Értékelés

„Nagy meccs  volt, fantasztikus hangulattal, azt gondolom, hogy a maga nemében páratlan légkört varázsoltak az újpesti drukkerek. „

Ezekkel a gondolatokkal kezdtem az Újpest – Ferencváros júliusi derbi értékelését. Hát ez a találkozó éppen az ellentéte volt. MLSZ jóvoltából (is) a második zárt kapus hazai mérkőzésünket játszhattuk, és egészen biztos vagyok abban, hogy a mérkőzés minősége pont a nézők hiánya miatt sikerült ilyen edző meccs jellegű unalmas birkózásra.
Vignjevics mester meglépte azt ami várható volt, kihagyta a kezdő csaptból Obinnát, sőt még azt a változtatást is megtette (ahogy az előző meccs után javasoltam), hogy Pauljevicset egy sorral előrébb vezényelte, és helyére a fiatal Szűcs Kristófot tette jobb hátvéd posztra. 
Változott a védekező középpálya is, az újonnan igazolt Diallo kapott szerepet, hiszen az eddigi felállásokban a támadásokban viszonylag sok volt a hiba, összejátékunkat zavarta és lassította  az ezen a poszton játszó játékosok pontatlansága.
A szándék nemes és megsüvegelendő volt, sajnos a gyakorlatban a csapat azonban meglepően alulteljesített, kijelenthetjük a szezon eddigi legyengébb játékát produkáltuk. Az ellenfél agresszív stílusához alkalmazkodtunk, ami nem a mi játékunk, nem tudtuk játszani a korábbi meccsek hatékony támadó játékát. Ebben nyilván szerepe volt annak, hogy a Diósgyőr szerzett korán vezetést  Pajovics szerencsétlen mozdulata eredményeképpen. Megjegyzem, hogy ilyen fejvéldőben nem éppen a legjobb választás a fejjel történő mentés, hiszen a „sisak” toppintja a fejes erejét, ráadásul szerintem még koordinációs problémát is jelent, hiszen úgy tűnt, hogy Pajo oldalra akarta kicsúsztatni a labdát, csak éppen nem érezte a fej-sisak kombo kiterjedését, és szinte el sem találta a labdát.
Sajnos Nagy Dani indiszponáltsága is látványos volt, itt szerintem Dialloval nem voltak még összecsiszolódva. Diallo többet vállalt ezen a poszton mint az eddigi játékosok, így Dani nem tudott hátrajönni annyira mélyen a labdákért, hanem Diallo vezette rá jobban az  elenfél védelmére, így viszont neki fejjebb tolva kellett harcolnia a behemót kemény diósgyőri védelemmel. Ez megoldást igényel a jövőben.
Szerencsére a végén azért csak ki tudtunk egyenlíteni, halkan jegyzem meg, a gól valóban lesállásról született, a gólszerző és az alapvonal között nem volt meg a két védő a passz pillanatában. Sebaj, visszakaptuk a múltheti elnézett 11-est.
Novotny is adós sajnos a gólokkal és bizony Szűcs is  bizonyyította, hogy játéktudásának nem erőssége a támadások segítése.
Kiváncsian várom az új igazolásaink bemutatkozását, reméljük velük megoldódnak látható szerkezeti problémáink.
Osztályozás:
Pajovics – 4, Szűcs – 4, Litauszki – 5, Bojovics – 5, Mohl – 5, Diallo – 6, Windecker – 5, Pauljevics -5, Nagy Dániel -  4, Zsótér – 6, Novotny  – 5.
A bajnokság első körének papíron legnehezebb meccsein túl vagyunk, a hátralévő 5 meccsből jó lenne minimálisan 3-at győzelemmel megvívni, vereség nélkül, az alsó hangon további  11 pontot jelentene.  Ennyi ponttal biztosan az első ötben tudnánk fordulni a következő etapra. 
Persze tudom, hogy a házunk táján meg egyáltalán nincs nyugalom, több frontos harcok folynak körülöttünk, amik jelentősen befolyásolhatják sajnos az eredményeinket is: szurkolók vs. Rodi, szurkolók  vs. MLSZ, Rodi vs. UTE, és valahol Rodi vs. MLSZ. 
Ennek erdményképpen minden bizonytalan, fogalmunk sincs egyáltalán lesz-e még hazai meccs szurkolók előtt, látjuk-e a szeretett címerünket csapatunk mezén, továbbá tartok tőle előbb utóbb pontlevonás is be fog lépni az MLSZ szankciói közé. Lehet, hogy ez lesz az a pillanat amikor új alapokra kell helyezni a csatákat. Ezektől a csatáktól láthatóan kezd mesterünk is felörlődni, nehéz nem észrevenni szemeiben a ki-ki alvadó tűzet, a csökkenő energiát habitusában.
Örömre sajnos tehát egyelőre nincs túl sok ok, sőt már a nyár is a végéhez közeledik...
Hajrá Lilák! Vissza a címerünket!

 

Ezt nem hiszem el. A harmadik rangadónk ahol jobbak vagyunk, lehetőségünk van eldönteni a meccset és elmarad a győzelem. Sőt most még vereség is lett a végére. Pedig még a kommentátor is jelezte, hogy az Újpesti vezetés még közel sem jelenti azt, hogy nyer a lila-fehér csapat. És tessék igaza lett, mert az utolsó 10 percben két peches gól kaptunk. Na de kezdjük az elején. A hőség véget ért szerencsére, így ideális hőmérséklet mellett, de meglehetősen nagy szélben került sor a mérkőzésre a Bozsik stadionban. Az NB1 átlagához képest, meglehetősen sokan, 3-4000-en voltak kinn a mérkőzésen, amelyből az újpesti drukkerhad létszáma körülbelül 1000 fő lehetett. A hangulatra nem lehetett panasz, bár az előnytelen, fedetlen, klasszikus „töltéses” régi pálya és a nagy szél miatt a hang nem maradt meg a stadionban, vitte a szél szerte Kispest felé... Mostani jó szokásunkhoz híven hamar megszereztük a vezetést, most azonban nem Nagy Dani tekert a bal alsóba, hanem Zsótér Donát, kisértetisen lekoppintva az elmúlt fodruló újpesti gólját. A gólt követően is aktívak voltunk, igyekeztük birtokolni a labdát, de láthatóan zavarta a nagy szél a játékosokat. Zsótér Donát mégis könnyen duplázhatott volna ha csak kicsit is higgadtabb megoldást választ és ahelyett, hogy ballal eltörte volna a labdát, a 100 %-os gólhelyzetben levette volna azt és senkitől sem zavartatva begurítja a hálóba. A forduló helyzete volt szerintem. Kontrolláltuk a mérkőzést, a Kispest nem tudott még helyzetet sem kialakítani. A Kispest pont azt játszotta mint mindig. Szürke darálás, minden helyzetből ívelve előre a labdát Eppel és Lnazafame irányába. E kiszámítható taktikára felkészültek védőink, szorosan fogták a belső védőink a rájuk bízott csatárokat, akik így nem tudtak kibontakozni, és gólhelyzetet teremteni. Az első félidő meglehetősen csapkodó játékkal telt. A második félidőben sajnos megint megléptük azt ami még nem hozott eddig túl sok sikert. Visszaálltunk és kontrára rendezkedtünk be. A Kispest továbbra sem játszott veszélyesen, de egyre közelebb kerültek a kapunkhoz, és cseréiknek köszönhetően jelentős létszámot vonultattak fel a kapunk közelébe. Egy ellentámadásból mégis Sankovics előtt alakult ki gólhelyzet, amikor Nagy Dani remekül centerezett Zsótérhoz, ő átlépve azt, ajtó-ablak helyzetet teremtett középpályásunknak, aki kapufára „törte” végül a labdát. Ez a második olyan helyzet volt amivel eldönthettük volna a mérkőzést. Mégis a Kispest talált két gólt. Egy bal oldalunkról erősen belőtt labdába ért bele Lanzafame, ami meglepte Pajovicsot, így a labda a kapunkban kötött ki nagy megdöbbenésemre. Érdekes, hogy Pajovics szinte a kezét sem emelte fel, az általam kedvelt kapustól elvártam volna egy reflexxszerű mozdulatot, amivel talán ki lehetett volna ütni a labdát. Aztán érkezett a második gól is. Lanzafame tekert vagy 35-40 méterről az ötösünk környékére, és a lábak között végül a kapunkba kötött ki a labda. Ezt a gólt egyértelműen Pajovics számlájára írom, mert nagy lendülettel kellett volna kijönnie a kapuból és a mezőnybe visszabokszolni, vagy megfogni a labdát, azonban ő a „Balajcza féle” megoldást választotta, közelről szurkolt a védőinknek, hátha, de nem... A hosszabbítással együtt maradt kb 7 percünk, hogy egyenlítsünk legalább és basszus a helyzetek alapján még győzhettünk is volna. Simon Krisztián lépett el védőjétől, bevezette a labdát a 16-oson belülre, belépett a védője elé aki nemes egyszersűggel fellökte, elsodorta hátulról. A nyilvánvaló 11- es és sárga lap helyett, továbbot intett a bíró. Meccset befolyásoló téves ítélet született. Aztán az utolsó pillanatokban két játékosunk is a Gróffal szemben állva lőhetett kapura 7-8 méterről, de mindkét esetben a Kispest kapusa hárított, pedig a második esetben támadónknak még ideje is lett volna meghelyezni a labdát, de végül a félmagas lövést nagy reflexszel hárította a kapus. Kikaptunk két szerencsétlen góllal, úgy, hogy a Kispestnek egy kidolgozott normális támadása nem volt, egy szerencsésen kapufára csúsztatott fejesen kívűl. Ahogy eddig is minden meccsünkön, agyonnyerhettük volna magunkat most is, helyette 0 ponttal mehettünk haza. A magam részéről biztosan pihentetném Obinnát, aki a támadásokból nem tudja kivenni hatékonyan a részét, megilletődve játszik, csupán rövid, biztonsági passzokra vállalkozik. A következő meccsen mindenféleképpen cserélnék és Obinna helyére feltolnám a gyors Pauljevicset, mögé pedig Balázst vagy Szűcsöt tenném jobb oldali védőnek. Ha Simon utoléri magát erőben, szintén játszhatna ezen a poszton. Probléma a két védekező középpályásunk pontatlan játéka, különösen szembeötlő Widecker körülményessége. Nehezen veszi észre a szituációkat, észlelést követően pedig túl sokszor gyenge kivitelezés következik. Itt nincs túl nagy kínálat, most jól jönne egy Balogh Balázs, de talán érdemes lenne Csekét megpróbálni, vagy igazolni kreatívabb játékost erre a posztra. A másik lyukas posztunk a bal oldali védő, itt csak Mohl Dávid jöhet szóba pillanatnyilag, az első kapott gólunknál sajnos megint őt játszották át. Osztályozás: Pajovics – 5, Pauljevics – 6, Litauszki – 5, Bojovics – 6, Mohl – 5, Windecker – 5, Sankovics – 6, Obinna – 4, Nagy Dániel - 5, Zsótér – 6, Novotny – 5. Túlvagyunk az első kör papíron legnehezebb ellenfelein, a hátralévő 6 meccsből 14-15 pontot kellene szereznünk, hogy a második körnek dobogóról tudjunk nekivágni. Amilyen kiegyensúlyozott a mezőny elképzelhető, hogy további 12 pont is elegendő lehet, csak akkor megvan az esélye, hogy az első két helyezett lőtávolon kívülre kerül. A mezőny tömör, csupán 3 pontra vagyunk a harmadik helytől. A Videoton kiemelkedni látszik „ics” végződésű külföldi támadói miatt idén is, a többi csapat mind verhető egytől-egyig, pédául rögtön elsőre a Diósgyőr a jövő héten hazai pályán, vajon szurkolók előtt?? Bízzunk benne!!! És remélem az „égi” forgatókönyvírónk és rendezőnk a Happy Endet is becsempészi a 33 részes szórakoztató sorozat következő 28 részébe... Hajrá Lilák! Vissza a címerünket!

Kapuzárás volt, pánik nem!!!

Szerencsére nem csak a „férfipártiként” jellemzett belga, és a szivárvány színeiben tündöklő szövetség zárta a kapukat, hanem csapatunk is! De nem csak, hogy zártuk a kaput, hanem igazán oda sem engedtük az ellenfelet, hogy egyáltalán kopogtasson… Azért persze próbálkoztak serényen, de ezen a meccsen igazán csak egy csapat volt a pályán. A végjátékban azért most sem volt teljesen kerek a történet, mert talán már a kilincset is elérték, de aztán arra már nem volt erejük, hogy be is nyissanak!
Ja, hangulat majdnem(!) semmi, az üres stadion totál lehangoló volt. Azt a kis hangulatot – a győzelmen kívül – csak azok rendkívül lelkes szurkolók hozták, akik a rémes időjárás ellenére is kimentek, és a stadionon kívülről is biztatták a csapatot! Óriás köszönet érte! Az meg külön öröm, hogy játékosaink megköszönték a biztatást, a mentőkapunál elcsattant pár pacsi. Ha valaki kételkedett benne, a játékosok a szurkolókkal vannak, nem is kérdés. Ahogy az sem, ki fizeti őket… Így érthető, ha direkt módon nem szeretnének belefolyni az eseményekbe, de ez a mostani gesztus mindent elmond!
Rodi! Nem kellene elgondolkodni azon, hogy ha mindenki szembe jön az autópályán, akkor Te hajtasz a rossz irányba???
Na de vissza a meccshez! A kezdést eltolták, 18:00 helyett 20:00-ra, ami nem is volt olyan rossz döntés! A többi első vonalbeli meccset elnézve nem ártott, hogy nem 40 fokban kellett játszani. Szédelgő, a túlélésért küzdő játékosokkal nem nagyon lehet komoly feladatokat végrehajtani, és így persze nem alakul nézhető foci sem. Szerencsére idén már minden pálya fűthető… De akkor meg miért kell a legnagyobb kánikulában játszani??? Nem lehetne – legalább ilyen extrém időjárási körülmények miatt – egy-egy fordulót áttenni akár decemberre?
Tudom, nincs rá MLSZ-szabály… Még akkor sem, ha az UEFA alapszabálya tartalmaz erre vonatkozó szabályokat. Úgy tűnik, hogy a szabályalkotó csak magára nézve nem tartja kötelezőnek a szabálykövető magatartást (vagy legalább a látszatának fenntartását…). Az időjárás szerencsére kicsit okosabb, mint a mai magyar futballvezetők, intézte is a lehülést! OK, elismerem, kicsit túltolta, nem kellett volna talán ennyi víz, de legalább a vízelvezető rendszer is le lett tesztelve (szintén mint szövetségi előírás!).
Ha nem is voltak ideálisak a körülmények, azért még lehetett élvezhető játékot produkálni, és ezúttal szerencsére mindkét csapat akart is játszani. A Vasasnak ez kevésbé sikerült, de mégsem vették elő a favágó stílust! A pályára lépők – ezek szerint – tiszteletben tartották a két szurkoló-gárda baráti viszonyát, de – érdekes, hogy ezt egy zártkapus meccsre írom… - igyekeztek kiszolgálni a „nézőket”. Megvan azért a hazai focinak egyfajta diszkrét bája, nem?
Események:
1.    félidő:
Rögtön a kezdés után a Vasas játékosa eléggé megkeverte a védelmünket, kicsit meg is ijedtem, de – mint kiderült – talán ez volt az egyetlen komolyabb általános zavar. 
Ezután Zsótér Doni eresztett el egy komoly lövést, de sajna nem talált kaput (ezen a meccsen volt egy kis probléma az irányzékkel, de remélem, hogy ez nem szegi kedvét – lövésből lesz a gól!).
Ezután Lita mutatott be egy hajmeresztő megoldást, amiből majdnem gólt kaptunk. Így utólag azt mondom, hogy jókor jött a figyelmeztetés, középső védőnk ezután nagyon koncentráltan, kifejezetten jól játszott.
Aztán jött a 25. perc, és megérkezett Nagy Dani a kapu elé (már mondhatom, hogy menetrend szerint!) a jobbösszekötő pozíciójából befelé cselezve kilőtte a hosszúsarkot! Ismét egy gyönyörű gól, ismét egy tökéletes lövés, egy bátor cselsorozat után! Van már góllövőnk!!! És nem is egy, mert Diarra visszatért, bár nem tudjuk még pontosan, hogy mi lesz sorsa…
Az első játékrészt két Vasas-helyzet zárta le, de ismét (!!!) kiválóan teljesítő kapusunk, Pajovic rutinból megoldotta ezeket a szituációkat. Nos, kapusunk is van! 
2.    félidő:
Ahogy középpályánk is, ami a második félidőben kiválóan működött, az ellenfélnek momentumai sem voltak, annak ellenére sem, hogy sorra hozta be a támadókat Oenning. 
Nálunk is volt változás, először Nagy Dani helyett Diarra érkezett, majd Donit Móci váltotta, Pauljevic (aki a végére kicsit belassult talán?) helyett Balázs, de inkább csak időhúzás célzattal a 90. percben.
Több nagy helyzetet is kidolgoztunk, de hol Obi (aki javul, javul, de több kell még mindig!), hol pedig Novothny önzőzte el a kapu előtt, hol pedig Doni bombája süvített el a kapu felett/mellett…
A Vasasnál a vége előtt pár perccel még egy próbálkozást jegyeztem fel, de ez sem okozott különösebb gondot nagyszerű kapusunknak! A végén volt öröm, megvan az első győzelem, és kapott gól nélkül hoztuk le a mérkőzést!
Összességében egy egyre jobban összekovácsolódó csapat jó irányban alakuló játékát láttam, persze még mindig vannak hibák, de sikerült végre szintet lépni:
-    Van kapusunk!!! Nem győzöm elégszer leírni, és most azt is külön ki kell emelnem, hogy a nem pont ideális talaj ellenére is magabiztos volt lábbal is, máris előrelépett ebben adologban,
-    A védelem közepe kifejezetten stabil, a szélső védők ezúttal fegyelmezettebben visszaértek (de továbbra sem megnyugtató a keret ezeken a posztokon), de most nem tudtak megfutni,
-    Védekező középpályásaink egyre többször tudják jól kihozni a labdát, és a kreatívabb, támadóbb szellemű társakat kiszolgálni,
-    Nagy Dani, Windecker jó labdákat osztogatott (de nincs egy igazi irányítónk így sem),
-    Szélsőink sokszor tudtak a védelem mögé kerülni (a beadások, befejezések terén van mit fejlődni), ez nyilván összefügg a szélső védők, és a labdákat elosztó játékosok munkájával,
-    Középcsatárunk relatív kevés labdát kapott (a beadások, ütempasszok terén még van mit csiszolni), de nem okozott csalódást így sem (talán lehetne aktívabban keresni a labdát, de nem vagyok benne biztos, hogy a ezen a poszton a labda üldözésére fecsérelni az energiát).

Ezúttal is összeállítottam egy – erősen szubjektív! – pontozást, imé:

Pajovic: 7
Mindent megoldott, amit kellett, bár most nem állították igazán komoly feladat elé, csak ezért nem magasabb a pontszám.
Pauljevic: 6 (7)
Jól mozgott, sokat ment előre, ugyanakkor nem maradt le a védekezésnél sem, viszont az oldalán volt néha kisebb zavar. Ez lehet, hogy az előtte játszók hibája (ezt nálam komolyabb szekértők majd megfejtik), erre az esetre tettem be a zárójeles értéket is.
Mohl: 7
Nem volt különösebb hiba a játékában, volt kapura lövése, egy-két kifejezetten jó labdája. Úgy tűnik, hogy ha nem kényszerítik versenyfutásra, képes minőségi játékra.
Litauszki: 6
Igazából ő is érdemelne egy 7-est, de a meccs eleji hibája nálam „megevett” egy pontot, de ettől eltekintve kifejezetten jól játszott.
Bojovic: 7
Valaki azt írta, hogy olyan, mint a Chokito (ronda és finom), de én ezt kiegészíteném azzal, hogy végtelenül megbízható is, ami az ő posztján ugyan alapkövetelmény, de mégis kevesen vannak, akik ilyen sallangmentesen képesek zárni a támadók útját a kapunkig.
Cseke: 5
Semmi különös nem volt nála. Most annyira szürke volt, hogy akár a pontozásom ennek áldozata is lehet. Az viszont szerintem jó ötlet, hogy a korábbiaknál egy kicsivel hátravontabban játszott, mert jó fizikumú játékos, aki szeret tisztán játszani, így Windi és Sanko mellett van egy újabb szűrőnk.
Windecker: 7
Nem volt nagy hibája, viszont volt egy-két kifejezett szép átadása, ugyanakkor megint nem tudott kaput találni egy jól kijátszott szituációban. Mivel neki ez nem is elsődleges feladata, nem hibáztatom érte, de ha ilyen sokszor felér az ellenfél védelmére akkor jobban kell kihasználni a kínálkozó lehetőségeket.
Nagy Dani:8
Zseniális gólt lőtt, ezen kívül pedig Zsótért, Obit is tömte labdákkal, így igazi vezére lett a csapatnak, e valamiért mégsem érzem tényleges irányítónak. Tévedjek, mert nem nagy baj az, hogy irányító/gólszerző is egy személyben, de esetleges kiesése problémákat okozhat.
Obinna: 6
Megmutatta, hogy ügyes a labdával, de azt is, hogy néha meg nem… Elég csúnyán eltörte a labdát gólhelyzetben, de egy beadásnál kapásból zseniálisan húzta a kapu irányába a zsugát. Gyorsasága nem mindennapi, de nem szereti a fizikai kontaktust, ezekben sokszor alulmarad.
Zsótér: 7
Lelkesedése, agresszivitása dicsérhető, ahogy vállalkozó kedve is, de ezúttal sajna az irányzék nem volt jó. Kicsi elmaradása még mindig van a többiekhez képest, de határozottan jó az irány, csak így tovább, össze fog ez állni!
Novothny: 6 (7)
Hasonló eset, mint Pauljevic. Azért, mert ő bizony rendre megérkezett a kapu elé, de a szélről betett labdák csak ritkán találták meg. Középcsatárként két nagy helyzetéből viszont az egyiket érvényesítenie kellett volna, ezért nem tudtam megadni a hetest.

Diarra: 7
Ahogy bejött, szinte azonnal veszélyeztetett, remek kis focista, látszik a mozdulatain, hogy benne van a boogie! Most nem kapott túl sok időt, és az arcán nem láttam túl nagy lelkesedést, nem tudom, hogy igazából mi lehet vele. A lényeg; hasznunkra tud lenni, ha fegyelmezett, és most az volt, pedig egyszer elég komolyan alátettek… (amit a bíró nem fújt aztán be…)
Simon: 6
Ez inkább 7 lenne, ha többet tölt a pályán. Gyors, harcos, de most még mintha kicsit ideges, vagy túlmotivált lenne, mert a koncentráció nem igazán jó még. Érthető a 18 hónap kihagyás után, de most már el tudnám képzelni kezdőként is!
Balázs:
Nem értékelhető.

A következő meccsen az olasz színészt, és csapatát kell két vállra fektetni – idegenben. Erre jó volt akár felkészülésként is a bezsebelt három ponttal végződő meccse, de nem árt figyelni, mert a Bonbonosnál van egy-két villámlábú srác, a védelmük pedig elég kemény fazonokkal áll fel.

HAJRÁ LILÁK!!!

NEM KELL ÚJ CÍMER!!!

Ezen költői kérdés körül járnak a meccs óta gondolataim, és úgy hiszem, nem vagyok ezzel egyedül. Három mérkőzés, három döntetlen, ráadásul háromszor 2-2, hat rúgott hat kapott gól.

És, hogy még nehezebb legyen feldolgozni a történéseket, a Ferencváros ellen, és most a Videoton ellen is mi vezettünk, és a két-két pontunkba kerülő egyenlítő gólt mindkét esetben az utolsó percekben szerezte az ellenfél.

Változás annyi történt a Ferencváros elleni kezdőnkhöz képest, hogy kimaradt Pauljevics és Balázs Benjámin, helyettük Zsótér és Szűcs kezdett.

A mérkőzés remekül indult, már a 7. percben vezettünk Nagy Dániel mesteri alakítása révén.

Ez a gól tanítanivaló volt, körülbelül ezt várja az ellenkező lábas szélső középpályásainktól edzőnk. A jobb lábas Dani baloldalról húzott középre, és mesterien csavarta a bal alsóba, úgy hogy a fehérvári kapusnak esélye sem maradt a védésre.

Ebben a félidőben Somának volt mégy egy hasonló helyzete, ő a jobb alsót választotta, azonban ezen rajtavolt a fehérvári kapus.

Több említésre való helyzetünk nem adódott ebbena félidőben, azonban a Videoton sem jutott el szinte még lövésig sem, a védőink nagyon jól helytálltak.

A másodig félidőben várható volt, hogy „ránk jön”a Videoton, akinek a fölénye egyre nyomasztóbbá vált, nem nagyon tudtuk megtartani a labdát. Kontrára rendezkedtünk be, amelyet megerősített Simon és Pauljevics beállítása is. Nagy Dániel gólja a második félidőben egy nagyszerű kényszerítőzés, valamint remek helyzetfelismerés eredményeként született.

2-0-s vezetésünknél már jogosan reménykedhettünk a győzelemben. Két gyors játékosunk becserélése is jó húzásnak tűnt, ekkor úgy gondoltam, hogy egy gólt biztosan lövünk még a kinyíló fehérvári védelemnek. Sajnos nem így lett. Miközben a fehérvári nyomás fokozódott a kapunkra, szórványos kontráinkat nem tudtuk góllal befejezni, sajnos várható volt, hogy előbb utóbb migólt kapunk. A 86. percben be is következett. Ekkor már nagyon tartottam attól, hogy itt még nem lesz vége. És csakugyan.  A lefújás előtti percekben kaptunk még egyet, hasonló beívelés utáni szituációban, és bizony benne volta levegőben a Videoton győztes gólja is. Szerencsére ez elmaradt, így aztán kiénekelték a sajtot megint a szánkból, ez talán még a Fradi elleni döntetlennél is fájdalmasabb volt.

Mint minden gólt, itt is hibák előzték még a kapott gólokat, most Mohl Dávid maradt le mindkét esetben a hozzá legközelebb érkező játékosról. Hiba lenne csak az ő nyakába varrni a vereséget, mert bizony a támadók már sokkal korábban eldönthették volna a mérkőzést, ha jobban koncentrálnak.

Kapusunk fenomenálisan védett, Nagy Dániel mellett a legjobb igazolásunknak tűnik. Továbbra is tetszik Bojovics játéka, a keménykötésű srác nagyon hasznosan védekezik a kapunk előtt.

Obina jó úton halad afelé, hogy kijátssza magát a kezdőből. Az látszik, hogy jól bánik a labdával, de nagyon nem tudta eddig felvenni a játék ritmusát, olyan mintha a kazettás magnó húzná a szalagot, néha hallatszik egy-két jó dallam, de összességében nem szórakoztató a zene, ami a magnóból jön.

Pauljeviccsel én biztosan kezdtem volna, szerintem neki stabil helye van a kezdőben.

Zsótér még talány, kissé túlpörögve, sok hibával játszott, de benne komoly potenciált látok.

Litauszki is szerintem egyre jobb formában játszik.

Problémánk a két szélső védőnknél van továbbra is, a csapat egyéb posztjai szerintem rendben vannak, bár sokat segítene a csapaton védekező középpályásaink koncentráltabb játéka.  

 

Fentiek alapján, hogy félig tele, vagy félig üres döntse el mindenki maga.

Továbbra is Hajrá Lilák és Vissza a címert!!!

Nagy meccs  volt, fantasztikus hangulattal, azt gondolom, hogy a maga nemében páratlan légkört varázsoltak az újpesti drukkerek. Voltam mostanában néhány nemzetközi meccsen Ausztriában, nagyon sokat látok a TV-ben, de ilyen szurkolással még vétletlenül sem találkoztam. Igaz, hogy a címerünk visszaszerzése érdekében  dúló csata miatt a zúgott a taulajdonos szidalmazása is, de hangulat tekintetében közelítette a 6-0-ás legendás mérkőzést. Mi lett volna ha nyerünk? Hivatalosan 6500 nézőt jelentettünk, de nekem ez erősen többnek tűnt, az én számításaim szerint ez bő 8000 néző volt.  És itt meg is érkeztünk a 2-2-es döntetlent hozó meccshez.

Láttam a csapat felkészülési mérkőzéseit, a Paks elleni teljesítményt, vitathatatlanul most játszottunk a legjobban. Hiába, 7 új játékos van a kezdőben, idő kell amig összeszoknak.   

A felállásról:

4-2-3-1. Akármilyen csapatunk is van,  Nebojsa  ragaszkodik ehhez a hadrendhez, igaz ebből a meccsek alatt, védekezésben, illetve támadásban könnyen lehet változtatni a helyzethez alkalmazkodva.

A taktikáról:

Nekem úgy tűnik edzőnk változtatott a taktikán, erős és jól forduló, dinamikus csatárunk (Soma) valamint a remek szélsőnk Pauljevics gyorsasága miatt sokkal több az indítás (ebből adódóan a több pontatlan idítás, kiugratás), a direkt gólhelyzet kialakításra törekvés. Simon és Zsótér kezdőbekerülésével ezek az indítások még inkább jellemezni fogják majd játékunkat véleményem szerint. A  a korábbi keret megfelelő támadók hiányában rá volt kényszerítve, hogy jelentős létszámot vonultasson fel az ellenfél kapujához, hátha valaki betalál majd (nagyon sokszor senki, sajnos).  

A másik oldalon Obi volt jobb oldali támadónak jelölve, nekem továbbra is úgy tűnik őt nem itt tudjuk a legjobban „hasznosítani”. Nagyon látszik rajta, hogy nem szélső, nem keresi a szélen a területet, nem elég önző ehhez, nem akar vonalig játszani, ellenben keresi az összjátékot a többiekkel, igyekszik másokat helyzetbe hozni. Remek erények ezek a középpálya közepén, a csatárok mögött, kevésbé azok a szélen. Az látszik, hogy a srác gyors, de mégis úgy tűnt nekem, mintha az észlelése, reflexe, reakciói meg lassúak lennének, szóval még keverednek bennem a gondolatok az ő megítélése kapcsán, szükségem van még jónéhány meccsre, hogy kategórikus véleményt mondjak róla.

Védekezésünk az ellenfél kiugróan legjobb két szélső játékosa miatt várható volt, hogy problémás lesz a széleken, ez sajnos beigazolódott. Igaz a mi csapatunknak pedig pillanatnyilag itt vannak a legnagyobb problémái. Varga és Moutari jöttek is rendesen, Balázs és Mohl  sajnos a kelleténél többet láthatták a szélsők hátát mint amennyi még kezelhető lett volna. Sajnos túl sokszor játszották át őket, a kapott góljainkat is ennek tulajdonítom. Szerencse, hogy Moutari a legtöbbször rossz megoldást választott és az is igaz, hogy Mohl a második félidőben már többször avatkozott be hatásosan, megelőzve okosan Moutarit a labda átvételekben.

Mindenféleképpen ki kell emelnem négy játékost: Pajovicsot, Pauljevicset, Somát és Nagy Dánielt. A sok jó teljesítmény mellett az ő játékuk, teljesítményük tetszett a legjobban, de ilyen hangulatban szerintem nem is lehet rosszul, lélektelenül játszani.

Összességében pozitívan álltam fel a meccs végén, ha igaz, hogy Rodi minőségi játékossal kívánja pótolni Bardhit, továbbá bal hátvédet is kíván igazolni, megállapíthatjuk, hogy a tavalyinál jobb csapatunk lesz idén. Aztán, hogy ez eredményekben hogy jelenik majd meg, megtudjuk 2018. tavaszán.

 

Hajrá Lilák! Vissza a címerünket!