Beharangozók

Az utóbbi négy évben – egy kivétellel – egyik csapat sem tudott egynél több góllal nyerni. A sokgólos meccsek rendre döntetlennel végződtek, de összességében – mi tagadás… - nem a mi győzelmeinktől volt hangos a sajtó a 2015 utáni időszakban. Van erre sok-sok magyarázat, de én most csak egyre keresem a választ: hol van az az egy gól, amivel megnyerjük a most következő derbyt?

A két csapat összevetését kezdem azzal, hogy most hozzávetőleg azonos nekifutással kell venni az akadályt, mivel válogatott szünet volt, és – mint láttuk – Lovrencsicset kivéve nem volt a két csapatban olyan játékos, aki értelmezhető időt töltött a pályán. Ez az egy kivétel sem lehet döntő, hiszen Ristevski Észak-Macedónia válogatottjában kétszer kilencven percet játszott a Szlovénok elleni 2:1-es győzelem, és a lengyelek elleni 2:0-s vereség alkalmával. 

Na meg ezek a meccsek már lassan egy hete voltak, így szó sem lehet fáradtságról, ezzel most a meccs utáni nyilatkozatokban nem lehet takarózni… És ez kinek lesz kínos? Hááát…. nem tudom megmondani, mert a szívem egyértelműen azt mondatja velem, hogy az ellenfélnek kell majd magyarázkodnia. Közben pedig tudom, hogy pénzügyi, szakmai, vagy eredményesség szempontjából jelentős lemaradásban vagyunk…

Igen ám, de SOHA nem lesz előrelépés, ha nem sikerülnek olyan meccsek, ahol borítjuk a papírformát! Volt már ilyen nem egyszer, és nem is kell olyan sokat visszalépni az időben: szeptember végén Fehérváron kinulláztuk a helyi erőket, akik pedig 100%-osan készülhettek, hiszen már réges-rég kiestek az európai kupa selejtezőiből…

Most sincs nagyon más helyzet, és azt gondolom, hogy egy meccsen bárki ellen van esélyünk, még akkor is, ha a tulajdonos tescogazdaságos, ha az edző fásult, sőt, még akkor is, ha netán nincs hangos buzdítás… Ennek egyetlen feltétele van: a játékosok 110%-on pörögjenek, és tartson ki a koncentráció az elejétől a végéig.

Ha jól emlékszem, van valami rekord-szerű képződmény a IX. kerületben, ami a hazai meccseiket illeti: a bajnokikon elég régen veretlenek, talán a Vasas (?) tudta legutóbb elverni őket. Ezt – ne haragudjatok – nem fogom kikutatni, mert olyan nagyon nem érdekel, azt viszont pontosan tudom, hogy az új csirkeólban annak idején mi győztünk elsőként még 2015 decemberében egy Diagne góllal…

Most itt az ideje, hogy a csapat bizonyítson szurkolóinak, na meg annak a „szakmának” ami rendre becsmérlően ír és nyilatkozik, amikor szeretett klubunk kerül szóba (idézőjel, mert a tehetségtelen firkászok tömkelege épp csak a szakmájához nem ért…). Nem utolsó sorban pedig önmagának tartozik bizonyítani a csapat! Van is mit, ugyanis a Mezőkövesd, Felcsút, Kisvárda micsurin-triumvirátus elleni vereségek egyszerűen nem férnek bele!

Nincs lehetőség a javításra, nem magyarázza semmi a genetikai zsákutcát jelentő csapatok elleni vereségeket, de meg lehet (mit lehet? kell!) mutatni, hogy képesek vagyunk focit játszani is, nem csak mímelni azt!

Ezúttal nem foglalkozom hadrenddel, de azt el kell, hogy mondjam, nekem tetszik a mostanság alkalmazott 4-1-4-1, mert ha eddig egyértelműen nem is bizonyított, hogy ez a felállás eredményesebb, azt ki merem jelenteni, hogy nézhetőbb csapat, ha az az egy szem összekötő a védelem és a támadók között képes megoldani a rá bízott feladatot!

És végül: hol az az egy? Nos, szerintem Fecze lábában, és imádkozom, hogy ne maradjon benne!

 

HAJRÁ LILÁK!!!

NEM KELL ÚJ CÍMER!!!

Neves vendég érkezik Újpestre! Egy tehetős klub teszi tiszteletét, hiszen a már lezárt, 2018-as pénzügyi év végére összesen 3,3 milliárd forint bevétel folyt be kasszájukba társasági adóból. Ez megsüvegelendő, de sokan csak legyintenek, amikor a focicsapat kerül szóba, mondván, hogy ez csak egy feltörekvő újgazdag csapat… Nos, jelenleg előttünk állnak a tabellán, így nem árt, ha a helyén kezeljük a dolgokat! Hogyan? Olvass tovább!

Ha a játékosállomány becsült (!) értékét tekintem, akkor azt kell mondjam, hogy nincs valós különbség, a transfermarkt által javunkra kimutatott 300.000 EUR differencia bőven hibahatáron belül van. Az eddig lejátszott 7 mérkőzésen megszerzett 15 pontból 9-et idegenben, míg 6-ot otthon értek el, pedig saját pályájukon eggyel több meccset játszottak. A Kaposvár, a Diósgyőr, a Zalaegerszeg, és a Kisvárda elleni győzelmük nem meglepő, hiszen az előző kiírásban ezek vagy mögöttük végeztek, vagy még a másodosztályban voltak. Sőt, a felcsúti alakulat is ide tartozik, akik ellen szintén hozták a három pontot, de – érzésem szerint – most jelentősen erősebb ez az alakulat. A Paks elleni hazai vereség kissé meglepő volt, de a Kispest – bár még csak most éledezik haló poraiból… - elleni vereség már papírforma eredménynek tűnik.

 Mi áll ezzel szemben? Mi itthon rögtön egy Felcsút elleni zakóval kezdünk, majd a Diósgyőrt otthonában vertük, a Paks ellen a „szokásos” döntetlenre futotta, aztán Kisvárdán vereséggel zártunk, hogy aztán a Kispest ellen elszerencsétlenkedjük mindhárom pontot…, a Debrecent a hajrában sikerült legyűrni, aztán pedig a Fehérvár ellen arattunk magabiztos győzelmet.

Nehéz összerakni a képet, de véleményem szerint itt most egy éppen felfelé ívelő hazai csapat fogadja azt a vendéget, akit az elején elért sikerek talán túl magabiztossá tettek, pedig tudhatták, hogy a sorsolás szeszélye okán azt részben a szerencsének köszönhették. Mégsem tudok elmenni szó nélkül amellett, hogy idegenben eddig hibátlanok, még akkor sem, ha vendéglátóik – ez már a bajnokság ezen korai szakaszában kijelenthető – a gyengébbek közül kerültek ki.

Most még korai lenne arról beszélni, hogy megvan a csapatunk, és végre látunk eredményeket is (még ha Újpest-stílust nem is…), de a két utóbbi meccs azt mutatja, hogy bizony komoly szükség volt a csapat megerősítésére. Ugyanis nem „csak” játéktudás, hanem önbizalom, és hozzáállás tekintetében is sokat jelent Fecze leigazolása! Heris visszatérése pedig hozott némi dinamikát a védelembe, és vele együtt némi kockázat is érkezett… Ez most még nem probléma, hiszen az érkezése előtti meccseken védelmünk olyannyira nem állt a helyzet magaslatán, hogy további kockázatot néha börleszkbe illő megmozdulásai sem jelentenek, minden más esetben pedig stabilan játszik.

Nem tudok elmenni mellette (félve írom le, mert nem tudom, hogy ez tudatos volt, vagy csak „így alakult”…), de a legutóbbi, Fehérvár elleni meccsünkön mintha Vignjevic szakított volna a nála klasszikusnak számító 4-2-3-1 formációval. Nekem úgy tűnt, hogy Obinna inkább árnyék-ék, mint középpályás, és gyanús, hogy Onovo is kissé előrébb játszott, mint korábban. Ez pedig így egy 4-1-4-1 formáció. Azt nem nagyon tudom hova tenni, hogy Zsótér csak csereként állhatott be, de az tény, hogy beállása után születtek a gólok – még ha azokban közvetlenül nem is vett részt.

Minden esetre azt gondolom most, hogy ha át tudjuk menekíteni formánkat, és az előbb leírt felállást, nem lehet gond ezen a meccsen! Mellettünk szól, hogy jobb szériában vagyunk, (talán) megtaláltuk végre a jó felállást, van már befejezőnk, és mégiscsak itthon játszunk. Ez utóbbi akár hátrány is lehet, hiszen a kövesdiek idegenben jobban teljesítenek, ultráink pedig – érthető okok miatt – hanggal nem adnak nyomatékot szurkolásuknak, de én mégis bizakodó vagyok. A végére 3:0 arányú, egyértelmű győzelmet várok!

HAJRÁ LILÁK!!!

NEM KELL ÚJ CÍMER!!!

Minket, itt Újpesten úgy „tájékoztattak”, hogy a magyar játékos mentalitása olyan szókapcsolat, ami önmagában hordoz egy komoly ellentmondást. Vignjevic edző szerint legalábbis… Az előttünk álló meccset akár próbának is tekinthetjük, hiszen ellenfelünk teljes keretében mindössze öt légiós kapott helyet, a kezdő tizenegyet tekintve pedig mindössze két-három külföldivel számolhatunk. Nálunk pedig inkább fordított az arány, hazai játékosok lassan csak mutatóban lesznek… Mit hozhat ez a párharc? Olvass tovább!

Nézzük tehát, hogy mit tudunk a magyar mentalitásról Ehhez Vignjevic mester nyilatkozatait idézem be:

„A magyar játékosok kevésbé vállalkozó kedvűek, megtehetik, hogy itthon maradnak, hiszen jól fizető állásuk van, és így általában nem túl sok ambíciójuk van sokszor ahhoz, hogy átlépjék a határt.”

„Mivel nem akarnak fejlődni, az eleinte kimagasló teljesítmény előbb stagnál, majd visszaesik. Az említett külföldiek minden meccsen úgy játszottak, mintha az életük múlna rajta.”

Nem látok bele a klub mindennapi életébe, de van egy pár fontos tényező, ami miatt nem tudok hinni az ilyen önreklámmal is felérő szövegeknek. Edzőnk – bár álláshalmozással több feladatot is ellát - nem sportigazgató, és a feladatkör maradéktalan ellátására sem ideje, sem pedig képzettsége nincs. És ennek van aztán következménye, mert egy-egy tényleg jól felépített játékosra minimum tíz kuka-érett próbálkozás jut. Most elég a lassított felvételként mozgó égimeszelőt említeni, akit a következőképpen vezetett fel edzőnk:

„Traoré leigazolása már jó irány, és tervezzük még néhány hasonló játékos leszerződtetését, és akkor a fiatalokkal is lehetünk eredményesek.”

Csak remélni tudom, hogy nem sikerült a mesterterv… De miért boncolgatom ezt a témát? Azért, mert ami nálunk nem működik, az – úgy tűnik – máshol egész sikeres! Nem mondom, hogy a Debrecen egy verhetetlen csapat, mert ők (is) igen távol vannak a tökéletestől, de az előző bajnoki évben mégis odaértek a dobogóra, és most is a harmadik helyről vágnak neki ennek a mérkőzésnek. És – mint fentebb írtam – tele magyarokkal! Most gondoljuk el, hogy micsoda sikerek kovácsa lehetne (ismét) Herczeg András, ha nem a lusta, kényelmes, és minden ambíciót nélkülöző hazaiak helyett légiósokat alkalmazna. De – figyelem! – lehet, hogy éppen a mi példánk mutatja az utat; nem olyan nagyon biztos, hogy a több külföldi jobb eredményeket jelent...

Hogy mennyire fogható az ellenfél, arra az eddigi eredményeik mutatnak rá a legjobban. A Kisvárdát otthon lelépték 4:1-re, ugyanakkor – szintén hazai pályán – csak szoros 3:2-es győzelemre futotta, a gyengélkedő Kispestet viszont idegenben győzték le 3:2 arányban, hogy aztán az addig tökutolsó Kaposvártól otthon (!) elszenvedjék idei első vereségüket (0:1). Az első fordulóban elmaradt meccsük után nem számolok még csak virtuális pontokat sem, mert a két állami gondozott ellen nincs reális esélye senkinek manapság, így a tabellán elfoglalt helyük reálisnak tekinthető.

Ami fontos: az eredménysort látva azt kell mondjam, hogy az inkább védekező, nem igazán kezdeményező csapatok ellen nehezebben megy a Lokinak, hiszen ők is szeretik átadni a kezdeményezést, amiből gyors kontrákkal operálnak. Amikor azonban nekik kell(ene) dominálni, már nem olyan éles a fegyver! Sajnos mi jó partnerek leszünk, hiszen dominálunk, de különösebb veszélyt nem jelentünk az ellenfelek kapujára, miközben védelmünk idén igencsak gólképesnek bizonyul… Ez így nem túl biztató, de Szakály nagyon pontosan ismerheti azt a rendszert, amit Herczeg András játszat, és talán még Feczesinnek is dereng valami… Tőle gólt, gólokat várok, mert a mostani keretben egyedül benne van meg a potenciál erre.

Kezdő tizenegyet ezúttal nem tippelek, hiszen a Vasas elleni edzőmeccsen a Vignjevic által kezdőként jelölt csapat bizonyítottan nem működik, pedig érzésem szerint az edző ezt gondolta ideális összetételnek…

Az eredmény? Amennyiben igénybe veszi a stáb Szakály tudását, és végre kicsit tud változtatni a stratégián az edző (kihasználandó a Debrecen gyenge pontjait), nyerhető a meccs! Ennek két komoly feltétele van azonban: a védelem egy évvel ezelőtti stabilitása, és egyetlen gólocska… Ez a kettő igen szorosan összefügg, ugyanis sok gólt nem tudunk elérni, ezért a védelem nem mutathat gyengeséget! Az már egy másik kérdés, hogy ebből miként is lesz élvezhető játék, de most – még ha szép focit is játszanánk egyébként – inkább a pontokra kell rámenni, mert nincs se tér, se idő cifrázni. Jó esetben egy 1:0 arányú győzelemmel ez lehetséges, ha viszont gólt kapunk, a maximum elérhető csak az egy pont lehet, de ebben az esetben én azt hiszem, újabb vereség lesz ebből.

 

HAJRÁ LILÁK!!!

NEM KELL ÚJ CÍMER!!!

Jégkorong csapatunk kerete hatalmas változásokon ment keresztül a nyáron. A szakmai stáb lecserélte a teljes légióskontingenst, valamint távoztak is a csapattól és érkeztek is magyar játékosok a csapathoz.

A távozók listája:

Ales Sila (Visszavonult)

Szalma Zsolt (Vasas)

Sági Máté (Vasas)

Kis Phil (DEAC)

Peter Huba (Nagytapolcsány)

Sági Martin (DEAC)

Kocsis Ferenc (Zoetemeer Panthers)

Szaller Márk (Visszavonult)

Andrej Hebar (Jesenice)

Anze Ropret (Olimpija Ljubljana)

Csányi Karol (Nyitra)

Hosszú ideje nem volt ekkora vérfrissítés Újpesten, most meglépte a stáb, valamint azt is jó látni, hogy számítanak a fiatalokra Szilassy Zoliék. Kezdjük azzal, hogy a backup kapus posztot idén Márkus Levente fogja betölteni Duschek Dávid mögött. Sokan féltették a csapatot emiatt, de Levi megmutatta képességeit mind a szezonnyitón az USA ellen, mind Karlstadtban a Superchallengen, valamint legutóbb, a MAC elleni edzőmeccsen is nagyszerűen védett!

A védekezéssel tavaly nem volt különösebb gond, ezt mutatja is, hogy mindössze két védőt igazoltunk Kiss Phil és Huba helyére, Cody Carlson érkezett Brassóból, valamint Mat Henderson Érsekújvárról, a visszavonuló Szaller helyét pedig Fekete Botond tölti majd be, aki az U20-as csapatból került fel a felnőttekhez. A védelem gerince megmaradt, vagyis Pokornyi, Varga, Nagy Nilan, Kovács Attila és Jed Rusk is maradtak a csapatnál.

A támadó szekcióban mindössze 5 csatár maradt a tavalyi szezonról, Vincze Péter, Kovács Sebestyén, Benk András, Nemes Benjámin és Sikorcin Ladislav. A távozókról már ejtettünk szót, az érkezőkről még nem. Az U20-as csapatból a felnőttek közé került Zsigmond Áron, a Cracovia Krakkótól jött a cseh Stepan Csamango, A MAC-tól a kanadai Jared Brown, valamint Odnoga Mátyás, a KMH-tól Godó Dániel, az olasz Cortinától a kanadai-olasz Devin DiDiomete, valamint utolsó légiósként egy régi jó ismerős érkezett, Eric Pance, aki legutóbbi Újpesti kalandján bőven pont/meccs átlag felett produkált!

A csapat felkészülésén meglátszódtak ezek a nagymértékű változások, három súlyos vereséggel indítottunk, először Gyetván kaptunk ki 6-1-re a Visegrád kupa keretein belül, majd a Stavanger Oilers ellen, Mariborban csúszott be egy 1-10, harmadik nekifutásra pedig egy sima 6-0 a Torax Poruba elleni Visegrád kupa meccsen. Ezután jött egy kisebb pihenő, ahol láthatóan magára talált a csapat és az is közrejátszhat, hogy nem kapnak olyan mértékű fizikai terhelést a srácok, mint kaptak augusztus közepén. Nagytapolcsányban Sziki mentette hosszabbításra az amúgy remekül induló meccset, hiszen 2-0-ra vezettünk az első harmadban, majd 3-3 után büntetőkkel bizonyult jobbnak a Topolcani. A Visegrád kupa utolsó meccsén végre hazai pályán fogadtuk a Podhale Nowy Targ (POL) csapatát, akikkel egy végig kiélezett meccset sikerült összehozni, jól nézett ki a csapat, bár a góllövés nem ment egyik csapatnak sem, 50 perc kellett hozzá, hogy megtörjön a jég, ekkor Brown emberhátrányban kilépett majd lőtt egy klasszis gólt, amit nem sokkal később egalizált a Podhale, 1-1-es 60 perc után a hosszabbítás utolsó percében pedig egy rossz csere következtében 3 csatár maradt őrizetlenül Duschek előtt és el is döntötték a meccset. Utolsó fellépésünkön a Tüskecsarnokban néztünk farkasszemet a MAC-cal, Extraligás riválisunk ellen is sokáig jól tartottuk magunkat, a második harmadban talán még föléjük is sikerült nőni, azonban a meccs végét jobban bírták a hazaiak és végül 3-1-re vesztettük el a meccset.

A felkészülés alatt tehát hatból-semmi, de a tendencia és a fejlődés a mutatott játékban némi bizakodásra azért adhat okot. Az első bajnoki meccsre szeptember 13-án pénteken 18 órakor, a Hokiklub Budapest ellen kerül sor, majd hétfőn, szeptember 16-án, 18 órakor Derby, Újpest – Ferencváros, mindkét mérkőzés a Megyeri úton kerül megrendezésre!

Arról, hogy mi a szakvezetés hivatalos célkitűzése, nem szivárogtak ki hírek, de a szurkoló természetesen mindig reménykedik. Idén szeretnénk visszakapni a tavaly elszalasztott esélyt és döntőben látni a csapatot!

Hajrá Lilák!

(foto: UTEHOKI FB)

„A jövő még a múltnál is bizonytalanabb.” Bár az 1800-ban született George Perkins Marsh nem tudhatta, mondata mégis tökéletesen illik a Kispest elleni mérkőzésünk bevezetőjébe. A két klub múltját ismerjük, mára viszont a valamikori csillogás csak átdereng a jelen középszer porleplén. És a jövő? A dolog természeténél fogva sokat nem tudunk róla, de hiszem, hogy egy meccs erejéig biztosan igaz Kossuth idevágó mondata: „A múlt a jövendő tükre”. A kérdés csak az, hogy ez most jó nekünk?

Mielőtt a meccsre rákanyarodnék, meg kell említenem, hogy – szokás szerint… - megint az igazolási periódus végén igazoltunk olyan játékosokat, akik erősítést jelenthetnek. Mert eddig bizony csak olyanok kerültek a keretbe, akikben maximum a potenciál van – feltéve, hogy képes egy sportigazgató nélküli klub kibányászni csiszolatlan gyémántokat a futball kincsesbányájából… Az utolsók között Heris, Szakály, illetve Feczesin személyében kész játékosok érkeztek, itt „csak” az a probléma, hogy fizikális felkészültségük kérdőjeles. Ez a körülmény, valamint a csapatba illesztés időigénye miatt most még szinte biztosan nem számolhatunk velük.

Talán Heris esetében lesz a leggyorsabb a folyamat, hiszen ismeri a csapat játékát (ez évek alatt sem változott…), és fizikálisan is rendben lehet, hiszen előző csapatánál részt vett az edzésmunkában, egészen az utóbbi napokig. Mellette szól továbbá, hogy a Kisvárda elleni meccsen a belső védőpáros kabaréba illő jelenetekkel szórakoztatta azellenfél szurkolóit… Ellene viszont azt tudom felhozni, hogy a belga védő különösen igényli a meccsrutint, ennek hiányában képes komoly szarvashibákra. De ezt az Onovo-Ristevski páros is tudja, tehát sokkal rosszabb biztosan nem lenne.

Nálam a kezdő így nézne ki:

Pajovic – Pauljevic, Heris, Ristevski, Burekovic – Onovo, Sankovic – Obinna, Zsótér, Simon - ???

A kérdőjelek helyére szívesen írnám Feczesint, de róla aztán végképp nem lehet tudni, hogy milyen állapotban van. Az viszont tény, hogy rajta kívül nincs még egy olyan játékos, aki képes az ék pozíciójában maradandót alkotni. És persze még ő is kérdéses, de megint azt tudom mondani, hogy rosszabb nem lesz, mint az eddigi szükségmegoldások… Szívesen elfelejteném már a Rácz, és Kovács jelentette balekolásokat, de lássuk be, ebben a keretben perememberként még mindig szükség lehet rájuk…

Na de mi van az ellenféllel? Nos, ott eddig nem termett babér, és éppen ez teszi őket különösen veszélyessé. Azt tudjuk, hogy keménységért nem mennek a szomszédba, de azt is, hogy védelmük közepe meglehetősen lassúcska, így az Obi, Zsótér, Simon hármas bármikor megfuthatja őket. Igen ám, de ott van a simlis olasz, aki mindig képes váratlant húzni, és rajta kívül is van még legalább két olyan játékos, aki szintén futballistának tekinthető.

Nem lesz tehát egyszerű a dolog, de ha végre az előrejátékot kicsit felgyorsítjuk, akkor nem kérdés a végeredmény, biztosan győztesként hagyja el a pályát csapatunk. Ha viszont belemegyünk a statikus birkózásba, akkor garantáltan bukás lesz a vége… A magam részéről örök optimistaként azt mondom, hogy egy gólra talán jó lehet a talján, de ez kevés lesz, a három pontot itthon tartjuk. Tippem tehát 2:1-es hazai győzelem!

 

HAJRÁ LILÁK!!!
NEM KELL ÚJ CÍMER!!!