Értékelés

Mintha már láttuk volna...

Puskás Akadémia? Csak a szokásos hazai döntetlen.

Megint gatyarohasztó hőség a kezdés előtt, ennek jó oldala, hogy a gyönyörű újpesti lányok frenetikus látványt nyújtva érkeznek a stadionba lilában, szép, látható domborulatokkal.

A sorminta szerint a Puskás ellen itthon keserves döntetlen a szokás. A vendégek meg is szállták kapujuk előterét, még szórványos ellenakcióra sem nagyon futotta erejükből. Le lehetne írni megint, hogy játékunk tartalmazta az összes olyan elemet, mely nézőcsábító, ám a gólszag ritkán csapta meg az orrunkat. Perovicnak volt ismét egy ígéretes helyzete, de fejese - az elmúlt hetivel ellentétben - ezúttal a kapus kezei közt halt el. Próbálkoztunk bejutni a 16-oson belülre passzolásokkal, cselezéssel, ám valahol mindig előbújt egy felcsúti, aki utunkat állta. Egy Balogh szögletet fejelt Mohl Dávid veszélyesen a jobb sarok felé, de a kapus odaért. Az ivószünet után nem sokkal Perovic tüzelt jó 25 méterről, a lövés pontosan csapódott a jobb alsó sarokba. Szép találat volt, ebből lélektanilag lehetett volna profitálni, de a Puskás Akadémia nem változtatott harcmodort, továbbra is a kontrákban bízott, s mint kiderült igazuk is lett. Az jól látszott, hogy szélsőik igen gyorsak, s meggyűlt velük védőink dolga. Az utolsó perc kezdődött, amikor egy baloldali elfutás után Dinjar adott be és Sallai maradt árván a kapunk előtt. Még meg is nézhette, hogy hova bólintsa a labdát, ő a jobb sarkot választotta. A hidegzuhany azonban nem ért véget, ugyanis a hosszabbítás utolsó másodperceiben egy szövevényes jobb oldali akció után úgy került hálónkba a labda, hogy az utoljára Heris testét érintette. Szabi ki volt szolgáltatva. A szünetben arról folyt a diskurzus, hogy az eredmény egyáltalán nem tükrözi a játék képét, de megint olyan csapat ellen vagyunk bajban, amely stabil, kompromisszumok nélküli védekezésre adta a fejét.

Heris nem jött ki a folytatásra, valószínűleg megsérülhetett, átadta a belső védő posztját az éppen csak felépült Litauszkinak.

A második félidő nem szólt másról, mint hogy beszorítottuk a Puskás Akadémiát a saját kapuja elé. A felcsútiak szinte a buszt is betolták a kapuba, hogy nehogy betaláljunk. Hazard káprázatos lövését már szinte mindenki bent látta, de Pogacsics megmentette egy pókcsalád életét egy káprázatos védéssel. Suljic vált nagyon aktívvá a jobb oldalon, többször is zavarba tudta hozni a vendégek védelmét, ám az utolsó mozdulatokba mindig hiba csúszott. 20 perc maradt, amikor Sallói került a földre a 16-oson belül rendkívül gyanús körülmények között, de Pintér játékvezető kifelé ítélt szabadrúgást, ráadásul Suljic sárgát kapott reklamálásért.

Itt meg kell jegyezni, hogy az elkövetett szabálytalanságok mennyisége és minőségét látva kissé furcsa a kiosztott sárgalapok aránya.

A csapat ment előre, és amikor a 90. percet mutatta az eredményjelző, Bardhi lövése utat talált a hálóba. Az egész félidőben időt húzó felcsútiak miatt 6 perc maradt a ráadás és ez reális esélyt adott arra, hogy megszerezzük a győztes gólt is. Volt is erre lehetőségünk, de végül nem sikerült újra a kapuba tuszkolni a játékszert, így maradt a veretlenség és a Puskás elleni megszokott hazai döntetlen.

 

A mérkőzésnek voltak más vetületei is, ezekről holnap esik majd szó.

Címkék: ,