Beharangozók

„A földmágnesség pólusainak megcserélődése átlagosan millió évenként pár alkalommal fordul elő, de a megfordulások közti időtartam nagyon szabálytalan, és akár több tízmillió év is eltelhet egy-egy csere közt.”  A földmágnesség anomáliái komoly károkat okozhatnak a Föld népességének, azaz nem vicc! Nekem legalább ennyire nem vicces, hogy míg a borsodiak erőt mutatva fordítottak első meccsükön, addig mi – „hazai” környezetben – csak kínlódtunk 90 percen keresztül. Ettől aztán azonnal fel is borult a magyar élvonal polaritása; a Diósgyőr dobogós, mi pedig tökutolsók…

A helyzet abszurditását csak fokozza, hogy azok a csapatok, akik halasztások miatt nem játszottak, szintén előttünk vannak… Az első forduló tehát ment a levesbe, és nem, hogy haszna nem volt, de inkább csak mínuszt jelentett. Vignjevic minden felelősséget a játékosokra tolt, Doni nem értette, hogy mi nem tetszik a szurkolóknak… és ugye a 12. hely! Én meg ezt az egészet nem értem! Azaz: ha nem is értem, de sok részletében ismerem annyira, hogy ki tudom rakni a puzzle-t, ami az Újpest mélyrepülését ábrázolja. De nem ez most a téma, haladjunk el gyorsan!

Sok focista – mint botcsinálta orátor – vesztes meccs után szokta volt mondani, hogy a következő meccsen javítanak. Nem, a következőn nem lehet javítani, az, ami egyszer megtörtént, az a múlt, azt megváltoztatni nem lehet! Ellenben meg lehet mutatni, hogy az első meccs csak egy kisiklás volt, hiba a mátrixban, egy véletlen blama, akármi, csak nem az a játék, és eredmény, amire az én szeretett csapatom képes! Nos, én ezt várom, mert ha ezt nem kapom meg, akkor megint egy fokkal alacsonyabb értéket fog mutatni rajongásom hőmérője…

De én senki vagyok, nem számít, hogy hány fok van nálam! Az már viszont komolyabb kérdés, hogy összességében milyen hőmérsékleten ég a szurkolótábor szíve! Ez pedig minden tévedés, és gellert kapott nyilatkozat ellenére bizony nagyon nem mindegy! Lehet úgy is üres lelátók előtt játszani, ha z MLSz Fb. nem oszt ostoba büntetéseket! De az kinek jó? Kinek jó, ha nincs igazi szurkolás? Kinek jó, ha odalesz a nagyság, ha feledésbe merül mindaz, amik voltunk? És nyomokban még ma is vagyunk…

Szóval, én most nem fogok semmiféle taktikai, felállás, kezdő tizenegy, és hasonló kérdésekbe belemenni. Ennek nincs sok értelme mindaddig, amíg nincs egy olyan játékunk, ami egyáltalán elemezhető. Amit most látok, azt az évek alatt ezer meg egyszer leírtam már, nincs kedvem újra, meg újra a 4-2-3-1 rejtelmeit felfedezni! Más meg nincs…

Tehát:

Nem érdekel, hogy milyen kezdővel, milyen hadrendben, milyen módon, de egyszerűen MEG KELL SZEREZNI A HÁROM PONTOT! Nincs mese, győzni kell, mert – és ezen a ponton gyorsan nyelje le a nyelvét az, aki azt mondja, hogy „sok van még hátra, nem gáz!” – ha ez nem sikerül, akkor már most olyan hátrányban leszünk, ami szinte a végéig determinálja a középszar helyezést… Még egy; nem érdekel, hogy ha hazudnak a dobogó, meg a kupagyőzelem kérdésében! Nem nekem kell megmagyaráznom, hogy miért nem sikerül! Még akkor sem, ha a klub, meg a játékosok, és edzőjük helyett engem (helyesebben; minket, szurkolókat!) tesz tönkre lelkileg.

A tippem tehát: 0:3 (azaz három gólos Újpest győzelem!)

HAJRÁ LILÁŰK!!!

NEM KELL ÚJ CÍMER!!!

Nehéz lenne most hitelesen megtippelni a végeredményt a Felcsút elleni nyitómeccsen. Ennek oka az, hogy az ellenfél megint sor- és edzőcserével készült az új bajnokságra. Amit tudunk; keretük értéke éppen a duplája a miénknek.

Nálunk természetesen nem számoltam bele Traore becsült értékét.
Ennek két oka van; a 1,5 millió euró nyilvánvaló tévedés, illetve még a mai napig nem derült ki, hogy mi lesz vele, de az biztos, hogy nem látjuk többet csapatunk mezében. De akkor milyen csapat-összeállításra számíthatunk? Szerintem – de ez most még erősen tipp-kategória… - így:

Pajovic – Pauljevic, Litauszki, Ristevski (Máté) – Onovo, Sankovic – Obinna, Zsótér, Mészáros (Bjarnason) – Koszta

A két zárójelbe tett játékos feltüntetését azért tartottam fontosnak, mert Máté jó benyomást tett a felkészülési meccseken, de – mint tudjuk – az MLSz újratöltött fiatal-ajánlásának nem felel meg. Ez utóbbit azért tartottam fontosnak megjegyezni, mert ha bekerül, akkor az tényleg a teljesítményének köszönhető, nem pedig csak szimpla pénzkeresetet jelent a klub számára. Ezen túlmenően azt is fontos megjegyezni, hogy Kire kisebb sérüléssel bajlódott a felkészülés során, és egyelőre nincs hír arról, hogy harckészsége milyen szinten áll. Bjarnason – a másik zárójeles játékos – azért került be, mert róla nem sok hír van, de én felteszem, hogy fizikálisan nincs sok problémája, ezért – ha Vignjevic mestert meggyőzte – bőven elképzelhető a kezdőben való szerepeltetése.

Az, hogy pontosan milyen lesz a kezdő, nyilván nem tudom, de az már most biztos, hogy nem lesz több hazai játékos, mint eddig… Ez még nem lenne baj, de nekem ez önmagában még kevés! A légiósoknak – és a hazai új érkezőknek – még bőven bizonyítaniuk kell ahhoz, hogy elfogadottakká váljanak. Ez pedig nem semmi feladat, mert – pontosan tudjuk! – vannak olyanok ma is a keretben, akik évek óta nálunk vannak, a szurkolói társadalom egésze mégsem tekinti valódi ÚJPEST játékosnak őket. A feladat tehát nem kicsi, de most is él a remény; bizonyítanak majd, és végre több sikernek tapsolhatunk!

Az ellenfélről most csak azt tudom, hogy jelentősen erősített, a kispadra pedig Hornyák Zsolt személyében egy olyan edzőt igazoltak, akitől azt remélik, hogy képes gatyába rázni a társaságot. Az edző a csehszlovák-szovjet foci hagyományait hozhatja magával, ami harcos-küzdős játékot jelenthet.

Ez nem biztos, hogy ízlik majd nekünk, ugyanakkor nekem most úgy tűnik, hogy a jelenlegi keretből gyorsabb csapatot tud most összerakni Vignjevic, mint amit tavaly láttunk. Zsótér, Obinna, Mészáros, Pauljevic, Bjarnason, Simon Krisztián bőven a hazai átlag feletti sebességgel rendelkezik, így támadásban tudunk meglepetést okozni. A védekezés más kérdés, de két szélső védőnk sem lassú, középen pedig stabilak vagyunk, amit a tavalyi kevés kapott gól példáz a legjobban.

Ezzel együtt nekem mégis a támadójáték, a gólszerzés a legnagyobb kérdés továbbra is. Az ugyanis kevés, hogy gyorsak vagyunk, ha nem tudjuk megszervezni a támadójátékot, nem focit, csak atlétikai versenyt láthatunk… De ez most egy új bajnokság, új reményekkel, így bízom benne, hogy látunk majd előrelépést ezen a téren is! Tippem így - nagy-nagy megelőlegezett bizalommal! – 3:1 arányú győzelem!

 

HAJRÁ LILÁK!!!

NEM KELL ÚJ CÍMER!!!

Egy bajnokság nem más, mint annak a megfejtése, hogy hol tartunk, mit érünk, kik vagyunk, azaz hol van a helyünk a világban.  Nos, a felkészülési mérkőzések már jeleznek valamit. Ha nem is „áraznak be”, szerintem igenis van jelentősége az eredménynek. Miért gondolom? Olvass tovább!

Nos, nekem az semmiképpen nincs rendben, hogy a bajnoki rajt előtt egy héttel még próbázók vannak, nincs teljesen kész a csapat, és igazából a keret sem alakult ki. Ennek oka a sokszor emlegetett augusztus végi időszak, amikor – mint tudjuk – „a legjobb üzletek köttetnek”. Értem én, a pénzügyekhez van is némi közöm, de azt már kevésbé értem, hogy akarja feloldani a klub vezetése azt a nem kis ellentmondást, hogy drágán eladni kívánt játékosokat egy arctalan, robotfocit játszó csapatból akjarnak értékesíteni. Akiket egyébként ingyen szereztek be a „szezon végi kiárusítás” során…

Nekem tehát ismét nincs jó érzésem a kezdődő bajnoksággal kapcsolatban. Nincs kész a csapat, és engem az sem vígasztal különösebben, hogy lesznek még érkezők! Hogy miért? Mert egy nem kész csapat nyilván gyengébben fog teljesíteni, mint ahogy az elvárt lenne, akik pedig augusztus végén beesnek, azok jellemzően nincsenek top-formában sem fizikailag, sem meccsrutint tekintve. Beépítésük tehát minimum egy hónapot igénybe vesz, és akkor máris ott tarunk, hogy október eleje van.

Az előző években ennek már láttuk folyományait; szeptember végére jellemzően a középmezőny alján találtuk magunkat, ahonnan aztán végig kapaszkodni kellett. Ilyen hátrány után persze nem meglepő, hogy a végére jobbára csak az ellenfelek egymás elleni eredményei függvénye lett az elért helyezés! És ne feledkezzünk meg arról a nem elhanyagolható lélektani momentumról sem, hogy amikor ilyen előnyt adunk a riválisoknak, nehezen áll át a társaság fullgázra, mert a szoros mezőny miatt egy-két elvesztett meccs könnyen a kiesőzónába sodorhat. Jönnek tehát a döntetlenek…

De nehogy azt gondoljuk, hogy ez a stratégia csak nekünk szurkolónak rossz! Bizony-bizony ott tartunk, hogy mára elfogytak azok a fiatal, ám komoly tehetségnek számító játékosok, akiket aztán jó pénzért lehet értékesíteni. Ha úgy tetszik, vagyonfelélés zajlik; a keret értéke egyre szerényebb, de közben már a játékos-eladásokból befolyó összeg is közelíti a nulla értéket… Ha jobban belegondolunk, most olyan játékosok távoztak, akikkel – ezért, vagy azért – a vezetés nem volt elégedett, és/vagy lejárt a kölcsön-szerződésük. Esetleg talán a gólyalábért lehet még pénzt kérni, de az sem biztos, hogy pozitív szaldóval zárható üzleti tranzakció lesz.

A klub tehát ma már nem csak a szurkolók, hanem önmaga ellensége is. Azt nem gondolom, hogy valaki beindította az önmegsemmisítő funkciót, de azt már egyre magabiztosabban állítom, hogy a vezetés amatőr módon próbálkozik egy számára megoldhatatlan feladattal... Mi lesz ennek a vége? Háááát… semmi jó, de én azért még mindig maradok, a mindenkori csapatnak szurkolok, kötődésem komolyabb annál, mint hogy primitív szerencselovagok apátiába süllyesszenek!

És – sajnálatos, de ettől még tény! – a hazai foci egésze olyan szinten van, hogy nem kizárt még így sem egy dobogó (annak legalsó foka…)! Bár vannak, akik hivatalból ámítanak, mások meg elámulnak a habostorta édességű szavaktól, de ha igazán őszinték akarunk lenni, az amatőrizmus pénz és klubfüggetlen jelenség Magyarországon!

Mindent összegezve tehát helyünk valahol a 3.-5. körül van az Nb1 világában. Helyesbítek; ma egyes döntési pozícióban lévő emberek ide helyeznek minket. Természetes helyünk persze valahol egészen máshol lenne, de az a szint most utópisztikus látomásnak tűnik…

HAJRÁ LILÁK!!!   NEM KELL ÚJ CÍMER!!!

A bajnokság közben sokszor hallhattuk vezetőktől, játékosoktól, hogy „a következő meccsre koncentrálunk, javítjuk hibáinkat”. Nagyságrendekkel kevesebbszer hangzott el, hogy „a most elvesztett pontok hiányozni fognak a végelszámolásnál”... Nos, a helyzet az, hogy egy lejátszott meccs eredményén nincs mit javítani, azt nem lehet nem megtörténtté tenni, az viszont biztos, hogy egy botlás - a bajnokság bármely szakaszában! – hiányozni fog a végén! Véleményem szerint azok a klubok, ahol évről évre az utolsó meccs dönt bennmaradásról, vagy a kitűzött célok eléréséről, valami nincs rendben! Most tehát két olyan csapat meccsét láthatjuk BAZ-megye székhelyén, akiknél valami bizony nincsen rendben…

Az első, amit gondolhatunk az, hogy nem volt reális a célkitűzés, a másik pedig az, hogy a csapat és vezetői nem tettek meg mindent céljaik elérése érdekében. Nézzük meg, hogy mit tudunk erről a két csapat vonatkozásában!

Illendőségből a vendéglátóval kezdem. Diósgyőrben egy idő óta meglehetősen szerény pénzügyi keretet szab meg a tulajdonos, ami meg is mutatkozik a játékosállomány szintjén. Szurkolóik baját tetézi, hogy a „személyzeti politika” nem csak a keretre, hanem a stábra is igaz; a tavaly tavasszal elküldött Bódog Tamás helyére érkező Fernando Miguel Fernández Escribano csak nevében hozza a spanyol ritmikát, csapata játéka elképesztően darabos, eredményessége pedig minimum megkérdőjelezhető. Nem tudni, hogy „mi lett volna, ha…”, de ilyen gyenge produkciót régen láthattunk (ha egyáltalán…) az Nb1-ben, mint Fernando alatt.

Most, a végére azért kicsit kiegyenesedtek, mert az utolsó 5 meccsen a megszerezhető 15 pontból 8-at behúztak. Ez nem tűnik ugyan kimagasló eredménynek, de ha egy kicsit utánanézünk, kiderül; ha az eddig lejátszott 32 meccsen folyamatosan ilyen arányban hozták volna a pontokat, 51 ponttal, stabilan a harmadik helyen lennének! Persze a meglehetősen szerény képességű társaság nem képes permanens jó teljesítményre, így nem meglepő a helyezésük sem… Bár azt szoktuk mondani, hogy a pénz nem minden, de az élvonal legkisebb értékű keretétől senki nem várhatja el, hogy az élmezőnyben szerepeljen.

Összességében tehát azt látom, hogy a klub anyagi lehetőségei által behatárolt személyi keretek nem engednek meg sokkal jobb szereplést. Amikor egy-egy jobb periódus okán mégis lehetőség lett volna egy szusszanásnyi előnyre, akkor a riválisok is jobban teljesítettek, ezért él a klub állandó fenyegetettségben.

Nálunk is lehet valami, ami nem smakkol… A keret 7,75 mEUR értéke ugyanis több mint 50%-kal magasabb, mint a szombati ellenfélé, és a két kiemelt után – azok közül, akik versenyben lehetnek a dobogóért – közvetlenül a legmagasabb. Persze, ha leveszem a torony becsült értékét, akkor a különbség jelentősen csökken, és alig haladja meg a 20%ot…

És bizony itt van az első pont, ami miatt az elmarad a teljesítmény attól, amit mi szurkolók várunk; a csapat összetétele kevésbé sportszakmai, semmint kereskedelmi célokat szolgál (és akkor most nagy finoman fejeztem ki magam). De a kereskedelmi tevékenység nem csak ezen a ponton árt! Az is porszem (ha nem egyenesen szikladarab!) a gépezetben, hogy a keretben nagyítóval kell keresni az újpestiség iránt mélyen elkötelezett labdarúgókat! És ez sajnos igaz a stábra is. De mit várhatunk, ha a tulajdonos szintén nem érez semmit az Újpest iránt, kizárólag csak befektetése megtérülésével van elfoglalva. Ezt viszont annyira túltolja, hogy végső soron magának is árt vele (helyesebben a zsebének, mert mindent csak pénzben mér).

Az utolsó öt meccsen bizony sokkal, de sokkal rosszabb a kép, mint ellenfelünknél! Az elérhető pontok mindössze 13%-át söpörtük be (3 vereség, 2 döntetlen!), ami igazán kritikán aluli! De nem véletlen ám, mert ha a colost kivesszük a matekból, bizony a keret értéke valahol pont a tabella közepére mutat. Ahhoz képest… Nos, ahhoz képest sem elfogadható ez a teljesítmény! És itt van az a pont, amiért az idegenszívűeket emlegettem az imént; azokon a meccseken, ahol kellett volna a szív is, bizony csapatunk nem tudta hozni az elvárt eredményt. Lelketlen darálásra futotta csak…

Az eddigiek alapján bizony nincs jó hírem! Ha a trend marad (nem látom, hogy miért változna…), akkor nincs sok esély arra, hogy elhozzuk idegenből a három (agy akár az egy) pontot! Az ellenfél adrenalinja most többet ér, mint a mi semmire sem jó, egyszem csatárunk, aki miatt hetek óta tíz emberrel állunk ki. Ha nem lesz gyökeres változás a kezdő tizenegyben, és a játékfelfogásban, akkor biztos vereség vár ránk. Esély csak akkor van, ha Vignjeciv valami forradalmi változásra határozza el magát. Erre sajnos nem látok komoly esélyt…

Miután nem látom azt, hogy miként is lehetne megnyerni ezt a meccset, nem tippelek eredményt, mert nem szeretném még csak leírni se! Ettől függetlenül, és csak azért is;

HAJRÁ LILÁK!!!!

NEM KELL ÚJ CÍMER!!!

"A földet nem apáinktól örököltük, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön." A dakota mondás szerint tehát óvnunk, védenünk kell környezetünket. Fontos, mert gyermekeink, unokáink testi-, lelki egészsége múlik rajta. Ez persze globális kötelezettség, ezt mutatja egy másik földrész, másik népcsoportja (magukat Animal Cannibals-nak nevezik) szállóigévé nemesedett dalszövege:

„Irtsd a koszt irtsd a koszt

Velünk irtsd a koszt!”

Így hát barátaim, nincs más teendő - utódaink testi-, lelki épülését szem előtt tartva - védeni kell környezetünket. Győzelemre hát!!!

Na de most aztán az allegorikus magasságokból huppanjunk gyorsan vissza a magyar rögvalóságba! Adott egy klub az élvonalban, amit 2005-ben alapítottak. Ez nem erény, vagy bűn, de tény. Ahogy az is, hogy 2012-ig a Videoton második csapataként fungált. Ekkor egy komoly változás történt; a fehérváriak „B” csapataként kiharcolta a jogot a második vonalban való szereplésre. A szabályok azonban nem engedik meg, hogy egyazon klub két csapata azonos, vagy csak egy osztályt jelentő különbséggel induljanak a bajnoki sorozatokban.

Így tehát a Felcsút megvásárolta az indulás jogát, majd – hogy, hogy nem… - meg is nyerte a másodosztály küzdelmeit. Ahhoz képest, hogy ez a klub egy akadémia, elég gyorsan sikerült a produkció, csak éppen egy dolog maradt el; az akadémia nem termelt kiemelkedő tehetségeket, a klub felnőtt csapatában nem hogy kevés a saját nevelés, de magyarból is csak mutatóba maradt… Amikor tehát valaki azt gondolja, hogy bármiféle politikai okok miatt tartom fontosnak legalább az élvonal tisztábbá tételét, akkor nagyot téved! Egyszerűen csak azt szeretném, hogy minden kerüljön oda, ahova való, amire hivatott, amiért létrejött, ami a célja a létezésének!

Most az a faramuci helyzet van, hogy nekünk az éremesély, az ellenfélnek pedig a kiesés fenyegetettsége a tét! Mindkettő fontos, a kérdés az, hogy vajon a sikeréhség, vagy a félelem az erősebb? Igen, megint lélektani tényezőket említek, mert a Felcsút játékáról sokat nem mondhatok, hiszen edzők jönnek, mennek, meccsről meccsre sorokat cserélnek az átutazóban lévő trénerek, és egyébként sincs kiforrott stílusa a klubnak.

Így nem csoda, ha ellenük nehéz felkészülni, de ez nem lehet alap semmiféle utólagos mentegetőzésre, mert „csak” az a feladat, mint rendesen; a megszokott játékost kell produkálni, arra kell koncentrálni, hogy mi mit akarunk a pályán, és azt hogyan valósítjuk meg!

Itt csak egyetlen kérdés lehet; vajon a mi játékunk az, amit a Debrecen ellen mutattunk, vagy az, amit a Videoton ellen, amikor két góllal sikerült helyére tenni a dolgokat? Nagyon remélem, hogy az utóbbi, már csak azért is, mert ebben a bajnokságban végre sikerült kétszer is győzelmet aratni a Felcsút ellen. Figyelem, a mérlegünk csak ezzel a két utóbbi győzelemmel fordult pozitívba aktuális ellenfelünkkel szemben! Ezzel most 4 győzelmünk mellett öt döntetlen (miért nem lepődöm meg???), és 3 vereség a mérlegünk a nem túl nagy múltra visszatekintő meccstörténelemnek…

Ez a meccs egyszerre egy utolsó esély, és főpróba is egyben az utolsó utáni esélyt jelentő mérőzéshez! Most a kiesés ellen harcoló ellenfél rúghat, haraphat, de a megsebzett vadként, a gladiátorok halált megvető bátorságával küzdő csapat majd csak az utolsó fordulóban vár ránk! Most sajnálhatjuk igazán azt rengeteg döntetlen mérkőzést, ahol vezetés után adtunk le két pontokat… Én lennék a legboldogabb, ha ezeket a meccseket lazán elengedhetnénk, és mondjuk egy B-csapattal kísérletezhetnénk, pályára küldve a jövő nagy ígérteit! De ez nincs így…

De ez megint csak az álom kategóriája, így gyorsan vissza a földre; nem hiszem, hogy jelentős változás lenne a kezdő tizenegyet tekintve. Talán – ha felépül – Obinna kap szerepet, de attól tartok, hogy ebben az esetben Zsótér kimarad… Pedig nekem most sokkal jobban tetszene, ha Traore pihenne kicsit és Solomon játszana helyette, és Obi Nagy Dani helyett szerepelne. Nem tudom, hogy mik a mester gondolatai, de most – ha nem lenne semmi megkötés -, akkor én így állnék fel a kezdő sípszóra:

Pajovic – Pauljevic, Ristevski, Litauszki, Burekovic – Onovo, Sankovic – Zsótér, Beridze, Simon – Solomon

Előre tudható persze, hogy ez nem reális, azt viszont biztosra veszem, hogy győzelmet aratunk! Az utolsó forduló legyen majd az ellenfél problémája, amikor majd otthon játszik egy Petrjak-mentes csapattal, akik három ponttal leróhatják tiszteletüket a  (kereskedelmi) akadémia előtt. Nem elég, hogy győzelmet várok, ebből is egy komolyabbat; ha komolyan gondoljuk a bronzérmet, hárommal „fával” kell nyerni. Ha kapunk is egyet (a kapanyél is bármikor elsülhet…), közte akkor is meg kell, hogy legyen a három, így a tippem; 4:1.

 

HAJRÁ LILÁK!!!

NEM KELL ÚJ CÍMER!!!