Beharangozók

1885 – 1930 – 1969 – 2019

1885.

Megalakul minden idők legeredményesebb sportegyesülete, az Újpest Torna Egylet! Az alapítók már akkor tudhattak valamit, mert már az alakuló ülésen nagyszabású tervekkel álltak elő. És – láss csodát! – a tervből valóság lett, a veretes múltból pedig a hazai egyetemes sport történelme! Sok sportágban sikerült a csúcsra jutni, a football csak az egyik, de mind a mai napig a legnagyobb tömegeket megmozgató sportág.

1930.

Tombolt a nagy gazdasági világválság. Sok szörnyűség történt világszerte. Tőzsdekrach, hiperinfláció, fokozódó munkanélküliség… De még ezekben a vészterhes időkben is volt valami, ami már akkor milliók szórakozása volt. Igen, ez a football nevű játék! Ebben az évben Újpesten sem volt könnyű az élet, hiszen az itt megtelepedett iparvállalatokat is sújtotta a válság, de a football a város lakosság segítségére sietett! Az UTE ugyanis elnyerte első bajnoki aranyát, sőt a Genf-ben megrendezett Bajnokok Tornáját is megnyerte. A tornán tizenhat lőtt gól mellett mindössze egyet kapott a döntőben a Slavia Praha-t három góllal verő csapat. Mindhárom találatot csatárunk Köves (Kvasz) János jegyezte, Fogl (Fogoly) Károly már nem játszott, de öccse József még mindig ott volt a védelemben, és ezúttal sem volt „gátszakadás”…

Micsoda nevek, micsoda történetek, micsoda football!!! A hazaérkező csapatot óriási tömeg fogadta a pályaudvaron, a boldog szurkolók vállukon vitték ki a játékosokat az épületből, hogy további ünnepléssel köszöntsék őket! Igen, ez volt az az év, amikor a már addig is egyre erősödő klub olyan magasságokba emelkedett, ahol addig csak az MTK és az FTC járt! Addig ugyanis ez a két csapat uralta a hazai focit, nem nagyon hagyott beleszólást másnak a bajnoki címekért folyó versenybe. De akkor ott, abban az évben megtört ez az egyeduralom, az addig elnyomott Újpest végleg belépett abba az elitbe, ahova aztán az immár három nagy klub nem is nagyon engedett be mást. Vannak persze manapság is nagy garral nekigyürkőzők, nyeregetnek is érmeket, szerezgetnek bajnoki aranyakat, de – nem is igazán sajnálom… – az elit megtelt!

Az 1929/30-as bajnokságban itthon, 22.000 néző előtt egy 2:1-es vereség után idegenben, 1:1-es döntetlent értünk el (ez utóbbi 35.000 néző látta a helyszínen), amikor az I. Osztályú Professzionista Ligabajnokság átlag-nézőszáma 4.500 volt. Az örök rivális elleni relatív gyenge eredmény miatt ezt a bajnokságot mindössze 2 pont előnnyel nyertük, de a lényeg a bajnoki arany!!!

1969

A ’70 évek előszobájában vagyunk. Csapatunk május végén, június elején nem mindennapi meccsekre készül. A száraz tényeket közlő jegyzőkönyvek így emlékeznek:

1: St James’ Park, Newcastle, nézőszám: 60 000, játékvezető: Joseph Hannet.

2: Megyeri úti stadion, Budapest, nézőszám: 37 000, játékvezető: Joseph Heymann.

A VVK (Inter-Cities Fairs Cup) kupadöntő két meccsét összesen majd’ 100.000 szurkoló látta élőben, itthon 37.000 drukker szorongott a lelátókon. Bár a kupát nem nyertük el, de ebben az évben kezdődött egy olyan sorozat, amit szintén nem tud minden mai Nb1-es csapat; 1975-ig megszakítás nélkül 7 (!!!) alkalommal nyertük ez az NB1 aranyérmét! De a ’70-es éveket ezzel még nem zártuk le! ’78-ban és ’79-ben szintén a dobogó legfelső fokára léphettünk!

A hihetetlen sikerek ellenére se gondolja senki, hogy ebben az időszakban nem volt nagy jelentősége a Derbynek! Igenis, nagyon komoly jelentőséggel bírt, hiszen az ellenfél soha nem adta fel, mindig a nyomunkban loholt, mindig győzelemre törően játszott - még ha nem is sok sikerrel…

’69-ben két Derby volt a Nemzeti Bajnokságban; májusban, 45.000 néző előtt, idegenben 2:0_ás győzelmet arattunk, míg itthon októberben, 25.000 néző előtt 1:1-es döntetlennel zártunk. A bajnokságot – egyben a tizedik bajnoki aranyat a klub történetében - ezúttal 4 pont előnnyel nyertük az ’50-es évek után már gyengébb Honvéd előtt, a Derby másik résztvevője 9 pont hátránnyal harmadikként végzett…

2019

Igen, az Örökrangadó, és a Derby semmi máshoz nem hasonlítható! Ne feledjük, a Derby az elsőszámú football-esemény, ami létét leginkább az Újpest csapatának köszönheti. Igen, mert a mi csapatunk az, aki produkciójával, teljesítményével, és nem kevésbé fanatikus szurkolótáborának köszönhetően képes volt második helyre szorítani a nagy események sorában az Örökrangadót. Ez utóbbit manapság lélegeztető-gépen kell tartani, a Derby azonban köszöni szépen, jól van! Bár a Szusza Ferenc Stadiont egyre kisebbé teszik… mégis biztos vagyok benne, hogy ma is megtelne régi befogadóképessége mellett is! Ahogy a másik stadion is… Ez utóbbi persze nem annyira érdekel, de az csak abból a szempontból érdekel, hogy vendéglátóként túlzottan nagyvonalúak vagyunk, miközben vendégként még az MLSz szabályzataiban előírt mennyiségű jegy, és férőhely sem áll rendelkezésre.

A Derby története ma már történelmi távlatokat jelent, most éppen a 225. következik! Nos, ezt nem lehet elérni, ezt nem lehet megvenni, ezt nem lehet odahazudni, ilyen számokat csak a szűk elit tagjai tudnak felmutatni! És ha már Derby; a szó eredeti jelentése szerint egy város két rivális csapatának mérkőzése, így – bár ma már kiterjesztett értelemben használjuk a kifejezést – az 1950-es év fordulópont: Újpest a Főváros IV. kerületeként csatlakozik Budapesthez! Addig – figyelem, nem tévedés! – a Derby egy vidék-főváros rangadót is jelentett!

Beharangozó

Mindenki, aki szombaton a Stadionban, vagy akár a tévé előtt szurkol, ne feledje; az alapítók, az első bajnoki címet elhódító elődeink, a VVK döntős csapat, azok a tízezrek, akik a megidézett meccseken az Újpestért szurkoltak, mindahányan arra köteleznek, hogy minden körülmények között buzdítsuk, támogassuk csapatunkat! Most őket emeltem ki, de mindannyian tudjuk, hogy egy cikk keretei nem elegendőek azon sok-sok nagyságnak, legendának a felsorolásához, akiket az Újpest adott a sport világának, és mindenek előtt nekünk. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a bőség zavarával kell küzdenünk, ha meg kell neveznünk legjobbjainkat, csak bajnokaink felsorolása is több fejezet a sport nagy könyvében!

Kedves barátaim! Szombaton este múlt, jelen, és jövő eggyé válik.

A múlt kötelez, a jelenben tegyünk meg mindent a szebb jövőért!

Ennek szellemében szurkoljunk, támogassunk, hajtsuk győzelembe csapatunkat! A lelátóról ennyit tehetünk, ezért hát tegyük meg! Tudjuk, kellünk a győzelemhez!

És mi kell még? Semmi más, csak az, hogy játékosaink is értsék, tudják, hogy miért fontos a Derby, miért van az, hogy ezen a mérkőzésen mindennél fontosabb a győzelem! Talán ha elolvassák ezt a cikket, talán ha lefordítják nekik… Nem késő, van még két játékosunk, akik igazán újpestiek, akik még mindezt – és még sokkal többet – elmondhatják azoknak is, akik egy-egy távoli országban nőttek fel… Bízom benne, hogy Lita és Krisztián átadják az üzenetet, az hatni fog, amit tovább fog erősíteni a mindennél hangosabb;

HAAAAAAAAAAAJRÁ LILÁK!!!

… és tudni fogják, hogy nem nekik szól a…

NEM KELL ÚJ CÍMER!!!

Szombati ellenfelünk – akárcsak mi… - nem igazolt, ellenben igazoltan távol maradt… A transzferidőszakban beteget jelentő klubok csatája ezzel együtt is izgalmasnak ígérkezik, hiszen Debrecenben Herczeg András még az ősszel csak kölcsönben a keze alatt játszó Pávkovics Bencéből is focistához hasonlót varázsolt! Nálunk pedig a felkészülési meccseken időnként már gólok, kapu előtti kreativitás is elő-előbukkant, nem csak a szokásos meddő labdabirtoklást láthattuk…

Adott tehát a hazai csapat, ami kifejezetten hazai, fiatal játékosokra épít, és adott a miénk, ami vendég is munkás is vendég-munkás is, de hasonlóan fiatal kerettel vág neki 2019 tavaszának. A távolmaradás ellenére volt azért némi mozgás a két csapatnál; a valamikori újpesti középső védőn kívül csak Hrabina Alexet sikerült leigazolniuk a hajdúságiaknak – Cigándról, a harmadosztályból. Ehhez képest szinte űrugrás, ami nálunk történik; már az edzőtáborban is volt próbázó (Tode Dajkovic), míg az utolsó utáni percekben két Szombathelyről érkező szerzeményt is bejelentett a klub: Rácz Barnabást és Kovács Lóránt az új igazolások.

Persze ez az űrugrás valójában csak pár csak nano-milliméter „nagyságú”, sajnos kizárólag atomi méretű világban értelmezhető… Ha ugyanis megnézzük, hogy milyen játékosokkal erősítenek az állami gondozottak, akkor láthatjuk, hogy az egy másik kávéház… A körülményeket most inkább mellőzöm, de nem árt rögzíteni a tényt; van két csapat, ami anyagilag kb. azonos szintet képvisel, és mellettük (utánuk sajnos!) vannak a „futottak még”.  Mondjuk ki; minket ez utóbbi kategóriába sorolt valaki, és ott is tart! Ja, van még egy csapat, aki szerintem tavasszal hozni fogja azt a szintet, amit pénzügyi helyzete okán már régen hoznia kellene. Még akkor is, ha hagyományai alapján pedig a megyei szinteken kellene, hogy mozogjon…

Az előző pár sort azért rögzítettem most, még a tavaszi rajt előtt, mert a klub hivatalosnak tekinthető céljai szerint az ezüstérem a cél… Vagy a klubnál van valami elmezavar, vagy az én hitem kopott meg, de most én erre sok esélyt nem látok. Ezzel együtt, hajrá, menjünk, csináljuk, lépjünk egyet tavalyhoz képest a bajnokságban, ha már a kupától csúfos vereséggel búcsúztunk! Szóval; a kételkedésemet a bajnokság végeredménye ismeretében majd számon lehet kérni rajtam! Én leszek a legboldogabb, ha ezt visszaolvasva azt kell, hogy megállapítsam; az elmezavar nálam lépett fel…

De vissza a meccshez! A felkészülési meccsek alapján azt gondolom, hogy nálunk a passzpontosság, a labdabirtoklás az elsődleges prioritás, míg a debreceniek inkább a tömörülő védekezésből indított gyors támadásokra építenek. A két csapat stílusa tehát kedvez a jó játéknak, izgalmas, fordulatokban gazdag mérkőzésre számíthatunk. A kérdés az, hogy a pontosan kimért, és adagolt passzok, a mezőnyfölény elegendőek a győzelemhez, vagy inkább a gyors támadások vezetnek eredményre ezúttal.

A válasz pedig az, hogy ha a 6:2-re végződő felkészülési meccsünkön látottakat hozzuk, nagy baj nem lehet, de ha begörcsölünk, és a passzolgatás, a labdatartás öncélúvá válik, elbukunk… Milyen összeállításban lépünk pályára? Szerintem nem lesz komoly változás, az igazolások későn érkeztek, rájuk nem számítok, ahogy – szerintem – még Simon Krisztián sincs azon a szinten (de lesz, mert alázattal elvégezte a rá kirótt munkát, türelemmel viselte az újabb nehézséget, és együtt készült a többiekkel!!!), hogy kezdőként szerepeljen.

A kezdő tehát:

Pajovic – Pauljevic, Ristevski, Litauszki, Burekovic – Sankovic, Onovo – Beridze, Nagy D., Obinna – Novothny

Nekem egyébként tetszett a középső védőként tesztelt Tode (Djakovic), ahogy meglepően jól mozgott jobb oldali védőként Lukács is. Előbbi szerződéséről azonban nincs tudomásom, utóbbi esetében pedig lehet, hogy csak egy felkészülési meccsen egyszeri kényszermegoldás volt védőként való szerepeltetése. Lubaki nem győzött meg, ugyanakkor Zsótér játéka megtévesztő lehet a felületes szemlélő számára. Voltak góljai, de mezőnyben mintha haloványabb lett volna, ugyanakkor ő az, aki – szinte egyedüliként – képes gyorsan és pontosan forgatni a széleket, mozgatni a csapatot. Az ő kezdése tehát erős kérdés, és a korábbi időszakokban – már amikor Nagy D. egészséges volt - mintha nem Donit favorizálta volna Vignjevic mester…

A magam részéről inkább mindkét játékost egyszerre raknám fel, de azt hiszem, hogy Vignjevic mester nem fog olyan kockázatot felvállalni, hogy a Beridze, Nagy D. Zsótér triót egyszerre nevezze a kezdőbe. De ezek inkább csak elméleti kérdések, a lényeg, hogy mi lesz az eredmény! Nos, én egy 2:1 arányú győzelmet várok a mieinktől. Ha úgy tetszik, 1:2 lesz a vége!

Mivel minden jó, ha a vége jó, itt zárom soraimat, de azért nem maradhat ki, hogy…

HAJRÁ LILÁK!!!

NEM KELL ÚJ CÍMER!!!

Manapság egyre ritkább az olyan mérkőzés, aminek tényleg van presztízse, ahol   szerepelni, nyerni érdem, ahol van miért szurkolni (ha hagynak…)! A kispest 1950-ben szerezte első bajnoki címét. Ezt, és a következő hat Nb1-es elsőséget Puskás Ferenccel érte el a csapat. Vita tárgyát nem képezheti; a Kispest és a világ leghíresebb magyarja, az Évszázad gólkirálya egy és oszthatatlan egységet jelent. Csak jelzem; mi sem véletlenül ragaszkodunk hagyományainkhoz! Sajnos gyökértelen ember ezt nem értheti…

Puskás tehát a kispesti klub neveltje, a klub pedig Puskás által nyert identitást. Nem meglepő tehát, hogy nagy büszkeség minden Újpest szurkolónak, hogy a hosszú múltra visszatekintő bajnoki küzdelmek eredményét tekintve komoly az előnyünk! A győzelmeink számában mutatkozó dominancia (102 vs. 54) még bajnoki címek számában mutatkozó különbségnél (20 vs. 14) is jobban szemlélteti, hogy miért vagyunk büszkék csapatunkra. Az utóbbi időkben inkább a döntetlenek dominálnak, de ez nem csoda; az utóbbi három év 12 csapatos bajnoksága, valamint Vignjevic mester játékfelfogása is a döntetlenek számának növekedése irányába mutat. Ezt a nem túl jó tendenciát betetőzve az utóbbi két meccsünk egyaránt 0:0-re végződött…

Ha valaki esetleg a nem épp nézőcsalogató előjelek miatt esetleg elbizonytalanodott volna a meccslátogatást tekintve, előre jelzem, hogy ezúttal egy igen jó meccsre számítok! Miért?

  • Mert a Lanzafame-Eppel duó távozását Supka Attila jól szervezett csapatjátékkal képes volt pótolni, de a szigorú elvekre felépített, és fegyelmezetten betartott hadrend kiismerhetővé vált.
  • Mert Baráth Botond távozni készül, motivációja nem biztos, hogy teljes értékű lesz.
  • Mert utolsó idei meccsén mindkét gárda bizonyítani akar; a hazaiak feledtetni szeretnék az elmúlt hetek gyengébb produkcióit, a mieink pedig bizonyítani szeretnék, hogy a Videoton ellen nem volt véletlen a győzelem.
  • Mert nálunk is van pár játékos, akinek egyénileg is van mit bizonyítania.
  • Mert ez egy igazi rangadó, nem ám olyan, amit nem csak a lakáj-média kiált ki annak…
  • És mert arra számítok, hogy végre komoly szurkolás lesz mindkét részről egy olyan stadionban, amit minden bizonnyal meg fognak tölteni az elkötelezett szurkolók.

Ez utóbbival kapcsolatban azért van némi kétségem, ugyanis az utóbbi meccseken a szurkolókat ért atrocitások miatt lehet, hogy részünkről nem lesz népes közönség a vendégszektorban. Nem csodálkoznék ezen, ahogy azon sem, ha tömött vendégszektor esetén ismét provokációnak lennének kitéve a kilátogatók. Ne legye így, minél többen látogassunk ki, szurkoljunk egy jót a győztes meccsen! Kezdjük meg a téli pihenőt egy jó emlékkel a lelkünkben, a sok sérelem, és rengeteg csalódás mellé biztosan elfér majd ez is a polcra.

De vissza a pályára! Arra számítok, hogy a Kispest egy három védős rendszerrel áll fel. Pontosan tudható, hogy ez a formáció védekezésben valójába öt olyan játékost jelent, aki közvetlen védőfeladatot lát el. Az ellenfelünk által egyébként is preferált hadrendet az indokolja, hogy felállt védelem ellen kevésbé vagyunk hatékonyak, mert gyors játékosaink sebességét kevésbé tudjuk érvényesíteni, beadásaink hatékonysága pedig nem túl jó… Bár kapott góljaink számát tekintve az élvonal legjobbjai vagyunk (!), nem árt majd odafigyelni a kontrákra. Nem tartom kizártnak, hogy az ellenfél ezzel operál majd.

Nálunk nem hiszem, hogy komolyabb változást látunk majd; sok-passzos, labdabirtoklásra épülő játék, labdavesztés utáni letámadással. Úgy tűnik, hogy mi ezt az egy harcmodort ismerjük… Amikor ez nem működik (mert elfáradunk, és/vagy az ellenfél kioltja ennek hatékonyságát), akkor szenvedünk. Viszont ha eltaláljuk az ütemeket, passzaink nem csak oldal-irányba, hanem előre is sikerülnek, akkor egész élvezhető, eredményes meccseket játszunk. Nem tudom, hogy most melyik arcát mutatja majd a csapat, de nekem az az érzésem, hogy jobb formában, lélektani szempontból jobb pozícióban vágunk neki a mérkőzésnek.

Nem hiszem, hogy komolyabb innováció lesz a kezdő tizenegy tekintetében, az a feltételezésem, hogy nem lesz egetverő változás az előző meccshez képest. Ennek értelmében:

Pajovic – Pauljevic, Ristevski, Litauszki, Burekovic – Sankovic, Onovo – Obinna, Zsótér, Beridze – Novothny

Van ám azért variációs lehetőség, így könnyen lehet, hogy Balázs kezd Pauljevic helyett, védekező középpályásként bevethető Diallo is, ahogy középső védőként Bojovic, és nem zárnám ki azt sem, hogy Nagy Dani helyet kap a kezdőben. Elvileg nincs eltiltott (Bojovic, és Soma négy, Diallo, Onovo, és Ristevski pedig három sárgánál tartanak).

Eredmény? Én egy izgalmas meccsen 3:1 arányú győzelmünket várom, ahol Obinna, Zsótér, és Beridze messze az átlag felett teljesítenek majd!

 

HAJRÁ LILÁK!!!

NEM KELL ÚJ CÍMER!!!

Ha kell, ha nem, soros (hehhe) ellenfelünk meccseit biztosan közvetíti a tévé, pedig mára a valamikori tévégyár nevét kigyomlálták a nevükből, így most már árukapcsolásként sem tudom értelmezni a jelenséget. De! Az még a legnagyobb focidrukkerrel is előfordulhat, hogy bokros (hihhi) teendői miatt nem tud jelen lenni, ezért érthető a dolog… És ha már közvetítés; ezúttal komoly szerencse, hogy nem csak net-es felületeken lehet követni a meccs történéseit, mert így legalább úgy tud távol maradni a szurkoló, hogy azért nem marad le semmiről (már ha miről!).

Ki így, ki úgy magyarázza a dolgot, de igazából mindkét oldalon azonosak az okok; a klubok vezetői ellopják azt, ami nem az övék, és pénzért nem megszerezhető. Igen, hagyományt, identitást és minden mást eltipornak, amit nem vehetnek meg, azt inkább lerombolják!

Nos, ezzel vége is a két csapat közti bármilyen azonosságnak, vagy akár párhuzamnak. Nálunk az utolsó fillérig megy a spórolás, a tulajdonos azon fáradozik, hogy a költségvetést minél kisebbre szabja, ugyanakkor a vendégek folyamatosan bővülnek, növekszik a budget, egyre drágább játékosokat igazolnak, akiknek egyre több pénzt tudnak kifizetni. Sokszor megénekelt téma mindkét klub helyzet, nem akarom megismételni ezeket. A lényeg abban áll, hogy a pénzügyi kondíciók miatt nem mi vagyunk a meccs esélyesei.

Ezt nyugodtan kijelenthetem, nem nagy ügy, a tények makacs dolgok, ugyanakkor mégsem ez a döntő! Az fog dönteni a három pont sorsáról, hogy milyen lesz a bíráskodás. Legutóbb csak a „gyalázatos” szó volt az, ami azt a bohócnak illette, aki a huszonkét játékos mellett pályára lépett Fehérváron. Szörnyű ezt így leírni is, de még rosszabb, hogy ez a valóság! Nem „csak” azért rossz ez, mert az a meccs minden volt, csak nem sportesemény, hanem azért is, mert az egyáltalán nem derült ki, hogy a két csapat mire (lenne) képes! Ehhez olyan szinten hiányzott a pártatlan játékvezetés, hogy a mostani meccs előtt esélyekről semmit nem tudok írni…

De mégis, mire számítok? Nos, arra, hogy a két csapat közt nem lesz érdemi különbség, és itthon tartjuk a három pontot! Persze ez csak abban az esetben lehetséges, ha nem az ügyeletes bohócot, hanem igazi játékvezető(ke)t küld az MLSz. A gól nálunk igen ritka jószág, Somától nem is várok már ilyesmit, de Beridze, Doni, vagy éppen Nagy Dani képes lehet átlövésből bevenni az ellenfél kapuját. Persze, ha szabad nekik egyáltalán 20–25 méterről lőniük…

A lényeg tehát; egy gólos győzelemre számítok, kevés szurkolóra a helyszínen - sokra a tévék előtt! Akárhol is szurkolunk;

 

HAJRÁ LILÁK!!!

NEM KELL ÚJ CÍMER!!!

A kaposvári foci nem a fénykorát éli. Amikor elindultak felfelé, vagy már sikerek is jöttek, mindig beütött a krach! A városban a ’20-as, ’30-as években több klub is működött, de az akkori támogatók nyomására végül 1934-ben Kaposvári Rákóczi Atlétikai Club néven egyesültek. A profik ebben az időben a Somogy FC-ben játszottak. Miután a profik csődöt jelentettek, az egykor kisebb csapatoktól (mint a KRAC) érkezett játékosok újra amatőr státuszba kerültek, ami az akkori szabályok szerint azt jelentette, hogy egy évet ki kellett hagyniuk…

1941-ben – hét újpesti év után - a csapathoz szerződött Avar István, a 21-szeres magyar válogatott. Új fejezet kezdődött a Rákóczi labdarúgó csapatának történetében. Ekkor azonban közbeszólt a II. Világháború…

A világégés után a Rákóczi (akkor Kinizsi néven) talpra állása a 60-as években kezdődött meg. Tehetségek sora bontakozott ki ebben az időszakban. Az Újpesttel világhírnévig jutó Bene Ferenc is itt futballozott bő egy évig. 1975-ben sikerült az Nb1-be kerülniük, de három év után kiestek. A ’80-as, és ’90-es években is fel-feltűntek a legjobbak között, majd 2004-től 2014-ig folytatólagosan az élvonalban szerepeltek. De ekkor… Az MLSz székházban elhangzott a szokásos kérdés-felelet; Rákóczi? A túróst!

„A Magyar Labdarúgó Szövetség olyan szigorításokat vezetett be a hazai bajnokságokban induló csapatok működtetésére vonatkozóan, amelyeket a Kaposvári Rákóczi sem tud vállalni. A tulajdonosi kör ezért nem tudja szerepeltetni a labdarúgó-csapatot a 2015-16-os NB III-as labdarúgó-bajnokságban.”

Czimmerman Árpád, akkori ügyvezető idézett mondatai körülbelül a véget jelentették! Egy év megyei következett, a harmadik vonalból pedig újabb két év után már az Nb2-be jutottak. Ennyit a történelemről, amit azért tartottam fontosnak kiemelni, mert – mint látható – Kaposvárral történetünk sok ponton találkozott az évek során. Magunkról „csak” annyit, hogy a fent bejárt történeti időszak (csak itthon!) alatt 20 bajnoki elsőség, 10 hazai kupagyőzelem ékesítette folyamatos első osztályú szereplésünket!

Az ellenfél tehát most a másodosztály harmadik helyen áll, és mindössze három pont választja el a feljutó helytől! Egy feltörekvő, az utóbbi években sikeresen építkező csapat lát tehát vendégül. Közben mi inkább csak helyben toporgunk, az élvonal elejéhez képest pedig nő a lemaradásunk. Az a nagy kérdés tehát; a lendületes építkezést folytató másodosztályú, vagy az egy osztállyal feljebb játszó, de a fejlődésben megállt csapat lesz erősebb? Szerintem erre a párharcra még nem készült fel az ellenfél, de arra azért számítanunk kell, hogy komoly problémákat okozhatnak! Vannak komoly élvonalbeli tapasztalattal bíró játékosaik (például Rajczi Peti, ugye ismerős?), vagy a jóval fiatalabb Beliczky Gergő. Mögöttük a csapat házi góllövő listáján Szakály Attila (kilencszeres U21 válogatott) góljaival szintén sokat tesz a győzelmekért.

A Kaposvár meccsein átlagban több, mint három gól esik (Nb2 átlag: 2,78), tehát a bátor támadójáték mellett azért kapnak is rendesen az ellenfelektől. Az a nagy kérdés, hogy ellenünk is felvállalják ezt a harcmodort, vagy ezúttal inkább defenzív focival rukkolnak elő. Szerintem inkább maradnak a járt úton, mert otthon játszanak, és egy ilyen jó szériában lévő csapat a kupában, magasabb osztályú ellenfelével szemben is meg akarja mutatni erejét!

Miért fontos ez a kérdés? Mert játékunk csak a mezőnyben, és a széleken való elfutásokig van igazán összerakva, az ellenfél kapuja előtti szituációkban bizony igencsak gyengék vagyunk… Olyannyira komoly problémává nőtt ez, hogy nálunk kevesebb gólt csak a kiesőzónában lévő csapatok szereztek kevesebb gólt! Ha viszont kapunk teret, az komoly lehetőség. Gyors játékosainknak köszönhetően a védővonal mögé kerülve kapuig úgy is el tudunk jutni, hogy nem kell kizárólag beadásokkal operálni…

Ennek értelmében én ezúttal egy gyors csapatot raknék fel a pályára, és megpróbálnék arra koncentrálni, hogy a középpályán is növeljem a labdaügyes játékosok számát. Persze, előre tudom, hogy a lejjebb következő felállásra gyakorlatilag semmi esély sincs, de – ha én döntenék – így raknám fel a kezdőt:

Pajovic – Pauljevic, Bojovic, Litauszki, Burekovic – Sankovic, Diallo – Obinna, Zsótér, Nagy D., Beridze

Az előző meccsen feltűnő volt, hogy Onovo elég sokszor fel tudott érni az ellenfél kapuja elé. Nos, ha az eredetileg főként védekező feladatot kapott játékosunk felérhet ide (mert megengedi a játékrendszer), akkor jobb választás Diallo, mert a kapu előtt, illetve lövések tekintetében mintha több potenciál lenne benne. Továbbra sem gondolom, hogy Novothny-t szerepeltetni kellene, mert a gyengébb szezon egyre rosszabb lélektani szituációba sodorja, így lehet, hogy kellene neki egy pár hét, hogy rendbe rakja magában a dolgokat… A támadó középpályások mozgásáról már írtam korábban, a lényeg, hogy szélességben és mélységben végrehajtott helycserékkel egy Kaposvár szintű csapat minden bizonnyal teljesen összezavarható lenne.

Még egy fontos tényező; ezúttal nem kell tartani attól, hogy a 75. perc után leállunk/fizikálisan elkészülünk, mert az ellenfél a másodosztályban egyszerűen nincs hozzászokva ahhoz az iramhoz, amit mi alapként le tudunk hozni. Ha a végére fogytán is lesz a levegő, ez nem lesz hátrány, mert a kaposváriak biztosan még inkább rászorulnak majd az oxigénsátorra! Így a végeredmény szerintem egy biztos 2:0-s győzelem lesz. Ha a kapu előtt is tudunk végre a mezőnymunkához hasonló szintet hozni, akkor több is lehet, de ezzel kapcsolatban nincsenek komoly illúzióim. De a lényeg; Ki jut tovább? A Rákóczi? A túróst!

 

HAJRÁ LILÁK!!!

NEM KELL ÚJ CÍMER!!!