Értékelés

A KUPADÖNTŐ...

A 2017/18-as bajnoki évadról egy hét részes sorozatban emlékeztünk meg. Ott a bajnoki mérkőzések mellett csak érintőlegesen foglalkoztunk a kupadöntővel;

„A lényeg; sikerült megvédeni azt a bástyát a betolakodó barbároktól, amit a nagy hagyományokkal rendelkező klubok évszázados munkával építettek fel! Nem véletlen, hogy ezen a döntőn egy törpe minoritáson kívül mindenki a mi győzelmünkért szurkolt… És nem véletlen, hogy az a szurkolás, amit bemutattunk a mérkőzésen olyan pluszt adott, amit pénzzel nem lehetett ellensúlyozni. Szerencsére ezt, és a tradíciót nem árulják boltban, ezeket nem lehet megvenni!”

Ez a pár mondat furcsa lehet annak, aki nem követi a hazai foci eseményeit, de azt gondolom, hogy a mi olvasóink körében nem kell különösebb magyarázatot hozzáfűzni! Talán csak annyit; a nem éppen baráti klubhoz köthető egyik oldal a döntő előtt szavaztatta szurkolóit arról, hogy kinek szurkolnak. Az eredmény? A szavazók 64%-a nekünk szurkolt!

Erről ennyit, és mivel a továbbiakban nem szeretnék az ellenféllel foglalkozni, csak annyit jegyeznék meg, hogy 2018. május 23-án a Csapdi Kultúrház elől induló buszok mintegy ezer nézőt szállítottak a döntő helyszínére. Mindezt ingyen, sőt, egyes állítások szerint még a jegyvásárlással sem kellett vesződni, az utazók nagy része nem is hallott arról, hogy a rendezvényre csak olyan jeggyel lehet bemenni, ami azonosításra alkalmas. Mindegy, eljöttek ezren, ott voltak, hazamentek… Róluk ennyit, jöjjön a lényeg!

Mi másban szocializálódtunk, így nem kértünk buszokat, (ingyen)jegyet, mezeket, zászlókat. Mi úgy tudjuk, hogy ha a szurkoló igényt tart ilyen földi hívságokra, akkor a zsebébe nyúl, és amit talál, abból megoldja! Nos, nem is akármilyen megoldást találtunk! A busz helyett – miután van mire szerénynek lennünk! – gyalogszerrel közelítettük meg a döntő helyszínét. Gyülekező a Deák téren, onnan laza séta, megtűzdelve némi látvánnyal, kisebb hanghatásokkal, és egy-két szurkolói rigmussal.

A vonulás:

https://m.facebook.com/story.php?story_fbid=1685203691556886&id=887784927965437

A hivatalos adatok szerinti teljes nézőszám 11.270 volt. Ez azért némi pontosításra szorul! Volt körülbelül 10.000 szurkoló, a többiek nézők voltak. Igen, nézték a meccset, és gyermeki ámulattal csodálták a szurkolókat! Ilyet még nem láttak… Bár a szünetben szóltak néhány fiatalnak, hogy ők is hallassák hangjukat, de ez a gyorstalpaló nem helyettesítette az ellentábor évtizedes gyakorlatát!

Az ÚJPESTI SZURKOLKÓTÁBOR tehát a mindenféle anyagi vonzatok mellett, magára vállalta a hangulat megteremtését is, a másik félre ebben a tekintetben sem lehetett alapozni…

Nos, a hangulat megvolt, bent voltunk a „tett helyszínén”! De mit vártak az edzők, a játékosok a mérkőzés előtt? „Ebben a szezonban háromszor vertek meg minket ugyanazzal a taktikával. Vártak és védekeztek, majd kihasználták az egyéni hibáinkat” – nyilatkozta Vignjevic mester. Hegedűs Lajos (az ellenfél kapusa) arról beszélt, hogy önbizalmat ad nekik, hogy háromszor is felülmúlták az Újpestet annak ellenére, hogy a lila-fehérek általában többet birtokolták a labdát. Novothny Soma szerint a szurkolók nagy segítséget jelentenek, biztos volt benne, hogy ezen a kupadöntőn az ő nagyobb és hangosabb jelenlétük előnyt jelent az Újpestnek.

Már hetekkel a döntő előtt olyan izgalomban voltam, hogy akkor nem nagyon érték el az ingerküszöbömet a nyilatkozatok, pedig – így utólag… - a nyilatkozók megfogták a lényeget! Az ellenfél Vignjevic mester nyilatkozatát három győzelme keltette elbizakodottságában nem hallhatta meg… A Mester ugyanis kb. azt mondta, hogy az egysíkú, csak egyféle játékot ismerő ellenfél játéka kiismerhető, az ellenfél nyilatkozata pedig arra utalt, hogy – mivel ez bevált – nem kívánnak változatni játékukon! Azt pedig csak mi tudtuk, hogy szurkolás, hangerő, pozitív energiák csak tőlünk érkeznek majd! Az ellenfél erre nem számíthatott, de azt hitte, hogy ez nem lesz különösebb probléma, hiszen a bajnokikon sem volt soha nézők részéről masszív szurkolás…

Így már látható – amit mi előre tudhattunk! -, hogy a lélektani előny nálunk volt. És még valami… Ellenfelünk edzője szerint motiváltak játékosai, mivel a klub történetének legnagyobb sikerét érhetik el, ezért nem játszadozni akarnak, hanem nyerni. Nos, nem is tudom… Amit az egyébként hazai szinten igen jónak mondható csapattól nem láttam, az pont a klub iránti elkötelezettség volt! Nem tűnt fel edzőjüknek, hogy tavasszal a „külföldi urakat” éppen ezért rakta ki a kezdőből??? És az sem, hogy ezután sem változott nagyot a helyzet?

Ilyen előzményekkel vágtunk bele. A lélektani előny nálunk, a pénzügyi előny meg nem… Az ellenfél keretének értéke több mint 50%-kal magasabb volt, mint a miénk (Windecker Jocit 400.000 EUR értéket értelem szerűen nem számoltam bele). A kezdő tizenegyek közt nem volt ilyen nagy különbség, de itt is volt egy nem kicsi 67% különbség…

Már a második percben volt némi idegrángás az ellenfél technikai zónájában, tizenegyest reklamáltak. Ahogy ezt utólag is megtették… Pedig az sem akkor, sem korábban nem ért büntetőt. Arra viszont jó, hogy az önértékelési zavarral küzdő ellenfél újabb mentséget találjon. De ez legyen az ő bajuk!

Tény, hogy jó ítélet született, büntetőről szó sem lehetett, de sajnos az is tény, hogy első helyzetünket kihagytuk… Pauljevic jó pozícióból csak kapufát talált! Ezután az ellenfél percei következtek; rövid időn belül ugyanis Henty (a zárkirály), és Knezevic is – számukra – kecsegtető helyzetben rontott, így gól továbbra sem született.

Eddig kiegyenlített játék zajlott, helyzetekkel itt is, ott is, de talán az ellenfél mégis hatékonyabb volt, hiszen többször kerültek helyzetbe. Sajnos egy ilyenből Knezevic vezetést is megszerezte… Nem túl jókor, mert nem sokkal ezután vége lett az első félidőnek, így hátrányban vártuk a második felvonást.

Végül nem is lett nagy baj abból, hogy szünet következett, mert az öltözőben sikerült összeszedni a társaságot! Ahogy kijöttek a srácok a pályára, érezhető volt, hogy összeszedettebbek lettek, valahogy jobban ültek a passzok, gördülékenyebb lett a játék. Ennek hamarosan meg is lett az eredménye! Zsótér egy hatalmas bombával egyenlített! Játékosunk 2009-től egészen 2016-ig része volt a fejér-megyei játékos-keringőben… Szerencsére a Sint-Truiden és a Honvéd közbeiktatásával megmenteni az enyészettől! Egykori klubja szomorúan tapasztalta, hogy van élet a faluhatáron túl is!

Nem volt sok idejük tépelődni a témán, ugyanis ebben a periódusban Burekovic beadásai rendre jól érkeztek a kapu elé; előbb Balázs Benji fejesét kellett bravúrral hárítani kapusuknak, Soma fejesénél pedig a hálóból kellett kivennie a labdát. Góóóóóól! Gondoltuk mi… Naivitás volt, a találatot elvették les címén. Nem vagyok meggyőzve az ítélet helyességéről, de ez – utólag persze könnyű – végül nem befolyásolta a végeredményt, engedjük el!

Burek nem állt le, a következő szögletnél szintén kiváló labdát tálalt középre, ahol Bojovic remekül érkezett. Védhetetlen gól!!! Védőnk nem először bizonyítja, hogy a levegő ura; támadásban és védekezésben sem nagyon veszi fel vele a versenyt az Nb1-es mezőny döntő többsége!

A 62. percben jártunk, de olyan szituáció következett, ami a bajnoki meccsek során sokszor problémás volt. Korábban ugyanis több meccsen is előfordult, hogy vezető gólunk után rövid időn belül kaptunk is egyet, és sok esetben gond volt a meccs utolsó harmadában a koncentrációval is… Sajnos a múlt mintha kísértett volna; a 66. percben Perosevic mintegy bizonyította, hogy az előbb említett két tényező együttesen veszélyes ránk nézve… Ezzel a 2:2-es eredménnyel zárult a rendes játékidő, így hosszabbítás következett!

A ráadásban Diallo (ez ellenfél játékosa!) ugyan hálóba juttatta a labdát, de egyértelmű les előzte meg lövését, majd pedig Zsótér Doni lövését hárította nem kis bravúrral ellenfelünk kapusa… Volt tehát itt is, ott is helyzet, de további gól nem született.

Talán nem kell mondanom, de a tízezer ÚJPEST SZURKOLÓ végig talpon volt, egy emberként biztatta a csapatot, ezzel pedig olyan energiát adott a csapatnak, amire bizony a következő tizenegyes párbajban komoly szükség volt!

Onovo kezd. Kapus jobbra el, labda középre. Gól!

Perosevic. A bal alsóba köt ki a labda…

Lita jön. Jobbal a bal felső lövi ki! Gól!

Bacelis-Grgic: Pajovic jobbra, labda balra…

Alassane Diallo jelentkezik. Hegedűs jobbra, labda balra. Gól!

Ulysse Diallo: a bal felsőbe lő, Pajovic beleér, de bemegy…

Balázs Bejámin a következő. Hegedűs érzi az irányt, Benji kicsit beleemel, a labda a lécen csattan. Kimaradt!!!

Henty: hosszas készülődés után a nézőknek ajándékozza a labdát! Ideggyengesége jól jön nekünk!!!

Zsótér Doni jön. Ballal balra, félmagasan. Jó irányba mozdul a kapus, de nem érheti el. Gól!

Balogh Balázs: egykori játékosunk ballal balra lövi be. Vignjevic hiába intett, hogy hova megy a labda…

Bojovic következik. Nem egy ideges fazon, higgadtan belövi, a kapus hiába mozdul jól. Gól!

Hegedűs János: jobbal a bal alsót célozza, de Pajovic eltalálja az irány, és… És megvan, kapusunk hárít!

Érdekesség, hogy – mint Vignjevic mester nyilatkozta – kapusunkat figyelmeztette, hogy a 120 perc után fáradt játékosok szinte mindig keresztbe lövik a labdát (ballal a bal sorokba, jobbal a jobb sarokba). Az ugyanis biztosabb irány, fáradtan nehezebb kifordítani egyenesbe a lövést. Szerencsére Pajovic nem követte gépként az edzői figyelmeztetés, ugyanis Hegedűs az egyenest választotta!

A Magyar Kupa győztes csapata az Európa Liga-induláson túl 100 millió forinttal gazdagodott, míg a vesztes valamivel több, mint 20 milliót kapott. Az MLSz persze olyan 4-5 milliót azonnal lecsippentet, mondván, hogy a szurkolás nem tetszett neki… Érdekes, hogy ezen a szervezeten kívül mindenki másnak tetszett, az meg elkeserítő, hogy ez a szervezet a hazai legfelsőbb szintű foci irányítója…

De ezen most senki nem akadt fenn, különösen nem ezen az estén, amikor a győzelmet nem csak a helyszínen, hanem a Szusza Ferenc Stadionnál is megünnepeltük!

22:48-kor jelent meg a klub honlapján a felhívás: „Aranybuli a Szuszánál!” címmel. Nem kellett kétszer mondani, mindenki, aki tudott, irányt vett a Megyeri út felé! Az ünneplésről készült képek:

http://www.ujpestfc.hu/article?id=6383

Ordenáré nagy buli kerekedett, szűnni nem akaró ünneplés csak valamikor hajnal 1 körül ért véget. Itt is, és még a döntő helyszínén is volt egy név, ami sokszor elhangzott, pedig a tulajdonosa nem lehetett jelen. Lázár Bence! Igen, ő is ott volt, ő megint kellett, és ő megint segített!

 

HAJRÁ LILÁK!!!

NEM KELL ÚJ CÍMER!!!