Értékelés

A Kupagyőztes idény elemzése 4.

A 2017/18-as bajnoki idény egy ideig még biztosan vita tárgya marad. A vita alapja többnyire az, hogy a bronzérmet hogyan értékeljük, mennyire lehet ez öröm az Újpest számára, a kupagyőzelem sportértéke, és a címer-ügy megítélése. Ezúttal kísérletet teszek arra, hogy időrendbe szedve felelevenítsem a történéseket. Lehet, hogy ezzel muníciót adok a vitához, de ha az érvek és ellenérvek tényeken alapulnak a vita a legkevésbé sem ártalmas, inkább előrevisz!

 

Előzmények

2017 szeptember végére lement az első kanyar, minden csapattal játszottunk. A helyezés az előző idénybelivel totálisan megegyező volt, maradtunk a hetedik helyen… Akkor nem nagyon láttuk annak hasznát, hogy nyáron 14-15 játékos is érkezett!

Ilyen helyzetben kezdtük a második kört, nem volt rózsás a helyzet, a csapat nem állt össze, a címerügy, és az azzal összefüggő rendszeres zártkapuk miatt a szurkoló-csapat egység is szétesőben volt. Akkor nem gondoltuk, hogy a végére nagyot fordul a világ! Pedig (eltekintve a címer-ügytől) fokozatosan javult a helyzet. Hogy mennyire komoly változásokon ment keresztül az egész élvonal az idény során, talán a Vasas esete szemlélteti a legjobban; az első kör után a harmadik helyen álltak, öt ponttal többet gyűjtöttek, mint mi, és ekkor úgy látszott, hogy tavalyi jó szereplésüket folytatni tudják. Nem így lett…

Ahogy mi sem maradunk abban a helyzetben, amiben ekkor voltunk! Nálunk pozitív változások következtek, de a téli szünet idején elért ötödik, majd a második kör végére kiharcolt negyedik helyezésünk nem volt olyan nagy változás, hogy ezt ott, és akkor jelentős eredményként értékeljük. Persze a szurkoló mindig a csapatáért, a jobb játékért, az eredményért szurkol, de az Nb1 ebben a bajnokságban olyan körbeverésekkel keverte meg a lapokat, hogy nehéz volt felfedezni a pozitív tendenciákat. De nézzük meg, hogy alakult a második kör!

 

Újpest-Paks: 0-0

(2017.10.14, 2.047 néző)

Az újabb kéthetes szünet után (ismét a válogatott világraszóló eredményei indokolták szabadságra küldeni a teljes mezőnyt…) lejátszott meccsen nem született gól, de a sokszor mumusnak kikiáltott csapat ellen kapott gól nélkül lehozott meccs azt mutatta, hogy talán a védekezés javulóban van. Ezzel együtt sajnos a támadások hatékonysága romlott kissé, de ezúttal bízhattunk benne, hogy a szünet alatti gyakorlás hosszabb távon sikeresebbé teszi csapatunkat.

A szünetben ismét volt egy „barátságos” meccs, méghozzá a Kispest ellen. Ezen a meccsen ugyan kikaptunk, de kifejezetten harcos arcát mutatta a társaság! Ezen a héten a Sport TV Bardhiról forgatott egy kis összeállítást, ugyanis a honi közvélemény csak körülbelül ekkor figyelt fel rá, hogy van olyan labdarúgó, aki képes a magyar élvonalból eljutni egy top-bajnokságba… A szünet tehát nem telt munka nélkül, a gól nélküli döntetlenért járó egy pont viszont nem lendített sokat a helyezésen és a csapat megítélésén sem. Ekkor ünnepeltük Zámbó Sándor 73. születésnapját, Fazekas László a 70.-et, hazalátogatott Lőw Zsolt. A sajtóról ennyit; nem Bardhi az első, és nem is az utolsó, aki a foci világában a globális élvonalat jelenti!

Vissza a bajnokihoz! Ezúttal ismét két csatárral kezdtük, de a második félidőre visszaálltunk a szokásos 4_2-3-1-re, valószínű, hogy ennek a hadrendnek ez a meccs ásta meg végleg a sírját… Vignjevic mester a következőképpen értékelt: „Nem volt szép meccs, az első félidőben két csatárral támadtunk, de nem voltunk elég agresszívek, a második játékrészre váltottunk, de nem tudtuk kihasználni a lehetőségeinket.” Ezúttal tehát ismét megpróbálta a két támadót egyszerre a pályán tartani, de látható volt, hogy így – mint későbbi nyilatkozatában említette is – két részre szakad a csapat. A két támadó az ellenfél védelmében küzd, de tőlük messze kerül a középpálya. Így az addigi sok, rövid passzra épülő játék helyét átveszi az ívelgetős, csapkodó foci… Ebben pedig nem vagyunk erősek, az alapvető játékfelépítésünk nem ez, és az ilyen antifoci-stílusban sokan jobbak ma az Nb1-ben, mint mi.

 

13. Derby: 1-0

(2017.10.21, 14.114 néző)

Az idegenben rendezett találkozón sokáig úgy tűnt, hogy újabb döntetlen születik, de a 82. percben Böde „Százkilóvagyokbazzeg” Dániel gólja döntött, vereséget szenvedtünk… Pedig jobban kezdtünk, az első fél órában az ellenfél nem jutott el a kapunk közelébe, de a labdát sem nagyon tudta megtartani. Sajnos ezt a fölényt most sem tudtuk gólra váltani. A második félidőre fordult a játék képe, a zöldeknek volt egy erős fél órája, de ők sem tudtak gólt szerezni. Mikor már lassan mindenki elkönyvelte a döntetlent - ismét a végjátékban! – megkaptuk a meccset eldöntő gólt…

Az Nb1-ben a két leghosszabban azonos csapatnál regnáló edző csatája ezúttal elmaradt, Doll ugyanis az előző fordulóban a Felcsút ellen nem tudta türtőztetni magát az erősen véleményes bírói döntések után. Nem tudjuk, de egyes Üllői úti szurkolók szerint ez inkább előnyt jelentett a riválisnak, semmint hátrányt… Vignjevic mester nyilatkozata: „Nagyon jól kezdtük a meccset, az első játékrészben kontrolláltuk az összecsapást, voltak helyzeteink, míg a Fradi nem jutott a kapunk elé. Sajnos a döntő pillanatokban hibáztunk, míg a hazaiak kihasználták a kínálkozó alkalmat és megszerezték a vezetést és vele együtt a győzelmet is a találkozón.”

Ezúttal nem volt bosszús, egész nyugodtan nyilatkozott. Valószínű, hogy úgy érezte, ezúttal mi ennyit tudtunk, nem volt több a csapatban. Ez igaz is lehet abból a szempontból, hogy az ellenfél pénzügyi lehetőségei okán, magyar szinten korlátlan lehetőségekkel rendelkezik. Játékosaink lelkes hozzáállása, bátran megvívott párharcaik alapján ez egy reális értékelés volt abban az időben, de – a verség ellenére! – látszott, hogy a jobb csapatok ellen is stabilabbak vagyunk, és a támadások felépítése sem okoz problémát. Most „csak” a gól hiányzott…

 

14. Újpest-Videoton: 2-2

(2017.10.28, 1.593 néző)

Itt egy kicsit sűrű lett a program, mert a Fehérvár elleni meccs előtt három nappal a kupában, Gödöllőn is volt egy jelenésünk. Ezen a meccsen egy tartalékos csapattal is 3:0 arányban nyertünk, a gólokat pedig egytől egyig Tischler jegyezte. Megvolt tehát a továbbjutás! Persze ez is egy kötelező győzelem volt, de ne feledjük el, hogy a bajnokságban már ekkor is komoly előnyben lévő két csapat a negyeddöntőket sem érték meg…

A bajnokin ebben a szezonban „szokásos” 2-2-t hozta a két csapat. Az egész meccs azonban ennél sokkal többről szólt! Nem mindennapi, hogy az 5. percben máris két gólos hátrányban voltunk, és a szünetre is ezzel vonultunk az öltözőbe, a második játékrészben viszont Pauljevic, és Tischler találatával végül itthon tartottunk egy pontot. Sőt, megvolt a lehetőség mindhárom pont megszerzésére is, de ez már sajnos nem sikerült…

Ez a meccs azonban nem csak ezért maradt emlékezetes! Történt ugyanis, hogy az ellenfél játékosai folyamatosan hergelték az egyébként elég kevés szurkolónkat… Kevesen voltunk, pedig a klub így zárta beharangozóját: „Csapatunk szombaton a listavezető Videotont fogadja, legyünk minél többen, töltsük meg stadionunk lelátóit, és szóljon minél hangosabban a Hajrá, Lilák!” Háááát… abban az időben ennek nem volt hatása, hacsak nem az, hogy még keveebben látogattak ki a meccsre! De vissza a meccshez! Pauljevic leütésért– nagyon helyesen, még akkor is, ha Branko „mutatta” a bírónak, hogy mi történt! – Hadzic a 37. percben a kiállítás sorsára jutott… De ez még nem volt elég, pontosan így járt Suljic is a 89. percben! Hogy legyen kifutása a dolognak Henty szétvert egy-két ajtót a pályáról levonulva, majd még ő vádolta meg Sankovic-ot, hogy rasszista kijelentéseket tett rá!

Nos, az igaztalanul megvádolt Sankovic-ról kiderült, hogy meg se szólalt. Henty-t - aki az egész történetet saját minősíthetetlen viselkedése eltussolására találta ki - az MLSz FEB valamiért elfelejtette megbüntetni! Pedig még klubja is teljes mellszélességgel beállt mögé – hogy aztán a későbbiek folyamán ki is álljanak mögüle, és egy kis faluba száműzzék! Kicsit ugrok az időben; ugye hogy nem véletlen, hogy nem a Videoton, hanem az Újpest kapta a 2017/18-as évre a fair play díjat!!!!

Ez a kis közjáték jól mutatja, hogy milyen viszonyok voltak ki ebben az időben; az egyenlők közt is egyenlőbbek minden eszközt megragadtak annak érdekében, hogy az ellenfelet legyőzzék, legyen az bármennyire is sportszerűtlen, nem a pályára való, vagy egyenesen pályán kívüli akció! A végül bajnoki aranyat szerző fehérváriak ebben az időszakban ezres nagyságrendben szereztek maguknak ellenségeket szurkolói körökből!

De ez legyen az ő problémájuk! Nálunk az látszott, hogy nem lehet kizökkenteni a saját játékunkból, kitartunk elképzelésünk mellett még akkor is, ha az akkor még nem tűnt túl eredményre vezetőnek. Ne feledjük, a meccs után ismét a kilencedik helyre csúsztunk vissza, hat pontra a kiesőtől, kilencre a dobogótól, és tizenháromra az elsőtől… Ekkor látszott először, hogy van lélekjelenléte a csapatnak, mentálisan erős játékosok alkotják a keretet, és nem nagyon lehet kizökkenteni, még ilyen nemtelen provokációkkal sem! Nem véletlen, hogy a Mester véleményét összegző cikk címe ez volt; „Ez nem meccs, hanem háború volt”.

 

15. Vasas-Újpest: 0-1

(2017.11.04, 1.200 néző)

A Dunaújvárosban (!!!) történő rendezés oka az volt, hogy a Vasas a Szusza Ferenc Stadionban játszotta mérkőzéseit saját pályája felújítás miatt, és vezetőik úgy gondolták, hogy jobb lesz, ha saját szurkolóik is utaznak 160 kilométert, csak ne a mi hazai pályánkon kelljen fogadniuk minket… Ez a szurkolóbarát hozzáállás jellemezte őket egész évben, meg is lett az eredménye! Az Nb2-ben biztosan nagynak számít majd a Vasas szurkolótábora…

Akkor még nem tudhattuk, de az angyalföldiek elleni újabb egy gólos győzelmünkkel újabb szöget vertünk koporsójukba. Ekkor egyáltalán nem volt nyilvánvaló, hogy kiesési gondjaik lesznek, hiszen ez után a meccs után is még mindig előttünk voltak a tabellán, igaz, csak egy pont előnnyel.

Nekünk viszont itt indult egy olyan sorozat, ami a végén nagyon kellett, mert végre elléphettünk a kilencedik hely környékéről abba a régióba, ahol olyan csapatok voltak már akkor is, akik a végén is esélyesek voltak a dobogóra (Kispest, Debrecen).

Pályán kívüli események ebben az időszakban; előző héten távozott dr. Gyarmati Eszter, és ekkor már folytak az egyeztetések az utódlásról („jó érzékkel” az erről szóló hírben hívta a szurkolókat a klub a Videoton elleni meccsre…). Még nem állt össze a triumvirátus, de az addig igen mérsékelt ügyvezető távozását sokan pozitívan értékelték máris, de ez még nem mutatkozott meg nézőszámban, és a szurkolásban sem. Ekkor – a kezdeti, mérkőzéseken hallható drasztikus tiltakozás helyett – a távolmaradással tüntetett a szurkolók nagy része.

További esemény – ami csak részben érint minket -, hogy október 30-án az MLSz bejelentette az új szövetségi kapitányt, Georges Leekens-t. A klub erről szóló közleménye gyorsan leszögezte, hogy mindig szeretettel várjuk… nehogy a végén még azt gondolja, hogy Storck állítólagos „nem-beengedése” nálunk a mindennapos gyakorlat része! A válogatott azért is lehet téma ebben az írásban, mert itt megint elküldték szabira a teljes élvonalat, hiszen ki kellett kapnunk Luxemburgtól, és Costa Rica-tól. Mintha menetből nem lehetett volna „kiharcolni” ezt a blamát…

 

16. Újpest-Kispest: 2-1

(2017.11.18, zártkapu)

„A FEB az Újpest - Videoton FC mérkőzéssel kapcsolatban az Újpestet, mint visszaesőt, bla-bla-bla-bla-ért 1.500.000 Ft pénzbüntetés megfizetésére kötelezi, továbbá kötelezi a sportszervezetet a soron következő 2 hazai NB I-es bajnoki mérkőzésének nézők nélkül, zárt sportlétesítményben történő megrendezésére.”

Nos, megint zártkapu, megint egy olyan meccsen, amikor pedig fontos lett volna csapatunknak a támogatás… A bla-bla-bla-ban benne volt az is, hogy „szurkolói részéről tárgy játéktérre dobásáért” ami ugye egy jól formázott, akril anyagú, tört-fehér színű tárgy volt, ami a „keresztségben” a buditető nevet kapta. Az „elkövetőt” kivették a tömegből, gondolom, hogy kapott valami büntetés is tettéért, de nem hiszem, hogy sokan vannak szurkolói körökben, akik erre a momentumra, mint elítélendő cselekményre emlékeznek vissza! Már csak azért is, mert világossá válhatott mindenki számára (talán még az Újpest FC tulajdonosa számára is!), hogy itt bizony nem simán arról van szó, hogy egy alkoholista-bűnöző-drogos társaság randalírozik, hanem még az is lehet, hogy olyan szurkolók tiltakoznak, akik akár még támogathatnák is jelenlétükkel a csapatot…

Volt itt bőven baj, de szerencsére ekkorra játékosaink talán túljutottak a címer-ügy lélekromboló hatásain, és játékunk is kezdett összeállni végre. Ennek megfelelően Tischler 22. percben szerzett gólját Windecker toldotta meg egy soha el nem feledhető góllal, amit Gróf a saját lábában történt hasraesés következtében nem védhetett! Lanzafame – mi sem természetesebb ez a kispestieknél – megszerezte csapata becsületgólját, de ezért pont nem járt, itthon tartottuk mindhármat! Ezúttal a válogatott szünet jól jött, kicsit megint sikerült előrelépni, és egy meglehetősen kellemetlen, keményen védekező ellenféllel szemben is sikerült győztes meccset lehozni! Ezt mutatja Vig meccs utáni értékelése is: „Lanzafame lövése után is álltuk a sarat, mindenki jól teljesített, nem csak a hátvédjeink. Gratulálok a fiúknak, megérdemelten tartották itthon a három pontot!” Figyelem! Ebben a bajnokságban először volt elégedett csapatával a Mester!

 

17. Diósgyőr-Újpest: 1:2

(2017.11.25, 1.412 néző)

Nem ám csak a Vasasnál, vagy éppen nálunk voltak szurkolóbarát szurkolókat üldöző akciók, a Diósgyőr sem játszhatott az Estadio della Tallai-ban… így Debrecenbe kellett menni! Ha jól emlékszem, az volt a mondás, hogy a gyep nem bírná el, ha a Diósgyőr is ott játszana. Miskolcról egy mezőkövesdi kiruccanás 70 km. utazással megvan, Debrecenbe viszont 230 km alatt nem lehet megúszni a túrát. Ezt a „nagyszerű, sportbaráti” húzást a diósgyőriek többször, több fórumon is megköszönték, de nekünk is meg kell tennünk; az alig 260 km-es túra helyett sikerült elintézni egy 460 km-est. Köszönjük, ó minden adózók atyja!

Szerencsére a diósgyőri stadiont azóta átadták (mint a Mobil óta tudjuk; „180 kilométer, néha több”), és Balmazújváros egy másik osztályban folytatja… Sajnos a „beugró” Kisvárda (remélem, epizódszereplő marad!) még távolabbi vidék, egy túra egyenesen 560 km!!! Gondolom egy Haladás-Kisvárda meccs – bármelyik félnél is rendezik – rengeteg vendég szurkolót vonz majd…

Nos, ezen a mérkőzésen végre bemutathatta a diósgyőri szurkolóknak Soma, hogy mi is az ő igazi posztja! Soma ugyanis az előző évben a vendéglátókat erősítette, és 23 meccsen mindössze 4 gólt, és 2 gólpasszt jegyzett… Gondolom, hogy mindenki tudja, de idén ezek a mutatók sorrendben; 31/17/1! Szóval, Soma kettőt gurított, és bár a kettő között Ugrai még meccsben tudta tartani a DVTK-t, de a végén megszereztük a három pontot!

A meccs előtti edzői várakozások részünkről a következők voltak: „Szeretnénk minimum megtartani a mostani pozíciónkat a bajnoki tabellán, viszont ehhez győzelemre lesz szükségünk a Diósgyőr ellen. A DVTK mindig nehéz ellenfél, mivel egy nagyon agresszív csapat, és a támadóik képesek 90 percen keresztül harcolni elöl. Ugyanakkor erre mi is képesek vagyunk, meglátjuk, ki bírja tovább.” Bódog Tamás így nyilatkozott: „Amennyiben hozzuk a formánkat, és ötletesen, jó kedvvel játszunk, akkor van esélyünk a győzelemre. Az elmúlt napok alapján, optimistán várjuk a hétvégét, a csapat jó erőben, jó formában van. Bízom benne, hogy nemcsak a forma, hanem az eredmény is jó lesz! A mérkőzést mindenféleképpen szeretnénk megnyerni.”

Azt nem tudom, hogy melyik csapat volt fáradtabb a végén, de azt tudom, hogy a második félidőben a Diósgyőr mindent megpróbált, de nem tudott változtatni az első félidőben kialakult eredményen! Győzelmünk sorozatban a harmadik volt, és Vigjnjevic mester ismét elégedettségének adott hangot a mérkőzés után: „Ma egy nagy győzelmet arattunk egy nagy ellenféllel szemben. Az első félidőben több teret kaptunk, amit ki is használtunk. A második 45 percben a DVTK mindent megpróbált, de álltuk a sarat, büszke vagyok a fiúkra, megérdemelten hoztuk el a három pontot, gratulálok a csapatomnak.”

Érdekes, hogy „megtartani a mostani pozíciót” csakis a győzelemmel lehetett, mert közvetlen riválisaink is győzelemmel zárták meccseiket. A Mester várakozásai tehát maximálisan bejöttek,  ebben az időszakban pedig tényleg jó játékkal nyertük meccseinket!

A hét pályán kívüli fő eseménye az volt, hogy november 24-én a klub bejelentett a triumvirátust; Berta Csaba (ügyvezető igazgató), Böőr Zoltán (klubmenedzser), Dr. Dzodzoglu Sziderisz (operatív igazgató) vette át az irányítást. Ekkor még nem tudtuk, hogy ez milyen irányt jelent majd, így nem is volt különösebb visszhangja a vezetésben történt változásnak. Ekkor még csak ott tartottunk, hogy Eszter távozása mindenképpen pozitív…

 

18. Újpest-Balmazújváros: 2-2

(2017.12.02, zártkapu)

Újabb zártkapu… Itt már nagyon unalmas lett az élet, ez a sokadik szurkoló nélküli meccs volt, ami az eredményen is látszik! A három győzelem után elhittük magunkról, hogy elég csak a csukát kitenni a pályára? Ez is lehet, de ne feledjük, hogy ezen a héten megint volt egy kupameccsünk is, az ellenfél a Vecsés csapata volt. OK, nem komoly ellenfél, az eredmény nem is volt kérdéses, de a nagyarányú győzelem egy kicsit talán még jobban elkényelmesítette játékosainkat.

Ennek megfelelően álmosan kezdtük a meccset, a 40. és 47. percben kapott gólokkal hátrányba is kerültünk, de ekkor megérkezett a meccsbe Soma! A 67. és a 79. percben szerzett góljaival sikerült megmenteni legalább egy pontot. Bosszantó volt, mert az ellenfél már ekkor a kiesés felé kacsingatott, láthatóan gyengébb erőt képviselt, és mégis sikerült megfosztania minket két fontos ponttól!

Vignjevic edzőben egy jövőkutató veszett el, mert így nyilatkozott a meccs után „Az első félidőben nagyon rosszul és arrogánsan játszottunk, azt hittük elég csak a mezünket kivinni a pályára. Sem támadásban, sem védekezésben nem nyertünk ekkor párharcot, a vendégek megérdemelten szerezték meg a góljaikat. A második 45 percben sem futballoztunk szépen, de nyomtunk, harcoltunk és némi szerencsénk is volt, ugyanakkor megmondtam a fiúknak, ezeket az összecsapásokat mindenképpen meg kell nyernünk ahhoz, hogy kijussunk az európai futballporondra. Remélem többet nem látok ehhez hasonló teljesítményt.”

Nem először fordult elő – és nem is utoljára… -, hogy egy-egy jobb meccs után leeresztünk, de ne feledjük el, hogy az ebben az időben jelentkező probléma már sokkal enyhébb, mint az idény elején, amikor nemhogy meccseken keresztül, de sokszor egy félidő erejéig sem tudtuk fenntartani koncentrációnkat! Ha ezt akkor nem is éreztük, de ez bizony határozott fejlődés.

Érdekesség, hogy míg az előző héten győzelmünk ellenére sem sikerült feljebb lépni a tabellán, míg ezúttal a döntetlen elég volt arra, hogy közvetlenül a dobogó alatti pozícióba érjünk.

 

19. Felcsút-Újpest: 2-1

(2017.12.09, 1.328 néző)

Ebben az időszakban Pintér éppen „magyaros” korszakát élte, mindössze négy külföldivel állt fel kezdőcsapata. Nem tudom, nem ismerem ennek a kiscsapatnak a belső ügyeit, de az tény, hogy ezen a meccsen nyertek… Ekkor még nem tudtuk, hogy a legfontosabb ellenük játszott meccsen majd alulmaradnak, de az kiderült, hogy a relatíve erős keretükkel sem tudnak olyan jó játékot mutatni, ami ellen nem léphetnénk fel eredményesen. Sajnos van olyan, hogy az ellenfél nyer, hanem mi magunk tesszük vesztessé magunkat.

Erről tanúskodik az edzői nyilatkozat is: „Csalódott vagyok, soha nem hittem volna, hogy azt az arcát lássam a fiúknak, amikor nem csapatként lépnek pályára, és sem védekezésben, sem támadásban nem nyújtanak semmit. Az első 45 percben nem voltunk ott a meccsen, nem harcoltunk, könnyű gólokat kaptunk. A félidőt követően már máshogy álltunk a találkozóhoz, nagy nyomás alatt tartottuk a hazaiakat, de a második, egyenlítő gólt már nem sikerült megszereznünk, de meg sem érdemeltük volna. Nagyon fontos, hogy akkor is stabilan tudjunk futballozni, amikor nem megy a játék, nem szabad ilyen könnyű gólokat ajándékozni az ellenfeleinknek.”

Ezzel a meccsel lezárult a 2017-es futball-ősz, következett a mindig hosszú téli szünet, az ötödik helyen vártuk a tavaszt… Eddig – eltekintve a hármas győzelmi széria meccseitől – nem nagyon láttunk sokkal többet, mint az előző évben, de látható volt némi fejlődés még így is az őszi kezdethez mérten. Nekem úgy tűnt, hogy a védekezés egész jól alakul, a mezőnyben jók vagyunk, de az egyes csapatrészek közti kapcsolat még döcögős, és ha egy-két kulcsjátékos nincs formában, azt a csapat még nem bírja el. Örültem Obinna góljának, de most ez nem hozott pontot.

Lélektani szempontból ugyanakkor ez az ötödik helyezés lehet, hogy a legjobb volt. Furcsa lehet ez az állítás, de ekkor öt pont volt a lemaradásunk a dobogóhoz mérten, azaz a feladat SMART volt tavaszra. SMART, mint: Specific (Konkrét), Measurable (Mérhető), Achievable (Elérhető), Relevant (Releváns), Time-boxed (Időben korlátozott).

Ami különösen fontos; elérhető, de csak úgy elérhető a cél, hogy azt kényelmesen nem lehet abszolválni, tehát előre lehet tudni, hogy keményen, koncentráltan kell készülni a tavaszra!  ŐSz végére némileg javultak mutatóink (zárójelben az első kör utáni eredmény):

  • 5. helyezés (7.),
  • 5 pontra a dobogótól (5),
  • 7 pontra a kiesőtől (5),
  • 15 pontra az elsőtől (10),
  • 3 győzelem (Vasas, Kispest, Diósgyőr – 12, 4, 10)
  • 3 döntetlen (Paks, Videoton, Balmaz – 7, 1, 11)
  • 2 vereség (Derby, Felcsút – 2, 6)

A Balmaz elleni döntetlen, valamint a felcsúti vereség miatt kimaradó öt pont sokat jelentett volna a továbbiakra, ezek olyan meccsek voltak, amiket győzelemmel kellett volna zárni. A többivel nincs különösebb gond, hacsak nem az, hogy az Újpestnek MINDIG győznie kell! A realitásokat figyelembe véve azonban ezek nem lógnak ki túlzottan a sorból.

Az első kör lezárása után a téli szünetig lejátszott 8 meccseken a megszerezhető pontok 50%-át sikerült megszerezni. Ez bizony előrelépés volt – bár nem látványos -, mert az első körben ez az adat csak mindegy 42,5%-on állt. 10 lőtt gólunk nem túl sok (1,25 gól meccsenként), a 9 kapott viszont még mindig több mint meccsenként egy… Volt tehát némi javulás, de sajnos az utolsó két őszi meccs (és a Balmaz elleni) kissé belerondított a képbe.   

Továbbra is azt éreztem ekkor, hogy nincs meg minden posztra a megfelelő ember, vannak gyenge csapatrészek, és ezek folyamatos, rendszeres kisegítése miatt egyensúlytalanság jellemzi játékunkat, továbbra sem volt meg az egészséges védekezés-támadás arány. Kínácsian vártuk, hogy télen milyen erősítések érkeznek…