Értékelés

Tombolgat a nyár...

Tombolgat a nyár, a csapat pihen, túl vagyunk egy, a tavalyinál sokkal nyugodtabb bajnoki esztendőn. Az idén nem kellett rettegnünk sem a kieséstől, sem a megszűnéstől, igaz, nem nyertük meg a kupát sem.

Ennek ellenére volt esemény bőven. A bajnoki szereplésünk elég hullámzóra sikeredett, volt, hogy a dobogón tanyáztunk, de olyan időszak is előfordult, amikor már az alsóház leheletét éreztük a tarkónkon. Játékunk az egész szezon során (néhány meccstől eltekintve) jól felismerhető, hagyományainkhoz méltó módon támadó jellegű volt, de attól időnként eltérően előfordult, hogy nem volt hatékony. Ezért is szedtünk össze jó néhány olyan vereséget vagy értünk el döntetlent, amikor a mérkőzés képe alapján simán győzhettünk volna.

A legszembetűnőbb ezek közül a találkozók közül a Diósgyőr elleni miskolci meccs volt, ahol az utolsó pillanatban egy Griffits fejessel kikaptunk, de addigra a helyzetek alapján már 3 góllal kellett volna vezetnünk. Az MTK elleni oda-vissza győzelem feltétlenül nagy fegyvertény, s a Loki elleni szereplésünk is rendben van. Itthon győzelem, idegenben döntetlen, összességében 4 pont, kapott gól nélkül. Az FTC-t itthon a szoros eredmény (2-1) ellenére simán vertük, de az idegenbeli meccsben sokkal több volt, így ellenük 3 pont lett a jutalom. A Videotonnal 4-szer találkoztunk a szezonban és minden alkalommal olyan meccset játszottunk, hogy a döntetlen legalább simán benne volt a pakliban, ehhez képest a „vizifocis” meccsen, majd az egymást követő tavaszi találkozókon egyaránt nulla pont volt a mérleg, ezzel sima kiesés a kupából.

A Paks már menetrendszerinti „mumus” itthon ismét úgy kaptunk ki (1-2), hogy a kimaradt helyzetek egymás után borzolták idegeinket. A Győrt végre megvertük hosszú idő után a Szuszában (1-0) és ott is pontot szereztünk (0-0).

Így a felsőházban a mérlegünk 50 %-os, 14 meccsen 5 győzelem és 5 vereség mellett 4 döntetlen született, gólkülönbségünk enyhén negatív, 9-11.

Az alsóházban A KTE ellen 50 %- a mérlegünk, hiszen Kecskeméten 2 öngóllal saját magunkat vertük agyon, míg itthon a záró meccsen 3-0-ra legyőztük a másik lila-fehér csapatot.

A Nyíregyháza ellen két nagyon jó színvonalú és izgalmas meccset tudtunk játszani, s mindkétszer akadt bőven izgulnivalónk, de a szabolcsiak ellen sikerült megszerezni a maximális 6 pontot (3-2 itthon, 3-1 idegenben). A Pécs ellen nem örülhettünk győzelemnek az elmúlt bajnokságban, hisz Pécsett 1-1-re, itthon nem az eredményről emlékezetes meccsen 0-2-re végeztünk.

A Haladás és a Dunaújváros jó ellenfél volt számunkra, mindkettőt elpáholtuk mindkétszer, a Hali ellen 1-0 és 1-0, az újonc és végül kiesett Dunaújváros ellen 3-0 (o) és 3-1. A Kispestet nem sikerült legyőzni, igaz ki sem kaptunk tőlük, ez a legrosszabb verzió a pontelosztásnál, hisz így mindkét csapat 2-2 pontot kapott mindössze. A Pápa ellen 4 szerzett gól és 4 pont volt a jutalom, idén nem találtak a hálónkba a szintén kiesett Veszprém megyeiek (legalábbis a j.v. nem adta meg). A Honvéd ellen azért is bosszantó, hogy nem tudtunk nyerni, mert egyrészt mindkétszer inkább mi álltunk közelebb hozzá, másrészt már huzamosabb ideje várjuk a 100. győzelmüket ellenük. A Puskás Akadémia ellen sem idén, sem az összesítésben nem kaptunk még ki. A mindössze 4 meccsre rúgó párharc mindkét idényben idegenbeli győzelmünket hozta, de hazai pályán döntetlen lett. Az idei Felcsúton játszott mérkőzés több szempontból is emlékezetes. Most játszottunk először a gyönyörű Pancho arénában először, valamint ez a találkozó vált a szezon legizgalmasabb és leglátványosabb 90 percévé. Bár a sajtó nem magasztalta eléggé az egekig, de ha ezt a meccset a LA ligában láttuk volna, nyilván azonnal mérceként kaptuk volna csapataink elé. Olyan egyéni megoldások és támadások születtek ezen a találkozón, hogy aki ezt látta, az biztos, hogy sokáig fog rá emlékezni.

Az alsóházban így 16 mérkőzésen 9 győzelem mellett 5 döntetlen és 2 vereség született, gólkülönbségünk 30-16.

Szembetűnő, hogy a felsőházban sokkal gólszegényebb meccseket vívtunk, mint az alsóházban. Az „elitben” nem volt 3 gólosnál gazdagabb meccsünk, de 4x is 0-0 lett a végeredmény a gólátlag 1,428, még a táblázat alsó felében végzett csapatok ellen meccsenként átlagosan 2,875.

Az alsóháziak ellen 7-szer is tudtunk 3, vagy több gólt szerezni, a felsőháziak ellen egyszer sem.

A védelem azonban szinte egyformán teljesített mindkét fronton, hisz 1,27 (felsőház), 1,000 (alsóház) a kapott gólátlagunk.

Ha összehasonlítjuk a kapusaink teljesítményét, jól látható, hogy az össze gólt Balajcza kapta (28), Banai azonban egyszer sem kapitulált, a képet azonban erősen árnyalja, hogy Szabi 30 meccsen védett és mindössze a KTE elleni utolsó 35 percre adta át helyét az ifjú „trónkövetelőnek”.

Összességében megállapítható, hogy a védelem remekül állt helyt és a támadók is sokat javultak tavaly óta, hisz az egy évvel ezelőtti teljesítményünk számokban:

30 meccsen 8 győzelem, 8 döntetlen, 14 vereség 46-51-es gólkülönbség, 32 pont

Idén:

30             14              9                 7            40-28                         51

Ha az idegenbeli és a hazai mérleget nézzük, akkor idegenben is pozitív a mérleg.

5 győzelem (MTK, Puskás Akadémia, Nyíregyháza, Haladás, Dunaújváros) 5 döntetlen és 4 vereség a szaldó, hazai pályán pedig 9 győzelem (MTK, Debrecen, FTC, Győr, KTE, Nyíregyháza, Haladás, Dunaújváros, Pápa), 3 döntetlen, 2 vereség a zárás. Bár a hazai pálya sokkal jobb, mint a vendég mérleg, még nem mondhatjuk, hogy „oroszlánbarlang” lenne a Szusza Ferenc stadion.

Ilyenkor van lehetőség játszani a „ha” kezdetű mondatokkal, ezért nézzük meg, mi történt volna ha…

…megnyerjük azokat a meccseket, amikor egyértelműen nekünk állt a zászló.

Diósgyőrben hagytunk 3 pontot, ez nem is kérdés. A Paks úgy vitt el, hogy a döntetlen minimálisan járt volna nekünk, számoljunk 1 egységet. Kecskeméten szintén úgy vesztettünk, hogy csak mi rúgtunk a saját kapunkra, húzzunk ide is 1 pontot. A Honvéd ellen hazai pályán simán kellett volna győzni, plusz 2 pont. Összességében 7 pontot szórtunk el, és ha sportszerűen bekalkuláljuk, hogy Pápán nem adott meg a j.v. egy szabályos gólt a hazaiaknak, akkor is marad 6.

Ezzel az eltékozolt 6 ponttal a bronzérmes MTK mellé érkeztünk volna 57 ponttal, de leszorulnánk a dobogóról, mert kevesebb győzelmünk lenne. (MTK 18, nekünk a „ha győzelmekkel” is csak 16.

Nem volt kirobbanó a szezonunk, de megnyugtató volt tapasztalni, hogy a csapat az utolsó fordulókra szépen összeérett és jól menetelve megédesítette a nyári napokat. A végére már a (megmaradt) nézők is szeretettel vették körbe az egész társaságot és meghatóan tudott elbúcsúzni néhány olyan játékos, akik jövőre már bizonyára nem húzzák magukra a lila-fehér mezt.

A pályán kívül is volt esemény, azok az ultrák, akik a kártyát elfogadták, most éppen a Pécs elleni hazai meccsen kialakult balhé következményeként kitiltott társuk miatt nem járnak meccsre, így szurkolás nincs, csak szurkolgatás. Érteni is meg nem is a reakciót, ami biztos, itt is jól látható, hogy részügyekre pazaroljuk egyébként rengetegnek látszó energiáinkat s nem egy, egész felé összefogva használjuk őket.

Ami a következő szezont illeti, Ojo, Heris, Sankovic, Nego biztosan elhagyja a csapatot, pedig ezek közül Heris és Nego nagyon fog nekünk hiányozni. Sokan állították, hogy csak mi tudunk bénán igazolni a „Tescos” stratégiával, de ez azért nem igaz. A két említett úriember annyira alapemberré vált a csapatban, hogy egyszerre több posztról fognak hiányozni. A belga védőben több helyen is, és középpályásként is rendre jól teljesített, és nem tévedt el az ellenfél kapujának környékén sem, sőt, volt hogy ő oldott meg elől meccset (Dunaújvárosban). Nego annyira jól és intelligensen játszotta be a jobboldalt, hogy egyszerre támogatta Suljic zsenialitásait és kezelte szeleburdiságait. Őket biztos, hogy emberes feladat lesz pótolni. Ojo-ról nehéz mit mondani. mert ritkán, de azért villant egyet-kettőt, Sankovic meg alig játszott, mert sérült volt.

Az igazolások egyébként is sokszor lutri. Vignjevic sokszor elmondta, de látjuk a mai labdarúgás meghatározó szereplőinél, hogy a játéktudás ma már csak egy szelete a játékossal szemben támasztott edzői követelményeknek és az a bizonyos „karakter” nem derül ki egy rövid edzőtábor vagy tesztelés alatt. A gyakran követendő igazolási példaként említett DVTK befürdött Jennerrel és pl Rudolffal, az FTC egy sor játékossal, pl. Böniggel, Buzsákival, Bosnjakkal, Tuijppal, a Honvéd egy teljes kezdőcsapattal járt pórul.

Hozzánk valószínűleg visszatér Holdampf Gergő, Nagy János és Toricska Rajmond, mindhárman kölcsönben voltak más kluboknál. Az ő jövetelük és maradásuk azért is megjósolható, mert a klubvezetés kimondottan igyekszik megerősíteni a magyar vonalat, láthatóan motiváló az ajánlott létszámok betartása. Nagy kérdés lehet Hudák Dávid sorsa, mert Heris helyén egy ilyen lób… magas gyerek jól jöhet, ráadásul magyar ambíciókkal is jól áll a srác, de hogy ügye hogy áll, s neki mik a tervei, nem került egyelőre napvilágra.

Ha képes a csapat ismét akkorát előrelépni, mint tavalyhoz képest, akkor hatalmas tülekedés lehet az élbolyban, mert a Videoton nem fog gyengülni, sőt…a Fradinál továbbra is komolyak a támogatások tervek, jön fel a Puskás, meg fog újulni az MTK, a DVSC megint ott lesz, s még lesz Diósgyőr is a mezőnyben. Visszatér a Vasas és a tőlünk korábban alkalmatlanság miatt elzavart Szpisljak a Békéscsabával, így továbbra is 2 lila csapat képviseli majd a minőséget az NB 1-ben.

 

A lebonyolítást hagyjuk, nem érdemes füstölögni rajta sokat. Ha jók leszünk, akkor jól járhatunk, ha nem, akkor nem. Furcsa, eddig soha nem látott bajnokság lesz.

Címkék: ,