Beharangozók

Avatár:

Eredeti jelentése szerint testet öltés. A hindu vallásban egy szellemi lény, avagy istenség testet öltése ember vagy állat formájában. Mai, modern értelmezése az internet világában; kép, vagy jelkép. Honlapokon, fórumokon a felhasználót, fórumozót jelképező, maga választotta kicsi kép. A sóstói stadion-avató mérkőzésben mindkét jelentés jelen van; a létesítmény az istenségként kezelt állami gondozott egyesület materiális megvalósulása, ami egyben jelkép is. Jelképe egy klub lelkivilágának, aki/ami el akar szakadni saját gyökereitől, ki akar szakadni abból a közegből, ami kitermelte. Miért fontos ez? Mert ami a helyieknek egy stadion avató, az nekünk csak egy soron következő meccs. Mert az ő ünnepükön nekünk az áldozat szerepét szánták…

Ha most valaki azt gondolja, hogy nehezen emésztek meg adottságnak tekintendő dolgokat, akkor igaza is van, de ezeket a sorokat nem a stadion-program számunkra kedvezőtlen visszásságai íratják velem! Mi több, kifejezetten örülök minden olyan beruházásnak, ami szeretett sportom fejlesztését, fejlődését célozza. Nem a létesítménnyel, hanem a benne rendezett mérkőzéssel vannak problémáim; ha vereséget szenvedünk, biztosan lesznek hangok, miszerint meg volt beszélve, hogy „lefekszünk”. Akár folytathatnám is az indoklást; azért vagyunk mi az első vendég, mert mi vagyunk azok, akiket dicsőség megverni, vereségünk pedig tovább emeli fényét annak a csapatnak, aki egyébként is a legfényesebben ragyog 2010 óta. És mi vagyunk azok, akiken lehet ütni még egyet, meg még egyet, meg akármennyit is…

Nos, ha ezt a megközelítést tovább fejtegetném, gyorsan eljutnék oda, hogy megnézni, vagy utazni teljesen felesleges, mert semmi jóra nem számíthatunk, és egyébként is csak kellékei vagyunk annak a komédiának, amin csak mi nem mulatunk jól. De nem gondolom így! Van ugyanis egy remek megoldás arra, hogy a mi (is) ünnepelhessünk; játékosainknak érezniük kell – ha nem érzik, beléjük kell oltani! -, hogy ez nem egy mindennapi meccs. Nem az ellenfél okán (ahhoz még évtizedek kellenek, hogy az ellenük játszott meccsek különlegességnek számítsanak!) hanem azért, mert az ellenfél éppen minket nézett ki egy hálátlan szerepre. Be kell bizonyítanunk, hogy a - szándék szerinti - mellékszereplő mindig képes élete összes tapasztalatával nagyot alkotni! Ebben az esetben az előadás végén a főszerepben tetszelgő ifjú titán jutalma az lesz, hogy meghajol a nézők, majd az addig bizony jócskán lesajnált mellékszereplő előtt… és mindig emlékezni fog: „Tisztelet!”.

Nos, a feladat adott. Nincs mást tenni, győzelmet kell aratni az Európa Ligában régen látott eredményeket elérő fehérváriak ellen. Ezt meg mégis hogy lehet? Mindenek előtt magunkban kell bízni, a magunk játékát kell játszani; az utóbbi meccseken a relatív pontos csapatjáték mellé most is oda kell tenni a támadások végén a befejezést. Nem szabad sokat foglalkozni azzal, hogy az ellenfél mire készül, de ha már szóba kerültek; nem hiszem, hogy motivációs problémáik lesznek, de azt igen, hogy most nem ez a meccs az, ami a legfontosabb számukra, ahogy azt sem gondolom, hogy a betonvédekezést választják harcmodorul!

És bizony, ha igaz lesz a megérzésem, és egy olyan ellenféllel találkozunk, aki nem totálisan koncentrált, de alapvetően támadólag lép fel, akkor bizony a saját játékunkkal komoly meglepetést okozunk! A támadó csapat mögött olyan területek keletkeznek, amit be tudunk futni, a széleken meg tudjuk húzni, és – ahogy az utóbbi meccseken láthattuk – most már megvan az ütem az érkezésre! Hiszek benne, hogy ha mi a saját játékunkat képesek vagyunk pályára vinni, győzelmet aratunk. Ellenkező esetben azonban…

Egyrészt eszembe fognak jutni a hiábavalóságról szóló korábbi gondolataim, másrészt rém mérges leszek, mert ha ezen a meccsen a mutatott játék nem hasonlít majd a most pár meccse egészen jól alakulóhoz képest, akkor játékosaink valószínűleg nem értik, hogy mit jelent LILA-FEHÉR-ben pályára lépni! Örök optimistaként erre a lehetőségre nem számítok, azt várom ugyanis, hogy ha nem is sikerül győzelmet aratnunk, akkor sem kell szégyenkeznünk a látottak miatt! De sajnos… akkor is bennem lesz a kisördög, ami nem az én, vagy éppen a mi hibánk, hanem azé a közegé, ami ezeknek a lappangó gyanúknak remek a táptalajt jelent…

A legerősebb tizeneggyel kell pályára lépnünk, ahol nekem most igazán csak az a kérdés, hogy a kisebb-nagyobb sérülésekkel bajlódók hogy állnak, milyen állapotban vannak, és mennyire készek egy várhatóan komoly meccs megvívására. Szintén kérdés (da sajnos sejtem a választ…) Litauszki Robi szereplése; nem hiszem, hogy kezdőként kapna szerepet.

De nézzük a lényeget: amennyiben felismerhetően egy jó passzban lévő Vignjevic -féle Újpestet látunk, az eredmény sem marad el. Mondhatnám; ami szép, az jó is! Tehát, ha szemünknek tetsző játékot látunk, az eredményjelzőre rajzolt végeredmény is örömöt okoz majd! Tippem egy 2:1-es győzelem!

Ugye emlékeztek; volt már olyan, hogy nekünk kellett ellátogatni az aktuális arcgenerátorhoz, hogy elveszítse hazai szüzességét… Nos, ennek szellemében:

 

HAJRÁ LILÁK!!!

NEM KELL ÚJ CÍMER!!!

 

A rituális gyilkosságok manapság nem éppen mindennapjaink részeként élnek velünk, de van, ahol állítólag már csak ez segít… Horváth Ferenc szerint legalábbis ez kell ahhoz, hogy csapata, a Haladás – következő ellenfelünk – győzelmet arasson. Nem vagyok híve a barbárságnak, így én azt javasolnám inkább, hogy – ha már a Hali fan-ok legnagyobb örömére! – Király Gabit kirakta a kezdőből, akkor áldozza fel a veterán kapuvédő szürke maci-naciját! Egy mackó feláldozása mégiscsak ütősebb, mint egy ártalmatlan kecske lemészárlása, nem?

De mit adok én tippeket? Van nekünk éppen elég bajunk, nem kell nekem azon gondolkodnom, hogy miként is kellene felhozni az ellenfelet élvonalbeli szintre. Mert ugye nem gondolja senki, hogy a 24 kapott gól mellé kikínlódott 13 lőtt gól, és a mindössze 5 pont 12 forduló alatt megüti azt a szintet, amit ma Magyarországon Nb1-nek nevezünk! Talán csak a legelvakultabb vasi szurkerek vitatkoznának kicsit, de érzésem szerint ők sem tennék ezt komoly meggyőződéssel. Hacsak…

Nézzük meg, hogy mit tudunk mi! A vasiak ellen az első körben, idegenben „sikerült” egy meccsen kétszer is elkótyavetyélni előnyünket. 1:0-ra, majd 2:1-re is vezettünk, de a vége 2:2 lett. Sajnos a matek kegyetlen; a Haladás pontjai 20%-át ellenünk szerezte… Nagyon nem szeretném, ha megint mi lennénk azok, akik a nagy bajban lévő klubokat megmentjük kilátástalan helyzetükből! Mi kell ehhez? Nos, például az, amit a hétközi kupameccsen láttunk! Lehet, hogy furcsának tűnik, de a másodosztályú ETO-val szemben a hosszabbításban kivívott továbbjutással végződő meccsen hosszú idő után először fedeztem fel egy olyan tényezőt, ami elengedhetetlen a sikerhez! Ez pedig nem más, mint a szív!

Igen, a kupában sikerült végre forró szívvel, és hideg fejjel megoldani azt az egyáltalán nem könnyű feladatot, amit a győriek róttak ki ránk. Az ellenünk lassan megszokottá váló „told be a buszt!” stratégiából ellentámadásokkal próbálták megbontani védelmünket, de ezúttal egy pillanatig nem lehetett érezni, hogy játékosaink lemondtak volna a győzelemről, ahogy azt sem, hogy nem hittek volna a továbbjutásban. Pedig az ETO igencsak nemes ellenfél volt, harcoltak, küzdöttek utolsó leheletükig, de még ez is kevés volt!

Apropó! Nemes ellenfél. A pályán látottakra nem lehetett panasz, látszott, hogy egy Nb2-es, ámde komoly múlttal rendelkező csapat ellen sokkal jobbat lehet meccselni, mint a frissen alapított „újtörökök” ellen. Reményeim szerint utóbbiak csak átmenetileg rontják a színvonalat az Nb1-ben! Na de! A komolyabb hagyományokkal rendelkező klubokat sem jogosítja fel semmi arra, hogy a vendégszektorban egyetlen ülőhely sem legyen, ahogy arra sem, hogy a büfé egy ajtónyílásba tolt asztalt jelentsen, ami a félidő utáni ötödik percben bezár, mondván, elfogyott az áru… Ezt se Győrben, se máshol – így nálunk sem! – engedheti meg magának egy magára valamit is adó klub! Megérne egy kört a szövetségnél végre az is – ha már fűtött, hűtött a gyep, meg csilivili minden, ami az aránylábú fiúk kényelmét szolgálja -, hogy miért nem tartatja ba saját infrastruktúra szabályzatát a klubokkal akkor is, ha az „csak” a szurkolóknak lenne érdeke!

De vissza a bajnokihoz! Nos, azt várom, hogy mi fordítva csináljuk; szíves vendéglátók leszünk a nézőtéren. Minden Hali-drukker mulathat kedvére, feltéve, hogy van kedve hozzá, mert csapatunk a pályán nem lesz ilyen szívélyes, nem teszi kényelmessé az újpesti kirándulást, és végül útravalónak sem kapnak semmit, pont nélkül engedjük őket útjukra. Ezek után pedig majd edzőjük gondolkodjon rajta, hogy milyen állatot küld a másvilágra a siker érdekében!

Ha már áldozat; remélem, hogy a meccsen nem lesz ilyen, és erre jó esély is mutatkozik, mert ha minden igaz, Bosnjak nem lesz pályán az előző meccsen történt kiállítása okán. Azt csak remélni tudom, hogy a másik nyugalmazásra rég megérett erdőgazdálkodási szakmunkás (lm.: favágó), Halmosi sem lép pályára. Ha így lesz, számíthatunk arra, hogy komolyabb sérülés nélkül hozzuk le a meccset, ellenkező esetben viszont semmire nincs garancia… De várjunk csak! Az Alpok-alján, a dús erdők lankáin van ám utánpótlás; ha csak kölcsönzött munkaerőként, de Priskin „Pepe-ölő” Tamás is tagja a keretnek.

Szerencsére focizni még mindig mi tudunk, így az eredmény nem is kérdéses, még akkor sem, ha az ETO ellen ráadással nehezítettük meg saját dolgunkat. Igaz ez akkor is, ha a Haladás a megyei első osztályban vitézkedő Szarvas ellen feltehetően sokkal könnyebb feladatot oldott meg hét közben. Mire alapozom mindezt? Arra, hogy ha nem tudnak a földbe döngölni, ha a bíró engedi, és támogatja, hogy foci, és ne ketrecharc legyen a pályán, akkor egyszerűen nem lehet más eredmény! Na meg persze, ha nem ad meg az ellenfélnek lesgólt, ahogy azt megtette a kupameccsen a Kovács Gergely, Becséri Gergely, Huszár Balázs által fémjelzett játék(el)vezető társaság…

Ezúttal egy 2:0 arányú győzelmet várok, amit a fenti tényezők figyelembevételével azonnal módosítok is; egy gól mindig benne van a bírókban, ahogy a durvaság is lehet eredményes, ha nem követi azt megfelelő büntetés, ezért a 2:1 reálisabbnak tűnik.

A kezdőre most azt tippelem, hogy;

Pajo – Pauljevic, Bojovic, Ristevski, Burekovic – Onovo, Sankovic – Berindze, Zsótér, Obinna – Novothny

Sajnos úgy érzem, hogy Litauszki kihagyására most lesz érve Vignjevic-nek, mert a második kapott gólban bizony benne volt, formája sem az igazi. Az más lapra tartozik, hogy neki kell a meccs, mert különben nagyot hanyatlik a formája, mert szerintem ezzel nem különösebben foglalkozik az mester. Mindezt nem kritikaként írom, de tény, hogy a mester lélektani tényezőkkel nem nagyon szeret foglalkozni.

A lényeg ezzel együtt a győzelem, ami elérhető, és egyben kötelező is!

HAJRÁ LILÁK!!!

NEM KELL ÚJ CÍMER!!!

Az első körben az MTK elleni beharangozóban két gólos győzelmet jósoltam… A meccs kétgólos lett, de sajnos úgy, hogy nem értünk el egyetlen találatot sem! Most itt a lehetőség a javításra: ha nem is itthon játszunk, szerintem ez nem nagy akadály. Biztos vagyok benne, hogy az Új Hidegkutiba megérkezünk annyian, hogy azzal máris hazai környeztet teremtünk. Szurkolásban pedig nincs sok rivális, így nem látom akadályát annak, hogy győzelemmel zárjuk a meccset. Hacsak nem az ellenfél…

Az első körben az MTK első ránézésre jobban teljesített, de egy elmaradt meccsünk miatt nem pontos az összehasonlítás. Ha a papírformát (a tabellán elfoglalt helyezést) tekintjük, akkor a fehérvári alakulat ellen nem szerzünk pontot, de – annak ellenére, hogy az utóbbi években nem jó a mérlegünk a fejér-megyeiekkel szemben – ezt soha nem jelenthetjük ki 100% biztonsággal! Már csak azért sem, mert most úgy vagyunk nyolcadikak, hogy a dobogó mindössze két pontra van, a kieső viszont egyenesen tíz pontra! Nem is tudom, hogy ebben az összevetésben mikor volt ilyen kedvező a kép, és mégis; a nyolcadik hely az nagyon nem az eleje…

A győzelem több okból is nagyon fontos:

  • Ez a 216. bajnoki mérkőzése a két csapatnak,
  • Ezeken a bajnokikon azonos (81) a győzelmek száma,
  • Az első körben itthon nem sikerült a három pontot itthon tartani,
  • A tabellán a 2.-tól a 8.-ig mindössze 4 pont különbség van.

Azt talán nem is kell külön kiemelnem, hogy a mai Nb1-ben ez a meccs azon kevesek egyike, amikor olyan ellenféllel találkozunk, akinek a legyőzése érdem, és nem kötelező ujjgyakorlat. A mai élvonal sajnos csak nyomokban tartalmaz történelmi távlatokban mérhetően is igazán komoly csapatokat. Aki még áll a nagyok közül, azok – az én szememben – egy külön bajnokságot játszanak, így ez a meccs is különösen fontos mindkét fél számára!

Látható, hogy a két csapat egymás ellen vívott harcai milyen kiegyenlített párharcot jelentenek. Hosszabb-rövidebb időszakokra ugyan jellemző volt egyik, vagy másik csapat egyértelmű fölénye, de a több mint száz éves, közös bajnoki múlt leginkább a közel azonos erők összecsapásairól szóltak. Most itt a lehetőség, hogy a mérleg nyelvét a magunk javára billentsük!

Mert bizony az utóbbi időkben elég gyengén muzsikáltunk bajnoki meccseken… Legutóbb 2015.05.16-án nyertük meg ezt az összecsapást, idegenben pedig még régebben (2014.11.02-án) sikerült bezsebelni a három pontot! Ez utóbbi majdnem pontosan négy (!!!) éve volt, ami még akkor is sok, ha tudjuk, hogy az MTK egy évet a másodosztályban szerepelt, így az Nb1-ben nem találkozhattunk velük. Van az a csorba, amit most már kiköszörülni!!!

Hogy mit is hozhat egy győzelem? Egészen elképesztő ugrást is jelenhet! Ha számunkra szerencsésen (és szerintem ennek van realitása!) alakul a többi meccs eredménye, akkor könnyen odaérhetünk a negyedik helyre (a harmadikkal azonos pontszámmal, de kevesebb győzelemmel)! Mindezt úgy, hogy egy meccsel kevesebbet játszottunk! Ezt pedig november 21-én pótoljuk, az eredményt pedig majd meglátjuk… Minden esetre, szeretjük az első hazai vereséget rámérni az új stadiont avató csapatokra!  J

Ja, az ellenfél: szerintem aaz MTK most kicsit kifogyott a kezdeti lendületből, egy jól szervezett játékkal el lehet őket kapni. Nagyon fontos azonban, hogy most nem (sem) elég az, hogy jelentős fölénnyel birtokoljuk a labdát! Nem, mert az ellenfél kapujától távol ennek bizony sok értelme nincs, és sejtésem szerint az idei gólínséget az okozza, hogy nem tudunk a támadó-harmadba úgy belépni, hogy előnybe (sebesség, létszám, vagy mindkettő) legyünk a védőkkel szemben. Ha ezen sikerül változtatni (miért nem sikerülhetne, hiszen a gyors embereink megvannak ehhez!), akkor újra azt kell mondanom, mint az első fordulóban: 2:0-s győzelmünket várom. Ha nem, vagy csak döcögősen megy a dolog, abban az esetben még mindig találhatunk egy gólt, de a győzelem akkor is meglesz!

A kezdő:

Pajovic – Pauljevic, Bojovic, Ristevski, Burekovic – Onovo, Sankovic – Beridze, Zsótér, Obinna – Novothny

Itt azért elidőznék egy kicsit… Az, hogy két magyar van a kezdőben, jól mutatja, hogy mire képes a magyar utánpótlás, de nekem ettől függetlenül is hiányzik Litauszki! Lehet, hogy van képzettebb, gyorsabb védőnk, de igazabb ÚJPESTI aligha… Már csak ezért is remélem, hogy hamarosan visszaküzdi magát, mert kissé visszás az a helyzet, hogy a válogatott széles keretébe meghívót kap, klubjánál pedig csere.

Onovo-t sok kritika érte mostanság, és bizony nem ok nélkül. Mostanában igen sok labdát szór el veszélyes helyeken, ami erősen csökkenti egyre jobb védőmunkájának értékét. Nem tudom, mi lehet az oka, de sérülése előtt mintha jobban ment volna a játék. Ezzel együtt nem nagyon látom a helyettesét (Diallo még nem kész a játékra), talán esetleg Horj-t lehetne ezen a poszton alkalmazni. De nem az a meccs lesz az, ahol ezt Vignjevic mester meghúzza!

Nagy Dani igazán meggyógyulhatna már, mert hiányzik a játéka, és nekem valahogy nem kerek az, hogy ilyen gyakran sérült. Egy minőségi játékos esetében ez azért különösen nagy probléma, mert akarva, akaratlanul rá épül játékunk egy jelentős része, amikor pedig kiesik, annál nehezebb a pótlása, minél több feladatot lát el egészséges periódusaiban. És amíg átáll a csapat… majd pedig vissza, amikor felgyógyul… Mind idő, energia, és sok esetben pontok elvesztése!

Novothny. Őt is sok kritika érte, de ugye az van, hogy nincs helyettese… Ezt a fantasztikus húzást még egyszer nem szeretném látni, bárki is legyen a regnáló tulajdonos, de ezzel együtt sem hiszem, hogy nem lenne alternatíva! Sokan láthattátok, hogy az Inter Dzeko hiányában (klasszik középcsatár) a Dybala-C. Ronaldo kettős bevetésével totálisan leépítette a MU védekezését, a meccset nyerte is az olasz csapat! Ne a neveket nézzétek, hanem a taktikai lehetőséget: ha nincs jó formában a klasszikus középcsatár, nem feltétlen csak egy azonos poszton szerepeltetett játékossal lehet versenyhelyzetbe hozni, hanem azzal is, hogy egy kissé más hadrendet alkalmazva kihagyja őt az edző! Itt például ki lehetne próbálni a 4-2-3-1 helyett egy olyan 4-2-2-2-őt, avagy 4-2-4-et, hol nincs dedikált középcsatár, de van az ő területét is (!!!) bejátszó két mozgékony középpályás!

Ebben az esetben valami ilyet tudnék elképzelni:

Talán kicsit elkalandoztam a fantázia ösvényein… Nagyon kis esélyt látok egy ilyen felállásra, de szerintem nem lenne kevésbé ütőképes a csapat. Szerencsére nem én vagyok az edző, Vignjevic mester pedig meccsről meccsre nem hajt végre nagy változtatásokat. De nem is ez a lényeg! Az itt van:

HAJRÁ LILÁK!!!

NEM KELL ÚJ CÍMER!!!

...aki gyengébb a góltermelésben, mint mi. Ez pedig szombati ellenfelünk, aki nem más, mint a DVTK. Nem nagyon értem, hogy mit művelnek arrafelé élvonalbeli futball címén, de úgy tűnik, hogy módszeres alapossággal, határozottan menetelnek az Nb2 felé! Akkor tehát ez egy könnyű meccs lesz? Biztosan nem! Az van ugyanis, hogy mi sem vagyunk évszázados formában… Hogy mást nem mondjak; az eddigi kilenc meccsen szerzett nyolc gól régen látott gyenge támadójátékot jelez. Ez annyira kevés, hogy a nevünk mellett szereplő legkevesebb kapott gól sem igen vígasztal.

A Diósgyőr ezzel szemben bőven termel az ellenfeleknek; lejátszott tíz meccsükön a tizenhat kapott ugyan nem a legtöbb, de akik ebben „beelőzik” őket, azok olyan csapatok, akik egyértelműen kilógnak az élvonalból! Hogy mi lesz ezen az összecsapáson, azt nem a támadójáték ereje, hanem a védekezés gyengesége fogja eldöntetni. Nem ismerek olyan körülményt ugyanis, ami azt mondatná velem, hogy bármelyik csapat is gyökeresen mást játszana, mint eddig. Nem az a kérdés tehát, hogy ki mennyi gólt szerez majd, hanem az, hogy ki mennyit kap!

Miután nem gondolom, hogy a játékban nagy változás lenne, a kapott gólok számát a következőképpen vezetem le; a mi 0,77 átlagunk kevesebb, mint fele a diósgyőri 1,66-nak, így a legvalószínűbb eredmény az 1:2-es Újpest-győzelem. A helyzet azonban az, hogy én a két csapat között egy gólnál nagyobb különbséget látok. Ugyanis míg a B-A-Z megyei csapat játékosai azt sem tudják, hogy mit kellene játszaniuk, addig nálunk „csak” az a baj, hogy nem tudjuk lejátszani azt az elég egyértelműen meghatározható játékot, amit Vignjevic mester megkövetel csapatától.

Miért ér ez meg egy gólt? Mert, ha tisztázott a stratégia, a játékosokkal szembeni elvárások, akkor idővel csiszolódik a játék, az egyes posztok megtalálják a megfelelő embert, a megfelelő ember pedig egyre közelíti a poszt által megkövetelt mozgásokat, játékelemeket. Ahol viszont még csak a játék alapjait sem sikerült lerakni, ott csak annyit láthatunk, hogy időnként változik a csapatjáték, de eredményben ez nem mutatkozik meg. Véleményem szerint mi ezt az útkeresést lezártuk, így előnyünk – amíg az ellenfél meg nem találja saját játékát – csak fokozódik, és most szombaton ez elég lesz három gól megszerzésére.

És a kapott gól? A statisztika, és a „kapanyél is elsülhet” elve alapján soha nem zárható ki, egy-egy hiba benne van a játékban még akkor is, ha csapatunk élete formáját mutatja. Ezt sajnos játékosaink hajlamosak elfelejteni, amit a 45%-os döntetlen-arány ékesen bizonyít! És hogy szerezzük meg azt a három gólt, amivel „beterheltem” a Diósgyőrt? Nos, azért ne feledjük, hogy Zsótér, Nagy Dani, vagy Novothny (szerintem kikecmereg lassan a kátyúból!), de Obinna is képes gólt, gólokat szerezni. Ha a játék rendben lesz, a gólok sem maradnak el!

Ez utóbbiról még pár gondolat; eddig sem volt különösebb gond azzal, hogy sokat birtokoltuk a labdát, de ezt a „fölényt” a pálya olyan részén tudtuk csupán érvényesíteni, ami gólszerzés szempontjából indifferens. Ha tényleg összeáll az, amit Vignjevic mester elképzelt, akkor a labdabirtoklás nem meddő (avagy impotens) daralálás lesz, hanem valódi értelmet nyer; végre gólokat eredményez! Én pedig arra számítok, hogy – mint korábban többször is volt már rá példa – a gyenge kezdés után, az ősz közepétől kicsit felpörgünk.

Mi van, ha nem? Nos, ha ezt a meccset nem tudjuk behúzni, akkor nincs sok okunk arra, hogy a tavalyi eredményhez hasonlóra számítsunk a végén. Nem hiszem ugyanis, hogy az ún. élcsapatok ellen minden esetben behúzzuk a győzelmet! Ez – tetszik, vagy sem! – bizony egy kötelező győzelem, nem más! Ezért persze nehéznek is nevezhetném, de nem teszem, mert aki úgy gondolkodik, hogy egy feladat azért nehéz, mert könnyű, az majd mit gondol egy valóban nehéz feladatról???

Nem is folytatom tovább, mert a lényeget már leírtam. Ha esetleg nem fogalmaztam volna pontosan: 1:3-as eredményt, Újpest győzelmet várok!

HAJRÁ LILÁK!!!

NEM KELL ÚJ CÍMER!!!

Számos nagy drámaíró nevét még ma is ismerjük, darabjaikat manapság is műsoron tartják a színházak. A színház világában kevésbé jártasak számára nem mond sokat Γεώργιος Εδος (ejtsd: Geórgios Édosz) ókori szerző neve, pedig Ηττα (Vereség) című műve immár műve immár a 61 előadást élt meg! A két felvonásos dráma főszerepében a darab immár évszázados története során - többek között - Priboj István, Zsengellér Gyula, Szusza Ferenc, Bene Ferenc, Fazekas László, valamint Törőcsik András alakítását csodálhattuk meg. A rendkívüli sikerek méltó folytatója az utóbbi idők két nagy alakja: Simon Krisztián, Mbaye Diagne (vendégművészként!).

Most - a 62. előadás előtt pár nappal – már szinte kézzel tapintható a műértő közönség feszült várakozása! Annak ellenére is így van ez, hogy tudják; a főszereplő ismét győztesként ünnepelhet csapatával. A zöldszemű szörny, a féltékenység démona pedig ezúttal is porba hull…

Ha kicsit lehozzuk ezt az előadást a földre, akkor azt látjuk, hogy a főhősnek nincs ám egyszerű dolga! Az ellenfél ugyan nem tűnik minden korábbinál erősebbnek, jobbnak, de nem szabad elbizakodottnak lenni: még sosem mutatta meg valódi erejét. Rebrov mester ugyanis egy olyan játékrendszert, olyan harcmodort kíván meg csapatától, ami itthon nem megszokott, és – szerintem – elég távol is áll a magyar lelkülettől. Ettől persze még lehet veszélyes, akár komoly gondjaink is lehetnek, ha fizikálisan sikerül legalább csak megközelíteniük az edző által elképzelt szintet!

De! Ha jobb erőkből is áll most az ellenfél, akkor sem szabad egy pillanatig sem kételkedni győzelmünkben! Ugyanis azok az erők még (?) nem hatnak egy irányba, a játékosok most azzal vannak leginkább elfoglalva, hogy egyéni feladataikat képesek legyenek elvégezni. A csapatjáték így elsikkad, de figyelnünk kell, mert a gyors, együtemű támadásaik így is veszélyesek lehetnek! A jellemzően kissé visszavontan játszó csapat jó sebességgel tud kirobbanni saját térfeléről, így most biztosan nem szabad elengedni a kétszűrős felállást!

Mivel sebességben mi sem állunk rosszul, vannak olyanok, akik képesek felvenni a verseny ebben a műfajban, nem aggódom, ugyanakkor az már kissé bizonytalan, hogy a sebességet meddig tudjuk fenntartani. Ha ebben felvesszük a versenyt, és biztosítjuk a hátunkat egy masszív védelemmel, akkor csapatjátékunk elég lehet pár szerzett gólra. Most arra számítok, hogy három ponttal térünk haza a meccs után. Ahogy fentebb is igyekeztem érzékeltetni; csapatjátékban jobbak vagyunk, így ha gyorsasági erőnlétben felvesszük a versenyt, nem lehet gond!

A kezdő tizenegy témája ezúttal elég rázós… Komoly dilemmáim vannak ugyanis Novothny-val kapcsolatban, ahogy nekem a Nagy Dani vs. Beridze sem egy rendezett kérdés, meg ugye itt van pár új igazolás is. Utóbbiakra nem számítanék a kezdőben, de – ha játékengedélyük rendben van – csereként számításba jöhetnének. Ha számíthatnék rájuk, én minden bizonnyal a meccs-stratégia részeként számítanék rájuk, ami pedig visszahathat a kezdőre is. Biztosan 4-2-3-1-ben fogunk felállni. A védelem jobb oldala most biztosan Pauljevic-é lesz, mert kell a sebesség (más esetben talán Balázson is elgondolkodnék), így tehát;

Pajovic – Pauljevic, Litauszki, Bojovic, Burekovic – Onovo, Sankovic – Obinna, Zsótér, Nagy D. – Lukács D.

Ahogy látszik, én most Novothny-t kihagynám, de ő lenne az egyik első számú cserém. Tervezetten Beridze bejönne Nagy Dani helyére az 50-60 perc körül, és ha szükséges, Diallo-val erősíteném a középpálya védekező-képességét.

Eredmény? 0:2, azaz két gólos győzelmünket vizionálom. És a főszereplő? Nem tudni, több szereposztás is van, az pedig, hogy kié lesz a főszerep, csak az előadás estéjén derül ki. De ezúttal ez talán mindegy is; a lényeg, hogy a győzelem ismét a miénk legyen!

HAJRÁ LILÁK!

NEM KELL ÚJ CÍMER!