Értékelés

Nagy akarás, nagy nyögés

Ezt a Paksot soha nem bírtam, és ez után a meccs után sem változott a véleményem. Lehet, hogy az ellenük tartó szinte folyamatos sikertelenség teszi, de ez a se színe, se bűze foci nekem nagyon nincs az ínyemre.

Hát ezen a meccsen sem lopták magukat a szívembe, az biztos.  A meccs pontosan úgy kezdődött, mint a Pécs elleni, alig 6 perc után hátrányban voltunk egy kontra után. Küszködés volt, helyzetféle alakult, fantázia nem, ám voltak pillanatok, amikor fagypont alá hűlt ereinkben a vér.

A vendégeknek ismét volt egy megpattanó lövésük, amelyből gól született, és ekkor nagyon félő volt, hogy ennek csúnya vége is lehet, felrémlett a 2 évvel ezelőtti végeredmény is. Kapkodtunk, a közönség kezdett türelmetlenné válni, ám az imák, amiket mormolni kezdtünk, segítettek.

Bardhi lőtt egy ritka nagy gólt állítottból majd  negyvenről, ezzel visszajöttünk a meccsbe és lelkileg is felvérteződhettünk a 2. félidőre.

Szünet után teljesen megváltozott a játék, a Paks időnként csak kapusa bravúrjainak és a szerencsének köszönhette a vezetés megtartását. Suljic hozta amit tud és azt amit hétről hétre produkál, kiismerhetetlenül cselezett és ki is állíttatott egy vendégjátékost, ám lövései továbbra is veszélytelenek maradtak. Nem volt egyetlen higgadt ember sem csapatunkban, a percek lassan csordogáltak, és egyre idegesebbé váltunk, de a remény továbbra is élt. A vendégek egyre sűrűbben fetrengtek, amikor tehették az idővel is játszottak, játékmódjuk miatt továbbra sem tolonganak az atomvárosi drukkerek a stadionokban, talán nem véletlenül. Nézőriasztó stílusuk azonban ismét eredményre vezetett, ugyanis az utolsó utáni percben Nego néhány lépésről a kapusba vágta a ziccert. Szerencsére az idei szezonunk teljesen más, mint a tavalyi, köszönhetően annak, hogy az ősszel viszonylag jól szerepeltünk, így nem kell hátrafelé nézegetnünk (egyelőre). Ha ismét a tavalyi terméssel végzünk, nyílván nem fogunk panaszkodni, ám egyelőre még nehéz beleképzelni játékunkba a kupasiker megvédését. Két hét van még a kupavisszavágóig, és a játékunk még csak-csak megvan, de a befejezések elképesztően gyatrák. Ha szeretjük, ha nem, Nyilasinak tökéletesen igaza van abban, hogy 1. az akaratra nem lehet panasz, 2. egy apró győzelem akár mindent meg is változtathat.

Reméljük ez már a következő meccsen eljön, amely nyugtatólak hathat játékosra és szurkolóra is egyaránt.

Címkék: ,