Beharangozók

Nem sok olyan csapat van a mi kis NB1 bajnokságunkban, amely jobb mutatókkal rendelkezik ellenünk, mint mi ellenük, de a Paks köztük van. Sokszor hangzik el a vád, hogy színtelen, szagtalan játékkal gyűjtögetik az atomvárosiak pontjaikat, de az kétségtelen, hogy masszív csapatot alkotnak már hosszú évek óta, ritkán fordul elő, hogy bárki is lefocizza őket a pályáról. Az kétségtelen, hogy a labdarúgás szerelmesei nem velük kezdik a felsorolást, amikor a szemet gyönyörködtető csapatokat kell listázni, de vesse rájuk az első követ, aki a helyükben másként határozná meg a Magyarországon viszonylag kis klubnak aposztrofált együttes filozófiáját. Az összes hazai élvonalbeli klubbal ellentétben ők kizárólag magyar játékosokkal küzdenek a sikerekért, s ha más nem is, ez mindenképpen figyelemre méltó.

Ezen felül a Paks kifejezetten a mumusunknak számít. Sosem játszottunk velük (amióta az NB1 részvevői) olyan meccset, melyen fölényesen győztünk volna ellenük, legnagyobb arányú győzelmünk 2 gólos volt, az is csak egyszer fordult elő.

Ők azonban szórtak már meg bennünket, tőlük szenvedtük el legfájóbb újkori vereségünket, ráadásul hazai pályán.

Jelenlegi helyzetünk nem egyszerű. Bár a Vasas elleni kupavisszavágón sikerült nyerni, de ez eléggé keserédes győzelem volt, ugyanis ezzel kiestünk a kupából. A csapat játéka kétarcú volt. Voltak helyzetek és néhány formás akció is, de születtek rendkívül furcsa megoldások is, így nehéz megítélni, hogy éppen milyen formában is van a csapat. Az biztosnak mondható, hogy a lelki felkészítés kulcsfontosságú lesz, mert győztes mentalitást kell a csapat vezetőinek faragni a jelenlegi állapotból. Ez úgy érhető el, ha most mindenki, de tényleg mindenki összeszorítja a fogait is egy emberként, egymásért küzdve hajtja végig a 90 percet. A vendégek már korábban búcsúztak a kupasorozatból, így számukra regenerálódással telhetett az elmúlt néhány nap, ráadásul ők egy Videoton elleni sikernek mondható döntetlenből érkeznek hozzánk.

Mindezek ellenére csapatunkban meg lehet a győzelemhez szükséges plusz. A „csakazértismegmutatom” hozzáállás megteremtheti az alapot arra, hogy sikerrel vegyük ezt a számunkra nagyon fontos meccset.

Miután vezetőedzőnk a Vasas elleni meccsen is alkalmazott váratlan húzásokat a kezdőcsapaton, így nehéz megjósolni a pályára kifutó névsort. Visszakerül-e a kapuba Balajcza, vagy marad a gól nélkül, de nem hiba nélkül záró Kovács Zoltán.

A hátvédsorban Kecskés hiánya okozott némi meglepetést szerdán, Pávkovics azonban megbízhatóan játszott azon a poszton. Ha visszakerül Kecskés és marad Pávkovics is, Heris hova kerül? Jobbhátvéd lesz, vagy feljebb tolja-e Vignjevic mester a légióst, és beteszi a csereként beállt, fiatal Szűcs Kristófot? Elöl Lázok sérülése okozhat kérdőjeleket. Ő volt az, aki a legutóbbi hazai Paks elleni meccsünket eldöntötte, reméljük lesz más, aki pótolni tudja a találatot.

Ha mesterünk megtalálja a kulcsot a stabilitáshoz mind játékban, mind mentalitásban, akkor ez a meccs a miénk lesz. Nagy szükség lenne a szurkolók folyamatos támogatására is, sokkal könnyebb a csapatnak úgy játszani, ha érzik a támogatást, a szeretetet.

Reméljük sikeres esténk lesz, mert az egy nagy tehertől szabadíthatna meg bennünket, alighanem a hátrapillantásokat le is zárhatnánk!

 

Hajrá Lilák mindörökké!!!

Folytatódik a bajnoki versenyfutás, ezúttal a Diósgyőr vendége lesz az Újpest. A stadionépítések közepette cseppet sem meglepő, hogy ezt a meccset is semleges helyszínen, jelesül Mezőkövesden kell lejátszani.

A hazaiak helyzete egyáltalán nem irigylésre méltó, közvetlenül a kiesés réme fenyegeti őket. Ami számukra reményt adhat, az az, hogy új edzőjük, a Horváth Ferenc helyére leülő Vitelki Zoltán helyére leülő Bódog Tamás fel tudja rázni a diósgyőrieket. Két feladatot kellett teljesíteni az új trénerrel a miskolciaknak, egyik sem sikerült. Először a Véber Gyuri által edzett, szintén a várakozás alatt szereplő Nyíregyházával mérkőztek, és simának mondható, 4-2 arányú zakóba futottak bele. A szerdai MK meccsen az FTC otthonában léptek pályára és 1-0-s vezetésük után vesztettek 2-1-re.

Mindezek ellenére a hírek szerint a Diósgyőr egyáltalán nem volt megijedve az Üllői úton, volt tartása a csapatnak és a zöldeknek igencsak meg kellett izzadniuk a győzelemért, melyet az utolsó utáni percekben sikerült megszerezniük. Pont, de inkább győzelmi kényszerben vannak, de nem rohanhatnak fejjel a falnak. Furcsa, hogy a DVTK a szünetben eladta játékmesterét, Bognárt, majd nem is olyan régen megvált (vagy megszabadult) egy válogatott középpályástól, Elek Ákostól is. Furcsa, hogy egy kiesés szélén tántorgó csapat nem erősít, hanem gyengít, de az ottani érdekviszonyok nem a mi gondunk, így ne gondolkodjunk annál messzebbre, mint hogy a tulajt nem érdekli az NB1, vagy legalábbis nem a jelenlegi, előre lejátszott bajnokság.

Ami az Újpestet illeti, abban bíztunk, hogy a válogatott összetartása és meccse miatti szünet nekünk jót tehet, mert „rövid” csapatunknak ad lehetőséget, hogy regenerálódjon. A hétközi kupameccsen aztán pontosan olyan eredményt produkáltunk, mint a Diósgyőr, de mi hazai pályán. Rendkívül furcsa találkozón, úgy vesztettünk, hogy elsősorban a kapusok okozták a legtöbb gólveszélyt.

Kívülről megítélve ezúttal Kovácsnak kellene kezdenie a kapuban, és ha a hírek igaznak bizonyulnak, Bardhi visszatérhet a pályára. Előbbi azért fontos, mert hátul fontos a stabil bizalom, és az kicsit csappant elsőszámú hálóőrünk irányába mostanság. Utóbbi pedig azért, mert elől megteremthetné azt a fantáziát ami hiányzik a gólhoz, gólokhoz.

Az elmúlt években Diósgyőrbe nem nyerni jártunk, 4x is 2-1-es vereséget szenvedtünk. Most viszont nem Miskolcon lesz a találkozó, ez elvileg egy 1-1-re hajazna az előjelek szempontjából. Nagy kérdés, hogy Vignjevic mester milyen taktikára szavaz, mert adná magát, hogy stabil védekezésből nyomjuk a kontrákat, de az már sokszor bebizonyosodott, hogy nem tudunk stabilan védekezni. És sajnos kontrázni sem nagyon. Ezért elvileg nálunk kellene, hogy legyen a labda és támadnunk kellene, mert azt még tudunk is, csak az eredményesség hiányzik, azaz gólt nem tudunk lőni. Ráadásul az ellenfélnek ezzel tálcán kínáljuk a kontrázási lehetőséget.

Miután a játékrendszerek illetve taktikai variációk kicsit furcsa összekuszálódását látjuk, ezért nem várunk jó meccset a holnapi találkozótól. Izgalmas inkább lehet, de az őszi Fay utcai 4-4 megismétlődésére ne számítsunk. Persze cáfoljanak rám a csapatok, de tegyék mindezt úgy, hogy a 3 pont a mi zsebünkben landoljon, mert az azt jelentené, hogy nagy valószínűséggel el tudná kerülni csapatunkat a pánik szele, és visszatérő önbizalommal készülhetnénk a jövő heti, egyáltalán nem könnyűnek ígérkező kupavisszavágó elé, melyet egyáltalán nem meglepő módon ismét csak semleges helyszínen játszik majd a két fél. A Vasas ugyanis a Hidegkúti stadionba viszi azt a meccset.

Apropó, erről jut az észbe, hogy vasárnap a „Semleges térfél”-ben Nebojsa lesz a vendég, a műsor a FB-n hallgatható 19.00-tól.

Ma ismét bajnoki, ismét rangadó. Ezúttal az a Kispest jön a Szusza Ferenc stadionba, amely a tabella elején vitézkedik és pozícióját tekintve jó eséllyel pályázik akár az aranyéremre is.

Az Újpest az elmúlt két fordulóban két különböző arcát mutatta. Hosszú idő után először kifejezetten célfutballal rukkolt elő Nebojsa a Haladás elleni idegenbeli meccsen, és el is hoztuk a 3 pontot Sopronból. Az FTC ellen azonban visszatértünk saját játékunkhoz és a statisztikai adatok szerint domináltuk is a mérkőzést. A látottak alapján legalább az egyik pontot megérdemeltük volna, ám az egyetlen fontos adat a zöldek mellett szólt, ők szereztek egy gólt, mi pedig nem.

Ha Vignjevic szeretne továbbra is távol maradni a veszélyzónától, vagy ébren akarja tartani a dobogós reményeket, akkor ma pontokat kell szerezni. Összejött a táblázat közepén egy „vonat”, a Mezőkövesd, az Újpest és a Paks, akik 30 pontosak, és ott van a 29 egységet gyűjtött Haladás is.

Pontosan egy kör van hátra, itt már minden mérkőzésnek kiemelt jelentősége lesz, csökkennek a hibázási lehetőségek, nő a tét. A

A Kispest csapata az elmúlt fordulóban lejátszotta azt a „sablonmeccset” melyben nekünk volt részünk 2 fordulóval ezelőtt. A Videoton ellen egy hektikus meccsen kikaptak, elvesztették egyik legmeghatározóbb emberüket, és azt a meccset is bőven tarkították ellentmondásos ítéletek.

Pedig Rossi csapata nem játszott alárendelt szerepet, hozta azt a stabil focit amit megszoktunk tőlük. Voltak helyzeteik, túlzott a 3-0-s végeredmény, s joggal dohogott az olasz a játékvezetői felfogás miatt. Nálunk jobban senki nem érti meg most a Kispestet. Minden esetre a mai meccs igazi rangadónak ígérkezik, nem számítok túl óvatoskodó csapatokra.

A Honvéd elleni mérlegünk 1 vereség, melyet az 1. fordulóban azon a bizonyos „vízilabda meccsen” és egy döntetlen. Éppen 10 pont a lemaradásunk a Kispesttel szemben, épp itt az ideje, hogy faragni kezdjük a hátrányt.

Csapatunkba Diarra visszatér, ezzel a támadójáték feltétlenül színesedni fog. Hogy Bardhi játszhat-e, az egyelőre kérdéses. Ha visszatér, azzal nagyságrendekkel megnő a támadási potenciálunk. Ha nem, akkor várhatóan biztonságosabb játékot fogunk nyújtani.

A kapuban Balajcza fog kezdeni, hátul Balázs, Kecskés, Heris, Mohl fog dolgozni. A középpályán van az egyetlen fontos kérdőjel, de az felforgathatja a csapatot, elől pedig valószínűleg Perovic indul harcba. Talán leírni is felesleges, az ellenfél legveszélyesebb játékosa az a Lanzafame, aki a legutóbbi találkozónkon kiegyenlített ellenünk a meccs végéhez közeledve. Őt nem szabad szem elől téveszteni. Gyenge pontjuk Lovric hiányában és Laczkó játékában található meg, azon a két poszton érdemes őket próbára tenni.

Öröm lenne, ha a szurkolók ismét nagy számban töltenék meg a lelátót, s sportszerűen, de szenvedélyesen támogatnák a csapatot.

Ma szoros meccsen, de győzelemmel kezdjük meg a végjátékot!

Egy Újpest-Fradiról mi mást lehetne írni, mint hogy legalább 3 esélyes.

Végre ismét a Szuszában bajnokin is! Szokatlan lesz a vándorélet után ez kétségtelen. Ugyanakkor örömteli is, hogy ismét otthon leszünk otthon. Bizonyára megint lesznek olyanok, akik a rozsdát, meg a repedéseket keresik, de ezúttal tényleg nem ez a lényeg.

A játékvezető személye egy ilyen mérkőzésen kiemelten fontossá válhat. Egyrészt azért, mert az elmúlt időszakban több klubtól is elhangzottak kritikák a sípmesterek teljesítményével kapcsolatban (különös, hogy épp az Újpest volt viszonylag visszafogott ebben a kérdésben, holott Solymosi 1 fordulóbeli teljesítménye még a derbire is kihat). Másrészt az FTC hisztije Kassai teljesítményével kapcsolatban (elsősorban a Vasas ellen megítélt büntetők miatt). Sajnos a kritikáknak volt némi alapjuk, saját bőrünkön is gyakran érezzük, hogy különösebben látványos hiba nélkül is hogyan lehet befolyásolni mérkőzéseket. Ugyanakkor mindenkinek meg kell értenie azt, hogy a játékvezetők szemléletét vagy azok ítéletét megrendelni nem lehet, így a zöldek hisztije megint azt az érzést kelti a többi csapat szurkolói közt, hogy az Üllői úton még mindig nem értik azt, hogy kiváltságos egyesület nem létezik. Mármint elvileg. Mert ugye azt mindenki látja, hogy gyakorlatilag létezik. Tudjuk, hogy hogyan ömlik a zöldekhez a pénz, tudjuk, hogy ha rámutatnak valakire, akkor nincs az az összeg, ami magyar szinten ne teremtődne elő. Az viszont már a pofátlanság határa, hogy nyilvánosan játékvezetőket és ítéleteket rendelnek maguknak (Legalábbis akarnak). Ezért rendkívül fontos, hogy Farkas Ádám hogy vezeti majd ezt a meccset. Van-e vajon vele szemben elvárás, vagy hiszi-e azt, hogy van. Mert ha bármelyik feltételezésre igen a válasz, akkor legalább 2 góllal kell többet rúgni ahhoz, hogy nyerjünk.

Aztán a holnapi meccsel kapcsolatban volna még egy kis zavaró tényező. Túllépve (ideiglenesen) azon, hogy milyen lett a ráncfelvarrás, ez a stadion most elvileg 12000 férőhelyes. Akkor, amikor a bajnoki meccsek nézőszáma rohamosan csökken, amikor a Nemzetisport olyan (más farkával csalánt verni mondjuk nem rossz dolog, de a szándék értékelendő) akciókat hirdet, hogy visszacsalogassák a szurkolókat a meccsekre félpénzért, amikor vannak találkozók, ahol 2-300 ember lézeng, nos minimum érthetetlen, hogy az egyetlen olyan magyar bajnoki találkozóra, ahol kimenne akár 15000 ember is, a stadion egyes szektorait lezárják. Sopánkodunk, hogy nincs szurkoló, de ha lenne, akkor minden létező eszközzel megnehezítik azt, hogy kimenjenek az emberek a meccsre. Kezdve a felesleges és frusztráló utaztatásoktól, folytatva a nehezített pályás jegyértékesítési procedúrán át egészen a szektorok lezárásáig sokáig lehetne folytatni a sort.

Képzeljük el, hogy Angliában, mondjuk egy Liverpool-Man UTD meccsen, vagy egy Tottenham-Arsenal találkozón azt mondja a rendőrség, hogy 10.000 helyet lezár, mert akkor neki kevesebbet kell dolgozni. Mert ez van itt a háttérben, csak bebújtatják a biztonság/felelősség köntösébe a kérdést.

Néhány hete, amikor ment a herce-húrca a Szusza Ferenc stadion vs Kecskeméten lesz a derbi ügyben, még maga a klub is úgy nyilatkozott, hogy „érdekes lenne egy derbivel nyitni újra a Szuszát”.

Máshol ezt éppen fordítva fogalmazták volna meg. Valószinüleg bárhol a világon azt mondták volna, hogy „csodálatos lenne egy derbivel kezdeni újra itthon”.

Szóval itt van nekünk ez az Újpest –Fradi, ami a hazai labdarúgás egyetlen megmaradt bástyája. És „mi” ezt a bástyát is szépen bontogatjuk le.

Mindezek ellenére még mindig ezt a meccset várja mindenki, mert ez a találkozó egy reménysugár. Összeköti a dicső múltat, a kevésbé dicső jelent és reményeink szerint a fényesebb jövőt is.

A mai nap történése, hogy elkészült a kupasorsolás.

Számunkra tökéletesen alakult a párosítás, mert kétszer játszhatunk hazai pályán, hiszen a Vasas a Szuszában nyomja otthoni meccseit. Lehetett volna persze „kérni” Fortunától a Budafokot, de azért kihívás is kell az életben, muszáj néha a férfiasabb úton haladni. A szerencse egyébként is éppen el volt azzal foglalva, hogy holnapi ellenfelünket az éppen edzőváltás sorozaton áteső, és a kiesés szélén kapálódzó Diósgyőrrel boronálja össze.

Szóval a holnapi meccs…

Az ellenfél a bajnokságot úgy kezdte, mintha el sem kezdte volna, ugyanis még gólt sem nem lőtt, sem nem kapott, pedig lezajlott két forduló is. Érdekes, hogy két olyan csatát vívtak meg, ahol elvileg számítható lett volna találat, hiszen a Videotonnal elvileg a bajnoki címért csatáznak a zöldek. Márpedig a két államilag kiemelten gondozott csapat meccsén helyzet sem volt sok, nemhogy gól.

Aztán más furcsaság is van a zöldek háza táján. A legutóbbi fordulóban a pályán veszett össze Duritricin azzal a Kleinheislerrel, akit 2 éve Zsótérral együtt Újpestre akart hozni Vignjevic a Suljic transfer keretén belül, csak akkor valami „magasabb szempont” keresztülhúzta a tervet. Szóval nincs összhang az ellenfélnél, Doll körül is vannak bőven negatív hangok, kérdés, hogy a rangadó előtt mennyire tudják ezeket a problémákat félretenni.

A mieink rosszul kezdték, de jól folytatták a bajnokságot. A Haladás ellen áttértünk célfocira, de ez egy nagyon érthető és racionális döntés volt Vignjevic részéről, meg is leptük vele a szombathelyieket. Nem tudtak velünk mit kezdeni, látható volt, hogy nem erre készültek. Mi persze belekényszerültünk ebbe a szerepbe, mert nem játszhatott egyik kreatívunk sem, hisz Bardhi sérült (volt?) Diarra meg el van tiltva. Ezzel az eltiltással kapcsolatban jut az észbe az, amit Mr Boo, alias Subzero kér hónapok óta, vagyis nyilvános, egyértelmű és következetes fegyelmi büntetési „étlapot” beárazva. Mert így, hogy a sorsolás nyilvános, a kisördög felébred, és köcsög módon sugallja, hogy a FB tagjai nem véletlenül választottak 2 meccset…sicc.

Hogy Vignjevic milyen taktikát választ a zöldek ellen, nyilván függ attól is, hogy Bardhi tud-e játszani.

Ami örömteli a csapat háza táján (azon felül, hogy ismét otthon játszunk) az az, hogy Hazard, Kecskés és Heris is visszatért, valamint a fiatal Szűcs felfedezése. (erről később még egy gondolat)

Angelov is meggyógyult, de nagy meglepetés lenne, ha ő szerephez jutna, mert elöl Perovic 2/2-es mutatója valamint Lázok rutinja legfeljebb a 3. számú pozícióra taksálja őt.

Fontos tényező lesz a szurkolás. Az nem kétséges, hogy a nagyobb hangerő nálunk lesz, de a nyomást 90 percen keresztül kell az ellenfélre helyezni.

Egy sikeresen megvívott derbi sok mindenre jó lehet. Egyrészt az ősi rivális elé kerülnénk, másrészt a rémálom (kiesés) szele is messze kerülne tőlünk. A tabella első 6 helyezettje ugyanis egymás ellen játszik így értelemszerű, hogy a hátsó régió is belharcot vív. A 3 pont ebben a fordulóban tehát pozíció tekintetében kincset érhet.

Hajrá Lilák mindörökké!!!

Visszatérünk a Szuszába, ez tegnap eldőlt. Természetesen örülünk a hírnek, ezért imádkoztunk minden nap, de hogy ezzel az ügy nem zárult le, az biztos. A nyilvánosságra került képek alapján, olyan felháborítóan silány munka készült el a stadionban, hogy garantált a cirkuszt.

Megnyugtató megoldás a kérdésben még csak nem is körvonalazódik, az egyetlen örömteli információ az annyi, hogy a kecskeméti romhalmaz helyett a Megyeri útiban fogjuk játszani a meccseinket.

Hétvégén egyelőre idegenben kell vitézkednünk. Nem nézünk könnyű kirándulás elé, mert vannak bizony nehezítő körülmények bőven. A hatalmas igazságérzettel, de kora miatt sokkal kevesebb bölcsességgel megáldott Diarra kizárta magát erről a meccsről, és lehet, hogy a derbiről is, s a hírek szerint Bardhi sem játszik. Valószínűleg kisebb sérülés állhat a háttérben, mert furcsa lenne, ha pihentetni kellene egy lejátszott meccs után egy játékost ahhoz, top formában maradjon.

Ha innen nézzük, akkor a Haladás megkönnyebbülhet. Nagy kérdés, hogy Kecskés és Heris közül valamelyik (vagy mindkettő?) visszatérhet-e, hisz a héten edzettek, sőt, Ákos játszott az NB3-ban már. Az ő munkájukra nagy szükség lenne, a Videoton ellen nem volt sem összeszokott, sem határozott a védelmünk. A harmadik kérdőjel az, hogy milyen taktikát tud kitalálja Nebojsa úgy, hogy a két kreatív nincs a csapatban, így a masszív Szombathely védelmének feltörésére valószínűleg egyszerűbb eszközöket fogunk majd használni. Ha Kecskés és Heris játszik, akkor a védelem úgy állhat fel, hogy Heris-Kecskés-Kálnoki-Mohl, így Balázs előrébb kerülhet és Hazarddal a gyorsaságukra építve bontogathatja a szélen a hazaiak védelmét. Kylian vidámnak és terhelhetőnek tűnt a héten, ha nem is 90 percet, de játszani fog. Ehhez azonban kell Sankovic és Windecker szűrni és Balogh osztogatni. Bubu így bekerülhet középre, ami neki jobban fekszik, mint a szélen jönni-menni. Elöl Vignjevic választhat Lázok és Perovic között. Ebben a verzióban Andric maradna ki, de őszintén szólva a felcsúti teljesítménye alapján ő most nem fog hiányozni.

A Haladás az első fordulóban a nálunk albérlő Vasassal kellett volna hogy találkozzon, de a Szusza stadion jeges talaja miatt a meccs elmaradt, így nem tudjuk, hogy milyen állapotban vannak. Ez lehet előny számunkra, nincsenek még élesítve, nem tudtak még felpörögni igazán.

Érdekesség, hogy keretükből a télen távozott az a Hegedűs János, aki az őszi meccsen öngóljával megszerezte számunkra a vezetést. Visszatért azonban egy másik öngól „specialista”, egy bizonyos Devecseri, aki a Mezőkövesdnél volt kölcsönben az elmúlt szezonban. Mészöly Géza csapata egyébként éppen a mi hátunk mögött toporog 1 ponttal és 1 meccsel kevesebbel.

Nézegetve a forduló meccseit, egyedül a Vasas-Gyírmót találkozó tűnik lefutottnak, a többi mind legalább 3 esélyes, de a hazai játékvezetők képességeit az utóbbi időben jobban megismerve még akár ezen is tudnak fokozni egyet, szóval ha nyerünk, megint jól jöhetünk ki ebből a körből. Ha nem, akkor marad a topogás. Legnagyobb esélye az 1-1-nek van, de cáfoljanak meg a fiúk és legyen haladás!

A múlt alapján egyértelmű a fölényünk, több meccset nyertünk mint nem, s nagyjából 2x több gólt szereztünk, mint ellenfelünk.