Értékelés

Kijött a hetes!

7-7! Ez olyan adat, melyet nem kell magyarázni senkinek. Ha a Barcelona vagy Bayern gigaszintjét kivesszük a játékból, ez olyan történet, melyet minden bajnokságban minimum baromi nehéz megcsinálni. 7 fordulóval ezelőtt senki sem gondolta volna ezt, pedig ha egyenként mentünk volna végig az ellenfeleken, akkor mind verhetőnek lett volna titulálva. Így együtt azonban olyan soknak néznek ki. Pedig nem egyszerre jöttek, hanem egymás után. Mégis nehezen hittük, ennyit a kishitünkről. A meccsel nem érdemes túl sokat foglalkozni, mert láttuk, amit láttunk, kellemes időben, megerőlködés nélkül győztünk ilyen arányban is a motivációs gondokkal küszködő Kecskemét ellen. Azt eldönteni, hogy sorsuk jogos-e, egyelőre lehetetlen. Ugyanakkor jól látható az a törésvonal, mely mentén minden klub szurkolói szimpátiát mutatnak a pórul jártak felé, ha másért nem, hát ezzel is fricskázva az MLSZ-t.

Lényeg a lényeg, rendkívül hihetetlen, hogy jogi szempontból elfogadható, hogy a bajnokság végén még nem tudjuk, hogy a következő szezonban milyen versenykiírás szerint játszanak a csapatok, azt sem tudjuk, hogy hányan, s azt sem tudjuk, hogy mikor kezdődik a stadion felújítása. Szétnézve az üres B-n ugyanis siralmas a kép és másfelé sem jobb.

Ami a tegnapi 90 perc során feltűnt, hogy Ojo elbúcsúzott a közönségtől lecserélésekor és Heris is könnyekkel küzdve pacsizott feltűnően sokáig a lelátó népével. Ha a klub meg akar felelni az MLSZ pénzelosztó elképzeléseinek, akkor bizony jó néhány „TESCO gazdaságos” külföldivel lehetünk szegényebbek. Ilyen lehet az említett két úriember is és Nego és Stanisavljevic is. Ami mindegyiküknél feltűnő, hogy bár eleinte volt némi botladozás (Ojo esetében ez már szinte költői enyhítés), de ma már mindenki sajnálná, ha elhagynák Újpestet. Még Ojo-t is felállva tapsolták az emberek, pedig –gólja ellenére- nem mutatta meg igazi vagy híresztelt tudását tegnap sem.

Ami még érdekesség volt, hogy a Kecskeméttel való együttérzés jegyében már szinte azért szurkoltunk, hogy sikerüljön gólt szerezniük. A sajnálat azonban nem segített volna rajtuk, sokkal többet ér tisztelni az ellenfelet, ezért Nebojsa pályára küldte az egyetlen olyan embert a stadionban, aki nem tehette meg, hogy gólt engedélyez az ellenfélnek. Banai ugyanis már régóta várta ezt a pillanatot és a mester pontosan tudta, hogy ha valaki, akkor az az ifjú reménység a kapuban, akinek figyelme nem fog lankadni. Remek edzői és pedagógiai lépés volt.

Összességében ez is történelmi meccsé fajult az MLSZ intézkedései (vagy a klubok furcsa gazdálkodásai) miatt, de ezúttal csak a mi oldalunkon volt meg a focihoz elengedhetetlen küzdőszellem, így nem sokáig volt kérdéses, hogy sikerül-e a 7. meccset is megnyernünk zsinórban.

 

Sikerült, így mindenképpen jár a gratuláció a csapatnak, s elmondható, már alig várjuk a nyári szünet végét.

Címkék: ,