Értékelés

A kupagyőztes idény elemzése 1. rész

A 2017/18-as bajnoki idény egy ideig még biztosan vita tárgya marad. A vita alapja többnyire az, hogy a bronzérmet hogyan értékeljük, mennyire lehet ez öröm az Újpest számára, a kupagyőzelem sportértéke, és a címer-ügy megítélése. Ezúttal kísérletet teszek arra, hogy időrendbe szedve felelevenítsem a történéseket. Lehet, hogy ezzel muníciót adok a vitához, de ha az érvek és ellenérvek tényeken alapulnak a vita a legkevésbé sem ártalmas, inkább előrevisz!

 

Előzmények

Tavaly nyáron egy elbukott derby-vel zártuk a bajnokságot... Ezzel a hetedik helyen végeztünk, de a hajó nem az utolsó fordulóban úszott el, egy magabiztos győzelemmel is csak egy hellyel tudtunk volna feljebb zárni. Ennek a szereplésnek nem egyetlen oka volt, egy klub eredményessége igen sok tényezőtől függ. 2016 tavaszán azonban az UEFA (az MLSZ közreműködésével) két igazolási periódusra (2016 nyár, és 2017 tél) eltiltotta az Újpest FC-t új játékosok regisztrációjától! A júliusban - a fellebbezés ellenére - a CAS sem változtatta meg a döntést, így bizony komoly hátrányba kerültünk már a rajtvonalon…

Az eltiltás előtt tető alá hozott megállapodások sem léphettek életbe, így Novothny Soma, és Zsótér Donát - a tulajdonosi klub-birodalom közbeiktatásával – kölcsönbe kerültek Diósgyőrbe, illetve Kispestre. Más lehetőség híján a kölcsönben nálunk lévő játékosok (Cseke, Nagy Tibor, Tóth Patrik) szerződését véglegesítették (ez nem jelentett regisztrációt!), Kecskés Ákost kölcsönszerződését pedig meghosszabbították, az utánpótlásból pedig Pávkovics kapott profi szerződést.

Ma már tudjuk, hogy az akkori érkezők - Kecskés és Cseke kivételével – nem lettek meghatározó játékosok, így sajnos erősítést nem jelentettek, de legalább a létszám megvolt nagyjából. Közben ugyanis visszavonult Kabát Peti, Litauszki pedig megkezdte nem túl jól sikerült kalandját Krakkóban, Filkor Attilát pedig elengedte a klub, mert sajnos nem tudott igazán hozzátenni játékunkhoz az előző idény során. Ne feledjük el, hogy a három éves nemzetközi eltiltás még életben volt, így ha a jelentősen meggyengült csapat valami csoda folytán kivívja a nemzetközi kupaindulás jogát, akkor sem léphet európai porondra…

Az erősen behatárolt lehetőségek vezettek tehát ahhoz a hetedik helyhez, akkor egyszerűen nem volt lehetőség jobbat alkotni, de sokak szerint igazán nem is lett volna értelme. De ezt az időszakot is túléltük, következett a 2017 nyári igazolási időszak, amikor végre megnyílt a lehetőség a csapat megerősítésére! Nem is tétlenkedett a klub, mindjárt 16 játékos került az első kerethez (Novothnyt és Zsótért is ideszámítva), de érkeztek a második csapatba is fiatalok.

Az érkezők: Bojovic, Diallo, Filipovic, Gundel-Takács, Litauszki, Nagy Dániel, Németh Gege, Novothny, Obinna, Pajovic, Pauljevic, Simon Krisztián, Selmani, Zsótér, Tischler, Salétros.

De nem ám csak azért kellett ilyen sok játékos, mert ennyire elfogytunk a reménytelenséggel teli előző bajnokságban! Tischler egy „csere+cash” konstrukcióban érkezett egy kis vidéki csapattól, cserébe távozott Heris, és Balogh Bubu. Balajcza Szabi Siófokra távozott, Andric Balmazújvárosban folytatta, Hazard a Chelsea másiodik csapatát vette célba, elköszönt továbbá Nagy Gábor és Perovic is. Diarra sem maradt; ő mintha nem tudott volna beilleszkedni a csapatba, és talán az országba sem, ezért kölcsönbe került a Lens-hoz. És – ugye nem is kell mondani – akkor kezdte meg dicsőséges első évét a Levanténál Enis Bardhi!

Ebből a két névsorból jól látszik, hogy a nulláról kellett indítani a 2017/18-as szezont, vadonatúj csapatott kellett kialakítani. Milyen anyagból tudott gazdálkodni Vignjevic mester?

  • Litauszki egy igen rosszul sikerült lengyelországi kitérő után volt, fel kellett építenie magát újra.
  • Ugyanúgy, mint az 1860 München-től visszatérő Simon Krisztiánnak, aki másfél év alatt két térdszalagszakadáson volt túl…
  • Nagy Dani a német harmadosztályú Würzburger Kickers-től érkezett, aki - miután korábban távozott a zöldektől, ahol nem sikerült stabil kezdőként beépülnie – erősen ellentmondásos megítélés alá esett szurkolói körökben.
  • Bojovic a kieső Gyirmóttól érkezett, ahogy ugyan jól játszott, de az ott bekapott 51 gól kissé árnyalta a megítélését.
  • Pauljevic a Mezőkövesdtől érkezett (ott kölcsönben volt a kistelepülésről), sok borsot tört az orrunk alá ellenfélként, biztató volt szerződtetése.
  • Pajovic is hasonlóan jó vételnek tűnt a szurkolók szemében, mert Banai és Szabi az előző szezonban bizony nem voltak nagy formában…
  • Zsótér bajnokként érkezett meg végre hozzánk, tőle is igen sokat vártunk.
  • Igaz ez Somára is, de kezdetben inkább Tischlert vártuk volna a stabil kezdőbe, de – mint később világos lett – Novothny más szerepkörben (csúcsék) hatékonyabb góltermelő, mint a kissé visszavont szerep esetébe, amit a Diósgyőr játszatott vele.
  • Tischler; ki is felejthetné el azt a 2015 május végi meccset, ahol négyet gurított nekünk, de végül mégis vesztesként kellett elhagynia a pályát! Igen, ő is - ahogy Bojovic, Pauljevic, Zsótér, és Soma is – korábban gólt, gólokat szerzett ellenünk.
  • Diallo, Selmani, Salétros, Obinna mind-mind zsákbamacska volt akkoriban, Filipovic, Gundel-Takács, Gege pedig igen fiatalok, a többség nem számított arra, hogy sokat szerepelnek majd a bajnokság során.

 

Felkészülés

Megint egy olyan év állt előttünk, amikor újra kellett építeni a csapatot. Akkor sokan úgy gondolták (gondoltuk!), hogy ez az év megint rámegy arra, hogy egyáltalán felismerjék egymást a játékosok, ha találkoznak az utcán, aztán jövőre, amikor már képesek lennének egymáshoz is passzolni a labdát, addigra újra a feje tetejére áll minden. Nos, ez utóbbit még nem tudjuk, de az – utólag! - valószínű, hogy ezúttal sikerült a korábbiaknál ütőképesebb csapatot összehozni! Igen, csak valószínű, mert két bajnokságot, két ennyire eltérő összetételű keretet nem igazán lehet pontosan összevetni. Vitaalapnak minden esetre jó, ha tényszerűen, időrendi sorrendben látjuk az eseményeket.

De menjünk is tovább! A keret ezúttal Felső-Ausztriában, a festői környezetben fekvő Aigen im Mühlkreis-ben, az alig kétezer fős falvacskában kezdte meg felkészülését. A hely kiválasztásában a nyáron is megfelelő klímán túl az akkor frissen felkerült csapatoknál várható családias hangulatra való felkészülés is szerepet játszott… Az edzői stábhoz csatlakozott Rabóczki Balázs, aki kapusedzői tevékenységét nem sokáig folytatta a klub berkein belül (róla később lesz még szó).

Felkészülési meccsink sorát az előző idényben az osztrák első osztály tizedik helyezettjeként végző SV Ried ellen nyitottuk meg, 1:0 arányú győzelemmel zártunk, a gólszerző: Novothny Soma. A próbajátékon nálunk szereplő Hadaró Valentin kiállítása miatt az összecsapás nagy részében emberhátrányban játszottunk, így a győzelem kifejezetten jó kezdés volt! Ezen kívül sok új hír ekkoriban nem volt, addig talán csak Mohl kisebb sérülése zavart be a felkészülés menetébe. Bal oldali védőnk kapott egy rúgást, így a táborban már nem léphetett pályára.

Ezután jött az Apollon Limassol elleni mérkőzés (ciprusi harmadik), ahol korán vezetést szereztünk (ismét Soma révén), de a továbbiakban az ellenfél sorra rúgta a gólokat, a vége így 4:1 arányú vereség lett. Ez a meccs sem maradt nyom nélkül… Zsótér Doni csuklója eltört (!!!), Bojovicnak pedig korábbi combsérülés újult ki. A Limassol európai kupaszereplésre készült, így ők egy egészen más periódusában voltak a felkészülésnek, a vereség így nem is volt annyira fájó, Doni kiesése viszont annál inkább!

Következő ellenfélként a Linz jelentkezett. Az osztrák csapat akkor jutott fel az első osztályba a Leifering előtt 17 (!!!) pont előnnyel. Ellenfelünk vezetést szerzett, majd hosszas gólcsend következett, de csapatunk a 89. percben egyenlített a próbajátékon lévő Filip Vorotovic révén. Itt azonban nem volt vége, egy szabadrúgásgóllal 2:1 arányban ellenfelünk nyerte az összecsapást.

Ezzel befejeződött a táborban játszott meccsek sora, amit Vignjevic mester pedig a következőképpen értékelt: „A mérkőzés folyamán láttam jó és rossz dolgokat is. Néhány momentumunk szépen sikerült, voltak szépen felépített támadásaink. Messze vagyunk még attól a formától és játéktól, amit elképzeltünk magunknak az előttünk álló idényben.” Sajnos ez a nyilatkozat nem adott sokkal több támpontot, mint a meglehetősen rossz minőségű stream-ek… Szurkolói berkeken belül nem volt felhőtlen a hangulat, de a legrosszabb ezek után következett!

2017. július 03. Ezen a napopn jelent meg „Megvan a nyertes címer!” címen egy rövid hír, ami arról értesítette a szurkolókat, hogy „A beérkezett és összesített szavazatok alapján, egyértelmű többséggel, a B és a C tervet megelőzve az A jelű grafika győzött. A eredményt követően, valamint a visszajelzések alapján a grafikusok kismértékben átdolgozták és készre szabták a címert, így a tervből kész alkotás lett.” Igen, megérkezett a „buditető”… Ezt most idézőjelbe raktam, mert megfogadtam, hogy inkább csak a tényeknél maradok! Így erről itt és most nem is írok többet…

Az utolsó – immár itthoni – felkészüésii meccset a Váccal vívtuk meg. Már az első félidőre kialakult a végeredmény; Pauljevic, Novothny és Windecker góljaira csak egy vendégválasz érkezett, így 3:1-es győzelemmel készülhettünk a szezon első tétmeccsére a Paks ellen. A főpróba után a Mester így értékelt: „Örülök, hogy hibáinkat, amik még az edzőtáborban akadtak, javítani tudtuk. Tényleg egy jó és hasznos utolsó felkészülési meccsen vagyunk túl a bajnokság kezdete előtt.”

Ekkor már olyan helyzet alakult ki azonban, hogy Vignjevic szavát nem sokan hallották, vagy ha el is ért hozzájuk, nem nagyon érdekelte a szurkolókat… Július 8án ugyanis egy sokkal fontosabb téma tartott lázban mindenkit, az edzőmeccs jószerével elsikkadt; tüntetés szerveztek a szurkolói csoportok, akik ezúttal – félretéve régi sérelmeket – egyként álltak a szurkolói akarat hangos, és igen határozott megnyilvánulása élére!  De nem csak a címerrel volt baj…

A bajnoki rajt kezdete előtt mindössze három nappal (!!!) derült ki, hogy a hazai meccseinket végül is a Szusza Ferenc Stadionban játszhatjuk, így nem kell ismét költöznünk, és száz kilométereket utazni az így csak idézőjelesen hazai meccsekre! Az ok ismert, a 800 milliós felújítás során nem volt senki, akinek a pályafűtésre gondja lett volna, pedig 2016-tól már tudható volt, hogy kötelező lesz a 2017/18-as bajnokságra… Megérkezett viszont az a „lepel”, ami – hosszas egyeztetés után – megfelelt végül az MLSz-nek. Éppen „időben”…

Folytatás holnap a mérkőzésekkkel-