Beharangozók

Kezdődik! Minden szezon kezdetét úgy várjuk, mintha örömforrás lenne a meccsre járás, pedig ezzel ellentétben egyre kevesebben mennek ki. Az idei tavasz talán más lesz egy kicsit, mert…

-        ha minden jól megy, visszatérhetünk otthonunkba, a Szusza Ferenc stadionba. Még leírni is nevetséges, hogy vannak (voltak?) olyan verziók, miszerint nem Újpesten játszott volna a csapat, s ez a kérdés nem alapvetés, hanem zsarolási stratégia része.

-        A korábbiakkal ellentétben a felkészülési időszak eredményei bíztatóak voltak, ráadásul a ZTE elleni kupameccset magabiztosan hozta a csapat, ráadásul idegenben.

Ami miatt kicsit aggódnunk kell, az a csapat vezéregyéniségének, Enis Bardhinak kisebb sérülése. Bardhi Újpesten egy egyenletesen emelkedő fejlődési pályát járt be, mára nem csak a csapatból, hanem gyakorlatilag az egész mezőnyből ki tud emelkedni. Joggal bízhatunk abban, hogy a tavasszal olyan teljesítményt tud produkálni, mely hatással lesz az egész csapatra, és 3-4 helyet emelkedhetünk a zárásra. Bardhi az egerszegi meccsen le kellett, hogy jöjjön a pályáról, de remélhetőleg ez mindössze elővigyázatosság volt a stáb részéről. Gólja élményszámba ment, látszott, hogy jó erőben van és az önbizalma is rendben.

A szombati ellenfél, a jelenkori hatalom egyik kegyelt csapata, a Videoton lesz. Van miért visszavágni, ugyanis a fehérváriak az őszi, Fay utcában rendezett meccsen úgy győztek 4-3-ra, hogy a meccs nagyobb részében mi domináltunk, s a győzelmet jelentő góljukat inkább mi hoztuk nekik össze, mint ők dolgoztak meg érte. Ráadásul egykori játékosunk, Loic Nego szerezte azt, s bár a végén Bardhi (ki más?) bődületes gólt ragasztott szabadrúgásból, sajnos ez kevés volt.

A Videoton a honi viszonylatban bivalyerős játékoskerettel rendelkezik, igaz, bőven van miből kufárkodni. Legnagyobb változás a csapatukban, hogy az egykor újpesti Feczesin Kínába szerződött, helyette érkezett Mirko Maric a Dinamo Zagrebtől.

Nálunk az ismert okok miatt nagy változás nem volt, mindössze Nagy Tibort passzoltuk el Diósgyőrbe. Sok könnyet nem hullattunk érte, reméljük az ifjú Szűcs hozza az elvárt szintet a posztján.

Ha a hírek igaznak bizonyulnak, a vendégszektor csordultig lesz lilákkal, így a támogatás meg kell legyen a lelátóról. Bízhatunk az NB 1 legjobb edzőjének tudásában, valamint az összeszokottságunkban, hisz ismét nem kellett új csapatot építenünk. Reméljük ez most az akarattal együtt erényünk lesz, s akkor acélosabb lesz a csapat, mint az ősszel volt.

Ami a múltat illeti, a Videoton egyike azon kevés csapatoknak, akikkel szemben negatív az örökmérlegünk.

Ha az összeállítást nézzük, nagy kérdés, hogy a kupameccsen kezdő Kovács megkapja-e a bizalmat Vignjevictől a bajnokságban is, vagy újra Balajcza állhat a gólvonalra.

A hátvédsor várhatóan Balázs, Kálnoki-Kis, Pávkovics, Mohl összetételben kezd majd, középen a Balogh, Diarra, Bardhi, Sankovic, Hazard, elöl pedig Lázok vagy Perovic kezdhet.

Valószínűleg nagy csata lesz a pályán. Gól biztosan fog születni, és nem lesz unalmas találkozó. A megérzések alapján a legvalószínűbb eredmény az 1 gólos győzelem valamelyik oldalon lehet, de –talán elfogultságból- inkább vendégsiker következhet.

Kicsit nem is baj, hogy egy időre vége.

Lesz idő feltöltődni, lejár az albérlet is tán, és igazolni sem tudunk majd. Ezek mind olyan dolgok, amik nem fogják borzolni a kedélyeket. Az a helyzet, hogy kicsit belefáradt a csapat a harcba. Túl kevés emberrel tudunk a csatákba menni, nem volt elég rotációs lehetőség, mindössze néhány húzás maradt a sakktáblán. Nagy zajok még nem hallatszódtak ki az öltözőből, de kicsik már igen.

Itt van végszóra ez a Loki meccs. Már az első körben is olyat játszottunk velük, amilyet csak mi tudunk. Ők vezettek sokáig, de sokat tettünk az egyenlítésért, és amikor az megszületett, nem volt labdarúgásban jártas ember, aki ne ránk fogadott volna a meccs képe alapján. Oszt' mind benézte, mert egy kontrát bevertek és kikaptunk. A Debrecen hasonló problémákkal kűzd, mint amikkel mi, csak ők nem hiába várják a piac nyitását. Fásultnak, megtörtnek látszódnak, a pontokat csak csipegetik, nem érezni rajtuk olyan elánt, amitől néhány éve még érdemes volt tartani.

Ezért, ha Vignjevic mester talál egy utolsó csatadalt, mellyel harcba tudja dobni a mieinket, akkor ezt a meccset megnyerjük. Utoljára megyünk Kecskemétre, kellene ünnepelni végre egy jót, feltéve, hogy lesz néző is hozzá. Megérne az is egy misét, hogy a vezetőségben nem akadt egyetlen olyan ember sem, aki küldött volna meghívót az általános iskolásoknak egy 120.000 lakosú városban és környékén, ahol az egész megyében nincs NB 1-es klub.

A héten öröm volt újra edzeni látni Hazard-t, ő még bizonyára nem játszik, de egy picit könnyebb helyzetben van vezetőedzőnk mint általában, mert a Loki ellen használhat 5 légióst, még ha akar is figyelni az ajánlásra. Pályán lehet egyszerre Heris, Bardhi, Diarra, Andric és akár Perovic is.

Sankovic még nem 100%-os, Kálnoki egyelőre rehabilitál, reméljük a tavaszi rajtra mindenki hadrafogható lesz.

Azokra a hírekre, amiket Eszterke generálgat, nem is érdemes reagálni sem. Aki járt a stadion környékén manapság, az látta, hogy van ahol már elbontották a kerítést is, a hiányzó székek pótolva lettek, s bár még dolgozgatnak, de januárban át lesz adva, csak az az Andrade ügyről ne kelljen beszélni, mert arról nem akar...

Visszatérve a Lokira, a két csapat közös múltja nagyon a mienk. A nyugodtabb téli pihenő, valamint a hagyományok miatt is verjük már el őket alaposan!

 

Emlékezzünk meg mindenekelőtt a szerencsétlenül járt brazil labdarúgócsapatról és utastársaikról valamint a személyzetről is. Szörnyű tragédia. A föld legyen könnyű nekik! Nyugodjanak békében!

Ez az igazi tragédia, egy ilyen szörnyű esemény kapcsán jut eszembe, hogy néhányan tragédiaként élik meg csapatunk helyzetét, játékát, szereplését.

Pedig nem ez a tragédia. Ez csupán egy múló állapot egy több mint 130 éves klub életében, történelmében, és biztos vagyok abban, hogy hamarosan újabb örömben lesz részünk és közösen élhetünk át boldog perceket órákat csapatunkkal. Hogy miért? Mert optimista vagyok? Hogy mikor? Nem tudom. Lehet, hogy már szombaton, de lehet, hogy csak a jövő héten. Vagy lehet, hogy csak 2018-ban. A mi sorsunk a reménykedés és a szurkolás.

Mint most szombaton az MTK ellen idegenben. Továbbjutottunk a kupában, veretlenek vagyunk hónapok óta. Ráadásul a mai nap egy NBII-es csapatot a Zetét sorsoltak nekünk. Újabb esély a legjobb 8 közé kerülni.

Diarra újra játszhat, és az MTK új stadionja, valamint a vélhetően szuper gyep, és ráadásul a hangos nagyszámú újpesti szurkolótábor mind-mind  olyan tényező, ami a mi győzelmünket vetíti elő. Csapatunk játéka stabil, ha elől végre nagyobb szerencsénk lesz, két rúgott gólunkra nem fog tudni válaszolni az ellenfél. Ráadásul kicsit reménykedem abban, hogy nem csak sportélményben lesz részünk. Biztos mindenki emlékszik még arra, hogy a stadion műszaki átadásakor milyen képekkel tesztelték a két eredményjelzőt. Abban bízom, hogy "Vad" kisasszony szerepét a hazaiak fogják eljátszani...

Banai – Nagy, Heris, Kecskés, Mohl – Windecker, Cseke – Diarra, Balogh, Bardhi – Perovics.

Ez a kezdő megfelelően kreatív és harcos, és végre győzelemmel örvendezteti meg szurkolóseregét.

Akik között én is ott leszek…

A tekintélyesnek mondható múlt újpesti fölényt mutat, igaz mindössze 4x győztünk többször, mint az MTK, viszont az összesített gólokat tekintve az MTK jobb.

A döntetlen egyik csapat számára sem lenne igazán kedvező, vendéglátóink még nálunk is nagyobb slamasztikában vannak, s bár még nagyon sok van hátra a bajnokságból, azért az a gárda, amelyik meg tudja szerezni a 3 pontot, sokkal nyugodtabb Karácsonyra számíthat.

A tabellára pillantva jól látható, hogy győzelmünk esetén eltávolodhatunk tisztes távolságra a kieső helyektől és talán lőtávolra kerülhet az élboly is. Most rövidebb voltam a szokásosnál. Babonából, hátha ez hozza meg a győzelmet?

Hajrá Lilák és Csak az Újpest!

Van még pár jegy a vendégbe, vegyük meg, töltsük meg a vendégszektort.

Avassuk fel a pályájukat!

fotó: WallsDesk.com

Elutasították a fellebbezésünket. Pedig álmodozhattunk volna, ugyanúgy mint tavaly télen…Hiszen nagyon kiegyenlített a bajnokság, ha a hátralévő őszi meccseinket példának okáért mindet megnyernénk, egészen biztosan a dobogón végeznénk most ősszel, és az első hely is lőtávolon belülre kerülne.

És ha télen igazolni tudtunk volna, akkor...

Na de, vissza a jelenbe, Újpest  - Mezőkövesd hazai meccs a semleges kecskeméti pályán.

Nem lesz könnyű, sőt ez most elég nehéznek ígérkezik, mert ez a Kövesd már nem az a Kövesd. Ez egy jelentősen megerősített - alapvetően éppen az NB1-ben bizonyított idegenlégiósokkal teletűzdelt, egyáltalán nem olcsó – csapat. Mert ugye Mezőkövesden minden követ (állami lóvét) meg kell mozdítani, hogy a 15.000-es mezővárosnak okvetlenül Nb1-es csapata legyen. Az senkit nem érdekel, hogy ekkora városnál erre semmi szükség és teljességgel értelmetlen. De ez Magyarország…sőt maga Abszurdisztán.

Na de hol is tartottam?  Grgic, Kink, Diallo az ellenfél meghatározó játékosai. Talán mindhárman erősítést jelentenének a mi csapatunknak is. És akkor még a többiekről nem is beszéltünk.

Szóval egyéni képességekben jól állnak, de csapatként nem gondolom, hogy olyan jól muzsikálnának mint mi.

Most, hogy már hét zsinórban megvívott meccsünk van veretlenül, de ebből csupán egy a megnyert, azt kell mondanom, hogy talán túlzottan is biztonságra törekszünk, ami ebben a 3 pontos rendszerben nem túl kifizetődő. 3 győzelemmel és hat vereséggel éppen annyi pontot lehet szerezni, mint 9 döntetlennel. Szóval azt gondolom, hogy kissé változtatni kell a taktikán és némileg nagyobb kockázatot érdemes vállalni a győzelemért. 

A múlt heti Gyirmót elleni játékunk meglehetősen felejthetőnek bizonyult, de a győzelem mindennél fontosabb volt, és most is az eredmény a legfontosabb a mi helyzetünkben. A hátralévő meccseken még mindenhol a meglévő keretek ellen játszunk, de a téli átigazolási szezonban a tabellán mögöttünk lévő csapatokat is megerősíthetik, ami mindenképpen veszélyt jelenthet ránk.

Sajnos Diarra eltiltása miatt nem játszhat, így a legkreatívabb támadó játékosunkat vesztettük el, kíváncsi vagyok, hogy a mester Andricsot vagy Lázokot fogja-e a helyén nevezni.

De van más variáció is, mert be lehetne a csapatba emelni Perovicsot is, és akár Angelovot lehetne a szélre vezényelni, és akkor egy ilyen kezdővel kezdhetnénk:

Banai – Balázs, Heris, Kecskés, Mohl – Cseke, Windecker – Angelov, Balogh, Bardhi – Perovics.

Kispad: Kovács, Pávkovics, Sankovics, Lázok, Andrics, Tóth P, Nagy Gábor, Nagy T.

Egyébként ez 18 mezőnyjátékos, ha ehhez hozzávesszük még a sérült Hazardot és Kálnoki-Kisst, és az eltiltott Diarrát, akkor már egészen megnyugtató keretünk lesz, nem gondolom, hogy kiesési gondjaink lehetnének a tavasszal, sőt még kicsit rotálni is lehetne a játékosokat. A Kövesd ellen háromszor találkoztunk eddig, mindannyiszor győztünk. Ellenük arattuk a közelmúlt legnagyobb gólarányú bajnoki  mérkőzését is 6-1 ide - ne szakítsuk meg most sem ezt a szép sorozatot. Szerencsés esetben győzelmünkkel a negyedik helyre is feljöhetünk. Kívánom ezt a csapatnak és a szurkolóinak!!

Egy nehezen elképzelhető párosítás és helyszín!

Ezt sem gondoltam volna úgy jó húsz, tíz, de talán még 5 évvel ezelőtt sem, hogy egyszer Gyirmóton fog az Újpest Nb1-es bajnoki mérkőzést játszani, mint Győr városának első osztályú reprezentánsa ellen. Valójában nem is igen hallottam Gyirmótról korábban… de ez betudható a túlzottan egyirányú földrajzi érdeklődésemnek is (Csak az Újpest…).

Mindez persze nem jöhetett volna össze Horváth úr és Alcufer csoport nélkül, akik valóban elkötelezett támogatói a gyirmóti labdarúgásnak. Hogy ezt miért nem inkább Győr városának ETO nevű csapatának kiemelt támogatójaként teszik, az már egy más tészta. Pedig ott lenne néző, van modern stadion, van múlt, hagyomány…

Ez is a mai, modern, irracionális, magyar labdarúgás… ne is akarjuk megérteni! Ez olyan mint a NŐ! Kísérletet tehetünk rá, de úgy sem fog menni…

Kezdjük rögtön a statisztikával.

Amit általában hanyagolni szoktam, de most ez itt tényleg egyszerű. Maga a számmisztika… Száz százalékos a mutatónk a kiscsapat ellen, egyből-egy. Ezt sem sok NB1-es csapat ellen mondhatjuk el (a Mezőkövesd ellen elmondható, hisz 3/3), ezt a 100 %-os mutatót kellene most megtartani.

Egyszerű a feladat: győzni kell csupán. Egyszerű? Egy Újpestnek? 2016-ban?

 A legnagyobb esélye egy döntetlennek van. Mert mi fog történni nagy valószínűséggel? Nyomasztó újpesti labdatartási fölény, számos ziccer, megszerezzük a vezetést az első félidőben, majd egy könnyelműen kapott gól és máris egyenlít az ellen. Mert mit nem csinálunk? Amit a bokszolóknak tanítanak.  Ha már megroggyant, üsd ki. Sorozd meg, ne hagyd élni, üsd ki. Na, azt nem tesszük mi meg a padlón lévő ellenfeleinkkel. Padlóra visszük őket, rájuk számoltatunk, majd segítünk nekik felállni, még jól orrba is ütjük magunkat, majd a végén döntetlen. Pedig ha már a bokszhasonlatnál maradnánk, néhány esetben már bedobta volna az ellenfelünk edzője a törülközőt….

Pszichológusunk, erőnléti edzőnk, a vezető edző, a szertáros, a buszvezetőnk, de még talán a terapeutánk is tudja, mit kell tennünk szombaton. Gólra gólt rúgni, és a rúgottnál kevesebbet kapni. A kapusedzőnk pedig elkezdhetne végre foglalkozni kapusaink kifutásainak, kijöveteleinek a gyakorlásával, mert azért az elég szomorú látvány, amikor a kapusunk csupán annyit tesz a beíveléseknél, hogy a gólvonalon imádkozik, hátha nem talál kaput az ellenfél.

Az, hogy idegenben játszunk, biztos nem jelent hátrányt, lévén, hogy idén még a hazai pályánk is Angyalföldön, majd később Kecskemétre költözött. Ebből a szempontból nekünk aztán tök mindegy, hogy hol rendezik a meccset, ha már egyszer nem a jó öreg „Szuszában”.

A játékosaink teljesítményére kitérve, mindenféleképpen említést érdemel Cseke Benjámin, aki lassan válogatott formában robotol, szerel, szerzi a számtalan labdát a középpályán, amiket egyre jobban játszik meg, én biztos, hogy legalább annyi esélyt adnék neki Storck helyében, mint a Vasas néhány fiataljának. Múltkor sajnos sérülés miatt cserélni kellett őt, talán a kéthetes szünet alatt felépülhetett, mert nélküle nem ugyanaz a középpályánk. Én megpróbálnám Perovicsot elől.

Végül: Győzelmet várok mindezek ellenére, mert nem lehet, hogy a jó játék nem párosul végre győzelemmel. Hiába vannak az ellenfélnél tehetséges játékosok, hiába játszanak otthon,  a mi játékunk érettebb, gólra törőbb, egyszerűen jobb. És egy győzelem jót tenne végre a lelkeknek, a lábaknak, a szíveknek, és nem utolsó sorban a tabellán lévő helyezésünknek is.  

Nem nagyon van olyan szempont, amely szerint ne az Újpest lenne az esélyesebb. A két csapat "történelme" ugye már meg lett említve, de a csapatok értéke is és a tabella is mellettünk szól.

Hajrá Lilák és Csak az Újpest! Koccintsunk a végén egy jófajta 8-3-as fehér borral a győzelemre! Mert megérdemeljük. Pláne akik le is utaznak a meccsre.