Értékelés

Csak a szokásos...

Ezt nem hiszem el. A harmadik rangadónk ahol jobbak vagyunk, lehetőségünk van eldönteni a meccset és elmarad a győzelem. Sőt most még vereség is lett a végére. Pedig még a kommentátor is jelezte, hogy az Újpesti vezetés még közel sem jelenti azt, hogy nyer a lila-fehér csapat. És tessék igaza lett, mert az utolsó 10 percben két peches gól kaptunk. Na de kezdjük az elején. A hőség véget ért szerencsére, így ideális hőmérséklet mellett, de meglehetősen nagy szélben került sor a mérkőzésre a Bozsik stadionban. Az NB1 átlagához képest, meglehetősen sokan, 3-4000-en voltak kinn a mérkőzésen, amelyből az újpesti drukkerhad létszáma körülbelül 1000 fő lehetett. A hangulatra nem lehetett panasz, bár az előnytelen, fedetlen, klasszikus „töltéses” régi pálya és a nagy szél miatt a hang nem maradt meg a stadionban, vitte a szél szerte Kispest felé... Mostani jó szokásunkhoz híven hamar megszereztük a vezetést, most azonban nem Nagy Dani tekert a bal alsóba, hanem Zsótér Donát, kisértetisen lekoppintva az elmúlt fodruló újpesti gólját. A gólt követően is aktívak voltunk, igyekeztük birtokolni a labdát, de láthatóan zavarta a nagy szél a játékosokat. Zsótér Donát mégis könnyen duplázhatott volna ha csak kicsit is higgadtabb megoldást választ és ahelyett, hogy ballal eltörte volna a labdát, a 100 %-os gólhelyzetben levette volna azt és senkitől sem zavartatva begurítja a hálóba. A forduló helyzete volt szerintem. Kontrolláltuk a mérkőzést, a Kispest nem tudott még helyzetet sem kialakítani. A Kispest pont azt játszotta mint mindig. Szürke darálás, minden helyzetből ívelve előre a labdát Eppel és Lnazafame irányába. E kiszámítható taktikára felkészültek védőink, szorosan fogták a belső védőink a rájuk bízott csatárokat, akik így nem tudtak kibontakozni, és gólhelyzetet teremteni. Az első félidő meglehetősen csapkodó játékkal telt. A második félidőben sajnos megint megléptük azt ami még nem hozott eddig túl sok sikert. Visszaálltunk és kontrára rendezkedtünk be. A Kispest továbbra sem játszott veszélyesen, de egyre közelebb kerültek a kapunkhoz, és cseréiknek köszönhetően jelentős létszámot vonultattak fel a kapunk közelébe. Egy ellentámadásból mégis Sankovics előtt alakult ki gólhelyzet, amikor Nagy Dani remekül centerezett Zsótérhoz, ő átlépve azt, ajtó-ablak helyzetet teremtett középpályásunknak, aki kapufára „törte” végül a labdát. Ez a második olyan helyzet volt amivel eldönthettük volna a mérkőzést. Mégis a Kispest talált két gólt. Egy bal oldalunkról erősen belőtt labdába ért bele Lanzafame, ami meglepte Pajovicsot, így a labda a kapunkban kötött ki nagy megdöbbenésemre. Érdekes, hogy Pajovics szinte a kezét sem emelte fel, az általam kedvelt kapustól elvártam volna egy reflexxszerű mozdulatot, amivel talán ki lehetett volna ütni a labdát. Aztán érkezett a második gól is. Lanzafame tekert vagy 35-40 méterről az ötösünk környékére, és a lábak között végül a kapunkba kötött ki a labda. Ezt a gólt egyértelműen Pajovics számlájára írom, mert nagy lendülettel kellett volna kijönnie a kapuból és a mezőnybe visszabokszolni, vagy megfogni a labdát, azonban ő a „Balajcza féle” megoldást választotta, közelről szurkolt a védőinknek, hátha, de nem... A hosszabbítással együtt maradt kb 7 percünk, hogy egyenlítsünk legalább és basszus a helyzetek alapján még győzhettünk is volna. Simon Krisztián lépett el védőjétől, bevezette a labdát a 16-oson belülre, belépett a védője elé aki nemes egyszersűggel fellökte, elsodorta hátulról. A nyilvánvaló 11- es és sárga lap helyett, továbbot intett a bíró. Meccset befolyásoló téves ítélet született. Aztán az utolsó pillanatokban két játékosunk is a Gróffal szemben állva lőhetett kapura 7-8 méterről, de mindkét esetben a Kispest kapusa hárított, pedig a második esetben támadónknak még ideje is lett volna meghelyezni a labdát, de végül a félmagas lövést nagy reflexszel hárította a kapus. Kikaptunk két szerencsétlen góllal, úgy, hogy a Kispestnek egy kidolgozott normális támadása nem volt, egy szerencsésen kapufára csúsztatott fejesen kívűl. Ahogy eddig is minden meccsünkön, agyonnyerhettük volna magunkat most is, helyette 0 ponttal mehettünk haza. A magam részéről biztosan pihentetném Obinnát, aki a támadásokból nem tudja kivenni hatékonyan a részét, megilletődve játszik, csupán rövid, biztonsági passzokra vállalkozik. A következő meccsen mindenféleképpen cserélnék és Obinna helyére feltolnám a gyors Pauljevicset, mögé pedig Balázst vagy Szűcsöt tenném jobb oldali védőnek. Ha Simon utoléri magát erőben, szintén játszhatna ezen a poszton. Probléma a két védekező középpályásunk pontatlan játéka, különösen szembeötlő Widecker körülményessége. Nehezen veszi észre a szituációkat, észlelést követően pedig túl sokszor gyenge kivitelezés következik. Itt nincs túl nagy kínálat, most jól jönne egy Balogh Balázs, de talán érdemes lenne Csekét megpróbálni, vagy igazolni kreatívabb játékost erre a posztra. A másik lyukas posztunk a bal oldali védő, itt csak Mohl Dávid jöhet szóba pillanatnyilag, az első kapott gólunknál sajnos megint őt játszották át. Osztályozás: Pajovics – 5, Pauljevics – 6, Litauszki – 5, Bojovics – 6, Mohl – 5, Windecker – 5, Sankovics – 6, Obinna – 4, Nagy Dániel - 5, Zsótér – 6, Novotny – 5. Túlvagyunk az első kör papíron legnehezebb ellenfelein, a hátralévő 6 meccsből 14-15 pontot kellene szereznünk, hogy a második körnek dobogóról tudjunk nekivágni. Amilyen kiegyensúlyozott a mezőny elképzelhető, hogy további 12 pont is elegendő lehet, csak akkor megvan az esélye, hogy az első két helyezett lőtávolon kívülre kerül. A mezőny tömör, csupán 3 pontra vagyunk a harmadik helytől. A Videoton kiemelkedni látszik „ics” végződésű külföldi támadói miatt idén is, a többi csapat mind verhető egytől-egyig, pédául rögtön elsőre a Diósgyőr a jövő héten hazai pályán, vajon szurkolók előtt?? Bízzunk benne!!! És remélem az „égi” forgatókönyvírónk és rendezőnk a Happy Endet is becsempészi a 33 részes szórakoztató sorozat következő 28 részébe... Hajrá Lilák! Vissza a címerünket!