Értékelés

Az X faktor bennünk van...

6. forduló, 4. döntetlen. Őszintén szólva, ennél egy picit több pontra számítottunk titkon, bár nekünk hagyományosan nehezebben megy azok ellen a csapatok ellen, akik masszívan beállnak védekezni és csak őrzik a kapujukat a góltól.

Tudtuk, hogy Mészöly Géza csapata jól össze van rakva, szereztek szép győzelmeket is, ám a mi céljaink eléréséhez meg kellene verni őket. Kicsit meglepő volt, hogy sem Suljic, sem Bardhi nem volt a kezdőben, el is terjedt több teória arról, hogy a bosnyák a jövő héten csomagol.

A meccs az első 20 percben elég mozgalmas volt, s bár a kapuk nem nagyon forogtak veszélyben, jó volt az iram, akadtak ígéretes támadásaink, gyorsan mozgott a labda. Jól működött a letámadásunk, néhányszor igen jó pozícióban sikerült labdát szerezni, de komoly helyzetet nem tudtunk teremteni.

A vendégek egyszer tudtak felépíteni egy akciót, de túl nagy sóhaj ennek végén nem kellett, hogy elhagyja szervezetünket. A félidő második felében kicsit visszaesett a színvonal. A Haladás nem akart, mi pedig nem tudtunk hatékonyabbnak lenni. A labda a mi lábunkon vándorolt többet, sajnos ez nem ért semmit sem.

Szünet után annyiban változott a helyzet, hogy egyrészt a szombathelyiek elkezdték húzni az időt, másrészt időnként megpróbáltak előre is játszani. Vagyis egyszerre voltak elégedettek az addig tarsolyban lévő egy ponttal és ha lehetett, akkor szerettek volna még kettőt. Ettől kicsit több területünk adódott néha, és a félidő felénél eltaláltuk a felső lécet. Ez volt a legnagyobb lehetőségünk, sajnos már nem tudtunk annyira határozottan letámadni. A Haladás kezdte szépen építgetni a támadásait, a mi játékunk viszont nagyon pontatlanná vált, helyenként bosszantó hibák állították meg az ígéretes támadásokat. Sankovic rengeteget dolgozott, a középpályán hihetetlen mennyiségű labdát szedett össze, ám a megjátszásukkal többször is gond adódott.

Aztán meghült ereinkben a vér, mert a Hali is telibe durrantotta a felső lécet, és ez figyelmeztető jel volt. Jött az új középcsatár szerzemény, bíztató taps fogadta, igyekezett is, de megint kidomborodott, ha használható labdák nem érkeznek, Suarez is játszhatna középen, akkor sem kerülnénk könnyebben helyzetbe. A vége felé Szabi két hatalmas védése kellett, hogy ne kerüljünk hátrányba, így maradt a 0-0, zsinórban a 3. döntetlent, a bajnokságban már a 4. x-et játszottuk.

Néhány szóval meg kell említeni Andó-Szabó játékvezető ténykedését is. Sajnos nem csak rá jellemző az a túl aprólékos, nem a játék szempontjait szem előtt tartó szemlélet, hanem a sporik szinte mindegyikére. Előfordult, hogy egy Haladás akció végén a lesről visszalépő játékos szeretett volna belépni a játékba, ám védőink megelőzték és támadást indítottunk. A labda már messze máshol járt mire az asszisztens jelzése eljutott Andó-Szabó retinájáig, és ő akkurátusan vissza is fújta a szépen fejlődő akciót a félpályán túlra…A hosszabbítások megítélése is érdekesre sikerült. Az első félidőben 3 ápolás történt, mindegyik legalább 1 percig, ám a hosszabbítás mindössze egy minutum volt. Ugyanez megismétlődött a 2. félidőben is, akkor is igen aránytalan volt a játékmegszakítások és az extra idő aránya. Nézve a külföldi, irigyelt bajnokságokat, attól, hogy valaki nem reggelizett és egy kisebb ütközés során a földre került, nem jár automatikusan a „Vészhelyzet” teljes stábjának berendelése, akik aztán kettőt locsolnak a biztosított nyakára, s ettől minden rendbe jön. Nálunk ellenben olyan riadalom támad minden játékvezető lelkében, amint meglát egy gyepre huppanó sportolót, hogy legszívesebben ő maga adná be az érzéstelenítőt a páciensbe.

Szóval a játék iránti alázat a meccseken dirigálóktól is elvárható lenne.

A tábor ismét példásan viselkedett, jó lenne bízni abban, hogy ez marad az alap.

 

Hajrá Lilák, jövő héten Miskolcon kell kiszurkolni a győzelmet!

Címkék: ,