Értékelés

Félig tele, vagy félig üres

Ezen költői kérdés körül járnak a meccs óta gondolataim, és úgy hiszem, nem vagyok ezzel egyedül. Három mérkőzés, három döntetlen, ráadásul háromszor 2-2, hat rúgott hat kapott gól.

És, hogy még nehezebb legyen feldolgozni a történéseket, a Ferencváros ellen, és most a Videoton ellen is mi vezettünk, és a két-két pontunkba kerülő egyenlítő gólt mindkét esetben az utolsó percekben szerezte az ellenfél.

Változás annyi történt a Ferencváros elleni kezdőnkhöz képest, hogy kimaradt Pauljevics és Balázs Benjámin, helyettük Zsótér és Szűcs kezdett.

A mérkőzés remekül indult, már a 7. percben vezettünk Nagy Dániel mesteri alakítása révén.

Ez a gól tanítanivaló volt, körülbelül ezt várja az ellenkező lábas szélső középpályásainktól edzőnk. A jobb lábas Dani baloldalról húzott középre, és mesterien csavarta a bal alsóba, úgy hogy a fehérvári kapusnak esélye sem maradt a védésre.

Ebben a félidőben Somának volt mégy egy hasonló helyzete, ő a jobb alsót választotta, azonban ezen rajtavolt a fehérvári kapus.

Több említésre való helyzetünk nem adódott ebbena félidőben, azonban a Videoton sem jutott el szinte még lövésig sem, a védőink nagyon jól helytálltak.

A másodig félidőben várható volt, hogy „ránk jön”a Videoton, akinek a fölénye egyre nyomasztóbbá vált, nem nagyon tudtuk megtartani a labdát. Kontrára rendezkedtünk be, amelyet megerősített Simon és Pauljevics beállítása is. Nagy Dániel gólja a második félidőben egy nagyszerű kényszerítőzés, valamint remek helyzetfelismerés eredményeként született.

2-0-s vezetésünknél már jogosan reménykedhettünk a győzelemben. Két gyors játékosunk becserélése is jó húzásnak tűnt, ekkor úgy gondoltam, hogy egy gólt biztosan lövünk még a kinyíló fehérvári védelemnek. Sajnos nem így lett. Miközben a fehérvári nyomás fokozódott a kapunkra, szórványos kontráinkat nem tudtuk góllal befejezni, sajnos várható volt, hogy előbb utóbb migólt kapunk. A 86. percben be is következett. Ekkor már nagyon tartottam attól, hogy itt még nem lesz vége. És csakugyan.  A lefújás előtti percekben kaptunk még egyet, hasonló beívelés utáni szituációban, és bizony benne volta levegőben a Videoton győztes gólja is. Szerencsére ez elmaradt, így aztán kiénekelték a sajtot megint a szánkból, ez talán még a Fradi elleni döntetlennél is fájdalmasabb volt.

Mint minden gólt, itt is hibák előzték még a kapott gólokat, most Mohl Dávid maradt le mindkét esetben a hozzá legközelebb érkező játékosról. Hiba lenne csak az ő nyakába varrni a vereséget, mert bizony a támadók már sokkal korábban eldönthették volna a mérkőzést, ha jobban koncentrálnak.

Kapusunk fenomenálisan védett, Nagy Dániel mellett a legjobb igazolásunknak tűnik. Továbbra is tetszik Bojovics játéka, a keménykötésű srác nagyon hasznosan védekezik a kapunk előtt.

Obina jó úton halad afelé, hogy kijátssza magát a kezdőből. Az látszik, hogy jól bánik a labdával, de nagyon nem tudta eddig felvenni a játék ritmusát, olyan mintha a kazettás magnó húzná a szalagot, néha hallatszik egy-két jó dallam, de összességében nem szórakoztató a zene, ami a magnóból jön.

Pauljeviccsel én biztosan kezdtem volna, szerintem neki stabil helye van a kezdőben.

Zsótér még talány, kissé túlpörögve, sok hibával játszott, de benne komoly potenciált látok.

Litauszki is szerintem egyre jobb formában játszik.

Problémánk a két szélső védőnknél van továbbra is, a csapat egyéb posztjai szerintem rendben vannak, bár sokat segítene a csapaton védekező középpályásaink koncentráltabb játéka.  

 

Fentiek alapján, hogy félig tele, vagy félig üres döntse el mindenki maga.

Továbbra is Hajrá Lilák és Vissza a címert!!!