Értékelés

Botrány (televíziós sorozat) 5. évad, 12. rész...avagy egy újabb szopás margójára!

Amikor az MTK stadion és a szopás szóba kerül, mindenkinek Michelle Wild ugrik be elsőre. Legalábis a mai napig. Délután ugyanis csapatunk sikeresen elhalványította a megnyitó előtti műszaki szemle során kapott szép emlékeket. Mielőtt bárki félre akarná érteni, nem a szopás a lényeg a mai napban. Sőt...ha úgy nézzük, még kicsit örülhetünk is a dolgok alakulásának, mert ma tényleg leszámolhattunk mindenféle, még valamilyen megmagyarázhatatlan módon megmaradt illúziócsökevénnyel. Mától nem kell már sem picit, sem nagyot hazudni sem másoknak, sem magunknak. És ha innen nézzük, akkor ez a helyzet, ez az érzés megkönnyebbít! 

Szinte napra pontosan öt éve mutatkozott be Nebojsa Vignjevic az Újpest vezetőedzőjeként. Egy MTK ellen aratott 1:0-ra megnyert meccsen dirigálta első alkalommal csapatunkat. Most, a 2018/19-es bajnoki évben, a második kör nyitómeccsén szintén a kék-fehérek ellen vezette meccsre játékosait. Az eredmény? Semmi, nulla, sőt ha lenne ilyen, a látott produkció alapján inkább pontlevonás járna…

Az MTK - végtelenül langyos játékkal… - sokadszor söpri be a három pontot ellenünk, talán legutóbb éppen a már említett, öt évvel ezelőtti meccsen győztünk ellenük. Ezt a cikket tehát nem egy vesztes meccs íratja, hanem az a trendszerű esemény-sorozat, ami ide vezetett! Ez nem egy görög tragédia, itt nem a sors keze mozgatja a szálakat, nem bizony! Itt kérem szisztematikus, tervszerű, előre kigondolt utat jelölt ki egy bizonyos „belga”, aki tulajdonosként azt csinál ma, amit csak akar.

És mit akar? Semmi mást, csak a lehető legtöbb pénzt! Ezért bármire képes; elüldözi a szurkolókat, lecseréli a klub egyetlen, máig hivatalos címerét, az ezzel kapcsolatban indított vesztes per ellenére sem állítja vissza a törvényes állapotokat. Megszegi az igazolásokra vonatkozó szabályokat. Faragja a kiadásokat; igazolások, bérkeret, utazási költségek, stadion-mizéria, korlátra teregetett mezek, pénzmozgás nélküli kamu szponzor-szerződések, stb. Maximálja a bevételeket; a kicsit is tehetségesebb játékosokat azonnal értékesíti, saját lőréjét méri a meccseken – azoknak a bűnöző, drogos alkoholistáknak, akik – mint kifejtette! – nem szurkolók…

Vannak olyan hangok, hogy mindezt szabadon megteheti, hiszen ő a tulajdonos, ezt csinál, amit csak akar, és még hálásak is lehetünk, hogy a Tolnai-éra után megmentőként megjelent a tulajdonosi székben. Az ezeket a fals hangokat kiadóknak csak azt tudom mondani, hogy olvassanak tovább, de figyelmesen, mert olyan dolgok következnek, amik után nehéz lesz a „belga-imádattal” együtt élni, és reggel a tükörbe nézni! Nem kell használnom a fantáziámat, elég a tényekre hagyatkoznom.

 

Törvénytelenség

Semmi mást nem kell írnom erről a témáról, elég annyi, hogy a címert törvénytelen módon tűnt el, a „belga” a bírósági döntés ellenére folytatólagos törvényszegést valósít meg napról napra, mit sem törődve azzal, hogy ez a magatartás akár a klub megszűnéséhez is vezethet. A témának ezen túlmenően igen sok és komoly vonzata van, de legyen elég annyi, hogy a tulajdonos egy kisstílű törvényszegő. Ahogy törvényeinket, úgy íratlan szabályainkat, hagyományainkat sem tiszteli, azaz semmi sem különbözteti meg egy bűnözőtől, aki törvénytelen eszközökkel élősködik a társadalom testén.

Andrade-ügy; apucinak kellet a játékos a Standard Liège-be, de az nem volt igazolható, hiszen klubjával nem állapodott meg élő szerződése felbontásáról. Sebaj, itt van az a kis magyar klub, majd ők elviszik a balhét – gondolták… És így is lett: az igazolásokból kizártak (helyesebben; nem regisztrálhattunk), de ez nem rázta meg a klub tulajdonosát. Sőt!!! A biznisz ült,  a Standard Liège 2 millió eurót fizetett (állítólag, khmmm), és ezúttal még igazolásokkal sem kellett vesződni,netán pénzt kiadni, és a szurkolók egy része még azt is elhitte, hogy a „belga” áldozat a sztoriban, és nem elkövető… De uraim! Maguk melyik adást nézik???

 

Hagyományok

A címerrel kapcsolatban már említettem, hogy a tradíció szót hírből sem ismeri. Gyökértelen emberektől ez nem meglepő, de vannak jó páran, akik bizony képesek tanulni, és legalább tolerálni a környezetüket, még ha esetleg nem is értik, mit jelent nekünk Szusza Ferenc, vagy éppen Törőcsik András neve. De ez lehet, hogy túlságosan nagy feladat lenne, legyünk nagyvonalúak, engedjük el a témát! Azt viszont egyik Újpest szurkoló sem tudja elengedni, hogy amit a pályán, a csapat körül lát, az minden, csak nem az, amit Újpesten elfogadhatónak tartunk!

Mivel a „belga” minden egyes lépését a pénz vezérli, nem képes felmérni, hogy milyen erkölcsi rombolást végez. Amit tesz, az pedig nem más, mint karaktergyilkosság; az Újpest nevét, hírét, jelentését a porba alázza… Elképzelése szerint ugyanis a foci a pénzről szól. Pedig – ha figyelt volna arra, hogy miként születtek, és buktak football-nagyhatalmak, akkor láthatná, hogy a foci a játékról szól, ami, ha sikeres, akkor bevonzza azt a pénzt, amiért él-hal!

Az elképzelés tehát az, hogy az Újpest egy transzfer-csapat: tehetséges fiatalokat szerez meg ingyen, majd kineveli őket olyan szintre, hogy eladhatóvá váljanak. Hogy kinek? Az mindegy, legyen az rivális, vagy éppen jól tejelő külföldi csapat, egyre megy, csak forogjon a pénz! A legjobbak tehát mennek, és ki marad? Azok, akikért nem kaphat a tulajdonos semmilyen pénzt, és persze, ha megfelelően szerény fizetést kérnek a meglehetősen szerény képességeik ellentételezéseként. Egy cél van csak; bent kell maradni az élvonalban, mert a finanszírozási rendszer olyan, hogy a binisz csak itt éri meg igazán; ha jól sáfárkodik, akkor bizony komoly pénzeket szedhet ki. Alacsonyabb osztályokban ez sokkal nehezebb, így ezért nem pálya a dolog, szakmai igényesség nincs e mögött, ne gondoljuk! Ha a megye kettő lenne az a szint, ahol a legnagyobb pénz figyelne be a zsebbe, azonnal ott találnánk magunkat, ne legyenek kétségeink!

Mi pedig úgy ismerjük csapatunkat, mint aki meghatározó tényező a honi és a nemzetközi szinteken is. Erre most semmi esély, kilátás sincs. Mert bizony, az nem lehetséges, hogy befektetéseket hajtson végre a tulajdonos „úr”, úgy gondolja, hogy azt megtette, éppen eleget költött, most már azon a sor, hogy kivegyen. Olcsó húsnak pedig még mindig híg leve…

 

Költség-lefaragás

Azt már láthattuk, hogy minden eszközt szentesít a cél; a pénzért bármit megtesz a „belga”. Ez a költségek oldaláról úgy néz ki, hogy a klub staff-ja létszámban nagyjából a fele az elvárhatónak, a teljesítménye pedig még annyi sem… Hol jelentkezik ez?

Az on-line jegyértékesítésre vonatkozó szabályokat nem tudja betartani a klub, mert nincs, aki időben feltöltheti az MLSz rendszerébe az aktuális meccs adatait. Nem jobb a helyzet a jegypénztári értékesítésnél sem, ott például a meccsnapi nyitva tartás, és a kinyitott pénztárak száma miatt garantáltan nem jut be kezdésre, aki akkor ejti meg a jegyvásárlást.

A klub honlapja siralmasan kevés információt nyújt, nem ritkák a helyesírási hibák, vagy a tárgyi tévedések a cikkekben. Itt két lényeges elvárás van; a tulajdonos nagyságának bizonyítása, illetve - a szurkolók nem gondolkodó részének szánva – a fekália aranypapírba csomagolása. Az, hogy egy csapatnévsor az igazolási időszak lezárását követően több hónappal sem frissül, csak úri huncutság, semmi szükség rá, mert – gondolom én - aki a honlapot szerkeszti, az ebben az időszakban a gyepet gondozza, meg a stadiont takarítja…

A sajtóval hasonló a helyzet; olyan ember kell sajtósnak, aki bizony elkéri a pénzét, mert olyan szakmában dolgozik, ahol valamivel magasabbak a keresetek, mint az észak-koreai szeméttelepi munkások körében. Így kérem kimondatik, hogy felesleges. Ennek persze egyenes következménye, hogy a sajtó egésze számára szinte láthatatlanok vagyunk, így pedig egy frissen felkerülő kiscsapatról több szó esik a nyomtatott, vagy akár az elektronikus felületeken, mint rólunk.

Az eddigiek persze nem szorosan a focihoz kapcsolódó témák (dehogynem, a foci igenis a szurkolóért van, őt pedig a meccsen túl a sajtó szolgálja ki), de szakmai igazgatói poszt esetében pontosan ugyanilyen megközelítéssel él a tulaj. Drága, beleszól mindenféle dolgokba, akadékoskodik, költeni akarja a pénzt, netán még focit is akar… Jó lesz ezt az edzőre bízni, mégiscsak neki kell majd a játékosokkal együtt dolgozni. Igen ám, csakhogy ha komolyan gondolná a csapatépítést, akkor könnyen belátná, hogy a két poszt két teljes értékű munkaerőt igényel. Most az edző vagy edzést tart, vagy a net-en böngészi a lehetőségeket. Ne feledjük, hogy nyáron nem utazgathat, mert megy a felkészülés, és elég korán elkezdődik a bajnokságunk, így információként marad az internet, meg a pénzsóvár menedzserek, és a hasonlóan gondolkodó/működő scout-irodák.

Tovább nehezíti a helyzetet, hogy összesen kétféle igazolás jöhet szóba; „ingyen jön a srác, és majd meglátjuk”, vagy „ha pénzt adok, csak olyanért, akit el is akarok passzolni gyorsan, tehát kötelező játszatni”. Ha ehhez van egy olyan edző, aki elviseli, hogy minden évben totál új csapatot kell építenie (kivéve, ha ki vagyunk zárva az átigazolásokból), van türelme vesződni olyanokkal, akik huszonéves korukra sem szokták meg, hogy bizony a labda gömbölyű, minden rendben! Persze bent kell maradni, de azt megoldja a fickó, ha meg mégsem, maximum kirúgom őt is, biztosan lesz olcsóbb megoldás! A gyúró bal fülén például máris látom, hogy ért a focihoz…

Na de álljunk csak meg! Baj van, mert ugye azok, akik átmenetileg itt vannak, amíg ki nem kukázzuk őket, vagy – jobb esetben – el nem adjuk, bizony pénzt kérnek, azt mondják fizetési igényeik vannak! Nos, ezt sajnos nem lehet megkerülni, de törekedni kell rá, hogy ne szaladjanak el az igények. Ha a jobbakat eladom – és persze menni is akarnak, ha meghallják, hogy egy kerülettel arrébb alsóbb osztályban is megkereshetik ugyanezt a pénzt, hát még magasabban jegyzett csapatoknál! – az ezen a helyzeten is segít. Igen ám, de ha túl sok jó focistám van, előbb-utóbb majd belázadnak, ezért kellenek a középszerek! Ők örülnek, hogy egyáltalán van aki fizet nekik, nem hogy lázadjanak, ezért hát aki nem felel meg az „olcsón vedd, drágán add” filozófiának, maradhatnak, ők lesznek majd a csapat gerince – megfelelően kis pénzért… Mielőtt valaki azt gondolná, hogy ezt a fejtegetést a fantázia szülte, ajánlom, nézze meg a nyilvánosan elérhető mérleg, és éves beszámoló adatokat; 2012-2013-ban befagyasztották a bérkeretet! Figyelem! Ne hagyjuk ki a matekból azt az aprócska tényt, hogy az iparági bérek közben 50-70%-kal emelkedtek!

Na persze, azért valamit csepegtetni kell, mert nagyon kilógna a lóláb! Ha már nincs szponzor (mert ugye nekik is kellene a sajtó-megjelenés, meg nem szeretnek olyanokat támogatni, akik törvénytelenül működnek, ez már csak ilyen…), akkor szerezni kell olyat, aki ugyan pénzt nem ad, de segít csökkenteni a kiadásaimat! Láss csodát, beesik egy Norbi, aki eteti a csapatokat, meg egy autókereskedő cég, aki ingyen ad autókat a játékosoknak.  Végül is a teljes package számít, nem? Hát nem, (cseppet sem) kedves barátom, van olyan is, hogy a szponzor pénzzel is beszáll, de bizony vannak bizonyos kritériumok, amit ehhez teljesíteni kell! Most ebben is komoly hiátus van… ugye, azok a fránya törvények!

 

Szakmai munka

Erről már volt szó, de az edzővel kapcsolatban még adós vagyok egy-két gondolattal. Vignjevic mester érkezése után egy határozott, felismerhető hadrendre törekedve kezdte munkáját. Akkoriban úgy ismerhettük meg, mint egy nyakas, akár önfejű szerbet, aki tudja mit akar, és azt tűzzel-vassal megvalósítja! Ez elég volt a kiesés elkerülésére, két kupagyőzelemre, és egy harmadik helyre, de közben valahol elveszett a harcosság, a keménység. Helyesebben; nem veszett el, csak átalakult; látszólag öncélúvá vált a produkció. Látszólag! Mert bizony itt nem arról van szó, hogy elszabadult zseniként, elborult elmével egyre vadabb dolgokat alkot, hanem arról, hogy bölcs belátással felismerte; nincs más választása, ha maradni akar, maradéktalanul kiszolgálja a tulajdonos kizárólag pénzügyi (!!!) érdekeit!

Amikor a fiatalok utáni ajánlást komoly pénzekkel toldották meg, minden további nélkül rendszeresen szerepeltette a nem éppen tehetségéről megismert, és nem is erre a posztra nevel Pávkovicsot, majd amikor már nem jött ez a pénz, gyorsan ki is szórta. Nem nagyon érdekli, hogy minden évben új csapatot kell építenie. Mondhatjuk erre, hogy nem szereti megfogni a munka könnyebb végét, de itt sem erről van szó. Ugyanis akkor sem volt különösebb problémája, amikor évekig nem volt valódi középcsatárunk, ahogy az sem nagyon rázza meg, hogy az igazolásoknál nem fontos az érkezők posztja. Az fontosabb, hogy kiből lehet majd pénzt csinálni. Így lehetett, hogy sokáig szélső védők nélkül játszottunk (ja, odatett valakit, létszámban megvoltunk…), meg így történhetett, hogy Soma egyetlen igazi versenytársát – kölcsönzések keretében – elcseréltük egyik riválisunk fiatal játékosára, aki nem középcsatár…

Akkor sem volt különösebb reakció a részéről, amikor a bakui túrára olyan körülményeket teremtett a klub, hogy örülhettünk, ha ki tudnak menni a játékosok a pályára. És minden további nélkül kihagyja azt a Litauszkit, aki ezt – na meg a legutóbbi derbire történő beugrásának körülményeit – szóvá tette! Még akkor sem számol vele, ha Burekovic, az egyetlen bal oldali védőnk nem hadra fogható, és Ristevskit kitehetné a helyére. Utóbbi ugyan nem tipikus bal oldali védő, de legalább bal lábas, és hazai szinten képzett futballista, de Balázs, a totál jobb lábas, tavalyig támadót játszó jolly jocker jó volt ide. Csak ne kelljen Litát betenni a kezdőbe, mert rosszat mondott a klubról, és ezt a gazdi nem szereti…

Ugye emlékszünk, hogy az, aki „kidumál” a klubházból, az mit érdemel? Ahogy Windeckert kezelték, tűélesen megmutatja, hogy mit gondol a tulajdonos a játékosokról. Nem mást, mint azt, hogy csak tárgyak, befektetések, akiknek az a dolga, hogy – mint jó használati tárgyak – kiszolgálják tulajdonosukat. Ha meg nem, irány a kuka!

De nem mindenki jár pórul! Vannak nyertesei még ennek a piszkos játszmának is. Kicsit messziről kezdem. Mostanság jött ki hírként, hogy az egyik ügyvezetőtől megszabadult a klub. Egyes hírek szerint nem bírta tovább a „belga” idiotizmusát, más hírek viszont arról szóltak, hogy nyúlta a tulajdonos pénzét. Nem tudjuk az igazságot, de egyik eset sem éppen szívderítő. Ha az ügyvezető nem bírja a tulajt elviselni, pedig jól megfizeti, akkor az elég komoly szitu; egzisztenciát kockáztatva inkább kilép, avagy elhagyja a süllyedő hajót? Ha pedig a számlákon keresztül kivett pénzekről szóló pletykák igazak, akkor komolyan meg kell kérdezni, hogy vajon miért tenne ilyet egy ügyvezető? Csak nem azért, mert ő sincs megfizetve úgy, ahogy az elvárható az iparágban, a végzett munka ellentételezéseként?

Ki járt itt jól? Hosszabb távon alighanem a volt ügyvezető… De komolyra fordítva a szót; ebben az utóbbi történetben inkább megint maximum a tulaj a nyerő, ugyanis megspórol egy fizut. De nem erre gondoltam! Arra már sokkal inkább – ahogy arra már tettem célzást -, hogy nem feltétlen a legjobbak szerepelnek a csapatban. Már tavasszal is többször gyanús volt, de most, az MTK elleni meccsen szinte bizonyosságig fajult megérzésem; Mohl szerepeltetése teljesen értelmetlen szituációkban abba az irányba mutat, hogy van valami biznisz a dologban. Azt nem tudom, hogyan működik a dolog, de igencsak kilóg az a bizonyos lóláb! Olyannyira, hogy lassan már nem csak a láb lóg ki, hanem az egész paripa kiesik! Lehet, hogy nem ő az egyedüli a csapatban? Lehet, hogy vannak olyanok, akik hasonló cipőben járnak? Ezen a ponton meg kell magyaráznom, hogy került ide az ügyvezető esete. Hát bizony úgy, hogy felvetődik; lehet, hogy az edző sincs kellően megfizetve?

 

Eredmény

Nos, az eredmény az, amit az MTK elleni meccsen láttunk. Hajtás, küzdés, de eredmény? Na, az nincs! De gondoljunk csak bele; egy lassan belefáradó edző olyan játékosokkal lép pályára, akik tudatos kontraszelekcióval kerültek kiválasztásra, akik között van olyan, akit kötelezően játszatni kell (mert jó üzlet; eladható, vagy hoz egy szponzort, aki eteti a társaságot), akivel valamilyen üzlet van, és persze nem szabad pályára engedni, aki egy kicsit is „kidumál”.

Mindezt helyezzük el egy olyan környezetben, ahol napi szinten gyakorolják a törvénysértést, ahol minden szinten megy a spúr, ahol nincsenek szakmai célok, és ahol minden eddigi folyományaképpen monoton csökken a nézőszám…

De eredmény (helyesebben következmény!) az is, hogy ezen a meccsen is láthatóan ellenünk fújt a bíró; az ellenünk megadott büntető minimum véleményes volt (hasonló, de egyértelműbb helyzetben mi nem kaptuk ezt meg a végén), Novothny gólja előtt Zsótér nem volt lesen, és más, kevésbé éles szitukban is egyértelműen az ellenfélnek kedvezett a játékvezető. Mielőtt jönne a „buzi MLSz!”, gondolkodjunk kicsit; biztosak vagyunk benne, hogy ha mindenki mással perben, haragban áll a „belga”, akkor éppen a szövetséggel van jó viszonyban? Nem csak logikailag lehet ezt összerakni, személyes beszélgetések során hallottam szövetségi vezető tisztségviselőktől, hogy bizony az MLSz-t is folyamatosan támadja, illetve előírásait, szabályait nem tartja be, ahol lehet, keresztbe tesz… A hivatalos médiában ezt finoman szólva úgy írnák körül, hogy „Újpesten nem túl jó a sportdiplomáciai munka”.

Ja, ne legyenek illúzióink, a FEB büntetései is ennek szólnak, ahogy az is, hogy ha javunkra elehetne dönteni bármilyen kérdésben (meccsek ütemezése pl.), ezt biztosan elkerüli a szövetség. A klub vezetésének (azaz a „belgának”) nem az lenne a feladata, hogy magányos harcosként feltüntetve magát (valójában csak tébolyból, na meg mindenekfelett pénzért!) összerúgja a port a szövetséggel, a menedzserekkel, a polgármesterrel, az anyaklubbal (meg aki éppen szembejön…), hanem az, hogy alkalmazkodással, a rendszerbe való beágyazódással megteremtse azokat a peremfeltételeket, amelyek a sikerhez még akkor is kellenének, ha ütőképes csapatot építene fel! Nem, itt nem megy a duma politikáról, meg erkölcsről (a „belga ebben a témában különben is elvesztette a megszólalás lehetőségét is!), hasonló maszlagokról; egy sportklub nem csinálja, hanem használja a mindenkori rendszert! És miért? Mert sikereket akar, a siker pedig meghozza a pénzt, vagy így, vagy úgy. Nem kell messzire menni, látjuk, hogy van, ahol ez bizony működik!

Ugye nem gondolja senki, hogy az a problémám, hogy vereséget szenvedtünk egy meccsen az MTK-tól? Nem barátaim, ezt bármikor el tudom tenni arra a polcra, amiről soha többet nem fogok levenni semmit. Ez a meccs csak az állatorvosi ló volt; minden betegséget megmutatott, ami klubunkat emészti! Na ezt viszont nem tudom, és soha nem is akarom majd arra a bizonyos polcra helyezni! Azt a módszeres leépítést, ami most zajlik, soha nem fogom elfelejteni, és soha nem fogom elfogadni!

Ezek után biztos benne bárki, hogy van egy megmentőnk? Ha van ilyen, az sürgősen kezeltesse!

HAJRÁ LILÁK!!!                          

NEM KELL ÚJ CÍMER!!!