Értékelés

A kupagyőztes idény értékelése, utolsó (7.) rész

A 2017/18-as bajnoki idény egy ideig még biztosan vita tárgya marad. A vita alapja többnyire az, hogy a bronzérmet hogyan értékeljük, mennyire lehet ez öröm az Újpest számára, a kupagyőzelem sportértéke, és a címer-ügy megítélése. Ezúttal kísérletet teszek arra, hogy időrendbe szedve felelevenítsem a történéseket. Lehet, hogy ezzel muníciót adok a vitához, de ha az érvek és ellenérvek tényeken alapulnak a vita a legkevésbé sem ártalmas, inkább előrevisz!

A tavaly nyári igazolások után az ősz elején még döcögött a szekér, az első körben épp csak 40%-ot meghaladó teljesítménnyel a 7. helyen álltunk, de az ősz második fele, valamint a tavaszi kezdés sokkal jobban sikerült. Ezzel feljöttünk a negyedik helyre, a kupában ott voltunk a negyeddöntőben! Kétségtelen, hogy ez még mindig jócskán elmarad a mágikus Újpesttől, na meg a szurkolói várakozásoktól, de az idény közben mutatott fejlődés megkérdőjelezhetetlen. Hogy aztán ez mire lesz elég? Nézzük!

 

Paks-Újpest: 0:0

(2018.03.18, 400 néző)

A Paks ellen hagyományosan nem tudunk jó játékot produkálni – legalábbis a bajnokságban… A kupában ugyanis oda-vissza vertük őket két góllal, és 4:0-s összesítéssel, elég könnyedén jutottunk túl rajtuk. De akkor hogy lehet, hogy a bajnokin nem tudtuk őket megadásra kényszeríteni? Nos, úgy hogy a Paks kínosan ügyel a középcsapat szerepére, céljuk az, hogy ne essenek ki, de semmiképpen se érjenek el kiugró (persze, az ő szintjükhöz viszonyítva) eredményt. A kupát feladták, mert az elsődleges céljukat ekkor még veszélyben érezték. Igaz, hogy mi csak egy ponttal és egy helyezéssel voltunk jobbak, de senkinek nem fordult meg a fejében a kiesés gondolata! De nem volt ezzel egyedül az atomváros csapata! A Debrecen vezetőedzője, Herczeg András, annak ellenére, hogy csapata a harmadik helyen volt ekkor, még mindig a kiesés elkerüléséről beszélt…

Akárhogy is nézem, nem ez a győztes mentalitás! Ugyanis félelemből, negatív érzésekkel nem lehet komoly eredményeket elérni. Csapatunk bizonyította, hogy ha meccsről meccsre lélekben erősen, pozitív érzésekkel lép pályára egy csapat, akkor igenis tud javítani játékán, és képes olyan meccseket is megnyerni, ahol nem feltétlen neki áll a zászló! De nem szabad ezt összekeverni az elbizakodottsággal!

Ez azért jutott eszembe, mert még a paksi meccset megelőzően az MTK ellen, itthon vívtuk meg az MK negyeddöntő első meccsét. Itt – komoly meglepetést okozva! – az MTK kulturált focival jelentkezett, és a most először kezdő Gundel-Takács Bencének szüksége volt egy-két bravúrra, hogy végül 2:1-es győzelemmel zárjunk. A kulturált passzjátékra épülő foci jellemzője az MTK játékának, de akkor mégis csak az Nb2-ben voltak… Már a kezdő tizenegy sem volt éppen a legjobb, de ezt még be lehetett tudni annak, hogy ebben a sűrű programban rotálni kell a játékosokat, de a meccs elején mintha megbénultunk volna a meglepetéstől, amit az MTK okozott! Fél óra után már felvettük a ritmust, és a 37. percben Bojovic fejesével megszereztük végre a vezetést!

Sajnos nem örülhettünk sokáig, mert egy perc múlva érkezett a válasz… Látható volt, hogy a kezdeti lélektani beállítódás (könnyű meccs, könnyű győzelem) okozta langyos játékon igencsak nehéz változtatni. Vignjevic mester ezért cserére szánta el magát, behozta Obinnát, és Nagy Danit. A csere jó gondolat volt, ugyanis pár perc múlva Obi kiugrott a jobbszélen, középre adott labdáját pedig Nagy Dani senkitől sem zavartatva gólra váltotta! Ezek után már nem változott az eredmény, de ehhez nagyon kellett „Kisgundi” egy-két bravúrja! Ezúttal Vig a következőt nyilatkozta: „A mérkőzés során elkövettem azt a hibát, hogy két csatárral kezdtem, sajnos nem játszottak össze, így ez nem jelentett előnyt az együttes számára.” Ha jól gondolom, ezt a hibát többet nem követte el…

De vissza a bajnokihoz! A Paks ellen egyszerűen semmi nem működött, mi nem tudtuk a labdabirtoklást gólra váltani, a Paks meg mintha eleve le is mondott volna a gólszerzés lehetőségéről… Újabb kis tréfa volt a sorstól, hogy megint egy döntetlen repített a dobogóra, ugyanis a környezetünkben vitézkedők ebben a fordulóban nem szereztek pontot. Még egy szó a Paksról; ha játszani nem is, de rombolni akartak, és ez sikerült is nekik… Simon Krisztiánra úgy rácsúsztak (nem éppen véletlenül!!!), hogy ismét szalagszakadást szenvedet!!! Újabb műtét, újabb hosszas rehabilitáció… Ideje lenne, ha a bírók ahelyett, hogy szereplési vágytól vezérelve szét-trollkodják a meccseket, inkább felelősségteljes módon, egy lépéssel hátrébb vonulva az ilyen esetek megelőzését, vagy megfelelő büntetését tekintenék céljuknak. Ja, meg azt, hogy pártatlanok legyenek… De ez már túl messze vezet, inkább elengedem a témát.

 

Derby: 0:0

(2018.03.31, 9.596 néző)

A magyar foci csúcsát jelentő mérkőzésre most is mindenki felfokozott hangulatban készült, így nem csoda, hogy teltház volt a Szusza Ferenc stadionban. Azt nem nagyon értem, hogy egy alapból 12.670 férőhelyes (forrás: magyarfutball.hu) létesítményben mi értelme van olyan korlátorzásoknak, amelyek 3.000 férőhellyel kurtítják meg a nézőteret, de biztos vannak olyan okos emberek, akik pontosan tudják, miért van erre szükség… Jó lenne, ha megosztanák, az meg egyenesen fantasztikus lenne, ha elmennének inkább valami tisztességes munkát vállalni ahelyett, hogy focimeccsek hangulatának rombolásával foglalkoznak!

Na de a derby!!! Mi történt itt? Hááát… nem sok semmi! Még az erőteljesen zöld-elfogult NS is fanyalogva fogadta azt, amit a pályán látott: „A Megyeri úton telt ház, zsúfolt lelátók, füstbombák, hanggránátok, szép indítások, kisebb helyzetek is akadtak – csak éppen a legfontosabb, a játék sava-borsa hiányzott, a gól! Hiába érkezett jó formában lévő Ferencváros a Szusza Ferenc Stadionba, a zöld-fehérek nem tudtak mit kezdeni az újpestiekkel, sőt Thomas Doll együttese az első félidőben meglehetősen visszafogott teljesítményt nyújtott.”

Ez az orgánum nyilván az ellenféltől várta a jó focit, de meg kell jegyeznünk, hogy mi sem voltunk éppen top-formában. Bár… Nekem akkor az volt a véleményem (és ezt továbbra is tartom!), hogy ezen a meccsen két olyan edző, és két olyan csapat küzdött meg egymással, akik pontosan ismerik a másik minden egyes gondolatát! Így ebben az esetben nem azért volt kevésbé szórakoztató a játék, mert két béna társaság szerencsétlenkedett pálya szerte, hanem azért, mert alaposan felkészültek egymásból, így kioltották a másik erősségeit.

Érdekesség, hogy ez a döntetlen letaszított a dobogóról, addigi helyünket pedig éppen az a Paks foglalta el, ami ezután már kénye-kedve szerint „hullajthatta” a pontokat, hogy a végén pont a közepén (7. hely) végezzen 6 pontra a kiesőtől, 7 pontra a dobogótól…

Az előzőtől sokkal fontosabb, hogy a klub a derby előtt vezette be azt a mobil alkalmazást, ami sokunknak tetszik, sok hasznos funkciója van, de sajnos ezen is egy olyan jelkép szerepel, amit nem zártunk a szívünkbe.

 

Videoton-Újpest: 3-0

(2018.04.07, 2.568 néző)

In medias res, edzői nyilatkozattal kezdem: „A Ferencváros elleni derbi és az MTK Budapesttel szembeni kupameccs nagyon sok erőt kivett a fiúkból, ami sajnos meglátszódott a mai teljesítményünkön.” Vignjevic mester nem volt elkeseredett, nem korholta játékosait, mert pontosan tudta, hogy a kupát már korábban feladó (és valljuk be, jobb kerettel rendelkező…) ellenféllel szemben ekkor nem volt sok esély.

Nézzük meg, hogy miért mondta a mester, hogy ez a két utóbbi meccs sokat kivett a csapatból! Nos, a derby esetében nem kérdés, hogy minden játékosnak az utolsó leheletéig küzdenie kell, nem is kérdés. Az viszont nem volt egyértelmű, hogy az MTK elleni kupavisszavágón ennyire meg kell izzadnunk! Necces volt ez a továbbjutás, ugyanis az ellenfél már 3:1-re is ment (és ezzel továbbjutásra állt!). Az első félidőben máris vezetett az ellenfél, de az 53. percben a cserként beálló Novothny (Tischlert váltotta) egalizált. Ekkor jött az igazi feketeleves! A 60. percben tizenegyesből, majd a 62. percben egy „soha többet ilyet nem lő” távoli lövésből már két gólos hátrányban voltunk… A 83. percben ismét Soma érkezett egy Obi által lefejelt labdára, így tovább tarthatott a menetelés. Nem mondom, hogy a hátralévő percek eseménytelenül teltek, itt is, ott is veszélyben forogtak a kapuk, de – szerencsére! – már nem változott az eredmény.

A kupában tehát nem állhattunk ki egy tartalék-csapattal, legjobbjaink nem pihenhettek, és ez most megbosszulta magát. Azt talán nem is kell említenem, hogy az ellenfél játékosai a tőlük megszokott gusztustalan módon viselkedtek a pályán – és mindez persze megtorlatlan maradt! Eddigre tökélyre fejlesztették irritáló jelenlétüket, újabb szintet léptek; az alattomos szabálytalanságok, a tragikomikus fetrengések, és a bíró hajának leordítása után már az ellenfél szurkolóinak hergelése is felkerült gyomorforgató étlapjukra!

Nem is érdemeltek itt ennyi szót, de nem hallgathatjuk el, hogy az egyenlőknél egyenlőbbek mindent megengednek maguknak manapság… Fontosabb, hogy a meccs előtt egy nappal tudtuk meg a kupa-elődöntő sorsolásának eredményét: ezek szerint itthon kezdünk, 2018.04.17.-én a Balmaz ellen, a hazai visszavágó pedig 2018.05.09.-én kerül megrendezésre.

 

Újpest-Vasas: 4:2

(2018.04.14, 2.418 néző)

„Ha választhatnék, hogy a csapat érjen fel a bajnoki dobogó harmadik helyére, vagy én legyek a gólkirály, akkor a bronzérmet választanám!” Az idézett szöveg Somától hangzott el a meccs előtt két nappal. A kérdező a riportban megemlíti, hogy csatárunk régen szerzett gólt… Nos, ezen a meccsen kettőt is gurított, így megtörte a rossz sorozatot. Ami még érdekesebb, az, hogy Soma jövőbelátónak bizonyult, ugyanis gólkirály nem lett, de a bronzot besöpörtük!

Ezen a meccsen belecsaptak a csapatok, minkét alakulat nyíltsisakos támadójátékkal jött ki. Az első gólt Obi szerezte a 25. percben, de rá három percre már 1:1 volt az állás. Az első félidőt így zártuk, de rögtön a második elején (54’) Soma találatának örülhettünk. Megint nem tartott sokáig az ünneplés, mert egy percre rá ismét egál volt az állás… Ezek után a 66., és a 76. percben (Pauljevic, illetve Novothny) szerzett gólokkal végül megnyertük a szomszédvárak csatáját!

Ebben az időszakban olyan érzésem volt, hogy azonnal bajba kerülünk, ha vezetést szerzünk, mert a koncentráció azonnal elszáll, és a szétesett csapat azonnal kap egy gólt! Nem volt jó érzés tartani attól, hogy gólt szerzünk… De végül megnyertük a 180. Vasas elleni meccset, és ez a lényeg!

A Mester így értékelt: „A mai győzelemmel ismét megcéloztuk a dobogót. Nagyon elégedett vagyok az eredménnyel, de ha csak egy meccsre koncentrálunk, akkor könnyen megint nehéz helyzetbe kerülhetünk. Az első félidőben inkább egyéni akciók jellemezték a játékot, nem dolgoztunk kollektívan össze, hiányzott a csapatmunka. A második 45 percben megváltozott a játék képe, Obinna egészen fantasztikus volt, nemcsak a gólja miatt emelném ki a teljesítményét, hanem igazi motorja, vezére volt az együttesnek. Gratulálok a fiúknak a mai sikerhez”

Nekem a lényegi mondanivaló a második mondatban van; Vignjevic végig sorozatban gondolkodott (ideértve a kupa-meccseket is!), nem pedig egy-egy találkozóban. Ez magyarázhatja az időnként elég furcsa kezdőket, és cseréket, de az elért eredmény mindenképpen edzőnket igazolta. Obi tényleg ezen a meccsen nyújtotta idénybeli legjobbját, de sajnos nem tudta állandósítani ezt a szuper formát.

 

 

Kispest-Újpest: 0-0

(2018.04.21, 2.640 néző)

Ez a meccs ismét nem hozott gólt, így tavasszal ez volt már a harmadik gólnélküli meccsünk. Korábban ez nem volt jellemző, de úgy látszik, hogy tavaszra megtanultunk védekezni, és el tudtunk csípni pontot, pontokat olyan meccseken is, amikor nem játszottunk különösebben jól.

„Nem volt egy szép mérkőzés, de nagyon sok harcot és kemény munkát láthatott a közönség. Akadt néhány lehetőség mindkét kapu előtt, de a csapatok ezen az összecsapáson többet foglalkoztak a védekezéssel, mint a támadásépítéssel.” – hangzott az értékelés. Edzőnk az eredmény ellenére elégedett volt, mert végre látta a korábban hiányolt harcosságot, küzdést, és azt, hogy igazi csapatként egymást kisegítve működnek a játékosok.

Ebben a döntetlenben persze ismét benne volt az éppen aktuális kupa-forduló hétközi meccse. A Balmaz elleni meccs előtt először hangzott el a klub részéről, hogy nem csak a kupa-döntő, hanem egyenesen a kupa a cél! Ennek megfelelően kezdtük a meccset, a 33. percre máris két góllal vezettünk. Góljainkat Nagy Dani szerezte a 19. és 33. percben. Mindkét találat tanári megmozdulás volt, Dani ezen a meccsen játszotta a tavaszi legjobbját talán. Sajnos a koncentráció nem tartott ki a végéig, a 85. percben alakult ki a 2:1-es végeredmény…

Ismét előny, de ismét megadtuk az idegenben szerzett gól jelentett előnyt az ellenfélnek. Nem igazán szerencsés helyzet, de volt már ilyen! Igen ám, de ezúttal edzőnk a következőt mondta a meccs után: „A Balmazújváros várta a lehetőségeit, mi pedig a saját kreativitásunkat „öltük” meg, és innentől a csapatjáték helyett az egyéni próbálkozások domináltak. A ritmusunk leüléséhez a túlzott egyéni megoldások vezettek.”

Úgy látszik, hogy a játékosok meghallgatják és értik edzőjük szavát, mert a Kispest elleni meccsre pont a csapategység területén sikerült komoly előrelépést tenni! Ezzel pedig – végre pontelőnnyel! – ismét a dobogón álltunk.

 

Újpest-Diósgyőr: 1-0

(2018.04.28, 2.836 néző)

„Ahogyan kialakítottuk a helyzeteket, és ahogyan futballoztunk, az egyszerűen gyönyörű volt. Szerintem ez az egyik legjobb félidőnk volt, amit idáig mutattunk ebben a szezonban. A második 45 percben több labdát is vesztettünk, hiányzott a szervezettség, illetve pár labdarúgón már a fáradtság jelei is megmutatkoztak.”

Ilyen komoly dicséretet eddig még nem hallottunk Vig-től, és ez a három pont különösen fontos volt a végén, ugyanis ebben a fordulóban közvetlen riválisaink is győzelemmel vették az akadályt. Közel volt a vége, de közel sem volt vége… A harmadik hely nem volt bebetonozva, bármi lehetett, de éerzni lehetett, hogy fokozódik az érdeklődés. A klub is érezte, hogy most mindennél nagyobb szükség van a buzdításra, így a következő felhívással jelentkezett: „Lila-fehér fanatikusaink csütörtökön és pénteken féláron válthatnak belépőt a DVTK elleni összecsapásunkra. Nincs apróbetű, szektorkorlátozás, egyéb feltétel, van viszont 9.700 darab félárú, elővételes jegyünk. Ja, és igazi futballidő várható!”

 

Balmaz-Újpest: 1-1

(2018.05.05, 1.604 néző)

Eddig még soha nem volt olyan komoly lehetőségünk elszakadni az üldözőktől, mint most! A Debrecen a Kispesttel játszott, a Paks pedig a Fehérvárral. Erre mi történik? Nem nyerünk, a Debrecen visszajön a versenybe egy 3:0-s győzelemmel, a Paks meg nyer a bajnoki aranyért hajtó Fehérvárral szemben… Az egy pont így csak arra volt elég, hogy versenyben maradjunk a dobogóért, de meglépni nem sikerült…

2018. május 01-én ünnepelte Törőcsik András 63. születésnapját. A klub írásában köszöntötte legendánkat, de sajnos a bajnokin nem sikerült játékunkkal örömöt szerezni neki… Ezen a ponton minden eddiginél jobban reménykedtem, és minden eddiginél nagyobb kétségek merültek fel a kijelölt célok elérése tekintetében. Ott voltunk mindkét sorozatban a cél előtt, jó helyzetben voltunk, de amikor ilyen papírforma meccseket nem sikerül nyerni, akkor elbizonytalanodik az ember…

Két érdekesség is volt ezen a meccsen: az ellenfél gólját Andric szerezte, aki korábban évekig erősítette csapatunkat, az egyenlítő gólt pedig belső védőnk. Litauszki szerezte. Ez utóbbi nagy öröm, de az, hogy középpályásaink, csatáraink ezen a meccsen elég impotensnek mutatkoztak, kissé elkeserített – bevallom. Nem nagy baj ám, hogy később cáfolták félelmem alapját!!!

 

Újpest-Falu: 0:1

(2018.05.12, 2.040 néző)

Ez egy igen pikáns meccs volt – legalábbis így a következő történések ismeretében. A meccs nem volt különösebben érdekes, az egyetlen gól a 64. percben született. Nem játszottunk rosszul, de kicsit enervált volt a társaság, és a rotáció miatt nem a legerősebb kezdővel álltunk fel. És ne feledjem; a hétközi kupameccs (ismét a Balmaz ellen!) nyilván sokat kivett a társaságból. Mentségünkre legyen mondva (dehogyis mentség, ellenben tény!), hogy Nagy Dani a Balmaz elleni kupameccsen megsérült. „Ahogy én érzem kicsit meghúzódtak a szalagok. Csütörtökön a csapattal regenerálódunk, ami nekem különösen nagy segítség lesz, hiszen így több idő jut pihentetni a bokám. Szerencsére már rá tudok állni, de még érzem a fájdalmat. Bízom benne, hogy nem lesz súlyos a sérülésem” – nyilakozta hét közben, de nem léphetett pályára.

A kupa-továbbjutást egy újvárosi 0:0-al sikerült elérnünk, ahol már az elejétől védekezésre rendezkedtünk be. Ez a játék nem feltétlen jellemző ránk, így nem volt problémamentes a megvalósítás, és ne feledjük, hogy ez a játék rettenet nagy kockázatos volt! Az első meccsen szerzett idegenbeli gól miatt a Balmaz egyetlen találattal a kupadöntőben találhatta volna magát. Ezzel pedig nem csak az lett volna a baj, hogy mi nem szerepelünk a kupa-döntőn, hanem az a magyar foci egészét megcsúfoló esemény is bekövetkezhetett volna, hogy a döntőt a két legkisebb lélekszámú település csapata vívja meg. A két település összesen kevesebb, mint 20.000 lakosnak ad otthont… gondolom, micsoda fergeteges tömeg lett volna a döntőn! Szent ég!

 

A kistelepülés tehát otthon tartotta a három pontot, de ezen a tavaszon utoljára nyert ellenünk… Így utólag azt mondom, hogy legyenek vele boldogok, mi meg valahogy majdcsak megvigasztalódunk a kupával…

 

Haladás-Újpest: 1:1

(201805.19, 5.882 néző)

Na, ezen a meccsen elértük a tavaszi mélypontot… Értem én, hogy Hipp (hopp) összeszedte a csapatát, de az mégsem helyénvaló, hogy az egész meccset uraljuk, az ellenfélnek esélye sincs, csak egy… és azzal máris elvesz két pontot!

„Összességében szeretnék gratulálni a fiúknak, mert mindent megtettek a győzelemért.” A nyilatkozat eleje ugyan megemlített némi kritikát, de azt gondolom, hogy Vignjevic mester itt már nem szeretett volna beletiporni játékosai lelkivilágába, hiszen minden erőnkkel a kupa-döntőre koncentráltunk!

Ezzel együtt is azt mondom, hogy ezen a meccsen bizony „rendesen” kitoltak velünk! A klub közleményéből: „Az M4 Sport hivatalos Facebook oldalán megtekinthető az egy perces bejátszás, melyben tisztán látszódik, - a legtöbb kommentelő szerint is - szabályos góltól fosztottak meg minket. Sajnálatos módon, az esetleges sorsfordító, győzelmet elősegítő találatot nem vágták be a hétvégi rangadók után már megszokottnak mondható bővebb, hosszú összefoglalóba, így a kérdéses találat a nézők számára nehezen hozzáférhetővé vált.”

Kár erre pazarolni sok szót, a lényeg; a bíráskodás minősége még a nem éppen csúcsminőségű focit is messze alulmúlja kishazánkban, a média-jogokat birtokló MLSz pedig ehhez boldogan asszisztál! Takargatja azt, amit képtelenség elfedni…

 

Kupadöntő!

Itt csak pár sorban emlékeznék meg erről a mindenki számára feledhetetlen estéről, mert a tizedik kupagyőzelmünkről egy külön cikkben szeretnénk bővebben is megosztani örömünket Veletek!

A lényeg; sikerült megvédeni azt a bástyát a betolakodó barbároktól, amit a nagy hagyományokkal rendelkező klubok évszázados munkával építettek fel! Nem véletlen, hogy ezen a döntőn egy törpe minoritáson kívül mindenki a mi győzelmünkért szurkolt… És nem véletlen, hogy az a szurkolás, amit bemutattunk a mérkőzésen olyan pluszt adott, amit pénzzel nem lehetett ellensúlyozni. Szerencsére ezt, és a tradíciót nem árulják boltban, ezeket nem lehet megvenni!

Óriási gratuláció minden játékosunknak, a stábnak, mindazoknak, akik ebben a sikerben szerepet vállaltak! Azokat pedig, akik hátráltatták a sikerhez vezető utat, csak sajnálni tudom, mert bizony ők lehet, hogy végül belátják; leginkább maguk ellen fejtik ki áldatlan tevékenységüket. A rébuszok helyett csak egy szót írok ide; címer! Ugye érti, akinek kell?

 

Kövesd-Újpest: 0:1

(2018.05.27, 2.826 néző)

Ezen a meccsen az volt a legnehezebb, hogy az alig négy napja aratott siker (és ünneplés…) után fel kellett pörgetni a játékosokat. Nem volt egyszerű feladat, de végül sikerült. Most a szerencse a mi oldalunkra állt, mert a szerencse az egy olyan érdekes dolog, hogy csak annak kedvez, aki tesz is érte! Ezúttal Pauljevic egy lecsúszott beadása képében jelent meg. A labda valahogy elvánszorgott a kapusig, majd tovább… Érthetetlen módon Dombó kapus 10 éves kor feletti gyerekektől sem látható hibát vétett, ezzel pedig meg is szereztük a három pontot!

Hogy milyen volt a meccs??? Kit érdekel! Engem azért kicsit mégis… Az egész mérkőzést jellemezte, hogy nem igazán tudtunk úgy játszani, ahogy szerettünk volna, mert volt itt fáradság, kis megelégedettség is, de azt meg kell jegyeznem, hogy koncentrációban ott voltunk, a kínos helyzetekben sem hibáztunk nagyot. Márpedig ilyenek voltak, mert az ellenfél tényleg komolyan vette ezt a találkozót! Nem is ok nélkül! Az ellenfél kiesési problémákkal küzdött, amit végül – nem kis bánatomra… - megoldott. A bánatom az, hogy a Vasas búcsúzott. Az említett bástyát megvédtük, de továbbra is ott állnak falainknál a barbárok seregei…

A lényeg végül az, hogy lélektani szempontból nehéz szituációban hoztuk a három pontot, így pedig abszolút nyílt maradt a dobogó harmadik fokáért folytatott küzdelem! Sőt! A sors megint „belepiszkált” kicsit a dolgok menetébe, ugyanis a Debrecen (akivel majd az utolsó bajnokit játsszuk ezen a tavaszon) döntetlent játszott, a Kispest pedig vereséget szenvedett. Ezzel két pont előnnyel vághattunk bele az utolsó, a bronz sorsáról döntő fordulóba!

 

Újpest-Debrecen: 2-1

(2018.06.02, 4.249 néző)

A meccs előtt jelentős mennyiségű eső esett, komoly kis vihar vonult át Újpest felett. Ahogy azonban a viharfelhők elvonultak, és megkezdődött a meccs, világos lett, hogy itt csak egy győztes csapat lehet! A debreceniekben nem volt meg az a fajta tettvágy, az a lelkesedés, amit a mieinktől láthattunk. Nem is lehetett, mert szurkolóik igen gyér számban érkeztek és azok is inkább csak a gyalázkodással foglalkoztak, mintsem azzal, hogy pozitív energiákkal segítsék csapatukat…

Ez persze nekünk nem nagyon fájt, a szép számmal érkezők Újpest-drukkerek végig énekelték a meccset, hogy aztán együtt ünnepelhessenek a csapattal! Mert bizony itt nem volt kérdés, hogy öröm ez! És igen, voltak, akik azt mondták/mondják, hogy ez a bronz nem olyan eredmény, amit meg kell ünnepelni Újpesten. Én mégis azt mondom, hogy van ok az örömre, mert előreléptünk, láthatóan fejlődtünk, és az adott keretek között igenis jó eredményt értünk el! Aki ezzel elégedetlen, az ne a csapatban, ne ezekben az eredményekben keresse a hibát, hanem abban, aki ezeket a kereteket meghatározza! Nem véletlen, hogy mindig két rövid mondattal fejezem be cikkeimet, ahogy most is;

 

HAJRÁ LILÁK!!!

NEM KELL ÚJ CÍMER!!!