Beharangozók

Van egy ilyen nevű focicsapat a IV. kerületben, de most nem róluk lesz szó. Jön a Haladás, amely megverte a listavezetőt.

A Videotonhoz és hozzánk hasonlóan ők is albérletben „sinylődnek”, így gyakorlatilag megint egy semleges pályás harc kezdődik mindkét gárda számára. Aki otthon fogja érezni magát leginkább, az nem más, mint a Haladás edzője, aki a Fay utcában nevelkedett labdarúgóként. Érdekes, hogy Mészöly Géza, ezer szállal kötődik az Újpesthez is, hiszen kétszer is volt szerencséje kispadunkat koptatni.

A legutóbbi meccsünk utolsó pillanatában szerzett Bardhi találatnak nem azért volt jelentősége, mert szebb lett vele az eredmény a fehérváriak ellen, hanem sokkal inkább a szerdai meccsre lehet hatással. Visszaadott hitet játékosoknak és szurkolóknak is egyaránt, mert most rendkívül fontos lenne egy győzelem. Az első kör zárásához közeledve ott van csapatunk ahol lennie kell, ennél lejjebb nem szabad csúszni, viszont a pozíció megtartásához feltétlenül kellenek a pontok, győzelmek.

Rossz előjel a szerdai meccs előtt, hogy Kálnoki megsérült, ráadásul elég ramatyul nézett ki a lába miközben levitték, így Csekével együtt már két olyan játékos maródi, aki szezon közben esett ki a sorból. Heris néhány hete azt mondta, hogy szeptemberben térhet vissza, sajnos úgy tűnik, hogy ezt inkább az edzésekre érthette, nem a meccsekre, így jelenleg nincs helyettese a Kecskés-Pávkovics belső párosnak. Ha mégis, akkor egy tavalyi Vasas elleni meccshez hasonlóan Mohl mehet be középre, akkor viszont Balogh a kézenfekvő megoldás a balhátvéd posztjára, de ez a húzás a támadójátékot gyengítené. Sajnos Lázoktól csak a helyzetek jönnek, a gólok nem, ha az ő hatékonysága javulna, azzal a csapat sokat tudna profitálni.

Most egy olyan sorozatot kaptunk el, amit nagyon nem kellene folytatni. Kétszer kikaptunk egymás után, harmadszor nem kellene.  A játék képe alapján nem kellett volna az elmúlt két meccsen sem kikapnunk, de ha a szép játék végén az ellenfél mindig eggyel többet lő, akkor bizony annak vereség a vége.

Pedig a csapat továbbra is jó úton jár, látványosan, harcosan, a labdát sokat birtokolva játszik, és megvannak a helyzeteink is. Sőt az elmúlt mérkőzésen a Videoton ellen lőttünk 3 olyan gólt, hogy bármelyik bajnokságban megirigyelhették volna.

Bardhi, Diarra, Balogh, Andrics, Lázok – 5 játékos akiktől várható a gól, a gólpassz. Azért ez jó hír.

Visszatért Kecskés ráadásul jó játékkal. Viszont megsérült Kálnoki-Kiss, a pályán úgy tűnt súlyosan.

Sajnos egyelőre nincs hír felőle, állapotáról.

Remélem a Videoton ellen letudtuk jó pár meccsre a pechszériánkat.

A Haladás elleni győzelemmel előzhetnénk és megszilárdíthatnánk helyünket a középmezőny élén, pláne annak ismeretében, hogy hétvégén az Üllői útra látogatunk, ahol nem mi vagyunk az esélyesek ismét.

Szóval rettentő nagy szükség lenne most a győzelemre, hogy a hétvégi derbin az önbizalmunk is a helyén legyen.

Balajcza Szabi helyzete szerintem most a legnehezebb. Ő a csapatkapitány, ő a korelnök, neki kellene a csapat szilárd bázisát jelentenie, de valahogy őt látom most a legbizonytalanabbnak.

Négy gólt kapni egy kapusnak önmagában is önbizalom csökkentő, hát még olyanokat, amelyeket nagyobb koncentrálással, jobb helyezkedéssel, némileg több szerencsével mind meg lehetett volna fogni. Én a Haladás ellen kipróbálnám a cserekapusok valamelyikét. Szerintem Szabira is ráfér a pihenő, nem hiszem, hogy nagyon tiltakozna ellene. Inkább most tenném ezt meg, mint a Fradi ellen idegenben a derbin. Szerencsére nem az én feladatom a döntés, de én most szerdára mindenféleképpen ezt javasolnám.

Az ellenfélnél Bosnjak eltiltása miatt nem fog ellenünk játszani, ami előnyös, mert ő a Hali védelmének egyik meghatározó tagja.

Lendületes, harcos focit játszanak Mészöly Géza fiai, nem feltétlenül a kontrákra építenek, úgy, hogy győzelmi esélyeinket jónak látom.

Nézzünk egy kezdőt:  Banai – Nagy T., Pávkovics, Kecskés, Mohl – Windecker, Sankovics – Diarra, Balogh, Bardhi – Lázok.

Győzünk. Hajrá Lilák!!   

A sors tartozik nekünk!

Holnap a Videoton ellen lépünk pályára. Egyike azon kevés csapatoknak, akik ellen negatív az örökmérlegünk. A közelmúlt a fehérváriaké, de az is kétségtelen, hogy amikor a mezőny túlnyomó részével szemben is nyomasztó fölényben voltunk, akkor sem sikerült döntő fölényt elérni velük szemben. Ha a jelent nézzük, akkor sem mi vagyunk az esélyesek. A Videoton a tabellán és a csapatépítésben is előttünk jár, az „elengedhetetlen” háttértámogatásról meg nem is beszélve.

A legutóbbi találkozásunk a tavalyi utolsó fordulóban történt, gyakorlatilag tét nélkül, akkor 0-3 lett az eredmény, miután Balajczát kiállították.

Miután csapatunk továbbra is ki van zárva az átigazolásból, a Videoton azonban hasított a piacon, így tulajdonképpen kevés olyan érvet lehet felsorakoztatni, mely szerint mi zsebeljük be holnap a 3 pontot.

Az Újpest az idei bajnokságot rosszul kezdte, majd fantasztikusan folytatta. 2 vereség után 4 győzelem és 1 döntetlen következett, de a legutóbbi meccsen Debrecenben kikapott, hozzá kell tenni sem a játék képe, sem a statisztikai mutatók nem támasztották alá a hazaiak győzelmének jogosságát. Van azonban jó hír is a csapat háza tájáról, visszatért ugyanis Balogh Balázs, aki még a győztes meccsen is jól láthatóan hiányzott a pályáról. A hétközi „felhozó” kupameccsen ismét pályára lépett Nagy Gábor is, aki szintén sokáig sérüléssel bajlódott. Bár még mindig túl sokan maródiak, de azért ez a két játékos visszatérése mindenképpen bővített Vignjevic mester lehetőségeit.

Ami a Videotont illeti, hazai verességgel kezdtek a Diósgyőr ellen, majd ikszeltek a Paks ellen. Kikaptak a Vasastól és az MTK-tól is, vagyis az eddigi fővárosiak elleni meccseiket elvesztették. Reméljük, ez a sorozat folytatódik.

A két csapat idei históriájában az azonos pontszám mellett más hasonlóság is van. Mindkét gárda semleges pályán játssza hazai találkozóit, így ezúttal is a Fay utcában kell fogadni vendégeinket. Ezeken felül a Videoton is, és az Újpest is 4-0-s idegenbeli győzelemmel abszolválta a hétközi MK „felhozó” meccset.

Győzelmünk esetén ott maradunk a közvetlen élmezőnyben, sőt, a második helyről várhatjuk a közelgő derbit. Ugyanakkor fontos megérteni, hogy ilyen álmokat csak abban az esetben dédelgetünk, ha megszerezzük a gyilkos ösztönt. A csapatból ez hiányzott legutóbb (is), és ameddig nincs éle a gárdának, addig csak és kizárólag maximális koncentrációval és fegyelmezettséggel érhetjük el a győzelmet.

Balajcza-Nagy T, Kecskés, Kálnoki, Mohl…tulajdonképpen eddig papírforma az összeállítás.

A középpályán Diarra és Balogh helye megkérdőjelezhetetlen, ide szükség van még Sankovicra és Nagy G. képességeire. Elől Andric és Lázok kezdhet, persze ha Nebojsa akar potenciált tartani a padon, akkor Balázst is beteheti.

A győzelemhez szükség van minden olyan faktorra, amely a mi javunkra billentheti a mérleg nyelvét, így például a közönség támogatásában is joggal bízhatunk. Ha a sors következetes, akkor visszaad valamit nekünk abból, amit a múlt héten elvett és akkor nem maradhat el a siker.

Hajrá Lilák mindörökké!!!

 

A győzelmi sorozatunk 3 hete sajnos megszakadt, de az MTK ellen stabil játékot játszottunk még így is, csak most hiányzott az a kevés szerencse, illetve a pontosság az ellenfél 16-osán belül.

Nálunk meglehetősen szűk a keret, nincs mód rotálni, úgy, hogy gyakorlatilag ugyanaz a 12 mezőnyjátékos játszotta végig az eddig eltelt fordulók közel 100%-át, úgy, hogy nekünk jól jött a szünet.

Igaz, hogy a szünetben játszott egy felkészülési meccsen belefordultunk egy ötösbe a Kispest ellen, sok következtetést azon kívül, hogy a beugrók képesek még ennyire is legyengíteni a csapatot, nem volt.

Persze mitől is lenne, ha a második csapatunk pillanatnyilag pont nélkül áll valami elképesztően rossz gólaránnyal tök utolsó az NB III-ban. Innen valóban kár játékossal próbálkozni az NB1-es csapatban még…sajnos. Tehát adott a feladat, marad ugyanaz a 12 mezőnyjátékos, azaz 13, mert reméljük számíthatunk legalább egy félidő erejéig Balogh Balázsra. Ő hozhat szükséges dinamikát, aktivitást, kreativitást a támadó játékunkba.

Örömmel láttam – itt jegyzem meg - Zsótér Donát játékát két meccsen is a szünet alatt, szinte biztos, hogy erősítést fog jelenteni a középpályán, amint nálunk fog játszani.

A Kispest ellen látszott, hogy Cseke és Sankovic sok futása, önfeláldozó elszánt játéka, labdaszerzése nem helyettesíthető senki mással. Diarra helye pedig elől van. Bardhi szintén pótolhatatlan a középpályán, de ezt eddig is tudtuk.

A másik a védelem. Nem elég, hogy elment Lita, sérült Heris, és sérült Kecskés, a Kispest ellen sem Nagy T., sem Kálnoki-Kis nem játszott.  Szóval Mohlon kívül csupán Pávkovics rendelkezik néhány NB1-es mérkőzéssel, de ez a csapatrészünk egyáltalán nem tudott felnőni a Kispest támadó játékához.

Megnyugtató, hogy ilyen felállásban NB1-es meccsen sohasem fogunk játszani. Gere sem tudja bizonyítani még hogy helye lenne a nagycsapat keretében. És bizony Tóth sem tud még megoldást kínálni csatár pozícióban. Szerencsére nincs újabb sérültünk, és mivel azt gondolom Balogh a másosdik félidőben fog beállni, így az alábbi kezdővel számolok:

Balajcza – Nagy T., Pávkovics, Kálnoki-Kis, Mohl – Sankovics, Cseke – Diarra – Andrics,  Bardhi – Lázok.

Az ellenfél sötét ló. Mit mondhatunk egy olyan Debrecenről ahol új az edző,  és kicserélődött 3 hét alatt majdnem az egész csapat. Korhut, Kulcsár, Tisza, Bódi, Varga, Sidibe, Coulibaly távozásával lényegében ikonikus alapemberek távoztak. A régiek közül Holman, Mészáros maradtak szinte csak, kíváncsi vagyok, hogy ennyire felforgatott csapat mennyire tud egységes lenni. Véleményem szerint nem tud. A mi erőnk pedig éppen az egységben, a szervezett játékban van. Bízom a csapatban, az edzőnkben a lelátogató fanatikus drukkereinkben. Folytassuk a veretlenségi sorozatunkat.

Hajrá Lilák és csak az Újpest!!      

Kedvelem az MTK elleni meccseket. Általában változatos meccseket játszunk velük, nem egy védekező Paks- szerű csapat.

A legritkább esetben játszunk velük gólnélküli döntetlent. Sok élményem is fűződik hozájuk. Gyerekként apám vitt ki életem első idegenbeli meccsére, Hungária körúton szerepeltünk. Szakadó esőben nagy tömegben 1 góllal győztünk.

Aztán nem felejtem azt a Megyeri úti meccset sem, ahol az ősz utolsó bajnokiját játszottuk a bajnoki címre törő Verebes féle MTK ellen, nagy hidegben, vasárnap délelőtt 20.000 néző előtt, ki is kaptunk Talapa góljával 1-0-ra.

Aztán a bevonulásom nyarán, a 80-as évek derekán  az első őszi fordulók egyikén szintén 20.000 néző előtt egy négyest rúgtunk az MTK-nak.

Aztán soha el nem múló fájó emlék már a „XXI. században”, a bajnoki címért vívott mecccsünk a Népstadionban, ahol csak döntetlent játszottunk a győzelem helyett, és így nem a miénk lett a bajnoki  cím.

De ugyanilyen szomorú emlék az a mérkőzés is, ahol a 85. percben még mi vezettünk 1-0-ra és a végén 2-1-re kikaptunk a Megyeri úton, sőt néhány szurkoló beszaladt a pályára ami miatt a mindent eldöntő bajnoki meccsünket nem játszhattuk a Megyeri úton, hanem helyette a Népstadionban vesztettük el a bajnoki aranyat.

 De hogy jóra is emlékezzek, felejthetetlen volt az mérkőzés, ahol a 67. percben még az MTK vezetett 4-1-re ellenünk a Hungária körúton, aztán mégis mi nyertünk 5-4-re, Vaskó fejes góljával.

Szóval jó kis meccsre van kilátás. Csapatunk 4 zsinórban aratott győztes meccs után nagy önbizalommal léphet pályára. Úgy tűnik a nehéz helyzet valódi, jó közösségé, egymásért harcolni tudó csapattá kovácsolta a játékosokat. Véleményem szerint a Bardhi, Sankovics, Diarra, Mohl  négyesünk a húzó emberei a csapatnak, az ő nagy munkabírásuk, munkájuk adja a stabilitást a csapatnak. Persze minden játékos hozzáteszi a magáét, hol Andrics, hol Lázok, hol Balázs segíti góljaival a csapatot győzelemhez.  De Diarra és Bardhi is kivették részüket a gólszerzésből. Szóval egységben az erő, és ha képességekben gyengébb is ez a csapat mint a tavalyi, úgy tűnik ezt a keretet Vignjevics mester jobban tudja motiválni, eredményesebben tudja instruálni. És bizony némi szerencse is szükségeltetett ehhez a négyes sorozathoz, de nagyon is kijár nekünk a sok szenvedés, kudarc, hátrányos megkülönbeztetések sorozata közepette. Mostanában nem törekszünk feltétlen labdabirtoklási fölényre, nem járatjuk annyit a labdát, célratörőbben, direktebben támadjuk a kaput. A labdaszerzéseink azonban ugyanolyan hatékonyak mint a korábbi Vignjevics alatti bajnokságokban.

Persze nagyon meg kell küzdenünk a 3 pontért ezen a meccsen is, mert Torghellével kiegészülve a kék-fehérek a Videotont is két vállra fektették  az előző fordulóban, amelyiknek a Fradival együtt messze a legerősebb játékoskerete van. Kanta, Torghelle továbbra is a legveszélyesebb játékosok, de a sok új fiatal játékos miatt nem alkotnak egységes csapatot véleményem szerint. Remélem Kálnoki-Kis leveszi a pályáról Sanyit, és Sankovics is megkeseríti a dolgát a középpáláyn Kanta Józsinak.

A közönség és a csapat is egymásra talált, mi sem bizonyítja jobban, hogy most már stabilan 3000 felett van a hazai nézőszámunk, és szerintem az MTK ellen már az összes hazai szurkolónak fenntartott helyeken telt ház lesz, ami minimum 4000 nézőt fog jelenteni.

A győzelem utáni közös ünneplő koreográfia is megújult, jó látni játékosainkat mennyire vevők a közös örömködésre.

Jó lenne ezt az ünnepi hétvégét szépen zárni, egy apró pici öngóllal aratott győzelemnek is nagyon tudnék örülni. Utánna két hét szünet jön, bízzunk abban, hogy a sérültjeink közül legalább egy fő csatlakozni tud már a Debrecen elleni bajnokin a csapathoz. Remélem mire a Fradi elleni első kör utolsó bajnokira kifutunk, már Kecskés és Heris is bevetésre készen fognak állni. Fel tehát az 5. győzelemre, buzdítsuk minél többen a csapatot a helyszínen. Én a fiammal ott leszek!

Hajrá Lilák!!

Heti szerencsszámunk a 4-es. Egyrészt a 4. helyen állunk némi meglepetésre, másrészt győzelmünk esetén zsinórban a 4. sikert könyvelhetnénk el.

„Két olyan mérkőzés elé nézünk, ahol mi vagyunk az esélyesek…..”-kezdtem múltkor. Az elsőt behúztuk. Jöjjön a második.

Ez a feladat azonban még nehezebb lehet. Egyrészt idegenben játszunk. Bár a hazai is vendég most, de akkor is.

Másrészt a Kövesdnek erősebb a kerete szerintem, mint a Gyirmóté. Tharmo Kink, Strestik, Pauljevics, Egerszegi is az ellenfelet erősítik, ebből Kinket és Pauljevicset szívesen elnézegetném a mi keretünkben is. Ettől függetlenül félnivalónk nincs, ahogy a bevezetőben is említettem, esélyesebbek vagyunk.

A szerb edzőnk regnálása óta nem sok csapat tud minket akaratban, küzdőszellemben, futómennyiségben felülmúlni.

Fontos, hogy a támadó szekcióban a minőséget képviselő meghatározó játékosaink hogyan szerepelnek majd, ezen múlik elsősorban teljesítményünk: Bardhi, Lázok, Diarra, Andrics.

A múltkori meccsen eddigi legjobb játékát produkálta Balázs Benjámin, harcos volt, gyors volt, remekül fejelt, gólt rúgott, gólpasszt adott. Remélem, megjön az önbizalma, és beverekedi magát előbb-utóbb a kezdő csapatba is. Ehhez az kell, hogy átmentse múltkori formáját erre és a következő meccsekre is.

Nem mehetünk el szó nélkül Bardhi mellett sem, aki fiatal kora ellenére abszolút csapatunk egyik motorja lett Sankoviccsal együtt.

Mohl Dávid és Kálnoki-Kis is egyre jobb formában futballoznak, stabilitást adva ezzel védelmünknek.

Én őszintén megvallva Diarrát nem a szélen játszatnám, hanem középen, illetve néha megcserélném a két szélünket, némi zavart okozva ezzel aktuális ellenfelünknek. Érdekes, hogy ezzel a fegyverrel milyen ritkán él Nebojsa. Diarrának is jót tenne egy gól, vagy legalább egy gólpassz.

A játékban úgy látom továbbra is dominálni igyekszünk, hátul azonban egyszerűbben oldjuk meg a feladatot, ami egyáltalán nem baj. Nagyon várjuk Herist és Baloghot az előzetes hírek alapján nekik van a legnagyobb esélyük, hogy szeptemberben már pályára lépjenek. Szükség is van rájuk, mert most pl. Kecskés dőlt ki a védelemből, újabb ember nem eshet ki már egyszerűen, ráadásul szeptembertől már nehezebb ellenfelek ellen játszunk majd a sorsolás alapján. Nekünk sem jön rosszul a válogatott miatti szünet az MTK elleni hazai meccs után. Talán már Herisékkel tudunk nekivágni a szünet utáni fordulóknak.

De most még először Kövesd.  Nagyon jót tenne a társaságnak és a szurkolóknak is, ha győzelemmel tudnánk hazajönni erről a túráról, az MTK ellen szerintem rekordszámú nézősereg buzdíthatná csapatunkat a Fáy utcában. Ehhez kívánok jó munkát, jó nyaralást, de legfőképpen jó szurkolást.

Ami a rövid közös történelmet illeti, a két csapat eddig 2 meccsen találkozott egymással. Az első gólt a Mezőkövesd szerezte a párharc során, de valószínúleg megbánta, mert utána kapott egy 6-ost, majd a visszavágón egy rendkívül érzelemdús meccsen Balogh fejesével győztünk az utolsó percekben idegenben. A meccs különlegessége az volt, hogy kedvezőtlen kifejlet esetén az volt az a tálákozó, melyen utoljára láthattuk volna csapatunkat egy jó hosszú időre, ám szerencsére a viharfelhők elmúltak.

A holnapi tippem: 2-1 ide.

Hajrá Lilák! Fel a 4.-re!!!