Beharangozók

Végre folytatódik.

Egy igazi futballdrukker így februárban már bőven ki van éhezve a hazai futballra, legyen az akármilyen szinvonalú is. Nálam is így megy ez már közel 40 éve. Pláne hiányzik csapatunk játéka, ha hosszú idő után végre előkelő, dobogós helyen tölthettük a telet, és még élénken él bennünk a Ferencváros ellen aratott idegenbeli győzelmünk. Még egyszer köszönjük a fiúknak!

Remek mérkőzésen vertük a Diósgyőrt, gratula a csapatnak, nagyot küzdöttek. Külön köszönet Mbaye Diagne-nak, aki sokadik alkalommal bizonyította, hogy remek döntés volt leigazolása.

Egészen más úgy figyelni csapatunk meccseit, hogy van gólfelelősünk, a csapat eséllyel számíthat gólra, ha kitartóan ostromolja az ellenfél kapuját. Elszoktunk ettől a helyzettől Rajczi Petiék illetve Kabát Petiék óta, de ami a legfontosabb, hogy a Fradi elleni idegenbeli mérkőzésen is számíthatunk Mbaye (továbbiakban Mario) játékára, pedig félhettünk, hogy 5. sárga lappal kipontozódik a számunkra oly fontos mérkőzésről.

A szezon eleji beharangozómban „Savanyú a szőlő„ címmel, azon keseregtem többek között, hogy nagy valószínűséggel nem fogjuk megverni a Fradit egyszer sem ebben a szezonban, hiába játszunk ellenük háromszor,  (igaz kétszer idegenben).

Mégis bizakodom, vettem is jegyet a mérkőzésre, és igyekszem most arról gondolatokat megosztani, hogy hogyan is nyerhetünk.

Nem gondolom, hogy azt a taktikát fogjuk választani mint a Videoton vagy az MTK. Tehát nem fogunk kontrára játszani, már csak azért sem, mert nem igen rendelkezünk ehhez a taktikához megfelelő, elegendően gyors játékosokkal. Ráadásul van két jól begyakorolt taktikánk is. Az egyik a labdatartáson, és az agresszív letámadáson alapuló és a labdát az ellenfél térfelén visszaszerző taktika, amelyet az elmúlt két évben alkalmaztunk, főleg a kifejezett csatár nélküli időszakainkban.

A másik taktikánk az elmúlt 4-5 meccsen visszaköszönő taktikánk, amikor a labdát minél gyorsabban kívánjuk feljátszani Mariónak illetve a mellé felzárkózó támadóinknak. E taktika előnye, hogy az ellenfél védelmének nincs ideje visszarendeződni a gyors indítások miatt, így Marió rendezetlen védelemmel tud megküzdeni, nyilvánvalóan nagyobb esélyekkel, mint amikor két védő is a nyakában lóg. Ez utóbbi esetben, ellenkező (rossz láb) oldalon játszanak szélső középpályásaink, nagyobb megadva a lehetőséget az átlövéseknek, illetve alapvetően támadásban segíteniük kell Mariót, lehetőség szerint gólpasszal, vagy a csapatot góllal.  Ezen taktika során sokkal több kockázatos (nyerő) passzot kell bevállalni, így értelemszerűen több a rossz passz, viszont nagyobb az esély, hogy Marió előbb-utóbb a meccs során gólhelyzetbe kerüljön.

Bizonyára nem lesz túl sok helyzetünk, így nagy jelentősége lesz a helyzetkihasználásnak.

Némi magassági fölényben is lehetünk a pontrúgásoknál, így eséllyel szerezhetünk gólt rögzített helyzetből történő beívelések után. Visszafelé is igaz lehet, hogy a szögleteket talán jobban le tudjuk védekezni.  Külön felhívom a figyelmet Ramirezre aki az egyik mozgatója a zöldeknek, múltkor megnyerte Herris ellene a csatát. Középen Bödét kell sokkal szorosabban fogni (ugye Kálnoki, Lita) mert múltkor két alkalommal is pillanatra hagytuk őt szabadon, és két kapott gól lett a vége.

Nem akarom felsorolni és egyenként elemezni valamennyi játékosunkat, mert mindegyiknek maximálisat kell nyújtani ahhoz, hogy ponttal, pontokkal távozzunk.

Remélem, hogy a kb. 1000 fős vendégtábor megmutatja a Grupi stadionban hogyan kell hangosan és lelkesen szurkolni, hogy műveljük ezt a műfajt mi újpestiek, „központi irányítás nélkül.”

Tippem:

Ha következetes vagyok magamhoz: vereség.

Ha az eszemre hallgatok: döntetlen.

Ha a szívemre hallgatok: győzelem és tollfosztás lesz a vége.

Én most a szívemre fogok hallgatni: 1-0-ra győzünk.

Hajrá Lilák! És csak az Újpest!

Azt mondják a tőzsdén járatosak, hogy így év végén a mikulással egyidőben kezdenek a részvényindexek emelkedni egészen év végéig.

Ha arra gondolok, hogy nem is oly régen még a 9. helyen tanyáztunk, akkor higgyünk a befektetői tendenciáknak, és bízzuk abban, hogy nem csak a részvények értéke, hanem a csapatunk is egyre feljebb kúszik, a tabellán. Két győzelemmel senki nem tudna lerángatni minket a dobogó 3. fokáról.

Ebben csupán két csapat akadályozhat meg minket, a Diósgyőr és a Ferencváros. 

A Diósgyőr az edzője miatt játszik élet-halál meccset, ha nem győznek, nem csak edzőjük állásába kerülhet a pontveszteség, hanem vészesen közel kerülhetnek a kiesési zónához is. Pedig véleményem szerint a játékoskeretük ereje alapján simán oda kellen érniük az első ötbe-hatba. A Fradival meg foglalkozunk a jövő héten.

Szóval a Diósgyőr után most koncentráljunk a saját csapatunkra.

Végre személyesen is megtekinthettem a csapatunkat, a héten a Felcsút ellen. Igaz most sok köszönet nem volt benne. Vezettünk 2-3 igen tetszetős támadást, és Diagne rúgott egy hihetetlenül fontos gólt, egy lehetetlen helyzetből. A baj az, hogy ezt 90 perc alatt, és bizony ez elég sovány teljesítmény volt. Érdekes módon már nem a sok passzos, labdatartásos játékos játsszuk, hanem minél előbb a támadóink felé kívánjuk eljuttatni a labdát. Ennek az eredménye a több hiba, a kevesebb labdatartás, de az ellenfélnek kevesebb ideje marad Diagne-ét lefogni, a védelmet újrarendezni. Emiatt a meccseink újabban kissé „káoszosabbak”, viszont gólt, gólokat rúgunk és nyerünk. 

Bízom abban, hogy viszont láthatjuk a kezdőben újra Sankovicsot, és remélem, hogy Balázs Benjámin helyett is megtalálja a mester a megfelelő támadó játékost Diagne mellé.  Egyéb változást nem javasolnék, megfelelő hozzáállással (vegyünk példát Herisről, Diagne-ről, Litáról) behúzható a meccs, ha nem is könnyen. Az ellenfél bővelkedik kreatív és gólveszélyes játékosokban, de általában idegenben a Diósgyőr elég vérszegény.

Azonban végre itthon játszhatunk, és szerintem 3000 néző előtt győzni fogunk. Utolsó hazai meccsünk, szépen kell búcsúzni a hazai közönségtől. akik biztosan oda fogják magukat tenni szurkolásban is.  Szerencésre az időjárás is kegyeibe fogadta a szereplőket, mert nem havazásban és nem mínuszok között kell a játékosoknak pályára lépni.  

Az általam javasolt kezdő:  Kovács – Heris, Kálnoki, Lita, Forró – Sankovics, Bardhi, - Andrics(Perovics), Balogh, Hazard – Diagne.

Reméljük a Mikulás zsákjában lesz két szép és egy csúnya újpesti gól,  amelyből egyet újra Mario fog nekünk ajándékozni. A diók? Egyet ők is találnak... ezért győzünk 3-1-re.

Hajrá Lilák!

Gratulálok a Csapatnak, megérdemelt győzelmet arattak a Kispest ellen. A 100.-at.

3 győzelem, mi ez ha nem sorozat, melyet folytatnunk kell!

Folytatnunk kell, hogy az újpesti drukkereknek szép, reményteljes Karácsonyuk legyen. Ma kupasorsolás is volt. A III. osztályú Tiszafüredet kaptuk, azt gondolom, hogy két meccs alapján nem lehet kétséges, hogy bekerülünk a legjobb 4 közé. Sorrendben harmadszor. És folytatni kell, hogy az újpesti labdarúgók is nyugodtan, a jól végzett és sikeres munka tudatában és annak fáradalmával mehessenek ünnepelni és pihenni családi körükbe. Mert a hátralévő 4 mérkőzésen ha legalább 9 pontot tudnánk gyűjteni, dobogóra kerülhetünk már a télen, vagy legalábbis tavasszal egészen biztosan a dobogóért folytathatjuk a versengést reális eséllyel. Most kell tehát a maradék erőt összeszedni és megmutatni, edzőnek, vezetőnek szurkolóknak és önmaguknak, hogy igenis Újpest szintű labdarúgók ők.

Nem verhetetlen ellenfél ellen kell megmutatni. Szombathely. Haladás. Azon kevés vidéki klub egyike ahol kedvelnek minket, amely csapat szurkolóival jó kapcsoaltot ápolunk. Úgy, hogy ne verjük meg őket nagyon, csak kicsit. Persze ehhez lesz nekik is pár szavuk. Az ellenfél kevés gólt rúg és kevés gólt kap, de általában sikerült a legtöbbször 1 góllal többet rúgniuk mint kapniuk. Erős védelem, gyors támadók, kontrajáték. Nem éppen kedvező harcmodor részünkre, de most ezzel kell megküzdenünk. Ráadásul az ellenfél kapuját védi Király Gabi is, aki nagyon jó formában van mostanában.

Na de nézzük a mieinket.

A Kispest elleni kezdőnket egy helyen változtatnám meg, Balázs Benjámin helyett Andriccsal kezdenék, így:

Kovács – Heris, Lita, Kálnoki-Kis, Forró – Sankovics, Bardhi – Andrics, Balogh, Hazard – Diagne.

Balázs Benjámint nem tartom elég dinamikusnak, gyorsnak, gólveszélyesnek, az általam javasolt kezdő, úgy gondolom, nagyobb eséllyel tudja felvenni a versenyt az ellenfél mozgékony játékosaival.

Érzésem szerint 1- 0-ra győzünk. Punktum. A Kispest elleni tippem maximálisan bejött, legyen most is igazam!

Jó alap lenne a jövő heti Felcsút elleni meccsünkre, aztán újabb egy hét múlva fogadhatjuk önbizalommal telve a Miskolcot.

Hajrá Lilák!

Sajnos, újabb meccs amelyet nem látok. TV nem adja, pedig az elmúlt években megszoktam, lehet elkényeztettek, hogy vagy személyesen élőben, vagy TV-ben, de látom kedvenc csapatom mérkőzéseit. 

A beharangozó dolga így kissé nehézkessé vált, hiszen az eredményből, beszámolókból kell következtetni játékunkra, formánkra.

Igaz a Vasas elleni meccseet élőben láttam, de abban nem volt sok köszönet. Abból a meccsből kiindulni nem lenne szerencsés, pláne nem az első félidőből, függetlenül az eredménytől, vagy legalábbis koncentráljunk annak a 2. félide utolsó 20 percére. Akkor volt iram, volt pörgés, veszélyesen játszottunk az ellenfél kapujára.  A Békéscsabának pedig szinte egyetlen meccsét sem adták eddig, az ő formájukról legfeljebb a tabella árulkodik. Az viszont elég beszédes.

Békéscsaba erősen bizonyítja, hogy ami elég az NB II-ben az milyen kevés az NBI-ben. Nem erősítettek eléggé, így hiába játszanak viszonylag aktívan, gyakran offenziven, befejező játékosok hiján elmaradnak a gólok. Az ellenünk való meccsen is remélem így  marad, és a következő fordulóban kezdik majd csak meg a gólgyártást, mert ezerszer inkább rájuk van szüksége az NB1-nek mint Felcsútra, Gyirmótra, MTK-ra, meg Mezőkövesre...

Azért abban bízom, hogy két meccset nyertünk meg egymásután, rég volt ilyenre példa és felszabadulnak játékosaink a lelki teher alól.

Hazard, Bardhi, Diagne akik a legjobb formájukat mutatják, hozzájuk kellene felzárkózni a többi támadásban résztvevő játékosnak, pl. Baloghnak, aki látványosan visszaesett játékban, szerintem az ő gyenge formája az egyik oka  sikertelen szériánknak. A másik játékosunk Andrics, aki ha végre formába lendülne, jelentősen erősödhetne vele a támadó játékunk. Diagne mellett tőle várnám a gólokat, gólpasszokat leginkább. Gondolom nem csak én vagyok így ezzel, hanem valamennyi Újpest drukker.

Idegenben elkél némi biztonság, így nem váltotatnék a 4 védős rendszerünkön, tehát az általam javasolt felállás:

Szabi – Heris, Kálnoki-Kis, Lita, Forró, - Bardhi, Balogh – Hazard, Andrics, Nagy G. - Diagne.

Csabának kevés az 1 pont, támadniuk kell, ezzel a felállással mi viszont elég dinamikusak és kreatívak tudnánk lenni,  egy apró és egy nagy góllal 2-0 ra nyernénk is a kinyíló hazai védelem mellett. 

   Hajrá Újpest!