Értékelés

Szabadesésben...

A meccs előtt nem számítottunk favoritnak, még annak ellenére sem, hogy a Vidi a hátunk mögött állt a tabellán. A két, egymást követő vereség rányomta bélyegét az érdeklődés szintjére, pedig Fehérvár igazán nincs messze, s a környéken is vannak bőven lilák.

Az első 5 perc a miénk volt, letámadtuk a hazaiakat, s volt egy veszélyes akciónk, de a kapus előbb ért oda, mint Sallói.

Kb. eddig tartott számunkra a meccs örömteli része, innen számítva sokáig csak próbálkozás félék voltak, de folyton visszapattantunk a védőkről. A Videoton lassan felébredt és a 20. perc tájékán már nem csak egyenrangúvá vált, hanem átvette a kezdeményezést. Kétszer ugyan eljutottunk odáig, hogy megemelkedett a pulzusunk, de az egyiknél Diagne önzőzte és messzire rúgta el a kontrát, a másiknál meg nem tudtuk bekotorni a védők által összeügyetlenkedett esélyt.

Az első helyzetnél Andric és a mali-i fiú elég furcsán kakaskodott, ami arról árulkodik, hogy nincs minden rendben a csapatnál a morált illetően.

Szabinak kellett hárítania bravúrral egy Nego és egy Oliviera lövést, ezek azt jelezték, hogy a fehérváriak jobban fel tudják építeni akcióikat, mint mi.

A második félidőben sokáig folytatódott, ami az elsőben ment, gyűrték egymást a csapatok becsülettel, s reménykedtünk, hogy az első gólt mi szerezzük. Sajnos nem így lett. Mohl Dávid kapott bele egy beadásba a 16-oson belül rendkívül feleslegesen, s Gyurcsó higgadtan a kapu közepébe lőtte a megítélt büntetőt. Kapusunknak esélye sem volt a hárításra. Az elmúlt időszak mérkőzései alapján és a mai látvány miatt is csodaszámba ment volna, ha egyenlítünk, de próbálkoztunk. Becsülettel mentünk előre, de Heris második sárgája felvetett bizonyos kérdéseket az idegállapotokat illetően ismét. Edzőnk lemondó gesztusai is arról árulkodtak, hogy kevés reményt fűz a gólszerzéshez, de megpróbálta cserékkel frissíteni a csapatot. Aztán amikor Gyurcsó lőtt egy olyan gólt, melyet a kölyök 2-ben sem szabad kapni, akkor eldőlt végleg. Bedobás után úgy tört kapura a találat szerzője, hogy teljesen egyedül lépett ki, pedig édesanyám is tudja, hogy ilyenkor nincs les. Kabát is visszatért a pályára, ez némi örömre adhatott volna okot, de sajnos nem találkozott a labdával, így orvosi szempontból mindössze annyit tudtunk meg, hogy térde bírja a sóstói stadion talaját.

A végén Suljic kiosztott egy fájdalmas gólpasszt Kovácsnak, így 3 lett a vége, de lehetett volna rosszabb is, ha Balajcza nem állja útját néhány 100%-os ziccernek.

A gólszerzés nem az erősségünk, ezt tudtuk eddig is. Két eset van, vagy még magyar szinten sem állunk olyan szinten játékoskeretet tekintve, hogy bennünk legyen néhány felépített, veszélyes támadás, vagy a játékosok egy része edzetlenül érkezett meg a múlt hónap végén. Mindkét eset nagyon elgondolkodtató, a 2 annyival jobb, hogy talán október 2. felére lesz összeérett játékunk.

 

Ami a jövőt illeti, ha az MTK ellen nem nyerünk, akkor igencsak nehéz időszak vár ránk, igaz addig vár még ránk egy kupamérkőzés, ahol remélhetőleg tudunk szerezni egy kis önbizalmat.