Értékelés

Vége. Bennmaradtunk. Bónuszként kaptak a drukkerek még a végére egy derbit, amely a játékosoknak láthatóan csak púp volt a hátukon.  Egy lényegesen jobb erőkből álló – válogatott játékosok garmadáját felsorakoztató – Ferencváros volt az ellenfele a Diarrát és Herist nélkülöző amúgy is ezer sebből vérző csapatunknak.

Középről a kreativitás, hátulról a stabilitás szűnt meg ezzel. Csatárunk már vagy másfél éve nincs, azt már megszokhattuk. Ezek alapján mire számíthattunk? Semmire. Azt is kaptuk.  De legalább Szabi méltón búcsúzott a kapuban - egy derbivel, még ha nem is pont ilyenről álmodott.

Csapatunk talán már saját maga is megunta játékát, amely lássuk be, már csírájában sem emlékeztet a szezon eleji sok mozgáson és pontos passzokon alapuló látványos játékunkra.

Ez már csak sajnos képességeikben korlátozott, motivációjukat vesztett játékosok darálása, amely sem eredménnyel nem párosul, sem látvánnyal. Az 1000 fős lelkes újpesti szurkolótábor sem a játékosok miatt ment ki, hanem inkább csak megszokásból illetve hagyományból. De így van rendjén, a szurkolónak a csapat mellett a helye. Le a kalappal a tábor előtt, ők is mi is megérdemlünk egy jobb csapatot.

Kedves RoderickDuchatalet!

 Mi újpesti szurkolók büszkék szeretnénk lenni csapatunkra. Reméljük Ön is. Kérjük Önt, hogy végre erősítse meg úgy a csapatunkat, hogy a következő bajnokságnak dobogós reményekkel vághassunk neki.

Ehhez minimálisan arra van szükség, hogy a csapatunk legjobbjait megtartsa, az arra érdemeseknek még a keretben szorítson helyet, illetve csatár, kapus és a védelembe is minőséget igazoljon. Kiemelkedő ajánlat esetén engedje csak el legjobbunkat, ez esetben kérjük egyező minőséggel pótolja őt is.

Igen tudjuk ez pénzbe, sok pénzbe kerül. De az újpesti drukkerek nem csak mérgesek tudnak lenni, hanem nagyon hálásak is. Könnyű őket feldühíteni, de még könnyebb őket felvidítani. Ha tegnap látta a Kispest bajnoki ünneplését, akkor ezt szorozza meg tízzel, ezt fogja kapni tőlünk újpesti drukkerektől.

Egy húszszoros bajnokot nem lehet csupán játékos bizniszként, nevelő egyesületként kezelni. Amikor Ön megvette a klubot tudnia kellett, hogy milyen klubot vásárol. Az Újpest Magyarország második legnépszerűbb klubja és talán a legfanatikusabb szurkolókkal rendelkezik. AZ Újpest a mindennapjaink része, nagy részben testesíti meg álmainkat, örömeinket. Része a kultúránknak, sőt, rendkívül jelentős részben része Magyarország kultúrájának is. Ez a fanatizmus lankad, a nézőszám, a lelkesedés csökken, de még visszafordítható ez a folyamat. Az utolsó órában vagyunk. Én Önnek eddig lojális híve voltam, tisztelője, hogy megmentette szeretett csapatomat. Tudom, hogy sok nehézség övezi szerepvállalását, ezt eddig elfogadtam kifogásnak, magyarázatként.

Most azonban sokadmagammal azt mondom, itt az ideje a bizonyításnak, most meg lehet mutatni végre, mennyire gondolja komolyan szerepvállalását, elhivatottságát. Nem érdekelnek már kifogások, a körülmények, a nehézségek.

Ha gondolja, szívesen segítünk kommunikációban, szervezésben, egyéb feladatokban, de a legfontosabb, hogy végre olyan csapat fusson ki nyár derekán a gyepre, akiben benne van a potenciál, a lehetőség, hogy néhány hét, esetleg hónap alatt összeérve, újra újpesti sikereket érjen el.

Ennek reményében kívánunk Önnek a nyárra, sok munkát, sok banki tranzakciót, sok tárgyalást, szerződés-kötéseket és mindehhez jó erőt, egészséget és sok szerencsét!

Újpest 1885 Szerkesztősége

 

Hajrá Lilák! És csak az Újpest!

Nehéz higgadtan értékelni a tegnapi Videoton elleni meccsünket. Két ellentétes taktikájú csapat lépett a pályára. Egy hazai szinten minőségi játékosokkal teletűzdelt Videoton és egy hazai szinten is közepes játékosállományú Újpest, amelyik saját játékát játszva akart dominálni, míg a Videoton beérte, hogy viszonylag gyorsan felérjen az ellenfél kapujához, ahol a minőségi támadói helyzetfelismerésében és gólerősségében bízva góllal fejezik be a támadásokat.

Újpest – Videoton 0- 3.

Ki lehet találni, hogy melyik taktika volt üdvözítőbb.

Úgy gondolom, hogy Vignjevicsnek már meccsekkel ezelőtt taktikát kellett volna változtatni. A csapat képességbeli és talán már motivációs problémák miatt képtelen már hatékonyan játszani a labdabirtokláson, sok futáson, sok passzon alapuló játékrendszert, mert a támadások már gólhelyzetet is elvétve eredményeznek a védelmünkre pedig túlzott terhet tesz. Tudomásul kellene venni, hogy a mai Újpestnek igenis alkalmazkodnia kell az ellenfélhez, a Videoton ellen egy sokkal zártabb játékkal kellett volna kirukkolni, főleg úgy, hogy egy döntetlen is elegendő lett volna. Igaz ez akár a Debrecen vagy az MTK elleni meccsünkre is. Ha ezen a két meccsen szereztünk volna egy-egy pontot, most nem lenne problémánk, így meg lényegében győzelmi kényszerbe kerültünk.

Sikerült tegnap úgy kikapnunk, hogy tulajdonképpen 3 gólt ajándékoztunk az ellenfélnek. Lényegében ki sem derült, hogy milyen játékerőt képvisel a Videoton, mert elég volt nekik csupán valahogy eljuttatni a labdát a 16-osunkra és védőink, valamint kapusunk hathatós közreműködésével szinte mindegyikből gólt rúgattunk a Videotonnal. Természetesen kellett csatáruk remek döntése illetve Juhász Roland remek fejese, de ezek helyezkedéssel, határozottsággal mind-mind könnyedén kivédekezhető lett volna. A legbántóbb volt Mohld Dávid rossz passza a 16-oson belül, egy már lefülelt támadás után, amikor egy felszabadító rúgásnak kellett volna következnie. Helyette gólpasszt adtunk.

Vészhelyzet van kérem!!

És ennek megfelelő játékosokkal kell megvívni a csatáinkat. Hogy lehetséges az, hogy a szinte egész évben hibát-hibára halmozó Mohl Dávid továbbra is 90 perceket játszik? Miért nem megy Balogh a balbekk pozícióba és játszik helyette a szélen Hazard? Az a Hazard akiről tudjuk, hogy gyors, erőszakos technikás játékos. Miért kell őt jegelni? Ki érti ezt? Miért marad ki Kecskés? Miért szakítunk azzal a bevált felállással, hogy Heris játszik elől csatárt? Miért gondolja bárki is, hogy Balázs Benjámin elől megfelelő megoldás? A kapusunk sajnos kevés segítséget ad a védelemnek, amelyik ettől szerintem már teljesen megzavarodott. Itt most már mindenkinek – az edzőnek is – félre kell tenni vélt és valós sérelmeit és azokat kell játszatni, akik képességük alapján is segíteni tudnak a bennmaradásban.

Szóval két meccs az élet, nagyon remélem, hogy a szakmai stáb kitalál valamit a hátralévő két meccsre, amivel meglephetjük ellenfeleinket és amely alkalmas arra, hogy pontot, pontokat szerezve benntartsa csapatunkat az NB1-ben. Tekintettel arra, hogy győzelmeink száma nagyon kevés, szerencsétlen esetben, ha nem nyerünk meccset a hátralévő kettőből, még ki is eshetünk.

Pedig tegnap kivételesen a B teraszra mentem ahonnan sokkal jobb volt meccset nézni mint az A teraszról, és mivel talán 5.-ként értünk ki a lelátóra örömmel állapítottam meg, hogy a stadionunk szép, hangulatos nekem tökéletesen megfelelő otthon. Megérdemelne az arénánk és közönsége egy jó csapatot.

Hajrá LILÁK! Háború!

 

Zönge 1: Debrecenben Újpest mezben végigsétálni a belvároson? Miért ne? Egy kulturált helyen ez a minimum. A stadionba igyekvő helyiek kicsit csodálkoztak, de nem szóltak egy szót sem, szépen sétáltak a dolgukra. Aki mégis az kedvesen beszélgetésbe elegyedett és az esélyeket latolgatta. A közlekedést irányító rendőr nem esett kétségbe, amikor a sok Lokista között meglátott egy lilát és készséggel útba igazított a vendégszektor felé. Az egy kicsit furcsa volt, hogy az utolsó 100 métert egy megalázó, szűk kifutón kellett megtenni, de a végén a pénztárban egy aranyos nyuszifül várt, fizethettem kártyával, és mosolyogva jó szurkolást kívánt…

Pedig úgy vártuk már tavaly júliusban, hogy elkezdődjön.

Tudtuk, hogy nem igazolhatunk, de mégis bíztunk valamiben. Az edzőben, a játékosokban, a csapatban, az összeszokottságban...és ez így megy nálam már vagy 30 éve.

És most megint eljutok oda, hogy várom bár csak érne már véget a bajnokság, húzzák meg alattunk a vonalat, és bízzunk a tulajban, hogy a lyukas posztjainkat megerősíti, de ami a legfontosabb, hogy góllövő csatárt igazol. Mert a meccseink hétről-hétre erősítésért kiáltanak, nem tudunk túllépni saját árnyékunkon, és a gyötrelem vége vereség.

Zönge 2: A meccs egésze alatt a szurkolás kifejezetten hangulatos volt. Az első obszcén megnyilvánulás a hazaiaké volt, erre „muszáj” volt válaszolni, de viszonylag kulturált volt végig a hangnem. Ugyanakkor eléggé furcsa, hogy a szurkolói csoport –nem először – elkésik a meccsről…

Pedig a játék, a labdatartás, a középpályás helyezkedés továbbra is jónak mondható, de a megfelelő egyéni képességek hiányában nem tudjuk gólra váltani helyzeteinket, sőt még helyzetig is nehezen jutunk. A Debrecen is kegyes volt, kihagytak vagy 3 ajtó-ablak fejes helyzetet. Mindháromszor jobb helyezkedéssel előzték meg védőinket, kapusunk a beívelésekre inkább nem jön, azonban Banai így is két alkalommal is megóvta kapunkat a góltól.

Ugyanakkor a mi támadásaink súlypontjai az ellenfél 16-osánál jellemzően a szélre tolódnak, innen kell a szélsőnek döntést hoznia, hogy bead, vagy befelé cselez.

Andrics oldalán jöttek létre az ilyen helyzetek döntően, amiből aztán lett beadás, kapurarúgás, sőt befelé cselezés is, de nagy gólhelyzetig végül is nem jutottunk.

A másik oldalt az abszolút pontatlanság jellemezte. Szűcs hihetetlen mennyiségű rossz beíveléssel próbálkozott, ugyenezen az oldalon Balogh próbált még veszélyeztetni, sajnos szintén kevés sikerrel. Mégis erről az oldalról vezettük a meccs talán legszebb támadását, amelyet  végül Balogh vágott az oldalhálóba kb 8 méterről ballal, kecsegtető szögből. 

Rettenetesen hiányzik a higgadtság, a profi megoldás a 16-os körüli és a 16-oson belüli játékunkból.  Kovács Zoli, Rajczi, Kabát Peti, Diagne, hogy ne menjünk túl messzire biztosan lőtt volna egy-két gólt ezen szituációk végén. De most nincs ilyen játékosunk. Ilyen nem fordulhat elő egy Újpesttel, remélem soha többet, hogy egy bajnokságnak csatár nélkül futunk neki.

A játék legfontosabb láncszeme a gól hiányzik a befejező csatár nélküli játékban, felerősödik minden apró hiba, egyetlen peches öngóllal vereséget tudunk szenvedni.     

Még három meccs, 9 megszerezhető pont. Az nem lehet, hogy ne legyen a 3 meccsből egyszer szerencsénk, és ne nyerjük meg valamelyiket. 3 pont pedig bőven elég a benmradáshoz, a túléléshez.

A mögöttünk lévő csapatok formáját elnézve, három vereséggel is nagy valószinűséggel meg lehet őrizni NB1-es tagságunkat, de ne adjuk a sorsunkat mások kezébe, mert abból általában ritkán jövünk ki jól.

Zönge 3: Bárki, bármit mond, ilyen környezetben, mint a nagyerdei, sokkal jobbak a focimeccsek. Csak 5000 ember volt a lelátókon, de így is olyan miliő jött létre, ami már alkalmas arra, hogy élvezhetővé tegye a meccset. Ha ugyanez a találkozó, egy falusi pályán lett volna megrendezve mondjuk 300 nézelődő, szotyizgató, szitkozódó, obégató ember előtt, valószínűleg elaludtunk volna. A vereség ellenére nem éreztük magunkat rosszul a stadionban. A „fotelből” pedig egyszerűen teljesen más az élmény…

Hajrá Lilák csak azért is! 

Nem akar egyszerűen összejönni a hazai győzelem.  Pedig egy MTK elleni győzelemmel élhettek volna nemzetközi kupaindulási esélyeink, és végre megnyugodhattunk volna a kiesés miatt is. 42 pont a biztos bentmaradást jelentette volna, így viszont még erősen számolhatunk, találgathatunk és még kissé félhetünk is.

Na de először a meccsről.  A Vasas – Kispest legutóbbi (kamu) nézőszáma alapján, mi is összegyűltünk a Szusza Ferenc Stadionba vagy 5.500-an. Persze, hogy nem voltunk annyian, de ha valaki a Vasas – Kispest (két pesti élcsapat rangadója) bántóan üres lelátóira tekintett, maga is röhögőgörcsöt kapott  Sinkovics Gábor Vasas drukker és NS újságíró szerény 4854-es megsaccolt nézőszámán. De ha ő bevállalta hát én is.

A meccs hozta a szokásos újpesti mérkőzések képeit. Az Újpest birtokolta a labdát többet, a védekező középpályások igyekeztek megjátszani a támadó középpályásokat, akiknek pedig a csatárokat kellett volna megjátszani. Akik ugye Újpesten nincsenek.

A probléma azonban most már a védekező középpályás sorunknál jelentkezett. Sem Sankovics, sem Cseke nem elég kreatív és gyors játékosok ahhoz, hogy rágyorsításokkal, egy-két sikeres csellel tisztára játszva magukat, létszámfölényes helyzeteket alakítsanak ki a középpályán.

És bár Balogh is többször a jobb szélről középre húzódott segítvén a támadások kialakítását, igazi veszélyes támadásokat csak akkor volt esélyünk vezetni, ha Bardhi vagy Diarra lépett hátrébb és ők igyekeztek  a támadások megkomponálásával általában egyedüli előretörésekkel.

Be kell sajnos látnunk, az ellenfelek kiismerték  játékunkat, megfelelően gyors szélsők és veszélyes támadók hiányában, hiába járatgatjuk a labdát,  viszonylag könnyen levédekezhetők vagyunk, beíveléseink pedig általában pontatlanok, vagy még addig sem jutunk el. Lázok Jani nem először bizonyítja sajnos, hogy ő már nem megoldás a csatár pozicióban, tartok tőle más NB1-es csapatnak sem lenne az.

Tetszk a koncepció amit Vignjevics képvisel, de a képességek hiánya és a sikertelenségekbe belefáradt, enervált játékosaink már nem igen tudják megvalósítani hatékonyan ezt a sok labdaérintésen, sok futáson és pozició szerzésekre alapuló taktikát. Pedig a jelenlegi kerettel nem igen lehet mást játszani. Nincsenek extra gyors szélsőink, középen jókor ékező hórihorgas csatáraink, de még a leshatárról kiugratható gyors támadónk sincs. Marad a viszonylag jelentős erők felvonultatása az ellenfél 16-osához és ott keresni a lehetőséget a gólveszély kialakítására. Vagy az átlövések, amikkel hozni tudtuk a Kövesd elleni idegenbeli mérkőzésünket.  Most nem volt megfelelő kaput eltaláló veszélyes lövésünk. Eközben persze, hogy könnyebben lazul fel a hátsó alakzatunk, kínálva ezáltal tálcán lehetőségeket az ellenfélnek a gólszerzésre, akik általában élnek is ezzel gyakorlatilag minden meccsen. Nem értem Hazard jegelését, az MTK ellen szerepeltethettünk volna 5 légióst, de Sankovics helyett mégis az inkább a statikusabb Windeckert hoztuk be, Kilyan helyett.  Joci nem tudott érdemben hozzátenni a meccshez, Hazard szerintem sokkal jobb választás lett volna, hiszen a padon ült, benne azért tudjuk megvan a gyorsaság, az 1-1 elleni párharcok megnyerésének képessége. De nem.

Ezen a mérkőzésen azonban meg kell említeni a játékvezető (Vak II) ténykedését is. Csak neki köszönhette az MTK, hogy ezt a mérkőzést 11 emberrel fejezték be, mert Diarráról már az első félidőben ki kellett volna állítani a védőjét.  A mérkőzésen úgy tűnt két teljesen vitatható 11-est itélt meg, szerencsére ebből egyet nekünk, de az MTK 11-esét a létező legrosszabb lélektani pillanatban az első félidő utolsó másodperceiben itélte meg, elérve ezzel, hogy a második félidőben futhattunk az eredmény után.      

Van még hátra négy mérkőzés. 3 pontra van szükségünk a biztos bennmaradáshoz.

 Fiúk! Ugye meglesz???

Hajrá Lilák!

Ez igen kérem, 3 ekkora gólt rúgni...

Nem oly régen panaszkodtam, hogy a mi csapatunknak egészen az ellenfél 5-öséigi kell cipelni a labdát, ha gólt akarunk rúgni, megfelelő hatékony csatársor és középpálya hiányában. Ez nagyon sok munkát igényel a csapattól, mert nincs módunk kiugratni villámgyors csatárunkat a leshatárról, vagy nem elég csupán a 11-es pont környékére ívelni 194 cm-es erőcsatárunk fejére a labdát, merthogy egyik típusú csatárral sem rendelkezünk, mág régóta sajnos. Ehelyett nagy létszámban kell felzárkóznia az egész csapatnak a támadásokhoz, ami nyilván sokkal megterhelőbb mint az előbb említett megoldások.

Na de most valami olyannal rukkoltunk elő, ami megoldást jelent jelenlegi erősen csatárhiányos helyzetünkben. Stabil védekezés (Herissel megerősödve),  és nagyszerű átlövés-gólok. Bardhiról tudtuk, hogy kivételes lövőtechnikája van, de Andrics és Balázs Benjáminra nem emlékszem, hogy lőttek-e az Újpest színeiben távolról gólt.  Az pedig, hogy mindez egy mérkőzésen valósult meg, nem is vezethetett máshoz mint győzelemhez.

Némileg tartottam a meccstől, hogy fazonszabászunk Diarra hiányában milyen módon fogjuk tudni támadásainkat megkomponálni, hogy kerülünk helyzetbe, ki tud váratlant húzni. A három külföldi szabályt betartva várható volt, hogy Andrics kap helyet a kezdőben, így is történt. (Andrics kisárgult a jövő hétre, így jöhet újra az eltiltását letöltő Diarra.)

Az ellenfél igazolta gyenge formáját, az első élidőben egyáltalán nem jelentettek  veszélyt a kapunkra, a második félidőben feljebb jött a Kövesd, de helyzetig így sem nagyon jutottak el, köszönhetően a fegyelmezett védekezésünknek. Az utolsó pillanatban kapott gólt egyértelmű kapus hiba volt, egy égbe lőtt labdára 10 méterre a kapunktól minden kapusnak jönni kell és le kell húzni, vagy 40 méterre ki kell öklözni, nem ez történt sajnos. Ezért kell minden meccsen 1 gólnál többet lőnünk, mert nem bízhatunk nagyon abban, hogy lehozzuk a meccset kapott gól nélkül.

Jövő héten az MTK ellen játszunk, akiknek élet-halás kérdése a pontszerzés. De nekünk is fontos lenne a 3 pont, mert reális esélyünk maradna a 4. hely elérésére, ami kedvező napállás esetén nemzetközi kupaindulást érő helyezést érhet. A kiesés tegnaptól már nem reális fenyegető veszély...

Szóval tört már az MTK elég borsot az orrunk alá, kétszer is énekelték ki a szánkból a bajnoki  aranyat és minimum egyszer a kupagyőzelmet, most kellene őket megverni, hogy aztán mi is elmondhassuk, amit ők, megtettük amit megkövetelt a Haza... (by Egervári).

Ráadásul ezzel a 3 ponttal (bár matematikailag nem) valószínűleg lezártuk a kiesés lehetőségét, így újabb motivációt találtunk a további küzdelmekre. Meg lehet közelíteni a dobogósokat, és a végén akár lehetünk mi is a "királycsinálók". Játszani fogunk az FTC és a Videoton ellen, biztos, hogy a Vasas és Kispest tábor nagyon fog nekünk szurkolni az utolsó 2 fordulóban. Ha sikerrel járnánk, megdőlne a "kijelölt bajnok" elmélet.

Hajrá Lilák, és csak az Újpest!