Értékelés

Őrült meccs, remek foci, zsebben a 6. győzelem!

Tényleg kulturált a felcsúti stadion, kifejezetten jó érzés volt szétnézni, az arénának azért csak egy pici túlzással hívható létesítményben. Profi volt a szervezés, illedelmes a biztonsági szolgálat, nem lihegték sem alul, sem túl a szerepüket. Az egyetlen furcsaság annyi volt, hogy a vendégszektort elválasztó kerítés, a pálya 2/3-át takarta ki a közelében ülők elől.

Kb. 300 lila foglalt helyet az érdekesen kialakított szektorokban a kezdéskor. Mondhatjuk, hogy nem volt pokoli a hangulat, inkább illedelmes szurkolás zajlott mindkét oldalon, de legalább már megszólalt a lila hang.

A kezdő sípszó olyan 90 perces fergeteget indított el, amely minden pillanata egyfajta varázslat volt.

A Puskás Akadémia szerzett vezetést, de 15 perc után már mi vezettünk, igaz ehhez kellett némi mázli is. Suljic lövésébe Heris ért bele tudatosan, de kicsit szerencsésen, Andric labdája pedig éppen csak átért a gólvonalon, de az alapvonali segítség jogosan kedvezett nekünk. Hudák is szerzett még egy találatot, de azt lesnek látta az asszisztens, nem biztos, hogy jól, igaz ez már 2-2 után történt. A lefújás előtt közvetlenül Tischler harmadszor is betalált, így a szünetben lógó orral, de reménnyel telve mentünk a hazai focipályákon nem igazán megszokott minőségű mosdóba.

A második félidőre semmi sem változott, már ami a játék forgatókönyvét illeti, Andric hamar gólt fejelt egy príma támadás végén, és továbbra is mi dolgoztunk veszélyesebben. Ekkor már meg-meg dörrent a „tábor” érezhető, az emberek nem bírják szurkolás nélkül sokáig. Valahonnan a semmi és a valami határáról vezetett egy kontrát a Felcsút a félidő közepén, amelyből Tischler már a 4. gólját szerezte, ráadásul ez a találat joggal pályázhat a forduló gólja címre. Amiről itt mindenképpen említést kell tenni, az a Nebojsa által igen sokat emlegetett karakter. A legtöbb magyar labdarúgó ezen a ponton elveszítette volna a meccs fonalát, és a csapat még kapott volna még 2 találatot. Külhoni pályákon sokszor látunk olyan találkozókat, ahol még az utolsó percekben is történnek fordulatok, de nálunk ez ritkán fordul elő. Legutóbb egy MTK elleni, szintén idegenbeli meccs ugrik be, ahol főként Vasziljevic góljainak köszönhetően tudtunk győzni vesztett állásból 5-4-re.

Ma a mieink meg tudták mutatni, hogy a sportban a hit, az összefogás, a közös cél mennyit jelent, mert egy öngóllal és Nego találatával megnyertük a meccset, s ha Ojo kicsit koncentrál, akkor nagyobb is lehetett volna a siker aránya.

Pompás helyszínen, nagyon szép győzelmet arattunk, ezzel megszereztük a 6. győzelmet is zsinórban.

 

Hajrá Lilák mindörökké!!!

Címkék: ,