Beharangozók

A feladat adott, és – elsőre – nem is nehéz. A kupában két meccsen tovább kell jutni egy kiesés ellen harcoló ellenféllel szemben, hogy a döntő résztvevői lehessünk. Erős kérdés, hogy mi lesz a stratégia; egy éppen elégséges kezdő után akkor jönnek a meccset eldönteni képes játékosok, ha addig nem sikerül megfelelő eredményt elérni, vagy teljes erővel győzelemre törünk az első másodperctől?

Egyik pontból a másikba rengeteg úton el lehet jutni. Vannak könnyebbek, vannak nehezebbek, de sok lehetséges megoldás van. Sőt – hogy ne legyen olyan egyszerű a helyzet! – vannak olyan lehetőségek is, amik csalókák; így lehet csúnyán benézni a dolgokat egy nem teljesen átgondolt útitervvel! Mint kiderült, hajlamos vagyok a tutista álláspontra, legalábbis Vignjevic mester általában sokkal inkább kicentizi a meccseket, mint azt én előre feltételezem.

Erre jó példa az MKT elleni továbbjutás, de a legutóbbi, Vasas elleni bajnoki is. Nem remegett meg a keze akkor sem, amikor nem mi voltunk a továbbjutók, és akkor sem, amikor a második vezetésünk után is egyenlített az ellenfél, az előre tervezettekhez ragaszkodva vitte végig a meccseket. A kérdés az, hogy hol van az a pont, amikor az ember belemerevedik egy álláspontba, pedig az már rég nem állja meg a helyét? Mi van, ha ez a pontot nem ismeri fel?

De ne menjünk ennyire filozofikus magasságokba, nézzük meg, hogy mit mutat a két csapat az utóbbi időkben. A Balmaz a Békéscsaba ellen kettős győzelemmel (5:0, 2:1) jutott tovább az előző fordulóban. A békésiek az utóbbi időkben igen jól szerepelnek az Nb2-ben, ezzel felértek immár a harmadik helyre! Nem tudom, mennyire gondolják komolyan a feljutást, de tény, hogy a Kisvárda botladozik. Ha komolyak a szándékaik, akár azt is el tudom képzelni, hogy elengedték a kupát.

De mi van, ha nem így van?

Az Nb1-es küzdelmekben az utóbbi tíz meccsen otthon négy döntetlen mellett a legutóbbi meccsen a DVTK ellen sikerült nyerniük, idegenben viszont legutóbb még 2017 novemberében sikerült nyerniük a DVSC ellen, emellett pedig egy döntetlenjüket éppen ellenünk realizálták, a többi meccsen vereséget szenvedtek. Ezzel összességében a forma alapján is pont a 10. helyen vannak, csakúgy mint pontjaikat értékelése alapján. Összességében azonban mégsem mondanám egy futottak még csapatnak a Balmazt, mivel az utóbbi öt meccsükön a tavalyi bajnok Kispesttől, illetve a 26. forduló utáni két listavezetőtől kaptak ki, míg a Vasassal remiztek (a DVTK elleni győzelem mellett). Ha innen nézem, a társaság elég jó felszívta magát – és ha vezetőik tudnak valamit az MLSz jövő évi létszámteveit illetően… -, még az is lehet, hogy nincs rajtuk különösebb nyomás, a legjobb tizeneggyel is küzdhetnek bátran.

De mi van, ha nem így van?

Ugye mennyire nem egyszerű feladat kicentizni azt a minimálisan szükséges teljesítményt, ami még kíméli a csapatot, ugyanakkor a megcélzott eredményeléréséhez is elég? A magam részéről a nagyon kiszámolt, milliliterre adagolt teljesítményt nem tartom jó ötletnek, mert – korlátozott információk birtokában, korlátozott szakmai hozzáértéssel… - ezt szerencsefaktorként élem meg. Persze az, hogy én ilyen alapon nem tartom tervezhetőnek a mérkőzést, semmit nem jelent, mindannyiunk nagy szerencséjére nem nekem kell kitalálni a stratégiát, és az ehhez szükséges kezdőt!

Viszont remekül plagizálok, így most az általam jónak tekintett felállást is a fórumról csenem be ide:

„Szóval lassan hangolódjunk rá a mi kis kupa elődöntőnkre. Szerintem nem lehet kérdés, hogy a legerősebb kezdővel kell kiállnunk. Naggyal, Obinnával, Burekkel, Pauljeviccsel a kezdőben, elől kezdhet éppen Tischler. A védelmet sem bolygatnám, maradjon a Vasas elleni.

Jó lenne egy olyan eredményt elérni, hogy a visszavágót már "elengedje" Horváth Feri.

Igen, pontosan így gondolom! Szerintem győzelem lesz az első mérkőzésen, ugyanis eddig – bár nem hibátlanul… -, de mégiscsak jól működött a Balmaz elleni játékunk a bajnokikon. Idegenben 1:0-ás győzelem, itthon pedig 2:2-es döntetlen. Ez most továbbjutást jelentene, de nem szeretném látni, hogy a Balmaznak egy percig is van esélye a továbbjutásra. Márpedig egy ilyen 2:2-es eredmény után erősen bizakodnának… Ne fessük az ördögöt a falra, szó nem lehet róla, hogy ilyen előnyt adjunk! Most már a döntő előtti utolsó lépcsőfoknál nem engedhető meg semmiféle megingás!

Nos, a tippem 3:0 az első meccsre! Megint benézném? Nem, most nagyon bízom abban, hogy a hétvégén kiszakad gólzsákot még senki nem tudta befoltozni! A második meccset elengedem egy döntetlennel – de csak az első meccs ilyetén eredményével!

 

HAJRÁ LILÁK!

NEM KELL ÚJ CÍMER!

Az előző három meccset csúnyán benéztem… Sajnos rettenet ellentmondás van az elért eredmények, és a vízióim közt. Nézzük sorba, az utóbbi három meccs beharangozójának címeit! Derbi: Legyen nagyon boldog a Húsvét minden lilának! Kupa-visszavágó: Álmaink útján. Az előző heti bajnoki: Felcsúti fellépés a Fehérvár ellen. Nos, az egész jól sikerült Húsvét után majdnem rémálom következett, majd jött a felcsúti fellépésből ballépés lett… De! A Vasas ellen tehát nem csak a győzelemért, hanem ennek a lefelé tartó tendenciának a megszakításáért is küzdenie kell csapatunknak!

Mit tudunk a két csapatról? Azt, hogy az utóbbi meccseken egyikük sincs éppen bombaformában, így nem kétséges, hogy az angyalföldiek is hasonlóan gondolkodnak; egy rossz sorozat végére szeretnék odatenni azt a bizonyos pontot! Az utóbbi öt bajnoki mérkőzés eredményei kísérteties azonosságot mutatnak; a legutóbbi vereséget sorrendben két döntetlen, egy győzelem, és egy újabb vereség előzte meg… Csak egy – mérsékelten lényeges… - különbséget tudtam felfedezni; mivel a Vasas a Szusza Ferenc Stadionban rendezi a meccseit az idegen-hazai meccsek periodicitása éppen ellentétes. Ezért a Vasas három hazai mellett csak két idegenbeli meccsen ért el azonos eredményt, míg mi éppen fordítva, három idegenbeli meccsel abszolváltunk az utóbbi öt bajnoki meccsen összesen öt pontot…

Az jelen esetben nem sokat nyom a latba, hogy míg mi a dobogóért, addig a Vasas a kiesés ellen harcol, mert ebben a tömörödő mezőnyben ez mindössze nyolc pontnyi különbséget jelent. Már csak azért sem mérvadó, mert a győzelmek tekintetében mindössze eggyel vagyunk jobbak, a számbeli különbség – nem meglepő módon – a döntetlenek tekintetében jelentős, mintegy kétszer annyi, azaz tíz döntetlennel állunk.

Nézzük meg kicsit alaposabban, hogy mik azok a mérhető különbségek, amelyek támpontot adnak a várható végeredmény tekintetében, nézzük meg az utóbbi öt forduló ellenfeleit is! Szombati ellenfelünk sorrendben:

  • Haladás (idegenben, vereség: 3-0, 25 meccs után 9. a tabellán),
  • a Kispest (otthon, győzelem: 2-1, 24, 4),
  • a DVTK (otthon, döntetlen: 1-1, 25, 7),
  • a Balmaz (idegenben, döntetlen: 1-1, 15, 12 ), valamint
  • a Felcsút (otthon, vereség: 2-1, 25, 8) ellen játszott.

Mi a következő ellenfelekkel mérkőztünk meg:

  • a M.kövesd (itthon, v.: 2-3, 25, 11),
  • a DVSC (idegenben, gy: 1-2, 25, 3),
  • a Paks (idegenben, d.: 0-0, 25, 5),
  • a Ferencváros (itthon, d.: 0-0, 25, 1),
  • a Fehérvár (idegenben, v.: 3-0, 24,2).

Matematikai szempontból nincs sok értelme, de a különbség érzékeltetésére azért mindenképpen idekívánkozik, hogy az ellenfelek 25. forduló utáni helyezése alapján a Vasas ellenfeleinek átlaghelyezése 8, míg a mieinknek 4,4. Ezt tényleg csak az előzmények különbözősége okán számoltam ki, mert megmutatja, hogy a csontra azonos pontok mennyire mást jelentenek a két csapat esetében!

A megszerzett öt-öt pont mellett a gólok számában is van némi különbség; bár mindkét csapat támadójátéka gyenge, mert mindössze négy gól esett az öt meccsen, viszont míg mi „csak” hat gólt kaptunk, addig a Vasas kapusainak kilencszer kellett a hátuk mögül, a hálóból kivenni a labdát.

De menjünk tovább, és nézzük meg, hogy mi a helyzet a hazai és idegenbeli meccsek tekintetében! Azaz, dehogyis nézzük! Mindkét csapat otthon játszik ugyanis, mint említettem, és 25 forduló után már elmondható, hogy az ellenfél is pontosan ismeri a pálya minden egyes négyzetcentiméterét, a szurkolók pedig dettó.

A számok tehát azt mutatják az utóbbi öt forduló tekintetében, hogy relatíve erősebb ellenfelekkel szemben, több idegenbeli szerepléssel, kevesebb kapott góllal vagyunk jobbak, ugyanakkor figyelmeztető jel, hogy a Vasas az utóbbi négy mérkőzésén mindig szerzett gólt, mi viszont az utóbbi három mérkőzésünkön gólképtelenek voltunk a bajnokságban…

Sajnos nem tudom, hogy mi a helyzet az állítólagos sérültekkel, de ha vannak is, ebben sem hiszem, hogy komolyabb különbséget lehetne tenni, hiszen az angyalföldiek közül is többen sérüléssel bajlódtak az utóbbi hetekben. Ezért – na meg nehogy rám cáfoljon ismét a Mester – nem is jelölök meg kezdőt, inkább csak a végeredményre fokok elereszteni egy tippet. Szerintem 2:0-ra megnyerjük ezt a hazai-hazai rangadót! Ennek indoka a korábbi, a formát bemutató számokban keresendő; szerintem a fentiek alapján ennyivel jobbak vagyunk!

 

HAJRÁ LILÁK!

NEM KELL ÚJ CÍMER!

Biztosak lehetünk benne, hogy ha nincs időnk eljutni Székesfehérvárra (az oda vezető hasi úton…), akkor még van egy lehetőségünk; biztosan közvetíti a tévé a meccset, ezúttal nem kell az akadozó stream-től agyvérzést kapni! Győzelmet ünnepelni igazán csak a helyszínen lehet, ezt az élményt nem tudja visszaadni a technológia… Nem titkolom - in medias res - győzelmet várok!

Mielőtt nekifogtam a beharangozónak, kicsit elmélyedtem a meccstörténelem adataiban, és azt találtam, hogy vendéglátónk kicsivel jobban áll. Az jól látható az infó-panelen, de lehet azért további érdekességet is találni. A tévések az általuk rendezett meccseken 87 pontot szereztek (mi 57-et), míg a mi rendezésünk mellett 86 szerzett pontunkkal szemben az ellenfél 65 pontja áll. Az összesítésbeli különbséget tehát az adja, hogy hazai pályán kicsit többet engedünk ellenfelünknek, mint ő fordított helyzetben…

Úgy tűnik, hogy történelmi messzeségbe tekintve ia a döntetlenek jelentik a problémát… Ha ugyanis csak minden harmadik idegenben játszott döntetlenünket sikerült volna győzelemre váltani, akkor a maradék 18 döntetlen mellett mindkét csapat 43 győzelemmel állna.De sajna nincs így, viszont az újabb meccs újabb lehetőség arra, hogy elmozduljunk ebből a helyzetből!

De mégis, mire alapozom optimizmusomat? Miért gondolom, hogy nyerünk az Nb1-ből hasonlóan kiemelkedő csapat ellen, mint ahogy az MTK kiemelkedik a másodosztályból, akitől viszont kikaptunk? Lehet, hogy kicsit körmönfont lesz a magyarázat, de érdemes átgondolni!

Szóval, az MTK ellen egy sima, 3:0-s győzelmet vizionáltam, mert abból indultam ki, hogy a legjobb csapattal állunk fel. Nos, az az Újpest, amelyik személyi összetételében, valamint az egyes posztokat tekintve úgy áll ki, mint szerdán, az a legkisebb jóindulattal sem nevezhető a legjobb tizenegynek. Játszott Mohl, aki tavasszal nem nagyon kap szerepet. Középpályán kezd, majd mintha helyet cserélne Burekovic-csal, de ott sem vesszük hasznát. Tischler szintén kezdett, ami quasi szokás a kupában, pedig az utóbbi időszakban a csúcsformában lévő Novothny biztosan jobb. Ezzel nem szeretném Tisit minősíteni, egyszerűen arról van szó, hogy a csapat egészének játékához jobban illeszkedik Soma játékstílusa.

A szerdai kezdőnek se irányítója, se góllövője nem nagyon volt, viszont a defenzív felállás ellenére nem sikerült összerakni a védekezést. A keret – minőségi szinten – továbbra is meglehetősen szűk, ez is kiderült, de ennél valami fontosabb is! Vignjevic mester ugyanis nem kizárólag egy meccsben gondolkodott, hanem egy meccsfolyam részeként kezelte. Mit értek ezalatt? Azt, hogy bekezdett egy gyengébb, de – elvileg – védekezésben erős csapattal, miközben kulcsembereket tudott pihentetni. Őket csak akkor hozta be – de még bőven időben! -, amikor tényleg szükség volt a gólokra!

Mit jelent ez? Annyit tesz, hogy a Mester igenis erősen kézben tartotta, kontrollálta a meccset, de most nem aktív, hanem reaktív módon tett mindezt. Ennek oka pedig egyszerű; előnnyel érkeztünk, még ha az elég karcsú is volt. Ennek az egy meccsnek az eredménye a fanyalgókat, a továbbjutás pedig Vignjevicet igazolja. És ez utóbbi mégiscsak fontosabb, és nekem arról szól mindenek előtt, hogy a Mester pontosan tudja, hogy kitől mit várhat, melyik felállás mit tud, és hibák esetén hogyan kell korrigálni!

Nos, a fentiekben vázolt „meccsfolyam-szemlélet” alapján azt gondolom, hogy most jött el az ideje a legjobb tizenegy pályára küldésének. A két legjobbunk csak egy félidőt játszott, ráadásul – mi sem igazolja jobban Vig elképzelésének helyességét! – Soma két góllal, Dani pedig egy gólpasszal további lélektani muníciót is kapott! A szűrők ezúttal nem voltak igazán hatékonyak, de a kupameccs jó volt arra, hogy ezek a hibák kijöjjenek! És – mint láttuk – a csapat képes a hibák kijavítására!

Ja, hogy van egy ellenfél is, pénzügyi kondícióit, és produkcióját tekintve kiemelkedik a hazai mezőnyből? Nem tartok ettől, mert a derbi meg azt bizonyította, hogy az elviekben jobb csapatok sem képesek ellenünk jól játszani, ha elkapjuk a fonalat, és játékosaink le tudják hozni a pályán az edzői elképzeléseket! Ha az MTK kapcsán igaz volt, itt most ezerszer fontosabb a koncentráció, ezt talán mondanom sem kell, de most ez nem is kérdés. A fehérváriak offenzív, nyílt játékával szemben jobban meg tudjuk találni saját játékunkat, mint a kék-fehérek ellen, amikor előnyben voltunk, elviekben egy gyengébb ellenféllel játszottunk, és játékstílusuk képes bealtatni az ellenfelet…

Nos, a legjobb tizenegy szerintem továbbra is ez:

Pajovic – Balázs, Litauszki, Bojovic, Burekovic – Onovo, Diallo – Pauljevic, Nagy D., Obinna – Novothny

Ha esetleg egyik szűrőnk fáradtabb lenne, akkor egyenértékesként Sankovic is bevethető ezen a poszton, és talán hajlanék is rá, hogy ezúttal Diallo, és Sanko kezdjen. Ezt a döntést a köztes edzéseken meg tudja hozni Vignjevic mester, így nincs kétségem, hogy a kezdő a pillanatnyilag legjobb formát mutatók csapata lesz!

Eredmény tekintetében én 2:1-es győzelmünket várom (1:2), mert:

  • Az ellenfél bárki ellen jó egy gólra (sokak ellen többre is), így nem hiszek a kapott gól nélküli meccsben,
  • Ez igaz ránk is, de most jobb szériában lévőnek gondolom a legjobb összeállításban pályára lépő csapatunkat, mert most – a korábbiaknál… - sokkal jobban teljesítünk,
  • Nagy Dani, és Novothny Soma játéka most is kulcsfontosságú lesz, és ők azok, akik a kupameccsen is extra motivációt kaptak, de a csapat egésze is pozitív lelkülettel lép pályára, hiszen a továbbjutást – mint előre megfogalmazott célt – sikeresen behúzták,
  • Az ellenfél – ha nem tudja saját játékát játszani – kizökken, a játék helyett minden mással foglalkozik, mentálisan igencsak labilis társaság.

Ezúttal nagyon remélem, hogy nem cáfol rám a Mester, de nem ám azért, hogy engem igazoljon, hanem azért, mert én nem nagyon látok más esélyt. Persze, azért nem (sem!) én vagyok az Újpest edzője! De – komolyra fordítva a szót – most tényleg meglepődnék, ha valami teljesen más koncepcióval állna elő Nebojsa!

Fontos még, hogy legyen támogatás, és szerencsés, hogy Fehérvárlcsút nincs messze, mindenkit biztatok egy Lila Ünneplésre!!!

 

HAJRÁ LILÁK!

 

NEM KELL ÚJ CÍMER!

 

Újabb fontos állomás következik a tavaszi hadjáratban! Ezúttal Magyar Kupa a tét, az ellenfél pedig az MTK, akik relatíve kedvező helyzetben várják az otthonukban rendezett mérkőzést. Hogy lehet ez, hiszen ők a másodosztályban vitézkednek, mi pedig eggyel feljebb versenyben vagyunk a dobogóért?

Nos, az egyik megközelítés szerint az első mérkőzésen a feszített menetrend miatti rotáció következtében egy erősen tartalékos csapattal kezdünk, a győzelmet pedig csak a sztenderd kezdőnek számító Obi, ás Nagy Dani beállásával sikerült megszerezni.

A másik megközelítés szerint az MTK gólját szabálytalanság előzte meg, de – eltekintve az első tíz perctől – valójában esélytelenek voltak gólt szerezni. A 2:1-re végződő első meccs tehát egyáltalán nem mérvadó, az egy lehetséges továbbjutó csakis az Újpest lehet!

Hol itt az igazság? Miután a két állítás egyszerre igaz, nem kétséges, hogy továbbjutóként kell tekintenünk csapatunkra. De! Ez nem azt jelent, hogy nem kell a buzdítás, azt meg különösen nem, hogy játékosainknak elég csak kimenni, és sütkérezni egyet a tavaszi napsütésben!

Már csak azért sem, mert;

  • Az MTK a Dorog ellen egy olyan csapattal állt fel, ami valódi tétmeccsen teljes egészében lehetetlen. A jobbak, a húzóemberek pihentek, Hrepka, és Kanta Józsi is csak épp annyit játszott, hogy nehogy nagyon elmacskásodjon a lábuk.
  • A derbi elég komoly fizikai terhelést jelentett. Ha nem is volt csilivili a játék, azt semmiképpen nem mondhatjuk, hogy játékosaink csak őgyelegtek a pályán!
  • Szurkolói szempontból pedig; jó lenne, ha el tudnánk mondani magunkról, hogy nem az ellenféltől függ a létszámunk a lelátón… Persze ez az Új Hidegkútiban eleve lehetetlen, mert a vendég-szektor mindössze 694 férőhelyes…

Igen ám, de a jelek szerint a házigazda nem ragaszkodik ahhoz, hogy a vendégek kizárólag ebben a kis részben zsúfolódjanak össze! A VIP, és hazai szektorként fenntartott helyek levonásával lenne ám lehetőség kb. 3.500 Újpest szurkoló megjelenésére! Kérlek szépen Titeket, legyünk minél többen!Szegény LégiSanyi hadd játsszon már egyszer otthoni körülmények között egy olyan meccset, aminek tényleg focimeccs hangulata van, olyan kedves gyerek! Ja, nem… Egye fene! Éppen elég, ha a mieinket toljuk meg egy fergeteges szurkolással!

A fórumon sokan megfogalmazták várakozásaikat, elvárásaikat a meccsel kapcsolatban, innen idézel most (így írtok ti!):

  • „A kupában Trollgeller Sanyit és Lencsét kell kiiktatni, akkor nyerhetünk is . Nélkülük annyi az MTK mint tegnap 0-0. Bár az is vicc hogy egy lassan 37 éves fazontól kell félni.”
  • „Veszélyes eredmény ez a 2-1. Mondjuk a mostani erős védelmünkkel már esélyes a 0-0-lal való továbblépésünk.”
  • „Ráadásul 240 perce nem rúgtak gólt, s ugye az ilyen sorozatok megszakadnak... Én úgy gondolom, ha mi nem rúgunk gólt, akkor kiesünk, mert ők szerintem most már fognak (persze ne legyen igazam), s még tartson ki ez a rossz sorozatuk.”
  • „Sanyi jelenleg egy "gyenge Böde", szóval elméletileg nem kéne, hogy sok gondot okozzon. Lencse meg a féléves ittléte alatt összesen nem jelentett annyi hasznot számunkra, mint az odavágós teljesítményével 70 perc alatt.”

 

Kiragadtam egy-két gondolatot, de azt hiszem, érezhető, hogy van egy kis egészséges drukk, de alapvetően csak a továbbjutás az elfogadható eredmény! Én is így vagyok ezzel, és nem hiszem, hogy a stáb, és játékosaink másképp gondolnák. Ez persze egy kisebb csapdahelyzet, de nem kezelhetetlen! Mentálisan rendben kell lenni, és a saját játékunkat játszani, és egy percig sem szabad átvenni az ellenfél langyoska, passzolgatós játékát!

Valljuk be; az esélyesség, illetve az ellenfél bevett játékstílusa könnyen bealtathat, ezért fokozott koncentrációra van szükség ahhoz, hogy uraljuk a meccset. És persze ennek a fölénynek gólokban is meg kell mutatkoznia, mert LégiSándor, Lencse, vagy éppen Józsika nem éppen ma kezdte a szakmát, képesek egy-két meglepő húzásra! Nem kell ám ettől megijedni, mert van egy pár dolog, amit viszont nem tudnak… Nekünk éppen elég, ha azt a gyenge pontjukat használjuk ki, hogy az említettek egyike sem képes az elejétől a végéig teljes erőbedobással küzdeni, hajtani!

 

Szóval; szerintem az a szitu, hogy ha mi rá tudjuk kényszeríteni az Nb1 sebességét a részben nagyon fiatal, részben kiöregedőben lévő ellenfélre, akkor több góllal jobbak lehetünk! Ellenkező esetben viszont izgalmas lehet a végjáték, de – mivel a két csapat között jelentős különbséget látok a javunkra – ebben a helyzetben is mi leszünk a továbbjutók.

Fontos megemlíteni, hogy az előző meccsen kipróbált két csatáros játék nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mert az ellenfél a középpályán relatíve erős, és sűrű. Sajnos a sebességkülönbség ellenére sem vagyunk képesek a középpálya létszámhátrányát ellensúlyozni, könnyen kipasszolnak, saját támadásainknál pedig ívelgetésekkel próbáljuk a középpályán átrugdalni a labdát. Egyik sem a mi játékunk, tehát nem szabad erőltetni!

A kezdő tizenegy érdekes kérdés, mert a derbin – Krisztián kiesésével – egy egész érdekes húzást láttunk Vignjevic mestertől; az eredetileg szélső támadó (de egy ideje jobb oldali védőként is bevetett) Balázs került Pauljevic helyett jobbhátvédbe, a rendszeresen jobb oldali védőként szerepeltetett Pauljevic viszont előtte, a középpályán kapott szerepet. És láss csodát, ez a kettős működött! Mivel ez a kettős elég gyors, és a sebességben vélem felfedezni a győzelem kulcsát, én most is őket játszatnám ezen a két poszton.

A védelem közepe adott, Lita és Bojo tanári módon lekezelték a derbin adódó kisebb-nagyobb szituációkat! A védelem bal oldalán játszó Burekovic-ot pedig sokan egyenesen a meccs legjobbjaként emlegették – nem is alaptalanul! A védelem tehát kész, d mi lesz a középpályán?

Nos, itt a két védekező/szűrő szerintem Onovo és Diallo lesznek, de egyenértékesként Sankot is el tudom képzelni. Támadóbb feladattal a jobb oldalon a már említett Pauljevic, középen Nagy Dani, a bal szélén pedig Obinna kezdene, ha én állítanám össze a kezdőt. Csatár egyértelműen Soma, mert az ő munkája akkor is előkészíti a terepet az esetlegesen beálló Tischlernek, ha éppen gólt nem is tud szerezni. Leköt két embert, és közben rendesen le is fárasztja őket, miközben azért az előre lőtt/ívelt labdákat is képes megtartani, letenni a szélekre, kiszolgálni a mélységből érkezőket.

Szóval a kezdő:

Pajovic – Balázs, Litauszki, Bojovic, Burekovic – Onovo, Diallo – Pauljevic, Nagy D., Obinna – Novothny

Nem ártana, ha Obi, és Branko időnként cserélgetnék a széleket, mert – emlékeim szerint – Pauljevic kevésbé egylábas, mint Obi, így nem kizárólag a befelé cseleket erőltetné, Obi meg a jobb összekötő pozícióból zseniálisan tud indulni!

Még egy fontos dolog; ha én lennék Vignjevic mester (ahogy nem…), akkor szent fogadalmat tennék, hogy a cserékkel nem várok a végéig, hanem a 60. perc környékén két friss emberrel dobom fel a csapatot, de úgy, hogy az eredeti szerkezet (ha az beválik a meccsen!) ne változzon! Tehát végig megtartanám a 4-2-3-1-et, de Nagy Dani helyett Zsótért bizony behoznám. A másik tervezett mozzanat a Pauljevic-Sankovic csere lenne, de mindezt úgy, hogy;

  • Obi jobb szélen maradna,
  • Diallo kimenne bal oldali középpályára,
  • Sankovic pedig valójában Diallo helyét foglalná el a pályán.

 

A szerkezet tehát marad, de kicsit megkavarnám a lapokat a végéra, hogy továbbra is benne maradjon a sebesség a csapatban! Fontos, hogy Pauljevic cseréjére azért tervezném be előre, mert azt kérném tőle, hogy tolja üveghangon, ami csak belefér, nyomja meg ezerrel, nem baj, ha elfárad, ne ossza el a teljes 90 percre az erejét! A cserként beálló Donitól ezt nem kell kérni, ő a rá jutó fél órában biztosan jól pörög majd, Sanko pedig jó szaki, neki nem nagyon kell elmesélni, hogy mi a feladat…

120 perccel eleve nem is számolnék, de – az állás függvényében – ezúttal nem terveznék harmadik cserét. Persze, ha sérülés miatt meg kell lépni, nincs mese, de alapvetően csak akkor cserélnék hármat a rendes játékidőn belül, ha megnyugtató előnyben vagyunk, vagy ellenkezőleg marhára kell hajtanunk egy gólért! Minden más esetben tartalékolnék a hosszabbításra. De – és ez fontos! – reálisan nem számolok 120 perccel!

Akkor hogy is kalkulálok? Azt gondolom, hogy 3 góllal nyerünk (0:3), méghozzá egy Novothny, egy Pauljevic, és egy Zsótér góllal! Miért vagyok ilyen biztos ebben? Hááát… ha már ilyen alaposan elterveztem, akkor nincs mese, az eredmény egyszerűen nem lehet más! Ja, halkan jegyzem meg, hogy ha én lennék az edző, biztosan nem kötném az orrukra, hogy én máris tudom az eredményt! Még a végén elhiszik, hogy tényleg elég sütkérezni…

HAJRÁ LILÁK!

NEM KELL ÚJ CÍMER!

Sokan, sok helyen (túl sokan, túl sok helyen…) mutatják be a derbyk történetét. Azzal együtt, hogy a Derby két csapatának adatott meg a legtöbb egymás elleni összecsapás, ezekből az összesítésekből jelentős vendég-előny rajzolódik ki. De ne felejtsük el, hogy a 223. derby egyben a 110. újpesti rendezésű összecsapás is!

Ezért most azzal foglalkozom, hogy itthon milyen eredmények születtek:

Nos, itt aztán egyértelmű, hogy ez tényleg egy szoros párharc, ahogy az is, hogy az utóbbi időszak pár veresége az ellenfél felé billegteti a mérleg nyelvét. Na, nem billen el az a mérleg, erről szó sincs, de itt az ideje, hogy – még ebben az évben! – egalizáljunk. Volt már olyan, hogy úgy tűnt, nagyon ellépnek… De nézzük meg, hogy az idők során hogyan is alakult ki ez a szoros állás!

Nem meglepő, nem kezdtük túl jól még az 1900-as évek elején, de 1916-tól egészen 1954-ig olyan sorozatot produkáltunk, hogy azt ellenfelünk még csak megközelíteni sem tudta!

Érdekes azonban, hogy a híres-neves ’70-es évek nem voltak ilyen erősek, sok vereség is becsúszott. Ebből is látszik, hogy hosszabb távon ez a két csapat az, amelyik – a tabellán elfoglalt pillanatnyi helyezések ellenére is! – tényleg igazi riválisoknak tekinthetők a hazai labdarúgásban!

’98-tól 2013-ig volt ismét egy szép szériánk, de mostanság elég vegyes a dolog, és a korábbi időszaknál kicsit gyengébb a produktum. De most itt az alkalom, hogy ezen javítson csapatunk, hiszen mostanság egész jó formát mutatunk, állunk a kupában, a bajnokságban pedig harmadik helyen várjuk a meccset. Az igaz ugyan, hogy a pontok tekintetében jelentős (17…) a lemaradásunk, de ezen a meccsen – mint tudjuk! – ez az égadta egy világon semmit nem jelent!

Szóval tudjuk, hogy mi volt a derbik eredménye, amikor itthon játszottuk a meccseket, de vajh a lelátón mi volt a helyzet? Nos, ott is voltak korszakok, amik elég komoly összefüggésben vannak az eredményességgel! Igen, vannak ilyen összefüggések, de lássuk be, hogy itt sok más tényező is hat. Nem utolsó sorban a klub szeretete, az a hűség, amivel még ma is sokan kitartanak!

Ha a kezdeti időket kivesszük a képből – mert nem elég pontosak az adatok, és mert nem volt igazán komoly stadion -, akkor azt látjuk, hogy kb. az a 10.000-es nézőszám az a minimum érték, ami mellett derbyt szokás rendezni. Igen, voltak, vannak olyan meccsek, ahol ez nem jön össze, na meg a stadion farigcsálása közben egyre csak csökken a beengedhető nézők száma, valamint a zárva tartott szektorok is csökkentik a nézőszámot…

A lényeg itt nem is a pontos számokon, hanem azon van, hogy töltsük meg csordultig a stadionunkat, és szurkoljuk le a zöldek haját olyan erővel, olyan kitartással, amit máshol meg se parittyáznak szerte e honban!!!

Szakmai szempontokat ebben a beharangozóban nem fogok különösebben boncolgatni, viszont vannak várakozásaim! Imé;

A kezdő:

Pajovic - Pauljevic, Bojovic, Litauszki, Burekovic – Onovo, Sankovic – Obinna, Nagy D., Zsótér – Novothny

Szerintem ez most Móci kiesésével a legjobb kezdő, de Vignjevic mestertől nem állnak távol az olykor meglepő megoldások, így van némi bizonytalanság bennem. Az eredmény? Nos, erre azt szokták mondani, hogy minden lehet… Nos, egyáltalán nem lehet minden, csakis egy eredmény, ami lehet, az pedig a győzelem!!! Tippem is van (mély egyetértésben a legnagyobb általam ismert szurker hölgy ismerősömmel!):

2:1

Nehogy megkérdezze valaki, hogy kinek a javára! Az egyértelmű, de ha valaki nem annyira jártas a fociban, az első szám mindig a hazai csapat által elért gólok számát jelöli…

Ami az infografikán a legszembetűnőbb, az a két csapat értéke közötii különbség. Ha innen nézzük, akkor a zöldeknek 50 ponttal kellene előttünk haladni a tabellán.

 

HAJRÁ LILÁK!

NEM KELL ÚJ CÍMER!