétvégi derbin az önbizalmunk is a helyén legyen.

Balajcza Szabi helyzete szerintem most a legnehezebb. Ő a csapatkapitány, ő a korelnök, neki kellene a csapat szilárd bázisát jelentenie, de valahogy őt látom most a legbizonytalanabbnak.

Négy gólt kapni egy kapusnak önmagában is önbizalom csökkentő, hát még olyanokat, amelyeket nagyobb koncentrálással, jobb helyezkedéssel, némileg több szerencsével mind meg lehetett volna fogni. Én a Haladás ellen kipróbálnám a cserekapusok valamelyikét. Szerintem Szabira is ráfér a pihenő, nem hiszem, hogy nagyon tiltakozna ellene. Inkább most tenném ezt meg, mint a Fradi ellen idegenben a derbin. Szerencsére nem az én feladatom a döntés, de én most szerdára mindenféleképpen ezt javasolnám.

Az ellenfélnél Bosnjak eltiltása miatt nem fog ellenünk játszani, ami előnyös, mert ő a Hali védelmének egyik meghatározó tagja.

Lendületes, harcos focit játszanak Mészöly Géza fiai, nem feltétlenül a kontrákra építenek, úgy, hogy győzelmi esélyeinket jónak látom.

Nézzünk egy kezdőt:  Banai – Nagy T., Pávkovics, Kecskés, Mohl – Windecker, Sankovics – Diarra, Balogh, Bardhi – Lázok.

Győzünk. Hajrá Lilák!!   

A sors tartozik nekünk!

Holnap a Videoton ellen lépünk pályára. Egyike azon kevés csapatoknak, akik ellen negatív az örökmérlegünk. A közelmúlt a fehérváriaké, de az is kétségtelen, hogy amikor a mezőny túlnyomó részével szemben is nyomasztó fölényben voltunk, akkor sem sikerült döntő fölényt elérni velük szemben. Ha a jelent nézzük, akkor sem mi vagyunk az esélyesek. A Videoton a tabellán és a csapatépítésben is előttünk jár, az „elengedhetetlen” háttértámogatásról meg nem is beszélve.

A legutóbbi találkozásunk a tavalyi utolsó fordulóban történt, gyakorlatilag tét nélkül, akkor 0-3 lett az eredmény, miután Balajczát kiállították.

Miután csapatunk továbbra is ki van zárva az átigazolásból, a Videoton azonban hasított a piacon, így tulajdonképpen kevés olyan érvet lehet felsorakoztatni, mely szerint mi zsebeljük be holnap a 3 pontot.

Az Újpest az idei bajnokságot rosszul kezdte, majd fantasztikusan folytatta. 2 vereség után 4 győzelem és 1 döntetlen következett, de a legutóbbi meccsen Debrecenben kikapott, hozzá kell tenni sem a játék képe, sem a statisztikai mutatók nem támasztották alá a hazaiak győzelmének jogosságát. Van azonban jó hír is a csapat háza tájáról, visszatért ugyanis Balogh Balázs, aki még a győztes meccsen is jól láthatóan hiányzott a pályáról. A hétközi „felhozó” kupameccsen ismét pályára lépett Nagy Gábor is, aki szintén sokáig sérüléssel bajlódott. Bár még mindig túl sokan maródiak, de azért ez a két játékos visszatérése mindenképpen bővített Vignjevic mester lehetőségeit.

Ami a Videotont illeti, hazai verességgel kezdtek a Diósgyőr ellen, majd ikszeltek a Paks ellen. Kikaptak a Vasastól és az MTK-tól is, vagyis az eddigi fővárosiak elleni meccseiket elvesztették. Reméljük, ez a sorozat folytatódik.

A két csapat idei históriájában az azonos pontszám mellett más hasonlóság is van. Mindkét gárda semleges pályán játssza hazai találkozóit, így ezúttal is a Fay utcában kell fogadni vendégeinket. Ezeken felül a Videoton is, és az Újpest is 4-0-s idegenbeli győzelemmel abszolválta a hétközi MK „felhozó” meccset.

Győzelmünk esetén ott maradunk a közvetlen élmezőnyben, sőt, a második helyről várhatjuk a közelgő derbit. Ugyanakkor fontos megérteni, hogy ilyen álmokat csak abban az esetben dédelgetünk, ha megszerezzük a gyilkos ösztönt. A csapatból ez hiányzott legutóbb (is), és ameddig nincs éle a gárdának, addig csak és kizárólag maximális koncentrációval és fegyelmezettséggel érhetjük el a győzelmet.

Balajcza-Nagy T, Kecskés, Kálnoki, Mohl…tulajdonképpen eddig papírforma az összeállítás.

A középpályán Diarra és Balogh helye megkérdőjelezhetetlen, ide szükség van még Sankovicra és Nagy G. képességeire. Elől Andric és Lázok kezdhet, persze ha Nebojsa akar potenciált tartani a padon, akkor Balázst is beteheti.

A győzelemhez szükség van minden olyan faktorra, amely a mi javunkra billentheti a mérleg nyelvét, így például a közönség támogatásában is joggal bízhatunk. Ha a sors következetes, akkor visszaad valamit nekünk abból, amit a múlt héten elvett és akkor nem maradhat el a siker.

Hajrá Lilák mindörökké!!!

 

A győzelmi sorozatunk 3 hete sajnos megszakadt, de az MTK ellen stabil játékot játszottunk még így is, csak most hiányzott az a kevés szerencse, illetve a pontosság az ellenfél 16-osán belül.

Nálunk meglehetősen szűk a keret, nincs mód rotálni, úgy, hogy gyakorlatilag ugyanaz a 12 mezőnyjátékos játszotta végig az eddig eltelt fordulók közel 100%-át, úgy, hogy nekünk jól jött a szünet.

Igaz, hogy a szünetben játszott egy felkészülési meccsen belefordultunk egy ötösbe a Kispest ellen, sok következtetést azon kívül, hogy a beugrók képesek még ennyire is legyengíteni a csapatot, nem volt.

Persze mitől is lenne, ha a második csapatunk pillanatnyilag pont nélkül áll valami elképesztően rossz gólaránnyal tök utolsó az NB III-ban. Innen valóban kár játékossal próbálkozni az NB1-es csapatban még…sajnos. Tehát adott a feladat, marad ugyanaz a 12 mezőnyjátékos, azaz 13, mert reméljük számíthatunk legalább egy félidő erejéig Balogh Balázsra. Ő hozhat szükséges dinamikát, aktivitást, kreativitást a támadó játékunkba.

Örömmel láttam – itt jegyzem meg - Zsótér Donát játékát két meccsen is a szünet alatt, szinte biztos, hogy erősítést fog jelenteni a középpályán, amint nálunk fog játszani.

A Kispest ellen látszott, hogy Cseke és Sankovic sok futása, önfeláldozó elszánt játéka, labdaszerzése nem helyettesíthető senki mással. Diarra helye pedig elől van. Bardhi szintén pótolhatatlan a középpályán, de ezt eddig is tudtuk.

A másik a védelem. Nem elég, hogy elment Lita, sérült Heris, és sérült Kecskés, a Kispest ellen sem Nagy T., sem Kálnoki-Kis nem játszott.  Szóval Mohlon kívül csupán Pávkovics rendelkezik néhány NB1-es mérkőzéssel, de ez a csapatrészünk egyáltalán nem tudott felnőni a Kispest támadó játékához.

Megnyugtató, hogy ilyen felállásban NB1-es meccsen sohasem fogunk játszani. Gere sem tudja bizonyítani még hogy helye lenne a nagycsapat keretében. És bizony Tóth sem tud még megoldást kínálni csatár pozícióban. Szerencsére nincs újabb sérültünk, és mivel azt gondolom Balogh a másosdik félidőben fog beállni, így az alábbi kezdővel számolok:

Balajcza – Nagy T., Pávkovics, Kálnoki-Kis, Mohl – Sankovics, Cseke – Diarra – Andrics,  Bardhi – Lázok.

Az ellenfél sötét ló. Mit mondhatunk egy olyan Debrecenről ahol új az edző,  és kicserélődött 3 hét alatt majdnem az egész csapat. Korhut, Kulcsár, Tisza, Bódi, Varga, Sidibe, Coulibaly távozásával lényegében ikonikus alapemberek távoztak. A régiek közül Holman, Mészáros maradtak szinte csak, kíváncsi vagyok, hogy ennyire felforgatott csapat mennyire tud egységes lenni. Véleményem szerint nem tud. A mi erőnk pedig éppen az egységben, a szervezett játékban van. Bízom a csapatban, az edzőnkben a lelátogató fanatikus drukkereinkben. Folytassuk a veretlenségi sorozatunkat.

Hajrá Lilák és csak az Újpest!!