Beharangozók

„Az állami vállalat egy önálló jogi személyiséggel bíró gazdálkodó szervezet. Az állami vállalatokat maga az állam hozza létre, hogy gazdasági feladatait ellássa. A vállalat működtetését az állam erre feljogosított szerve végzi. Az irányítás módját és a felelősséget törvényben határozzák meg.” Bár ez a szervezeti forma 2014-ben hivatalosan megszűnt, lényegét tekintve mára újra virágzik… Nos, korábban a Videoton támogatta a fehérvári klubot, de – miután Széles Gábor egyszemélyes produkcióvá tette – elapadtak a pénzek ebből az irányból. Sebaj, egy átmeneti időszak után belépett a klub életébe a MOL. Ikarus csak azért nem volt még a klub, mert a korábbi neves buszgyártó maga is tönkrement, a valódi piaci alapú nemzetközi verseny áldozata lett…

Fehérváron tanulnak a múltból! Ilyen piaci alapú úri passziót többet nem engednek meg maguknak, a tuti az állami irányításban van! Nincs kockázat; az állam ugyanis nem rendelkezik saját tőkével, működését külső forrásokból (úgymint; adófizetői, EU-pénzek) fedezi, így könnyen ad, ha adni akar. Az már csak egy technikai kérdés, hogy ezt egy általa kontrollált vállalaton keresztül teszi meg, vagy éppen állami hirdetőkön keresztül támogat, avagy az államnak lekötelezett magáncégek hirdetésein keresztül érkeznek meg a pénzek, a lényeg változatlan marad; Magyarország legnagyobb állami sportvállalkozása ellen kell bizonyítanunk, hogy a téli felkészülés idején bemondott (és azóta többször megerősített!) mondás szerint képesek vagyunk felérni a dobogó második fokára!

Van esélyünk? Fel tudjuk venni a versenyt az agyondédelgetett klubbal? Szerintem igen, mert a két klub között közel nincs akkora különbség a pályán, mint financiális téren. Nekem úgy tűnik, hogy elérték a kényeztetés egy olyan szintjét, ami komoly személyiségbeli torzulásokhoz vezet. Azt vettem észre ugyanis, hogy mostanság egyre kevésbé fontos a foci a fehérvári csapatál, cserébe viszont mindenféle mással foglalkoznak. Ilyen a teljesen indokolatlan, és a sportszerűség határait messze túllépő agresszivitás. Ez mind verbálisan, mind fizikálisan megjelenik a pályán. Célja nem egyéb, mint az, hogy az ellenfelet hasonló útra akarják terelni; ha nincs foci a pályán, akkor az agresszívabb fél viszi a három pontot.

Sajnálatos, hogy ez van, mert a keretük egyébként képes lenne a futball nevű játékot is játszani, de – mint fentebb írtam – ma már nem feltétlen ez az elsődleges cél…

És mi van a focival? Miért nem foglalkozom azzal, hogy ki játszik majd, és mi lehet az egyes posztokon a párharcok eredménye, hol vannak erősségek, gyengék, amik befolyásolják majd a mérkőzést? Mindez azért van, mert a fenti lélektani tényező olyan mértékben meghatározó, hogy nekünk igazán erre kell koncentrálnunk! Amennyiben ugyanis sikerül kivonni magunkat abból a légkörből, amibe igyekeznek berángatni minket, akkor van esélyünk. Na, itt azért nem arról van szó, hogy nem kell élesnek lenni, hanem arról, hogy kizárólag, és mindenek előtt a focira kell koncentrálni. Az szinte biztos, hogy a durvaságig kemény lesz az ellenfél, ahogy az is, hogy a bíró ebben partner lesz, és az is igen valószínű, hogy verbálisan is igyekeznek majd nyomást kifejteni ránk. Ez nem lesz nehéz, mert sokan anyanyelvükön tudják megszólítani játékosainkat, „annak köszönhetően” a dél-szláv vonal mindkét csapatnál erősen jelen van.

Szóval, ha mi tesszük a dolgunkat, és nem vesszük fel az ellenfél kritikán aluli stílusát, komoly esélyünk van! Legyünk mi azok, akik focizunk, a cirkuszt meg bízzuk a fehérváriakra. Tudom, ez rettenetesen nehéz feladat, de ha a stáb felismeri ebben a lélektani szituációban a lehetőséget, akkor játékosaink képesek is lesznek élni ezzel! Ellenkező esetben… Nos, ha belemegyünk az adok-kapokba, akkor úgy járunk, mint a legutóbbi kupameccs ellenfél; vereség lesz a vége…

De miért gondolom, hogy higgadtan tudják kezelni játékosaink a helyzetet? Nem nehéz a megfejtés; volt egy időszak, amikor rendszeres volt az ilyen nyomás irányunkba, akkor megtanulhatták, hogy minden ellenük elkövetett gazsággal együtt kell élni, a meccseket úgy kell megnyerni, hogy ezeket a tényezőket is be kell kalkulálni. Ebbe a képbe csak az zavarhat be, hogy az utóbbi időszakban igazolt játékosok ezt az érát nem élték meg, így számukra nehezebb lesz a feladat megoldása.

A feladat tehát; szívvel-lélekkel, de hideg fejjel kell nyerni a meccset! Ha ezeknek a kitételeknek csak egyike, másika nem 100%-os, akkor bizony a bemondott ezüstérem csak maszlag marad! Nem lenne mindegy ez a szavahihetőségét már egyébként is régen elkártyázó vezetésnek sem, ahonnan mostanság némi önkritikával azt is lehetett hallani, hogy talán kissé módosítani kellene a játékos-politikán… Háááát, ezt majd meglátjuk, reménykedve várom azt a pillanatot, amikor tényleg ütőképes (értsd; minden körülmények között a bajnoki aranyért versenyző) csapatunk lesz! Addig pedig bizonyítani kell a hajlandóságot és a képességet arra nézve, hogy a szavak nem csak véletlenszerűen hagyják el edzőnk fogai kerítését!

Miután mindig megtippelem az eredmény, ezt most sem hagyom ki; két gólos győzelmünket várok – kapott gól nélkül! Tudom, elég merész ez így, de ha a lélektan mellettünk lesz, nem lehetetlen!

 

HAJRÁ LILÁK!!!


NEM KELL ÚJ CÍMER!!!

Fontos mérkőzés következik. Nem az ellenfél teszi fontosság, hanem az, hogy most – hosszú évek után – lehetőségünk lenne elszakadni a középmezőnytől. Persze ez nem jelenti azt, hogy ezzel máris versenybe kerülünk az elsőségért (ahhoz sokkal több kellene!), de jó lenne megtapasztalni, hogy csapatunk mire képes egy lélegzetnyi előny birtokában, amikor a bajnokság a finisbe fordul!

Jó hír; minden adott ahhoz, hogy a legjobb tizenegy kezdjen! Onovo letöltötte öt sárga utáni eltiltását, sérülésről pedig nem érkezett hír. Ha kicsit távolabbra tekintünk, akkor azért nem árt ha Vignjevic mester jól sáfárkodik az összeállítással, hiszen Burekovic és Diallo is négy sárgával várja a Mezőkövesd elleni meccset. Az ezt követő meccsek sorban a Videoton, a Kispest, és a Debrecen ellen következnek, majd a 31. fordulóban jön az idegenbeli derby… Nem lesz egyszerű menet, így nem is kérdés, hogy ezt a meccset be kell húzni, hiszen a következő ellenfelek mindegyike közvetlen rivális!

Én talán Burek esetében most tartalékolnék a fehérváriak elleni meccsre, de – szerencsére! – nem én állítom össze a csapatot. Azért leírom, hogy mi a matek; Burekovicra szükség van Fehérváron, ott kaphat is egy (ötödik) sárgát), mert a Kispest azért most nem olyan acélos, hogy egy beugró ne tudná megoldani a dolgot. Utána pedig a további meccseken „gyűjtögethet”, ezért a derby-re még nem fog kipontozódni.

De ahogy mondani szokás; „Mindig csak a következő meccsre, a következő ellenfélre koncentrálunk”, így én is visszatérek a kitekintőből az aktuális meccshez. A Mezőkövesd nem egy rossz csapat, vannak eredményei, de teljesítménye erősen hullámzó. Ennek okát nem tudom pontosan, de talán az lehet, hogy van egy-két kiemelkedő képességű játékos, aki nem mindig tud nagyot alkotni, és ilyenkor nem jönnek a pontok, amikor meg képességeiket kimaxolják, akkor győztesen hagyja el a pályát az alakulat. Nálam ilyenek Cseri Tamás, Molnár Gábor, és a friss szerzemény Moutari is.

Nos, azt gondolom, hogy a két előbbit védekező középpályásaink képesek bedarálni, kiiktathatónak gondolom őket. Persze ennek ára van; a két vkp. biztosan nem fogja tudni támogatni az első alakzatot, így a két csapatrész közé mindenképpen be kell tenni egy játszó, irányító játékost. Nálam ez Beridze, vagy Zsótér, de semmiképpen nagy Nagy Dani, akit inkább árnyékékként tudok elképzelni Traore mögött. Moutari már kicsit nehezebb dió, de ha a bal oldal irányából támadja kapunkat, akkor nincs komolyabb baj, mert a futóversenyben Pauljevic felveszi a versenyt. Kicsit necces viszont, ha a támadó-szekció jobb oldalára kerül, mert Burekovic (ha játszik) hajlamos fent maradni támadásaink után, a helyettesként szóba jöhető Balázs Bendzsi meg egyszerűen nem bal oldali védő… Háááát… szóval mégiscsak kell ebbe a kezdőbe Burek!

Az ellenfél többi játékosa szerintem nem kiemelkedő, ellenük külön nem kell készülni, hacsak nem Iszlaira kell figyelni, de rá is inkább csak azért, hogy ne legyen lábtörés a vége…

Ezek szerint én így raknám fel a kezdőt:

Pajovic – Pauljevic, Litauszki, Ristevski, Burekovic – Onovo, Sankovic – Beridze, Zsótér, Obinna – Traore

Szerintem ez nem lenne rossz kezdő a matyók ellen, de tudom, hogy Vignjevioc mester rendre megtréfál, és még csak véletlenül sem azt a kezdőt rakja fel, mint amit én gondolok… De egye fene, ha nyerünk, akkor bárki kezdhet, nem bánom!

Milyen eredményre számítok? Természetesen győzelmet várok, de ezt nem csak a nyilván elfogult szurkoló mondatja velem, hanem azok a nyilatkozatok is, amiket Vignjevic mestertől, illetve a tulajdonostól származnak. Ha ugyanis komolyan gondolják azt, hogy akár még az ezüstért is versenyben lehetünk, ez ilyen meccseket nyerni kell! Ha nem nyerünk, és ha nem látom azt, hogy a győzelemre törve játszunk, akkor ezek a kijelentések komolytalanná válnak! Hozzáteszem; már eddig sem tettem volna fel nagyobb összeget a második hely megszerzésére…

Szám szerint 2:1-es győzelmet várok, mert ha sikerül is kiiktatni az említett játékosokat, egy kapott gól mindig benne lehet a játékban, kettőnél több szerzett gólra viszont igen ritkán képes a csapat. Minden esetre most is elkel majd a biztatás, ezért zúgjon a…

 

HAAAAAAAAJRÁ LILÁK!!!

És továbbra is;

NEM KELL ÚJ CÍMER!!!

József Attila verse ugrott be, amikor – mély elkeseredéssel… - láttam, hogy a Paks elleni harmincadik meccs következik, és mi eddig csak hat alkalommal nyertünk. Tehát; kell a Hetedik! A vers brutális őszinteségével kérem, hogy ezúttal könyörtelenül végezzük el dolgunkat! Ideje végre rendet tenni; kerüljön mindenki a maga helyére! Ehhez minden készség adott, csapatunk bizonyította, hogy képes jó játékkal csapást mérni ellenfelére. A hetes egy mitikus számjegy. Üzenete ezúttal nem más, mint hogy a győzelmet egyedül a hét fő bűn hetedikje, a jóra való restség akadályozhatja meg… De figyelem! A bűn az elkövető hibája! Lássuk be; az eredmény ebben az összevetésben egyedül tőlünk függ!

Miért gondolom, hogy minden adott? Miért vagyok ebben olyan biztos, amikor a válogatott szünetben – a kupa-kiesés után ismét – vereséget szenvedtünk egy másodosztályú csapattól? Nos, azért gondolom, mert ugyan a Paks az egyike azon kevés csapatoknak, akik ellen negatív a mérlegünk, de ez nem külső körülmények okán állt elő! A szombati ellenfél pénzügyi, szakmai lehetőségei, támogatottsága mindig is gyengébb szintet képviselt, így a negatív mérlegért csakis magunkat okolhatjuk.

A fentiek okán nyilvánvaló, hogy nem csak a bajnoki szereplés, hanem a magunkkal szembeni igényesség okán is kötelező győzelmet aratnunk!

Csakhogy! Nincs kétségem; azok a szurkolók, akik olvassák ezt a beharangozót, pontosan értik miért tartom különösen fontosnak, hogy győzelemmel zárjuk ezt a mérkőzést. A megszerzendő pontok fontossága a józanész érve, de én ezzel minimum azonos fontosságúnak érzem, hogy játékosaink ne csak értsék, hanem érezzék is, mennyire fontos ez a mérkőzés ez szurkolóik számára! Régen talán úgy hívták ezt, hogy „becsületbeli ügy”. Ez is egy ilyen eset; akár törvényeken, racionalitáson felüli erkölcsi kötelesség kell, hogy vezérelje játékosaink cselekedeteit!

És ez az a pont, amikor kissé elbizonytalanodom. Vajon érzik ezt, vagy legalább a klub tesz kísérletet arra, hogy az Újpest név jelentette kötelezettségeikkel tisztában legyenek a játékosok? Sajnos nem vagyok benne biztos… Ahogy abban is, hogy a paksi keret többsége egy összetartó mag, ami összetartó, alacsony a fluktuáció, jól összeszokott a társaság. Ezért szervezettek, tervezettek, ami még akkor is sokat jelent, ha képességeiket tekintve nyilván nem érik el a mi keretünk szintjét.

A lényeg tehát; ha a szív és a lélek a helyén van, nem kétséges, nyerünk. Abban az esetben azonban, ha nem tudjuk ezt a pluszt hozzátenni, könnyen elbukhatunk! Mert bizony azt kell mondanom, hogy ha jobbak is vagyunk a képességek tekintetében, ez számunkra nem biztosít minden körülmények között behozhatatlan előnyt!

Nem is kérdés ezek után, hogy amikor a kezdő tizenegyet próbálom összerakni, küólönös figyelemmel vagyok arra, hogy kitől várható ez a fajta hozzáadott érték. Első körben tehát nem kérdés; Litauszkit, Simon Krisztiánt, és Zsótér Donit is kezdőként szerpeltetném! Részletesebben;

Pajovic – Pauljevic, Litauszki, Bojovic, Burekovic – Diallo, Sankovic – Simon, Zsótér, Obinna – Traore

Onovo helyett most akkor is Diallo-t tenném be, ha utóbbi képes kissé szertelenül játszani. Ennek oka az, hogy az utóbbi időben – amikor nem ment a játék – azt vettem észre, hogy hiányzik a védelem elejéről egy olyan összekötő, aki a támadó középpályásokat használható labdákkal látja el. Sajnos Onovo inkább csak hátrafelé hatékony, jó szerelései után nem tud fordítani, támadásaink rettentő lassan indulnak, a védekezés-támadás átmenete igen sok időt vesz igénybe.

Persze egy változás önmagában nem értelmezhető, ugyanis, ha védekező középpályásunk néha kicsit szétesik, akkor a támadó középpályásoknak oda kell figyelni arra, hogy egy-egy elvesztett labda neki is feladatot jelenthet, ahogy a szélső védőkre is komolyabb feladat hárulhat. De valamit valamiért! Meg kell próbálni!

Simon Krisztiánt nagyon jó lenne már a kezdőben látni, mert az ő lelkesedése, és dinamikája igen fontos lenne; Zsótérral, és Obival képesek lehetnek arra, hogy a Paks lassabb védőit faképnél hagyva forintos labdákkal tömjék Traoe-t, vagy akár átlövésekkel vegyék be az ellenfél kapuját.

És mire számítok a végén? Mit mutat majd az eredményjelző? A tippem 1:3, tehát három gólt szerzünk, ezzel pedig három pontot!

 

HAAAAAAAAJRÁ LILÁK!!!

NEM KELL ÚJ CÍMER!!!

A szombathelyi furcsa meccs után ismét szombat van. Vissza kell találni a normális kerékvágásba, be kell gyűjteni a 3 pontot!

Lakosság: 16.084 fő (2018). Nemzetiségi összetétel: 99% magyar. A maradék 1% vegyes, a labdarúgócsapat összetételének függvényében változó. Nem is tudom, arrafelé soha nem volt hagyomány a labdarúgás? Dehogynem! Helyben az első fociklub Kisvárdai SE néven 1911-ben alakult. Alacsonyabb osztályokban szerepeltek, hiszen a megyében, és a Hajdúságban is volt van komolyabb csapat. Eddig a történelem. Ma a 30 fős keret 23 légióssal harcol az élvonalban! Ugye-ugye? A helyi erők tanultak a múltból. Lehet ócskázni, de a legjobb szezont Kisvárdán ez a világválogatott futja – napjainkban… Nekem ez rendkívül ellenszenves, de nézzük meg, hogy mi van nálunk! És ha már itt tartunk, teszek egy próbát arra, hogy a két csapat meccsén mi várható!

Azt már tudjuk, hogy a várdai vezérek pontosan felmérték a helyzetet, és arra jutottak, hogy saját nevelésű hazai játékosokkal nem jutnak messzire, maradnak ahol addig, a sokadik osztályban. Ha ez így megáll, akkor viszont van egy kérésem; nálunk nem volt siker soha, amikor hazai játékosok adták a keretet? Kinek a pap, kinek a papné, de én azt gondolom, hogy az Újpest cca. 25 fős keretében a 15 külföldi minimum nem logikus… Lehet azt mondani, hogy ez a világ rendje, meg hogy a nagy klubok is mindenfelől összevásárolt játékosokkal érnek el sikereket, de akkor meg az a kérdésem, hogy hol vannak a sikerek???

És még egy; amikor a hazai játékosok olyanok, hogy a mezüket mutogatják, magukat ünneplik, a szurkolókat ostoba körmondatokkal fikázzák, lehetnek nagy gólvágók, de soha nem lesznek ÚJPESTI játékosok. Nem lesznek olyanok, akiknek a nevét úgy emlegetik majd, mint mitikus nagyságokét szokás. Ma a hazai „kontingens” mindössze három-négy (!!!) olyan játékos, akiknek ereiben tényleg lila vér csordogál. A többiekben meg ott van… az x-faktor! Mi más magyarázat van arra, hogy biztos vezetés után vereséget szenvedünk a tökutolsótól? Mi lehet az oka annak, hogy a legkisebb vezetés is elégedettséggel tölti el a játékosokat?

Semmi más, csak az, hogy az elkötelezettség legkisebb szikrája sincs meg bennük! Nálunk, szurkolóknál alapvető (belső!) elvárás, hogy fanatikus szorgalommal buzdítsuk csapatunkat. Innen nézve ugye nem nagy truváj, ha némi elkötelezettséget kérek játékosainktól? És még csak nem is lila ködbe burkolt fanatizmust, csak legalább némi igényességet, vagy valami kötelesség-érzetet szeretnék… Furcsa egy világ; aki fizet érte, az fanatikus, akit fizetnek, az profi lelketlen gépként darál, jobbára csak túlél a pályán. Nos, az ellenfél bizonyítja mostanság, hogy nem feltétlen kell ennek így lennie, hiszen egész karakteres játékkal jelennek meg hétről hétre!

Igen, ezt kell mondanom a Kisvárdáról! Ilyen bolond egy világban élünk, ilyen zakkant a helyzet, ennyire feje tetejére áll minden a fociban (is). És ez nem csak egy érzés, sajnos számszerűsíthető tény… Nézzük csak meg; a tavaszi hat fordulót mindkét csapat 50%-ra hozta le:

A hat meccsen a Haladás és a Debrecen ellen mindkét együttes játszott, a Kisvárda továbbá a Paks, a Mezőkövesd, A Videoton és a Kispest ellen lépett pályára, míg mi a zöldek mellett a Felcsút, a DVTK és az MTK csapataival is megmérkőztünk. Ez a két lista szerintem cirka azonos játékerőt jelent, így semmit nem tudok felhozni a közeli múltból, ami biztos győzelmünk mellett szól! Sőt! Ha a várdai edző, Dajka László át tudja adni üzenetét játékosainak, az komoly lélektani előny lehet számukra. Az üzenet így szól; „Minden egyes mérkőzésen az életünkért küzdünk.”

És mit mondhat Vignjevic mester? Nem tudom, talán azt, hogy ha kimutogattok góljaitok után a szurkolóknak, akkor szóba jöhet a dél-koreai bajnokság második vonala? Mert nálunk az nem lényeges, hogy mi az eredmény, hanem csak az, hogy kit mennyiért lehet eladni… Nem tudom, de ez elég soványnak tűnik nekem, és mégis azt mondom, hogy jó előérzetem van! Sajnos ezt most nem tudom észérvekkel alátámasztani, de nem gondolom azt sem, hogy ez a „kötelező” szurkolói optimizmus.

Nos, a kezdőt szerintem ilyen lehet:

Pajo – Pauljevic, Bojovic, Litauszki, Burekovic – Onovo, Sankovic – Obinna, Zsótér, Beridze – Solomon

Ugye nem kell mondanom, hogy Ristevski miért maradt ki? És szerintem az sem igényel különösebb magyarázatot, hogy Nagy Danit miért nem jelölném a kezdőbe, ahogy azt sem kell szerintem magyarázni, hogy a Zsótér féle beadásokra komoly szüksége van a csapatnak. Csereként biztosan behoznám Simon Krisztiánt, illetve Traore-t, de szerintem ideje lenne kipróbálni Onovo helyett Kovács Lorántot is a védekező középpályás szerepében. Hogy áll fel az ellenfél? Azt nem tudom megmondani, de az szinte biztos, hogy náluk is csak mutatóban lesz egy-két magyar játékos…

A végeredmény? Szerintem 4:1-es, nagyarányú győzelem lesz a vége, mert –ez szintén megérzés, kéretik nem számon kérni! – szerintem Solomon jobb lesz, mint Soma. Nem biztos, hogy Vignjevic-nek tetszik majd a játéka, mert talán nem fog 99,9%-ban védekezéssel foglalkozni, de én a szurkoló egy pár gól okán biztosan megbocsátok egy ilyen „hiányosságot”… Miután szurkoló vagyok, most is azt várom, hogy zengjen a…

HAAAAAAAAAJRÁ LILÁK!!!

És persze nem maradhat el, hogy…

NEM KELL ÚJ CÍMER!!!

A szombathelyiek elleni mérkőzés két, hosszabbítással kapcsolatos kérdésre ad majd választ a lefújást követően. Az első a Hali szurkolóinak fontosabb; ellenfelünk képes lehet még meghosszabbítani Nb1-es tagságát? A másik viszont nekünk fontos; érdemes volt meghosszabbítani a Vignjevic mester vezette stáb szerződését? Nos, ez utóbbira nem ez az egy meccs ad majd választ, de ha nem sikerül győzelemmel zárni a meccset, az majd komoly kérdéseket vet fel! Győzelem esetén nem történik semmi más, csak az, ami mindenkivel megtörtént már, elveri a kieső helyre bérletet váltó csapatot. De! A helyzet nem ilyen egyszerű, ugyanis a matematikai esély ellenére kimondhatjuk, hogy a Hali kiesett az Nb1-ből, így játékosaiknak rengeteg érve lehet amellett, hogy mostantól meglepetés eredményeket hozzanak!

Mire gondolok? Egyrészt arra, hogy ha a matematikai esélyt meg akarják ragadni, ahhoz csak a győzelmek elfogadhatók, tehát mindenképpen támadó jellegű játékkal kell kijönniük. Ha már lemondtak erről a lehetőségről, akkor viszont az hajthatja a játékosokat, hogy jó játékkal még lehet esélyük megragadni az Nb1-ben. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, szétkapják a kiesőt, a jobbakat a többiek kiszemezgetik. Ezt éppen mi kezdtük el Rácz Barnabás és Kovács Loránt szerződtetésével, de a folyamat nyáron biztosan felgyorsul. Van még pár játékos – főleg a külföldiek – akik keresettek lehetnek. És végül ott van a „sebzett vad szindróma”, ami szintén plusz (soha nem látott!) energiák felszabadulását támogatja.

De ezzel még nincs vége; a teher tulajdonképpen lekerült, ma már a Hali szurkolói is nyíltan beszélnek a tuti másodosztályról, így – bármilyen furcsa – felszabadultan játszhat a szombathelyi gárda. Ezt láthattuk a Kispest ellen is, ahol egy meglehetősen képességei alatt játszó fővárosi gárda gyakorlatilag kapitulált az addig mindössze 10 pontot, és 22 forduló alatt mindössze 15 gólt szerző biztos kieső előtt! Hogy történhetett ez? Egyszerű a válasz; a fent részletezett, a Hali játékosainak motivációit egyszerűen figyelmen kívül hagyták! Azt hitték, ha eddig nem szereztek pontokat, akkor majd ellenük sem fognak… Nem gondolták át, hogy megváltozott a szituáció!

Nos, ezért különösen fontos, hogy a stáb, és játékosaink felmérjék a Haladás helyzetéből fakadó következményeket! Ha ugyanis egy könnyű meccsen aratott nagyarányú győzelemre készülnek, könnyen pofára esés lehet a vége! Ha viszont alázattal, az elvégzett munkában bízva, végig komoly koncentrációval küzdünk ezen a mérkőzésen, könnyen lehet újra több gólos győzelem az eredmény! Nem ellentmondás, hogy a nagy győzelem akkor jön össze, ha nem diadalra, hanem a feladatra koncentrálunk. Méghozzá arra a feladatra, amit pontosan felmértünk, és tisztában vagyunk a ránk váró nehézségekkel!

Minden lehetőség adott ahhoz, hogy a lehető legjobb összeállításban lépjünk pályára, ugyanis sem sérülések, sem lapok nem zavarnak a képbe, egyedül Traore játékengedélye kérdéses, ugyanis a hivatalosnak tekinthető MLSz adatbázisban még mindig nem találom, mint kerettag. És persze Ristevski sérülése is gond lehetne, de Bojovic kiválóan helyettesíti, így ez sem okoz komolyabb problémát. De most nem is ő lesz/lehet a kulcsa ennek a meccsnek, hanem – bármilyen furcsa is ez tőlem – szerintem ez a védelmen fog múlni a végeredmény! Ezúttal – vessetek rám egy mázsa fekáliát! – én magam is a Vignjevic által rendre követett maximális óvatossággal nyúlnék a meccshez. Lássuk be; a Hali nem túl acélos támadásainál csak a védekezése gyengébb, de a fentiekben felsorolt lélektani tényezők mind-mind a támadások erőltetése irányába terelik őket!

Nos, adott egy csapat, ami tőle nem megszokott erővel, és támadó-játékkal lép pályára. A keretük, az edzőjük nyilvánvalóan gyengébb, mint a miénk, így a helyesen megválasztott stratégián múlik a siker! Nekem most ez azt jelenti, hogy a kitámadó, sokat futó ellenfelet hagynunk kell elfáradni a saját tempójától, biztos védekezés mellett kontrákra építve. A meccs későbbi szakaszában pedig kicsit támadóbb összeállítással be lehet vinni a megsemmisítő találatokat.

Ezért én most az MTK elleni kezdőt erőltetném, de – szemben a hivatkozott meccsel – korábban cserélném be azokat, akik inkább a támadásokat erősítik. A kezdő tehát:

Pajovic – Pauljevic, Bojovic, Litauszki, Burekovic – Onovo, Sankovic – Nagy D,. Rácz, Obinna – Novothny

Lehet, hogy Nagy D. helyett inkább Beridzét erőltetném, de nagyon a lelkére kötve, hogy a védekezésre is figyeljen! Szerintem ezzel az összetétellel az első félidő egy 0:0, vagy 0:1 lehetne, a második játékrész elején azonnal behoznám Zsótért (Rácz helyére), Solomont (Nagy D. helyett, tehát nem posztra!), az utolsó negyed órára pedig Sankovic helyett Simon Krisztiánt (megint csak nem posztra!). Ezzel szerintem a második játékrészt le tudjuk hozni egy 3:0-ás, vagy 3:1-es eredménnyel, a vége tehát 3:0, vagy 4:1 lehet.

Tudom, hogy elég meredek ilyen szinten konkrétumokat leírni a meccs előtt, de ez csak egy forgatókönyv, bár szerintem megvalósítható, és reális! Persze az is lehet, hogy Traore is pályára léphet, meg az sem kizárt, hogy Ristevski játszhat, de az alapvető stratégiai elgondolás szerintem működőképes, és ezúttal nem mond ellent a Vignjevic-féle koncepciónak.

Szombathelyen a legutóbbi hazai meccsen 1.930 szurkoló buzdította csapatát, szerintem – a helyzet ellenére – ezúttal sem lesznek kevesebben, csakhogy akkor a Mezőkövesd volt a vendég, most pedig mi, így a hazai/vendég arány minden bizonnyal teljesen másképp alakul! Biztos vagyok benne, hogy ezúttal is erősebb lesz a…

HAAAAAAAJRÁ LILÁK!!!

és nem marad el a…

NEM KELL ÚJ CÍMER!!!