Értékelés

Vereség, maximális pontszámmal

Az előzményekre nem vesztegetnék sok időt, ki itt, ki ott, ki meg otthon nézte a derbit, és mindnyájan vártuk a csodát. Szinte már annak számított volna, ha nyerünk az FTC ellen, mert a győzelemhez gól is kell, s ez a Fradi nem tűnik olyan csapatnak, aki a kedvünkért öngólokat lő.

A remény az elmúlt 2 meccsen nyújtott teljesítményre támaszkodott és arra, hogy a szerencsefaktor ezúttal a javunkra billenhet.

Elmondató, hogy az első félidő képe semmiféle változást nem hozott az elmúlt héthez képest. A mérkőzés hű folytatása volt a Videoton elleni meccsnek, mintha le sem fújták volna azokat, mindössze annyi történt, hogy átöltöztek a csapatok és megjöttek a hazai nézők.

Ez a szezon el van átkozva. Ismét ott álltunk ordító helyzetekben, ismét elszerencsétlenkedtük őket és a szünetben bizony bosszankodhattunk, igaz reménykedhettünk is.

A második félidő eleje pontosan úgy történt, ahogy számíthattunk rá. A zöldek úgy ráijesztettek csapatunkra, mintha 2 játékosunkat poénból bezártak volna az öltözőbe. Percekig olyan nyomás alatt voltunk, hogy maga a csoda, hogy addig húztuk, ameddig. Aztán az a játékos, aki véleményem szerint az egész szezonban a legkiegyensúlyozottabb teljesítményre volt képes, hibázott és innen gyakorlatilag számunkra lefőtt a kávé. Fel ugyan nem adtuk, sőt…a pályára lépő és végre néhány momentummal már futballistára hajazó Ojo kis híján kiegyenlített, de idén nekünk ezek így jutnak. Dibusz odaért, kipiszkálta valahogy és az ellenakció halmazati büntetésként zúdult ránk. A villámgyorsnak nem nevezhető Böde kilépett a félpályáról és addig vonszolta a hátán Suljicot, ameddig összeakadtak a lábak, így kecsegtető helyről szabadrúgás járt a helyieknek és a bosnyáknak sem kellett tartania attól, hogy elfogy a meleg víz, mire beér a zuhany alá. Miután Varga (ki más???, még az kellett volna, hogy a túl nagy pofaszerkezettel rendelkező, és a meccs előtti napon, a gólszerzővel közösen provokáló Busai is betaláljon) bevarrta, benne volt a levegőben, hogy a Fradi ránk számol. Szerencsére annyi tartás és higgadtság maradt bennünk, hogy ez nem történt meg, bár Nego - az imént említett Busaival együtt - elsodródott a piros lap szélére, Solymosi nem merte bevállalni a hazaiak aktuális f.zkalapjának (inkább úgy csinált, mintha nem vette volna észre, hogy mi történt) kiállítását, így a francia is maradhatott a pályán. A végén még egy Balogh lövésnél szisszenhettünk fel egy picit, mely ha bemegy, az eredménynek és a lelkünknek is picit jót tett volna.

Nem így történt. így továbbra is aktuális a kérdés, hogyan tovább. Az biztos, hogy ha ez egy pontozásos sportág lenne, akkor mind tartalomban, mind művészi hatásban a maximális pontszámmal az európai élmezőnyben masíroznánk, de a labdarúgás sajátos szabályai (kapu és gólkényszer) miatt valamit változtatni kell. A szezon még mindig menthető egy esetleges kupagyőzelemmel, de ehhez április 28.-án nagyot kellene dobni. Egy hazai pálya sokat segítene az esélyeken.

Címkék: