Értékelés

Az évértékelők sajátja, hogy a szerző nem csupán számvetést, de előretekintést is készít. Azaz a 2017-es honi események önmagukban nem érdekesek; azokból következtetéseket kell levonni: mi lesz velünk, újpestiekkel és a magyar labdarúgás egészével 2018-ban. Sajnos – véleményem szerint – a dolgok rossz irányba mennek, így érdemi és tartós előrelépést legfeljebb a kincstári optimizmussal bírók vizionálhatnak.

          Óriási meglepetést okozva a Budapest Honvéd hódította el a bajnoki aranyat – a pénzzel, paripával és fegyverrel ellátott Videoton előtt. Klasszikus bajnoki döntőt láthattunk május végén, hiszen a Honvéd-Videoton találkozó döntötte el, ki lesz az első helyezett a 2016-2017-es kiírásban. A Honvédnak a döntetlen is elég lett volna, ám 1-0-s győzelmével három pontot szerzett, így három ponttal megelőzte a fehérváriakat. Nem sokan várták a bajnokság kezdetekor az angyalföldieket a dobogó harmadik fokára – az őszi jó szereplés (egy igen harmatos tavaszival együtt) harmadik helyet ért a Vasasnak. Az utolsó forduló nem csupán az élbolyban tartózkodók számára volt érdekes, hiszen a kiesésről is döntött. Végül a Pakson ikszelő MTK-nak kellett búcsúznia, a Gyirmót felett már rég meghúzták a képzeletbeli vonalat.

                Az átlagnézőszám 2695 volt, ami bár csekély, 2,6%-os javulás a 2015-2016-os NB1-hez képest, mégis: elkeserítően kevés. Az Újpest ebben is (a bajnokságban 7.-ek lettünk) a középmezőnyben végzett, 2335 nézővel hatodik hely. Ritkán fordul elő, hogy az első és második helyezett csapatoknál egyaránt edzőváltás következik be, de ez most mégis megtörtént. A Honvédnál Rossit Erik van derMeer (akit az őszi közepes szereplés után menesztettek, Supka Attila az új vezetőedző), Berget MarkoNikolics váltotta. Bár Rossit nem rúgták ki, mégis, ha összerakjuk a kirakós darabjait, azt láthatjuk, hogy némi anyagi áldozattal és megbecsüléssel Hemingway Budapesten tarthatta volna a sikeredzőt. Aki egyébiránt Dunaszerdahelyre távozott, köszöni szépen, jól van, csapata 19 kör után 4., 2 ponttal lemaradva a 2.-tól és merész terveket szövögethet a rájátszásos elven működő Fortuna Ligában. Nikoliccsal pedig szinte semmivel nincs előrébb a fehérvári alakulat, mint egy éve az északi szakemberrel. A kupából ugyanúgy szégyenteljesen búcsúztak (akkor a Budafok kalapálta el őket 2-1-re, idén Vácott égtek [1-3]), a bajnokságban 19 meccsből csupán 11-et nyertek (ezzel a Ferencváros mögött három ponttal telelnek), az utolsó két bajnokit egyaránt elbukták Juhászék. A hírek szerint Henty biztosan (feltehetően a Slovanba) eladják, ám AsmirSuljic is követheti őt, Fejessel sem számol a szakmai stáb, viszont némi meglepetésre Juhász (Negoval, Scepoviccsal és Kovácsikkal együtt) szerződést hosszabbított.

                A magyar bajnokcsapat azonnal búcsúzott a BL-selejtezősorozatától, az izraeli bajnok Hapoel Beer-Sheva mindkét mérkőzésen egy góllal győzte le van derMeer csapatát, így még az EL-kvalifikációba sem került be a Honvéd. Szintén azonnal elbukott a Vasas, nem is akárhogy. A Beitar otthonában 3-1-re vezettek Oenning tanítványai, ám az utolsó néhány percben teljesen megzavarodott a hátsó alakzat, aminek három bekapott gól lett a végeredménye. Magyarországon (Újpesten) „megúszta” a Vasas hárommal, így 3-7-es gólkülönbséggel búcsúzni kényszerült.

                A Ferencváros is csak a minimális kötelezőt hozta, a lett Jelgava ellen oda-vissza győzött, ám a dán Midtjylland ellenében hiába vezettek Vargáék az első félidő közepén 2-0-ra, már az odavágót is két góllal bukta a „nemzet csapata” – ahogy idegenben is hasonló különbséggel kaptak kiDollék (összesítésben 3-7, akárcsak a Vasasnál). Az egyetlen értékelhető teljesítmény a Videotonhoz fűződött, ugyanis egy máltai és észt csapat búcsúztatása (noha egyiket sem sikerült a párharc mindkét mérkőzésén legyűrni) után a francia Bordeaux vérzett el a Panchóban (2-2, idegenben lőtt góllal továbbjutás). Aztán összejött egy 0-0 a Partizan otthonában, a folytatásra nemigen van magyarázat. 0-4, megalázó vereség, Juhász kiállítása, Suljic érthetetlen megmozdulása a mérkőzés legelején (ebből kapták az első gólt), Nikolics túlzottan támadó szellemű kezdő tizenegye..

                Sok jó tehát nem történt csapatainkkal. Elvileg 33 fordulón keresztül azért küzdenek a klubok, hogy eldöntsék, ki lesz az a négy szerencsés, aki megmérettetheti magát nemzetközi vizeken. Valójában a klubvezetők akár szívesen le is mondanának e lehetőségről, hiszen ha csak egymás között játszunk és „körön kívüliekkel” nem találkozunk, akár el is hihetjük egy idő után: nem vagyunk mi olyan rosszak. A valóság keserű, egyenesen megdöbbentő. Az elmúlt nyolc évben egyetlen egyszer sem érte el magyar csapat a Bajnokok Ligája főtábláját és az EL-be is csupán kétszer kvalifikáltuk magunkat – 2010 őszén a Debrecen 6 mérkőzésből ötöt elbukott, a Sampdoriát viszont megverte a Puskásban, méghozzá Kabát duplájával, a Sousa-féle Videoton belga és török klubok búcsúztatása után került az EL-be, ahol 2-0-4-es mérleggel zárt, ám még az utolsó forduló előtt is volt esélye a továbbjutásra. 2012-ben, több mint öt éve láthattunk magyar klubot nemzetközi sorozat csoportkörében, a jelenlegi állás szerint minden esély megvan arra, hogy a következő években folytatódjon e gyalázatos sorozat.

                Bár már sokszor elhangzott, mégsem mehetek el szó nélkül amellett, hogyan kerülhetnek az első osztályba olyan klubok, mint a Puskás Akadémia, a Mezőkövesd, a Paks vagy a Balmazújváros. A négy település (várost a felcsútiak miatt nem írhatunk) kb. hatvanezres lélekszámmal bír együttesen. Nem csoda, hogy a négy említett klub hazai mérkőzéseire az ősszel átlagosan 1624 fő ment ki, bár nekünk sincs okunk büszkélkedni a 2000 alatti átlagunkkal és természetesen utóbbi tény is mutatja, hogy nincs egyértelmű  és kizárólagos kapcsolat a két tényező (lakosság és nézőszám) között. A Puskás egyébként kettőből kétszer vert minket, az évzárón Spandler volt az egyetlen játékos a felcsútiaknál, akinek fehérvári-felcsúti kötődése van. Négy légiós is helyet kapott a kezdőben és ez a szám nőhet tavaszra, hiszen Pintér Attila megkezdte a téli bevásárlást (ha már a nyári nemigen jött össze) és leigazolta az uruguayi Gonzalo Vegát. Nehéz értelmezni azt, ami Felcsúton zajlik, hiszen azt meg tudnám érteni, ha három-négy rutinos játékos mellé évről évre több tehetséges fiatalt megpróbálnának beépíteni, akikből profitál a magyar futball. Akkor még némileg akceptálható lenne a sokmilliárdos TAO-támogatás. Jelenleg a szándék sincs meg arra, hogy lehetőséget adjanak magyar fiataloknak. Ha már így van, legalább az eredményesség lenne meg, de e téren is rosszul áll a miniszterelnök kedvenc csapata; 19 forduló után nyolcadik hely, négy pontra a kieséstől.

                Az őszi szezont elnézve – a két éllovason kívül – alig van olyan klub, ahol előremutató munkát végeznek. Szombathelyen az új stadion átadásával és a második edzőváltással valami elindult, Pakson évről évre stabil csapat jön össze Csertői kezei alatt (más kérdés, mennyire szimpatikus ez a játékfelfogás és a langyos közeg), Miskolcra energia és szakértelem érkezett Bódoggal, Herczeg pedig újra bebizonyította, hogy jó edző és remek pedagógus. Doll és csapata megtalálta önmagát, nagyot húztak Paintsilkölcsönvételével, a fehérváriaknak pedig jól jött a téli szünet. Nehéz bármi jót írni összességében, hiszen tovább csökkent az átlagnézőszám (közel öt százalékot a 2016-17-es szezonhoz képest), ami azt jelenti, átlagosan 2571-en látogattak ki a találkozókra. A valós szám ennél akár kisebb is lehet, ami meglehetősen siralmas. Akkor különösen, ha megnézzük, mennyi pénzt öltek az elmúlt években a honi labdarúgásba. Mindhiába.

                Bár csúcsminőségű foci öt vagy tíz éve sem volt, ennél kilátástalanabb helyzetre nem emlékszem. Számtalanszor és számtalan helyen elmondták már, mik a főbb problémák. Teljesítmény nélkül kapnak a klubok rengeteg pénzt, a játékosok pedig csillagászati fizetéseket, noha nagyon keveset tesznek le az asztalra. A nézők egyre kevésbé vevők a kilátástalan, sokszor lelketlen produkcióra – és gyanús, esetlegesen manipulált mérkőzésekből sincs hiány az NB1-ben. Sztárjaink Japánban, az Egyesült Államokban vagy Közép-Amerikában pihenik ki fáradalmaikat. Ne legyen félreértés: ostobaság és demagógia lenne azt gondolni, hogy ideális állapot, ha egy első osztályban szereplő játékos 250 ezret visz haza. Azonban ma már ott tartunk, hogy egy kövesdi cserejátékos is megkeresi havi egymillióját. A másik oldalról nézve még ez sem lenne gond, ha a piacról élnének meg. Erről viszont szó sincs: szerencsejáték-bevételekből, MLSZ-pénzekből és TAO-támogatásokból élnek a klubok. A nemzetközi mezőnytől egyre távolabb kerülünk (de még az optimista forgatókönyv is az, hogy nem közeledünk). Korábban lelkesen lestük a híreket, hallgattuk a bennfentes „tűzközelieket”, kik érkezhetnek és kik távoznak. Ma csak a leglelkesebbek teszik meg ugyanezt. Eközben a labdarúgás társadalmi megítélése tovább romlott. Bár a Fidesz-KDNP a választások toronymagas esélyese, mégis, a nem kormánypártiak egyre hangosabban elégedetlenkednek és gyakran előkerül a „remek, még egy újabb stadion” kezdetű vélemény is. Tegyük hozzá: joggal. Az év végén kiderült, Nyíregyházán 10,3 milliárdból egy nyolcezer néző befogadására alkalmas stadion épül, a Fradiváros újabb 16 milliárd forintot kap a költségvetésből, de jut pénz Egerbe, Mogyoródra, Dorogra, nem is beszélve a határontúli akadémiákról (összesen 8 milliárd forint) és Seszták miniszter birodalmáról (kisvárdai akadémia: 700 millió). Az esztelen, értelmetlen pénzszórás természetesen semmilyen érdemi eredményt nem fog hozni, ám könnyen beláthatjuk, hogy a sportszakmai fejlődés legfeljebb sokadrangú cél a döntéshozók fejében. Hét évnyi túlköltekezés és eredménytelenség után nem túlzás azt mondani, hogy a mainál racionálisabb állami szerepvállalást várna a magyar közvélemény. Szinte konszenzus van arról, hogy ingyenélő, semmirekellő lébecolók a magyar labdarúgók, a mérkőzésekre kilátogatók pedig mazochisták. Ebből az állapotból kellene elmozdulni. Szokták mondani: biztató a helyzet, hiszen ennél lejjebb már úgysem lehet süllyedni.

                A magyar labdarúgás hanyatlása nem állt meg tehát 2017-ben sem. A nemzetközi kupakudarcoknál nem nehéz észrevenni, milyen döbbenetesen sok gólt kapunk. A Vidi egy négyest nyelt be otthon a szerbek ellen, a Fradi összesen hetet kapott egy középszerű, harcos, ám virtuóznak nehezen nevezhető dán együttestől, a Vasas ugyancsak 3-7-tel búcsúzott, ellenfele egy sehol sem jegyzett, a későbbiekben azonnal elvérző izraeli klub volt, míg a magyar bajnoknak egy percig sem volt esélye és a 3-5-ös gólkülönbség nem tükrözi a valós különbséget a két csapat között. Szintén szembeötlő, hogy míg akár a 2000-es években is voltak nagy egyéniségek a futballpályáinkon, ma ilyeneket nagyítóval kell keresnünk. Bár Újpesten szerencsére nem örvendenek nagy népszerűségnek, Tököli vagy Gera játéka meghatározó volt az Üllői úton, Újpesten Kovács Zoltán, Rajczi Péter, vagy akár Tóth Norbert, Kabát Péter okozott szép perceket a lila-fehér tábornak, Debrecenben Sándor Tamás, Kerekes Zsombor, Dombi Tibor. Nem arról van szó, hogy az ő idejükben csodálatosan versenyképes volt a magyar klubfutball, de mégis, sokkal nagyobb volt a szurkolói várakozás, a kapott élmény.

                Valahogyan ezt kellene visszahozni a modern, XXI. századi követelményeknek megfelelő stadionjainkba is. Talán még nem késő.

Mottó: Urbányi István mondása: „a meccset gólok nélkül kell értékelni...””

Egykori edzőnk, korábbi válogatott futballista edzői - mottómnak választott - aranyköpése jutott eszembe a meccsről.

Mert tulajdonképpen nem játszottunk rosszul (legalábbis az elmúlt két forduló teljeítményéhez képest), mégis kikaptunk 3-1-re.

Most akkor hogy is van ez?

Kezdődik minden mindjárt a zártkapuval. Az újpesti stadion ismért üresen kongott. Lelkes,, fanatikus szurkolóit ismét kitíltották a stadionból. Hogy miért? Láttátok a Tanút? Valami hasonló filmet lehetne forgatni az újpesti és a mai magyar labdarúgásról is. Van ebben minden. Kitíltott szurkoló, koncepciós üldözés, betílétott stadion, megváltoztatott címer,  aztán van a Párt, az MLSZ, a belga kapitalista, a naív szurkoló, a szurkoló nélküli kluboknak épített csili-vili óriás stadionok, és még sokan mások. És még néhány futballista is van. Ha nem is túl sok.

Na de akkor a tegnapi mecccs. Szóval mezőnyben jól adogattunk, sok jó rágyorsítás, sok labdaérintés és passz az ellenfél 16-osánál, jelentős labdabirtoklási fölény, sok kapurarúgás, és még lőttünk egy szép gólt is.

Na de mégis akkor hogy kaphattunk ki? Hát úgy, hogy volt egy jelentősen megerősített Felcsút, magyar szinten sok jó labdarúgóval, és volt egy egészen hatásos, kontára épített taktika.

A problémák ott kezdődtek, amikor az egykori újpesti Balogh remek labdát csavart középre, ahol a magas és jól fejelő frissenigazolt Diallo remekül fejelte a labdát a kapunkba. Hogy ki volt a hibás? Nehéz kérdés, mert remekül volt benyesve a labda, én azt gondolom, hogy bizonyos esetekben nem kivédekezhető a gól. Csak szerencsével. Ezt is ebbe a kategróiába sorolom. Utána mentünk mint a motolla, kapujához szögeztük a Felcsútot, ott pattogott a labda szinte végig az ellenfél térfelén, sokszor az ellenfél 16-osán, de a védők hősiesen küzdöttek, a beíveléseinkből pedig hiányzott a pontosság. Egyszer Obinna barátunk került 99,5%-os gólhelyzetbe de még kaput sem talált, amatőr strandfocista mozdulattal fölé stukkolt. Aztán lőttünk kapufát is, szóval a szerencse is elpártolt tőlünk. A második félidőben az első félidei játék alapján bíztam az egyenlítésben, sőt még a győzelemben is, de ekkor jött a meccs játékvezetője aki nagyvonalúan, befújt ellenünk a 2. percben egy olyan büntetőt, amelyet a Fradi pályáján a Fradi ellen 10-ből 10-szer továbbengedtek volna. De itt befúja a játékvezető, az itéletvégrehajtó pedig végrehajtotta az ítéletet. Tulajdonképpen már ekkor eldőlt.

Támadtunk tovább azért, a csapat láthatólag nem adta fel, azonban egy ellenfél kapusa által végrehajtott tökéletes indítás után, valamint az ellenfél csatárának a remek helyzetfelismerése  után máris 0-3 lett. Ekkor eldőlt, bár még tudtunk szépíteni egy remekreszabott góllal, de a játékban már nem volt benne, hogy itt szerezhetünk akár egy pontot is. Az ellenfél 5 kapurarúgásából 3 gólt ért el, mi 10-12-ből kettőt.

Szóval lehetne gól nélkül is értékelni a meccseket, csak az ugyanolyan hiba lenne, mintha csak a gólok alapján értékelnénk. Szóval azt gondolom, hogy tegnap egy hajtós meccset játszottunk, mezőnyben helyenként jó megoldásokkal, de az ellenfél a szervezett védekezésének és egy-két minőségi játékosának remek egyéni alakításával került fölénk, megspékelve a játékvezető közreműködésével.

Mert a másdoik félidő 2. percében a játékvezető egy nagy gyomrost vitt be nekünk a 11-es befújásával.

De azért húzzuk rá a vízes lepedőt a csapatra is. Mert mit csinált gólhelyzetben Obinna? Mit csinált két alkalommal Pauljevics védkezésben? Hol állt a kapus a 3. gólnál? Mt csinált ott Pauljevics? Hogy a fészkes fenébe nem lehet beívelni oldalról a labdát soha pontosan a csatáraink fejére? Mit gyakorol Simon? És Pauljevics?

És akkor a pontok:

Mindenki 5-ös. Nem csillagos. Hanem a 10-es skálán. De csak azért, mert igyekeztem mégis csak a gólok nélkül értékelni a mérkőzést.

Se címer, se nézők, se összefogás, se Fair play bajnokság, se nyerő edzői húzások.

Ellenben nézhetjük Negot, Suljicsot, Baloghot, Herist, Bardhit, Hazart, Diarrát és a többieket más klubok mezeiben. Nekünk ez maradt. Meg a savanyú szőlő. Meg a nihil.

Nem jó most Újpest drukkernek lenni.

Hajrá Lilák! Vissza a címerünket!

„Nagy meccs  volt, fantasztikus hangulattal, azt gondolom, hogy a maga nemében páratlan légkört varázsoltak az újpesti drukkerek. „

Ezekkel a gondolatokkal kezdtem az Újpest – Ferencváros júliusi derbi értékelését. Hát ez a találkozó éppen az ellentéte volt. MLSZ jóvoltából (is) a második zárt kapus hazai mérkőzésünket játszhattuk, és egészen biztos vagyok abban, hogy a mérkőzés minősége pont a nézők hiánya miatt sikerült ilyen edző meccs jellegű unalmas birkózásra.
Vignjevics mester meglépte azt ami várható volt, kihagyta a kezdő csaptból Obinnát, sőt még azt a változtatást is megtette (ahogy az előző meccs után javasoltam), hogy Pauljevicset egy sorral előrébb vezényelte, és helyére a fiatal Szűcs Kristófot tette jobb hátvéd posztra. 
Változott a védekező középpálya is, az újonnan igazolt Diallo kapott szerepet, hiszen az eddigi felállásokban a támadásokban viszonylag sok volt a hiba, összejátékunkat zavarta és lassította  az ezen a poszton játszó játékosok pontatlansága.
A szándék nemes és megsüvegelendő volt, sajnos a gyakorlatban a csapat azonban meglepően alulteljesített, kijelenthetjük a szezon eddigi legyengébb játékát produkáltuk. Az ellenfél agresszív stílusához alkalmazkodtunk, ami nem a mi játékunk, nem tudtuk játszani a korábbi meccsek hatékony támadó játékát. Ebben nyilván szerepe volt annak, hogy a Diósgyőr szerzett korán vezetést  Pajovics szerencsétlen mozdulata eredményeképpen. Megjegyzem, hogy ilyen fejvéldőben nem éppen a legjobb választás a fejjel történő mentés, hiszen a „sisak” toppintja a fejes erejét, ráadásul szerintem még koordinációs problémát is jelent, hiszen úgy tűnt, hogy Pajo oldalra akarta kicsúsztatni a labdát, csak éppen nem érezte a fej-sisak kombo kiterjedését, és szinte el sem találta a labdát.
Sajnos Nagy Dani indiszponáltsága is látványos volt, itt szerintem Dialloval nem voltak még összecsiszolódva. Diallo többet vállalt ezen a poszton mint az eddigi játékosok, így Dani nem tudott hátrajönni annyira mélyen a labdákért, hanem Diallo vezette rá jobban az  elenfél védelmére, így viszont neki fejjebb tolva kellett harcolnia a behemót kemény diósgyőri védelemmel. Ez megoldást igényel a jövőben.
Szerencsére a végén azért csak ki tudtunk egyenlíteni, halkan jegyzem meg, a gól valóban lesállásról született, a gólszerző és az alapvonal között nem volt meg a két védő a passz pillanatában. Sebaj, visszakaptuk a múltheti elnézett 11-est.
Novotny is adós sajnos a gólokkal és bizony Szűcs is  bizonyyította, hogy játéktudásának nem erőssége a támadások segítése.
Kiváncsian várom az új igazolásaink bemutatkozását, reméljük velük megoldódnak látható szerkezeti problémáink.
Osztályozás:
Pajovics – 4, Szűcs – 4, Litauszki – 5, Bojovics – 5, Mohl – 5, Diallo – 6, Windecker – 5, Pauljevics -5, Nagy Dániel -  4, Zsótér – 6, Novotny  – 5.
A bajnokság első körének papíron legnehezebb meccsein túl vagyunk, a hátralévő 5 meccsből jó lenne minimálisan 3-at győzelemmel megvívni, vereség nélkül, az alsó hangon további  11 pontot jelentene.  Ennyi ponttal biztosan az első ötben tudnánk fordulni a következő etapra. 
Persze tudom, hogy a házunk táján meg egyáltalán nincs nyugalom, több frontos harcok folynak körülöttünk, amik jelentősen befolyásolhatják sajnos az eredményeinket is: szurkolók vs. Rodi, szurkolók  vs. MLSZ, Rodi vs. UTE, és valahol Rodi vs. MLSZ. 
Ennek erdményképpen minden bizonytalan, fogalmunk sincs egyáltalán lesz-e még hazai meccs szurkolók előtt, látjuk-e a szeretett címerünket csapatunk mezén, továbbá tartok tőle előbb utóbb pontlevonás is be fog lépni az MLSZ szankciói közé. Lehet, hogy ez lesz az a pillanat amikor új alapokra kell helyezni a csatákat. Ezektől a csatáktól láthatóan kezd mesterünk is felörlődni, nehéz nem észrevenni szemeiben a ki-ki alvadó tűzet, a csökkenő energiát habitusában.
Örömre sajnos tehát egyelőre nincs túl sok ok, sőt már a nyár is a végéhez közeledik...
Hajrá Lilák! Vissza a címerünket!

 

Ezt nem hiszem el. A harmadik rangadónk ahol jobbak vagyunk, lehetőségünk van eldönteni a meccset és elmarad a győzelem. Sőt most még vereség is lett a végére. Pedig még a kommentátor is jelezte, hogy az Újpesti vezetés még közel sem jelenti azt, hogy nyer a lila-fehér csapat. És tessék igaza lett, mert az utolsó 10 percben két peches gól kaptunk. Na de kezdjük az elején. A hőség véget ért szerencsére, így ideális hőmérséklet mellett, de meglehetősen nagy szélben került sor a mérkőzésre a Bozsik stadionban. Az NB1 átlagához képest, meglehetősen sokan, 3-4000-en voltak kinn a mérkőzésen, amelyből az újpesti drukkerhad létszáma körülbelül 1000 fő lehetett. A hangulatra nem lehetett panasz, bár az előnytelen, fedetlen, klasszikus „töltéses” régi pálya és a nagy szél miatt a hang nem maradt meg a stadionban, vitte a szél szerte Kispest felé... Mostani jó szokásunkhoz híven hamar megszereztük a vezetést, most azonban nem Nagy Dani tekert a bal alsóba, hanem Zsótér Donát, kisértetisen lekoppintva az elmúlt fodruló újpesti gólját. A gólt követően is aktívak voltunk, igyekeztük birtokolni a labdát, de láthatóan zavarta a nagy szél a játékosokat. Zsótér Donát mégis könnyen duplázhatott volna ha csak kicsit is higgadtabb megoldást választ és ahelyett, hogy ballal eltörte volna a labdát, a 100 %-os gólhelyzetben levette volna azt és senkitől sem zavartatva begurítja a hálóba. A forduló helyzete volt szerintem. Kontrolláltuk a mérkőzést, a Kispest nem tudott még helyzetet sem kialakítani. A Kispest pont azt játszotta mint mindig. Szürke darálás, minden helyzetből ívelve előre a labdát Eppel és Lnazafame irányába. E kiszámítható taktikára felkészültek védőink, szorosan fogták a belső védőink a rájuk bízott csatárokat, akik így nem tudtak kibontakozni, és gólhelyzetet teremteni. Az első félidő meglehetősen csapkodó játékkal telt. A második félidőben sajnos megint megléptük azt ami még nem hozott eddig túl sok sikert. Visszaálltunk és kontrára rendezkedtünk be. A Kispest továbbra sem játszott veszélyesen, de egyre közelebb kerültek a kapunkhoz, és cseréiknek köszönhetően jelentős létszámot vonultattak fel a kapunk közelébe. Egy ellentámadásból mégis Sankovics előtt alakult ki gólhelyzet, amikor Nagy Dani remekül centerezett Zsótérhoz, ő átlépve azt, ajtó-ablak helyzetet teremtett középpályásunknak, aki kapufára „törte” végül a labdát. Ez a második olyan helyzet volt amivel eldönthettük volna a mérkőzést. Mégis a Kispest talált két gólt. Egy bal oldalunkról erősen belőtt labdába ért bele Lanzafame, ami meglepte Pajovicsot, így a labda a kapunkban kötött ki nagy megdöbbenésemre. Érdekes, hogy Pajovics szinte a kezét sem emelte fel, az általam kedvelt kapustól elvártam volna egy reflexxszerű mozdulatot, amivel talán ki lehetett volna ütni a labdát. Aztán érkezett a második gól is. Lanzafame tekert vagy 35-40 méterről az ötösünk környékére, és a lábak között végül a kapunkba kötött ki a labda. Ezt a gólt egyértelműen Pajovics számlájára írom, mert nagy lendülettel kellett volna kijönnie a kapuból és a mezőnybe visszabokszolni, vagy megfogni a labdát, azonban ő a „Balajcza féle” megoldást választotta, közelről szurkolt a védőinknek, hátha, de nem... A hosszabbítással együtt maradt kb 7 percünk, hogy egyenlítsünk legalább és basszus a helyzetek alapján még győzhettünk is volna. Simon Krisztián lépett el védőjétől, bevezette a labdát a 16-oson belülre, belépett a védője elé aki nemes egyszersűggel fellökte, elsodorta hátulról. A nyilvánvaló 11- es és sárga lap helyett, továbbot intett a bíró. Meccset befolyásoló téves ítélet született. Aztán az utolsó pillanatokban két játékosunk is a Gróffal szemben állva lőhetett kapura 7-8 méterről, de mindkét esetben a Kispest kapusa hárított, pedig a második esetben támadónknak még ideje is lett volna meghelyezni a labdát, de végül a félmagas lövést nagy reflexszel hárította a kapus. Kikaptunk két szerencsétlen góllal, úgy, hogy a Kispestnek egy kidolgozott normális támadása nem volt, egy szerencsésen kapufára csúsztatott fejesen kívűl. Ahogy eddig is minden meccsünkön, agyonnyerhettük volna magunkat most is, helyette 0 ponttal mehettünk haza. A magam részéről biztosan pihentetném Obinnát, aki a támadásokból nem tudja kivenni hatékonyan a részét, megilletődve játszik, csupán rövid, biztonsági passzokra vállalkozik. A következő meccsen mindenféleképpen cserélnék és Obinna helyére feltolnám a gyors Pauljevicset, mögé pedig Balázst vagy Szűcsöt tenném jobb oldali védőnek. Ha Simon utoléri magát erőben, szintén játszhatna ezen a poszton. Probléma a két védekező középpályásunk pontatlan játéka, különösen szembeötlő Widecker körülményessége. Nehezen veszi észre a szituációkat, észlelést követően pedig túl sokszor gyenge kivitelezés következik. Itt nincs túl nagy kínálat, most jól jönne egy Balogh Balázs, de talán érdemes lenne Csekét megpróbálni, vagy igazolni kreatívabb játékost erre a posztra. A másik lyukas posztunk a bal oldali védő, itt csak Mohl Dávid jöhet szóba pillanatnyilag, az első kapott gólunknál sajnos megint őt játszották át. Osztályozás: Pajovics – 5, Pauljevics – 6, Litauszki – 5, Bojovics – 6, Mohl – 5, Windecker – 5, Sankovics – 6, Obinna – 4, Nagy Dániel - 5, Zsótér – 6, Novotny – 5. Túlvagyunk az első kör papíron legnehezebb ellenfelein, a hátralévő 6 meccsből 14-15 pontot kellene szereznünk, hogy a második körnek dobogóról tudjunk nekivágni. Amilyen kiegyensúlyozott a mezőny elképzelhető, hogy további 12 pont is elegendő lehet, csak akkor megvan az esélye, hogy az első két helyezett lőtávolon kívülre kerül. A mezőny tömör, csupán 3 pontra vagyunk a harmadik helytől. A Videoton kiemelkedni látszik „ics” végződésű külföldi támadói miatt idén is, a többi csapat mind verhető egytől-egyig, pédául rögtön elsőre a Diósgyőr a jövő héten hazai pályán, vajon szurkolók előtt?? Bízzunk benne!!! És remélem az „égi” forgatókönyvírónk és rendezőnk a Happy Endet is becsempészi a 33 részes szórakoztató sorozat következő 28 részébe... Hajrá Lilák! Vissza a címerünket!

Kapuzárás volt, pánik nem!!!

Szerencsére nem csak a „férfipártiként” jellemzett belga, és a szivárvány színeiben tündöklő szövetség zárta a kapukat, hanem csapatunk is! De nem csak, hogy zártuk a kaput, hanem igazán oda sem engedtük az ellenfelet, hogy egyáltalán kopogtasson… Azért persze próbálkoztak serényen, de ezen a meccsen igazán csak egy csapat volt a pályán. A végjátékban azért most sem volt teljesen kerek a történet, mert talán már a kilincset is elérték, de aztán arra már nem volt erejük, hogy be is nyissanak!
Ja, hangulat majdnem(!) semmi, az üres stadion totál lehangoló volt. Azt a kis hangulatot – a győzelmen kívül – csak azok rendkívül lelkes szurkolók hozták, akik a rémes időjárás ellenére is kimentek, és a stadionon kívülről is biztatták a csapatot! Óriás köszönet érte! Az meg külön öröm, hogy játékosaink megköszönték a biztatást, a mentőkapunál elcsattant pár pacsi. Ha valaki kételkedett benne, a játékosok a szurkolókkal vannak, nem is kérdés. Ahogy az sem, ki fizeti őket… Így érthető, ha direkt módon nem szeretnének belefolyni az eseményekbe, de ez a mostani gesztus mindent elmond!
Rodi! Nem kellene elgondolkodni azon, hogy ha mindenki szembe jön az autópályán, akkor Te hajtasz a rossz irányba???
Na de vissza a meccshez! A kezdést eltolták, 18:00 helyett 20:00-ra, ami nem is volt olyan rossz döntés! A többi első vonalbeli meccset elnézve nem ártott, hogy nem 40 fokban kellett játszani. Szédelgő, a túlélésért küzdő játékosokkal nem nagyon lehet komoly feladatokat végrehajtani, és így persze nem alakul nézhető foci sem. Szerencsére idén már minden pálya fűthető… De akkor meg miért kell a legnagyobb kánikulában játszani??? Nem lehetne – legalább ilyen extrém időjárási körülmények miatt – egy-egy fordulót áttenni akár decemberre?
Tudom, nincs rá MLSZ-szabály… Még akkor sem, ha az UEFA alapszabálya tartalmaz erre vonatkozó szabályokat. Úgy tűnik, hogy a szabályalkotó csak magára nézve nem tartja kötelezőnek a szabálykövető magatartást (vagy legalább a látszatának fenntartását…). Az időjárás szerencsére kicsit okosabb, mint a mai magyar futballvezetők, intézte is a lehülést! OK, elismerem, kicsit túltolta, nem kellett volna talán ennyi víz, de legalább a vízelvezető rendszer is le lett tesztelve (szintén mint szövetségi előírás!).
Ha nem is voltak ideálisak a körülmények, azért még lehetett élvezhető játékot produkálni, és ezúttal szerencsére mindkét csapat akart is játszani. A Vasasnak ez kevésbé sikerült, de mégsem vették elő a favágó stílust! A pályára lépők – ezek szerint – tiszteletben tartották a két szurkoló-gárda baráti viszonyát, de – érdekes, hogy ezt egy zártkapus meccsre írom… - igyekeztek kiszolgálni a „nézőket”. Megvan azért a hazai focinak egyfajta diszkrét bája, nem?
Események:
1.    félidő:
Rögtön a kezdés után a Vasas játékosa eléggé megkeverte a védelmünket, kicsit meg is ijedtem, de – mint kiderült – talán ez volt az egyetlen komolyabb általános zavar. 
Ezután Zsótér Doni eresztett el egy komoly lövést, de sajna nem talált kaput (ezen a meccsen volt egy kis probléma az irányzékkel, de remélem, hogy ez nem szegi kedvét – lövésből lesz a gól!).
Ezután Lita mutatott be egy hajmeresztő megoldást, amiből majdnem gólt kaptunk. Így utólag azt mondom, hogy jókor jött a figyelmeztetés, középső védőnk ezután nagyon koncentráltan, kifejezetten jól játszott.
Aztán jött a 25. perc, és megérkezett Nagy Dani a kapu elé (már mondhatom, hogy menetrend szerint!) a jobbösszekötő pozíciójából befelé cselezve kilőtte a hosszúsarkot! Ismét egy gyönyörű gól, ismét egy tökéletes lövés, egy bátor cselsorozat után! Van már góllövőnk!!! És nem is egy, mert Diarra visszatért, bár nem tudjuk még pontosan, hogy mi lesz sorsa…
Az első játékrészt két Vasas-helyzet zárta le, de ismét (!!!) kiválóan teljesítő kapusunk, Pajovic rutinból megoldotta ezeket a szituációkat. Nos, kapusunk is van! 
2.    félidő:
Ahogy középpályánk is, ami a második félidőben kiválóan működött, az ellenfélnek momentumai sem voltak, annak ellenére sem, hogy sorra hozta be a támadókat Oenning. 
Nálunk is volt változás, először Nagy Dani helyett Diarra érkezett, majd Donit Móci váltotta, Pauljevic (aki a végére kicsit belassult talán?) helyett Balázs, de inkább csak időhúzás célzattal a 90. percben.
Több nagy helyzetet is kidolgoztunk, de hol Obi (aki javul, javul, de több kell még mindig!), hol pedig Novothny önzőzte el a kapu előtt, hol pedig Doni bombája süvített el a kapu felett/mellett…
A Vasasnál a vége előtt pár perccel még egy próbálkozást jegyeztem fel, de ez sem okozott különösebb gondot nagyszerű kapusunknak! A végén volt öröm, megvan az első győzelem, és kapott gól nélkül hoztuk le a mérkőzést!
Összességében egy egyre jobban összekovácsolódó csapat jó irányban alakuló játékát láttam, persze még mindig vannak hibák, de sikerült végre szintet lépni:
-    Van kapusunk!!! Nem győzöm elégszer leírni, és most azt is külön ki kell emelnem, hogy a nem pont ideális talaj ellenére is magabiztos volt lábbal is, máris előrelépett ebben adologban,
-    A védelem közepe kifejezetten stabil, a szélső védők ezúttal fegyelmezettebben visszaértek (de továbbra sem megnyugtató a keret ezeken a posztokon), de most nem tudtak megfutni,
-    Védekező középpályásaink egyre többször tudják jól kihozni a labdát, és a kreatívabb, támadóbb szellemű társakat kiszolgálni,
-    Nagy Dani, Windecker jó labdákat osztogatott (de nincs egy igazi irányítónk így sem),
-    Szélsőink sokszor tudtak a védelem mögé kerülni (a beadások, befejezések terén van mit fejlődni), ez nyilván összefügg a szélső védők, és a labdákat elosztó játékosok munkájával,
-    Középcsatárunk relatív kevés labdát kapott (a beadások, ütempasszok terén még van mit csiszolni), de nem okozott csalódást így sem (talán lehetne aktívabban keresni a labdát, de nem vagyok benne biztos, hogy a ezen a poszton a labda üldözésére fecsérelni az energiát).

Ezúttal is összeállítottam egy – erősen szubjektív! – pontozást, imé:

Pajovic: 7
Mindent megoldott, amit kellett, bár most nem állították igazán komoly feladat elé, csak ezért nem magasabb a pontszám.
Pauljevic: 6 (7)
Jól mozgott, sokat ment előre, ugyanakkor nem maradt le a védekezésnél sem, viszont az oldalán volt néha kisebb zavar. Ez lehet, hogy az előtte játszók hibája (ezt nálam komolyabb szekértők majd megfejtik), erre az esetre tettem be a zárójeles értéket is.
Mohl: 7
Nem volt különösebb hiba a játékában, volt kapura lövése, egy-két kifejezetten jó labdája. Úgy tűnik, hogy ha nem kényszerítik versenyfutásra, képes minőségi játékra.
Litauszki: 6
Igazából ő is érdemelne egy 7-est, de a meccs eleji hibája nálam „megevett” egy pontot, de ettől eltekintve kifejezetten jól játszott.
Bojovic: 7
Valaki azt írta, hogy olyan, mint a Chokito (ronda és finom), de én ezt kiegészíteném azzal, hogy végtelenül megbízható is, ami az ő posztján ugyan alapkövetelmény, de mégis kevesen vannak, akik ilyen sallangmentesen képesek zárni a támadók útját a kapunkig.
Cseke: 5
Semmi különös nem volt nála. Most annyira szürke volt, hogy akár a pontozásom ennek áldozata is lehet. Az viszont szerintem jó ötlet, hogy a korábbiaknál egy kicsivel hátravontabban játszott, mert jó fizikumú játékos, aki szeret tisztán játszani, így Windi és Sanko mellett van egy újabb szűrőnk.
Windecker: 7
Nem volt nagy hibája, viszont volt egy-két kifejezett szép átadása, ugyanakkor megint nem tudott kaput találni egy jól kijátszott szituációban. Mivel neki ez nem is elsődleges feladata, nem hibáztatom érte, de ha ilyen sokszor felér az ellenfél védelmére akkor jobban kell kihasználni a kínálkozó lehetőségeket.
Nagy Dani:8
Zseniális gólt lőtt, ezen kívül pedig Zsótért, Obit is tömte labdákkal, így igazi vezére lett a csapatnak, e valamiért mégsem érzem tényleges irányítónak. Tévedjek, mert nem nagy baj az, hogy irányító/gólszerző is egy személyben, de esetleges kiesése problémákat okozhat.
Obinna: 6
Megmutatta, hogy ügyes a labdával, de azt is, hogy néha meg nem… Elég csúnyán eltörte a labdát gólhelyzetben, de egy beadásnál kapásból zseniálisan húzta a kapu irányába a zsugát. Gyorsasága nem mindennapi, de nem szereti a fizikai kontaktust, ezekben sokszor alulmarad.
Zsótér: 7
Lelkesedése, agresszivitása dicsérhető, ahogy vállalkozó kedve is, de ezúttal sajna az irányzék nem volt jó. Kicsi elmaradása még mindig van a többiekhez képest, de határozottan jó az irány, csak így tovább, össze fog ez állni!
Novothny: 6 (7)
Hasonló eset, mint Pauljevic. Azért, mert ő bizony rendre megérkezett a kapu elé, de a szélről betett labdák csak ritkán találták meg. Középcsatárként két nagy helyzetéből viszont az egyiket érvényesítenie kellett volna, ezért nem tudtam megadni a hetest.

Diarra: 7
Ahogy bejött, szinte azonnal veszélyeztetett, remek kis focista, látszik a mozdulatain, hogy benne van a boogie! Most nem kapott túl sok időt, és az arcán nem láttam túl nagy lelkesedést, nem tudom, hogy igazából mi lehet vele. A lényeg; hasznunkra tud lenni, ha fegyelmezett, és most az volt, pedig egyszer elég komolyan alátettek… (amit a bíró nem fújt aztán be…)
Simon: 6
Ez inkább 7 lenne, ha többet tölt a pályán. Gyors, harcos, de most még mintha kicsit ideges, vagy túlmotivált lenne, mert a koncentráció nem igazán jó még. Érthető a 18 hónap kihagyás után, de most már el tudnám képzelni kezdőként is!
Balázs:
Nem értékelhető.

A következő meccsen az olasz színészt, és csapatát kell két vállra fektetni – idegenben. Erre jó volt akár felkészülésként is a bezsebelt három ponttal végződő meccse, de nem árt figyelni, mert a Bonbonosnál van egy-két villámlábú srác, a védelmük pedig elég kemény fazonokkal áll fel.

HAJRÁ LILÁK!!!

NEM KELL ÚJ CÍMER!!!