Beharangozók

Az Újpest egy olyan sorozat közepén van, amikor talán valamivel könnyebb mérkőzések várnak rá, mint a vége felé. A bajnokság egyik furcsasága, hogy itt szinte bárki megverhet bárkit, (na jó, a Videotont nem mindenki verheti meg), és miután rövid a mezőny, 3-4 jó meccsel már hatalmasat tud fordulni a világ egy csapattal. Így van ez az Újpesttel, de ez a helyzet a Gyirmóttal is.

Az Újpest kedden a Vasas vendége volt és győzött, s ha szombaton is meg tudja szerezni a 3 pontot, akkor megint a dobogósok mögé érkezhetünk. Erre pedig nem lehet jobb lehetőség, mint a szombati, mert ellenfelünk úgy sereghajtó, hogy 9 pont a lemaradása, s az elmúlt két meccsen-bár jól harcolt- eléggé demoralizáló vereségeket szenvedett. Igaz, hogy matematikailag még van esélye megelőzni 2 csapatot a tabellán, számukra az Újpest jelentheti az utolsó, így is elég vékony szalmaszálat.

A Gyirmót rúgta a bajnokságban messze a legkevesebb gólt, viszont 2 csapat is kapott nála többet és az egyik éppen az Újpest. A vendégek kapuját a bajnokságban eddig 38 alkalommal, a miénket 39-szer púposították az ellenfelek lövései, fejesei. Ez majdnem 1.5-ös kapott gólátlagnak felel meg mindkét csapat esetében, ez alapján aligha számíthatunk gólzáporra holnap. A lőtt gólok tekintetében azonban már tetemes a különbség, mi 39 alkalommal rezegtettük a hálókat, a sárga-kékek viszont csak 13-szor, ez éppen háromszoros különbség. Ezek az arányok visszaköszöntek a két csapat valaha volt első NB1-es összecsapásán, ugyanis 3-1-re győztünk a Fay utcában, úgy hogy a Gyirmót szerzett vezetést, s előnyét a szünetig meg is tartotta. Az biztos, hogy ameddig lelkileg nem adják fel a küzdelmet, vagy amikortól már érdemes nem annyira harcolniuk, addig rágós falat lesz Urbányi csapata mindenkinek.

A mieink teljesítményét leginkább a következő fordulóval egyben lehet megítélni majd, mert a zuhanórepülésben lévő Mezőkövesd meccsel együtt szerzett esetleges 6 pont jelenthet megint érdekes számolgatási alapot. Hozzá kell tenni, hogy ezért a 6 pontért minden egyes percben alaposan meg kell majd izzadni.

Az Újpest ebben a bajnokságban eddig három alkalommal szerzett 3 gólt. Az elsőt már említettük, a második a Groupama arénában történt, a harmadik pedig a héten a Vasas ellen. Ez annyiban érdekes, hogy Vignjevic mester talált házon belül egy gólvágót, aki zsinórban 2 meccsen is betalált az ellenfelek kapujába, pedig eddig alig-alig tűnt fel arra. Heris számunkra ideális labdarúgó. Küzd, hajt, ott játszik ahova az edző teszi. Nincs olyan csapatrész, ahol még ne fordult volna meg. Játszott középső és szélső védőt, volt középpályás, és újabban csatár is. Bardhival együtt a jelenlegi csapat legnagyobb értéke.

A Vasas elleni győzelem azonban nem jött volna létre Banak teljesítménye nélkül sem. Az a poszt, ahol a legnagyobb nyűgjeink voltak eddig, most stabil volt. Remélem, ez a fiatal srác szépen bestabilizálja magát lelkileg és megkapja a szükséges támogatást mindenhonnan, mert akkor évekre megoldhatja a háló őrzését.

A forduló, számunkra több érdekes meccset is tartogat. A Debrecen és az MTK egymás ellen dolgoznak majd, aki veszít, igen nagy slamasztikába kerülhet, főként, ha a Diósgyőr megszerzi a 3 pontot a Haladás ellen, mert azzal véglegesen nem távolodik el a veszélyes zónából, de egyértelműen megtáltosodásról kell beszélni velük kapcsolatban. Ha a miskolciak nem nyernek, fokozódhat a zűrzavar az alsó régióban, mert a Videoton (melynek létfontosságú a győzelem) oda taszíthatja a Mezőkövesdet is.

Mi pedig szoríthatunk a Kispestnek, mert győzelmünk esetén (és ha ők legyőzik a Paksot) megint a felsőházban találhatjuk magunkat.

Mindenkinek áldott ünnepet és Újpest győzelmet kívánunk!!!

Az idei bajnoki szezon 5. Vasas elleni meccsét játssza az Újpest. Alighanem világrekord, hogy mind az 5 meccset más és más stadionban vívtuk meg.

Először a Fay utcában léptünk pályára, mely mindkét klub hazai arénája volt akkoriban, ott Bardhi góljával győztünk. Másodszor Kecskeméten küzdöttünk meg, ott 2-2 lett a vége. A harmadik meccs a MK sorozatban történt alig 2 hete a Szuszában, ott kikaptunk 2-1-re, majd a visszavágót 1-0-ra megnyertük, immár a Hidegkúti stadionban. Az utolsó felvonás a Bozsik stadionban bonyolódik majd le.

A Vasas hősi győzelmet aratott a legutóbbi fordulóig listavezető és egyértelmű bajnokesélyes Videoton ellen. Az utolsó percekben kivívott győzelem már akkor született meg, amikor a piros-kékek (a fővárosiak) már csak 9 emberrel voltak a pályán. Ráadásul Az ellenünk az első kupameccsen csodagólt szerző, egykori újpesti Remili sérülést szenvedett, szinte kizárt, hogy játszani tudjon. Vaskó kisárgázta magát, így a 2 kiállítottal együtt 4 hiányzója mindenképpen lesz a Vasasnak.

Mondjuk az ő keretük elég bőséges a miénkkel szemben…

A mi hétvégi meccsünk nem akkora sikersztori, mint az angyalföldieké. Örök mumusunk a Paks hagyott 1 pontot nálunk, de sérülés miatt mi is elveszítettünk egy játékost, a 2 büntetőből 1-et hárító Kovács Zoltánt, így érdekes kérdés, hogy cseréje Banai vagy Balajcza lesz-e a kapus.

Elég erőltetett menetben nyomjuk mostanában, de (miután egymás ellen játszottunk a kupában) így van ezzel a Vasas is. A keretünk szűkössége miatt a regenerációnak rendkívül nagy szerepe van a bajnokság vége felé, és jó lenne, ha néhány sérült is kacsingatna a visszatérés felé. Hazard vagy Nagy Gábor tudna kicsit frissíteni a fásult lelkeken, valamint jöhetne ismét Kecskés. Perovic is kevés lehetőséget kapott eddig, talán az ő frissességük jelentene egy kis lendületet. Ami a mi támadójátékunkkal és a Vasas védelmével még kapcsolatos az Burmaister. A német védő annyira gólérzékeny mostanában a saját kapuja előtt, hogy ha másként nem megy, őt kell tömni labdákkal, előbb-utóbb csak megoldja ismét…

Az esélyeket illetően valamiért most úgy fúj a szél, hogy nyerni fogunk, ami a mi helyzetünkben rendkívül fontos is lenne. Mielőbb le kellene zárni a kieséssel kapcsolatos ijedtséget. Mindezek ellenére a Vasas nem lesz könnyű préda, ugyanis a Videoton legyőzésével ismét felcsillant számukra az érem, sőt akár egy arany lehetősége is. Ehhez számukra győzni, vagyis támadni kell. Bár védekezni az Újpest nem tud, de a Vasas mégsem mehet fejjel a falnak, mert kontrából meglephetjük őket, főként ha Hazard pályára kerül.

A tipp: Vasas-Újpest 0-1

Nem sok olyan csapat van a mi kis NB1 bajnokságunkban, amely jobb mutatókkal rendelkezik ellenünk, mint mi ellenük, de a Paks köztük van. Sokszor hangzik el a vád, hogy színtelen, szagtalan játékkal gyűjtögetik az atomvárosiak pontjaikat, de az kétségtelen, hogy masszív csapatot alkotnak már hosszú évek óta, ritkán fordul elő, hogy bárki is lefocizza őket a pályáról. Az kétségtelen, hogy a labdarúgás szerelmesei nem velük kezdik a felsorolást, amikor a szemet gyönyörködtető csapatokat kell listázni, de vesse rájuk az első követ, aki a helyükben másként határozná meg a Magyarországon viszonylag kis klubnak aposztrofált együttes filozófiáját. Az összes hazai élvonalbeli klubbal ellentétben ők kizárólag magyar játékosokkal küzdenek a sikerekért, s ha más nem is, ez mindenképpen figyelemre méltó.

Ezen felül a Paks kifejezetten a mumusunknak számít. Sosem játszottunk velük (amióta az NB1 részvevői) olyan meccset, melyen fölényesen győztünk volna ellenük, legnagyobb arányú győzelmünk 2 gólos volt, az is csak egyszer fordult elő.

Ők azonban szórtak már meg bennünket, tőlük szenvedtük el legfájóbb újkori vereségünket, ráadásul hazai pályán.

Jelenlegi helyzetünk nem egyszerű. Bár a Vasas elleni kupavisszavágón sikerült nyerni, de ez eléggé keserédes győzelem volt, ugyanis ezzel kiestünk a kupából. A csapat játéka kétarcú volt. Voltak helyzetek és néhány formás akció is, de születtek rendkívül furcsa megoldások is, így nehéz megítélni, hogy éppen milyen formában is van a csapat. Az biztosnak mondható, hogy a lelki felkészítés kulcsfontosságú lesz, mert győztes mentalitást kell a csapat vezetőinek faragni a jelenlegi állapotból. Ez úgy érhető el, ha most mindenki, de tényleg mindenki összeszorítja a fogait is egy emberként, egymásért küzdve hajtja végig a 90 percet. A vendégek már korábban búcsúztak a kupasorozatból, így számukra regenerálódással telhetett az elmúlt néhány nap, ráadásul ők egy Videoton elleni sikernek mondható döntetlenből érkeznek hozzánk.

Mindezek ellenére csapatunkban meg lehet a győzelemhez szükséges plusz. A „csakazértismegmutatom” hozzáállás megteremtheti az alapot arra, hogy sikerrel vegyük ezt a számunkra nagyon fontos meccset.

Miután vezetőedzőnk a Vasas elleni meccsen is alkalmazott váratlan húzásokat a kezdőcsapaton, így nehéz megjósolni a pályára kifutó névsort. Visszakerül-e a kapuba Balajcza, vagy marad a gól nélkül, de nem hiba nélkül záró Kovács Zoltán.

A hátvédsorban Kecskés hiánya okozott némi meglepetést szerdán, Pávkovics azonban megbízhatóan játszott azon a poszton. Ha visszakerül Kecskés és marad Pávkovics is, Heris hova kerül? Jobbhátvéd lesz, vagy feljebb tolja-e Vignjevic mester a légióst, és beteszi a csereként beállt, fiatal Szűcs Kristófot? Elöl Lázok sérülése okozhat kérdőjeleket. Ő volt az, aki a legutóbbi hazai Paks elleni meccsünket eldöntötte, reméljük lesz más, aki pótolni tudja a találatot.

Ha mesterünk megtalálja a kulcsot a stabilitáshoz mind játékban, mind mentalitásban, akkor ez a meccs a miénk lesz. Nagy szükség lenne a szurkolók folyamatos támogatására is, sokkal könnyebb a csapatnak úgy játszani, ha érzik a támogatást, a szeretetet.

Reméljük sikeres esténk lesz, mert az egy nagy tehertől szabadíthatna meg bennünket, alighanem a hátrapillantásokat le is zárhatnánk!

 

Hajrá Lilák mindörökké!!!

Folytatódik a bajnoki versenyfutás, ezúttal a Diósgyőr vendége lesz az Újpest. A stadionépítések közepette cseppet sem meglepő, hogy ezt a meccset is semleges helyszínen, jelesül Mezőkövesden kell lejátszani.

A hazaiak helyzete egyáltalán nem irigylésre méltó, közvetlenül a kiesés réme fenyegeti őket. Ami számukra reményt adhat, az az, hogy új edzőjük, a Horváth Ferenc helyére leülő Vitelki Zoltán helyére leülő Bódog Tamás fel tudja rázni a diósgyőrieket. Két feladatot kellett teljesíteni az új trénerrel a miskolciaknak, egyik sem sikerült. Először a Véber Gyuri által edzett, szintén a várakozás alatt szereplő Nyíregyházával mérkőztek, és simának mondható, 4-2 arányú zakóba futottak bele. A szerdai MK meccsen az FTC otthonában léptek pályára és 1-0-s vezetésük után vesztettek 2-1-re.

Mindezek ellenére a hírek szerint a Diósgyőr egyáltalán nem volt megijedve az Üllői úton, volt tartása a csapatnak és a zöldeknek igencsak meg kellett izzadniuk a győzelemért, melyet az utolsó utáni percekben sikerült megszerezniük. Pont, de inkább győzelmi kényszerben vannak, de nem rohanhatnak fejjel a falnak. Furcsa, hogy a DVTK a szünetben eladta játékmesterét, Bognárt, majd nem is olyan régen megvált (vagy megszabadult) egy válogatott középpályástól, Elek Ákostól is. Furcsa, hogy egy kiesés szélén tántorgó csapat nem erősít, hanem gyengít, de az ottani érdekviszonyok nem a mi gondunk, így ne gondolkodjunk annál messzebbre, mint hogy a tulajt nem érdekli az NB1, vagy legalábbis nem a jelenlegi, előre lejátszott bajnokság.

Ami az Újpestet illeti, abban bíztunk, hogy a válogatott összetartása és meccse miatti szünet nekünk jót tehet, mert „rövid” csapatunknak ad lehetőséget, hogy regenerálódjon. A hétközi kupameccsen aztán pontosan olyan eredményt produkáltunk, mint a Diósgyőr, de mi hazai pályán. Rendkívül furcsa találkozón, úgy vesztettünk, hogy elsősorban a kapusok okozták a legtöbb gólveszélyt.

Kívülről megítélve ezúttal Kovácsnak kellene kezdenie a kapuban, és ha a hírek igaznak bizonyulnak, Bardhi visszatérhet a pályára. Előbbi azért fontos, mert hátul fontos a stabil bizalom, és az kicsit csappant elsőszámú hálóőrünk irányába mostanság. Utóbbi pedig azért, mert elől megteremthetné azt a fantáziát ami hiányzik a gólhoz, gólokhoz.

Az elmúlt években Diósgyőrbe nem nyerni jártunk, 4x is 2-1-es vereséget szenvedtünk. Most viszont nem Miskolcon lesz a találkozó, ez elvileg egy 1-1-re hajazna az előjelek szempontjából. Nagy kérdés, hogy Vignjevic mester milyen taktikára szavaz, mert adná magát, hogy stabil védekezésből nyomjuk a kontrákat, de az már sokszor bebizonyosodott, hogy nem tudunk stabilan védekezni. És sajnos kontrázni sem nagyon. Ezért elvileg nálunk kellene, hogy legyen a labda és támadnunk kellene, mert azt még tudunk is, csak az eredményesség hiányzik, azaz gólt nem tudunk lőni. Ráadásul az ellenfélnek ezzel tálcán kínáljuk a kontrázási lehetőséget.

Miután a játékrendszerek illetve taktikai variációk kicsit furcsa összekuszálódását látjuk, ezért nem várunk jó meccset a holnapi találkozótól. Izgalmas inkább lehet, de az őszi Fay utcai 4-4 megismétlődésére ne számítsunk. Persze cáfoljanak rám a csapatok, de tegyék mindezt úgy, hogy a 3 pont a mi zsebünkben landoljon, mert az azt jelentené, hogy nagy valószínűséggel el tudná kerülni csapatunkat a pánik szele, és visszatérő önbizalommal készülhetnénk a jövő heti, egyáltalán nem könnyűnek ígérkező kupavisszavágó elé, melyet egyáltalán nem meglepő módon ismét csak semleges helyszínen játszik majd a két fél. A Vasas ugyanis a Hidegkúti stadionba viszi azt a meccset.

Apropó, erről jut az észbe, hogy vasárnap a „Semleges térfél”-ben Nebojsa lesz a vendég, a műsor a FB-n hallgatható 19.00-tól.

Ma ismét bajnoki, ismét rangadó. Ezúttal az a Kispest jön a Szusza Ferenc stadionba, amely a tabella elején vitézkedik és pozícióját tekintve jó eséllyel pályázik akár az aranyéremre is.

Az Újpest az elmúlt két fordulóban két különböző arcát mutatta. Hosszú idő után először kifejezetten célfutballal rukkolt elő Nebojsa a Haladás elleni idegenbeli meccsen, és el is hoztuk a 3 pontot Sopronból. Az FTC ellen azonban visszatértünk saját játékunkhoz és a statisztikai adatok szerint domináltuk is a mérkőzést. A látottak alapján legalább az egyik pontot megérdemeltük volna, ám az egyetlen fontos adat a zöldek mellett szólt, ők szereztek egy gólt, mi pedig nem.

Ha Vignjevic szeretne továbbra is távol maradni a veszélyzónától, vagy ébren akarja tartani a dobogós reményeket, akkor ma pontokat kell szerezni. Összejött a táblázat közepén egy „vonat”, a Mezőkövesd, az Újpest és a Paks, akik 30 pontosak, és ott van a 29 egységet gyűjtött Haladás is.

Pontosan egy kör van hátra, itt már minden mérkőzésnek kiemelt jelentősége lesz, csökkennek a hibázási lehetőségek, nő a tét. A

A Kispest csapata az elmúlt fordulóban lejátszotta azt a „sablonmeccset” melyben nekünk volt részünk 2 fordulóval ezelőtt. A Videoton ellen egy hektikus meccsen kikaptak, elvesztették egyik legmeghatározóbb emberüket, és azt a meccset is bőven tarkították ellentmondásos ítéletek.

Pedig Rossi csapata nem játszott alárendelt szerepet, hozta azt a stabil focit amit megszoktunk tőlük. Voltak helyzeteik, túlzott a 3-0-s végeredmény, s joggal dohogott az olasz a játékvezetői felfogás miatt. Nálunk jobban senki nem érti meg most a Kispestet. Minden esetre a mai meccs igazi rangadónak ígérkezik, nem számítok túl óvatoskodó csapatokra.

A Honvéd elleni mérlegünk 1 vereség, melyet az 1. fordulóban azon a bizonyos „vízilabda meccsen” és egy döntetlen. Éppen 10 pont a lemaradásunk a Kispesttel szemben, épp itt az ideje, hogy faragni kezdjük a hátrányt.

Csapatunkba Diarra visszatér, ezzel a támadójáték feltétlenül színesedni fog. Hogy Bardhi játszhat-e, az egyelőre kérdéses. Ha visszatér, azzal nagyságrendekkel megnő a támadási potenciálunk. Ha nem, akkor várhatóan biztonságosabb játékot fogunk nyújtani.

A kapuban Balajcza fog kezdeni, hátul Balázs, Kecskés, Heris, Mohl fog dolgozni. A középpályán van az egyetlen fontos kérdőjel, de az felforgathatja a csapatot, elől pedig valószínűleg Perovic indul harcba. Talán leírni is felesleges, az ellenfél legveszélyesebb játékosa az a Lanzafame, aki a legutóbbi találkozónkon kiegyenlített ellenünk a meccs végéhez közeledve. Őt nem szabad szem elől téveszteni. Gyenge pontjuk Lovric hiányában és Laczkó játékában található meg, azon a két poszton érdemes őket próbára tenni.

Öröm lenne, ha a szurkolók ismét nagy számban töltenék meg a lelátót, s sportszerűen, de szenvedélyesen támogatnák a csapatot.

Ma szoros meccsen, de győzelemmel kezdjük meg a végjátékot!