Beharangozók

Egyszerű matek szerint az eredmény nulla. De ahogy kétszer kettő néha öt, úgy ebben az esetben sem helyes a triviális megfejtés. Mert bizony az ötből öt helyes eredménye kettő! Azaz egy kupa, és egy érem. Erre minden esélyünk megvan ugyanis, ha a 2017/18-as idény legtöbbet látott ellenfelét az eddigi három meccsünk után sem hagyjuk nyerni. A látszat ellenére azonban ez egy több-ismeretlenes egyenlet, ráadásul nem csak egy helyes megfejtése lehet! A bajnokin kizárólag a győzelem az elfogadható eredmény, a kupában ugyanakkor elég lehet egy döntetlen is.

Nos, akkor mit is kell tenni? Mert ugye nem gondoljuk komolyan, hogy ha már eddig elértünk, akkor most majd feladjuk egyik, vagy másik célunkat? Ha ez így van, akkor most a bajnokin mindenekfelett a győzelem a fontos, utána pedig nincs mese, az Nb1-es tagságáért küzdő alakulat már fel kell, hogy adja kupareményeit. A bajnoki tehát nem „csak” önmagáért, nem „csak” a bajnoki bronzért fontos, hanem egyben utat nyit a kupadöntő felé is!!!

Ezek szerint – hogy kicsit tovább bonyolítsam a matekot… - ez a meccs felér kettővel, győzelem esetén pedig a két meccs valójában egy. A sors régen volt annyira kegyes, hogy ennyire a kezünkbe adta volna az irányítást, most csakis rajtunk múlik, hogy álmaink megvalósulnak, vagy elbukunk. Ez utóbbival nem tervezek, és ez nem egyfajta kötelező optimizmus ám! Az a csapat, aki meccsenként 1,75 gólt kap, miközben éppen csak többet gurít, mint 1, az bizony nem érdemes az adott osztály tagságára!

Persze nem árt az óvatosság, mert nyilván az utolsó szalmaszálba kapaszkodva erejük megtöbbszöröződhet, az élet-halál harc soha nem látott energiákat szabadíthat fel. Aggódni azért mégsem kell, hiszen hitem szerint az a többlet-erő, az a küzdés sem elég arra, hogy az ÚJPEST ellen sikert érjenek el. Miért gondolom? Mert a 7. forduló előtt (harmadmagával) szintén utolsóként álltak, és vertük őket, a 18. forduló előtt csak egy pont híján nem voltak a kiesőzónában, de az első meccsen idegenben nyertünk, míg a másodikon is csak egy döntetlenre futotta.

Az ott elhullajtott két pont mindkét csapatnak hiányzik, de a Balmaznak jobban fáj! Most viszont az a kérdés, hogy ki akarja jobban a célt; ők tesznek többet a bennmaradásért, vagy mi mozgósítjuk minden energiánkat a bajnoki éremért! És itt bizony nagyon vigyázni kell, mert a negatív érzelmek nagyobb amplitúdóval mozdítják ki a lélektani szituációt normál állapotából. Tudatosabbnak, ugyanakkor éberebbnek kell lennünk, mert ha okosan használjuk erőinket, a veszély érzetével megtámogatott ellenfél szétforgácsolja magát, és könnyen hoz elsietett, rossz döntéseket. És nem szabad abba a hibába esni, hogy egy meccs egyetlen félidő…

Lehet, hogy megint éppen ellentétes stratégián van Vignjevic mester, lehet, hogy teljesen máskoordináták közt gondolkodik. De ha tényleg akarjuk az érmet, és minden további spekulációt (azaz a kupameccset) is kihagyjuk a képletből, akkor is nyernünk kell! Hát még ha azt nézem, hogy ezzel a kupában is lépéselőnybe kerülünk… De ezt majd meglátjuk, minden esetre a magam részéről a legerősebb kezdővel lépnék pályára, ami most nálam ez;

Pajovic – Pauljevic, Bojovic, Litauszki, Burekovic – Sankovic, Onovo – Obinna, Nagy D., Zsótér – Novothny

Részletesen:

Ha Bojo sérült, akkor komoly bajban vagyunk, mert Kálnoki játékában olyannyira benne van a hiba, hogy nem szívesen látnám belső védőként a csapatban. Nem a képességeiben kételkedem, viszont amit a legutóbbi meccsen láttam tőle, az egész egyszerűen ide most kevés lesz. Az meg valószínűleg az öltözőben marad, hogy azért nem játszik, mert rossz formában van, vagy azért van rossz formában, mert nem játszik. Bojovic – párban Litával – hazai szinten jó páros, velük elképzelhető egy érem!

Pauljevic az egyik legjobbunk mostanság, elkapta a fonalat, bizonyítja, hogy tényleg erősítést jelent! Korábban hasonlókat láttam tőle, ezért örültem leigazolásának, és úgy tűnik, hogy beérett a munka. Jó ilyet is látni végre!

Lita mostanában nem nyújt kiemelkedőt, de rá mindenképpen szükség van, mert összefogja, irányítja a védelmet, kiélezett szituációkban pedig mindig lehet rá számítani – nem utolsó sorban pedig Simon Krisztián kidőlése óta az egyedüli ős-újpesti, hiszen 2004 óta egy év megszakítással klubunk oszlopos tagja.

Burekovic óriási tehetség, de néha kissé hajlamos „marcelózni”. Értem ezalatt, hogy a rendkívüli rúgótechnikájú balhátvéd néha bizony elfeledkezik alap-feladatáról, és hajlamos elkalandozni, fent maradni a támadásokkal. Ha azonban jól elkapja a meccs ritmusát, húzóemberré válik, remélem, hogy ez most is így lesz!

Sanmovic, és Onovo egyaránt jól rombol, mindketten a pitbull szorgalmával, és kitartásával őrölik az ellenfelet. Ugyanakkor Onovo tért ölelő indításai, ritka elfutásai további jelentős potenciált sejtetnek! Ha én lennék döntési helyzetben, őt kicsit hagynám játszani, és Sankovictól kizárólag a vízhordó szerepének hibátlan alakítását kérném.

Obinna: ha van területe, nincs az Nb1-ben olyan védő, aki képes lenne megállítani szabályos keretek között. Az lehet, hogy sok hibával játszik, de figyeljük meg, hogy azon a szélen, ahol ő játszik, az ellenfél védőjátékosa nem nagyon mer feljönni a támadásokkal, így – ha éppen nem is lő gólt, vagy ad gólpasszt – játéka hasznosabb, mint amit látványban nyújt.

Nagy Dani. Na, ő az, akit nehéz akárhová is besorolni, mert láthatóan elég emocionális alkat. Ha jól érzi magát a pályán, akkor olyan megoldásokra képes, amire csak kevesen Nb1 szerte, de ha fogytán az ereje, vagy kizökken a megfelelő lelkiállapotból, mintha a pályán sem lenne… Továbbra is tartom, hogy jobb fizikai felkészítéssel fittebben kellene tartani őt, mert – de lehet, hogy tévedek! – szerintem a koncentráció, a szép megoldások, a gólok addig jönnek, amíg van erő, utána már fejben sem tud a top-on lenni. Mindezt nem fikázásnak szánom, sokkal inkább a jobbítás szándékával írom, mert van benne bőven potenciál!

Zsótér egy kicsit döcögősen abszolválja ezt a szezont, valahogy nem találja a helyét, de azért mindig benne van a gól, mindig benne van egy-egy kiugrás, vagy távoli bomba, és arra számítok, hogy így a végére neki is kijön a lépés! Türelemmel kell lenni, fiatal még, láthatóan meg kell találni a neki megfelelő lélektani kontaktust ahhoz, hogy a pályára tudja vinni azt, amit tud, amire képes volt, és ma is az.

Mit is mondhatnék Somáról? Ha valaki kíváncsi arra, hogy mire képes, de nincs lehetősége kilátogatni a meccsekre, nézze meg a góllövő listát! 16 góljával második helyezett, összes bajnoki gólunk 45%-át ő szerezte! Tavaly, a bajnokság 33 meccse után ennyi góllal lett Eppel gólkirály, és szintén tavaly Soma mindössze négy gólt jegyzett az egész idény során. Az igaz, hogy a DVTK-nál nem pontosan a csúcsék szerepét rótták rá, de azért a góljai számát megnégyszerező játékos minden vitán felül óriásit fejlődött ebben az idényben! És még csak 24 éves, van még benne jó pár gól, és – ne feledjük el! – Vignjevic mester Tischler Patrikkal szemben nem csak a góljai, hanem mezőnymunkája miatt is preferálja.

Csak halkan jegyzem meg, hogy ő az aki nálunk sokkal többet, jobbat nyújt, mint előző klubjainál – azon szurkolók legnagyobb örömére is, akik szerint azok, akik eligazolnak tőlünk, mindig jobbak lesznek új klubjuknál. Van erre ellenkező példa is; Heris, Bubu, akik elmentek, de jobbak bizony nem lettek, és itt emelkedett ki a „tömegből” Diarra, Bardhi, vagy éppen Suljic, Diagne pedig nálunk talált ugródeszkát jól fizető későbbi klubjaihoz. Az meg egy más kérdés – és semmivel sem kisebb fontosságú! -, hogy sporteredményeket (értem ezalatt érmeket) velük sem tudtunk elérni, inkább csak a pénzügyi oldalon van kimutatható hasznuk ma már… De ez egy másik cikk témája lesz!

Ezután a kis kalandozás után vissza a meccshez! Jó játékot, és jó eredményt várok, mert az utóbbi időben előbbivel bizony adós maradt csapatunk, de most arra számítok, hogy kijön a lépés, összeáll a játék, mert az előző meccsekből sikerült végre levonni a tanulságokat, és mindenkinek meglesz a helyes a pályán! Nekünk nem kell félnünk, nincs mitől/kitől tartanunk, felszabadult (de nem fegyelmezetlen!!!) játékot játszhatunk, kicsit megengedhetjük magunknak, hogy kevésbé legünk görcsösek. Győzelmet, méghozzá nagyarányút várok, mert az ellenfél kénytelen lesz támadni, a buszt ki kell tolniuk a kapu elől, ami kedvez majd a gyors játékosainknak (Obi, Zsótér, Pauljevic) a széleken. Ha pedig itt megbontjuk az ellenfelet, középen Soma biztosan érkezik! Ha meg nem ő, akkor más is képes erre, nincsenek kétségeim!

 

HAJRÁ LILÁK!

NEM KELL ÚJ CÍMER!

Hogy ne legyen feltámadás!!! A viccből kölcsönsmittelt szójáték azért ugrott be elsőként, amikor a hétvégi, Diósgyőr elleni meccsre gondoltam. Az ellenfélnél helyzet van! Bódog Tamás gusztustalan kirúgása, utódjának azonnali kinevezése ugyanis most minden eddiginél kiszámíthatatlanabbá teszi a diósgyőrieket.

A bajnokság során eddig egy hazai döntetlent (1:1), és egy idegenbeli győzelmet (1:2) tudtunk alkotni, de most egy olyan ritka lélektani pillanatban vagyunk, aminek hatását egyszerűen nem lehet felmérni. Ha a játékosok nyomására tették lapátra edzőjüket, akkor a kirúgás plusz energiákat szabadít fel, és a miskolci körökben népszerű spanyol utódnak mindenképpen bizonyítani akarnak majd. Csak halkan teszem hozzá, mielőtt még a borsodi focisták odáig lennének maguktól; azzal a játékkal, amit Bódog Tamástól tanultak meg…

Abban az esetben, ha pedig a játékosok inkább marasztalták volna edzőjüket, egyértelmű a negatív hatás, de a bizonyítási vágy így is veszélyessé teheti az ellent! Vigyáznunk kell tehát, mert soha nem lehet tudni, hogy a sebzett vad mikor, és hogy támad! Ezzel együtt a 44 kapott góljuk azt mutatja, hogy nem túl acélos a védelmük, jól felépített támadójátékkal könnyen verhetők. A kérdés, hogy miként építjük fel a játékot… Már csak azért is, mert a sok kapott gól mellett sok rúgott gól is szerepel a nevük mellett. Támadásban a tabella második felében messze a legjobbjai, a lőtt gólok rangsorában utánuk következő mindössze 32 gólt jegyez.

Nálunk meg mintha kicsit fordított helyzet lenne; a harmadik helyünkhöz képest a gólkülönbségünk mindössze +1, a 35 lőtt gól a legkevesebb a tabella első felében. De! A kapott gólok számát tekintve csak a két élcsapat mutat jobb teljesítmény! És mi van a lélektani helyzetet tekintve? Hááát… Vegyes, mert jó helyzetben várjuk a kupa és a bajnoki finist is, de az utóbbi meccseken mintha máris túlságosan elégedettek lettek volna játékosaink. Az eredmény még csak-csak…. na de a mutatott játék! Nem részletezem, mindenki láthatta.

Nagyon nem szeretném, ha megint „felhozó-csapat” lennénk, mint a Felcsút elleni hazai (1:3), vagy a Hali elleni idegenbeli vereség (1:0), na meg a Mezőkövesd elleni vereség (2:3) alkalmával!!! A szoros tabella egyre másra kínálja fel a „soha vissza nem térő” alkalmakat arra, hogy végre kicsit meglógjunk az üldözők elől, de mi nem tudunk élni a felkínált lehetőséggel. Fordítsunk ezen végre;

FEL! TÁMADÁS!

A Diósgyőr kemény játékot produkál, gólerősek, de a védelmük elég hányaveti, ezért támadni, letámadni kell, mindenképpen meg kell szerezni a vezetést, ha nyerni akarunk. Optimista vagyok, nem gondolom, hogy ez a meccs rosszul sülne el, de ha most sem élünk a lehetőséggel, akkor talán nem is érdemeljük meg, hogy a dobogóért harcoljunk! Én a támadásban látom a megoldást, a korábbiaknál ugyanis nyíltabban játszó ellenfelet kaptunk, aki hátul instabil. Lehet, hogy ez hordoz magában némi kockázatot, de kockázat nélkül nincs nyereség!

Az alábbi kezdővel célt lehet érni szerintem:

Pajovic – Pauljevic, Bojovic, Litauszki, Burekovic – Sankovic, Diallo – Obinna, Nagy D., Zsótér – Novothny

Ebben a felállásban hiba lehet, hogy talán kicsit kevés a „verekedős” játékos, ezért - és ha még nem épült fel – Diallo helyett Onovo is jó megoldás lehet. Eredmény? Nos, szerintem – a kevés kapott gól ellenére is! – a védelmünkben egy jól támadó csapat ellen benne van a gól, ugyanakkor biztosan tudjuk hozni a nagy átlagot, azaz tudunk 2 gólt gurítani (egészen pontosan 1,63 a kapott gólok átlaga az ellenfélnél), ezzel pedig 2:1 arányú győzelmet aratunk!

 

HAJRÁ LILÁK!

NEM KELL ÚJ CÍMER!

Hemingway úr frappáns válasza a neki írt nyílt levélre az volt, hogy már a Kispest, Debrecen elleni meccsét hirdeti az óriásplakátokon, vagyis még bőven a Honvéd-Újpest találkozó előtt letakartatta a wc deszkát Európa egyetlen szponzor nélküli bajnokcsapatának tulajdonosa. Bölcs döntés volt, érzi ő is, hogy ez a címer ügy nem volt rendben. Annál is inkább jó lépés volt részéről ez, hisz ez a két klub –nem csak a történelmi múlt miatt- harcostárssá vált az elmúlt időszakban. Ameddig mi az egyetlen szimbólumunkért küzdünk, addig ők a Puskás név jogszerűtlen, de minimum etikátlan használata ellen.

Szombaton 17.00 egymásnak feszül a két csapat, s bár a tabellán jelenleg csak 1 pont és helyezés választja el egymástól a küzdő feleket, azért az elmondható, hogy az esélyek inkább felénk billennek. Rossi távozásával a hazaiak nem igazán találják tavalyi önmagukat, s ennek ékes jele, hogy a tavaszi szezonra lecserélték holland edzőjüket egy –nyilván olcsóbb –hazai megoldásra, de ezúttal nem igazolódott az „új seprű, jól seper” mondás, hiszen Supka Attila vezetésével sem kezdett szárnyalásba a Kispest. A Debrecen ellen kipottyantak a Magyar Kupából, kikaptak néhány hete a Vasastól is, legutóbbi 2 meccsükön pedig mindössze egy pontot gyűjtöttek. Azt sem egyszerűen, mert bár számukra élet-halál meccs a Felcsút elleni, mindössze a legvégén sikerült megkaparintani legalább az egyik pontocskát.

A Kispest nem fut nagy szériát tehát, mi azonban mintha elindultunk volna valamerre. A legutóbbi bajnokin hazai pályán a Vasast sikerült legyőzni úgy, hogy Novothny vágott kettőt, a Balmaz elleni hétközi kupaelődöntőn pedig az előző hétvégén pihentetett Nagy Dani vállalt ugyanennyit. Ami ellenünk szól, az két tényező. Az egyik az, hogy a Bozsik stadionban fogunk játszani, a másik épp a hétközi terhelés. Ami viszont mellettünk, az az, hogy egyszerűen jobbak vagyunk az idei Kispestnél. A tavaszra szépen összeállt a játékunk, Obinna és Diallo kifejezetten szellemesen, és ami ennél is fontosabb, nagyon eredményesen irányít, Soma továbbra is harcban a gólkirályi címért (és a dobogóért), Lita nagyon jól irányítja a védelmet. Ami kicsit aggasztó, az az egyébként igen jó képességű Pajovic időnkénti kihagyásai. Nem lenne nagy meglepetés, ha Vignjevic mester ismét gólvonalra küldené az MTK ellen már kipróbált és bevált, fiatal Gundit. A mezőnyben túl sok rotációra nincs lehetősége, nem elég hosszú a padunk. Elől talán lehet számítani Tischler játékára, egyszer már neki is ki kell jönnie a lépésnek. Inkább küzdelmes játékra számíthatunk, mintsem szemet gyönyörködtető akcióra, szellemes cselekre, gólesőre. Az időjárás viszont gyönyörű lesz, ha másért nem egy kis napozásért biztos érdemes kilátogatni a stadionba.

Bár még van hátra bőven, ez a meccs nagy mértékben befolyásolhatja a dobogós helyezést, vagyis az automatikus kupaszereplést. Ha komolyan gondoljuk a bronzérmet, akkor győzni kell és képesek is vagyunk rá a mostani, kicsit fásultnak tűnő ellenféllel szemben.

Ami a történelmet illeti, már több mint 100 győzelmet arattunk a Honvéd ellen, ők még csak alig több mint a felénél járnak. Korábban bajnoki címek dőltek el az egymás elleni meccseken, tömegeket vonzott ez az összecsapás. Reméljük, ezúttal összejön 4-5000 ember.

Hajrá Lilák mindörökké!!!

A feladat adott, és – elsőre – nem is nehéz. A kupában két meccsen tovább kell jutni egy kiesés ellen harcoló ellenféllel szemben, hogy a döntő résztvevői lehessünk. Erős kérdés, hogy mi lesz a stratégia; egy éppen elégséges kezdő után akkor jönnek a meccset eldönteni képes játékosok, ha addig nem sikerül megfelelő eredményt elérni, vagy teljes erővel győzelemre törünk az első másodperctől?

Egyik pontból a másikba rengeteg úton el lehet jutni. Vannak könnyebbek, vannak nehezebbek, de sok lehetséges megoldás van. Sőt – hogy ne legyen olyan egyszerű a helyzet! – vannak olyan lehetőségek is, amik csalókák; így lehet csúnyán benézni a dolgokat egy nem teljesen átgondolt útitervvel! Mint kiderült, hajlamos vagyok a tutista álláspontra, legalábbis Vignjevic mester általában sokkal inkább kicentizi a meccseket, mint azt én előre feltételezem.

Erre jó példa az MKT elleni továbbjutás, de a legutóbbi, Vasas elleni bajnoki is. Nem remegett meg a keze akkor sem, amikor nem mi voltunk a továbbjutók, és akkor sem, amikor a második vezetésünk után is egyenlített az ellenfél, az előre tervezettekhez ragaszkodva vitte végig a meccseket. A kérdés az, hogy hol van az a pont, amikor az ember belemerevedik egy álláspontba, pedig az már rég nem állja meg a helyét? Mi van, ha ez a pontot nem ismeri fel?

De ne menjünk ennyire filozofikus magasságokba, nézzük meg, hogy mit mutat a két csapat az utóbbi időkben. A Balmaz a Békéscsaba ellen kettős győzelemmel (5:0, 2:1) jutott tovább az előző fordulóban. A békésiek az utóbbi időkben igen jól szerepelnek az Nb2-ben, ezzel felértek immár a harmadik helyre! Nem tudom, mennyire gondolják komolyan a feljutást, de tény, hogy a Kisvárda botladozik. Ha komolyak a szándékaik, akár azt is el tudom képzelni, hogy elengedték a kupát.

De mi van, ha nem így van?

Az Nb1-es küzdelmekben az utóbbi tíz meccsen otthon négy döntetlen mellett a legutóbbi meccsen a DVTK ellen sikerült nyerniük, idegenben viszont legutóbb még 2017 novemberében sikerült nyerniük a DVSC ellen, emellett pedig egy döntetlenjüket éppen ellenünk realizálták, a többi meccsen vereséget szenvedtek. Ezzel összességében a forma alapján is pont a 10. helyen vannak, csakúgy mint pontjaikat értékelése alapján. Összességében azonban mégsem mondanám egy futottak még csapatnak a Balmazt, mivel az utóbbi öt meccsükön a tavalyi bajnok Kispesttől, illetve a 26. forduló utáni két listavezetőtől kaptak ki, míg a Vasassal remiztek (a DVTK elleni győzelem mellett). Ha innen nézem, a társaság elég jó felszívta magát – és ha vezetőik tudnak valamit az MLSz jövő évi létszámteveit illetően… -, még az is lehet, hogy nincs rajtuk különösebb nyomás, a legjobb tizeneggyel is küzdhetnek bátran.

De mi van, ha nem így van?

Ugye mennyire nem egyszerű feladat kicentizni azt a minimálisan szükséges teljesítményt, ami még kíméli a csapatot, ugyanakkor a megcélzott eredményeléréséhez is elég? A magam részéről a nagyon kiszámolt, milliliterre adagolt teljesítményt nem tartom jó ötletnek, mert – korlátozott információk birtokában, korlátozott szakmai hozzáértéssel… - ezt szerencsefaktorként élem meg. Persze az, hogy én ilyen alapon nem tartom tervezhetőnek a mérkőzést, semmit nem jelent, mindannyiunk nagy szerencséjére nem nekem kell kitalálni a stratégiát, és az ehhez szükséges kezdőt!

Viszont remekül plagizálok, így most az általam jónak tekintett felállást is a fórumról csenem be ide:

„Szóval lassan hangolódjunk rá a mi kis kupa elődöntőnkre. Szerintem nem lehet kérdés, hogy a legerősebb kezdővel kell kiállnunk. Naggyal, Obinnával, Burekkel, Pauljeviccsel a kezdőben, elől kezdhet éppen Tischler. A védelmet sem bolygatnám, maradjon a Vasas elleni.

Jó lenne egy olyan eredményt elérni, hogy a visszavágót már "elengedje" Horváth Feri.

Igen, pontosan így gondolom! Szerintem győzelem lesz az első mérkőzésen, ugyanis eddig – bár nem hibátlanul… -, de mégiscsak jól működött a Balmaz elleni játékunk a bajnokikon. Idegenben 1:0-ás győzelem, itthon pedig 2:2-es döntetlen. Ez most továbbjutást jelentene, de nem szeretném látni, hogy a Balmaznak egy percig is van esélye a továbbjutásra. Márpedig egy ilyen 2:2-es eredmény után erősen bizakodnának… Ne fessük az ördögöt a falra, szó nem lehet róla, hogy ilyen előnyt adjunk! Most már a döntő előtti utolsó lépcsőfoknál nem engedhető meg semmiféle megingás!

Nos, a tippem 3:0 az első meccsre! Megint benézném? Nem, most nagyon bízom abban, hogy a hétvégén kiszakad gólzsákot még senki nem tudta befoltozni! A második meccset elengedem egy döntetlennel – de csak az első meccs ilyetén eredményével!

 

HAJRÁ LILÁK!

NEM KELL ÚJ CÍMER!

Az előző három meccset csúnyán benéztem… Sajnos rettenet ellentmondás van az elért eredmények, és a vízióim közt. Nézzük sorba, az utóbbi három meccs beharangozójának címeit! Derbi: Legyen nagyon boldog a Húsvét minden lilának! Kupa-visszavágó: Álmaink útján. Az előző heti bajnoki: Felcsúti fellépés a Fehérvár ellen. Nos, az egész jól sikerült Húsvét után majdnem rémálom következett, majd jött a felcsúti fellépésből ballépés lett… De! A Vasas ellen tehát nem csak a győzelemért, hanem ennek a lefelé tartó tendenciának a megszakításáért is küzdenie kell csapatunknak!

Mit tudunk a két csapatról? Azt, hogy az utóbbi meccseken egyikük sincs éppen bombaformában, így nem kétséges, hogy az angyalföldiek is hasonlóan gondolkodnak; egy rossz sorozat végére szeretnék odatenni azt a bizonyos pontot! Az utóbbi öt bajnoki mérkőzés eredményei kísérteties azonosságot mutatnak; a legutóbbi vereséget sorrendben két döntetlen, egy győzelem, és egy újabb vereség előzte meg… Csak egy – mérsékelten lényeges… - különbséget tudtam felfedezni; mivel a Vasas a Szusza Ferenc Stadionban rendezi a meccseit az idegen-hazai meccsek periodicitása éppen ellentétes. Ezért a Vasas három hazai mellett csak két idegenbeli meccsen ért el azonos eredményt, míg mi éppen fordítva, három idegenbeli meccsel abszolváltunk az utóbbi öt bajnoki meccsen összesen öt pontot…

Az jelen esetben nem sokat nyom a latba, hogy míg mi a dobogóért, addig a Vasas a kiesés ellen harcol, mert ebben a tömörödő mezőnyben ez mindössze nyolc pontnyi különbséget jelent. Már csak azért sem mérvadó, mert a győzelmek tekintetében mindössze eggyel vagyunk jobbak, a számbeli különbség – nem meglepő módon – a döntetlenek tekintetében jelentős, mintegy kétszer annyi, azaz tíz döntetlennel állunk.

Nézzük meg kicsit alaposabban, hogy mik azok a mérhető különbségek, amelyek támpontot adnak a várható végeredmény tekintetében, nézzük meg az utóbbi öt forduló ellenfeleit is! Szombati ellenfelünk sorrendben:

  • Haladás (idegenben, vereség: 3-0, 25 meccs után 9. a tabellán),
  • a Kispest (otthon, győzelem: 2-1, 24, 4),
  • a DVTK (otthon, döntetlen: 1-1, 25, 7),
  • a Balmaz (idegenben, döntetlen: 1-1, 15, 12 ), valamint
  • a Felcsút (otthon, vereség: 2-1, 25, 8) ellen játszott.

Mi a következő ellenfelekkel mérkőztünk meg:

  • a M.kövesd (itthon, v.: 2-3, 25, 11),
  • a DVSC (idegenben, gy: 1-2, 25, 3),
  • a Paks (idegenben, d.: 0-0, 25, 5),
  • a Ferencváros (itthon, d.: 0-0, 25, 1),
  • a Fehérvár (idegenben, v.: 3-0, 24,2).

Matematikai szempontból nincs sok értelme, de a különbség érzékeltetésére azért mindenképpen idekívánkozik, hogy az ellenfelek 25. forduló utáni helyezése alapján a Vasas ellenfeleinek átlaghelyezése 8, míg a mieinknek 4,4. Ezt tényleg csak az előzmények különbözősége okán számoltam ki, mert megmutatja, hogy a csontra azonos pontok mennyire mást jelentenek a két csapat esetében!

A megszerzett öt-öt pont mellett a gólok számában is van némi különbség; bár mindkét csapat támadójátéka gyenge, mert mindössze négy gól esett az öt meccsen, viszont míg mi „csak” hat gólt kaptunk, addig a Vasas kapusainak kilencszer kellett a hátuk mögül, a hálóból kivenni a labdát.

De menjünk tovább, és nézzük meg, hogy mi a helyzet a hazai és idegenbeli meccsek tekintetében! Azaz, dehogyis nézzük! Mindkét csapat otthon játszik ugyanis, mint említettem, és 25 forduló után már elmondható, hogy az ellenfél is pontosan ismeri a pálya minden egyes négyzetcentiméterét, a szurkolók pedig dettó.

A számok tehát azt mutatják az utóbbi öt forduló tekintetében, hogy relatíve erősebb ellenfelekkel szemben, több idegenbeli szerepléssel, kevesebb kapott góllal vagyunk jobbak, ugyanakkor figyelmeztető jel, hogy a Vasas az utóbbi négy mérkőzésén mindig szerzett gólt, mi viszont az utóbbi három mérkőzésünkön gólképtelenek voltunk a bajnokságban…

Sajnos nem tudom, hogy mi a helyzet az állítólagos sérültekkel, de ha vannak is, ebben sem hiszem, hogy komolyabb különbséget lehetne tenni, hiszen az angyalföldiek közül is többen sérüléssel bajlódtak az utóbbi hetekben. Ezért – na meg nehogy rám cáfoljon ismét a Mester – nem is jelölök meg kezdőt, inkább csak a végeredményre fokok elereszteni egy tippet. Szerintem 2:0-ra megnyerjük ezt a hazai-hazai rangadót! Ennek indoka a korábbi, a formát bemutató számokban keresendő; szerintem a fentiek alapján ennyivel jobbak vagyunk!

 

HAJRÁ LILÁK!

NEM KELL ÚJ CÍMER!