Értékelés

A kupagyőztes szezon értékelése 6.

A 2017/18-as bajnoki idény egy ideig még biztosan vita tárgya marad. A vita alapja többnyire az, hogy a bronzérmet hogyan értékeljük, mennyire lehet ez öröm az Újpest számára, a kupagyőzelem sportértéke, és a címer-ügy megítélése. Ezúttal kísérletet teszek arra, hogy időrendbe szedve felelevenítsem a történéseket. Lehet, hogy ezzel muníciót adok a vitához, de ha az érvek és ellenérvek tényeken alapulnak a vita a legkevésbé sem ártalmas, inkább előrevisz!

Véget ért a 2018 január-februári felkészülési időszak. Belek után február 14-én a Gyirmót FC Győrrel, 17-én pedig a Balassagyarmat együttesével játszottunk edzőmérkőzést. Ezzel belevágtunk a február 20-án kezdődő, Paksi FC elleni Magyar Kupa és a február 24-én rajtoló bajnoki sorozatba.

Pályán kívüli történés erre az időszakra is jutott, ugyanis ekkor jelentette be a klub, hogy „a közeljövőben további újítások, ráncfelvarrások, szépészeti beavatkozások várhatóak, amiket klubunk saját tökéjéből finanszíroz, ahogy eddig is”. Ennek értelmében a klub a diákok számára a Megyeri úti két kanyarra érvényes kedvezményes jegyeket biztosít, a Legendák szektorát, amit egykori nagyjaink élethosszig látogathatnak.

Élethossz… 2018. február 21-én a klub fontos felhívást tett közzé: „Lázár Bencének gyógyulása érdekében vérkészítményekre lenne szüksége. Szeretnénk megkérni Titeket, hogyha tehetitek, irányított véradás formájában segítsetek egykori, de máig szeretett játékosunknak.” Sajnos Bence már nem kaphatott a szurkolók azonnali segítségéből, és már arra sem volt lehetősége, hogy elfoglalja megérdemelt helyét a Legendák szektorában.

Élethossz… Bence! Az élet megadatott, de a hosszát elvette tőled az aljas kór. Életed hosszát emlékezetünk adja vissza, örökre velünk maradsz! Remélem, tudod, és láttad, hogy ezen a tavaszon nem csak a csapat, nem csak a szurkolók voltak a stadionban. Igen, Te adtad azt a pluszt, ami a kupagyőzelemhez és a bajnoki bronzhoz kellett! Az élet megy tovább… Kegyetlen a sors, nem igazságos, elvesz és ad. A jó Bencétől elvett, nekünk itt maradottaknak pedig az ő példája adott erőt, kitartást a továbbiakhoz.

Tehát belevágtunk… Azaz, csak belevágtunk volna! Történt ugyanis, hogy „A reggel óta szűnni nem akaró, folytonos erős havazás végett a játékvezetők nem engedték elkezdeni a várva várt Magyar Kupa összecsapásunkat a Paksi FC ellen. A Magyar Labdarúgó Szövetség által kirendelt játékvezetők a körülményekre való tekintettel nem adtak engedélyt a találkozó lejátszására, ezért az mulasztásra került.”

Ezzel tehát a február 20-i kezdés kitolódott… Mint a klub közleményéből kiderül, a havazás volt az ok. Ekkor erős vita alakult ki arról, hogy akkor most az a „lepel”, amit az MLSz – mint átmeneti megoldás – engedélyezett a felújítás során elmaradt pályafűtés helyett, létezik, avagy nem? Ha létezett, akkor nem volt világos, hogy miért nem használták, ha meg nem volt… Azt meg hogy???

Végül kiderült, hogy nagyon is létezik, és egészen kiválóan működik, ugyanis az időjárás továbbra sem volt kegyes hozzánk! Nekünk valójában kedvezett - így a kezdésnél – a meccs elmaradása, de abba nem mennék bele, hogy ekkor miért nem használták a „leplet”. Az viszont tény, hogy csak a kupameccs előtti napon (február 19-én) jelentették be Onovo szerződtetését, azaz, mintha – az előkészületek ellenére – nem lett volna teljesen kész a csapat az előtte álló feladatokra. Ermlíthetném még itt, hogy Burekovic sérülése után csak a Paks elleni kupamérkőzésen (amit halasztottak) játszott először 90 percet… Nem állítom, de utólag, az események sorozat akár erre is utalhat.

Újpest-Haladás: 1-0

(2018.02.24, 2.050 néző)

Az elmaradt kupameccs másnapján végre előkerül a lassan mesebelinek hitt „lepel”, így sikerült a pályát olyan állapotba hozni, hogy azon már bajnoki meccset lehetett játszani. A klub beharangozójában az 1974. szeptember 25-i meccsel is foglalkozott. Azon a meccsen Bene Ferenc (4), Horváth József (2), Dunai III Ede és Fazekas László góljaival 8-0-ra győztünk. Ezek az idők régen elmúltak, a Hali mindig nehéz dió mostanság, de azért még mindig a kötelező győzelem kategóriája az ellenük játszott mérkőzés!

Sajnos az első kanyarban 1:0-s vereséget szenvedtünk, méghozzá úgy, hogy a szombathelyieknek sok közük nem volt a meccshez, de egy kósza előrevágott labdából mégis három pontot hoztak össze. Nos, ezúttal sem volt gond a mezőnyfölénnyel, de az első félidőben nem sikerült feltörni az ellenfél védelmét! A második félidőben azonban már az 52. percben villant Soma! Gólja után taktikusan, okosan játszva megőriztük előnyüket!

Ez egy harcos meccs volt, az ellenfél – alattomosságot sem mellőző… - kellemetlen játéka ellenére is sikerült megszerezni a győzelmet. Ezen a meccsen mindenki nagyon odatette magát, és még ha akadozott is a csapatjáték, a küzdőszellem senkiből nem hiányzott! Vignjevic mester egy „Nem feledünk Bence!” efliratú pólóban a következőképp nyilatkozott: „az elmúlt napok érzelmi hullámvasútja után minden játékosom úgy ment ki a pályára, hogy ma mindenképp nyerni kell. Ezzel üzentek Bencének, hogy sosem felejtik el és mindig velük marad.” Tudjuk, hogy a Mester nem szokott a levegőbe beszélni…

Kellett is most az extra motiváció, hiszen az elmaradt kupameccset is pótolni kellett, erre a meccsre pedig március 03-án (a bajnoki után három nappal) került sor. Még mindig elég rosszak voltak a körülmények, az idő kicsit hidegebb lett, és így – mivel a kezdésre lekerülő lepel a meccs folyamán nem védte a pálya talaját – az A-oldal felé eső részen, a pálya teljes hosszában lefagyott. Szerencsére senki nem sérült meg, és a győzelmet arattunk!

 

Ezúttal már a meccs első szakaszában, a 15. percben sikerült megszereznünk a vezetést, amikor Simon Krisztián beadását Nagy Dániel váltotta gólra! Végig fölényben voltunk, de egy alkalommal bravúrra volt szükség Pajovictól, aki Hahn fejesét a léc alól tornázta ki. Még az első félidőben növelhettük volna előnyünket, de a Zsótér lövését bravúrral védő kapusról Simon Krisztián elé pattanó labdát a kapufára rúgta. A második játékrészben Móci egy megszerzett labdával kapura húzott, de ismét nem sikerült a gólszerzés! Négy perc múlva (67’) viszont nem volt ellenszer; Nagy Dani 17 méterről eleresztett szabadrúgásával kialakult a 2:0-s végeredmény! „Rendkívül elégedett vagyok ezzel az eredménnyel… kicsit sajnálom, hogy a meccs végén nem szereztük meg a harmadik találatunkat, de így is nagyon büszke vagyok a csapatra.”

Emlékeim szerint az ősz folyamán valamikor november környékén hangzott el olyan mondat a Mestertől, ami elégedettségre utal, így – persze csak utólag – azt tudom mondani, hogy tavasszal minden bizonnyal jobban összeállt az, amit edzőnk elképzelt.

Újpest-Mezőkövesd: 2-3

(2018.03.03, 1.546 néző)

Ez volt a két csapat hetedik mérkőzése. Mi ugye mindig is itt voltunk, de az ellenfél mindenféle más osztályokban próbálkozott. Arrafelé nem volt különösebben nagy sportélet, a legkorábbi előd-egyesület is csak 1975-ben kezdte meg működését. A másodosztályt először 2006-ban érték el, az élvonal levegőjébe pedig 2013-ban szagolhattak bele. Azóta sem folyamatos a tagságuk…

Nem véletlen tehát, hogy az addigi hat meccsen öt győzelmünk mellé mindössze egy döntetlent tudtak összehozni, de egyszer minden sorozat megszakad! Sajnos… Különösen bosszantó a történetben, hogy kétszer is vezettünk, de egyetlen pontot sem szereztünk! Novothny már a negyedik percben megszerezte a vezetést (tizenegyesből), a 41. percben már 1:1 volt. Nagy Dani az 56. percben ismét vezetéshez jutatta a csapatot, de a 70. és 78. percben kapott két góllal mégis elbuktuk a meccset.

Sajnos megint előjött a korábban is rendre jelentkező probléma; a meccsek végét nem tudtuk teljes koncentrációval kézben tartani… Bizony, a meccs bevezetőjében említett gondolatok nem csak nekem jutottak eszembe. „Úgy gondolom, a legnagyobb problémát az okozta, hogy a találkozó előtt mindenki a győzelemről, az elkönyvelt három pontról beszélt, ami már a dobogó legalsó fokát jelenthette volna.” Vignjevic tehát pontosan látta, hogy ezt a meccset saját hibánkból vesztettük el, megint bebizonyosodott, hogy nem elég kitenni a csukát a pályára. Bele is kell lépni, és komolyan meg kell gyötörni ahhoz, hogy a kívánt eredményt el is érjük, ne csak beszéljünk róla!

DVSC-Újpest: 1-2

(2018.03.10, 2.701 néző)

Erre a meccsre az újabb – ezúttal Pakson rendezett – kupa-visszavágó után került sor. Én erősen tartottam tőle, hogy a bajnoki kudarc visszaveti a csapatot, de éppen ellenkezőleg hatott az elvesztegetett három pont; csapatunk továbbjutást érő 2:0-s győzelmet aratott Pakson! Az első félidő 0:0-al zárult, de aztán a második játékrészben Simon Krisztián elfutása után Tischler Patrikot találta meg a kapu előtt, aki ezzel megszerezte 10. gólját a sorozatban, majd Obinna csent el egy labdát, amit ő maga rúgott el a kapus mellet. A Paks játékán azt lehetett érezni, hogy az első negyedóra után elengedték a meccset, mert látható volt, hogy csak olyan extra erőkifejtéssel érhetnének el eredményt, ami a bajnokságban már komoly hátrányt jelentett volna. A továbbjutás megvolt, sőt még a héten kiderült, hogy a negyeddöntős ellenfél az MTK lesz.

Nem úgy a mi csapatunk! A sűrű menetrend ellenére menetből elhoztuk a három pontot Debrecenből! Na, azért nem volt ez olyan egyszerű, hiszen az első félidei 0:0 után csak az 58. percben született meg első gólunk (Novothny), amire azonban az akkoriban jó formát mutató Könyves válaszolt a 76. percben, a győztes gólt pedig csak a 90. percben sikerült megszerezni Tischler révén. Hogy sikerült ez egy olyan csapatnak, amelyiknek eddig nem volt erőssége a végjáték? Erre magyarázatként a klub március 07-i cikke ad magyarázatot; „A mai, szerdai napon Bencére emlékezünk, klubunk tehetséges játékosára, aki február 22-én lépett az örök futballpályák mezejére. A megemlékezés 13:00 órai kezdettel, a kerekegyházi Borbás Gáspár Sportpályán került megrendezésre, ahol Bence először rúgott a bőrbe.” Csapatunk minden tagja részt vett a megemlékezésen, és ismét jött az extra motiváció, Bence ismét segített!

Bár a Mezőkövesd ellen kicsit kisiklani látszott a szerelvény, végül a Loki tért le a pályáról… ny, és a játék felkeltette Leekens (akkor még) regnáló szövetségi kapitány figyelmét is, így Nagy Daninak meghívót küldött a március 23-án Kazahsztán, és 27-én Skócia elleni válogatott mérkőzésekre.

Ezzel lezárult a második kör, immár minden ellenféllel szemben két meccsen voltunk túl, és közben kiharcoltuk az MK negyeddöntőbe jutást. Nézzük meg, hogy a két kört összehasonlítva mit látunk!

Örömmel jelentem, hogy a győzelmek és döntetlenek számát elcseréltük, és így aztán 4 ponttal többet sikerült elérni a második tizenegy mérkőzésen! A lőtt gólokban nem volt komoly változás, viszont látható, hogy a védekezés határozottan javult, már majdnem sikerült elérni az 1-es meccsenkénti átlagot (ami még mindig nem kevés!).

Ha a megszerezhető pontokat nézzük, határozottan javuló tendenciát látunk! Míg az első körben 42% körül volt a teljesítmény, a másodikban már ~54%, a tavaszi 3 meccsre már a 66% is meghaladtuk!

Bevallom, hogy menet közben ezeket az adatokat nem figyeltem, sokkal jobban érdekelt, hogy mit látok a meccseken, hogy mozog a csapat, miként alakul az egyes csapatrészek kapcsolata, és vajon látom azt a – szerintem - elképzelt játékrendszert, amiről a korábbi részekben már ejtettem pár szót. De a tények makacs dolgok, így vitathatatlan, hogy a bajnokságban javuló eredményesség, valamint az ezzel párhuzamos a kupa-menetelés arról árulkodik, hogy határozott fejlődést mutatott csapatunk a 2017/18-as bajnokság első két körét felölelő időszakban!

A negyedik helyen vártuk az utolsó kört, és persze kupameccsek is következtek (ez utóbbiakról nem tudtuk, hogy kettő lesz, vagy több…), tehát minden esélyünk megvolt a kitűzött célok elérésére. Sokan szkeptikusok voltak, de így visszatekintve, és a fent idézett számokat figyelembe véve azt kell, hogy mondjam, azoknak volt igaza, akik kerek-perec kijelentették, hogy mindkét cél megvalósul a végén! A magam részéről úgy voltam ezzel, hogy szerettem volna dobogót és kupát, de nagyon nem voltam biztos benne, hogy képesek leszünk végül elérni mindkettőt… Talán leginkább még mindig a klub körüli bizonytalanságok adtak okot a kétkedésre, talán az, hogy még mindig nem láttam teljes egészében megvalósulni azt a játékot, ami – szerintem – ekkor még 100%os formában csak Vignjevic mester fejében létezett.

Meglátjuk – gondoltam, és folyamatos matekolásban voltam, hogy miként is lesz meg a bronz, és kiken keresztül vezet majd az út a kupa megnyeréséhez! Lehet, hogy ez még nem bizakodás, inkább csak álom volt, de az biztos, hogy a korábbi évekhez mérten többet vártam!

A következő részben meglátjuk, hogy az álom hogyan valósult meg végül…(holnap)

 

HAJRÁ LILÁK!!!
NEM KELL ÚJ CÍMER!!!