Értékelés

Paksi atombunker, változatlan filozófia mindkét oldalon

Az új bajnokságban az egyik legfontosabb cél, a tavaly szinte megszokott felesleges ponthullajtás megakadályozása. Nem volt túl nagy öröm számunkra, hogy a színtelen-szagtalan Paks került utunkba az 1. fordulóban. Az örömteli, hogy a tábor visszatért a lelátóra, reméljük innen már csak előrefele vezethet az út a lelátón (is).

 

A mumusként jellemzett ellenfél nem hazudtolta meg önmagát, kisebb javításokkal a tavalyi meccs utáni tudósítások simán elmentek volna ma is.

A Paks a kezdés után elkezdte a maga sablonos, semmi kockázatra (sem) épülő antijátékát, megszállta saját térfelét és nekiállt húzni az időt. Megpróbálta megtartani a labdát, kezdeni semmit sem akart kezdeni vele. Ezzel szemben mi, megpróbáltuk a labdatartáson és járatáson alapuló játékunkat erőltetni, de sajnos nem voltunk elég precízek.

Hazard jól kezdett a bal oldalon, volt néhány ígéretes megmozdulása, s Mohl is agilis volt. Összejött egy ziccer, kár, hogy az egyébként hasznos Nagy G. került a kapu elé.

Suljicnak volt egy több mint ígéretes megmozdulása, Gévay öklelte fel a 16-os vonala előtt narancssárga lapot érően, de megúszta egy sima sárgával. Fél óra után Herist rántották le kifejezetten gyanús körülmények között, de Szabó sípja néma maradt.

A 2. félidő élénkebben kezdődött, mint ahogy az 1. abbamaradt, de a játék képe nem változott.

Nagy G. lőtt egy felsősarkos kapufát, és Suljic ihatott egy kávét a szünetben, mert volt néhány jó szólója, ám az utolsó döntések hibásak voltak, így kimaradt 2 nagy helyzet is. Tudható volt, hogy a Paks az utolsó negyed óráig őrizni akarja a döntetlent, és majd a végén próbál meg nyerni. Addig csak tévedésből fordulhat elő egy-egy támadásuk. Hát egy ilyen tévedésből majdnem bajba kerültünk, de Balajcza nagyon a helyén volt.

Közelebb és távolabb is voltunk a győzelemtől, mint a Paks, elvégre a tiszta ziccer előttük adódott.

Ami kifejezetten feltűnő volt, az a távoli lövések rossz kivitelezése. A fiatal Sallói olyan labdát készített le Baloghnak, melyből a kaput minimum illett volna eltalálni, de középpályásunk messze a kapu fölé tüzelt. A szögletek szintén veszélytelenek voltak, pedig elvégeztünk legalább tízet.

Ami a pozitívumokat illeti, túl vagyunk azon a meccsen, melyből rendszerint 0 ponttal jövünk ki, és ezúttal kaptunk egy egységet. Az tisztán látható, hogy motivációs probléma nincs, viszont a játékunkon van csiszolnivaló. Az nagyon örömteli, hogy a szurkolók visszatértek, remélhetőleg mások is követik őket, és ha megnyílik a B terasz, megváltozik ez a lehangoló üres stadionkép is.

Az biztos, hogy ez egy teljesen más élmény volt, ez már meccs volt, ebben már volt spiritusz.

Mondjuk nem a Paks lebilincselő játéka miatt.

Jaaa...Tischlert idehozhatnánk, jót tenne a 16-os környéki játékunknak.

 

Szerencsére a bajnokság legunalmasabb meccsét hamar letudtuk.

Címkék: ,